 SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE I.
Írástudók árulása – bűnvallása és önvizsgálata
A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség
Fülbemászóan muzsikálva
hamis illúziókba ringatlak,
miközben már javában süllyed a Föld-Titanic
*
Én voltam és vagyok
az első és legbuzgóbb,
aki a követ dobja a házasságtörő vétkes asszonyra
*
Igyekszem minél magasabbra felverni
cinkos hallgatásom nem kicsi kikiáltási árát:
senki többet harmadszor?
*
Hajmeresztő, lélegzetelállító „halálugrásom”
láthatatlan dupla védőháló felett mutatom be –
és besöpröm a lóvét és az elismerést…
*
Lankadatlanul rakosgatok másokra
elviselhetetlen lelki terheket –
míg magam lerázom mint kutya a vizet…
*
A szegény ijedős jónép riogatására,
- rendelésre vagy passzióból -
Mumust kreálok vagy előjátszok…
*
Amiben tényleg verhetetlen híresség vagyok,
az a profi önigazolás, igazoló jelentések írása –
az önéletírásokról, memoárokról nem is szólva…
*
Piszlicsáré gondjaimmal, magánproblémáimmal
a médiumokban bőgöm tele a Nagy Panaszkönyvet –
visszaélve a közfigyelembe kerüléssel…
*
Nem tudok más mint eldalolni, eldanolászni
saját közérdektelen, privát fájdalmam s örömem
*
Szellemi alkimistaságom arra használom,
hogy aranyból is szart csináljak-csináltassak,
a szart aranynak nevezzem-neveztessem…
*
Ha illetékesek biztosítanak róla,
vagy csak megszagolom, hogy szabad a préda,
akkor kilövöldözöm gyilkos gúnyom nyílvesszőit...
*
Szellemi eledelnek látszó valamiként
álproblémák gumicsontjait lököm (f)elétek:
eszitek vagy nem eszitek, nem kaptok mást
*
Szereplési viszketegségből, fontoskodásból
vagy polgárpukkasztásból vaklármámmal
tompítom az emberek veszélyérzetét
*
Hamisgyöngyért, pszeudo kincsért
trambulinról pöcegödörbe ugratok fejest
rászedett balekokkal
*
Én győzlek meg, veszlek rá,
hogy a legértékesebb kincseidet
szarért-húgyért elkótyavetyéld
*
Tanfolyamokon tanítom be a jelentkezőket,
hogy miként kell kiénekelni a sajtot
az emberek szájából
*
Olcsó János provokátorként
vagy magánbosszúból, magánszorgalomból
bármely csőcselék vezér hangadójának felcsapok
*
Mint a munka hőse, sztahanovista
buzgón verem a csalánt,
de szigorúan csak a mások érzékeny farkával
*
Dögkeselyűként
körözök, lesek és lecsapok
a Célszemély legkisebb botlására is
*
A szekértáborom ballépését
észre sem veszem vagy bagatellizálom,
az ellenséges tábor lakóiét viszont dramatizálom
*
Vagy fennhangon fröcsögve buzizok,
amiért hálásak a heteroszex nyomorgók,
vagy a homoerotika apoteózisát zengem…
(bár otthon veréssel kúrálom leszbisedő nőmet)
*
Vagy rögtön a piaci keresletre dolgozol.
Vagy csak magadnak alkotsz:
„Ezek még a zongorába hugyozást se értenék!”
*
Nagy eszem, és nagyon pihent agyam
kegyetlen. otromba tréfák kiötlésére használom –
(ügyelve persze: az áldozat védtelen legyen…)
*
Kis bunkeremből, a háttérből és név nélkül
- ismerve, hogy mire heccelhető a csőcselék -
lankadatlan igyekezettel uszítok és bujtogatok
*
Letagadott, elrejtett óriás elődök vállán
cirkuszi törpeként „magasodok” és ágálok…
*
Ha a bolha potyautasként
felmászik egy nagy hegy tetejére,
nagyobbnak hiszi és állítja magát
a völgyben álló elefántnál
*
Legnagyobb szellemi teljesítményem:
egy mestermű.
Jobban mondva:
egy összetéveszthetően „élethű” utánzat, hamisítás
*
A rágalmazás
felső tagozatában és magasiskolájában
a fizetőképes keresletet tanítom,
magas, nem csak középiskolás fokon…
*
Sötétkamrámban, boszorkánykonyhámban
az emberi negatívból
a legrosszabbat hívom elő és azt fixálom
*
Ellendrukker irigy kutyaként
vagy féltékeny kiskakasként
a szemétdombomról ugatva harsognálak, kukorékolnálak túl
*
Cseppet sem zavar szerepeim játszásában,
hogy közben mások keményen dolgoznak helyettem
*
A szart pofátlanul aranynak nevezem:
és addig s oly szuggesztíven mondogatom,
míg a csendes többség el is hiszi
*
Megtagadom
az igazra-szépre éhes gyermekektől
a mindennapi szellemi betevő falatot és életvizet
*
A legegyszerűbb ügyeket is addig bonyolítom,
hogy a beavatott haszonélvezőkön kívül
lehetőleg még az isten se értse
*
Fehér, szürke és fekete maffiák agytrösztjében
olykor névvel, de sokkal inkább anonimitásban
szaktanácsot adogatok-osztogatok…
*
Csodaszép,
de elvileg-gyakorlatilag számonkérhetetlen ígérettel
tömi be azt a sok-sokmillió szegény panaszos szájat
*
Az egész világot buzgón térítgetem,
- ha lehet, akkor vödörben halászva -
de csak hogy szektavezérem „tanítványa”,
feltétlen híve, rajongója legyen
*
Nem figyelmeztetlek,
hogy a hátad mögött áll Isten,
inkább arra bátorítalak,
hogy kerüld meg érte a Földet
*
Ártatlan járókelőket
halálosan fenyegetek, rémisztgetek:
ha nem leszel „hívő”,
- értsd: a vallási csoportom tagja –
akkor véged, az örök kárhozat vár…
*
Vagy meghagy önmérgező élethazugságodban,
vagy, ahogy a Vadkacsa felvilágosítója
- beavatkozva életedbe – úgy teremt krízist,
hogy rosszabbul jössz ki belőle…
*
Feledtetni,
hogy szégyellek magamnak segítséget kérni
másokat erőszakosan térítek –
mindezt segítségnyújtás címén s ezért hálát várva!
