Kinda István: Ellenőrzött közösségek.

Szabályok, vétkek és büntetések a moldvai csángó falvakban. Erdélyi Múzeum-Egyesület – Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2010, 240 oldal.

A napokban megjelent Kinda István néprajzkutatónak, intézményünk néprajzos muzeológusának a moldvai csángó társadalomról szóló kötete. A kiadványt 2010. október 22-én mutatták be Kolozsvárott a BBTE Magyar Néprajz és Antropológiai Tanszék, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, valamint a Kriza János Néprajzi Társaság szervezésében lezajlott tudománytörténeti konferencia keretében.
Az alábbiakban teljes egészében közöljük dr. Pozsony Ferenc egyetemi professzor, az MTA külső tagja által ez alkalommal felolvasott könyvismertetőt.

Kinda István alapfokú és magiszteri egyetemi tanulmányait 2000–2005 között a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén végezte, majd 2009-ben a Debreceni Egyetemen néprajzból és kulturális antropológiából szerzett doktori fokozatot.
Közvetlenül az alapfokú egyetemi tanulmányai után, 2005–2007 között a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum első szakembere. 2007-től a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzi részlegének muzeológusa, de továbbra is a SzNM zabolai külső részlegének szakmai vezetője. A Székely Nemzeti Múzeum tudományos tanácsának és kutatásainak meghatározó személyisége, Acta Siculica című évkönyvének igényes főszerkesztője.
Kinda István már diákkorában cselekvően bekapcsolódott a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke, valamint a Kriza János Néprajzi Társaság által a moldvai csángó falvakban szervezett alapkutatásokba. A csoportos terep- és levéltári vizsgálatok keretében elsősorban a római katolikus falvak társadalmi és egyházi életét, valamint morális értékrendjének változását kutatta. A moldvai csángó magyarokkal kapcsolatos szakmai eredményeit eddig számos hazai és külföldi tudományos konferencián mutatta be, legsikeresebb tanulmányai pedig magyar, román és angol nyelven jelentek meg.

Első önálló kötete a tavaly nagy sikerrel megvédett doktori dolgozatának átdolgozott változata, melyben a szerző azt vizsgálja, hogy a moldvai csángó falvakban az utóbbi évszázadokban hogyan változott az erkölcsi értékrend, a helyi közösségek a morális rend betartását kikényszerítő ellenőrzésnek milyen intézményesített formáit működtették, s a különböző vétségeket elkövetőkkel szemben milyen büntetéseket foganatosítottak. Munkájában árnyalt képet rajzol arról, hogy az ortodox többségű Moldvában működő római katolikus lelkészek milyen szerepet játszottak az erkölcsi rendszer formálásában és működtetésében, a különböző korszakokban hogyan változott társadalmi megítélésük és státusuk.

