Payday Loans
Kriza János: Tájszótár + PDF Nyomtatás E-mail

Kriza János: Vadrózsák 

 

Tájszótár 


A, Á 

Abagos: szőrösen született gyermek (ebagos). Vesd öszve agos, agosság (Tájszótár [Budán, 1838.]) 

Abajdok: valami ízlés s arány nélküli nagy test vagy mív. Nagy abajdok ember; abajdokul rakott asztag. Vesd öszve abajdoc (Magyar nyelv Szótára [Pesten, 1862.].) 

Ábaskodni: ágaskodni 

Abbavéteni: abbahagyni valamit zavar s ijedség mián 

Accide: addsza ide; hoccide: hozdsza ide; accasza, accag: addsza 

Addég: addig. Addég s addég, hogy kifogyál belőlle. 

Ágalni-bogalmi: csűrni-csavarni. Elágalni-bogalni: jobbra-balra magyarázni a dolgot (Udvarhelyszék) 

Ágál: urat játszik, magát fitogatja 

Agyalni: agyba-fejbe verni. Megagyaljuk a kizsúpolt s aztán bötre felvert kévéket. 

Ágyni: ágyalni; a cséplők béágytak: a cséplendő gabonát a csűrben oldalfélt összeraktak 

Agylag v. agyon varrni: két szély vásznat összevarrni (Udvarhelyszék) 

Ágytörő: mikor a leányt férjhez viszik az apai háztól, másnap a leányos házhoz tartozó rokonok a vőlegény házához mennek látogatóba lakomába, s e látogatást nevezik több helyt e kifejezéssel ágytörőbe vagy kárlátóba mentek. (Udvarhelyszék) 

Ahajt, ehejt (a helyen, e helyen): ott, itt. (Mondják Csíkban s Uszéken, s belévegyítik ha kell, ha nem, a beszédbe.) Aha’ról, ehe’ről, aha’ra v. aha’ré, ehe’ré 

Áhi, ánkodi, ánkó: tátott szájú, hülye, ügyetlen 

Ahozléve: ahhoz képest 

Aj: haj, jaj! Aj! megfogá őtöt… (Népd.) 

Ajang: átall, szégyell, vonakodik. Ne ajangd úgy dógozni; ajangom megmondani. 

Ájas: fecskefarkú; ájason: fecskefakúlag (Udvarhelyszék) 

Aká’miko’: akármikor (Udvarhelyszék) 

Alitt: vél, sejt. Nem es alittsa: kevésbe veszi 

Alásfëlëz: alá s fel jár, és: tétova beszél 

Állat: a szerfeletti nagyítást a székely így fejezi ki: nagy állat nagy ember; nagy állat nagy fa 

Álmottam, -ad, -a: álmomban, -odban, -ában 

Ámmog: ámolyog, lebzsel 

Annyé: annyi. Annyég: addig, odáig. Annyég nem mönyök el. (Udvarhelyszék) 

Ánkucáskodik: tácsog, bámészkodik. Te ánkuca! (Homoród vidéke) 

Áporkodik: kakaskodik, ingerkedik. Mit áporkodol annyit, te! (Udvarhelyszék) 

Apritts: takarodj innen! 

Apró: himlő. Nagyapró: hólyagos himlő; kicsidapró: veres vagy kásahimlő. Megkőte a nagyapró. Aprókőtés vagy aprókőtes 

Aránsú, egyaránsú: egyenlő. Olyan egyaránsúak, mintha ikrek vónának; egyaránsúlag lépnek. 

Árnyék: Jelenti ezt is: fészer, szín. – Taszítsd bé ezt a szekeret az árnyék alá. Mondják így is: árnyék alja. 

Arr: orr, arrot: orrot. Arrolni: orrolni. Ne kongorgasd (fintorgasd) annyit az arrodot. 

Arrunét vagy arrunnól: arról, arrólfelől. Arrunt: a tájt 

Árté: derék, pompás. Árté vendégség. Vessünk egy árté pipázást. 

Aszat: búza közti tövis neme (Udvarhelyszék) 

Átal: középarány; valaminek átalját venni; átkőteni: áthordani; átalfa: kettős rúd keresztfája; átalabb: rövidebb irányú-út; átalkapu: közkapu; átalkelő: átjáróhely; átallag: átlag. Átaligyenest vagy átalegyenesbe 

Attól méges: de azért, mindamellett is. Attól méges elmenyek. Attótól fogva: attól fogva. Csíkban: ahattótól fogva 

Átsikitt: átcsúsztat, finomul keresztülviszen 

Ázalék: disznóaprólék. Disznyókőtség 

Azétt (Háromszék), azé’ és azér (Udvarhelyszék és Marosszék): azért 

Azonaránt: azon irányban. Azonfele: hasonfele 




Bá: bátya, báty. Ki fia vagy? Én az Izsák Pista báé. (Udvarhelyszék). 