*
Több embert távolítottam el
telve jószándékkal istentől,
mint ahányat
akár a legördögibb elme is valaha tudna…
*
Istenhitem annyira magánügynek tekintem,
hogy még kínvallatással sem lehet soha
egy-egy nyilvános tanúbizonyságra rávenni
*
Elesett és gyökértelen flótásokat verbuválok
a nekem jól jövedelmező „üdvhadseregembe”
*
Csóró sameszkén
nem engedhetem meg magamnak
a szókimondás, az őszinteség drága mulatságát…
(később már nem hiányzik ez a veszélyes luxus)
*
Én magamnak jót főzök –
a plebs az ingyenkonyhán fogyassza a moslékot:
eszi vagy nem eszi, nem kap mást
*
Aki más véleményen van,
pláne ha más paradigmát követ,
azt ellehetetleníted – stigmatizálod:
az áltudós, naív, outsider, sarlatán stb.
*
Kihasználod a monopolhelyzeted
Vélemény-hatalmaddal visszaélve
A csillagot is lehazudod az égről
*
Isteni jósorom kegyelmi ajándékát
úgy mutatom, úgy prezentálom
mintha sok áldozattal és szorgalommal
szerzett érdem lenne
*
Te egész népedet tekinted kiskorúnak,
s így abban is tartod,
helyettük adva beleegyezést,
módszeresen gátolod felnőtté válásukat
*
Az arany középutat
„összekeverem”
a középszerűség rémuralmával
*
Az én nomád értelmiséginek aposztrofált utam
valahogy mindig a hatalomhoz, a húsosfazékhoz visz
*
A te kezed nem véres, te senkit nem öltél meg,
te csak bujtogattál,
s csak a vérbosszú hagyományát éltetted?
*
Műveim hatása
dekadens frivol sznobok
efemer lelki felizgulása, merevedése és ejakulációja
*
A langyos vagy, a nyegle és frivol,
akit kiköp az Úr,
vagy az elmaszatolós, az álbéketeremtő,
a viták élét letompító, a párbeszédet kiherélő
*
Az emberek életproblémáira
magas honoráriumért
az uniform látszatmegoldások tömkelegét ontom,
miközben a választékbőség látszatát keltem….
*
Közpénzekből támogatva
lelki útravalót is adok:
a „Kaparj kurta, neked is jut”
szellemiségű igazságokat
*
Démonizálom
a szellemi-politikai ellenfelet,
majd árulónak minősítek
az ilyen ellenséggel szóba állót
*
Ha beledöglik is
szerelmem, barátom, családom,
még életemben szeretnék művemmel sikert aratni
*
Nem tudok tüntetően hallgatni,
sem látszatot elviselni,
nehogy akár egy napig vagy egy óráig is
butának, műveletlennek, avatatlannak stb. nézzenek
*
Erősebb fél szemmel mindig
az idézettségi, nézettségi és eladási
indexeimet nézem,
s ezek maximalizálására török…
*
Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni,
s ha hiúságomnak hízelegnek – másnak igen…
*
Hidegháborús hős vagyok,
mellemen a virtuális plecsnik,
s itt számomra nincs „tiltott fegyver”,
meg nem engedett eszköz..
*
A köz- és magánéleti hidegháborúban
vagyok elememben –
s ötletdús gazdag arzenált gyártok,
kínálok, propagálok és használok
*
Szellemi hontalan csavargóként
minden alja szellemi hóhérmunkát elvállalok
*
Vidékről kerültem fel:
a provokátor-besúgó állása
lehetett és lett a karrier ugródeszkája
*
Bárki bármely nótáját elhúzom,
ha a homlokomra tapaszt egy bankót,
nem érdekel, kinek a lelkébe taposok,
ahogy az se, hogy én magam mire tartom…
*
Kis magyar Jónásként
ügyesen, leleményesen bujkálok
az kínos elhívás, a hálátlan küldetés elől
*
„Pálfordulásaim”
valahogy mindig közelebb visznek a húsosfazékhoz
*
Nagy hűhót csapok semmiért:
a hegy vajúdik, de csak egérke születik…
*
Rátermettségem-felkészültségem hiányát
feltétlen „hűségem”, megbízhatóságom pótolja
*
Hosszú emigrációmból „hazalátogatva”
mindent jobban tudva
mindenbe nagyokosan beledumálok
*
Gazdasági célzatú kivándorlásomhoz
annak idején politikai üldöztetést kreáltam –
és ma már magam is hiszem, így mesélem…
*
Úri huncutok bőven termő bamba diófájává
nevelgetem a védtelen kis gyerekcsemetét
*
Még a kevés maradék igazgyöngyeimet is
két kézzel szórom emberdisznók, disznó emberek elé..
*
„Menekülőművészként” bújok ki
emberi-polgári, sőt szakmaerkölcsi
írott és iratlan kötelességeim alól
*
Engem a szellemi nemesség semmire nem kötelez,
legfeljebb előjogokat próbálok vindikálni magamnak
*
Szellemi életem az életművészkedés formája,
megkomponált napban művi finomságokat nassolok
*
Nincs az az isten, aki engem elveimtől
(értsd: rögeszméimtől) valaha is eltántorítana
*
Annyira nem akarok dogmatikus, doktriner lenni,
hogy elvetek mindent elvet: élek a „pragmatizmusnak”
*
Időm, energiám és istenadta tehetségem
kispekulált botrányhősködésre fecsérlem el
*
Fantáziadús szájhős vagyok mint Rumcájsz
vagy egy gyenge kiadású Münchausen báró
*
Szarnak, bajnak nem vagyok gazdája –
ha előkerül, az enyémet is másra kenem
*
Egy esetben biztos,
hogy önként jelentkezem:
ha intellektuális spicli munkára keresnek…
(de azért az ellenszolgáltatás se bánt meg)
*
A gazdátlan remekmű vagy hőstett hallatán
lélekszakadva rohanok, hogy elsőként vállaljam
*
Nem okoz lelkifurdalást idegen tollakkal ékeskedni,
a tollak tulajdonosát igyekszem elhallgatni, eltüntetni
*
Előszeretettel bírálom olyan alkotók „fércműveit”,
akit szilenciumra, börtönre, száműzetésre ítéltek
*
Frigid és elnémult múzsámtól,
bár titkolni igyekszem,
már hosszú évek óta külön hálok
*
Szellemi prostituáltként
útlevélért, szinekúráért, címért stb.
