Életfilozófus

Írta: Jenő

2010. szeptember 08. szerda, 13:12

ÉLETFILOZÓFUS

Giulio Evola legújabb könyve
nem alkalom, egyenes felszólítás arra, hogy
az ember átgondolja azt,
amit az utóbbi években világkrízisnek szoktak nevezni.
Komolysága kétségbe nem vonható;
alaposságát nem annyira jegyzetei bizonyítják,
mint a belőlük levont tanulság; jelentősége az,
ami Franciaországban Valéryé,
Spanyolországban Ortegáé,
Németországban Keyserlingé:
új gondolkozó típusa,
akit régebbi,
egy kicsit leereszkedő kifejezéssel
„életfilozófusnak” is hívtak,
de akire ez a megfogalmazás helytelen.
Régebbi világban ilyen gondolkozó számára nem volt hely.
Bizonyos tekintetben archaikus filozófus,
annyiban, hogy univerzalisztikus és naiv.
Evola nem úgynevezett szakember:
nem pszichológus, nem szociológus, nem történetíró,
nem foglalkozik ismeretelmélettel,
nincsenek biológiai, esztétikai, politikai, morális,
filológiai főszempontjai.
Gondolkozásának tárgya: az „egész”.
Nemcsak a kultúra, az ember is;
nemcsak a természet, a természetfölötti is;
nemcsak a lélek, a szellem is;
nemcsak az élet, hanem az is, ami az életen túl van.
És nem mindez külön egyenkint, hanem mindez együtt.
Ez az, ami ebben a modern gondolkozótípusban a naiv.
Az egészet együtt nézi.
Nem ismer szakkérdést, differenciálódást.
Olyan, mint Hérakleitosz vagy Empedoklész gondolkozása:
archaikus.
Evola könyvének tárgya az egész,
éspedig az „egész” a krízisben:
ezért felszólítás arra, hogy
az ember nézze meg, mi ez a krízis.

HAMVAS BÉLA: VILÁGVÁLSÁG
Modern Apokalipszis - A világkrízis irodalma