Pósa Lajos
Többet ésszel, mint erővel.
Szántogat a szegény ember Vadonerdő mellett, Feje fölött a pacsirta Vígan énekelget. Két rossz igás gebéjével Ahogy egyet fordul: Mormogást hall, makogást hall A sűrű vadonbúl.
"Mi a manó lehet az ott?" Töprenkedik rajta. A mormogást, a makogást Egyre jobban hallja. Nézni megyen... hát csata foly Szörnyű dérrel-dúrral: Egy nagy medve verekedik Egy kicsike nyúllal.
"No még ilyet soh'se láttam Világéletemben! Valamennyi iródiák Megírhatná versben!" Kacag, kacag, majd kipukkan, Könye is kicsordúl, Nagy kacagás felel rája A sűrű vandonbúl.
"Ej lánchordta! mákos torta! - Szól a tányértalpú - Hogy vájja ki pislákoló Szemedet a varjú! Nem tudod, hogy nincs tréfára Mindenkinek kedve? Nem tudod-e, hogy én vagyok A hatalmas medve?
Hogy mersz engem kikacagni? Te nyomorult féreg! Jaj, megüt a guta mindjárt! Jaj, megesz a méreg! No várj, ezért megtanítlak Keztyűbe dudálni! Most megeszlek ám lovastul. Nem fogsz figurászni!"
Megijedt a szegény ember, Könyörögni kezdett, Összehadart annyi badart S hányta a keresztet: "Jaj kegyelem, medve uram! Csókolom a talpát! Hisz tudom én, félem is én Nagyhírű hatalmát!
Adjon Isten medve úrnak Ezer odú mézet! Amit óhajt szeme-szája, Nyújtson a természet! Fürdjön mindig tejbe-vajba, Szívemből kívánom. Gazdag legyen, hogy heverjen Jó puha diványon!
Engedelmet, most az egyszer Ne faljon föl, kérem! Mit csinálna fiam, lányom Meg a feleségem? Míg fölszántom a földemet, Estig irgalmazzon... Házam népe kenyér nélkűl Hogy már ne maradjon!"
"No, hogy ilyen szépen kértél, Estig megbocsátok. Míg hát a nap le nem megyen, Legyünk jó barátok! Alkonyatkor eltörik majd Fölötted a pálca: Megeszlek én, szegény ember, Még ma vacsorára!"
Szántogat a szegény ember, Nincsen semmi kedve. Kimondta az itéletet A hatalmas medve. Odamegy a ravasz róka, Mi baja van? - kérdi. Elbeszélte szomorúan Az esetet néki.
Nem azért a róka róka Ezen a világon, Hogy ne adjon jó tanácsot, Legény ő a gáton: "Szegény ember, soh'se búsulj, Ha bajod csak ennyi. Kihúzlak én a hinárból, De meg kell fizetni!
Adj egy kakast, nagy tarajast, Kilenc kövér tyúkkal! Ne félj semmit, elbánok én Majd a lompos úrral. Hajad szála se görbűl meg, Sem a lovad szőre, Lefőzzük a csacsi mackót, Mondhatom előre."
Megörűlt a szegény ember S hálálkodott érte, A kakast is, a tyúkot is Hát csak megigérte. Nagynehezen igérte meg, Mert igen sokalta, Maga mégis csak többet ér, Ez a gondolatja.
"Hallgass ide! - szól a róka - Légy most csupa szem-fül! Többet ésszel, mint erővel És a dolog elsül. Mikor este jön a medve Mogorván morogva: Szedem-veszem az irhámat, Búvok a bokorba.
Búvok, búvok a bokorba S kürtölök majd rátok. Ha kérdezi, te csak azt mondd Jönnek a vadászok! Majd meglátod, hogy megijed Ő nagy urasága - Mondjad neki, menekűljön, Ha az élte drága."
Megörűlt a szegény ember, Hálálkodott érte, A kakast is, a tyúkot is Ujra megigérte. Ha a dolog sikerűl, még Ráadást is igért: Kukoricán hízott libát. Gyönge húsú csirkét.
Lompos uram, medve uram Mormogva ment este, Róka koma, ravasz koma A bokorban leste. Kürtöl, kürtöl... eliramlik Szegény tányértalpú - Többet ésszel, mint erővel... Tisztelt nagyhatalmú!
"Többel ésszel, mint erővel, - Búcsúzik a róka - Nálad leszek, szegény ember, Holnap virradóra!" "Kérem ássan, tessék, tessék. Nagyeszű barátom! Piros hajnalhasadáskor Csemegére várom."
Vígan baktat hazafelé. Neveti a medvét, Jó vacsora meg a bora Éleszti a kedvét. Gondolata a rókára Mosolyogva téved: "Dejszen koma, ravasz koma, Nem félek már tőled!"
Piros hajnalhasadáskor Zörgetik az ajtót: "Nyisd ki, nyisd ki, szegény ember! Róka zörget, nem tót. Hol a kakas, nagy tarajas, Kilenc kövér tyúkkal? Kukoricán hízott liba Gyönge csirkehússal?"
"Csés jó reggelt! Csakhogy itt van! Mindjárt koma, mindjárt! Csak fölkelek, csak fölhúzom A sarkantyús csizmát! Ejnye, ejnye, de örűlök! De nagy újság nálunk! Anyjuk, terítsd meg az asztalt, Itt a mi barátunk!"
"Nyisd ki, nyisd ki, ne fecsegj már!" "Rögtön, koma, rögtön! Nyakravalóm igazítom S lajbimat felöltöm!" Tartogatta szóbeszéddel Ravaszúl a rókát, De a róka harmadszor is Mondja a mondókát!
"Nyisd ki már no, mert erővel Betörök a házba!" "Fiam, lányom öltözködik Ünneplő ruhába. A szobát is rendbehozzuk, Szanaszét a holmi..." Szegény ember a szájával Elkezdett csaholni.
"Szegény ember, mi tesz úgy benn? Hé, csak nem kopó tán?" "Koma, koma, mi tagadás! Szomorú a nótám: Kopó biz az, a javából, Még pediglen kettő! Honnan jöttek? merre? mikor? Tudja a teremtő!
Megérezték, szimatolták: Ajtómon ki zörget. Alig tudom, alig birom Tartani már őket. Ki akarnak már rohanni, Ugyan mit csináljak! Koma élte drágább nekem, Mint a vicispánnak."
"Csak addig tartsd, szegény ember, Mig elfutok innét! Rádhagyom a tyúkot, kakast, Hízott libát, csirkét!" El is hordta az irháját A kijátszott róka - Ugy-e bizony érdemes volt Verset írni róla?
________________________________________
PÓSA BÁCSI MESÉSKÖNYVE MÜHLBECK KÁROLY RAJZAIVAL
TARTALOM
A tücsök bandája. Sövénytúró kis kakas. Három szép pillangó. Három cica. Csupa koma. Mi van a koldus zsákjában? Egérgyűlés. A didergő baglyok. Nyúlvitézek. A hamis furulya. A hatalmas király. A kerek sajt. A beteg királylány. Gyűrű, szelence, virág. A kiszurkált kecske. Többet ésszel, mint erővel. A tizenkét fekete varjú.
http://mek.oszk.hu/09100/09130/
|