Horváth Zsuzsanna

A szélhámos civilizáció
- Madách Imre komikus víziója -

"Ördöngös útak e vad tartományban"



A civilizátort, a Madách által arisztophanészi komédiának nevezett színművet szokás a Bach rendszer gúnyrajzának tartani. Értelmezései nem is mennek túl e közvetlen megfeleltetésen. A rövidre zárt, a mű lehetséges jelentéstartományát egy politikai érzületi megnyilvánulás kifejezésére leszűkítő értelmezés egyik kézenfekvő oka lehet, hogy a szinte közvetlenül e mű után íródó Tragédia elnyomja, háttérbe szorítja A civilizátor-t. Feltehetjük azt is, hogy a kanonizált Madách képbe sem illik bele a komikus regiszterben megvilágított modernizációs problematika.1 Kerényi Ferenc is csak így említi, zárójelben: "(A civilizátor című arisztophanészi komédia megírásával) túl kellett tennie magát a hétköznapi gondokon és azon az akkor még nem ismert értelmiségi nyavalygáson, hogy a Bach-korszakhoz fogják számítani műve keletkezéstörténetét. Írás közben, 1859. augusztus 22-én mentette föl Ferenc József a mindenhatónak hitt, korábbi belügyminisztert, Alexander Bachot - Az ember tragédiáján ennek nincs nyoma. Az említett két korszakot ezért mi sem politikai fordulók szerint vesszük: Madách Imre a romantikus világlátás és a pozitivizmus nagy váltása idején rótta éjszakánként sorait."2

A romantikus világlátás és a pozitivizmus "nagy váltásának" mint Madách által együtt megélt korszakváltás, közelebb visz A civilizátor problematikájának azonosításához. Ha a címet hívószónak tekintve a 19. század modernizációs konfliktusaként azonosítjuk a műben megjelenített szituációt, Gerő András Széchenyi párhuzamát említhetjük.3 Gerő Széchenyi Istvánt magyar civilizátorként jellemezve fejti ki, hogy "a magyarság polgári önkiteljesítésének feltételrendszerébe építette be (mármint Széchenyi) a civilizáció infrastrukturális és emberi tartalmát. Ezek fedezetéül pedig eszméi és művei mellett tulajdon életmódját kí-nálta." Kétségtelen, hogy a por és sár ellen a polgári morált, közviszonyokat és viselkedéskultúrát képviselő Széchenyi István nem egyszerű importőr, hanem honosító kívánt lenni. Gerő gúnyos hangú színdarabnak nevezve A civilizátort, az említett korabeli aktualitását emeli ki: "A mű a császári kormányzat "népbarát" jelszavakkal kendőzött önkényuralmának szatírája. A főszereplő Stroom, Bach Sándor belügyminisztert jelképezi, aki zavaros ideológiájával (civilizálni szeretne!), üres ígéretekkel és "svábbogaraival" (a hivatalnok és csendőri sereggel) a magyar nemzetiségeket és a parasztságot kívánja a nemesség el­len lázítani. Terve nem sikerül, lelepleződik, és csúfosan elkergetik "István bácsi" házatájáról."4 A történészi nézőpont Madáchot és Széchenyit abban az alapállásban láttatja közösnek, hogy mindketten az idegen hatalom által kikényszerített civilizatórikus fejlődésre reflektáltak. Gerő szerint Madách mondandója - a műfaji különbözőség elle­nére - hasonlít Széchenyi híres röpiratáéhoz, a Blick-éhez. Széchenyi írása azonban továbbmegy: e rendszertől még a civilizációs vívmányok magyarországi meghonosításának érdemét is elvitatja: "A vasutat nem Ön hozta miniszter úr, hanem az idő." Madách viszont közvetlen dialogikus élethelyzetben jeleníti meg alakjait, akikkel a nyelvi manipuláció komikus víziója és ennek ellehetetlenülése teremtődik meg. Feltehetően erre a modernkori problematikára érzett rá Domokos Mátyás: "Az álszentség különben, csakúgy mint a fennhéjázó modor, hagyományosan hozzátartozik a centrumból jött modernizátorok és befektetők "szellemi eszköztárához" - aktualizálja Stroom úr szavait A Civili­zátor-ból - a Tiszatáj jubileumról hazajövet az M-5-ös autópálya sápkapujának elhagyása után. Sokan elmondhatnák ma is, idézi: "Keletre hordom áldását nyugotnak… Csak a kellő adót fogadom el. / Ekként tesz az erődús öntudat, / Az alaposság elvem mindenütt… Aki kettőt boncol, / Az alaposan egynek sem felel meg. / És innen jó a félszeg művelődés. / Aki csizmát varr, az csiriz legyen / Utolsó izeig, mi gondja másra. / Ki a holdat kutatja, a világra / Ne legyen gondja, és aki tanít, / Őrizkedjék akármit is tanulni. / Csak egy van, mit mindennek tudni kell, / Adót fizetni engedelmesen."

