Boldog-boldogtalan poézise és bölcselete
Szabad ötletek és választott idézetek jegyzéke
1. rész
Vörösmarty Mihály
AZ EMBEREK
Hallgassatok, ne szóljon a dal,
Most a világ beszél,
S megfagynak forró szárnyaikkal
A zápor és a szél,
Könyzápor, melyet bánat hajt,
Szél, melyet emberszív sohajt.
Hiába minden: szellem, bűn, erény;
Nincsen remény!
2
Hallátok a mesét: a népnek
Atyái voltanak,
S amint atyáik vétkezének,
Ők úgy hullottanak:
A megmaradt nép fölsüvölt:
Törvényt! s a törvény újra ölt.
Bukott a jó, tombolt a gaz merény:
Nincsen remény!
3
És jöttek a dicsők, hatalmas
Lábok törvény felett.
Volt munka: pusztított a vas!
S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? villám az inség éjjelén:
Nincsen remény!
4
És hosszu béke van s az ember
Rémítő szapora,
Talán hogy a dögvésznek egyszer
Dicsőbb legyen tora:
Sovár szemmel néz ég felé,
Mert hajh a föld! az nem övé,
Neki a föld még sírnak is kemény:
Nincsen remény!
5
Mi dús a föld, s emberkezek még
Dúsabbá teszik azt,
És mégis szerte dúl az inség
S rút szolgaság nyomaszt.
Így kell-e lenni? vagy ha nem,
Mért oly idős e gyötrelem?
Mi a kevés? erő vagy az erény?
Nincsen remény!
6
Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!
7
Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc - s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!
1846. május előtt
*
"Magyarnak születtél
és ez akár hiszed, akár nem felér egy lottóötössel.
A magyarságod esélyt ad arra,
hogy megértsd a Világegyetem működését,
hogy megtaláld és használd a bölcsek kövét.
Csupán mert magyar vagy és magyarul beszélsz,
bizonyos szinten beavatottnak születtél.
Az esély azonban mit sem ér, ha nem élsz vele.
Nem elég, ha magyarul beszélsz,
meg kell tanulnod,
mit jelent valójában az a tudás,
amelyet anyanyelveddel automatikusan megkaptál.
Ha megérted, megérted, miért élsz.
Megérted az emberi élet célját,
a Világegyetem felépítését és szerkezetét.
Megérted az összes vallás közös alapját
és senki nem tud félrevezetni többé azzal,
hogy jó pénzért beavat téged a nagy titokba.
A magyarságod másrészről kötelez
és felelősséget jelent a Föld többi népeivel szemben.
Példát kell mutatnod emberségből,
hogy hitelesen képviseld a tudást,
amelyet a Teremtőtől kaptál.”
*
Ha a Jóisten csak egy igaz embert talál,
Már megkegyelmezhet a bűnös Földnek
És mindig elküldi az új Noét,
A sivatagban kiröhögött bárkaépítőt…
*
Mit számít egy ember?
Ha egynek sikerül, akkor másnak is,
Akkor ez már példát ad, precedenst terem,
Mert az mindenkinek pozitív kihívás,
S nincs kibúvás: a (fél)istennek könnyű stb.
*
Kik állnak ott majd a sírodnál,
Akik majd megmondják, hogy ki voltál
*
Eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe
*
Az eszmék örökké élnek,
De olykor téli álmukat alusszák:
Amikor nincs ember aki felemeli őket,
S értük kész tenni, s akár szenvedni is…
*
Priusz
Az erkölcsi bűn pusztán az idő múlásával nem évül el
*
Helyetted más nem ehet, ihat, alhat, nemzhet,
De helyetted más ártatlanul szenvedhet, bűnhődhet,
És te önként átvállalhatod más bűnét, s büntetését….
*
Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet
*
Végszükségben
Akár még embert is szabad enni
(ezért is jól válogasd meg útitársaidat)
*
Szellemi endogámia - vérfertőzés
Ha csak a szűk eszmei körben érintkeztek,
Akkor vagy a szellemi meddőség fenyeget,
Vagy ami rosszabb: az elkorcsosulás:
Hülyegyerek gondolatok megszülése….
