|
szerk. Kun Ákos
Erotikus viccek
ELŐSZÓ
Az erotikus vicc az összes viccfajta közül a legősibb. Szemérmetlen tartalma miatt nem mindenki tudja elviselni, de ez is része a kultúránknak. Ezért kötelességünk megőrizni, a javát kiválogatva továbbadni az utókornak. A szexuális témájú viccgyűjtemény ugyanis sokat megőriz társadalmunk rejtett viszonyaiból, egy-egy történelmi korszak jellemző dokumentumaként is szolgál. Különösen igaz ez a jelenlegi értékvesztő, évezredes erkölcsi értékeket lábbal taposó társadalomra, az apokalipszis nemzedékére. Az erotikus viccek jelentős részében szexuális problémáinkat fejezzük ki a csattanók szintjére emelve. Van, aki disznó vicceket mesélve próbálja kompenzálni a szexualitás terén mutatkozó fogyatékosságait, mások viszont ezeknek a vicceknek a terjesztésével vezetik le trágárságra való hajlamukat. Ezen a területen ugyanis az obszcén szavak, a pornográf kifejezések emlegetése bocsánatos bűnnek számít. Amit a szerelemmel kapcsolatos viccek jótékony homályba, erotikus ködbe burkolnak, arról a pornográf viccekben kendőzetlenül lehet beszélni. Ez mind a viccmesélőben, mind a hallgatóságban oldja a szexuális szorongást, az agresszív indulatokat, és a pótkielégülés örömével ajándékoz meg sokakat. Ezért is olyan nagy a trágár viccek iránti érdeklődés.
Az erotikus vicc nyíltan, gátlástalanul kimondja, amit a közerkölcs illetlennek minősít. Fittyet hány az illemszabályokra, nem törődik a kényeskedő ízléssel, és ezáltal elhamvasztja a tudat alatti gátlásokat, feltöri az elfojtások pecsétjét, hogy megnyithassa az elzárt örömforrásokat. Az erotikusviccek fokozott mértékben készek a lélek gyógyító, rejtett energiáit felszabadítani, és a partnerek közti feszültséget feloldani. Ezért a szexuális töltetű vicc gyakran hangulati előkészítés a testi vágyak kibontakozásához. Ami máskor szorongást kelt bennünk, azon ilyenkor kedélyesen humorizálunk, és ezáltal újrafogalmazódnak a férfi-nő viszony furcsaságai.
Ha egy magánéleti problémát, vagy egy elítélendő társadalmi jelenséget nem tudunk megoldani, a legjobb, ha viccelődünk rajta. Így mindjárt elviselhetőbb lesz. A nevetés jótékony hatása a szexualitás terén is megmutatkozik. Persze van, aki az erkölcsrendészetért kiált, ha ilyen vicceket hall, de otthon, titokban ő is elolvassa őket. Aztán szörnyülködve kidobja, és képmutatóan tovább pocskondiázza a szabad szájú viccmesélőket. Malac vicceket tehát csak alkalmas helyen, megfelelő pillanatban, és erre nyitott személynek, társaságnak lehet mesélni. Mivel egy nyomtatásban megjelenő mű esetén ez a követelmény nem minden esetben áll fenn, ezeket a vicceket csak a többitől elkülönítve, erre a témára fogékony közönséghez szabad eljuttatni. Fontos szűrő még az életkor. Ügyelni kell arra, hogy erotikus viccek ne kerülhessenek kiskorúak kezébe.
A siker azonban mindezen feltételek betartása esetén sem garantálható, mivel a nevetés kiváltása függ az életkortól, a humorérzéktől és a pillanatnyi hangulattól is. Nem kis mértékben befolyásolják az életünk során szerzett tapasztalatok, az átélt szenvedések. Ezért ugyanaz a poén, amely az egyik emberből harsány nevetést vált ki, a másikból egy bágyadt mosolyt sem képes előcsalogatni. Gyakori jelenség, hogy a szexuális zavarokkal küszködő először nevetve próbál megszabadulni a zavarától, majd zavartan próbál megszabadulni a nevetésétől. Aki tehát nem elég nyitott ezeknek a vicceknek a befogadására, azt ne hozzuk zavarba, ne okozzunk senkinek kínos perceket. Aki viszont fogékony rá, annak fergeteges hahotában lesz része. Azt sajnos nem tudjuk, hogy ezek a viccek miként fognak hatni az utókorra. Kései utódaink vajon nevetni fognak rajta, vagy szánalmasnak, szégyenteljesnek ítélik őket. Mi azonban addig is szórakozhatunk a szexuális életünket kifigurázó poénjainkon. Körültekintően alkalmazva az erotikus viccekkel vidámabbá, színesebbé tehetjük a mindennapjainkat, és ideig-óráig feledtethetjük velük a keserveinket. Ha másért nem, hát ezért érdemes elolvasni őket.
