A BOLDOGTALANSÁG TÉNYE-TÉTJE, OKA-KÖVETKEZMÉNYE RÖVID-TARTÓS, INTENZÍV-EXTENZÍV ÉLETMINŐSÉG HIÁNY ÉS LÉTRONTÁS GONOSZ SZELLEMISÉG, ROSSZ LELKÜLET ÉS VILÁGCSÚF MŰ
Arany János ÁGNES ASSZONY
Ballada
Ágnes asszony a patakban Fehér lepedőjét mossa; Fehér leplét, véres leplét A futó hab elkapdossa. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Odagyűl az utcagyermek: Ágnes asszony, mit mos kelmed? "Csitt te, csitt te! csibém vére Keveré el a gyolcs leplet." Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Összefutnak a szomszédnők: Ágnes asszony, hol a férjed? "Csillagom, hisz ottbenn alszik! Ne menjünk be, mert fölébred." Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Jön a hajdu: Ágnes asszony, A tömlöcbe gyere mostan. "Jaj, galambom, hogy' mehetnék, Míg e foltot ki nem mostam!" Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mély a börtön: egy sugár-szál Odaférni alig képes; Egy sugár a börtön napja, Éje pedig rémtül népes. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Szegény Ágnes naphosszanta Néz e kis világgal szembe, Néz merően, - a sugárka Mind belefér egy fél szembe. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mert, alighogy félre fordul, Rémek tánca van körűle; Ha ez a kis fény nem volna, Úgy gondolja: megőrülne. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Ím azonban, időtelve, Börtönének zárja nyílik: Ágnes a törvény előtt Megáll szépen, ahogy illik. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Öltözetjét rendbe hozza, Kendőjére fordít gondot, Szöghaját is megsimítja Nehogy azt higgyék: megbomlott. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Hogy belép, a zöld asztalnál Tisztes őszek ülnek sorra; Szánalommal néznek ő rá, Egy se mérges, vagy mogorva. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Fiam, Ágnes, mit miveltél? Szörnyü a bűn, terhes a vád; Ki a tettet végrehajtá Szeretőd ím maga vall rád." Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Ő bitón fog veszni holnap, Ő, ki férjedet megölte; Holtig vizen és kenyéren Raboskodva bünhödöl te." Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Körültekint Ágnes asszony, Meggyőződni ép eszérül; Hallja a hangot, érti a szót, S míg azt érti: "meg nem őrül." Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
De amit férjéről mondtak A szó oly visszásan tetszik; Az világos csak, hogy őt Haza többé nem eresztik. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Nosza sírni, kezd zokogni, Sűrü záporkönnye folyván: Liliomról pergő harmat, Hulló vizgyöngy hattyu tollán. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Méltóságos nagy uraim! Nézzen Istent kegyelmetek: Sürgetős munkám van otthon, Fogva én itt nem űlhetek." Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Mocsok esett lepedőmön, Ki kell a vérfoltot vennem! Jaj, ha e szenny ott maradna, Hová kéne akkor lennem!" Oh! irgalom atyja ne hagyj el.
Összenéz a bölcs törvényszék Hallatára ily panasznak. Csendesség van. Hallgat a száj, Csupán a szemek szavaznak. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Eredj haza, szegény asszony! Mosd fehérre mocskos lepled; Eredj haza, Isten adjon Erőt ahhoz és kegyelmet." Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban Lepedőjét újra mossa; Fehér leplét, tiszta leplét A futó hab elkapdossa. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el
Mert hiában tiszta a gyolcs, Benne többé semmi vérjel: Ágnes azt még egyre látja S épen úgy, mint akkor éjjel. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Virradattól késő estig Áll a vízben, széke mellett: Hab zilálja rezgő árnyát, Haja fürtét kósza szellet. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Holdvilágos éjjelenkint, Mikor a víz fodra csillog, Maradozó csattanással, Fehér sulyka messze villog. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
És ez így megy évrül-évre; Télen-nyáron, szünet nélkül; Harmat-arca hő napon ég, Gyönge térde fagyban kékül. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Őszbe fordul a zilált haj, Már nem holló, nem is ében; Torz-alakú ránc verődik Szanaszét a síma képen. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban Régi rongyát mossa, mossa - Fehér leple foszlányait A szilaj hab elkapdossa. Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
(1853)
*
Csapda Beszállsz a szerencsejátékba, s ha nyerésben vagy, azért, Ha vesztésben vagy, azért maradsz
*
Aki a kicsire nem ad, a nagy meg nem számít: gaz-igaz
*
A király bolondja privilégiumait féltékenyen őrző
*
Aki a kis tüzet még nem akarja, a nagyot meg már nem tudja oltani
*
Aki a könnyebb ellenállás irányában aprópénzre váltja szellemi talentumait…
*
Aki a könyvből lesve, puskázva udvarol, bókol és csókol
*
A laikusok véleménye után futó – a mérvadókéra sem adó
*
Aki a legbiztosabb módon szeretné a lehető legnagyobb hasznot elérni?
