Lengyel film és irodalom

Andrzej Wajda

Nagyhét

(Wielki tydzien)

színes, hangalámondásos, lengyel filmdráma, 93 perc, 1995

rendező: Andrzej Wajda

író: Jerzy Andrzejewski

forgatókönyvíró: Andrzej Wajda

operatőr: Wit Dabal

vágó: Wanda Zeman

szereplő(k):

Beata Fudalej (Irena Lilien)

Wojciech Malajkat (Jan Malecki)

Magdalena Warzecha (Anna Malecka)

Bozena Dykiel (Mrs. Piotrowska)

Cezary Pazura (Piotrowski)

A film 1943-ban, a húsvét előtti héten játszódik. Egy fiatal zsidó nőnek, Irenának sikerül megszöknie a varsói gettóból. A városban egykori szerelménél Jannál és annak feleségénél keres menedéket. A pár elbujtatja Irenát, de ezzel a tettükkel saját életüket is veszélyeztetik. A szomszédok hamarosan felfigyelnek az idegen lányra, fel akarják jelenteni, a helyzet egyre veszélyesebbé válik. Végül Irenának nem marad más választása, visszatér a gettóba.

*

Nagyhét (1995) Andrzej Wajda filmje

A Nagyhét Jerzy Andrzejewski a varsói gettófelkelés leverése után írt novellája alapján készült (1943), miként Hamu és gyémánthoz (1958) is az ő regénye szolgáltatta az irodalmi alapanyagot. A lengyel zsidóság sorsa, a gettófelkelés eseményei – mint más kelet-európai országokban is – sokáig tabu témának számított Lengyelországban. A sok vitát kiváltó Korczak (1989) után Wajda a Nagyhétben ismét a lengyel zsidóság tragikus történetével, a lengyel társadalom felelősségével foglalkozik. A film forgatása nem zajlott konfliktusmentesen. A katolikus egyház vezetői elfogultnak ítélték a forgatókönyvet és először megtagadták, hogy a stáb egy helyi templomban forgathasson. A film ismét ellentmondásos fogadtatásban részesült szemlélete és művészi kvalitásai miatt, ám elnyerte a berlini fesztivál Ezüst Medve díját. A Nagyhét Magyarországon először látható.

A film 1943-ban, a húsvét előtti héten játszódik. Egy fiatal zsidó nőnek, Irenának sikerül megszöknie a varsói gettóból. A városban egykori szerelménél Jannál és annak feleségénél keres menedéket. A pár elbujtatja Irenát, de ezzel a tettükkel saját életüket is veszélyeztetik. A szomszédok hamarosan felfigyelnek az idegen lányra, fel akarják jelenteni, a helyzet egyre veszélyesebbé válik. Végül Irenának nem marad más választása, visszatér a gettóba.

(www.filmarchiv.hu)

*

Jerzy Andrzejewski

Nagyhét Varsóban

Molybolt

Eredeti megjelenés éve: 1961

Fülszövegek

1943 húsvét. A varsói gettó lángokban áll, szürke és fekete egyenruhás hóhérok lesnek áldozataikra. A járókelők összecsődülnek az utcasarkon, nem mindennapi látvány az ekkora méretű embervadászat. Az üldözött fiatal lány, Irena a halálát várja, ám ekkor felbukkan az elmúlt, békésebb időket idéző jóbarát, a mérnök Jan, aki megmenti Irenát és a saját házában bújtatja. Irenának idegen világ ismeretlen emberei között kell eligazodnia; sosem tudhatja, honnan les rá ellenség..

Kossuth, Budapest, 1966

*

Száz éve született Jerzy Andrzejewski

Dátum: 2009. agusztus 17.

Száz éve, 1909. augusztus 19-én született Jerzy Andrzejewski lengyel író, a Hamu és gyémánt című világhírű regény szerzője.

Egy középosztálybéli varsói család gyermeke volt, az egyetemen lengyel filológiát hallgatott. Tanulmányait félbehagyva újságírónak állt, egy katolikus hetilap munkatársa, majd irodalmi rovatvezetője lett. Ebben az újságban jelentek meg első művei, majd 1938-ban A szív harmóniája című regénye is. Ezzel elnyerte a Lengyel Irodalmi Akadémia díját, és a legtehetségesebb katolikus írónak, a „lengyel Mauriac-nak" kiáltották ki.