Budapest, 2005. május
http://mek.oszk.hu/03500/03555/#
Kun Ákos
EROTIKUS VICCEK
Mottó:
„Az ember jellemét
leginkább az mutatja meg,
Goethe
FIGYELEM!
Széplelkeknek, és 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
*
A XIX. század végén még ilyenek voltak az erotikus viccek:
„Mit ér, ha az ember a lábát rakosgatja, amikor nincs aki szorongassa.”
A hölgyike egy pár selyemharisnyát kap a lovagjától. Az egyik harisnyára kis cédula van tűzve, ezzel a szöveggel:
− „Kellemes karácsonyt!” A másikra: „Boldog újévet!”
A hölgyike levélben válaszol az ajándékra:
− „A két ünnep között epekedve várom.”
− Uram! Ön már egy órája követ engem! Szólítson már le, mert nincs időm még egy órán át ön előtt járkálni.
A nő az, aki kiválasztja a férfit, aki majd ki fogja választani őt.
− Csókolom a kezét.
− A mimet?
− A kezét.
− Mondja uram, maga sosem tűz nagyobb célokat maga elé?
A szerelem vak, használd hát a kezed.
Ha a szerelem vak, akkor miért olyan fontos a szép fehérnemű?
− Mi a különbség a szoknya és a fűnyíró gép között?
− Nyúlj alá és megtudod!
Férfi térden állva:
− Gizike, magáé a szívem!
− Béla, nekem szerető kell, nem donor!
Az étteremben megkérdezi a mama a lányát:
− Nagyon dühös arcot vágsz kislányom, mi történt?
− Semmi, mama – Csak az a férfi bosszant, aki ott ül a szomszéd asztalnál.
− De hát egészen nyugodtan ül, és újságot olvas. Nem is néz rád!
− Éppen ezért vagyok rá dühös.
− Mennyibe kerül egy szelet csokoládétorta? – kérdezi a csinos hölgy a cukrászdában.
− Önnek csak egy csókba! – jópofáskodik a cukrász.
− Akkor kérek három szeletet – mondja határozottan a hölgy, majd hátrafordul: Nagyi, fizetnél helyettem?
Egy fiatal lány meséli a barátnőjének:
− Soha nem voltam még ilyen boldog! Két barátom is van egyszerre. Az egyik jóképű, figyelmes, gondoskodó, kedves…
− És akkor miért van szükséged a másikra? – kérdezi a barátnő meglepődve.
− Ő pedig őszinte.
Két mágnás beszélget:
− Megelégedett asszony a nőm, csak egy dolog hiányzik a boldogságunkhoz. Nincs gyermekünk – így az egyik.
− Sajnálom, sajnálom, de most a kaszinóba kell mennem – mondja a másik.
Két delnő beszélget Gerbeaud cukrászdában:
− Hallom, hogy a kutya kimegy a divatból, és megint a gyerek jön divatba.
− Jó. De mit csinálunk a gyerekkel, ha megint a kutya lesz a divat?
Már régebben is sokan panaszkodtak a családi élet gyakori felbomlása, a sorozatos újraházasodások miatt. E helytelen viselkedést kifigurázó viccek egyike így szólt:
− Mondd csak kérlek, mennyit adnak egy anyakönyvvezetőnek az esküvői szertartásért?
− Én ötszáz forintot szoktam adni.
− Oh, nem is képzeli asszonyom, hogy mennyire szeretem a mások gyermekeit.
− Hát akkor miért nem nősül meg?
− Miért nem veszed el a barátnődet, úgyis mindig vele töltöd a szabad idődet?
− Elvenném én, de akkor kivel töltsem a szabad időmet.
Egy nő, aki a nyakunkba borul kedves…, de egy nő, aki a nyakunkon marad?…
Csak szép nőt szabad feleségül venni. A csúnya a nyakunkon marad.
Egy hajdani apróhirdetés:
„Életunt úriember hasonló gondolkodású hölgy ismeretségét keresi. Házasság nincs kizárva.”
Újsághirdetés:
„120 kilós feleségemet elcserélném két 60 kilósra!”
