Neked csak terjesztendő rögeszméid vannak,
S minél kevésbé vagy meggyőződve az igazadról,
Annál hevesebben győzködsz engem,
S azért nem tudok segíteni neked,
Mert te nézel rám úgy mint orvos a betegére…
*
Mert te most nem vagy boldog,
S életgyávaságod miatt titkon érzed, hogy így maradsz,
Arra fecsérled szellemi-lelki energiáidat,
Hogy bebizonyítsd: a másé csak hamis illúzió
*
Azzal áltatod magad,
Hogy csak azért nem vagy boldog az egynemű kapcsolatban,
Mert a környezeted olyan elutasító, megbélyegző, intoleráns
*
A ritka forintra hiába várva
Elmulasztod megbecsülni és gyűjteni a sűrű filléreket
*
Hiábavaló?
Akit frusztrál az, hogy meghal az, akiért imádkozott,
Mert nem tudja elképzelni, hogy ez lehetett Isten akarata,
S az imádságra esetleg éppen neki volt szüksége,
Mert így tudott megbékélni azzal az emberrel,
Aki amúgy éveken át az utált főnöke volt…
*
A hiba az ön készülékében
Mint aki dühödten csapkodja a rádiót,
Pedig nem abban van a hiba, csak be van dugva a füle,
Vagy a sok fülbedugós zenehallgatástól nagyot hall,
S más lett az észlelési küszöbértéke…
*
Nem tehetek másként
Ez lehet pozitív is, mint pl. Luther híres hitvallása,
Amikor szent meggyőződésből teszel valami bátrat,
De ez a kijelentés lehet negatív önigazolás is,
amikor úgy teszel, mintha csak egy tehetetlen test lennél,
aki/ami sodródik az árral, a felborított autóval stb.
Ilyenkor nincs választás, a fizika törvényei uralkodnak…
(De ez az eset a ritka kivétel, ami „erősíti a szabályt”…)
*
Feltétlen kapituláció
Meghajolsz és behódolsz a körülmények hatalmának
Saját tehetetlenségi nyomatékodról terelnéd el a figyelmet,
Amikor amazt felnagyítod és lefegyverzőnek láttatod…
*
Annál rosszabb a tényeknek,
Miért nem idomulnak elképzelésed Prokrusztész ágyába
*
Szélsők és közép
Ha már nem tudsz/mersz bátran viselkedni,
A gyávaság szemszögéből levakmerőzöd a bátrat,
Vagy a vakmerőségéből legyávázod az arany középutat
*
A tüneti kezelő
Mint aki csak fájdalomcsillapítót vesz be,
- mintegy hatástalanítva szervezete vészjelzőjét -,
de nem távolítja el testéből a szálkát vagy golyót,
s így becsapja magát, s elfedve tetézi az eredeti bajt,
s még hozzáadódik ehhez a szer mellékhatása…
*
Pótcselekvő vagy,
Mert nemcsak felesleges dolgot művelsz,
Hanem ezt valami más, életbevágó helyett teszed
*
Mintha azon dolgoznál, hogy gyanússá tedd magad
*
Hátralékhalmozó
Aki addig halogatja azt, amit ma is megtehet,
Míg azok hegyekké gyűlnek, s maga alá temetik
*
Elég egy szembeköpő árulás
És oda van egy életen át építgetett hitelességed háza
*
Damaszkusz kardja
Hiába, hogy csak egy cérnaszál tartja, befészkeli alá magát
*
Önvádló – öngyanúsító
Senki nem vádol, s te mégis védekezel
*
Hasalva és puskázva
Az élet vizsgáit is megúsznád egy kegyelemkettessel
*
Se füle, se farka
Csak beszélsz, hogy halld a hangod
*
A végletek embere vagy:
Vagy semmin, vagy mindenen csodálkozol
*
Az imádkozást összetéveszted a kunyizással,
Istent nem – mennyei – atyádnak, de nagyapának tekinted
*
Ferde utakon jársz, folyamatosan túlizgatottan.
S még te csodálkozol, ha szíved kiakad, gyomrod kilukad
*
Parancsolni akarsz a szélnek, Napnak,
És stresszeled magad, hogy csodát művelj
*
A voluntarista,
Aki belei, szervei működését is irányítani akarja
*
Aki nem szarik a kútba, csak a kávájára
*
Semmirekellő sehonnai senkiházi
*
Annyira jellegtelen,
Hogy nincs se testi, se más különös ismertető jegye
*
Aki hisz a történelmi fejlődésben,
De leginkább faja és így a maga fensőbbrendűségében
(Aki előtte élt vagy más nép, az mind barbár)
*
Önismétlő automata ember
*
Minden csoda három napig tart nála,
Régóta nem úgy néz magára, ahogy csodára nézni illik
*
Minden újdonság teljesen elvarázsol, s rabul ejt
*
Mint egy részeg vad oroszlán a porcelánboltban
*
Nem életrevaló – életrevalótlan – élhetetlen
Vagy szemtelenül-pofátlanul élelmes
*
Akkor sem vágsz bele,
Ha már tényleg nincs vesztenivalód
*
A lelkiismeret kínpadja
Ráfekszel és odakötözöd magad – össze is nősz vele
*
Akiről a nyegleség szobrát lehetne mintázni
*
A rossztettért és jót váró
Magára a figyelmet rosszalkodással felhívó
*
Semlegességnek állítod be,
Hogy istenigazából közönyös kívülálló vagy
*
A dodonai jóslatokat tevő
Minden kijelentésed így is, úgy is lehet érteni
*
Te még abban tetszelegsz,
hogy egy nagy kérdőjel vagy –
de az már rég kiegyenesedett…
*
Aki szerint neki minden alanyi jogon jár,
Ezért nem is tud semminek mint ajándéknak örülni
*
Unalmas és hosszú életfilmedben
megelégedtél a statiszta szerepével
*
Mintha alvajáró lennél,
aki az élet hangjaitól kizökken, lezuhan a tetőről…
*
Nem hívsz vendégeket,
hogy ne lássák műkincseidet
*
Amire Milne mesebeli királya fanyalodik,
Magadat kell karácsonyi ajándékkal meglepned
*
Amit nem tud lemérni,
kvantifikálni, az nincs is
*
Aki másnak vermet ás és maga esik bele
*
A szabadság felelőssége elől
paramilitáris Rendbe menekülő