Madách műve nem a Bach korszak elégiko-tragikus allegóriáinak hangütésében szól. A kicsinység, hitványság, banalitás kategóriái lehetővé tették Madách számára a helyzet olvasatának a komikum irányába való kiterjesztését. Ezt a lehetőséget tovább erősíti a mű reflektált intertextualizáltsága, amely Stroom eszmetöredékekből, jogi formulákból, gazdaságtanból, filozófiából összetákolt nyelvhasználatában tárható fel. A jog, a morál, az igazság nagy témáinak csúfos fonákját zengi a kar:

Antistrófa

Fel társak, új csatára bátran,

Írjunk zászlónkra minden szépet,

Hazát, erényt és szabadságot,

S harcoljunk bőrünkért s a koncért.

Hivatkozzunk igaz ügyünkre,

S készítsük az akasztófákat.

A nyertes igazságot is nyer,

Igy az igazság mindég nyertes.5



A komédia szituációja a rossz akarat mellett a hivatalnokok ügyefogyottságát - mellyel a reájuk nézve idegen viszonyok közt minduntalan nevetségesekké tettek magukat és a rendszert - megjelenítő adomákra is emlékeztet.6

A komédia a civilizáló "idegent" egy kóborló szélhámos által képviseltetve jeleníti meg, aki Madách érzülete szerint az akkori "globális" világ civilizátori hangjaként állandóan és megalázóan figyelmezteti a terepül kiszemelt udvarház korabeli népességét, mennyire éretlen, barbár, alkalmatlan az egyenrangúként kezelésre. Stroom, mint egy alpári kocs­mai komédiában, még a cselédek anyanyelvéből, így nemzetiségükből is gúnyt űz).

STROOM

Nem kell, de muszáj.

Lám mily hiányos nyelv az a magyar -

Hogy lenne képes kulturális nyelvnek,

Muszája sincs. - Kell - mintha kérdené,

Kell-é? Ki kérdi, ha mondom: muszáj.

E szót: muszáj, jól meg kell ám tanulni.

S úgy értsétek, ha mindjárt kérdem is,

Kell-é? Az is mindig muszájt jelent,

Konkrét példája az önkénytes kölcsön.

ISTVÁN

Mi ördög az?

STROOM

Az a jövő zenéje,

Preludiumából egy kis akkord.

De visszatérve barbár nyelvetekre,

Hogy értené meg Hegelt ez a nép

Mely így beszél: Embernek és nem nek Ember.

Hisz annak észjárása mind hibás.

Előbb való a birtok, mint az ember,

Ezért nem lesz, lám, semmi a magyarból.

[…]

Madách elvitathatatlan közjogi műveltséggel rendelkezett. Jogi műveltsége abban a - szerintem általában félreértett - dramaturgiai mozzanatban is megnyilvánul, ahogyan és amiért hőse, István gazda úgymond átadja a terepet, meghátrál, visszavonul. A szokásos értelmezés a fellázadt néptől félő, passzívan meghátráló középnemesség képét lát­tatja a gazda alakjában. De ha a történéseket vizsgáljuk, világossá válik, hogy István gazda nem visszavonul, hanem egy magánjogi pörét - a szomszéd meglopta a terményét - szeretné elintézve látni, s ha más jogtudor már régóta nem akad, akkor a jogi csűrcsavarban jártasnak tűnő Stroom-mal. Az alkotmányosságnak és a magánjognak folyamatosan működnie kellene, mert ez a társadalom alapja. Magyarországon az 1848-as forradalom - a polgári társadalom alapvető feltételeinek megteremtése érdekében - napirendre tűzte egy magánjogi kódex megalkotását is. Az áprilisi törvények egyike, az 1848. évi XV. törvénycikk elrendelte a Polgári Törvénykönyv elkészítését "az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján". A szabadságharc bukása megakadályozta e nemes terv megvalósítását. A Bach-korszakban egy császári pátens hatályba léptette az osztrák Polgári Törvénykönyvet. Ez a kódex alapjában véve tökéletesen kielégíthette volna azokat a társadalmi igényeket, amelyekre már az 1848-as áprilisi törvények is választ kerestek. Az a tény azonban, hogy ezt a törvényt a gyűlölt idegen hatalom kényszerítette a magyar társadalomra, itthoni elfogadását lehetetlenné tette. Az érthetően túltengő nemzeti érzés az első adandó alkalommal lerázta magáról az oktrojált idegen jogot. Ahogy egy tisztánlátó kortárs jogtudós, Dell'Adami Rezső 1877-ben írta: "Nem a nyugodt megfontolás s előrelátó tapintat érlelte meg e tettet; a vulkánszerű nemzeti visszahatásnak egyik kifakadása volt, mely mindent száműzni követelt, mi az idegen ősellenség által behozatott volt. … A népáradás … elseperte az osztrák törvénykönyv hasznos lapjait. Nemzetünk belső jólétének végzetes molochja, a politikai tekintet, ismét elnyelt egy áldozatot: a rendezett magánjogot." (Vékás Lajos jogtörténeti előadása nyomán.)7