az alapon felül még extra szolgáltatást is nyújtok
*
Ha voltak és vannak is szigorú elveim,
egyszer – ugye - lehetek én is engedékeny:
például kurátorként –
különösen, ha itt kéz kezet mos…
*
A kultúrának lökött koncon nem marakszunk –
kis pankráció, majd egymás között békésen mutyizunk
*
Minden nehéz munkát átvállalok:
megírom művemről a kritikát, magammal az interjút
*
Boldog vagyok:
nekem a munkám a hobbim:
a szennyárral úszók mestere és élsportolója…
*
A rossz hagyományt követve:
mint sok más stréber tanítvány,
kannibálként lassan, de biztosan
én is felfalom mesterem
*
Kivonulok,
de előbb „óvatlanul”
a világra szabadítom
a palackba zárt rossz szellemeket
*
Gyermekinek mondott
beteges kíváncsiságom miatt
nyitom ki rátok Pandora szelencéjét
*
Magamat kisistennek képzelve
blazírt pofával
kísérletezgetek emberrel, természettel
*
Ha a szesztől vagy a hatalmamtól
megmámorosodok,
szép új világot teremtve
átalakítanám az emberi természetet
*
A falra festem az ördögöt,
s magam is meglepődök, hogy megjelenik
*
Én kétéltű ember vagyok:
fényes nappal besúgó, sötét éjszaka forradalmár
*
Hagyom, hogy építgesd a légváraidat,
én majd jövök s beszedem a magas lakbért
*
Humánusan ölök testet és lelkeket:
illemtudóan, elegánsan és érzéstelenítéssel
*
Lelki megalázást és kínvallatást
- akár a pedagógus álöltözetében is -
szakszerűen, invenciózusan, örömmel végzek
*
Nem vagyok maradi –
én haladok a korral:
intellektuális hírszerző zsoldosként,
ipari kémként stb. hűségesen szolgálok
*
Szőrszálhasogatásra,
terméketlen, akadémikus „vitára „
mindig teljes harckészültségben állok
*
Kicsire nem adok,
a nagy meg nem számít:
nekem mindegy, hogy
keresztény vagy keresztyén
*
„Hegemón”
marxista-leninista esti egyetemen
- és helyi gyorstalpalókon -
adtam és vettem órákat
*
A „sereg” politikai tisztjeként
„hajtottam végre „
politikai-ideológiai indoktrinációt,
ha olykor le is maradtam egy brosúrával
*
Jótékonysági rendezvényeken
állok elő másutt előadhatatlan produkcióval,
hogy legalább még így bekerüljek a hírekbe
(de azért „önköltségemet” is vastag cerkával írom).
*
Előre megfontolt szándékkal
bűnszövetségben rontom meg a magyar ifjakat ,
rombolom és deformálom még képlékeny ízlésüket
*
Kultúrmisszionáriusként járom a falvakat:
A gagyi és a ripacskodás csimborasszóját adja
haknibrigádom a védtelen gyermekközönségnek,
akiket időhúzásból még „be is vonok” a műsorba…
*
Biztosítási bonyodalmaktól való félelmemben
inkább nem adok ott és akkor elsősegélyt,
magamat biztosítom be…
*
Eredeti műveket diákkorom óta alig,
recenziót, kivonatot, zanzát néha olvasok –
mindent másod- vagy harmadkézből,
már interpretáltan, félkész ételként veszek
*
Csak áltekintélyek
és komoly nevű intézmények mögé bújva
állok ki preparált „párbajokra” –
persze hazai pályán, saját közönség előtt…
*
Nem vagyok hiú:
névtelenségbe burkolózva
denunciállak, jelentelek fel a Nagy Főnöknél
vagy indítom útjára a suttogó propagandát…
*
Többféle programnak
vagyok és lennék az értelmi szerzője:
de leginkább a gyengék-védtelenek elleni pogromoknak, hecckampányoknak..
*
A monopolhelyzetből fakadó nyugalommal
végzem a kanonizálásokat
és az apokriffé, kismesterré, selejtté nyilvánítást:
én mondom meg: mi az érték, mi a minőség stb.
*
Materialista vagyok,
de az a fajta,
aki még dicsekszik is
ostoba babonás hiedelmeivel
*
Mindent csak imitálok, úgy teszek „mintha” -
s e mentalitást
személyes találkozón és médián keresztül
szándékosan terjesztem: továbbfertőzöm
*
Minden művet, alkotót és kulturális jelenséget
rögtön kész stigmás skatulyákba gyömöszölök –
a leírásba már belecsempészve az értékelést
megkímélve ettől a laikus nagyközönséget…
*
Hol optimista, hol pesszimista vagyok,
de egy biztos: mindkettőből mindig kincstári
*
Ha a cipésznek nem tetszik a mázolmányom,
akkor megszégyenítve a kaptafához kussoltatom
*
Nemcsak a suszter véleményét kérdem,
de naponként konzultálok vele a festői stílusomról,
és a végső szót mindig vele mondatom ki,
így fedezem le magam mint a nép művészét…
*
Az a „varázsló” Cipolla vagyok,
aki a mindenkori Mariót gonoszul hipnotizálná,
a Gonosz szolgálatába szegődve
kamatoztatom rendkívüli adottságaimat
*
Ügyesen gátolom
vagy lehetetlennek mondom
az elit- és a tömegkultúra szakadéka áthidalását
*
Eljátszom
a szókimondást privilegizáló
s levezető szelepként működő
udvari bolond
hálás és fixen jól fizető szerepét
*
Karosszék vagy terepantropológusként,
vagy mint naív szótárkészítő vagy misszionárius:
előkészítem a gazdasági és szellemi gyarmatosítást
*
Szándékosan boldogtalanítom
magam és így szeretteim körét,
emberáldozatokat hozok a Szellem oltárán,
hiszen így lehetek termékeny nagy alkotó!