A II. világháború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban, a háború után az új rendszer iránti bizalommal látott munkához. 1948-ban írta meg a lengyel emigránsok által történelemhamisításnak minősített, de Andrzej Wajda 1958-as kitűnő filmadaptációjának köszönhetően világhírűvé vált regényét, a Hamu és gyémántot. Wajda később feldolgozta Andrzejewski A Paradicsom kapui és Nagyhét Varsóban című művét is, és az író készítette az Ártatlan varázslók forgatókönyvét is, bár ezek egyike sem vetekedhetett az első közös mű sikerével.

Andrzejewski 1949-ben a lengyel írószövetség elnöke lett, szerkesztette a Przeglad kulturalny című hetilapot, 1952 és 1957 között pedig parlamenti képviselőként politikai szerepet is vállalt. Illúziói azonban szertefoszlottak, 1957-ben a cenzúra elleni tiltakozásul kilépett az állampártból, a Lengyel Egyesült Munkáspártból. Kritikai mondandóját történelmi keretbe ágyazva írta meg 1957-ben a Sötétség borítja a földet, két évvel később pedig A paradicsom kapui című regényt, majd 1963-ban fejezte be a Jő, hegyeken szökellve című munkáját, amely tartalmában és stílusában is különbözik addigi műveitől.

1964-től a szólásszabadság melletti kiállása miatt egyre több konfliktusa támadt a hatalommal, és amikor 1968-ban Nyugaton publikált nyílt levélben ítélte el Lengyelország részvételét Csehszlovákia megszállásában, többéves publikációs tilalommal sújtották. Az 1970-es évektől a kultúrpolitika amolyan „adok is, meg nem is" módon igyekezett újra megnyerni: hetenként közölhette tárcáit, de sok éven át írt és alakítgatott, alkotói nézeteit összefoglaló Zúzalék című regénye 1979-ben csak szamizdatként juthatott el az olvasókhoz.

Andrzejewski végleg ellenzékivé vált, a rendszerrel való ideológiai leszámolást munkásságában az önmagával való könyörtelen elszámolás követte. Erről tanúskodik az egyén és a hatalom, az egyén és a hit kérdésköreit boncolgató Prométheusz című drámája, valamint bibliai tárgyú, Már rád tört a vég című kisregénye. 1976-ban elvállalta a Zapis földalatti folyóirat szerkesztését, alapító tagja volt a Munkásvédelmi Bizottságnak (KOR), majd támogatta a Szolidaritást.

1981-es Senkise című regényének főhősével, a magára maradt Odüsszeusszal az író is végleg elbúcsúzott olvasóitól; két évvel később, 1983. április 19-én szülővárosában halt meg.

(MTI)

*

Andrzej Wajda

Született: 1926. március 6

Port.hu - filmográfia

FILM:

(Roman Polanski: A Film Memoir) (angol-olasz-német film, 2011) szereplő

Andrzej Wajda: Csapó! (szín., lengyel dokumentumf., 2009) szereplő

(Tatarak) (szín., lengyel film, 2009) rendező, forgatókönyvíró

- Európai Filmdíj (2009) - FIPRESCI-díj

- Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2009) - Arany Medve jelölés

Bekezdések Andrzej Wajdától (szín., magyar dokumentumf., 2008) (TV-film) szereplő

Katyn (szín., lengyel történelmi dráma, 2007) rendező, forgatókönyvíró

A bosszú (szín., mb., lengyel vígj., 2002) rendező, forgatókönyvíró

Megtört hallgatás (ff., am.-arg.-csehszl.-lengyel-magyar-orosz dokumentumf., 2002) rendező

Pan Tadeusz (szín., mb., lengyel-francia történelmi f., 1999) rendező, forgatókönyvíró

Senki kisasszony (szín., hb., lengyel filmdráma, 1996) rendező

- Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1997) - Arany Medve jelölés

Nagyhét (szín., hb., lengyel filmdráma, 1995) rendező, forgatókönyvíró

- Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1996) - Arany Medve jelölés

Gyűrű koronás sassal (szín., mb., lengyel játékf., 1993) rendező, forgatókönyvíró