*
Aki a legelsőként rúgja a legnagyobbat a döglött oroszlánba
*
Aki zavart keltve, kavarva a leginkább a zavarosban szeretne halászni
*
Aki a leginkább hátulról vagy övön alul szeret ütni…
*
Aki a legjobban érti, a legkevésbé élvezi a vicceket
*
Aki a legjobban érti, legkevésbé élvezi a zenét, a humort stb.
*
Aki a legősibb mesterséget űzi – Hisz – állítólag - ő ettől nem lesz kevesebb?
*
Aki a levert magas léc után átléphetőre teszi
*
Aki a mamahotelban húzza meg magát és vészeli át a legszebb felnőtt éveit
*
Aki a más szemében a szálkát is, A magáéban még a gerendát se látja
*
A szélhámos Aki a másik ember legsötétebb/legtisztább oldalára épít
*
A másikra „a békesség kedvéért” ráhagyja hülyeségét
*
Aki a megalkuvást akár még maga előtt is ésszerű kompromisszumnak álcázza, mutatja be
*
Aki a megmérettetéseknél könnyűnek találtatik
*
Aki a megrendeléstől függően hol pandúr, hol betyár
*
Aki a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget
*
Aki a Mestert mindenhova követi- A kút fenekére, de még az örök kárhozatba is
*
Aki a mindennapok Dicstelen bliccelős csatáiban őrlődik és kopik el
*
Aki a mocskos pohárba önt újból tiszta vizet, és nem érti…
*
Aki a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiönti
*
A munkába csak a testét kölcsönző A nem szabadidős önmagával nem azonosságot vállaló
*
Aki a nyájemberségtől taszítva a különcködésnél köt ki
*
Aki az anyanyelvi korlátai miatt nem tudja elmondani, milye fáj és mi bántja…
*
Aki a nyílt vízen építené át a hajóját
*
Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is várja a bosszúalkalmat
*
Aki a rendelt keskeny ösvény helyett: A széles úton önfeledten ugrándozva tart a szakadékba
*
Aki a romokban csak pusztulást, s nem az új ház esélyét látja
*
Vandál Aki a rongáláson keresztül fejezi ki, vezeti le dühét:
*
Aki a rossz alapra épített házat próbálja toldozni, foltozni…
*
Aki a rossz híreket várja, gyártja és rémhíreket kéjes vigyorral terjeszti
*
Aki a rozzantnak látszó gebébe nem lát bele táltosparipát
*
Aki a rövid karját-kardját nem meri megtoldani egy lépéssel
*
Aki a sikert a magáénak tartja, a kudarcot rád vagy a kormányra hárítja
*
Aki a sok és felesleges ugatásával el is árulja, hogy nem harap
*
Aki a sosemvolt múltban, vagy a képzelt jövőben „él’
*
Aki a süllyedő hajóról gyereke előtt kincses ládáját menti
*
Aki a szabályokat nem ismerve él a költői szabadsággal
*
Aki a szájából segget csinál
*
Aki a szakmai féltékenysége miatt nem forgatja talentumát
*
Aki a szenvedélybetegségére büszke munkaalkoholista
*
Aki a szenvedés aranyfedezete nélkül forgalmazza pénzét, versét, igehirdetését, dalát…
*
Aki a szópárbajban érv helyett személyeskedik, övön alul üt
*
Aki a szükségállapotban hasznosat A vész után is holtáiglan életben tartja
*
Aki a szükséges lépéseket elmulasztva a kegyelem hazardőre
*
*
Aki a szülei szavát szentírásnak veszi, majd hülyeségnek
*
Aki a szülői felelősségtől menekülve sterilizáltatja magát
*
Aki a társa gyengéit lesi, s azt karikírozva felnagyítja
*
Aki a társával egymást frigiddé, illetve impotenssé teszik
*
Aki a tautológiát „állít”- vagy a bizonyítandóval bizonyít
*
Aki az ál tékozló fiú: kifenegyerekeskedve magát hazatér apucihoz
*
Aki a teljességre vágyik: egyszerre akar szó szerint férfi és nő is lenni *
Aki a tengert szeretné látni – a pocsolyában nem gyönyörködik
*
A ténykérdéseken hosszasan vitatkozó
*
A Teremtőt átkozza halandóságáért, de utána unatkozik
*
Aki a tévéből tudja meg, hogy milyen idő van lakóhelyén
*
Aki a tisztító bűnvallás helyett ön-szerecsenmosdató
*
Aki a topmodell trükk-képéhez hasonlítgatja asszonykáját
*
Aki a tökéletes társra vár, s nem tudja szeretni a kis hibákat
*
Aki a tudóstól várja, hogy meghatározza az ő élete értelmét
*
Aki a turisztikai hivatal reklámfilmjeiből ismeri az országot
*
Aki a tűzzel játszik vagy direkt tüzet gyújt, gyújtogat, hogy majd vitézkedhessen
*
Aki a válságaiban sosem látja a jobb folytatás esélyét
*
Aki a válságban sosem látja meg az előző állapotnál jobb kiút esélyét
*
Aki a veszett róka szelídségét a földi paradicsom jelének veszi
*
Aki a vészkor elmúltával is fenntartaná a szükségállapotot
*
Aki a zanzákból véli ismerni a Regényt, Egy gyors kóbor numerából, dugásból a Nőt
*
Aki addig evez Élete tengerén, míg ki nem köt a Bánat szigetén
*
Aki addig hajszolta-halmozta élvezeteit: Míg bele nem belecsömörlött, s már így is marad
*
Aki addig Jézus barátja, amíg le nem fogják, el nem ítélik
*
Aki addig keresi a halhatatlanság titkát, míg lepereg élete
*
Aki addig kíméli és menti magát: újszerű állapotban rohad
*
Aki addig nem segít, amíg a másik nem tér át az ő hitére
*