Ahogy a jogtörténet megszakítottnak látja a jog kodifikációját, a történészek az alkotmányosságét. A magyar jogállamiság 1848-tól egyáltalán nem folytonos. A kialakuló jogállamot önkényuralom követi, az un. Bach-korszak, amely kétarcú: egyfelől a magyar államiság erőhatalommal való korlátozása, vagyis a rendi hagyományok és a kezdeti polgári eszmék magyar szempontú értelmének tagadása. Másfelől igazgatási modernizáció, amely a kor jellegzetes polgári eszméit kívánja birodalmilag bevezetni. A modernizáció ebben a korszakban nyilvánvalóan indokolt. Az a helyzet és mód, ahogyan erre sor kerül, viszont elfogadhatatlan a magyar államiság szempontjából, mert abszo­lutisztikusan oldana meg minden igazgatási feladatot, a magyar államiság teljes figyelmen kívül hagyásával. A Bach-korszak nem minősíthető modern diktatúrának, a történettudományi irodalom neoabszolutizmusnak nevezi. A magyar közjog szempontjából "rendőrállam", amely a negligálja a magyar alkotmányosságot. Madách szarkasztikusan jeleníti meg az alkotmányosság említett problematikáját: Stroom a magyar alkotmányosság István napi ünnepe helyett a kender védőszentjének ünnepét vezetné be:



Ezentúl Zsófia lesz ünnepünk,

Kendervetések védőszente ez,

S a kender minden rendnek talpköve.

Kormányoz, mert papírt szolgáltat nékünk,

Igazságot tesz a kötél képében,

S pénzül forog, ha bankóvá silányul.



A későbbiek folyamán azonban a neoabszolutizmus több, maradandónak bizonyuló jogintézménye elismerést nyer, meghonosodik néhány olyan speciális jogintézmény (pl. közoktatás, ingatlan-nyilvántartás rendszere, bányaigazgatás, centralizált rendőrség, csendőrség). A kormányzás politikai és közjogi módszere viszont elfogadhatatlan marad.



Civilizációkritika

Madách komédiája azonban nem csak a "nemzeti" és a reformáló elnyomó "idegen" kettősségében értelmezhető, hanem feltevésünk szerint a romantikusok nemzedékei által megélt, már a "gúnyrajzi" rálátást is lehetővé tevő civilizációértelmezési és civilizációkritikai attitűdöt is képviseli. Maga a cím is a civilizáció negatív konnotációját hívja elő.8 A műben ez a természetesen organikus kultúra és a mesterségesen szervezett, a szokásjogon alapuló és a bürokratikus jogrend, a szabad és a szabályozott, az íratlan, hallgatólagos és az írott, szabályozott, az átlátható "kisközösség" és a specializációra, munkamegosztásra épülő tömegtársadalom ellentétpárokban ölt testet a "Mi nem vagyunk még úgy civilizálva" - helyzet komikus lehetőségeinek kiaknázására. A mű egyúttal a modern politikai manipuláció kritikája is: a megjelenített konkrét élethelyzetben irreleváns, hangzatos ígéretekkel megvehető háznép kisstílű számító hiszékenységének példázata. A modernizációkritika több élű: mindenek előtt az udvarház és népe kö­zegében irreleváns "közigazgatást" és a jogi csűrés-csavarást veszi célba. A tirádákba öltöztetett eszmék az adott kontextusban egyszerre a szélhámosság és a félelemkeltés szavai is. Nem a nyílt erőszak, hanem a "mézes méreg-, gyáva cselszövény" a civilizátor fegyvere.



STROOM (Hegelt magyarázva)

Hogy érted hát meg tervemet,

Csak azt a szubjektív- és objektívet,

A pozitív- és negatívot tudnád.