Korczak (ff., mb., lengyel-német-angol filmdráma, 1990) rendező

Ördögök (szín., mb., francia film, 1988) rendező, forgatókönyvíró

Szerelmi krónika (szín., mb., lengyel rom. dráma, 1986) rendező, forgatókönyvíró

Danton (szín., hb., francia-lengyel-NSZK filmdráma, 1983) rendező

Szerelem Németországban (szín., hb., lengyel-francia-NSZK filmdráma, 1983) rendező, forgatókönyvíró

Vasember (szín., mb., lengyel filmdráma, 1981) rendező

(Dyrygent) (ff., lengyel filmdráma, 1980) rendező

A Wilkói kisasszonyok (szín., mb., lengyel-francia filmdráma, 1979) rendező

Érzéstelenítés nélkül (szín., mb., lengyel filmdráma, 1979) rendező, forgatókönyvíró

A márványember (szín.-ff., mb., lengyel filmdráma, 1977) rendező

- Cannes-i fesztivál (1978) - FIPRESCI-díj

Szélcsend (szín., fel., lengyel-angol filmdráma, 1976) rendező, forgatókönyvíró

Az ígéret földje (szín., mb., lengyel filmdráma, 1975) rendező, forgatókönyvíró

Menyegző (szín., mb., lengyel filmdráma, 1972) rendező

Pilátus és a többiek (szín., német film, 1972) rendező

Nyírfaliget (szín., mb., lengyel filmdráma, 1970) rendező, forgatókönyvíró

Tájkép csata után (szín., mb., lengyel filmdráma, 1970) rendező, forgatókönyvíró

- Cannes-i fesztivál (1970) - Arany Pálma jelölés

Minden eladó (szín., mb., lengyel filmdráma, 1968) rendező, forgatókönyvíró

(Popioly) (ff., lengyel dráma, 1965) rendező

(Sibirska Ledi Magbet) (ff., jug. filmdráma, 1963) rendező

Húszévesek szerelme (ff., fel., francia-NSZK-olasz-japán-lengyel szkeccsf., 1962) rendező

Sámson (ff., mb., lengyel filmdráma, 1961) rendező, forgatókönyvíró

Ártatlan varázslók (ff., fel., lengyel rom. film, 1960) rendező

Lotna (szín., fel., lengyel háborús filmdráma, 1959) rendező, forgatókönyvíró

Hamu és gyémánt (ff., mb., lengyel háborús filmdráma, 1958) rendező, forgatókönyvíró

- Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (1969) - FIPRESCI-díj

- BAFTA-díj (1960) - Legjobb film jelölés

Csatorna (ff., mb., lengyel háborús filmdráma, 1957) rendező

A mi nemzedékünk (ff., mb., lengyel háborús filmdráma, 1955) rendező

Emlékszem (ff., dokumentumf.) rendező

Költészet a filmvásznon - Andrzej Wajda (TV-film) szereplő

Légyfogó (szín., fel., lengyel filmdráma) rendező

Menyegző (lengyel film) rendező

Részletek:

http://www.port.hu/pls/pe/person.person?i_pers_id=14135

*

Ördögök

(Les possédés)

színes, magyarul beszélő, francia film, 1988

rendező: Andrzej Wajda

író: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

forgatókönyvíró: Agnieszka Holland, Andrzej Wajda, Jean-Claude Carriére

zeneszerző: Zygmunt Konieczny

operatőr: Witold Adamek

vágó: Halina Prugar-Ketling

szereplő(k):

Isabelle Huppert

Jutta Lampe

Philippine Leroy-Beaulieu

Bernard Blier

Jean-Philippe Écoffey

Omar Sharif:

1869-ben egy anarchista társaság tagjai megölték egyik társukat, mert szembefordult vezérükkel. Az eset igazolta Dosztojevszkij aggodalmait az Oroszországot fenyegető sötét jövőről, és illett regényfolyam-tervébe. Ördögök-béli megtestesülése Nyikolaj Sztavrogin: a szép, okos, büszke, de kétségek közt vergődő fiatalember, aki unalmában túllép minden határt, élvezi gaztetteit, és később hiába vezekelne, összeomlik alattuk. A kisvárosi miliőben játszódó történet szereplőiben mind él egy-egy végzetes eszme, melyet a regényből készült nagyszabású film fölerősít bennük.