*
Ridegen vagy álszenteskedve,
magam alá rendelem a hozzámtartozókat:
mindenki csak eszköz
a – még meg nem értett - Nagy Célomhoz…
*
Velem lehet és érdemes tárgyalni!
Nemcsak a piacon engedek a negyvennyolcból:
szakmai, sőt erkölcsi dolgokban is megalkudok
- büszkén „kompromisszumkészségemre”…
*
Mintha janicsárokat nevelnék
az elrabolt keresztény gyerekekből…
*
Meztelenek ellen állig fegyverben vívom
úgymond fair play
szócsatáimat, szellemi párbajom –
s még a játékszabályokat is én diktálom!
*
Parafenomén vagyok:
szinte gyereket tudok beszélni a hasadba,
vagy olyan hasbeszélő vagyok,
aki a hasára ütve hantázik, lódít, füllent…
*
Mások ötleteit és műveit
pofátlanul, nyíltan einstandolom,
vagy titkon, suttyomban, orvul
plagizálom, lenyúlom
*
Újság(íróságom) csak fedőtevékenység:
mint kém vakond várom a hívó parancsot,
amikor riasztják az alvó ügynököket…
*
Se jót, se jól nem alkotok:
de büdös a munka -
mégsem lennék újra
derék szántóvető vagy lakatosinas
*
Ha Krisztus ma közöttünk járna,
szólóban virágszőnyeggel fogadnám,
de ma is elsőként kiáltanám a kórussal:
Feszítsd meg!
*
Leeretnekezem, leszektásozom
tetszhalott, múzealizálódó, lefáradt
és életidegen egyházam
lelkes, újító reformáló ébresztgetőit!
*
A leégéstől rettegve
olyan légkört teremtek,
hogy ne is merj mást kérdezni,
mint amire rég kész a válaszom
*
Mint a Gazdi pulikutyája és vezérkosa:
nyájba terelek és elbirkásítok, kopasztok,
majd a vágóhídra hajtok
*
Az iróniával és a gyilkos gúnnyal
Lemészárolom, csírájában elfojtom
a rivális életképes gondolatcsecsemőket
*
Egyszer s mindenkorra
betöröm az ifjak vadcsikó lelkét:
ne fickándozzanak , hajtsák járomba fejük,
s még szemellenzőt is rájuk
*
Aranyketrecemből
szajkóként szórakoztatom
a szörnyen unatkozó
vagy világfájdalomban szenvelgő publikumom
*
Egy hiú remény éltet és áltat:
ez az irdatlan betűmennyiség
előbb-utóbb majdcsak minőség lesz…
*
Tudásommal visszaélve
annyira megszégyenítlek
és elbizonytalanítalak,
hogy még azt se tudd: fiú vagy, vagy lány!
*
Privatizáltam és továbbműködtetek
egy pártállami szellemi sterilizáló-kiherélő műhelyt
(ami mára kétpártdiktatúra konformmá vedlett)
*
„Holt nyelveken”, titkosírással stb. értekezem
a lélek halhatatlanságáról, az emberi boldogságról –
úgysem tudnak vagy mernek visszakérdezni,
a kollegák meg viszonosságot várva rámhagyják…
*
Addig van jó sorom,
míg nem értenek –
különben kiderülne:
blöffölök, szélhámoskodok, csalok…
*
Én állítom magamról: Nagy Ellenálló voltam,
mások: „csak” a Gonosz kísértéseinek engedtem
*
A védtelen kisebbségek rovására
nagy hangon és durván viccelődök,
hogy a kocsmában népszerű legyek
(de előtte azért jól körülnézek…)
*
Magamat a végletekig elaprózom
csakhogy címeimet, funkcióimat halmozhassam –
ezeket koporsómba teszik, más nem marad utánam
*
Szegényes fantáziám, béna gondolkodásom
még a tévedéseiben is terméketlen és érdektelen…
*
A bűnbakra mindig meglévő igényt
még fel is erősítem,
majd fizető megrendelésre ki is elégítem
*
A mindenkori Szókratészt
az ifjúság megrontásával vádolom,
az írástudókat farizeusnak nevező Jézust rendőrkézre adom
*
Szellemi képességem és bátorságom
állat- és emberheccben,
s már nem gyerekes gonosz csínyekben,
ugratásban élem ki
*
Úgy figurázom ki
az egyház és a papok ballépéseit,
hogy a fürdővízzel együtt a gyereket,
az istenhitet is kiöntsétek
*
Mindig a könnyebb ellenállás felé haladsz,
Nem abból indulsz ki, hogy miből van hiány,
Hogy mire van égető szükség,
Hanem hogy Te mivel tudnál nagyot dobni…
*
Gyerekeket fanatizálsz,
örök üdvösséget ígérsz
és örök kárhozattal fenyegetsz,
ha valaki nem vesz részt a keresztes hadjáratban
*
Bárkinek bármily „önéletrajzot”
megírok, átkozmetikázok –
önbecsapásban folyamatosan
átképzek és gyakorlatoztatok…
*
Van, amit nagyon tudok,
amire nagyon szenzibilis vagyok:
hogy itt és most
milyen hamis illúziókba ringatózna nyájas olvasóm
*
Egy szavadba,
és sok forintodba kerül:
olyan hamis portrét festek rólad,
amilyennek te szeretnéd látni magad
*
A te kérdéseid
Vagy sugallmazók,
Vagy álkérdések,
Vagy rosszak,
Vagy pszeudo „költői kérdések”,
Vagy félrevezetők,
Vagy érdektelenek stb.
