AZ ÓFEHÉRTÓI HOLOCAUST

„Mi az ember hivatása?

jót tenni,amíg van hatása,

hisz az ember Isten mása..”

(Chevra Kadisha verses próza)

Korabeli források szerint a zsidók első hulláma a Cseh és Morvaországból telepedett be Ófehértóra a XVIII. század végén; majd a második hullám Galíciából jött a XIX. század közepén. Elsősorban iparűzéssel vagy házaló kereskedelemmel foglalkoztak. Hamar beilleszkedtek falu a falu közösségébe. Igyekeztek új mesterséget felvenni, hogy a céhekbe tömörült kisiparosok ne lássanak bennük konkurenciát. Saját iskolájuk volt a Fő utcán és zsinagógát is építettek. Hitközségük Nagykállóhoz tartozott. Rendszeresen meglátogatták ott Taub Eizik Izsák sírját, akit csodarabbiként tartottak számon.

1938-ban kiadott első zsidótörvény megszavazása után jogukat itt is korlátozták. 1944. március 19.-én hazánkat megszállják a németek, kezdetét veszi a „végső megoldás”, a zsidók gettózása, a cigányok és a nácibarát politikával szembenállók begyűjtése.

1944. április 22.-én szedték össze Ófehértó zsidó lakosságát a csendőrök. Hajnalban érkeztek. A betegeket, öregeket, gyerekeket szekérre rakták, az egészségesek szigorú csendőri felügyelettel vonultak a szekerek után. A kisvárdai gettóba hurcolták őket. Itt szigorú vallatás kezdődött az eltitkolt vagyontárgyaikkal kapcsolatban. Sokan belehalnak az embertelen kínzásba, míg mások önkezükkel vetnek véget életüknek.



A HALÁLTÁBORBA KÜLDÖTT ÓFEHÉRTÓI ZSIDÓK LISTÁJA:

Katz Lajos a Pócsi utcán szatócsboltja volt. Felesége és három gyereke volt. Amikor az utcán Bakta felé végigvonultak, a neje szoptatta pár hónapos csecsemőjét. Még akkor is hitte,hogy túlélik…

Braun Bernát. Hat gyereke volt. A legszegényebb zsidó volt a faluban. Elhurcolása után a Szőlő utcában nem tudtak mit leltározni.

Katz Ignácz a Fő utcán lakott és méteráru boltja volt. Két göndör hajú fia volt 10,11 évesek.

Katz Salamonné. Fűszerboltja volt, éjjel-nappal kinyitotta, ha vásárló jelent meg.

Mandel Bertalan. Szatócsboltja volt Ófehértó központjában. Hitelbe is lehetett nála vásárolni, amit könyvében pontosan nyilvántartott. Amikor az év végén a dohányért fizettek, vásárlói rendezték tatozásukat. Kamatot sohasem számított fel nekik.

Márton Ábel: Feleségével és hat! különösen göndör, fekete hajú gyermekével vitték el.

Márton Ármin: nem jött vissza

Márton Borbála:a gázkamrába vezető úton láttál a túlélők

Gelbman Ármin: a Sallai utcán lakott.

Gelbman Márton: mészáros volt, a jelenlegi Szabadság utcán volt a boltja. A környéken élő állattenyésztőktől szerezte az élő árut. Több kútban hűtött, ezért húsáruja friss volt, elismerték ügyességét. Különösen hétvégén mindig nagy sor állt az üzlete előtt.

Grün Ármin: szabó volt, hegyes szakállt viselt. Nem tudott olvasni. A legújabb divattal képes volt lépést tartani, mert eljárt a környező kisvárosok szabóihoz a divatlapokat tanulmányozni. Feleségével és Frida lányával hurcolták el.

Gutmann Lajosné, Gelbman Irén: állítólag megmenekült a haláltábor poklából. Keressük, hogy interjút készíthessünk vele, az ófehértói holocaust egyetlen tanújával.

Mandel Jenőné: visszajött

Márton Borbála: eltünt

Márton Miklós: Állítólag túlélte poklot.

Zuckermann Jenő: fakereskedése volt, talán a legtehetősebb zsidó, aki bárkit segített, ha építkezni akart Ófehértón..

Rosenberg…bácsi (Herczku bácsinak is hívták!) Két lánya volt,Ida és Frida.

Gyümölcsöt árult a községben; kétkerekű kordéjával járta Ófehértó utcáit. Volt egy gebe lova, az húzta kordéját. Nem látott jól, mert szemüvegre már nem tellett, ezért a gyerekek többször megviccelték. Amíg a „vevők” elől alkudtak néhány csibész hátul áruját, megrövidítette. Azt mesélték róla, azon az áprilisi vasárnapon az utolsó almáival a deportálást, végző csendőröket kínálta meg…

A ófehértói zsidókat 1944. május 29.-én rakták vagonba több ezer sorstársukkal együtt, hogy Auschwitzba szállítsák őket. Hírtelen jött a parancs,hogy Németországba szállítják őket „dolgozni”. A Kis-állomás felé irányították a tömeget,majd beterelték őket egy fakereskedő udvarába. Ott már vártak rájuk az üres vagonok. Nagy készültség volt; minden vasúti kocsi előtt egy tábori csendőr állt gépfegyverrel. Kora délután a vonat elindult a koncentrációs tábor felé.

Adatközlők: Csordás István, Fallajtár János, Skalszki Edéné.

Forrásmunka: Dr. Nagy Ferenc: A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei zsidóság történetéből

R.K.L.