*

Az ígéret földje

(Ziemia obiecana)

színes, magyarul beszélő, lengyel filmdráma, 185 perc, 1975

rendező: Andrzej Wajda

író: Stanislaw Reymont

forgatókönyvíró: Andrzej Wajda

zeneszerző: Wojciech Kilar

operatőr: Waclaw Dybowski, Edward Klosinski, Witold Sobocinski, Janusz Falicinski

jelmeztervező: Barbara Ptak

látványtervező: Tadeusz Kosarewicz

vágó: Zofia Dwornik, Halina Prugar-Ketling

szereplő(k):

Daniel Olbrychski (Karol Borowiecki)

Andrzej Seweryn (Maks Baum)

Wojciech Pszoniak (Moryc Welt)

Anna Nehrebecka (Anka)

Tadeusz Bialoszczynski (Karol apja)

Francziszek Piecka (Mueller)

Lódzban vagyunk a századfordulón, a korai kapitalizmus kibontakozása idején. A textiliparáról híres városban, Karol Borowiecki , a nemesi származású lengyel fiatalember és két barátja, a német Maks Baum és a zsidó Moryc Welt elhatározzák, hogy önálló vállalkozásba fognak, textilgyárat alapítanak... A világhírű, Nobel-díjas Wladyslaw Reymont regényéből készült film sokrétű jelentéstartamából most csak egy gondolatot idéznénk az idős nemes, Borowiecki úr szavaival: "Ti persze mind csak nevettek a múlton, a tradíciót hullának nevezítek, a nemességet előítéletnek, az erényt babonának, eladtátok a lelketeket, eladtátok az aranyborjúnak... "

http://hhwforum.hu/index.php?threads/az-%C3%ADg%C3%A9ret-f%C3%B6ldje-ziemia-obiecana-the-promised-land-1975.13990/

*

WLADISLAS STANISLAW REYMONT

(1867-1925)

A nehéz sorsú Lengyelországot többször is felosztották a szomszédos hatalmak, átmeneti feltámadás-próbálkozásaik hamar összeomlottak, szabadságküzdelmeik vérbe fulladtak. Már régóta nem létezett politikailag Lengyelország, amikor az első világháború végeztével megszülethetett az idegen uralmak alól felszabadult lengyel tartományokból az egységes lengyel állam. - De szakadatlanul volt lengyel nemzet, lengyel öntudat, lengyel költészet és prózairodalom. Ha otthon nem lehetett, hát megszólalt emigrációban. A legtöbben azonban otthon is megtalálták a lehetőségeket, hogy lengyelek közt, lengyel földön, lengyel anyanyelven alkossanak olykor világhíres műveket orosz, német vagy osztrák fennhatóság alatt. Az a Varsó, ahol Reymont építette fel gazdag életművének legnagyobb részét, az orosz cári birodalom egyik tartományának fővárosa volt. A már világhíres író 51 éves, amikor feltámad, újra önálló állam lesz az ősi haza. Az eddig orosz állampolgár végre lengyel állampolgárrá válhatott. Élete alkonyéveiben elérhette ezt is, elérhette a Nobel-díjat is, rég megjelent fő művét, a "Parasztok" című négyrészes regénysorozatot a nemzetközi közvélemény a világ egyik legszebb parasztregényének ítélte.

Nem élt hosszú életet, mindössze 58 év adatott neki, de változatos, hosszú út volt, amit végigjárt a falusi kántor szabóinas fia, amíg az európai irodalom egyik elismer főalakja lett.