*
Logikai, szónoki tudásod
És hipnotikus-szuggesztív erőd
Rossz ügyek szolgálatában veted latba –
A köznapi erkölcsi maxima téged nem korlátoz…
*
Minden élethelyzetben
mintha titkos ügynök lennék:
leselkedek, hallgatózok, „kémkedek”,
holmidban és lelkedben turkálok és vájkálok…
*
Nemcsak külsőm vézna –
elég egy beígért tasli:
még anyámra is rögtön bármi terhelőt rávallok!
*
Pletykás vénasszonyoktól,
Vagy az ellenérdekű féltől szerzem be
A leghitelesebb információimat
*
Egy férfi se akart lefeküdni veled:
ezért a szüzesség
ill. az önmegtartóztatás szentségét hirdeted,
és mindenhol paráznaságot „érsz tetten”…
*
Elromlott házasságod megjavítása helyett,
A nyitott házasságok üdvözítő voltát zenged -
Arról viszont már mélyen hallgatsz,
amikor épp ez teszi végleg tönkre (házas)életed.
*
Én voltam az első renegát,
aki a komfortérzését fokozandó
Rodostóban a muszlim hitre tért át
*
Gazdasági, jobblétre vágyó kivándorló volt,
de saját legendát kreálva
politikai menedékjogot követelt magának,
de az igazi üldözötteket kintről sem segítette…
*
Öncélúan tobzódó önsanyargatásommal,
mint annak idején Oszlopos Simeon,
sokakat én magam riasztok el az istenhittől
*
Az előnyök szédelgő felnagyításával,
a hátrányok kicsinyítésével csallak lépre –
mire már felvilágosodnál, már nincs kiútad…
*
Irgalmatlan papként
a misére sietve
lelki elsősegélynyújtás nélkül,
szó nélkül robogok mellőled tovább
*
El se vetem reggel a magot,
s nem viselem gondját,
ha nem halálbiztos már az esti,
de legalábbis a másnap reggeli szüretelés
*
Testi, de főleg lelki korbáccsal és mézesmadzaggal
a világcirkuszban lélekidomárkodok,
oroszlánt késztetek-kényszerítek pitizésre
*
Az emberek jótevője is lehettem volna,
de gyenge vásári mutatványossá,
egy trükköző Zampanóvá züllöttem el
*
Nekem teljesen mindegy,
hogy legjobb tanítványom
híres és zseniális pandúr
vagy hírhedt betyár, haramia lesz?
*
Az elmebajtársak megszokott körében
teánkat, borunkat hörpintgetve
kedélyesen és langy unalomban
önagyonülésezzük és ajnározzuk magunkat
*
A napi babra aprómunka,
a pepecselés undora miatt
közkincseinket legszívesebben
a feledés feneketlen kútjába dobnám
*
Szelektíven hallok,
szántszándékkal „hallucinálok”.
Úgy csinálok mintha
a külső súgás belső hang lett volna
*
A mindenkori Hatalommal,
annak legitimitásától függetlenül
személyre szóló titkos különbékét,
egy magán-megállapodást kötök…
*
De jure vagy de facto
utazó kulturális követként
hamisan rossz képet festve
módszeresen járatom le „hazámat”
*
Inkább maradsz felesleges, sőt: parazita
ún. szabadúszó, egy „szellemi segédmunkás”,
csakhogy a kulturális főváros,
az ország vízfejének nyüzsgésben maradhass…
*
Még soha nem éreztem – szakmai stb. – alázatot,
de már hallottam róla és a legjobban én definiálom…
*
Lankadatlanul mosom el
a normálist a perverztől elválasztó
olykor tényleg keskeny,
de mégis meglevő és létfontos határt…
*
Fajsúlyosabb,
de egy súlycsoportban levő riválisom
szisztematikusan kerülöm, letagadom
vagy ellehetetlenítem, diszkvalifikáltatom.
*
Én vagyok a tiszta, naiv, idealista
de jövőbemutató lelkesedéseteket
rutinos cinizmussal lehűtő, lehidegzuhanyozó
túltapasztalt nagyöreg léhűtő…
*
Leszólom, lesajnálom,
másra alkalmatlannak mondom
tudományunk népszerűsítésére
egyedül vállalkozó kollegám
*
Örök öreg, vén diákként
erkölcsi munkanélküli vagyok.
Ezt fedezni, időhúzásból
halmozom végzettségeim számát…
*
Túlélem magam: nem a csúcson hagyom abba,
még gépre kötve, szenilisen is foglalom a helyet
***
Messzire világító toronyként,
a rá irányuló közfigyelemben
naponként ad rossz tanácsot, sőt példát
az elkurvulásra és önsorsrontásra
*
Kolduló szerzetes jelmezében,
tulajdonképpen besurranó szívtolvaj
s lélekkufár, egy Tartuffe vagyok
*
Ismerem a hatáskeltés eszközeit, technikáját –
Így jól megélek lélek- és emberismeretemből:
szélhámosságom arat a hiszékeny balekok között…
*
Kreatívan hozzájárulok
az itt és most élő nők elcsúfításához:
aktuális szépségeszmény diktálással,
divatterror egyenruhába bújtatással…
*
Olyan színésznőket futtatok,
olyan manökeneket preferálok
hogy könnyen és sokáig elmegy
a fiatal, önértékelésében bizonytalan
fiúk-lányok kis önbizalma is
*
Elveszettnek,
talajvesztett szerencsétlennek érzem magam,
ha a hűségesküt letéve
nem tartozom legalább egy szakmai klikkhez…
*
Fakó teóriáim skatulyáiba
gyömöszölgetném be a lét zöldellő fáit –
inkább a katonát szabom a ruhához,
megspórolva a szellemi erőfeszítéseket…
*
Úgy tanítalak drágán,
sokat buktatva autót vezetni,
hogy te évekig küszködhetsz
a rossz beidegződésekkel
*
Beavatom tanítványom
a szakma fortélyaiba, titkaiba,
de csak úgy és annyira,
hogy önállósulva ne nőhessen a fejemre
*
Hazaárulási és élethűtlenségi pereimet
még „sztárügyvéddel” is mind sorra elveszíteném,
ha egyszer a Nagy Ítélőmester elé kell majd állni…
*
Igen művelt, érzékeny és szellemes társalgó vagy –
csak épp Hetéra Eszmeralda, a művelt konzumnő
(Doktor Faustus)
*
Nekem a családom és szeretteim,
a közeli hozzámtartozók köre
puszta életnyersanyag, kísérleti terep,
legjobb esetben kiszolgáló személyzet
*
„Ifjúsági változat” jeligére vagy mottóval
időzített szellemi bombák
naprakész hatástalanítását vállalom
*
Szeméremérzés és vallási érzület?