Aki addig nem vall színt, míg nem tudni, ki lesz a győztes
*
Aki addig piszkálódik, kötekedik, míg ki nem húzza a gyufát
*
Addig söpri a szőnyeg alá a szemetet, míg elbukik
*
Addig várja anyasága ideális feltételei alakulását, míg késő
*
Aki addig-addig válogat, míg hoppon marad
*
Aki ágyúval lő a verébre – romba dönt még néhány lakóházat is
*
Aki ágyúval lő a verébre, s vele elpusztítja az öreg diófát is
*
Ahova lép, ott fű többé nem terem - az írmag is kipusztul
*
Ajtófélfa ember sehol sincs se bent, se kint – csak a küszöbön
*
Aki akkor sem eszik húst, ha ez megmenthetné házasságát
*
Aki aktív, nem tud nyugton maradni: minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincs
*
Aki alacsony tűrésküszöbű: egy légy kihozza béketűréséből
*
Aki alattomban él az erejével, ártani-rontani a legkisebb, így ő is tud…
*
Aki áldozatból tettestárs lesz, mert szégyenérzetből falaz, fedez…
*
Aki állva hal meg: rangon alulinak találva lehajolni az eperért
*
Aki amíg rosszul van, mindent megfogad – de ha javul, pláne ha meggyógyul: hamar felejti…
*
Mikor szülhetne, még nem akar, amikor akar, már túlontúl későn van…
*
Aki ámul és bámul, mint Csipike: nélküle is működik az erdő – sőt…
*
Ha legény kell a gátra Az anyja szoknyája mögé bújik,
*
Aki annyira a földöz ragad: nem látja Ikarosz szárnyalását
*
Annyira bízik anyjában, hogy ő választhat neki párt és pártot
*
Aki annyira bolond: nem az örökkévalóságra rendezkedik be
*
Aki annyira gyáva, hogy se hazája, se otthona
*
Aki annyira gyűlöli ex-szerelmét: még az ördöggel is összefog ellene
*
Aki annyira imádja magát: nekiáll a lelki klón gyártásnak
*
Aki annyira nem karakteres, hogy még elrettentő példa se lesz
*
Aki annyira önellátó, hogy önmaga bírája és dicsérője
*
Aki annyira szemérmes koldus, hogy titokban éhen hal
*
Exhibicionista Aki annyira szeretné magát megmutatni-mutogatni
*
Aki annyira tiszteli az anyját: őt sohasem előzheti meg társa
*
Aki annyira titokban áll ellen: megtévesztésből karriert csinál
*
Aki annyira törvénytisztelő, hogy szombaton nem gyógyít
*
Aki annyira zsugori, hogy még magát is sanyargatja
*
Aki annyit és addig issza kedvenc kakaóját, míg látni se bírja többet sem ma, se az egész évben
*
Aki arra bazíroz, hogy kilakoltatásod után olcsóbb lesz a házad
*
Aki arra büszke, amit a szerencsének köszönhet
*
Aki árulásért cserébe mentességet, büntetlenséget kér…
*
Aki ásításával és cinizmusával demoralizálja a fiúkat
*
Aki átlép az összeesetten, nem veszi el ő a mentősök munkáját
*
Aki az a leggyengébb szem, ahol elszakad a lánc
*
Aki az állomásfőnöktől kér cigit, De a bakternak köszöni meg a tüzet
*
Aki az általa egyoldalúan képzelt életekből összemazsolázna..
*
Arany János -
TETEMRE HÍVÁS
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
„Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”
Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.
Állata őrzeni négy alabárdost:
„Lélek ez ajtón se be, se ki!...”
„Hátha az anyja, szép huga már most
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”
Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. -
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.
Déli verőn sem süt oda nap;
Sárga viaszfényt nyughelye kap.
„Jöjjenek ellenségi, ha voltak!”
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
„Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez.”
„Hát ki?...” riad fel Bárczi sötéten,
„Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!”
„Jöjjenek úgy hát ifju baráti!”
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hőst véribe’ látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.
„Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...
Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!”
Megkönyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.
„Jöjjön az anyja! hajadon húga!”
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér - fekete folt.
„Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!”
Jő; - szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
- Sebből pirosan buzog a vér.
Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
Döbbenet által a szív ere fagy:
„Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”
Kétszeri mondást - mint lebüvölten -
Hallgat el, aztán így rebegi:
„Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.
„Bírta szivem’ már hű szerelemre, -
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval „igenre”,
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!”
S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.
Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: „Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”
(1877. október 27.)
|