*
Akasztott ember házában kötelet emleget
*
„Szilárd meggyőződésem,
hogy szellemünk elpusztíthatatlan természetű lény,
öröktől fogva örök időkig él és hat.
A Naphoz hasonló,
amely csak a mi földi szemünkben látszik lemenni,
de valójában soha nem megy le, hanem szüntelenül világít.”
(J. W. Goethe)
*
Olyan házat épít magának,
Amibe rögtön háziúr települ
*
Feltalálni azt a macskát,
Amelyik se kint, se bent nem fog egeret
*
„Jogrendszereink csúcspontja
az ember fensége és az emberi élet szentsége,
hangyavilágunk modern bölcseletében
az ember
az egykor csak királyoknak kijáró személyi
fenség és sérthetetlenség tulajdonosává tolta fel magát,
s hovatovább oda jutottunk, hogy
egy ember nem lehet eléggé ostoba, haszontalan és értéktelen ahhoz,
hogy határtalan emberi öntudatra, egyenrangúságra
és szinte már ijesztően nevetséges önértéktudatra
ne érezné feljogosítva önmagát."
Padányi Viktor
*
Fürdik a holdvilág az ég tengerében,
Méláz a haramja erdő közepében:
Sűrű a füvön az éj harmatozása,
de sűrűbb két szeme könnyének hullása.
Baltája nyelére támaszkodva mondja:
"Miért vetettem fejem tilalmas dolgokra!
Édesanyám, mindig javamat akartad:
Édesanyám, miért nem fogadtam szavadat?
Elhagytam házadat, földönfutó lettem,
Rablók, fosztogatók közé keveredtem:
Most is köztük élek magam szégyenére,
Ártatlan utasok nagy veszedelmére.
Elmennék én haza, itt hagynám ezeket,
Örömest itt hagynám, de most már nem lehet:
Édesanyám meghalt...
kis házunk azóta
Régen összeroskadt...
s áll az akasztófa.”
PETŐFI SÁNDOR
*
„A vas maga sem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember.
Ha munkára használják, elkopik,
ha a földön hever, a rozsda emészti meg.
Miután már veszni kell, jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni.”
Eötvös József
*
Fénytelen harcokban elkopni
Avagy
Lassan hervadni el, mint a virág,
Melyen titkos féreg foga rág
*
„Mi a szlovák népet
mindenkor testvérünknek tekintettük
és fogjuk tekinteni a jövőben is.
Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt,
és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”
(gróf Esterházy János vértanú)
*
Distinkciók
Ami velünk születik és ami szerzett
tulajdonság vagy képesség –
amire születni kell, s amit tanulni kell
(az isteni szikrából tüzet csiholni,
s a faragatlan gyémántot kicsiszolni)
*
"A minket körülvevő világ jobbá, szebbé tételét
magunkon kell elkezdeni,
hogy helyreállíthassuk a liberalizmus által megbontott harmóniát
ember és Isten, ember és környezete, ember és ember közt."
Domokos Endre János
*
Könyvmoly – könyvbolond
Ha nincs jó kérdés, nincs jó válasz sem:
Hiába rágsz át könyvhegyeket
(csak egy újabb hegyet emelsz magad és Isten közé)
*
Belső és külső
„Belsőnk oly szoros összeköttetésben van külsőnkkel,
hogy amaz ezen némileg átlátszik, s menyre javíthatja,
sőt felejtetheti a külsőnek kecsnélküliségét a valódi belbecs,
azt tapasztaljuk, midőn nem ritkán
az tetszik legjobban, az hódít magához legtöbbet,
kinek külseje legkevésbé ajánlkozó,
s az taszít viszont magától mindenkit hidegen,
kire a természet leginkább látszék mosolyogni.”
Széchenyi István
*
Sok hűhó semmiért
Hegyek vajúdnak és egérke születik
*
"Olyan furcsák vagyunk mi emberek
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
A másikról azt hisszük, boldog talán,
S irigykedünk egy vidámabb mosolyán."