Dafke nem érdekel.
Az obszcén, sértő „performansz”
pár percre híressé tehet…
*
Csak azért nem vizelek bele
trambulinról a fekete zongorába,
mert „ezek” a bunkó agyvérszegény lakótelepiek
ezt úgyse értenék meg…
*
Istennek se látná be:
nem erre a szellemi pályára termett!
Inkább végigkínlódja, vért pisilve átvészeli,
vagy frivolan ellébecolja a tanulóévtizedeket…
*
Az értelmiségi pálya
Összes lelki, anyagi, életformabeli, társadalmi
Előnyeit élvezném,
De a a róla logikailag leválaszthatatlan terheket
Hetykén ledobom vézna vállaimról…
*
Mert féltem a vértől s a szagtól,
irtóztam az idegen testtől,
nem lettem orvos, csak doktor –
aki ha nem tudja, akkor hát tanítja…
*
Életkrízisben
percdíjasan adagolom
jóelőre legyártott, sablonként talált,
mindenkire, s így senkire sem passzoló
egyen-tanácsaimat
*
Csak annyira okosítalak ki,
csak annyi infót csepegtetek,
hogy engem holtodiglan csodálhass,
de el ne szakíthasd a köldökzsinórt…
*
A megmérettetéseket és a próbatételeket
nagy ívben kerülöm el,
hogy ki ne derüljön a turpisság
*
Egy kis hókuszpókusz, varázsige, csodaszer –
De holnap már bottal üthetik lábam nyomát,
Nincs garancia, jótállás, felelősségvállalás….
*
Nagy szenvedéstörténetét tartva maga elé,
s mögé bújva kér egyedi mentelmi jogot:
az ő alkotását ne bírálják („túl szigorúan”) –
mint amikor épp meghalt az anyja a felelő diáknak…
*
Elmenekülök
és minél mélyebben beásom magam
egy kiválasztott speciális, „egzotikus” téma részterületére
*
Családi okokra
vagy érdemeire hivatkozva
követeli, kibulizza, kisírja,
hogy kegyelemből elnéző legyen
az opponense, a recenzense
*
Órákat tud arról mesélni,
hogy egyszer nehezen adták ki művét,
a társadalmi amnéziát tartósítva,
a feketelistákat nem említve
*
Amíg ő az ellenkultúráját kiherélve
bemegy a Táncdalfesztiválra stb.,
karakán, fenegyerek pályatársaira
a mellőzés, a letiltás, a száműzetés stb. vár…
*
Ha itt és most
legény kell a gátra,
akkor is önkímélő gyáván
dolgozatom lábjegyzeteivel bíbelődök
*
Gerontokratikus
egyetemi-akadémiai intézet élén
az ígéretes tudóspalántákat
parkoló pályára vagy külhonba irányítom…
*
Díszítő- és csomagolóművésznek sem utolsó vagyok:
Kidekorálva, felcicomázva „eladom” a Nagy Semmit
*
A szakmai komolyság
uralkodó elvárásait kielégítve, túlteljesítve
emberi fogyasztásra alkalmatlan
vaskos könyvet írok „a filozófiáról”…
*
Világgá kürtölöm:
itt van már a Kánaán, a történelem vége,
pedig a csendes többség
szellemi alultápláltan kóvályog a börtönben…
*
Mindent megteszek azért,
hogy lehetőleg ki se derüljön:
művem mennyire kelendő,
kik olvassák és ki – nem - értik
*
Amit a legjobban tudok:
mikor mire kell hivatkozni,
hogy jól jöjjek ki
hol a nézettségi mutatókra,
hol a meg nem értett zseniségre…
*
Munkaidőben és túlórázva
hamis illúziókat keltek,
hogy belépődért
élethazugságaid babusgatva elringassalak…
*
Rámenős, trükkös és invenciózus
ügynökként rábeszéllek:
ne Istenben, élettársadban, barátodban,
csakis a biztosítómban, a bankomban bízz!
*
A magam módján én is
nem mindennapi csodát művelek:
csodagyerekből hülyegyereket,
igavonó barmot, robotot, alattvalót fejlesztek
*
Törékeny, érzékeny
és már sebzett emberi lelkek között
én vagyok az otromba behemót,
az elefánt a porcelánboltban
*
Képes vagyok
szinte bárkiből rövid úton
beteget, lelki beteget
vagy gyógypedagógiai esetet csinálni
*
Megszeppent riportalanyt hívok műsoromba,
akit profin zavarba hozok, leégetek
vagy nem vagyok kíváncsi rá és ügyére,
s csak ürügy nekem az önmutogatásaimra…
*
A nagy és örök igazságbombákat
még detonáció előtt
közhelyesítésükkel, bagatellizálásukkal
sikeresen dedós játékszerré hatástalanítom
*
Oly nagy becsben tartom az értékes könyveket,
hogy gondosan el is zárom, nehogy bajuk essék
*
Egalitárius vagyok:
éljen az egyenlőség minden előtt:
mindenkit egy szintre hozok,
jobban, pontosabban mondva: húzok le
*
Újoncokat, inasokat, kezdőket
véletlenül sem hozok jó,
csak kedvszegő rossz, kínos helyzetbe:
égetés, blamálás, cikizés, megszégyenítés…
*
Az ördög patikájával
lelkileg megbetegítelek:
sátáni gúnykacaj, önbizalom rombolás, identitászavarás, nevetségessé tétel…
*
Otthonosan mozogván a szellemvilágban
ezt a tudásom arra használom,
hogy romboljam a jó
és építsem a rossz csapatszellemet…
*
Közös képviselőként összeugrasztom lakótársaim.
