KISS JÓZSEF

NYOMOR

Szurtos, szük oduban
Két hitvány vackon
Hogy fér el hat gyerek,
Egy férfi, egy asszony?

Három hál apával,
Három hál anyával,
Apa is, anya is,
Hál negyedmagával.

Apával a fiuk,
Anyával a lányok
Összegabalyodva
A kezük, a lábok.

A sirban is sötét
És szük, akárcsak itt,
De ott legalább külön -
Külön hál mindenik.



UNALOM

Sokszor azt hiszem, szállok, szállok,
Sokszor azt, hogy az élet megállott.
A remete nem él remetébben,
Mint ahogy én napjaim leélem.

Menekülnék, de sehol semmi rés,
A hang csupán buta tülkölés;
Amit szemem lát: szürke unalom,
Életnek hivják, de én tagadom.

Fekszem, fekszem ravatalos ágyon,
Egyébre, jobbra már én nem is vágyom.
Csak ingerkedni jő néha ihlet,
De belőle jó nem sikerülhet.

Ami szép volt, az oly nagyon messze,
Messzebb, semhogy szemét rám meressze,
Ami jó volt, ize most fanyar:
Béna ideg már semmit sem akar.

És ez már igy lesz, igy lesz mindhalálig,
Mig a meleg vér rideg faggyá válik.
S az álom se bizgat, hej pedig
Boldog csak az, aki álmodik.

Sokszor azt hiszem: meghaltam régen,
S a lelkem mintha visszajárna épen.
Mintha itt hagytam volna, itt
És most keresném azt a valamit.

Nincs mit keresnem, nincsen mit találnom,
Ébren már csak egy tart - a kiváncsiságom:
Milyen lesz a végső pillanat,
Amely majd innen egykor elragad.



VALLOMÁSOK

Szeretek ülni vig baráti körben,
Pohár mellett a késő éjszakán,
Mikor kedvünktől az éj visszadöbben
És hajnal támad már az est nyomán.
Duhaj nótákból andalgóba zökken,
Majd ujra szaporázza a cigány,
S előkerülnek mind a régi nóták,
Mikor a füstös még nem ismert kótát.

Szeretek andalogni mély magányban,
Visszaálmodni régi képeket,
Miket uton-utfélen találtam
S találnom gyönyör volt és élvezet.
Hiszek halálban és feltámadásban,
Mindkettőhöz egy ösvény vezet,
Ha hazugság is, mégis jó és drága
A lélek titkon sejtve nőtt virága.

Szeretek hinni egy messze jövőben,
Bár tudom, csal a távol, a messzeség;
De ha ábrándok hő karjába dőltem,
A röpke pillanat nekem elég.
Tudom, hogy jó és zimankós időben
Egyképpen ólálkodik már a vég.
De öncsalás és vigasz sincsen távol
S jelentkezik lassan önmagától.



NÉPDAL

Kiviritott a pünkösdi rózsa,
Ungon, berken sir a magyar nóta,
Magyar nóta ne sirdogálj,
A bujdosó haza talál,
Csak élet van, nincsen halál,
Kiviritott a pünkösdi rózsa.

Koca cigány, te csak huzzad,
A hegedüd kiméletlen nyuzzad,
Ha cincog is, isten neki!
Bánatunkat feledteti,
Koca cigány, te csak huzzad, huzzad.

Volt idő már szebb is, jobb is ennél,
Mire jó, hogy mindig keseregnél?
Hozzad rendbe kaszád, kapád,
Ahogy tanitott az apád,
Szebb időkben, jobb időkben ennél.

Ha felgyüröd lobogós ingujjad,
Veled senki ma sem huzhat ujjat.
Hozzad rendbe kaszád, kapád,
Csülökre csak, nem az apád!
Gyürd fel, gyürd fel, lobogó ingujjad!