Vetítik:

M1: Csütörtök (December 9.) 21:35  
M2: Péntek (December 10.) 0:55

Egy mukkot se!
(Muxmäuschenstill)

Kattintson a képre!
német filmszatíra, 89 perc, 2004

rendező: Marcus Mittermeier
forgatókönyvíró: Jan Henrik Stahlberg
operatőr: David Hofmann
vágó: Daniela Boch, Andrea Guggenberger, Sarah Clara Weber

szereplő(k):
Jan Henrik Stahlberg (Mux)
Fritz Roth (Gerd)
Wanda Perdelwitz (Kira)
Joachim Kretzer (Björn)
Ruwen Schneider (Edgar)

Ez a film megrendelhető DVD formátumban.

A színész Jan Henrik Stahlberg írta a forgatókönyvét és játssza a főszerepét ennek a metsző, finoman és kegyetlenül vicces szatírának, melyet Marcus Mittermeier nagy magabiztossággal rendezett meg. A főszereplő, Mux az igazság önjelölt harcosa, lobogó világjobbító tervekkel. "Isten halott, a világ szörnyű hely, és a változtatás kínzó igénye miatt szükség van az olyan emberekre, mint Mux" - írja róla a sajtókönyv. Muxot feldühítik a szabálysértések (bliccelés, szemetelés), és a szabálysértőket figyelmeztetésben részesíti, sőt idővel továbbmegy. Oldalán Gerddel, a volt munkanélkülivel (Fritz Roth) - akit azért alkalmaz, hogy videón örökítse meg a bűnözők elleni küzdelmet - Mux egyre inkább begorombul, és akciói végül egy szociopata halálos cselekményeivé válnak.

Bemutató dátuma: 2005. április 28. (Forgalmazó: Mokép)
____________

Egy mukkot se!
2005. május 5.

Németországban vagyunk, tizenöt évvel a berlini fal leomlása után. Az egykori filozófia szakos egyetemi hallgató, Mux végignéz Európa legliberálisabb fővárosán, és belevág filmkezdő monológjába. Arról elmélkedik, hogy része egy társadalomnak, amely elvesztette eszményeit, amelynek tagjaiból kiveszett a felelősség és az önbecsülés érzete. Mert milyen ország az, ahol Michael Schumacher lehet a példakép, akinek a legfőbb erénye, hogy gyorsan veszi a kanyarokat és nem fizet adót? Mux harminchárom éves. Vagy megváltja a világot, vagy eladja a lelkét neki... Az előbbi mellett dönt.

Az Egy mukkot se! című német film főhőse felsőfokú tanulmányai során bizonyára szembesült azzal, hogy az ideális társadalom igénye szinte egyidős az emberiséggel, s az utópia nem más, mint törekvés az elrontott, tökéletlen teremtés korrigálására. Javítanivaló pedig a liberális demokráciában is akad bőven. Miért nem jár kézen fogva a szabadság és a rend? Az egyéni-egyedi emberi jogok követelése mellé miért nem társul a közösséget védő magatartás? Max ugyan exfilozófus, de gyakorlati ember. Tudja, hogy a legemelkedettebb eszmék is csak annyit érnek, amennyi a mindennapokban megvalósítható belőlük. Nekivág küldetése teljesítésének. Hirdetés útján társat keres, és felveszi segítőnek a német egyesítés óta munkanélküli Gerd Grabowskit. A kerek, tésztaképű férfi legfőbb erénye, hogy teljesen reménytelen eset, semmihez sem ért, legfeljebb ahhoz, hogy egy DVD-kamerával loholjon főnöke után. Max ugyanis világjobbító törekvéseinek minden mozzanatát dokumentálja.

Max és Gerd naponta váltogatják működésük színterét, és amikor három hónap múlva leltárt készítenek, önmaguk is meglepődnek az eredményen. Hatszáznyolcvanhárom bliccelőt, négyszáztizenhárom gyorshajtót, több száz bolti szarkát, tizenkét exhibicionistát fogtak el és büntettek meg, nem beszélve a szemetelőkről, a kutyapiszkot a járdán hagyókról. Az emberek pedig - némi szóbeli ellenállás után - fizetnek, és szemlesütve hallgatják az erkölcsi kioktatást, mert tudják, hogy szabálysértést vagy bűntettet követtek el. Persze, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. A visszaeső falfirkást Max szembefújja, a látását elvesztő fiút elüti a vonat. Néhány szerencsétlen kimenetelű eset azonban nem tántoríthatja el a főhőst attól, hogy megalakítsa a Közösségi Szellem Társaságát, újabb és újabb embereket, figyelő szemeket vonjon be a munkába, országszerte csoportokat hozzon létre. Mux nem rasszista, utálja a német felsőbbrendűséget, csak rendet szeretne a rendetlenségben. A nemzethez intézett kiáltványát felkarolja a média, a számlaszámra dőlnek az adományok, de az emberek mégse akarnak megváltozni.