Például: a folyosó közfalára szégyenlistát teszek ki…
*
Kizsarolom belőled és meg is írom helyetted
a magadra terhelő – hamis - beismerő vallomásodat
*
Olyan mesterien dodonai a jóslatom,
hogy mindenképpen be fog válni:
legalábbis nekem - én kasszírozok,
te meg értsd, ahogy akarod
(ha akarod vemhes, ha akarod, nem)
*
Mintha mindig ugyanazt
a régi lemezt tenném fel,
s még az is folyton elakadna…
Na, erre táncoljatok ma!
*
Nem az igazam,
de a tanszékem, szinekúrám védem
foggal-körömmel, az utolsó töltényig, árnyékbokszolva, bérgyilkost fogadva…
*
Szabadon
– értsd: önkényesen - rostálgatom a tényeket,
de az én – rugalmas – véleményem:
az szent, sérthetetlen…
Talán magam is eleve csalhatatlan vagyok?
*
Ha engem egyszer
valakik valahol valamivel becsaptak,
akkor minden fórumon, agórán
egyetemes bizalmatlanságot hirdetek
*
Gondolatolvasó
vagy más paranormális képességem
a gondolat-rendőrállam szolgálatában,
vagy más rossz ügyben kamatoztatom
*
Ugyan csak egy idegen nyelvben,
de abban tényleg perfekt vagyok:
a fontoskodó és bennfenteskedő
szakmai tolvajnyelvben
*
Csak a vita kedvéért vitázók,
vagy pankrátorok vagyunk:
úgy teszünk, mintha
itt és most „vérre menően” vitáznánk
*
Magasröptű eszmecserét folytatunk,
de senkit se ragad magával,
mert kiszaglik belőle,
hogy nincs személyes tétje, nem létkérdés
*
El ugyan nem adtam,
de sajnos már régesrég elittam
józan paraszti eszem –
az értelmiségi másik útja nem járható?!
*
A rám bízott
vagy véletlenül hozzám került
szellemi hagyatékot
gondatlanul és hűtlenül kezelem,
megcsonkítom, elrejtem, kisajátítom stb.
*
Nemhogy a feltárással
és kezelési javaslatokkal csökkenteném,
de elfedezésével vagy álterápiákkal
még magam is növelem a bajt…
*
Negyedszerre is megtagadnám, meg én, Jézust,
csakhogy mentsem a nekem oly becses irhám…
*
A rivális kutatókat és paradigmákat
igyekszem elhallgattatni, dilettáns áltudósként, kontár amatőrként stb. stigmatizál(tat)ni,
csakhogy mentsem kiépült állásom és életművem…
*
Drágább rongy életem, életművem,
sőt a hús a kenyéren, a hab a tortámon
mint a személyem, a szakmám hitele,
a tudomány és a hazám becsülete…
*
A szellemi emberekkel,
a szellemi javakkal és erőforrásokkal
esztelenül vagy gonoszul bánok:
pazarolok, rablógazdálkodok, tékozlok…
*
Radikális vagyok:
a gyökerénél ragadom meg a dolgokat –
kulturálisan gyökértelenné teszlek,
egy identitászavaros konzumideótává…
*
Én jöjjek rá az igazságra,
enyém legyen a dicsőség,
vagy inkább soha ebben a büdös életben
ne derüljön ki!
*
Kamaszos lázadásban fixálódva
mindent megkérdőjelezek –
mintha a nyílt vízen akarnám átépíteni
az egyetlen hajónkat…
*
A császárnak szorgosan törlesztek,
nincs jelentős hátralékom,
Az istennek nem adózok,
vagy a csak a maradékot adom
(ha a császár ezért nem neheztel).
*
A bizonytalan és megfoghatatlan
szellemi égi lajtorja helyett
a nagyonis kézzelfogható
- és mérhető előnyökkel kecsegtető -
szamárlétrán kapaszkodok „felfelé”
*
Példámmal is szubjektív önmegvalósításra,
és nem az objektív feladatvállalásra buzdítok
*
Tekintélyemmel visszaélve
ígéretes pályákon futó vonatokat
lassítok le, állítok meg, terelek el,
vagy töröm a pályát végleg ketté
*
Gyenge pontjaid, kísérthetőséged
ismerve és kihasználva
vesztőhelyre csallak,
hátha megfertőz a játékszenvedély-betegség
*
Válóperes bírónőként
haraggal és elfogultsággal
kisemmizem és gyerektelenítem
az eleve hibásnak ítélt ex férjet
*
Nemcsak a modorosságokat,
a felhígítást, a ripacskodást stb.
de magát a magyar nótát s a cigányzenét,
magát ezt a hungarikumot figurázom ki
*
Úgy tájékoztatok
– az amúgy létező - kullancsveszélyről,
hogy mindörökre erdőkerülőkké
és – mondjuk - plázalátogatóvá teszlek…
****
Először csak megélhetési kényszerből
ír reklámot, programot, beszédeket stb.,
de addig-addig foglalkozik vele,
míg kezd azonosulni vele és hinni benne
*
Egy darabig rúgkapáltál,
tiltakoztál a túsz helyzeted ellen,
míg előbb beletörődtél
és a végén meg is ideologizáltad…
*
Saját gyávaságod
és kialkudott kedvezményeid mentve-féltve:
elhatárolódva bírálod a zsarnokság kritikusát,
mint megveszekedett bajkeverőt…
*
Nem hiszi:
e hazug rendszernek még életében vége lehet -
így nem szolidáris az ellenzéki mozgalmakkal,
nyíltan azután végképp nem, sőt…
Mimóza szektavezérként
egyre allergiásabb vagyok
a belső bírálatokra,
de a nem tőlem induló kezdeményezésre is…
*
A Süket és Korrupt Hivataltól várom,
hogy méltasson, laudációt írjon
és végre valami rangot adjon
az úgynevezett szellemi életben…
*
Királyi sasnak születtem,
őstehetség, vadzseni voltam,
ma csak piaci legyek után kapkodok
és kalapozok…
*
Úgy adaptálom
színpadra stb. a nagy alapműveket,
hogy se katarzist nem kelt,
se a könyvhöz vissza nem vezet
*
Túlreagálásaimmal közvetve
óhatatlanul is
kapitális baromságokat vagy
silányságokat is „reklámozok”
*
Próbálok jelentős
- főleg kortárs –
műveket lesajnálni, „lefikázni”, vagy
a teljes visszhangtalanságba süllyeszteni.
