A KÉPEN TÖBBEK KÖZÖTT HITLER ÉS EGY ROTSCHILD...

0:45, Péntek (december 9.), Filmmúzeum

Éj anyánk
(Mother Night)

színes, fekete-fehér, amerikai filmdráma, 110 perc, 1996

rendező: Keith Gordon
író: Kurt Vonnegut Jr.
forgatókönyvíró: Robert B. Weide
zeneszerző: Michael Convertino
operatőr: Tom Richmond
vágó: Jay Rabinowitz

szereplő(k):
Nick Nolte (Howard W. Campbell Jr.)
Sheryl Lee (Helga Noth)
Arye Gross (Abraham Epstein)
Alan Arkin (George Kraft)
Kirsten Dunst (Resi Noth)
John Goodman (Frank Wirtanen)
Anna Berger (Epstein anyja)

Háborús bűnösként Izraelbe szállítják Howard W. Campbell amerikai drámaírót 1961-ben. Miközben a férfi a börtönben megírja élete történetét, megelevenedik a múlt. Campbell a szüleivel került Németországba, ahol az irodalmi élet megbecsült tagja lett. Egyik nap különös látogató keresi fel. Frank Wirtanen ráveszi, hogy kémkedjen az amerikaiaknak. Campbell náci szimpatizánsnak adja ki magát, nácibb lesz a náciknál. Ám gyűlölettel teli beszédei valójában kódolt üzenetek. A háború után a férfi új személyazonosságot kap és Amerikában telepszik le. A kilétét azonban felfedik. Kurt Vonnegut regényéből.



Idő szerint | Hely szerint

Vetítik: FILMMÚZEUM: Péntek (December 9.) 0:45

Vélemény Összes hozzászólás (17)

tatooldesign | Válasz aug. 06. 18:01 | 17/17
Sajnos Vonnegut könyvei nem jól megfilmesíthetőek, ez ahhoz képest kimondottan jól sikerült. Nick Nolte tényleg telitalálat Campbellként, de ez a film is rendkívül feledhető. Az Ötös számú vágóhíd (az irodalmárok által főművének tartott, a II. világháború legnagyobb tömegmészárlásáról, Drezda amerikaiak által végrehajtott szőnyegbombázásáról (130 ezer polgári lakos halt meg) szóló, személyes élményeit feldolgozó írása) sokkal nézhetetlenebb film lett, a Harrison Bergeron is lapos. Hiába, Vonnegut írásaiban a lényeg nem a cselekmény, hanem a szarkasztikus narráció, a frenetikus, sötét humor, illetve az a végtelen humanizmus, ahogy megbocsájtóan (és teljesen elfogulatlanul) tekint csetlő-botló, esendő teremtményeire. Meg a kreatív SciFi novella betétecskék, melyek fantasztikus környezetben játszódó társadalomkritikai szösszenetek.
Vagy 20 éve olvastam a Bajnokok reggelijét, mondhatom, hogy Kurt Vonnegut, Jr. a kedvenc angol nyelvű íróm, mindent olvastam tőle ami megjelent, angolul...
Tovább >>>

Wareg | Válasz máj. 24. 15:47 | 16/17
Nem a történelmi hűséget hiányoltam belőle, hanem a logikát. Viszont az is igaz, hogy ha az író történelmi környezetbe helyezi a történetet, bizonyos tényeket és szabályokat tiszteletben kell tartania.

Az Éj anyánk nem valami misztikus mű, amit nehéz megérteni. Az alapmondanivaló világos és semmi probléma nincs vele, ám annak kibontása annyira sok defektustól szenved, hogy számomra élvezhetetlenné tette az egészet. Ez nem csak Vonnegut hibája, hanem a rendezőé is.

A fekete humor és a groteszk csakugyan előnyére írható, de a háborús bűnösség, az izraeli vonal, Eichmann, a bűnösség magára vétele olyan dologban, amiben egyértelműen ártatlan (és vice versa) valamint a végkifejlet azt jelzi, hogy a mondanivaló megölte a történetet, avagy a cél ismét szentesítette az eszközt.

drProktor | Válasz máj. 23. 23:55 | 15/17
Nekem tetszett ez a film.
Akkor is tetszett volna,ha nem Vonnegut regényből van.
A háborús filmek között különleges.
Okulhatna belőle pl. Spielberg, aki a SchindlerListáját rittyentette.

Ez ugyan V. igen korai műve, nem olvastam, különös, goteszk
kvázi pikareszk világ lehet a film alapján, bár nem annyira,
mint az e könyvét követő művei esetében. Hatalmas intelligenciája,
humora, találékonysága ötletei lenyűgözők.
Ebből a filmből is az sugárzik, hogy ez az ember határtalanul okos,
olyanyira, hogy szinte mindenek fölött áll. Érdekes, hogy számomra
ilyen elképzeléseket ThomasMan keltett, homlokegyenest ellenkező
alkatú írók, de végeredményében most a film arra emlékztetett,
hogy minden fölött, nácizmus fölött, anti-nácizmus fölött, és mindenen túl.
NickNolte ráadásul számomra meglepetés volt, jól játszott.
Szingh 13. hsz-ével és ezúttal lilahagymával is, egyet értek.
Nagy ötlet volt az író személyes szerepeltetése a végén.


Szingh 13. hsz-ével és...
Tovább >>>

lilahagyma | Válasz | Előzmény (szingh) máj. 23. 22:05 | 14/17
Nem ismerem Vonnegut könyveit, és nem találtam humorosnak ezt a filmet, bár már nagyon régen láttam (legfeljebb a posztnácik szerepeltetése volt gunyoros). Ennek ellenére feledhetetlen. Szerintem ennél a történetnél teljesen lényegtelen, hogy milyen volt a valóságos világháború. Játszódhatna az űrben is vagy a középkorban, tökmindegy. Egyszerűen a gyászról, az özvegységről szól (szerintem). A lényeg, hogy őrült erős érzelmi sodrása van, annyira magába szippant, olyan intenzív érzelmi azonosulást tesz lehetővé, amit szerintem kevés film képes utána csinálni. Nolte alakítása tényleg zseniális.

szingh | Válasz máj. 23. 21:35 | 13/17
„Azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.”
(Kurt Vonnegut Jr. Éj anyánk)

Nem tudtam, mire számítsak, mikor leültem megnézni a filmet. Nem olvastam ezt a korai művét, sok mást viszont igen. Szeretem Vonnegut humorát, talán szoktam érteni a mondanivalóját is,-habár ez már lehet, hogy egy kicsit nagyképű volt.
A film telitalálat. Nem tudom, lehet-e ennél tökéletesebben filmre vinni azt a vérfagyasztó, halálos, akasztófa-humort, ami ikonná tette a szerzőt? Talán nem. Magával ragadott, lenyűgözött.
Nolte telitalálat, Nolte maga Campbell. Ritka, hogy egy szerep így megtalálja a színészét.

Történelmi hűséget követelni egy szatírától, egy fikciótól, egy gondolattól nem helyén való.
Tudom, nem mindenki érzi, érti Vonnegutot. Jó példa erre a humor másik nagymestere, bár a paletta egész más területéről, Rejtő. Emlékszem ifjú korom parttalan vitáira az Őt nem értőkkel. Ha nincs húr a lelkedben, mit megpendíthet a humor, sosem fogod...
Tovább >>>

http://port.hu/ej_anyank_mother_night/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=17055542&i_topic_id=1