Teszem ha az ember a pozitív,

Mi kívüle van negatív - nem ember.

Értetted-e?

ISTVÁN

Igen. - Ember vagyok,

Te kívülem - nem ember, vagy gazember.



Az alkotmány és az igazság eszméit egy kutyataligán érkező szófacsaró képviseli, aki még az őt támogató cselédséget is megcsúfolja az amulettekbe rejtett lekicsinylő szövegekkel. A civilizációkritika egyik irodalmi toposszá lett mintája immár az egyénnek és a javainak adminisztratív lajstromozása. A műben a modern közigazgatás egyik jelenségeként ez - komikus hatású fokozó mellérendelés formájában jelenik meg: marhapasszus, fegyverengedély, névösszeírás, birtokív, adókönyv, keresztlevél, oltási bizonyítvány szükségeltetik a puszta létezés jogához. Az individuumnak az életidegen bürokrácia általi veszélyeztetettségét fájlaló modernizációkritika a későbbiekben más hangnemben szólal meg mind a magyar, mind a világirodalomban. "Beírtak engem mindenféle könyve / és mindenféle módon számon tartanak" - mondja Kosztolányi (Beírtak engem mindenféle Könyvbe), majd József Attila: "És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot / mely jogom sérti meg." (Levegőt!)

Madách nem a kultúra és a civilizáció szétválásának tragikus poémáját írta meg, hanem itt-ott A helység kalapácsára is emlékeztető vaskos komédiát alkotott.9 A műfaji megjelölés egy jelzős szerkezet: arisztophanészi komédia. A terminus szerint tehát a mű olyan drámai műfaj, amelynek értékrendje szinte mindig az ellentmondásokra épül, látszat és valóság, értékes és értéktelen, szó és tett ellentéte képezi az alapját. A komikus hatást az emberi hibák nevetségessé tétele vagy a színpadi szituációkban rejlő félreértések, az ábrázolt élethelyzetek humora kelti. Arisztophanész nagyvárosi, profán csúfolódó, komikus hősei csirkefogók, akik gátlástalanul átlépik a konvencionális erkölcs szabályait. Babits látásmódja szerint Arisztophanész hőse sohasem az egyén. Nem a kigúnyolt politikus, vagy a nyomorult polgár, hanem igazi témáját az eszmék és erkölcsök világában kell keresni. A régi, szent magasság és a komolyság elavultnak, naivnak, sőt komikusnak hatna a szofisták paradoxonjai között. A kacagás, a még nagyobb pa­radoxon, és Arisztophanész minden darabja egy-egy ilyen fölfokozott paradoxon, fantasztikus hipotézis.

A mű gyér számú színpadi előadásának, a színpad szempontjából értelmezett dramaturgiájának csekély a dokumentációja. Várat még magára színreviteleinek elemzése, így a Szegedi Független Színpad 1938-as bemutatójának Hont Ferenc által előkészített és rendezett feltárása. A Három körösztyén leán, a Kocsonya Mihály házassága és A civilizátor került színpadra, Madách műve ősbemutatóként. 1978-ban a gyulai várszínházban mutatták be, Katona Imre átdolgozásában.10

A civilizátor színhelye, az "udvarház", a történések az udvaron és a házban esnek meg. A gazda öt cselédje különböző nemzetiségű, Mürzl, a német cselédlány egyúttal a feleségpótló is, ahogyan azt az István gazdát a szintén Mürzlre pályázó, erotikus felajzottságú Stroom kiverésére felszólító szavaiból tudjuk: "Mit hallok? Hát még e kis jótul is / Eltiltanál!" A mindennapokat a "megszentelt házirend" igazgatja, azaz a szokásjog, az írottnál erősebb szabályok. Röviden meg is ülik a "törvényt", a szót nem fogadó, a gazdára nem hallgató Uros aznap este a vacsorát - a közasztaltól - eltiltva - egyedül eheti. A gondokat elsimító, a kisebb-nagyobb összetűzéseket azonnal feloldó étkezést azonban egy komédiásnak vagy köszörűsnek kinéző alak érkezése lehetetleníti el. Az érkező egyszerre vált ki kacajt és borzongást, különösen, mikor a távoli látvány testet ölt: kutyataligán11 ülő ember egy halom papíron. A "halom papír" maga a civilizáció, annak nélkülözhetetlen kelléke. A különös halmot Stroom mindenféle régi lomtól megváltó nagy misztériumnak nevezi, míg a gazda, Stroom szavaira replikázva, a régi lomot a ház természetes velejárójának tartja. "Iparlovagnak új csak mindene" - jegyzi meg aforisztikusan. A gyors dialógusok egyik jellemzője a "szólánc-módszer", az elhangzott szavak egyikét-másikát vitatva, más, többnyire teljesen ellentétes jelentéssel