Iskolába keveset járhatott, de szenvedélyes, szinte mániákus tanuló volt. A szabóműhelyből megszökött, beállt egy vándorszínész-társulathoz. Ott ugyan megismerhetett jó néhány klasszikus drámát, kezdetben statisztált, később igazi szerepeket is játszott. De se könyvekhez, se tanítani tudó társakhoz nem jutott. Úgy segített magán, hogy beállt novíciusnak egy Pálos-rendi kolostorba, amelynek iskolája volt. Közben egy ideig vasutasként dolgozott. Tanult és olvasott, amennyit tudott. A kolostor könyvtárában a szent iratokon kívül hozzájuthatott a világirodalom nagy klasszikusaihoz az ókori görögöktől kezdve Shakespeare-en át a francia és a német remekírókig, valamint hazai lengyel költészet legfontosabb alkotásaihoz. Oroszul gyermekkora óta tudott, hiszen ez volt a hivatalos nyelv. A papoknál megtanulhatott franciául. A vasutasok könyvtárában pedig találkozott a híres romantikusok - Dumas, Victor Hugo - regényeivel, Balzactól Flaubert-ig a nagy realistákkal, és azzal is, aki regényeivel leginkább hatott rá: Zolával. - Persze a papok közt gyanakodva néznek a vasutas-munkásokkal barátkozó papjelöltre, a munkások pedig még gyanakvóbb szemmel nézik a munkatársat, aki közben papjelölt is.

Ekkorra azonban már rövid írásokkal jelentkezik különböző újságoknál és folyóiratoknál. Pillanatképek ezek a szegény nép életkörülményeiről. Színes, mozgalmas elbeszélő tehetség. Az újságírók majd a lapoknál dolgozó írók is elismerik tehetségét, amely elválaszthatatlan lelkes tanulni vágyásától. Kitűnő szeme és kitűnő memóriája van. Amit olvas, amit a világban lát, amit panaszként meghall, mind olyan témákat ad, amelyekből szemléletes életképek, apró történetek, majd kerek novellák formálódnak. Már megbecsült író, amikor 28 éves korában elszánja magát az első regényre. A "Komédiás asszony" egy tehetséges színésznőről szól, aki vidéki otthonából a fővárosba megy, hogy érvényesüljön. De csak csalódások és megaláztatások érik. Tragikus művészsors, komor naturalista színekkel. Azonnal sikere volt, a kiadó és a közönség egyenesen elvárta a folytatását. Ez a második regény talán még szomorúbb kicsengésű. Janka, a sikertelen színésznő kilátástalannak látja választott életútját. Visszamegy a vidéki szülői házba. Ott körülveszik, szinte behálózzák a rágalmazó pletykák, a kisvárosi társaságok hazugságai. Nincs ereje fellázadni, és beletörődik sorsába, a sikertelenségbe. Ezzel a művével Reymont már végképp elismert író, egyelőre jellegzetes naturalista, a kisemberek sivár életének ábrázolója. A történelem a XIX. század végső évtizedénél tart. Egyelőre reménytelennek látszik a nemzeti sors, ezen belül komoran nehéz a szegények élete. Reymont most ennek a nyomorúságnak lelkiismeretes riportere. Az újságok várják és jól fizetik szemléletes, gyakran izgalmas novellára emlékeztető helyzetjelentéseit a falvakról és az iparosok műhelyeiről. Kitartóan járja az országot, hogy híven ismertesse a parasztok és a munkások életét. Tapasztalatait hol riportokban, hol novellákban fogalmazza meg. Egymás után jelennek meg novelláskötetei, ezeket már várja a nagyközönség, tehát várják a kiadók is.

Legfőbb témavilága a parasztok léleknyomorító életformája. A földéhség egymás ellen uszítja a szomszédokat is. Gyűlölködésük, indulatosságuk, ösztönéletük egyaránt kegyetlen. Kétségtelen, hogy a legdöntőbb irodalmi hatás Zolától érkezik. Zola "Föld" című regénye, a francia parasztság zordon körképe még akkor is mintája és példaképe, amikor a századforduló felé közeledve már a divatos pozitivista filozófia igénye a tárgyilagos ábrázolás követelményét oltja Reymontba is. Éppen az elfogulatlan realizmus győzelme teszi lehetővé, hogy a társadalmi körképben a komorságok, az igazságtalanságok mellett meglássa és ábrázolni tudja a derűt, az örömöt, a néha mégis érvényesülő méltányosságot is. Idáig kell elérkeznie, hogy megalkossa fő művét, a "Parasztok"-at. - 1902-től 1909-ig írja az eleve négy részre, négy kötetre tervezett regényfolyamot. A lengyel paraszti világ nagy körképe ez, érdekes jellemekkel, érdekes eseményekkel. A földközelben élő embereket két hajtóerő mozgatja: a földéhség, a termőföldhöz való ragaszkodás, a földért folytatott szakadatlan küzdelem, és az ösztönök mozgatta szerelmi éhség. A négy rész évszakokra tagozódik: Ősz, Tél, Tavasz, Nyár. A természet és az emberélet váltakozása szerint halad előre a mindvégig érdekesen, néha romantikusan, máskor naturalista módon ábrázolt élet, amelyben kinek-kinek megvan a maga ősze, tele, tavasza, nyara. - A nagy mű hamarosan világsikerű irodalmi alkotás lett. Mellette azonban tudomásul kellett venni az egész életművet, változatos novelláival, a lengyel világot ábrázoló regényekkel, riportokkal, nem utolsósorban "Az ígéret földje" című regénnyel, amely cselekményesen, szemléletesen ábrázolja hogyan lett Lódzból, a jelentéktelen kis faluból ipari nagyváros.