Kinda István kiváló elméleti, fogalmi, módszertani és kutatástörténeti fejezettel indítja kötetét. Utána pedig a társadalmi ellenőrzéssel és kontrollal kapcsolatos általános elméleti, fogalmi kérdéseket tisztázza, majd csak utána vezeti be az olvasót a csángó falvak társadalmi életének mindennapi, sajátos világába.
A szerző kötetében rendre bemutatja, hogy az egyházi és a világi hatalom hogyan kontrollálta az erkölcsi szférát Moldvában az utóbbi évszázadokban. Előbb feltárja, hogy a 17–18. századi moldvai fejedelemség keretében, különösen a székelyek betelepedése után, hogyan szerveződött a lokális társadalom, valamint az egyházi élet a régióban.
A következő alfejezetben azt mutatja be, hogy a Moldva és Havasalföld 1859-es egyesülése után fokozatosan kiépülő világi és egyházi intézményrendszer hogyan kezdte befolyásolni az állampolgárok életmódját, majd a jászvásári római katolikus püspökség 1884-es megalakulása után hogyan rendeződik át a helybeli deákok és a plébánosok korábbi szerepe. A szerző árnyaltan elemzi, hogy az első és a második világháború (1914–1944) idején hogyan bizonytalanodtak el a moldvai lokális közösségek, majd a kommunista totalitárius hatalom és ideológia 1944 után hogyan próbálta ellenőrzése alá vonni és uniformizálni a helyi közösségeket. A kérdéskör történeti felvázolását végül is azzal zárja, hogy az 1989-es rendszerváltozást követő nemzetközi munkamigráció hogyan rendezi át a csángó falvakban élő és onnan kilépő személyek, családok, közösségek korábbi értékrendjét és gyakorlatát.
Kinda István a negyedik fejezetben rendre bemutatja a társadalmi kontroll alapvető funkcióit, hogy a különböző időszakokban mit tartottak a térségben normasértő, deviáns cselekedetnek és viselkedésnek, majd hogyan rendeződtek át a társas együttélést szabályozó normák, valamint a világi és egyházi kánont megszegő vétségek a csángó falvakban. Alapos terep- és levéltári kutatásokra támaszkodva elemzi, hogy a helyi közösségek hogyan viszonyultak a hazugsághoz, csaláshoz, lopáshoz, a verbális és a fizikai erőszakhoz, az öngyilkossághoz, gyilkossághoz, blaszfémiához, vallási konverzióhoz, szexualitáshoz, váláshoz, vadházassághoz, bitanghoz, a túlzott alkoholfogyasztáshoz és mit tartottak a helybéliek bocsánatos vétségeknek.
Az ötödik fejezetben a szerző azt tárja fel, hogy a csángó falvakban kik és hogyan kezelték a devianciákat, ott milyen formális kontrollintézmények működtek, s azokban a pap, az iskola, a rendőrség, a polgármesteri hivatal meg a bíróság milyen alapvető szerepet játszott. Szintén ebben a fejezetben mutatja be a csángó falvakban alkalmazott informális kontrollmechanizmusokat: a közvélemény természetét, működését és hatását, a pletyka, a helyi besúgók és informátorok szerepét, a társadalmi kontroll közösségi, egyéni (önbíráskodás) és mágikus formáit.
Kinda István a hetedik fejezetben előbb a deviánsokkal szemben alkalmazott büntetések egyéni és közösségi formáit (kibeszélés, nyilvános megszégyenítés, önbíráskodás, gyalázás, népítélet, kiközösítés, átok, imádság, ráböjtölés, fekete böjt) dokumentálja, majd az egyház által leggyakrabban alkalmazott szankciókat (kiprédikálás, pellengér, nyilvános vezeklés, eltiltás, papi átok, fekete mise, Istenítélet), végül pedig a világi intézmények büntetéseinek (pl. pénzbírság, börtön) szerepét és hatását elemzi. A szerző elemzéseiben kiemeli, hogy a csángó falvakban fennmaradt archaikus büntetések voltaképp a csángó kultúra alapvető rétegéhez, szubsztrátumához tartoznak.
A kötetben egy olyan esettanulmányt is találunk, mely elsősorban az egyén, annak családja és a helyi közösség kapcsolatának árnyalt elemzését és értelmezését valósítja meg éppen a másság kontextusában.

Kinda István kötete határozottan szakít a moldvai csángó kultúra és társadalom mitizáló, szépítő bemutatásával, kutatásával és elemzésével. Árnyaltan elemzi és értelmezi, hogy a különböző korszakokban a csángó falvakban hogyan alakultak át az egyének és a közösségek alapvető értékei, érdekei és kapcsolatai, azok pedig hogyan tükröződtek és reprezentálódtak a mássághoz való viszonyulásukban. Kutatásai közben a legkiválóbb hazai, magyarországi és nemzetközi szakirodalmi, elméleti, fogalmi és módszertani eredményekre alapozott. A különböző levéltári forrásokat, a sajtó adatait, valamint az adatközlőkkel a moldvai terepen készített interjúit szerves egységben elemzi és értelmezi. Kiadványának végén közli legfontosabb adatközlőinek jegyzékét, valamint a csángó falvakban a kérdéskörrel kapcsolatosan használt tájszavakat. Idegen nyelvű rezüméi pedig lehetővé teszik az angolul és a románul olvasó kutatók, érdeklődők tájékozódását is. A kiadvány témájával kapcsolatos színes fényképek pedig jelentős mértékben gazdagítják a disszertáció dokumentumértékét.

A kitartó és módszeres terepmunkára, alapos levéltári vizsgálódásokra, valamint modern elméleti és fogalmi apparátusra épülő könyv a moldvai csángó kultúra egy eddig kevésbé ismert szeletének rendszeres, szakszerű tudományos bemutatása és értelmezése. A szerző benne egyértelműen rámutat, hogy a csángó falvak társadalma sem volt homogén, ideális világ. Kiemeli, hogy a római katolikus egyház egészen napjainkig nagyon jelentős szerepet játszik ezekben a településekben. S habár itt egészen a 20. század végéig részleteikben középkorias életformák, kulturális elemek, erkölcsi normák és eljárások maradtak fenn, a folyamatos változások itt is átrendezték a csángók erkölcsi értékrendszerét és eljárásait. Az 1989-es romániai rendszerváltozást követő munkamigrációval, globalizációval járó kultúraváltás pedig ebben a térségben is az individualizmus térhódítását, valamint az egyéni életpálya-építés gyakorlatát honosította meg. Annak hatására az egyén már legtöbbször elutasítja a helyi, közösségi értékrendet, s miközben függetleníti magát „mások tekintetétől”, autonóm személlyé válik, tehát a csángó falvak korábbi keresztény jellegű erkölcsi értékrendjének is számos egyéni olvasata alakul ki.

dr. Pozsony Ferenc

________________________________

A Székely Nemzeti Múzeum honlapjáról

http://www.sznm.ro/sznm.php?o=kinda_istvan_kotet