Babba, babbás: szép, csinos. Babbáson felőtözött a gyermek. 

Babó: szőrével kifordított bőrbunda (Udvarhelyszék) 

Babukol: búva dolgozik. Fenn babukol: éjjel fenn jár-kel. 

Bádik: bádog 

Baggat, aggat-baggat: megfércel valamit téltúl 

Bajnok: jelenti ezt is: alkalmatlan. Ne légy olyan bajnok. 

Bajossan: aligha. Abból bajossan lesz valami. 

Bakarász: kapkodva vagy akadozva beszél. 

Bakonta: faeregető bakszán vagy talpszán (Hétfalu). 

Bakós (Háromszék), mamós (Udvarhelyszék): rémkép 

Baksa: egy éves berbécs. 

Baksi, buksi, vaksi: értetlen, rosszul kezelő. 

Balán: szőke szőrű juh (Marosszék) 

Balkán: balog. Balogol: balog üt; balog hajtásnyéra: ameddig balog kézzel hajthatni el 

Bánatmalom: oly malom, melynek ritkán van őrlője, vagy vize nincs 

Bándogalni: bánkódni rajta időnként. 

Bángó: bankó, banknóta 

Banyalitt: összehány-vet, fércel. Vesd öszve vanyalitt 

Bargó: maszkura (Homoród vidéke) 

Bárka: gát, töltés (Udvarhelyszék) 

Bëdër: igen seres vagy igen serített fonal. Benderitteni: seríteni 

Bëcélni vagy becéztetni: kényeztetni. Kényes bëce (Háromszék). Böcélni (Udvarhelyszék) 

Béfëlëdzik – a téj 

Bëgyëzi magát: odabiggyeszti őt nem illő helyre. Fëlbëgyzi magát 

Bëközlet: közbeilleszt. Jól közleti a dógot: úgy menyen el rajta, hogy nem ejt hibát egyfelől is 

Belétöjked: beléakad, beléköt. Most miét tudsz belém töjkedni? 

Bëlice, bölice: tiszta fejér bárány, melynek a szeme körül nincs meg a szokott fekete gyűrűkarika. Édes kicsi belice báránkám! 

Berebuj: baraboly (Erdővidéke) 

Bërrëg: a juh mikor fogad. A juhok mëgbërrëgtek. Bërgessétek meg azt a juhot a berbéccsel 

Bërzëget: megbolygat, p.o. a száradni kezdett szénát villaheggyel megbolygatják – megberzegetik. Bezget (Erdővidéke): megbëzgetik a szénát; bezditts azon a szénán. 

Bërzóka, bërzëne: a barázdában aprón maradt kender. 

Bésajdul: béserül 

Bétácsol: elnémít. Letácsolni valakit 

Bëtia: nagynyavalya; törjön ki a betia! 

Bétosszantani: helytelenül bévetni. Bétosszan: helytelenül bétántorodik. (Háromszék) Bétosz: bétaszít (Csík) 

Bévermëlni: p.o. a sok ételt. Mind egy falásig bévermelte a túrós puiszkát. 

Bibirkálni: matatgatni. Be bibirka ember vagy! 

Bicski: kis bicsok; bicska: nagyobb bicsok; kicsike bicski: tollkés. Te istennek fanyelű bicskája: semmirekellő ember. Bicskás: vad magavető; bicskos: fennhéjázó peckes legény 

Bien, bizen, bon: bizony. Én bien nem mondtam. (Homoród vidéke). 

Bilinkél: billegve jár; billent: fordul – a táncban. Kettőt-hármat billentenék. (Udvarhelyszék) Billent a sánta. 

Bimbolózás: összebonyolódás, összeveszés 

Bincs: pinty. Úgy elrepül tőllünk az élet, mind a bincs. 

Bincsolódik: midőn két verekedő ölre menve összefogontozik, vagy mikor a fonalszálak a szövőn összetévednek. Belébincsalkodni: belécsippeszkedni 

Biralkodik: bír. Sok mindennel biralkodik. (Udvarhelyszék). 

