ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI.
POKOLVÍZIÓ: SZELLEM, PÉNZ, POLITIKA
A HATALOM ROMLÁSA – NAGY JENCIKLOPÉDIA
Áruló írástudók, pénzemberek, politikusok - 3.
A legszebb hivatás
avagy a leghitványabb mesterség!?
Reményik Sándor
Eredj, ha tudsz! Egy szívnek, mely éppúgy fáj, mint az enyém Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, Eredj... Szállj mint a fecske, délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, Hogy odakünn a világban nem ácsol A lelkedből, ez érző, élő fából Az emlékezés új kereszteket. A lelked csillapuló viharának Észrevétlen ezer új hangja támad, Süvít, sikolt, S az emlékezés keresztfáira Téged feszít a honvágy és a bánat. Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes se hitte ezt, Ki rab hazában élni nem tudott De vállán égett az örök kereszt S egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténként a csillagok Fürödni a Márvány-tengerbe jártak, Meglátogatták az itthoni árnyak, Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, A szívét kitépték. S hegyeken, tengereken túlra hordták... Eredj, ha tudsz. Ha majd úgy látod, minden elveszett: Inkább, semmint hordani itt a jármot, Szórd a szelekbe minden régi álmod; Ha úgy látod, hogy minden elveszett, Menj őserdőkön, tengereken túlra Ajánlani fel két munkás kezed. Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én! Károgva és sötéten, Mint téli varjú száraz jegenyén. Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De itthon maradok. Leszek őrlő szú az idegen fában, Leszek az alj a felhajtott kupában, Az idegen vérben leszek a méreg, Miazma, láz, lappangó rút féreg, De itthon maradok! Akarok lenni a halálharang, Mely temet bár: halló fülekbe eseng És lázít: visszavenni a mienk! Akarok lenni a gyujtózsinór, A kanóc része, lángralobbant vér, Mely titkon kúszik tíz-száz évekig Hamuban, éjben. Míg a keservek lőporához ér És akkor...!! Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De addig, varjú a száraz jegenyén: Én itthon maradok. 1918. december 20
*
Majré
Nemcsak külsőm vézna –
elég a bölcsésznek egy beígért tasli:
még anyámra is rögtön bármi terhelőt rávallok!
*
Tiszta forrás
Pletykás vénasszonyoktól,
Vagy az ellenérdekű féltől szerzem be
A leghitelesebbnek számító információimat
*
Álszent aggszűz
Egy férfi se akart lefeküdni veled:
ezért a szüzesség ill. az önmegtartóztatás
szentségét fennen és melldöngetve hirdeted,
és azóta mindenben paráznaságot „érsz tetten”…
*
Tiszt,
Aki másokat halába küld.
De ő a csata előtt dezertál
*
A várkapitány,
aki ostrom előtt feltétel nélkül kapitulál
*
A profi rémhír kiötlő és terjesztő
*
Házassági tanácsadó
Elromlott házasságod megjavítása helyett,
a nyitott házasságok üdvözítő voltát zenged -
arról viszont már mélyen hallgatsz,
amikor épp ez teszi végleg tönkre (házas)életed.