felruházva használják a vitatkozó felek. Stroom a kutyataligán a papírjaival a végzetről beszél, s az áldásról: "Keletre hordom áldását nyugotnak." A Kelet-Nyugat Széchenyi Kelet népe óta, ebben a szereposztásban nagy ívű pályát befutott, s az irányát tekintve máig hasonló jelentésben használatos fogalompár. Komikus hatást kelt, hogy Stroom metaforákban beszél (panaceát hoz), a gazda viszont az elsődleges jelentés szerint reagál: senki sem beteg, nem szorulnak vándor felcserre. A dialógusok visszatérő jellemzője ugyanannak a ténynek kétfajta, teljesen ellenétes jelentéssel való felruházása: "a halom papír" - gyógyír; a gazda szerint "rakás fojtás". Stroom szaktudósról beszél - a gazda ezt "tudós szag"-ra fordítja át. A dialógusok megjelenítik, hogy ugyanazok a szavak egészen mást jelentenek az udvarház lakóinak, mintha egy abszurd Orwell után "újbeszélnek nevezhető" visszafordítási művelete zajlana. Újbeszélül forgatja a szót Stroom, István gazda kezdetben visszavág (átfordít), majd meghátrál, mert a számára is fontos törvény és a jog új nyelve immár érthetetlen.

A nyelvi regiszterek szétválásának témájában az egyik úttörője persze ki más is lehetne, mint George Orwell. A politika és az angol nyelv12 című esszéjében egy olyan példát hoz fel, amikor egy szépen hangzó mondatról derül ki, hogy humbug. A Prédikátor könyvéből vett szöveg átírásával mutatta meg a tömegpolitika manipulatív nyelv­használati sajátosságát, a szakértői lét és tudás látszatát. "Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek." Orwell ezt a költői mondatot írta át példaként szociológiaira: "Korunk jelenségeinek objektív vizsgálata kényszerítően vezet arra a következtetésre, hogy a kompetitív tevékenységek során a siker vagy a kudarc nem mutat semmiféle olyan tendenciát, amely szinkronban lenne a veleszületett képességekkel, hanem kivétel nélkül mindig jelentős mennyiségű kiszámíthatatlansági tényezőt kell figyelembe venni."

Mit hoz a Stroom képében érkező civilizáció? Adózást, egyszerűsítést, kurtítást, az öltözet modernizálását, a csizma helyett mindenkinek azonos fapapucsot, a magyar alkotmányosság István napi ünnepe

helyett a kender védőszentjének ünnepét. Madách vízióját a bürokráciával felépített modern tömegtársadalomról a svábbogarak képezte kar mondja ki:



Megyünk, mert tudjuk, új világrészt

Csak féreg alkot, nem oroszlán.



Az egyenlőségeszmény a "közjó" alapjának tekintett, a politikailag alaktalan tömeget alkotók egyenlő butaságában testesül meg:



Legyen buta, csak jó polgár legyen.

Ki mondja azt, hogy a lángész szükséges?

Az államban eszünk nekünk elég van

S gondoskodunk eléggé a tömegről.

Annak nem is kell a fej, csak azért,

Hogy sógorom, a kalapos megéljen.

Aztán ne hidd, hogy úgy lesz csak buta,

Ha a színházban készül. Gondoskodtunk

Már oly rendszerről és oly eszközökről,

Hogy készüljön bár a Sion hegyén,

Butává nemesül. Küldd el nekem. -



A szóváltásokból megtudjuk, hogy Stroom német, a gazda pedig jól tájékozott a népről, mely már betöltötte hivatását: "a sört feltalálta / Romantikát, nadrágot, ulmerkopfot." Akár békés vendégeskedés is lehetne a jelenetből, amelyben még a modernkori specializáció és a paraszti univerzális tudás eltérése is kiderül, ha a vendég a maga tudálékos, fitogtató szavai nem hoznák ki a sodrából a vendéglátót. Stroom azonban elég ravasz ahhoz, hogy a helyzetet továbblendítse, immár a külön evő Uros helyzetének jogszerűségének firtatásával. Ha a nevetségesen tudálékos beszéd nem hozott eredményt, akkor a cselédek és a gazda közötti ellentét felébresztésével próbálkozik. "Ha én intézném e ház dolgait, Majd másképp lenne mindez, minden nemzet "Egyenlően van jogosítva élni." - utal Stroom a felszított nemzetiségi ellentéteket megoldani képes szerepére. A voltaképpeni komikus konfliktus innen indul: az igazságtevő demagógiájával megveszi cselédséget. A gazda figyelmeztetése a mézes méregről és a cselszövényről - a paradicsomi ígérethez képest hiábavaló.



