Payday Loans

Keresés

A legújabb

Az önsorsrontás magasiskolája 9.
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG
2010. június 16. szerda, 17:22

A BOLDOGTALANSÁG TÉNYE-TÉTJE, OKA-KÖVETKEZMÉNYE
RÖVID-TARTÓS, INTENZÍV-EXTENZÍV
ÉLETMINŐSÉG HIÁNY ÉS LÉTRONTÁS
GONOSZ SZELLEMISÉG, ROSSZ LELKÜLET ÉS VILÁGCSÚF MŰ



Arany János
ÁGNES ASSZONY


Ballada

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
"Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
"Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
"Jaj, galambom, hogy' mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!"
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind belefér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrülne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek ülnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vizen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: "meg nem őrül."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!"
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

És ez így megy évrül-évre;
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

(1853)



*

Csapda
Beszállsz a szerencsejátékba,
s ha nyerésben vagy, azért,
Ha vesztésben vagy, azért maradsz

*

Aki a kicsire nem ad,
a nagy meg nem számít: gaz-igaz

*

A király bolondja privilégiumait féltékenyen őrző

*

Aki a kis tüzet még nem akarja,
a nagyot meg már nem tudja oltani

*

Aki a könnyebb ellenállás irányában
aprópénzre váltja szellemi talentumait…

*

Aki a könyvből lesve,
puskázva udvarol, bókol és csókol

*

A laikusok véleménye után futó –
a mérvadókéra sem adó

*

Aki a legbiztosabb módon szeretné
a lehető legnagyobb hasznot elérni?

*

Aki a legelsőként rúgja
a legnagyobbat a döglött oroszlánba

*

Aki zavart keltve, kavarva
a leginkább a zavarosban szeretne halászni

*

Aki a leginkább hátulról
vagy övön alul szeret ütni…

*

Aki a legjobban érti,
a legkevésbé élvezi a vicceket

*

Aki a legjobban érti,
legkevésbé élvezi a zenét, a humort stb.

*

Aki a legősibb mesterséget űzi –
Hisz – állítólag - ő ettől nem lesz kevesebb?

*

Aki a levert magas léc után átléphetőre teszi

*

Aki a mamahotelban húzza meg magát
és vészeli át a legszebb felnőtt éveit

*

Aki a más szemében a szálkát is,
A magáéban még a gerendát se látja

*

A szélhámos
Aki a másik ember legsötétebb/legtisztább oldalára épít

*

A másikra „a békesség kedvéért” ráhagyja hülyeségét

*

Aki a megalkuvást akár még maga előtt is
ésszerű kompromisszumnak álcázza, mutatja be

*

Aki a megmérettetéseknél könnyűnek találtatik

*

Aki a megrendeléstől függően hol pandúr, hol betyár

*

Aki a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget

*

Aki a Mestert mindenhova követi-
A kút fenekére, de még az örök kárhozatba is

*

Aki a mindennapok
Dicstelen bliccelős csatáiban őrlődik és kopik el

*

Aki a mocskos pohárba
önt újból tiszta vizet, és nem érti…

*

Aki a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiönti

*

A munkába csak a testét kölcsönző
A nem szabadidős önmagával nem azonosságot vállaló

*

Aki a nyájemberségtől taszítva a különcködésnél köt ki

*

Aki az anyanyelvi korlátai miatt
nem tudja elmondani, milye fáj és mi bántja…

*

Aki a nyílt vízen építené át a hajóját

*

Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is várja a bosszúalkalmat

*

Aki a rendelt keskeny ösvény helyett:
A széles úton önfeledten ugrándozva tart a szakadékba

*

Aki a romokban csak pusztulást,
s nem az új ház esélyét látja

*

Vandál
Aki a rongáláson keresztül fejezi ki, vezeti le dühét:

*

Aki a rossz alapra épített házat próbálja toldozni, foltozni…

*

Aki a rossz híreket várja, gyártja
és rémhíreket kéjes vigyorral terjeszti

*

Aki a rozzantnak látszó gebébe nem lát bele táltosparipát

*

Aki a rövid karját-kardját
nem meri megtoldani egy lépéssel

*

Aki a sikert a magáénak tartja,
a kudarcot rád vagy a kormányra hárítja

*

Aki a sok és felesleges ugatásával
el is árulja, hogy nem harap

*

Aki a sosemvolt múltban,
vagy a képzelt jövőben „él’