*
Verbális zsonglőr
Handabanda karmester
Lélegzetelállító mutatvány az üres szavakkal
*
Nyilvános hitehagyó
Én voltam az első renegát,
aki a komfortérzését fokozandó
Rodostóban a muszlim hitre tért át
*
Tömeghisztéria indító és gerjesztő
*
Gazdasági emigráns
Jobblétre vágyó kivándorló volt,
de magának saját legendát kreálva
politikai menedékjogot követelt magának,
és az igazi üldözötteket kintről sem segítette…
*
Oszlopos szent
Öncélúan tobzódó önsanyargatásommal,
mint annak idején például Oszlopos Simeon,
sokakat pont én magam riasztok el az élő istenhittől
*
Ravasz róka
Az előnyök szédelgő felnagyításával,
a hátrányok kicsinyítésével csallak lépre –
és mire már felvilágosodnál, már nincs visszaút…
*
Irgalmatlan szamaritánus
Papként a misémre sietve
lelki elsősegélynyújtás nélkül,
szó nélkül robogok mellőled tovább
*
Vető és arató tanító
El se vetem reggel a magot,
Illetve: nem viselem gondját,
ha nem halálbiztos már az esti,
de legalábbis a másnap reggeli szüretelés
*
Lélekidomár
Testi, de főleg lelki
korbáccsal és mézesmadzaggal
a cirkuszban oroszlánt késztetek-kényszerítek pitizésre
*
Zampano
Az emberek jótevője
kellett volna lennem,
de gyenge vásári mutatványossá,
egy trükköző erőművésszé szüllöttem el
*
Szofista
Nekem teljesen mindegy,
hogy legjobb tanítványom
híres és zseniális pandúr
vagy hírhedt betyár, haramia lesz?
*
Az elmebajtársak
megszokott körében
teánkat, borunkat hörpintgetve
kedélyesen és langy unalomban
önagyonülésezzük és ajnározzuk magunkat
*
Közemlék eltüntető
A napi babra aprómunka,
a pepecselés undora miatt
közkincseinket legszívesebben
a feledés feneketlen kútjába dobnám
*
Szelektíven halló
Szántszándékkal „hallucinál”,
úgy csinál, mintha a külső súgás belső hang lett volna
*
Magánkiegyező
A mindenkori Hatalommal,
annak legitimitásától függetlenül
személyre szóló titkos különbékét,
egy magán-megállapodást kötök…
*
Lejárató kampány
Utazó kulturális követként
hamisan rossz képet festve
módszeresen járatom le „hazámat”
*
Maradj feleslegesnek!?
Inkább marad eufemizmussal ún. szabadúszó,
egy „szellemi segédmunkás”, egy samesz stb.,
csakhogy a kulturális központokat bíró főváros,
az ország vízfejének pszeudo nyüzsgésben maradhass…
*
Hiánybeteg
Még soha nem éreztem – szakmai stb. – alázatot,
de már hallottam róla és a legjobban én definiálom…
*
Relativizáló
Lankadatlanul mosom el
a normálist a perverztől elválasztó
olykor keskeny, de mégis meglevő és létfontos határt…
*
Unfair play
Fajsúlyosabb, jobb, felkészültebb,
de egy súlycsoportban levő riválisom
szisztematikusan kerülöm, letagadom
vagy ellehetetlenítem, diszkvalifikáltatom.
*
A helyzet alján
Vagy a tudásod, vagy a bátorságod hiányzik
*
Önkímélő önfelmentő
Ha valahol valakinek egyszer elmondtad az igazat,
Akkor ezzel már megnyugodtál: mentetted lelkedet
*
Hidegzuhanyozó kedvszegő
Én vagyok a tiszta, naiv, idealista,
de jövőbemutató lelkesedéseteket
rutinos cinizmussal lehűtő,
túltapasztalt nagyöreg léhűtő
*
Kibeszélőt lebeszélő
Leszólom, lesajnálom,
másra alkalmatlannak mondom
tudományunk népszerűsítésére
egyedül vállalkozó kollegám
(nehogy a pórnép rájöjjön: a király meztelen)
*
Örök öreg, vén diákként
erkölcsi munkanélküli vagyok.
Ezt mások-magam előtt fedezendő
Időhúzásból halmozom végzettségeim számát…
*
Szepesi Gyuri bá
Túlélem magam: nem a csúcson hagyom abba,
még gépre kötve, szenilisen is foglalom a helyet
*
PETŐFI SÁNDOR
A KÜLFÖLD MAGYARJAIHOZ
Ti fekélyek a hazának testén, Mit mondjak felőletek? Hogyha volnék tűz: kiégetnélek, Égetném rosz véretek.