Újsághirdetés:
„40 éves feleségemet elcserélném két 20 évesre.”
Újsághirdetés:
„Házastársamat társasházra cserélem!
Mi az igazi szerelem? A szerelem első látásra. Már csak azért is, mert óriási idő- és pénzmegtakarítás.
− Tudod mi az a villámflört?
− Amikor amíg a férfi udvarol, a nő már ágyaz.
A szerelem olyan betegség, ami akkor fáj nekem, ha elmúlt neki.
Nem az az igazi, akivel le tudnánk élni az életünket, hanem aki nélkül nem.
Egyik barátnő dicsekszik a másiknak:
− A férjemnek és nekem azonos az ízlésünk.
− Honnan tudod?
− Onnan, hogy én magamat szeretem, ő meg engem!
Egy igen jól nevelt, még könnyen piruló tizennyolc éves lányka benyit a család háziorvosához.
− Megcsípett egy darázs, Béla bácsi, és nagyon fáj a helye!
− És hol ért a csípés? – kérdi az orvos.
A lány elvörösödik:
− Azt nem merem megmondani.
− Jól van kislányom. Akkor ülj le.
− Azt se merek.
Egy nő elviszi a macskáját az állatorvoshoz, mert úgy veszi észre, hogy az állat rosszul hall. Az orvos megállapítja, hogy a macska fülét benőtte a szőr, ezért nem hall rendesen. Azt tanácsolja a nőnek, hogy vegyen a gyógyszertárban szőrtelenítőt, és azzal kenje be a macska fülét. A nő bemegy a patikába, és kér egy tubus szőrtelenítőt. A gyógyszerész odaadja, és közben elmondja a tudnivalókat:
− Ha a hónalján használja, utána két napig ne használjon dezodort!
− Nem a hónaljamra kell – mondja a nő.
− Ha a lábáról szedi le a szőrt, akkor két napig ne hordjon harisnyát!
− Nem a lábamra kell – mondja a nő türelmetlenül. – A cicusomnak viszem.
− Ó… ez esetben két napig ne üljön biciklire…
Egy szőke kislány bemutatkozáskor mindig azt mondta:
− Én a Kovács Jenő lánya vagyok.
Egyszer anyukája félrehívta, és kioktatta, hogy legközelebb úgy kell bemutatkozni, hogy Kovács Klárika. Egyik vasárnap, a mise után, a templom előtt megszólította a kislányt a pap:
− Gyermekem, te nem a Kovács Jenő lánya vagy?
A kislány ránézett a távolabb álldogáló anyjára, majd így felelt:
− Én is azt hittem, de anyukám azt mondta, hogy nem.
Egy fiatal lány felment a fővárosba, a híres nőgyógyász rendelőjébe. Amikor kiderült, hogy a vizsgálathoz le kell vetkőznie, olyan piros lett, mint a pipacs.
− Sose szégyellje magát – mosolyodott el a doktor. – A spanyolfal mögött nyugodtan levetkőzhet.
Pár perc múlva megszólt a lány.
− Doktor úr! Hunyja be a szemét, mert kijövök!
Új orvos költözik a faluba. Egy fiatal lány, akinek nagyon tetszik a csinos, nőtlen doktor, mindenáron meg akar ismerkedni vele. Mivel nem talál jobb módot rá, elmegy hozzá, és megvizsgáltatja magát.
− Hol fáj, hölgyem? – kérdi az orvos.
− Mire a lány:
− Ahol csak akarja!
Ebben a korban a dekoltázs borzalmas erkölcstelenségnek számított, de azért a hölgyek egyre merészebben mutogatták formás kebleiket az erre alkalmas helyeken.
− Kérem doktor úr, a keblemen van egy kis seb.
− Mutassa kisasszony.
− Jaj, dehogy mutatom meg egy férfinak.
− Nem baj. A holnapi bálon én is ott leszek, akkor majd megnézem.
A párizsi aranyifjú külföldre utazik. A vonaton jó ideje mustrálgatja a vele szemben ülő csinos fiatal nőt.
− Micsoda szép pulóvere van, kisasszony – kezdi az ismerkedést.
− Igen. Valódi teveszőr – süti le a szemét a lány.
− Aha, mindjárt gondoltam. Már a púpokról is látható.