*

Aki a süllyedő hajóról
gyereke előtt kincses ládáját menti

*

Aki a szabályokat nem ismerve él a költői szabadsággal

*

Aki a szájából segget csinál

*

Aki a szakmai féltékenysége miatt nem forgatja talentumát

*

Aki a szenvedélybetegségére büszke munkaalkoholista

*

Aki a szenvedés aranyfedezete nélkül
forgalmazza pénzét, versét, igehirdetését, dalát…

*

Aki a szópárbajban
érv helyett személyeskedik, övön alul üt

*

Aki a szükségállapotban hasznosat
A vész után is holtáiglan életben tartja

*

Aki a szükséges lépéseket elmulasztva
a kegyelem hazardőre

*



*

Aki a szülei szavát
szentírásnak veszi, majd hülyeségnek

*

Aki a szülői felelősségtől menekülve
sterilizáltatja magát

*

Aki a társa gyengéit lesi,
s azt karikírozva felnagyítja

*

Aki a társával egymást
frigiddé, illetve impotenssé teszik

*

Aki a tautológiát „állít”-
vagy a bizonyítandóval bizonyít

*

Aki az ál tékozló fiú:
kifenegyerekeskedve magát hazatér apucihoz

*

Aki a teljességre vágyik:
egyszerre akar szó szerint férfi és nő is lenni
*

Aki a tengert szeretné látni –
a pocsolyában nem gyönyörködik

*

A ténykérdéseken hosszasan vitatkozó

*

A Teremtőt átkozza halandóságáért, de utána unatkozik

*

Aki a tévéből tudja meg, hogy milyen idő van lakóhelyén

*

Aki a tisztító bűnvallás helyett ön-szerecsenmosdató

*

Aki a topmodell trükk-képéhez hasonlítgatja asszonykáját

*

Aki a tökéletes társra vár, s nem tudja szeretni a kis hibákat

*

Aki a tudóstól várja, hogy meghatározza az ő élete értelmét

*

Aki a turisztikai hivatal reklámfilmjeiből ismeri az országot

*

Aki a tűzzel játszik
vagy direkt tüzet gyújt, gyújtogat, hogy majd vitézkedhessen

*

Aki a válságaiban sosem látja a jobb folytatás esélyét

*

Aki a válságban
sosem látja meg az előző állapotnál jobb kiút esélyét

*

Aki a veszett róka szelídségét
a földi paradicsom jelének veszi

*

Aki a vészkor elmúltával is
fenntartaná a szükségállapotot

*

Aki a zanzákból véli ismerni a Regényt,
Egy gyors kóbor numerából, dugásból a Nőt

*

Aki addig evez Élete tengerén,
míg ki nem köt a Bánat szigetén

*

Aki addig hajszolta-halmozta élvezeteit:
Míg bele nem belecsömörlött, s már így is marad

*

Aki addig Jézus barátja,
amíg le nem fogják, el nem ítélik

*

Aki addig keresi a halhatatlanság titkát, míg lepereg élete

*

Aki addig kíméli és menti magát:
újszerű állapotban rohad

*

Aki addig nem segít,
amíg a másik nem tér át az ő hitére

*

Aki addig nem vall színt,
míg nem tudni, ki lesz a győztes

*

Aki addig piszkálódik, kötekedik,
míg ki nem húzza a gyufát

*

Addig söpri a szőnyeg alá a szemetet, míg elbukik

*

Addig várja anyasága ideális feltételei alakulását,
míg késő

*

Aki addig-addig válogat, míg hoppon marad

*

Aki ágyúval lő a verébre –
romba dönt még néhány lakóházat is

*

Aki ágyúval lő a verébre,
s vele elpusztítja az öreg diófát is

*

Ahova lép, ott fű többé nem terem - az írmag is kipusztul

*

Ajtófélfa ember
sehol sincs se bent, se kint – csak a küszöbön

*

Aki akkor sem eszik húst,
ha ez megmenthetné házasságát

*

Aki aktív, nem tud nyugton maradni:
minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincs

*

Aki alacsony tűrésküszöbű:
egy légy kihozza béketűréséből

*

Aki alattomban él az erejével,
ártani-rontani a legkisebb, így ő is tud…

*

Aki áldozatból tettestárs lesz,
mert szégyenérzetből falaz, fedez…

*

Aki állva hal meg:
rangon alulinak találva lehajolni az eperért

*

Aki amíg rosszul van, mindent megfogad –
de ha javul, pláne ha meggyógyul: hamar felejti…

*

Mikor szülhetne, még nem akar,
amikor akar, már túlontúl későn van…

*

Aki ámul és bámul, mint Csipike:
nélküle is működik az erdő – sőt…

*

Ha legény kell a gátra
Az anyja szoknyája mögé bújik,

*

Aki annyira a földöz ragad:
nem látja Ikarosz szárnyalását

*

Annyira bízik anyjában,
hogy ő választhat neki párt és pártot

*

Aki annyira bolond:
nem az örökkévalóságra rendezkedik be

*

Aki annyira gyáva,
hogy se hazája, se otthona

*

Aki annyira gyűlöli ex-szerelmét:
még az ördöggel is összefog ellene

*

Aki annyira imádja magát:
nekiáll a lelki klón gyártásnak

*

Aki annyira nem karakteres,
hogy még elrettentő példa se lesz

*

Aki annyira önellátó,
hogy önmaga bírája és dicsérője

*

Aki annyira szemérmes koldus,
hogy titokban éhen hal

*

Exhibicionista
Aki annyira szeretné magát megmutatni-mutogatni

*

Aki annyira tiszteli az anyját:
őt sohasem előzheti meg társa

*

Aki annyira titokban áll ellen:
megtévesztésből karriert csinál

*

Aki annyira törvénytisztelő,
hogy szombaton nem gyógyít

*

Aki annyira zsugori,
hogy még magát is sanyargatja

*

Aki annyit és addig issza kedvenc kakaóját,
míg látni se bírja többet sem ma, se az egész évben

*

Aki arra bazíroz,
hogy kilakoltatásod után olcsóbb lesz a házad

*

Aki arra büszke,
amit a szerencsének köszönhet

*

Aki árulásért cserébe
mentességet, büntetlenséget kér…

*

Aki ásításával és cinizmusával demoralizálja a fiúkat

*

Aki átlép az összeesetten,
nem veszi el ő a mentősök munkáját

*

Aki az a leggyengébb szem, ahol elszakad a lánc

*

Aki az állomásfőnöktől kér cigit,
De a bakternak köszöni meg a tüzet

*

Aki az általa egyoldalúan képzelt életekből összemazsolázna..

 

*

Arany János -

 

TETEMRE HÍVÁS

 

A radványi sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
„Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”

 

 

Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.

 

 

Állata őrzeni négy alabárdost:
„Lélek ez ajtón se be, se ki!...”
„Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?” - „Vissza! neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”

 

 

Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. -
Maga, pecséttel, „hívja tetemre”,
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.

 

 

palotát fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszűlet, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.

 

 

„Jöjjenek ellenségi, ha voltak!”
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
„Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez.”

 

 

„Hát ki?...” riad fel Bárczi sötéten,
„Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!”

 

 

„Jöjjenek úgy hát ifju baráti!”
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hőst véribe’ látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.

 

 

„Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...
Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!”
Megkönyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.

 

 

„Jöjjön az anyja! hajadon húga!”
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér - fekete folt.

 

 

„Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!”
Jő; - szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
- Sebből pirosan buzog a vér.

 

 

Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
Döbbenet által a szív ere fagy:
„Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”

 

 

Kétszeri mondást - mint lebüvölten -
Hallgat el, aztán így rebegi:
„Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.

 

 

„Bírta szivem’ már hű szerelemre, -
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval „igenre”,
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!”

 

 

S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.

 

 

Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: „Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”

 

(1877. október 27.)

 

 

LAST_UPDATED2