 ÉLETMINŐSÉGRONTÓK
BOLDOGTALANOK LELKI POKLA
BALGÁK ÉS GONOSZOK - ÉLETFOGYATÉKOSOK
Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.
József Attila - 1937. október
*
Vak vezet világtalant
Akkor is Őt követed, ha a kútba ugrik
*
Mások élik helyetted az Életet,
Te megelégszel a drukkolással, kukkolással
*
Igazolatlan hiányzó
Sohasem vagy itt és most jelen
Mindig máshova és más korba vágyódsz:
És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél…
*
Kolumbusz záptojása
A part mellett csónakázva áltatod magad,
Hogy szép új világokat fogsz majd felfedezni
*
Közönyöd, közömbösséged
Az embertelenség italából a tömény
*
Saját fészkedbe rondítasz
Kiteregeted a családi szennyest
*
Életművész
Aki bűnösen elmulasztja a Nap Kötelességét
*
Szesztestvér
A potya lakománál az első,
A betegágyamnál (még) az utolsó (se)
*
Gyártod az ellenségeidet
Minden lehetséges frontot megnyitsz
*
A nyílt vízen fog bele a hajó átépítéséhez
*
Münchausen báró
Saját hajadnál fogva húznád ki magad a mocsárból
*
Ingerküszöb
A legkisebb piszkálódás kihoz sodrodból,
S hosszú időre elveszíted lelki egyensúlyod
*
Ráharapsz a mézesmadzagra
És cukrozva lenyeled a békát is
*
A szokás hatalma
Csak az első nap volt az élettér büdös,
Illetve a harmadikon már nem is érezted….
*
Nem hajtasz fejet
És belevered a fejed az ajtófélfába
*
Nárcisz
Beleszeret, szerelmes lesz a tükörképébe
*
Pygmalion
Az alkotó szerelmes lesz művébe, szobrába
*
Önbeteljesítő jóslat
A falra festett ördög megjelenik
*
Arra büszke,
Ami természetes,
Vagy amit szégyellni kellene
*
A kevesebb több:
Túlírja a szöveget,
Túljátssza a szerepet
*
Mintha a maga paródiája, karikatúrája lenne
*
A sas legyeket fogdos
Michelangelo széklábfaragásra adja megát
*
Sok hűhó semmiért
Hegyek vajúdnak és egérke születik
*
A kis kullancs hazugság,
ha nem vágtad le a fejét
a végén óriáskígyóvá alakul,
mely rádtekeredve megfojt
*
Az égre köpködsz,
s mindez az „áldás”hatványozva a fejedre hull
*
Olyan az élete,
Mint azon a filmszereplőé/statisztáé,
Aki csak egy-egy jelenetben tűnik fel,
Arra kap instrukciót, de az egészet sosem látja…
*
A család nemtője
Ha rablótámadás érné szeretteidet,
Akár az életed árán is megvédenéd őket,
De hogy a krumplit ma te pucold meg….
*
Minden reggel
Próbálsz felkapni egy gondolatod,
Amivel valahogy kihúzhatod ezt a napot
*
Tovább nyújtózkodsz takaródnál,
S önként dugod fejed a hurokba,
Ugrasz fejest az adósságcsapdába
*
Árnyékbokszoló
Behunyt szemmel vagdalkozol,
S pont azt éred, aki a legközelebb áll hozzád
*
Prokrusztész ágy
Fakó minden teória, a lét aranyló fája zöld,
De te addig csonkítod, míg bele nem gyötörhető…
*
Ora et labora
Imádkozás helyett dolgozol
Munkálkodás idején meg imádkozol
*
Heroikus pótcselekvő
A hátad mögött volt az Isten,
De te megkerülted érte az egész Földet
*
A sznobság kötelez
Komoly zenéhez komor képet vágó
*
Balhited hegyeket mozgat
(amiket majd Sziszifuszi munka lesz visszahordani)
*
Nem látod a fától az erdőt
*
Ma mindig csak készülsz,
De holnap majd igazán elkezdesz Élni
*
Üveges a szemed, kifejezéstelen a tekinteted,
Vagy mindig minden az arcodra van írva, vésve
*
Homokozó
Az első hetero kudarc után
Elmentél a könnyebb ellenállás irányába,
S így még kis mártír glóriában is tetszeleghetsz
*
Eloldalog
Nem vesz szépen búcsút pl. focicsapatától,
Hanem csak úgy kimarad, angolosan távozik
*
A harag a te rossz tanácsadód
*
Haraggal szívedben „nyugszol le”
Nyugtalanul alszol, rosszat álmodsz
És reggel már ingerülten ébredsz fel
*
Kármentő
Ha a „Jóisten” jégesője elveri a termést,
Akkor te dühödben ásóval-kapával besegítesz
*
Te csak simogatni szeretted volna a nyuszit,
De ő menekülésével annyira felingerelt,
Hogy sodrodból kihozott s a végén agyonverted
(amit azóta nem győzöl szégyellni, szánni-bánni…)
*
Sarokba szorítod a cicust, az anyamacskát
kihozva belőle a maximumot, a vérengző vadállatot
*
Enyém a vár, tied a lekvár!?