Nem vagyok tűz, nincs emésztő lángom; De van éles hangu szóm, Mely reátok átkait kiáltja, Átkait irtóztatón.
Annyi kincse van hát e hazának, Hogy nem is fér benne meg? Hiszen e hon, e boldogtalan hon Oly szegény és oly beteg.
És ti rablók! amit orvosságra Izzad kínnal e haza: Elhordjátok idegen bálványtok, A külföld oltárira.
E hazán, mely porban esd kenyérért. Nem esik meg szívetek; Míg ő vért sír, poharaitokba Kinn ti a bort töltitek.
És csak akkor tértek vissza, már ha Koldusbot van nálatok: Kit koldussá tettetek, hogy tőle Ismét koldulhassatok.
Amiként ti e szegény hazából Magatok száműzitek: Vesse úgy ki csontotokat a sír S a mennyország lelketek!
Pest, 1844. november
*
Fárosz
Messzire világító toronyként,
a rá irányuló közfigyelemben
naponként ad rossz tanácsot, sőt példát
az elkurvulásra és önsorsrontásra
*
Kolduló szerzetes jelmezében,
tulajdonképpen besurranó szívtolvaj
s lélekkufár, sőt: egy Tartuffe vagyok
*
A tudás hatalma
Ismerem a hatáskeltés eszközeit, technikáját –
Így jól megélek lélek- és emberismeretemből:
szélhámosságom arat a hiszékeny balekok között…
*
Divatdiktátor
Kreatívan hozzájárulok
az itt és most élő nők elcsúfításához:
aktuális szépségeszmény diktálással,
divatterror egyenruhába bújtatással…
*
Szépségkreátor
Olyan színésznőket futtatok,
olyan manökeneket preferálok
hogy könnyen és sokáig-végleg elmegy
a fiatal, így önértékelésében bizonytalan
fiúk-lányok maradék kis önbizalma is…
*
Klikktag
Elveszettnek, névtelen nullának,
talajvesztett lúzernek érzi magát,
ha a hűségesküt letéve,
és így az íratlan szabályokat betartva
nem tartozik legalább egy szakmai klikkhez…
*
Létszürkítő
Fakó teóriáim skatulyáiba
gyömöszölgetném be a lét zöldellő fáit –
vagyis inkább a katonát szabom a ruhához,
megspórolva a szellemi erőfeszítéseket…
*
Úgy tanítgatlak
drágán, sokat buktatva autót vezetni,
hogy te évekig küszködhetsz a rossz beidegződésekkel
*
Sameszképző
Beavatom tanítványom
a szakma fortélyaiba, titkaiba,
de csak úgy és csak épp annyira,
hogy önállósulva ne nőhessen a fejemre
*
Evilági
Hazaárulási és élethűtlenségi pereimet
még „sztárügyvéddel” is mind sorra elveszíteném,
ha egyszer a Nagy Ítélőmester elé kell majd állni…
(fittyet hány arra, mint ítél majd róla az utókor…!?)
*
Fogyasztást serkentő
Igen művelt, érzékeny és szellemes társalgó vagy –
csak épp egy Hetéra Eszmeralda, a művelt konzumnő
(Doktor Faustus)
*
Házi-ördögfajzat
Nekem a családom és szeretteim,
a közeli hozzám tartozók köre
puszta életnyersanyag, kísérleti terep,
legjobb esetben kiszolgáló személyzet
*
„Ifjúsági változat”
jeligére vagy mottóval
időzített szellemi bombák
naprakész hatástalanítását vállalom
*
Szeméremsértő
Szeméremérzés és vallási érzület?
Dafke nem érdekel. Polgárt pukkasztok…!?
Az obszcén, sértő „performansz” pár percre híressé tehet…
*
Csak azért nem vizelek bele
trambulinról a fekete zongorába,
mert „ezek” a bunkók,
ezek az agyvérszegény lakótelepiek
ezt úgyse értenék meg…
*
Csak dolgozni ne!
