BARÓTI SZABÓ DÁVID

A MEZEI ÉLETNEK DÍCSÉRETI.

Bóldog a gondtól szabad, aki (mint a
Régiek szoktak vala) szántogatja
Rámaradt főldjét; nem adós; kezesség
Terheitől ment:

S nem kel álmából hadi kürt jelére;
Nem remeg tenger pozsogó vizétől;
Nem perel; s gőgös küszöbit nem hágja
A nagy uraknak.

Vagy tehát súgár jegenyével öszve-
Párosít szőllő-venyikét, vagy a vőlgy
Dús füvén hízó tehenit gyakorta
Látni kiballag.

Vagy vadabb ágat leherél kacorral,
És szelíd fáról szemet ólt helyébe.
Vagy lefejt méhkast, s teli tölti mézzel
Tiszta döbönyjit.

Majd az ih-nyájnak teherét lenyíri;
Majd (midőn a nyár helyet ád az ősznek
S érni kezd minden) szedi felnevelte
Fáji gyümölcsit

S a piros szőllő-nyeleket: belőllök
Részt kiválasztván neked is, Priápe;
Néked is, Szilván, ki veszélyek ellen
Őrzöd határit.

Már ledől a nagy cser alatt, vagy a gyep
Jó-szagú hátán heverész. Azonban
A magas partról lefut a sebes víz,
S zengnek az erdők

A madarkáknak vegyes énekétől,
Álmat indítván nehezűlt szemében.
A nyögő főldet fagy, havak lenyomván
Téli napokban:

Már kihítt ebbel vadat üttet; immár
Étket hint, és a madaraknak hálót
Vet, s fogolyt, húrost, csevegő rigókot
S darvakat elfog.

Illyen életbenn, ez öröm-folyásban
Olly sebes szívet ki találhat, amelly
A gyanós s perlő szerelem tövissét
El ne felejtse?

S még, ha hív s munkás felesége (millyen
Vólt emez, naptól feketűlt Szabína)
Száraz ágakból rakatott tüzénél
Várja mezőről;

És sövényből font rekeszekbe hajtott
Friss tehénkéknek tejeket kifejvén,
Bort teszen s ízes vacsorát elejbe
Házi vagyonból:

A liget s tenger szabados lakossi
Elmaradhatnak; madarak- s halaknál
Néki jobb ízű s becsesebb gyümőlcsöt
Nyújt az olajfa.

A mezőn termett savanyó füvekkel
S a vajudt testnek nagy haszont teendő
Gyenge mályvával s gedelyével inkább
Kérleli gyomrát.

Illyen étkek közt kiderűlt örömmel
Nézi messzéről haza jőni nyáját,
Hív cselédjit s felkabalált ekéit
Nap lehaladtán.

Alphius bátyánk ezeket beszéllvén,
Szinte félt is már uzsorával élni;
Sőt megesküdt, hogy lak'helyét mezőkön
Fogja keresni:

S tőke-pénzével feles interessét
Bészedé. - Gyémánt fogadás! alig múlt
Eggy nap: a pénzét uzsorára szánta,
S tette megintlen.

1777.



A MAGYAR IFJÚSÁGHOZ.

Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,
Eggy szép nemzetnek béllyege, veszni siet.
Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyűlni
Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.
Nincs s nem lessz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap
Minden eszesb, ánglus, francia, német, olasz.
S melly szép versekkel telnek sajtóji naponként!
Mint hordják hozzád!... melly ragadozva veszed...
Mint telik a kűlsők szédítő kéncsivel honnyod!
Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme! -
Serkenj fel mély álmadból és szánd meg hazádnak
Nyelvét, melly ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.

1777.