Eszmét hoztam, civilizációt

Rendezni jöttem. Paradicsomot

Állítani, melyben nyer mindenik,

És senki nem veszt.



A gazda szkeptikus kétkedéssel hallgatva átlát Stroom szavain. A hallgatóságra, mint bennszülöttekre a gyöngyök, viszont hatnak a fennkölt szavak, miközben az amulettek úgymond nekik szóló szövegei a korabeli kocsmai csepűrágók által előadott jelenetekbe illő nemzetiségi közhelyekkel festik le őket. A házba bezárkózó Stroom már győztesnek is érzi magát, a ház urának szerepét továbbra is a gazdának szánja, a parancsolást azonban magának. A parancsolás, (itt az ügyek intézése) mintegy leválasztva a ház ura szerepről, elfogadható a gazdának is. Ez a fordulat vezeti be a "kar" érkezését, a svábbogarakét, akiknek ezúttal Stroom ismét új házat szerzett. Egybehangzó vélemény, civilizációs misszió, intézkedési elszántság, együttes és hatékony cselekvés - mindez a végrehajtó sereg sajátja. A bürokratikus gépezet beindul, törvényt hoz, minden csip-csup dologból akta lesz, az előre és a hátra egyaránt tekintő kétfejű sassal megpecsételve. Az abszurd helyzet leállíthatatlan, az intézkedés és a felségsértésért járó büntetés elengedése pénzt kíván, és minden intézkedést hosszú, tudálékos magyarázat, kommentár, majd végül a költségek behajtása kísér. A cselédek egyszavas válaszai és a hosszú tirádák ellenpontja komikus hatású. A gazda önként fizet, mintha egy vándor jogtudorral lenne dolga, hiszen magánjogi pörös ügy mindig van elég az udvarházak táján. A szituáció a szélhámosság és az áldozatai kiszolgáltatottsága között egyensúlyoz. Ha van papír (marhapasszus, fegyverengedély, névösszeírás, birtokív, adókönyv, keresztlevél, oltási bizonyítvány), van ember, ha nincs, az sincs - komikus helyzete áll elő: "Úgy tehát még tán születve sem vagy, S szomszédaiddal már pörölni mersz!"



Színház a színházban



A civilizátor több szöveghelye arra enged következtetni, hogy Stroom és svábbogár csapata vándorkomédiás, csepűrágó, aki innen-onnan felszedett, betanult, sőt készen hozott szövegeivel csalja lépre áldozatait. Udvarló szövege a romantikus szerelmi értéktelített toposzainak paródiája:



Óh, hölgy! Örűlök, hogy találkozánk,

Epedtem néhány édes szó után.

A sok fáradság és sok gond miatt,

Mint megterhelt villámtelep vagyok,

Melynek pozitív pólusán a láng ég.

Öledben ülnék negatív helyet,

Hol átürülve megnyugodnék keblem.



Színházat játszik, kellékekkel: kutyataliga, halom papír, az előre elkészített a nemzetiségek nevével szójátékként is felfogható "típusszövegekkel" az amulettekben. A különböző adók nevében pénzre és (legalább) ideiglenes szállásra tesz szert. A váratlan helyzetekben rögtönöz, de mindig feltalálja magát abban, hogyan gördítse tovább az eseménye­ket. Stroom szerepkészlete, azaz társadalmi viselkedésmódja néhány jól forgatható elemből tevődik össze: az (adó)ellenőr, a háznépét megismerve az "igazságtevő", nőt látva a széptevő, pört látva vagy pénzt remélve pedig a jogi csűrés-csavaró. Fölényesen tud élni a szerepkészletéhez tartozó, ahhoz előhúzható, a lényeget (itt az adófizetés kötelezettsége) példázatokkal körülíró nyelvvel, szókinccsel.



Hagyj csak most békét, aki kettőt boncol,

Az alaposan egynek sem felel meg.

És innen jő a félszeg művelődés.

Aki csizmát varr, az csiríz legyen

Utósó ízeig, mi gondja másra.

Ki a holdat kutatja, e világra

Ne légyen gondja, és aki tanít,

Őrizkedjék akármit is tanulni.

Csak egy van, mit mindennek tudni kell,

Adót fizetni engedelmesen.

Így készül a derék sok szaktudós.