Eladósorban, férjre várva:
A határátlépésnél szigorú valutavizsgálat folyik. Mikor a bécsi gyors a magyar határra ér, bejön a kocsiba egy uniformisos fiatalember ellenőrizni. Ül a kocsiban egy vénkisasszony is. A valutaellenőrző közeg odamegy hozzá, tiszteleg, és megkérdezi:
− Kérem kisasszony, van dollárja vagy egyéb valutája?
− Valutám nincs – feleli pironkodva a kisasszony –, de van egy kis földbirtokom, és nagyon háziasan neveltek.
Egy csinos kék ruhás nő lép be a párizsi kávéházba. Leül, vár egy darabig, majd megkérdezi a pincért:
− Kérem nem volt itt egy fiatalember, aki egy kék ruhás nőre várt?
− De igen – feleli a pincér. Várt is egy negyed órát. Aztán elment.
− Elment?
− Igen, egy zöld ruhás nővel.
Barátnők beszélgetnek a cukrászdában:
− Valahogy minden férfi különös!
− Az enyém nem.
− A tied nem? Milyen különös.
Nagy Ignácról, a jeles íróról a következő történetet mesélték:
Az író egyszer így szólt egy szép hölgyhöz:
− Miért oly kegyetlen hozzám, nagysád? Miért utasítja vissza a szerelmemet?
− Mert ön csúnya – válaszolt a hölgy őszintén.
− Istenem – felelt Nagy Ignác széttárva karjait. Nekünk, férfiaknak szabad valamelyest csúnyáknak lennünk.
− Igaz – hagyta rá a szép hölgy –, csakhogy ön visszaél ezzel a szabadsággal.
Hunyadi Sándor, aki elég jól ismerte a vöröslámpás házak világát, sétál a Körúton. Épp razzia van, a rendőrök begyűjtik a strichelő lányokat. Hunyadihoz odacsapódik egy lány:
− Ne haragudjon, szerkesztő úr, ha engem itt elkapnak a rendőrök, bezárnak! Én tartom el anyámat, a gyerekemet. Magába karolhatnék, és mondaná azt, hogy a menyasszonya vagyok?
− Persze, jöjjön csak nyugodtan, semmi baj!
Nemsokára találkoznak egy rendőrrel, Hunyadi meg mondja:
− A hölgy a menyasszonyom, biztos úr!
− Igen kérem, tessék továbbmenni – mondja a rendőr és tiszteleg.
Mennek pár lépést, mire a rendőr utánuk szól:
− Szerkesztő úr!
Hunyadi kérdőn hátrafordul.
− Azért ne vegye el!
Egy csillagász már jó ideje nézegeti távcsövén a csillagokat. Felesége megunja és odaszól neki:
− Drágám, a te csillagod itt vár az ágyban!
Egy honatya, aki igen jóképű fiatal férfi volt, javaslatot nyújtott be a „Tisztelt Házban”, a háborúban elesettek özvegyek és árvák segélyezése tárgyában. Jobb kezében a javaslat szövegét lobogtatva felállt megtartani a beszédét. Közben elkezdett viszketni a szerszáma, ezért a bal kezével benyúlt a nadrágzsebébe, hogy megvakarja. Ekkor ért beszéde lényegéhez:
− Tisztelt Ház! Kezemben tartom az özvegyek és árvák vigaszát…
Erre kitört a röhögés a képviselők között.
− Mondj egy szalonképes disznóviccet!
− Röf – röf – röf – röf!
− Mondj egy állatviccet!
− A zebrán áthajt egy jaguár, abból kiszáll egy ürge, aki felcsíp egy tyúkot, és disznóságot csinálnak, végül jön a gólya.
A róka, a gólya és a marha közös kirándulást terveznek, s megbeszélik, hogy mindegyikük viszi magával a partnernőjét is.
A róka elviszi a tyúkját, a gólya a babáját, a marha pedig a feleségét.
− Ki a legnagyobb állat a Földön?
− A férfi. Ha szerelmes, akkor SZAMÁR, ha megnősül, akkor ÖKÖR, ha nem nősül meg, akkor magányos FARKAS, ha megcsalja a feleségét, akkor hűtlen DISZNÓ, ha nem csalja meg, akkor MARHA, ha a felesége csalja meg, akkor SZARVAS, ha elvált, akkor kivert KUTYA, ha újra megnősül, akkor kiveszőben levő ÁLLATFAJ.
Melyik a legsokoldalúbb állat? – A férfi mert…
Ha szerelmes, akkor szamár;
Ha megnősül, akkor ökör;
Ha megcsalja a feleségét, akkor hűtlen disznó;
Ha nem csalja meg, akkor marha;
Ha a felesége csalja meg, akkor szarvasmarha;
Ha elválik, akkor kivert kutya;
Ha újra nősül nincs mihez hasonlítani, mert párját ritkító állat a Földön.