Mire a nemzeti vágyak beteljesülhettek, Lengyelország újra megszületett, az életmű már teljes volt. Befejezte korábban megkezdett történelmi regényét, az "1794-es év" című háromrészes krónikát a régi lengyel függetlenségi mozgalomról, benne a Kosciuszko vezette felkelésről.

Még megjelent néhány elbeszélése, de már egyre betegebbnek érezte magát. Nem bízott az emberiség jövőjében, nem sokat remélt a forradalmi átalakulásoktól. Érezte, hogy még nagy megpróbáltatások várnak a világra, benne Európára, és Európában Lengyelországra. Ez mind be is következett, de Reymont már nem érte meg. 1924-ben megkapta a legnagyobb irodalmi elismerést: a Nobel-díjat. A következő évben meghalt. Talán ő a leghíresebb és legolvasottabb író az oly gazdag lengyel irodalomban.

*

Reymont: Parasztok

Műfaj: hangjáték

Kiadó: Magyar Rádió;

Hossz: 6:06:02

A regény nem hibátlan alkotás, mégis a lengyel író Nobel díjat kapott érte, nem kis meglepetést okozva a lengyel irodalmi közvéleménynek. A négy évszak „örök körforgásának” megfelelően négy részre tagolódó regény kiemelkedő részei azok, ahol a szerző, az egyes szereplők helyzetébe beleélve magát, realista hűséggel írja le a lengyel falu, Lipce életét, harcát az urasággal, a parasztok földéhségét, ünnepi és hétköznapi szokásaikat, erkölcseiket. A regénynek ez az epikai realizmusa különösen a mellékszereplők rajzát teszi hitelessé. A két főszereplő ábrázolásában rajta hagyja bélyegét az ifjú Lengyelország szimbolizmusa és a korabeli filozófiai koncepciók: Jagna nem más, mint a falusi környezetbe helyezett „démoni nő”, s a férfialakok, Antek és az öreg Boryna bemutatásában érezni a „paraszti őserő” iránti szimpátiát. A regény kompoziciója az első két részben, melyben erősödik Jagna és Antek között a szenvedély, feszesebb, drámaibb, míg a „Tavasz” és a „Nyár” Hanka és Jagna közötti konfliktusa már terjengősebb.

A Parasztok maradandóságát, világirodalmi jelentőségét talán annak köszönheti, hogy első ízben térképezte fel a kelet-európai társadalmak alapvető osztályát, a parasztságot.

A mű olvasható a MEK-en.

Antek Boryna

Avar István

Hanka (a felesége)

Horváth Teri

Jagna

Szemes Mari

Dominikowa

Sulyok Mária

Mateus

Molnár Tibor

Marta

Kiss Manyi

Agata néni

Pártos Erzsi

kántorné

Bánki Zsuzsa

Jasio

Fodor Tamás

bíró

György László

Roho (a zarándok)

Horváth Ferenc

Witek

Surányi Imre

Közreműködött:

Árva János

Gonda György

Harkányi Ödön

Láng József

Siménfalvy Sándor

Szirmai Jenő

Rendező:

Cserés Miklós Dr.

Fordította:

Tomcsányi János

Rádióra alkalmzta:

Moravecz Imre

http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Parasztok-19218/

*

Filmet forgatott Andrzej Wajda Lech Walesáról

2012. július 03.