Ha elfogadjuk e feltevést, a vándorkomédiásként megjelenített Stroom veresége is érthető: az "államalkotás" (még ha az állam egy udvarháznyi is) végül is nem kenyere. Tényleges hatalom nem áll mögötte, statiszta-seregét és őt magát is civil kurázsival, azaz kaszával kapával (légycsapóval) kiverték a házból, majd azért tűrik meg, mert mulattat.

A komédiában betöltött szerepkörének önmegszólítást is sejtető összegzése azonban egyúttal Madách búcsúzása is. E rejtett önarckép öncáfolat, öngúny, reflexió a műre és A civilizátor után valami egészen más alkotásra való készülődés? Eltávolodás a szabadságharc bukása utáni hazai viszonyokat a maguk megemeltség nélküli közvetlen­ségében megjelenítő komikus látásmódtól?



E klasszikus pogány komédia,

Látom, nem az én tettkörömbe vág,

Az államalkotás nem kenyerem.

Eszmém dicső volt, büszke, nagyszerű:

Az egységes erős monarchia,

De a prakszisban az enyv gyenge szer,

Csunyául szétment, amint ráütöttél.

Romantizmushoz térek vissza hát,

Keresztyén művelődés tudományom,

Kozmopolitizmus a mesterségem.



A monológ ironikus-rezignált rálátás a civilizátori szerepre működésre és a civilizálandó létmódjára egyaránt. Az irónia a kérkedéssel ellentétes típusú színlelés, míg a kérkedés a meglévőnél többnek, addig az irónia a meglevőnél kevesebbnek a színlelése. Míg a szatíra elutasítás, külső pozícióból, az irónia kétértelmű: belülről idegeníti el a pozíciót. Stroom még csak meg sem bukott, azzá lett, ami: valóságos pozíció színlelésével mulattatóvá. "Legyőzését" nem az eszmék vezérlik, nincs

összecsapás: a kutyaólba küldött gazda férfiúi megfosztottsága a végső motivum a cselekvésre:



Mit hallok? Hát még e kis jótul is

Eltiltanál! No sógor, úgy akartad;

Hát rajtad töltöm mérgemet ezentúl.

[…]

(A cselédek jőnek szaladva.)

Fel! Mürzl, zászlóul szoknyádat add,

Hozz piszkafát, te villát, légycsapót

És békanyúzót. Fogjon mindenik

Isten nevében, amit kapni tud.



István gazda csúfos honárulónak nevezi Stroomot, aki más dimenzióba teszi át a súlyos ítéletet: "Honáruló? / Miért, hogy a pinát / Lakatra tettem? Vajh mi különös." A civilizációs stratégia az udvarház és lakói gyors felhevülésű ellenállásán romba dőlt, a kar elsiratja a szerepet:



Jaj néked, szép halványra éhült

Aszkétikus képed leöltöd,

Le azt az ékes salavárit,

S nadrágtalan pozsgás pogány léssz.

Mi lesz ebből a sok szép cikkből

Szépen felosztva paragráfra?

Mi abból a szép társas rendből,

Mely testhez illett, mint a járom,



Madách komikus víziójának látásmódja rokonítható-e Arany János humorértelmezésével? "A komikus író nevet a világ bohóságain,,, a szatírikus csúffá teszi azokat, hogy térjenek eszökre. A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásán, de nem lévén reménye javítani, kétségbeesetten kacag önmaga és a világ felett."13 Madách látásmódja nem osztozik Arany humorának elégikus hangoltságában, Madáché nem a "nevetséges álarcában rejtezett sírás".



A záró akkordban, a kintornás énekében, Madách a hangnemet váltott Stroom-mal immár egy valódi komédiás toposzt, egy, Stroom korábbi parodisztikus intellektualizmusát érzelgőssé váltó búcsúdalt adat elő. Stroom végül ezzel tér vissza eredeti mesterségéhez, a mulattatáshoz: "Jó, hogy megőrzés aktáim között / A sípládát.14 Elő, te régi társ!"



STROOM (kintorna mellett énekel)

Mikor én katona fót,

Oh her Jézisz majd meghót;

Nem fólt nékem egy tál kása,

Csak egész nap íres hása.

Nincs van nékem jó leni!



Itt hagyom én Mátyarorszak,

Elmenem én Némedorszak.

Oh, én szegény némedi,

Nincs van nékem szeredi.

Ott lesz nékem jobb leni!