(Dante)
*
Illatcsapda
Az orruknál vezetett férfiak
És akiket a farkuknál fogva vezetnek (félre)
*
Közvetett vallomás
Egy szál virág és egy tangó
(A tánc mint próbaházasság)
*
"...nagyon nem bírom ezt a kijárósdit, urambátyámosdit,
ami egyre szembetűnőbb lett az utolsó négy évben.
Nyilván ez a MASZOP idején is megvolt,
de ők pirultak miatta,
nem reklámozták, nem voltak rá büszkék.
Most meg még imponál is az embereknek,
ha erőszakos vagy, ha határozottan képviseled az érdekeidet
és kvázi kuruc módra
szembeszarod a törvényeket meg az előírásokat
Na jó hogy, ezt szokták meg a hetvenes-nyolcvanas években:
szétlopjuk a gyárat, az a menő, aki hagyja lopni a brigádját."
(Lovasi András, a Kossuth díjas – még 2002-ben)
*
A turulos-tulipános gondolkodás és a szakmák arculcsapása
"...meglehetősen antidemokratikus módon
és a piac szabályait teljesen semmibe véve
kapott egy cég olyan hosszú távú megrendeléseket az államtól,
amelyekért szívesen versengett volna az egész reklámszakma.
Én még csak nem is a saját nevemben beszélek;
bárki szívesen készített volna országimázs-hirdetéseket,
főleg olyanokat,
amelyek külföldön népszerűsítik ezt az országot
és nem egy monolit politikai érdeknek megfelelően.
Igazából tehát szakmailag éreztem magam kínosan."
Geszti Péter, az ARC-reklámcsoport tagja (2002.)
*
Szép: rész és egész
A keze, a melle, a nyaka, a csípője,
A lába, a haja, az arca, a szeme, az öle –
Külön-külön is, hát még együtt, egymást erősítve:
Előbb amúgy is a kerek egészet látom,
Ahogy a lélek tükröződik a testben,
A láthatóban, hallhatóban, tapinthatóban…
*
Élve vagy halva
Alva vagy halva
*
Édes otthon
Van aki vár, ha hazaérsz
Aki a nyakadba ugrik és körbetáncol,
Aki elé kiöntheted a lelked, simogat,
És eléd tesz a kedvenc meleg ételedet
*
Találós kérdés
Mi lehet az,
ami jobb ritkábban és lassabban,
mint sűrűbben és sietősen, kapkodva
*
Alkalom
Ami szülheti a tolvajt,
Ha valakinek ez a gyenge oldala,
S nem imádkozott eleget és elég őszintén:
Uram, szabadíts meg a kísértéstől!
*
Vészkorszak
Amikor testvér testvért, s apát fiú elad
*
Büszkeség
Nekem a kérés nagy szégyen,
Adjon úgy is, ha nem kérem…
*
Jótanács
Aki nem kér/nem fogad meg
Azon már nem nagyon lehet segíteni…!?
Erőszakkal nem lehet szebbé, okosabbá tenni.
*
Hóhérmunka
És amikor a hóhért akasztják
*
Toborzó
Önkéntesek és besorozottak
Akiket kötéllel fognak katonának
*
Aki szegény, az a legszegényebb
*
Betűrend
Ha most csatlakozol, többet nem csalatkozol
*
A szép szőke, fiatal anyukához
rémült tekintettel fordul a szülészorvos:
- Anyuka, nem is jelezte nekem előre,
hogy néger kisbabát vár!
- Ez még a jobbik eset, doktor úr –
válaszolja kissé pironkodva a hölgy -,
ahogy arra az éjszakára visszagondolok...
akár még kentaur is lehetett volna!
*
„Zúgolódás és vonakodás nélkül
tegyetek mindent,
hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek,
Isten hibátlan gyermekei
az elfordult és elfajult nemzedékben,
akik között ragyogtok, mint csillagok a világban”
(Filippi 2:14-15).
*
József Attila
Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.
1937. október
|