Te vagy az úr, de csak a szemétdombon
*
Lefelé tapos, felfele nyal:
Szamárlétrára kapaszkodó
*
Úgy mászna a létrára,
Hogy kihagyna sok-sok fokot
*
Leköteleződés
Szabadnak gondolod magad,
Hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,
Pedig minden egyes eset szabadságod kurtítja
*
Trójai faló
Nem óvakodtál a görögök ajándékától
*
A televízió elkábítja és kimossa az agyát
*
Ahova lép, ott fű nem terem
*
Munkaalkoholista
Azok közé a nem normálisak közé tartozó,
Aki saját bűnével-betegségével büszkélkedik
*
Csak az érinti meg igazán,
Amihez közvetlen, pragmatikus érdeke fűződik -
Így szinte teljesen vak marad a szépség dimenzióra
*
Bolhából elefántot..
Ha megcsíp egy szúnyog,
Már elönt a világfájdalom és arra gondolsz:
Talán mégsem a Jóisten teremtette a világot…
*
Elvakít a hozomány, a fényes esküvő
De elmegy a hozomány és megmarad a nő
*
Magamutogató, pucérkodó
Levetkőzik magától: ha kell, ha nem
*
Szolgalélek,
Aki nem bír seggnyalás nélkül élni
*
Önkontroll hiányos - kivetkőzik magából
*
Naiv ember a fronton
Kérem! Ne lőjenek, itt emberek vannak!
*
Lehettél volna a kutyák királya,
De te inkább a királyok kutyája maradtál
*
Nagylelkűnek hiszed magad,
Pedig a kalácskérőt tanácsadással ráztad le
(akinek meg halat adtál, azt nem tanítottad halászni)
*
Menthetetlen vagy,
Mert nem kérsz és nem fogadsz meg jótanácsot
*
Olyan vagy, mint az a gyerek,
Aki azt kívánná, hogy csokiból legyen a kerítés is
*
Abban a téves hiszemben élsz,
Hogy mindig te tudod, mi szolgálja javadat
(Így gondolta ezt anno Midász király is, ugye?)
*
Nem adsz hálát ellenfeleidért, ellenségeidnél,
Pedig azok nélkül már elkényelmesedtél volna
*
Csak azt szereted, aki téged is szeret
Nem is vagy különb a „pogányoknál”
*
Úgy veszed magadhoz mindennapi kenyered,
Mintha az az orvosság legyűrendő keserű pohara lenne
*
A nagy szerelmedet imádod,
Isten viszont csak feltételesen szereted
(ha pl. teljesíti „imába foglalt” kívánságlistádat)
*
Önmaga árnyéka,
Még-már csak hálni jár belé a lélek
*
Vagy hagytad magad leszoktatni a kérdezésről,
Vagy ott és akkor is szkeptikusan továbbkérdeznél,
Ahol és amikor már ennek nincs értelme
(Pl. honnan tudom, hogy hideg ez a pohár sör?)