Jegyzetek



1. E tényhez egy adalék: míg Az ember tragédiája szövegéhez már számos vizuális ikon kapcsolódik (illusztrációk színpadképek, színészarcok stb.), addig A civilizátornak egy, Győry Miklós által illusztrált kiadását ismerjük. Komédia Aristophanes modorában. /Hungária-könyvek/ (Bp., 1946.) Hungária. 32 sztl. lev. Kiadói, illusztrált, félvászon kötésben, rajzos, papír védoborítóban, Győry Miklós rajzaival. Számozott (268.), névre szóló példány! (Ma árverezési könyvritkaság.) Az 1930-as évek folyamán e két vidéki nyomda példája nyomán látott hozzá a Hungária nyomda, Bródy-Maróti Dóra irányításával, a Hungária-könyvek kiadásához. E szép könyvek közül a legsikerültebbek: Ortutay Gyula Bátorligeti mesék Buday György fametszeteivel, Kolb Jenő Régi játékkártyák egykorú színes fametszetekkel, Madách Imre A civilizátor Győry Miklós rajzaival, Fitz József Gutenberg egykorú nyomatok fába metszett másaival.

2. Kerényi Ferenc: "…e küzdés maga" http://www.inaplo.hu/na/ 2002_02/003.htm

3. Gerő András: A magyar civilizátor. Rubicon 1995. 1-2. szám.

4. Gerő i. m.

5. Az idézetek forrása: Madách Imre: A civilizátor http://mek.oszk.hu/00700/00767/00767.htm

6. "Hatalmaskodásuk s rossz akaratuk emlékét sok adoma örökíti meg, még inkább ügyefogyottságukat, mellyel a reájuk nézve idegen viszonyok közt minduntalan nevetségesekké tettek magukat és a rendszert. Magyar aránylag kevés volt köztük. Midőn 1857 után állásuk egyre bizonytalanabba lőn, régibb hibáikhoz még a korrupciónak egyre növekvő bűne is járult. Mesterök bukása és az alkotmányos élet újra felpezsdülése után működésüknek a közigazgatás és igazságszolgáltatás terén vége szakadt." (Széchenyi, Ein Blick 89 l.) (Pallas Nagylexikon).

7. Vékás Lajos: Mennyiben szuverén egy EU-tagállam jogalkotása? - Magánjogi kodifikáció az EU küszöbén -. www.mindentudasegyeteme.hu

8. Német nyelvhasználatban gyakori a kultúra és a civilizáció szembeállítása: az előbbit az intellektuális-morális-művészi teljesítményekkel hozzák összefüggésbe, míg az utóbbit egyaránt vonatkoztatják gazdaságra, politikára és technológiára. A történelemtudományban általában azt a társadalmat nevezik civilizációnak, amelynek városai vannak, államszervezetet és írásbeliséget alakított ki, tehát elért egy bizonyos fejlettségi szintet. Kezdettől fogva szorosan összekapcsolódik a fejlődés és a hanyatlás gondolatával: Spengler szerint a civilizáció a kultúra pusztulás előtti, utolsó stádiuma, míg Toynbee-nél a történelem a civilizációk története. Globális fogyasztói civilizáció és nemzeti kultúra utóbbi időben megjelenő szembeállításában a civilizáció gyakorta a modernizáció folyamatának szinonimájaként használatos.

9. A politikai humor Jókai, majd Mikszáth művei mellett a kiegyezés utáni közköltészetben is jellemző elem.

10. "…Katona Imre átdolgozásában keserűbb és tárgyilagosabb is az eredeti Madách műnél. A komédia némileg irónikusan kapcsolódik ahhoz a szemlélethez, amely nemzetszemléletünk és a magyar nemzetiségi politika hajdani illúzióját őrizgeti." Dobák Lívia: A magyar dráma szerepe a gyulai várszínházban. Bárka, 2003. 5. sz.

11. A kutyataliga és a svábbogárként rajzó hivatalnoksereg emlékeztet a korabeli gúnyrajzok stílusára. (Ld. Haynau varangyos békán lovagló varjú.)

12. G. Orwell: A politika és az angol nyelv. 1946.

13. Idézi Veres András: Elbizonytalanodó moralitás, ironikus életkép. In.: El nem ért bizonyosság. Szerk.: Németh G. Béla. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.

14. A sípláda az általánosan ismert verkli magyar neve, melyről először 1780. adott tudósítást a Magyar Hírmondó. Kereken tolható hangszer, mely főleg nagyobb városokban van elterjedve s szegény koldusok, bénák és ügyefogyottaknak szolgál kenyérkeresetül. Szinte megszámlálhatatlan a verklisekről, kintornásokról készült képek sokasága. Gyakran szerepelnek az élclapok karikatúráin, ám még sűrűbben a nagyvárosok életét bemutató képeken, metszeteken.