Sokféle előképe volt Marcus Mittermeier rendező első filmjének. Említhetnénk a bűnt megtorló Magányos hősöket, az önszerveződés veszélyeit fölmutató Harcosok klubját, a mindennapok káoszát megjelenítő Összeomlást. A forgatókönyvet jegyző és a főszerepet is játszó Jan Henrik Stahlberg irodalmi mintája - a két főszereplő karakterét és a szerelmi szálat illetően - Cervantes regénye. Max beleszeret Dulcinea-Kirába, a pincérnőbe, s a kapcsolatra rávetíti a minden testiségtől mentes lovagi ideált. S teszi ezt a diszkók és a gyorsszex közegében. Az eszmény bukása gyilkossághoz vezet, s ezután már önjáróvá válik a főszereplő bűnmegelőző tevékenysége. És sajnos önjáróvá válik a hazájában szép sikereket elért film is, mint az olyan alkotások, amelyek egyetlen ötletre épülnek. Bármennyire hatásosak, nem egy esetben szívszorítóak a különböző jelenetek, hamar kiderül, hogy egyetlen téma variációit látjuk másfél órán keresztül. Ennyit viszont nem bír el a profi és amatőr színészek tehetsége, a dogmastílust idéző formanyelv sem. Leül a történet, a nézőben pedig feltámad az utópisztikus vágy a tökéletes film iránt.

Szabolcs Imre, Heti Válasz

_________________________

Egy mukkot se!
2005. április 5.

Mux a modern városi lét önkéntes rendcsinálója, Batman és Superman német reinkarnációja - persze az emberfeletti képességek birtoklása nélkül -, vigyáz a városra és lecsap a bűnösökre, ébren őrködik távcsöve és egy speciális hangtovábbító készülék segítségével. A munka egyre több, segéd felvételére kényszerül, az ideális jelölt legfontosabb tulajdonsága az alázat és az elkötelezettség az ügy iránt, így lesz a végleges befutó az évek óta munkanélküli Gerd. A segéd feladata a rajta kapott bűnösöket és a retorziókat megörökíteni videón.

A kétszemélyes cég szépen gyarapodik, a média közvetítésének köszönhetően az egész országra kiterjedő vitasorozat indul, besúgók - illetőleg, mivel a szónak egy ideje rossz mellékíze van Németországban, informátorok - százai dobják fel a bűnözőket, a szomszéd nénit vagy akár a jó édes szüleiket is. A civilizáció felett őrködők vezéréről azonban kiderül, hogy némileg szoció- és pszichopata, így az egész küldetés létjogosultsága megkérdőjeleződik.

Milyen lenne a világ zsebesek, BKV-lógósok, boltiszarkák, graffitisek és mutogatósbácsik nélkül? Ez a kérdés a legtöbb ember fejében megfordul néhanapján, tenni ellene azonban szinte lehetetlen, mondhatni a szélmalomharc a modern városi társadalmi lét melléktermékei ellen felesleges időpocsékolás. Az egyesített Németország egy lelkes tenni vágyó fia, a filozófiát saját véleményére formáló Mux, az önkéntes igazságbajnok, aki a fent felsorolt bűntettek mindegyikét üldözi, ha kell kegyetlen eszközzel. Például a kutyasétáltató hölgy fejét jobban is megismerteti az eb által felelőtlenül elhagyott végtermékkel, levetkőzteti a bolti szarkát meztelenre, jól elpüföli a tizenéves falfirkászt, egy-két halálesetet is oszt, hiszen ez úgymond már belefér.

Elgondolkodtató a kérdéskör, hasonló problémákat próbált már megoldani a Robert DeNiro-féle Taxisofőr is, ezúttal azonban a megoldás kidolgozottabb, egy egész rendszer, ami első blikkre meghökkentő és inkább vicces, aztán a végkimenetelhez közeledve egyre ijesztőbb. Rendkívül hatásos mozi, felejthetetlen főszereplővel és forgatókönyvvel.
Adamovics Anna, PORT.hu