Szombat délután pihen a család. A Kovács házaspár éppen a divatról diskurál. A férj elmélázva mondja a feleségének:
− Ti, asszonyok nem is tudjátok, hogy mennyit köszönhettek az állatoknak! Báránybőrből van a bundátok, kígyóbőrből a cipótök, krokodilbőrből a táskátok, rókaprém a sapkátok és a gallérotok. És mindig akad egy ökör, aki mindezt megveszi nektek!
Mi a nő kedvenc állata? Egy Jaguár a garázsban, egy Bika az ágyban, egy Ezüstróka a nyakban, és egy Marha, aki mindezt fizeti.
− Hogy lehet egy lányt szavakkal felizgatni?
− Mondogasd ezeket a szavakat: BMW, briliáns, arany, luxusvilla.
− Egy csomó olyan segédeszköz létezik, amivel a nők szexuális kedve növelhető. Itt van például a Mercedes-Benz 380SL.
A nőknek csakis a belső értékek számítanak. Pl. klíma, bőrülés, világított piperetükör, dönthető ülés stb.
− Valaki tényleg elhiszi, hogy az egészség fontosabb, mint a pénz? Nem túl sok jó nőt láttam, aki azon töprengett volna: „A porchés Péterrel feküdjek le inkább, vagy az alacsony koleszterinszintű Bandival?”
− Milyen a tökéletes férj?
− Nappal marha, éjjel bika.
− Sok pénzt veszíthetsz, ha hajtod a nőket, viszont egy nőt se veszítesz, ha hajtod a pénzt.
− A nők olyanok, mint a házad előtti medence… Ha összeszámolod a fenntartási költségeket, rájössz, hogy túl kevés időt töltesz bennük.
− Mi a különbség az egyesülés és a közösülés között?
− Az egyes ülés a busz bal oldalán van, a közös ülés a busz jobb oldalán.
− Mi az, ha egy férfi és egy nő ül egy padon?
− Közösülés.
− Na, hogy tetszik a lány – kérdi a házasságközvetítő a fiatalembertől.
− Rendben volna. Egyedül a múltja nem tetszik…
− A múltja? Hiszen az feddhetetlen, makulátlan, abszolút tiszta.
− Igen, igen. Csak egy kicsit hosszú!
Tangakorszak:
− Régen, ha meg akartuk nézni a lányok fenekét, le kellett húzni a bugyijukat.
− Ma meg, ha meg akarjuk nézni a lányok bugyiját, szét kell húzni a feneküket.
Vacsoránál a házaspár öregecske lányuk sorsáról, további életéről beszélget.
− Azt hiszem, most már ideje lenne férjhez adnunk a leányunkat – mondja a mama.
Erre a papa így válaszol, miközben kanalazza az ételt:
− Nem kell azt elsietni, várja meg, amíg eljön az igazi.
− Miért várjon? Én sem vártam meg.
− Régen miért nem engedték a szerelmi házasságot?
− Mert az apa úgy gondolta, hogy a lányt annak kell adni, aki nem csak elveszi, hanem el is tartja.
Más idők járnak.
A nagymama felsóhajt:
− Valaha a tizennyolc éves lányok úgy tudtak főzni, mint az anyjuk. Ma viszont úgy tudnak mulatni, mint az apjuk…
− Mi a különbség a régi nők, és a maiak között?
− A régiek, ha szégyellték magukat, elpirultak. A maiak, ha elpirulnak, szégyellik magukat.
− Miért hisztiznek a kislányok annyit?
− Gyakorolnak a nővé válásukra.
POST SCRIPTUM:
A RÉGI SZÉP IDŐK
Egy este az unoka a nagyapjával beszélgetett a világ dolgairól. Egyszer csak hirtelen megkérdezte:
− Nagyapa, hány éves is vagy?