*
Arra keresel bizonyítékot, amiben hinni kell,
S abban hiszel vakon, ami cáfolható-cáfolandó lenne
*
Önvizsgálatod elmélyítése helyett
Energiáidat heveny önigazolásodra fecsérled el
*
Istent kárhoztatod, káromolod,
Hogy nem tartotta szárazon a puskaport
*
Annyit szimuláltál már,
hogy ha tényleg beteg leszel, se vesznek komolyan
*
Beskatulyáztak
vagy verembe estél, s oda berendezkedsz
*
Az erőszaknak dafke ellenáll,
de a szirénhang végleg elcsábítja
*
Önismereti szintjét jelzi:
fél lábbal Tarzan szerepre készül
*
A túl magas lécet,
leverése után nagyon alacsonyra teszi
*
Istenben nem hisz,
de a piramisjáték szervezőjének igen
*
Csak olyan „zenét” hallgat,
ami nem világít be a lélekmélybe
*
Kerülöd a kockázatot:
csak tuti biztos közhelyeket szajkózol
*
Felkap reggel egy gondolatot:
Valahogy csak kihúzza vele a napot
*
Indián regényeken nőtt fel,
de néger adós(stb.)rabszolga lett
*
Addig-addig keresed a bajt,
míg vesztedre rá is találsz
*
Neked első a kötelesség –
de mindent kedvetlenül teszel
*
Életfogytiglan irigykedsz
a megtért tékozló testvéreidre
*
Nem bírod elviselni,
ha éppen nem látszol jónak
*
Neked elég,
ha pusztán becsületesnek látszol
*
A jó látszat keltésére
Felemésztődnek jobb ügyhöz méltó erőid
*
Mást is besározol csakhogy tisztábbnak látszódj
*
Hol nosztalgiázol, hol ábrándozol,
csak jelen nem vagy – jelenvalótlan
*
Tovább nyújtózkodsz, mint amíg a takaród ér
*
A kutyának csak a rád vicsorgó „arcát” ismered
*
Késő bánatod eb gondolat
*
A ruhája csak jelmez,
az étel-ital csak kamu,
a lakókörnyezete csak díszlet
*
Ha kell, ha nem:
talányokban, enigmatikusan beszél
*
Azért ölelget,
hogy a gyengéim kitapogassa
*
Ravasz rágalmazó:
olyat fog rám, ami kicsit hihető
*
Léted elviselhetetlen könnyűségű
*
Minden lében kanál,
kotnyeles – mindenbe beleüti orrát
*
A pókerparti után úgy marad - kifejezéstelen arcú
*
Egy hét dínom-dánom, egy év szánom-bánom
*
Dafke csakazértis ellentmondasz
*
Lapulsz mint szar a fűben
*
Lelki önvizsgálat helyett
orvosok kísérletezhetnek rajtad
*
Ha elfújja a papírt a szél, oda a tudományod
*
Idegen tollakkal ékeskedsz, majd jön a kínos blama
*
Nem a maga ura – vak megszokások távvezérlik
*
A biztonságért
lemond a szabadságról – mindkettő odalesz
*
A rablott kincsekből háláért adsz kis alamizsnát
*
Tolvajlásod elnézik,
S így nagy rablók cinkosává leszel
*
Visszaszívhatatlan
Előbb beszélsz, utána gondolkodsz
*
A bolond nevet magában
Senki nem vár este, ha hazamész
*
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka
*
Az igazak álma?
Rossz a lelkiismereted, rémeseket álmodsz
*
Nehezen alszol el, hánykolódsz, riadtan ébredsz
*
Magadtól is sajnálod a finom falatokat
*
Mintha nyársat nyeltél volna
*
Hol gyáva nyúl, hol meg esztelen vakmerő
*
A pokolba vezető utad jószándékkal kövezed ki
*
Nem először kapnak hazugságon,
s nem hisznek már neked, bár igazat szólnál is
*
A rest legalább kétszer fárad
*
Hívatlan vendéként az ajtó mögött a helyed
*
Hol gyáva, hol vakmerő hazardőr
A ló egyik oldaláról a másikra esik át
*
Elveszel a részletekben
Mindent elmondva épp a lényeg sikkad el
*
Fel is akasztod magad,
Csakhogy három napra híres-hírhedt lehess
*
Alighogy vetettél, máris aratnál
*
Szerecsenmosdató
Aki olyan képet fest, amilyet Néró rendel
*
Mások mocskolásával akarna tisztábbnak látszani
*
Cinkos hallgató a bűnösök között
*
Úgy akarsz filozófus lenni,
Hogy azoknak a külsőségeit majomként utánzod
*
Az önsajnáltatásban verhetetlen vagy
*
A Jóistenben nem,
De a pénz mindenhatóságában hiszel
*
Pápább vagy a pápánál
*
A szart aranynak tartja
Az aranyat nem veszi észre
Vagy még az aranyból is szart csinál
*
Önkéntes magánzárkás
Begubózik – saját levében fő
*
Az illemtudó elvetemült családirtó gyilkos
*
Teszel az illemre,
De így elsikkad életbevágó mondandód
*
Közönyös
Az embertelenség esszenciája itat át
*
A bírhatót eladod álompénzen
*
Elvágyódsz
Oda, ahol kolbászból van a kerítés
*
Pszeudo demiurgosz: az éjt nappallá tevő
*
Szemérmetlen, tolakodó, követelőző koldus
*
Aki mindig mindent mindenkinél jobban tud
*
Beéred mások nemi életének kukkolásával
*
Az üvegen át nyalod a fagylaltot
*
Bezzeg az én időmben
*
Frusztrált és agresszív
*
Szarból várat építő
*
Türelmetlen, akinek nem terem rózsa
*
Hátsó gondolkodó
*
Izmusok fogságában
*
Kígyót melengetsz a kebleden
*
Légvárakat építesz
és a pszichiáterednek fizeted a lakbért
|