Andrzej Wajda lengyel filmrendező a hétvégén befejezte a Lech Walesáról, a Szolidaritás szakszervezet történelmi vezetőjéről szóló játékfilmjének forgatását. Az alkotás premierjét 2013 elejére tervezik.

Az ellenálló. Film készült Lech Walesa tetteiről

A 85 éves, világhírű rendező és stábja tavaly ősszel vágott bele a munkába: azóta összesen 55 forgatási napot töltöttek együtt Varsóban és Gdanskban. Az utolsó jelenetek a gdanski hajógyár területén készültek – olvasható a Wirtualna Polska hírportálon. Wajda a filmet élete legnagyobb kihívásának nevezte, mert „egy rendkívüli hősről szól, aki valós győzelmet aratott, a lélek győzelmét”. Ezzel indokolta azt is, hogy a színészek által megelevenített történelmi események jeleneteit a vágáskor korabeli dokumentumfilmekkel vegyíti.

A rendező ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a Lech Walesát hősként bemutató filmje jobb befogadásra számíthat külföldön, mint Lengyelországban. Nem zárja ki, hogy Janusz Glowacki író forgatókönyve alapján készülő játékfilmjével többeket magára haragíthat, hiszen Lech Walesa megítélése megosztja a lengyel közvéleményt: a független Szolidaritás szakszervezet alapítójáról és későbbi lengyel államfőről sokan úgy tartják, hogy a kommunista belügy besúgója volt.

Andrzej Wajda először foglalkozik kimondottan az egykori villanyszerelőből lett Nobel-díjas politikus életével, míg a Szolidaritásnak már korábban is szentelt filmet: az 1981. évi cannes-i fesztivál Arany pálmájával díjazott Vasember című alkotásában az igazi Walesa is feltűnt. A 4 millió eurós büdzsét a lengyel filmintézet mellett szponzorok biztosították.

A lázadó hajógyári munkás

Lech Walesa egy ács fiaként született 1943-ban. Az elemi és az ipari iskola elvégzése után a gdanski Lenin Hajógyárban kezdett dolgozni 1967-ben elektrotechnikusként. 1970-ben a hajógyárban tagja lett az illegális sztrájkbizottságnak. A sztrájk véres, 80 munkás megölésével járó elfojtása után Walesa a szocialista rend ellen elkövetett bűncselekmény vádjával egyéves börtönbüntetést kapott. 1976-ban elvesztette hajógyári állását, mert aláírásokat gyűjtött egy, a meggyilkolt munkások emlékművéről szóló petícióra. Mivel ezután szerepelt a feketelistákon, nem kaphatott állást, barátok támogatásaiból élt. 1978-ban két társával illegalitásban megszervezték a Tengerparti Szabad Szakszervezeteket, a következő évben többször őrizetbe vették államellenes tevékenység vádjával, ám felmentették, és 1980-ban újra elhelyezkedett a hajógyárban.

Augusztus 14-én a hajógyári munkásság sztrájkolni kezdett, Walesa lett a vezetőjük. A megmozdulást az egész országban követték hasonlók. Néhány nappal később Walesa meggyőzte a gyárukat elhagyni kívánó gdanski munkásokat, hogy hozzanak létre az egész Lengyelországban meginduló általános sztrájkot irányító bizottságot. Szeptemberben a bizottság megállapodott a kormánnyal, és átalakult a Szolidaritás szabad szakszervezet vezetőségével, amelynek elnöke Walesa lett. 1981. december 11-én letartóztatták, Wojciech Jaruzelski tábornok két nappal később hadiállapotot hirdetett ki.

Nem merte átvenni Nobel-díját

Walesát tizenegy hónapra a szovjet határ közelébe, Délkelet-Lengyelországba internálták, 1982. november 14-én szabadult. 1983-ban villanyszerelőnek jelentkezett korábbi gdanski munkahelyére. Hivatalosan egyszerű munkásnak tekintették, de 1987-ig gyakorlatilag háziőrizetben volt. 1983-ban béke-Nobel-díjat kapott, amit nem mert személyesen átvenni, mert félt, hogy a hatóságok nem engedik vissza. Felesége vette át helyette, a díjjal járó pénzt pedig a Szolidaritás ideiglenes vezetőségének adományozták, amely ekkor Brüsszelben székelt.