A nagyapa így válaszolt:
− Hadd gondolkozzam egy kicsit. A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya és lézersugár. Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve. Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, MP3-ról, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról). A „notebook” jegyzetfüzet volt. Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken. A gépeknél tartva nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk. Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek sem. A chip szilánkot, szálkát jelentett, a hardware vasárut, software pedig nem létezett. Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet, a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre. Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek. Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka. A „gay” tisztességes angol szó volt, amely elégedett, vidám és jókedvű embert jelentett, nem pedig homoszexuálist. Leszbikusokról sosem hallottunk, a fiúknak pedig nem volt fülbevalójuk. Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem. Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket. A fast food-ról azt hittük, azt akkor eszik az emberek, amikor sietnek. Sosem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald’s-ról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről. Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak. 25 éves koromig minden rendőrt és férfit „uram”-nak szólítottam, minden nőt pedig „asszonyom”-nak vagy „kisasszony"-nak. Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek. Az én időmben, ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha terhes volt, a helyére kísérték és – ha kellett – megváltották a jegyét, és odavitték neki. A férfiak a járdaszegély, a nők a házfal mentén mentek, a lépcsőn a nőé volt a korlát melletti oldal. Elsőként lépett be a liftbe és onnan ki, alátolták a széket, hogy leülhessen. Egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült; amit akkor is megtett, ha a nő állt fel – hacsak egy pillanatra is – az asztaltól. Kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját. Az én időmben a szüzesség nem szégyen, hanem erény volt, bizonyítéka a lány tisztaságának a férj számára. Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen. A mi életünket a Tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek, és az érvényes törvények tisztelete szabályozta. Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért. És most mondd, szerinted hány éves vagyok?
− Hát, nagyapó, több mint 200! – felelt az unoka.
− Nem, kedvesem, csak 60!
Gondoljatok csak bele, akik 1980 előtt születtetek, azaz mi, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont biztosak lehettünk benne, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem voltak semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókokat és ajtókat sem szerelték fel biztonsági nyitóval. Amikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Egész nap kint voltunk a szabadban, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még vonalas telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Nyáron a derékig érő fűben és a közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek, és nem tört ránk allergiás roham. Kullancsok sem fertőztek meg bennünket. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Ha kisütött a nap, a Meteorológia Intézet nem adott ki piros riasztást. Természetes volt, hogy nyáron meleg van. A pályaudvarokon sem osztogattak ingyen ásványvizet. Aki nem bírta ki hazáig víz nélkül, vitt magával egy palack csapvizet. Nem tudtuk, hogy mi az UV-B sugárzás. Önfeledten sütkéreztünk a napon, és iskolakezdésig jól lebarnultunk.
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonald's-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből hátast dobna attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kutyakolbásznak hívott főzőkolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit nem tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A-, B-, C-, D- és E-vitamin, mégsem voltunk boldogtalanok. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, hanem tömény cukorból készült. Gyümölcs egy gramm sem volt benne, viszont annál több észtert, ételszínezéket és egyéb vegyszereket tartalmazott. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. A WC pereme alatt pedig baktériumok ezreinek kolóniái telepedtek meg háborítatlan nyugalomban, a pre Domestoskorban. Ezek voltunk mi. Hősök? Talán. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.
Egy jámbor lőcsei kereskedőnek viselős volt a felesége. Egy napon az asszonyra rájöttek a szülési fájdalmak. Ekkor a kereskedő magához hívatta a gyerekeit. Hat szép fia és lánya volt. Kiment velük a kertbe, s ott így szólt hozzájuk:
− Térdepeljetek le, és könyörögjetek Istenhez, hogy áldja meg anyátok gyötrelmeit.
A hat gyerek engedelmesen letérdepelt, két kezét összekulcsolta, s imádkozott buzgón. Több mint egy óráig imádkozott az apa a gyerekeivel, mikor a szobalány meghozta a hírt, hogy az asszonynak fia született. A jámbor kereskedő megajándékozta a szolgálólányt egy tallérral, a gyerekeire meg ráparancsolt, hogy adjanak hálát Istennek. Maga is hálaimába kezdett. Megint imádkoztak egy órát vagy kettőt. Újra megjelent a szolgálólány, megint kapott egy tallért, mivel időközben az asszony egy második gyereket hozott a világra. Az apa meg a gyerekei ismét térdre vetették magukat, s tovább hálálkodtak Istennek, két vagy három óra hosszat. Ekkor megint megjelent a szolgálólány az örömhírrel. S mindjárt tartotta a markát a jutalomért, mivel az asszony egy harmadik gyereknek adott életet. De nagyot csalatkozott, mert a jámbor kereskedő ijedten otthagyta, s a gyerekeihez rohant.
− Hagyjátok abba a könyörgést! – kiáltotta. – Hagyjátok abba tüstént, különben az anyátok az egész házat teleszüli gyerekkel, és még a fejünket sem lesz hova lehajtanunk.
|
