A boldogtalanságunk tényei és tétjei, okai és következményei Rövid-tartós, intenzív-extenzív életminőség hiányok és létrontások Gonosz szellemiségek, rossz lelkületek és világcsúf megtestesülések
ARANY JÁNOS BONCZÉK
Boncz urat, én dalom, el ne feledd! Verebet fog, ha megénekeled, Mert hiu a fiu rettenetes: Hírre ha kap neve, szíve repes.
Nem fiu már ugyan Boncz, az öreg, Sőt fia, Náci se mái gyerek, De kifog ősz hajon, ócska koron A pamacs, a kefe, bécsi korom.
Szép ösi birtokon él a család: Kapja örökbe a hívatalát: Napdíjon kezdte az impetrátor, Nyugdíjon végzi a többi fráter.
S merje tagadni akárki fia; Hogy nem a fő arisztokrácia!... Fiai, lányai mind csupa Boncz, Kit csak az új divat ingere vonz.
Játszik evésben-ivásban urast, Félre dehogy tesz egy árva garast. Volna hat annyi a jövedelem, Jelszava: "a kiadást emelem!"
"Piszkos" az őneki, nem "zsenerőz", Aki - talán fukar és maga főz?... Nem, hanem aki, - ha elveri mind, - Ad neki ál-ökonómia-szint.
Már neki mindene drága legyen! Hármat igér, ha te tartod egyen; Tán nem is étel az, amit eszik, Hanem az ár, ha magasra teszik.
Látszani, játszani vágy szerepet, Otthon elég neki barna retek, Mert mikor ingadoz a sulyegyen, Tud takarítni, hogy - páholyt vegyen.
Élj "urasan", apa és fia Boncz, S hogy ki ne essék szádbul a konc, Sose köszöntsd a lenyugvó napot, Ami kel, annak emelj kalapot.
(1877 aug. 30)
*
Elsunnyogó Abban a hiszemben vagy, Hogy minél régebb óta nem adod meg a tartozásod, Az annál inkább elévülő-félben lesz S lapulsz, mint kaki a fűben
*
Ördögi körök
Lelki bánatodat drága vegyszerrel gyógyítanád, Ami ideiglenesen feldob, de könnyen hozzá lehet szokni, S egyre többet kell szedni egyre kisebb hatásfokkal, S egyre több és súlyosabb mellékhatással – S „persze” az eredeti bajod oka megmarad és újratermelődik
*
Kéz kezet mos Ma nekem, holnap neked Ma én falazok, hamis tanúskodok neked, holnap…
*
Azt érted a házastársi egységen, Véd- és dacszövetségen, Hogy egymás előtt is takargatjátok egymás bűneit
*
Annyira szórakozott professzor, Hogy azt sem tudja, hogy most műt vagy boncol…
*
Ami sok, az sokk! A végletekig halmozó, Aki nem tudja, hogy a jóból is megárt a sok
*
Késő bánat is eb gondolat Még meg sem tetted, már meg is bánod!
*
Az autóvásárláson egy évekig gondolkodsz, mérlegelsz, Barátságot és házasságot meg villámgyorsan kötsz
*
Csak két dolog zavar a hangszeres játékban: A hangszered és a kotta – ezek nélkül virtuóz vagy
*
Anyukád egyszer megdicsérte a hangod, Azóta naphosszat kornyikálsz és énekes pályára készülsz
*
A barátságosságot összekevered a bratyizással, S így oda lesz a tanári tekintélyed, s nem tudsz számon kérni
*
Csak a fájdalmad csillapítása foglalkoztat, Nem törődsz vele, hogy vészjelző nélkül maradsz
*
Ifjan kicsapongasz - majd öregen megtérsz?
*
Levágod az aranytojás tyúkját
*
Mindig jól/rosszul akarsz járni
*
Ha téged csapás ér, Akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is!?
*
Ahol a kincsed, ott a szíved – trezorban
*
Benned a jó ige magva rossz talajba hull
*
Amit vetsz, azt aratod hetvenhétszer…
*
Csalódott: csak magadban bíztál eleitől fogva
*
Csak emberben - istenben nem bízó- átkozott
*
Olyan jól szimulálsz, hogy úgy maradsz
*
Annyira látni vágysz, hogy a Napba nézel
*
Idegen tollakkal ékeskedsz – felsülsz
*
Feltalálod a melegvizet, a spanyolviaszt
*
Alkalmi szerencséd elvakít: vesztedbe rohansz
*
A végsőkig próbára teszed társad feltétlen szeretetét
*
Ki akarod érdemelni a szerelem ajándékát
*
Ami kegyelemből van, azt követeled
*
A kicsit nem becsülöd, a nagyot nem érdemled
*
Fontoskodó kotnyeles – minden lében kanál
*
Mert nem szeretnél anya lenni, Csak akarni, az akarásod meddő
*
Nem mer tréfálni, hátha rosszul sül el
*
Félelme beteljesül: szánalmas és nevetséges lesz
*
Csak botrányhősködéssel vált ki átmeneti figyelmet
*
Léted elviselhetetlenül könnyű, fajsúlytalan
*
Nincs kivel örömöd-bánatod osztani-szorozni
*
Hintaszékeden hamis illúziókba ringatod el magad
*
Az első pofon ígérete után bármit bevallasz
*
Végleg érzéstelenítenéd magad, csak semmi ne fájjon
*
Magadból indulsz ki: úgy ítélsz, ahogy élsz
*
Másról is csak a legrosszabbat feltételezed
*
Egy elefánt vagy a porcelánboltban
*
Rang- és címkórságban szenvedsz
*
Semmibe veszed a szabadesés törvényeit is
*
A hatalomvágyad kielégülése torzítja lelked
*
Beledöglesz, ha nem lát mindenki jónak
*
Mocskos a kezed – mocskos a szád
*
Érvek híján ököljogot érvényesítesz
*
Reményik Sándor
Magános öröm
Mondod: a bánatod magános, Az örömöd ó, még magánosabb, Sötétség vagy, ha éjszakába jársz, De árnyék vagy, ha reád tűz a nap. És minden árnyék külön libegés És minden árnyék néma, külön élet, A bánat őket összesöpri-mossa, A fény mutatja meg a különbséget.
Mondod: a bánatod magános, De volt-e már mély, zengő örömöd? Ölelni vágytad a széles világot S a vágy, öröm szívedbe fúlt, törött. Vágytál röpülni, önmagadon túlra, Nem messze, csak egy rokonszellemig, - Az örvendezőt hűvös mosolyok Önnön szívébe visszakergetik.
Mint kehely szélén zengő aranycsöppek: Az örömital benned muzsikál, Túláradna, de nincs merre-hova, Leperegne, de csak habozva áll. Raksz vértet, páncélt a szíved fölé, De ver a szíved vért, páncél alatt - Ujjongva szólnál: most boldog vagyok! - És összeszorítod a fogadat!
|