*
Mérnöki pontossággal
tervezném a társadalmat is,
mint egy olyan házat,
amiben én úgyse fogok lakni…
*
Állatokról festek ellenségképet:
ne legyen társuk, tanítójuk,
és hogy ne érezzenek együtt velük,
csak egyék vagy kártevőként irtsák őket
*
Korunk kulturális népbetegségei,
fertőző rossz szellemei ellen
juszt se adom be időben és jól
a hatékony szellemi védőoltásokat
*
Biztos, ami biztos:
hátha mégsincs Isten vagy nem gondviselő -
a valláserkölcs védelmében
mindenki mellé csőszt is állítanék…
*
„Tudományos vizsgálat” címen
fondorlatosan közreműködök
az adatbehajtásban-beszolgáltatásban,
a rekvirálásban vagy lopásban…
*
Előre borítékolva biankó aláírom,
majd magamévá teszem
a kis- és nagyfőnökök, kultúrpolitikusok
aznapra rendelt „igazságát”, „evangéliumát”…
*
Nem vagyok maradi,
hajt engem a korszellem:
akár gatyámat letolva is versenyzek
a szponzorok szeszélyes kegyeiért
*
Olyannyira fontos ma nekem
a tévés megmutatkozás,
hogy bármilyen feltétellel vállalom
a fellépést, a közreműködést
*
Egészségeseket is hibernál,
nehogy túlnőjék és lepipálják -
a maga nemében páratlan
szellemi jégkorszakalkotó, mumifikáló…
*
Egy soha ki nem ürített
óriási lelki szemétláda, köpőcsésze,
akit elér és leteper
a segítők szakmai betegsége: a kiégés stb.
*
Az olykor vagy sokszor
a szinte néma segélykiáltásokat
vagy meg se hallom,
vagy még le is halkítom, elhallgattatom
*
Csak azért árultam el én Jézust,
hogy véghezvihesse a megváltás művét…
*
Cáfolható kijelentések
megtétele elől
trükkösen bujkálok holtomiglan
a buja szóvirágok között és alatt!
*
Sikerrel elkezdem és véghezviszem
diákjaim iskolai életének
teljes sikerélménytelenítését –
kapnak kárpótlásul bőven kudarcélményt…
*
Holt betűk holt tengerének
özönvízével
és mellékes vagy álinformációkkal
árasztom el védtelen szülőhazámat…
*
Közterületen éktelenkedő óriásplakátjaimmal
másodpercenként követek el vizuális erőszakot.
*
Rossz taktikát adó
és a csapategységet bomlasztó mesteredző
aki csapatát folyton megvereti,
akinél a tehetségek elkallódnak…
*
A csapatkapitány,
aki rossz példát mutatva jár elől:
züllik, a pályán balhézik, félgőzzel játszik,
az újoncot leégeti stb.
*
Gügyögve helyezem játékpolcodra
a krampuszkásított a kisördögöt,
előkészítve rá: sose vedd komolyan
a Sátánt, a gonosz szellemet!!
*
Megvilágosodok:
belátom a Sátán valóságos működését,
s előtte, mint evilágunk teljhatalmú ura előtt
feltétlen kapitulációt ajánlok
*
Nem hiszem és nem fogadom el,
Hogy egy kívülállónak olyan ötlete lehet,
Ami kopernikuszi fordulatot hoz a szakmában,
Amikor én évtizedek óta gürizek, gányolok stb.!
*
Bujtatott fajelméletet képviselek
és kvázi eugenikát propagálok
ahelyett, hogy a sokféleségben rejlő
számos-számtalan előnyt emlegetném…
*
Nemcsak művet,
de embert is első- és másodosztályúra oszt:
közvetlen vagy közvetett apologétája
az informális kasztrendnek
*
Hamis képet festve
gyűlöletet keltesz minden gazdag iránt,
vagy rózsaszínű szemüvegen át
fested le a szegény élet örömeit
*
Azért értékes,
mert ritka nagy szemétségekre képes,
amihez nemcsak talentum,
de annak forgatása is szükséges
*
Beszervezés és zsarolás nélkül is,
önként és kéjjel
a népnyúzó, léleknyomorító diktatúra
direkt-indirekt megideologizálója voltam…
*
Transzparensre tett
szexuális forradalmárkodásom
főleg tüntető paráznaságaimban,
önpusztító kicsapongásokban áll…
*
Úgy néztem másokra mindig,
ahogy hülyegyerekre nézni illik,
és – láss csodát - ez a hitem, jóslatom
valósággá válik, beteljesül…!
*
Háztájilag vagy nagyüzemben
inflálom a leírt-kimondott szó értékét -
végső soron rombolom
az embernek oly létfontos dolgok értékét!
*
Előbb besározod, bemocskolod
a kiválasztott szavakat,
majd ezekkel a szavakkal sározod be
a kijelölt prédaembereket.
*
Katasztrófa-elhárítóként
már alig várom, hogy végre bevessenek,
akár magam is előidézem a bajt,
hogy azután én hősködhessek!?
*
Magányos farkas leszel,
emberkerülő és embergyűlölő,
és kórósan féltékeny mizantróp,
aki minden potenciális társat elmar maga mellől
|