Istennek se látná be:
nem erre a szellemi pályára termett!
Inkább végigkínlódja, vért pisilve átvészeli,
vagy frivolan ellébecolja a tanulóévtizedeket…
*
Rózsa és tövis
Az ún. értelmiségi vagy politikusi pálya
Összes lelki, anyagi, életformabeli, társadalmi
Előnyeit élvezném,
De a róla logikailag leválaszthatatlan terheket
Hetykén ledobom vézna vállaimról…
*
„Lódoktor”
Mert féltem a vértől s a szagtól,
irtóztam az idegen testtől,
nem lettem orvos, csak doktor –
aki ha nem tudja, akkor hát tanítja…
*
Automata
Életkrízisben
percdíjasan adagolom
jóelőre legyártott, sablonként talált,
mindenkire, s így senkire sem passzoló
egyen-tanácsaimat
*
Szolgalelkűsítő
Csak annyira okosítalak ki,
csak annyi infót csepegtetek,
hogy engem holtodiglan csodálhass,
de el ne szakíthasd a köldökzsinórt…
*
Cirkuszi erőművész
A megmérettetéseket és a próbatételeket
nagy ívben kerülöm el, hogy ki ne derüljön a turpisság
(csak imitálom, csak úgy teszek, mintha nehezet emelnék)
*
Sarlatán – kuruzsló
Egy kis hókuszpókusz, varázsige, csodaszer –
De holnap már bottal üthetik lábam nyomát,
Nincs garancia, jótállás, felelősségvállalás….
*
Érinthetetlen
Egyedi mentességet kérő-követelő -
nagy szenvedéstörténetét tartva maga elé,
s így mögé bújva kér egyedi mentelmi jogot:
az ő alkotását ne bírálják („túl szigorúan”) –
mint amikor épp meghalt az anyja a felelő diáknak…
*
Szakbarbár
Elmenekülök
a Nagy Egész kérdései elől,
és minél mélyebben beásom magam
egy kiválasztott speciális, „egzotikus” téma részterületére,
s így elkerülni vélem a konfliktussal járó állásfoglalásokat
*
Családi okokra
vagy érdemeire hivatkozva
követeli, kibulizza, kisírja,
hogy kegyelemből elnéző legyen
az opponense, a recenzense, a vizsgáztatója
(de a pályán maradna lakóházat, hidakat tervezni)
*
A botcsinálta doktor
*
Álüldözött
Órákat tud arról mesélni,
hogy egyszer nehezen adták ki művét,
a társadalmi amnéziát tartósítva,
az akkori hosszú feketelistákat nem említve
*
Megalkuvó nagy generáció
Amíg ő az ellenkultúráját kiherélve
bemegy a Táncdalfesztiválra stb.,
karakán, fenegyerek pályatársaira
a mellőzés, a letiltás, a száműzetés stb. vár…
*
Lógós
Ha itt és most
legény kell a gátra,
akkor is önkímélő gyáván
dolgozatom lábjegyzeteivel bíbelődök
(esetleg tudásomat felhasználva szimulálok)
*
Gerontokrata
Az egyetemi-akadémiai intézet élén karosszékben ülve
az ígéretes tudóspalántákat, az ifjú tehetségeket
parkoló pályára vagy külhonba irányítom…
*
Látványtervező
Díszítő- és csomagolóművésznek sem utolsó vagyok:
kidekorálva, felcicomázva „eladom” a Nagy Semmit
*
A szakmai komolyság
uralkodó elvárásait kielégítve, túlteljesítve
emberi fogyasztásra alkalmatlanná tett,
ijesztően vaskos könyvet írok „a filozófiáról”…
*
Hamis vátesz
Világgá kürtölöm:
itt van már a Kánaán, a történelem vége,
pedig a csendes túlnyomó többség
szellemileg is alultápláltan kóvályog
az ingyen konyhákon és a lelki börtönökben…
*
Vissza-jelzéstelenítő
Mindent megteszek azért,
hogy lehetőleg ki se derüljön:
művem mennyire kelendő,
kik olvassák és ki – nem - értik
*
Bizonyítvány magyarázó
Amit a legeslegjobban tudok:
hogy mikor mire kell hivatkozni,
hogy én a slamasztikából jól jöjjek ki:
hol a kozmetikázott nézettségi mutatókra,
hol a sötét tömegre, a meg nem értett zseniségre…
*
Illuzionista
Munkaidőben és túlórázva
nagyon hamis illúziókat keltek,
belépődért élethazugságaid babusgatva elringatlak…
*
Rábeszélőgép
Rámenős, trükkös és invenciózus
lerázhatatlan ügynökként rábeszéllek:
ne Istenben, élettársadban, barátodban,
csakis a biztosítómban, a bankomban bízz!
*
Pedagóguszseni
A magam módján én is
nem mindennapi csodát művelek:
csodagyerekből orbitális hülyegyereket,
igavonó barmot, robotot, alattvalót fejlesztek
*
Baltás agysebész
Törékeny, érzékeny
és már sebzett emberi lelkek között
én vagyok az otromba behemót,
a bokros elefánt a porcelánboltban
*
Meghülyítő
Képes vagyok
szinte bárkiből rövid úton, garanciát is vállalva
beteget, lelki beteget, vagy gyógypedagógiai esetet csinálni
*
A riporter
Megszeppent riportalanyt
hívok éppen futó műsoromba,
akit profin zavarba hozok, leégetek
vagy nem vagyok kíváncsi rá és ügyére,
s csak ürügy nekem az önmutogatásaimra…
*
Tűzszerész
A nagy és örök igazságbombákat
még jóval a detonáció, a bumm előtt
közhelyesítésükkel, bagatellizálásukkal
sikeresen dedós játékszerré hatástalanítom
*
Trezor
Oly nagy becsben tartom az értékes könyveket,
hogy gondosan el is zárom, nehogy bajuk essék
*
Középszerűsítő
Egalitárius vagyok:
éljen az egyenlőség minden előtt:
mindenkit egy szintre hozok,
jobban, pontosabban mondva: húzok le
*
Újoncokat, inasokat, kezdőket
véletlenül sem hozok jó,
csak kedvszegő rossz, kínos helyzetbe:
égetés, blamálás, cikizés, megszégyenítés…
*
Levél egy kivándorló kartársam után szerző: Juhász Gyula 1919 Ki messze, messze mégy, kinek hajója már Képzeletben talán London s Nyújorkba jár S megváltottad már az összes expressz jegyet, Export írótársam, fogadd részvényemet. Jó volt itthon lenni, amikor a Lipót És egyéb városok közönsége hívott Lámpák elé, mikor kifogták a lovat, Mert lóvá tetted a jó publikumodat. Jó volt itthon lenni, amikor a Fedák Testére írt szerep oly fényesen bevált S Mohamedhez a hegy, az amerikai Ügynök jött a jogot előre váltani. Jó volt itthon lenni, mikor a levelek Hullottak elébed és mind szerelmesek, Szobalány és kokott, báróné és grizett Kérdezte epedőn: milyen a szájvized? Jó volt itthon lenni, mikor a tantiém Mind, mind neked jutott s a széles föld szinén, Hottentott, patagon, egész művelt világ Bevette boldogan a te komédiád. Most, hogy a kis haza megkisebbült nagyon S kisebb, mint a haza, a várható haszon, Most export cikk lesz a becses személyed is, Itt hagysz bennünket ó, mily szörnyű Nemezis! Hát menj, hiszen mehetsz, a bankot adhatod, Nincs oly darab föld, hol ne keljen darabod, Mi, megbocsáss, tovább is itthon maradunk, Mert mi oly szegények és magyarok vagyunk!
|