Birik: jut. Reabirik a jószág. Elbirik keziről a juss. 

Bisziók: kerti növény. Virága olyan, mint a fejér izsópé, levele szennyes sötétzöld, illata erős – nem kellemetlen. Biszióknak es megjár, olyan szép, azaz nemigen szép. 

Bizget: bizgat, bolygat. Ne bizgesd azt a dógot. 

Bizgentyű: valamit mozgató eszköz, p.o. zongora-pallócskák, óraindó stb. 

Bitos, bitonyás: fájós lábú, nyavalygós, gölöhös. 

Bócsuzni: búcsúzni 

Bodócs: apró bogyó, és: tinó (Udvarhelyszék). Bodócsozni: bimbózni. 

Bodorú: egyetlen; kedves. Csak egy bodorú forintom van. Csak egy bodorú leányunk van; egy pár bodorú alma termett ezen a fán. 

Bogonyavéri: denevér (Torockó). 

Bogarica: bogárszarvú tinó v. más marha 

Bojdit: bolydít, felbolygat. Bojdulás: fölháborodás. – Bolygatagság: önkénytelen szétjárás. Bója: balga 

Bokig: bokáig – érő víz. (Bok nincs használatban.). 

Bong: gomb (Csík) 

Bongor: apró vad fákkal sűrűn benőtt hely (Udvarhelyszék) 

Borittozik, neki borittozott: változásra hajlik az idő 

Borított szekér: egész borítékú; kóboros szekér: oldalt két leleplezhető ablakkal 

Borshímes: szőttes neme, melyből a székely közasszonyok asztalneműt készítnek 

Bosstartó: borstartó. Olyan mérges, mind a bosstartó. Bossos csuka: fagyökerű növény (Háromszék). Bosszöm Jankó (Udvarhelyszék) 

Bótani: boltozni; bótás: boltozat 

Botáz: tévelyeg, botorkáz, botlik; belébotáztam valamibe: ön kénytelenül belébotlottam vagy beléavattam magamat 

Bothál: összevissza hány-vet 

Botog: dologtalanul jár elé s hátra (Udvarhelyszék) 

Bőcsü: bölcső; fektesd a bőcsübe (Háromszék). Bőcső (Udvarhelyszék). 

Bökkent: pálcát, botot ellódít, mi két bötein = bütüin bakkadozva tovább fut 

Böncsölget: csömbölyget, csombolygat. 

Bucsálódik: búslakodik. Ő olyan bucsálódó-féle. 

Bucskázik, felbucskázik vagy buckándik: bukik által. Bucskát vet a gyermek: a fejin átbukik. Megbucskáztam. 

Bodréjos: bodros – főkötő 

Buff!: mikor valami puffan. Úgy leesett, hogy ugyan megbuffant. Bufog a sertés; a víz a fazékban: pufogva forr. Vastagon buffog a bő forrásvíz. Megbuffantlak: hasba ütlek 

Bugja: boglya Felbuglyázni a szénát 

Bukkik: bukik; bukkani, lebukkani (Udvarhelyszék) 

Burran, felburran: röppen – madár, foglyok csoportja. 

Burrog vagy burunkozik: dong – cserebogár 

Burus vagy burkos vagy buros: ágas-bogas, terebélyes. 

Bugojék: kis buglya, és: búvó zugoly 

Buszu: bosszú; buszuskodni: bosszút űzni. Világ buszujára: mások dacára 

Butuk: hordozható lábkaloda (Udvarhelyszék) 

Butyikó vagy butikó: bütyök; nádibutikó: kibotosodó káka. A butyikós fele a pácának, a dolognak: nehéz oldala 

Buzugán: buzogány (Udvarhelyszék) 

Bű: gamat, takarítatlan. Bűnél is bűvebb; bűszerzet; bűszemély; elbűvölte: megmocskolta – magát; bűvölkődik: mocskolódik, ocsmány dolgot kezel 

Büdü: büdös hely, fogda; büdübe: veszedelembe – vinni vagy lefogni 

Bükfejes: konok, makacs 

Bütü: betű és: böte vagy büte valaminek. Megbütüzni a végit. Bütüs végű. 




Cápsa: kis cáp (Udvarhelyszék) 

Callang: orsóra sodorított gyapot 

Cárnok: levagdalt s helyt az erdőn száradásnak indult, háton is hazahordható vékonyabb ágak (Udvarhelyszék). 

Cëccopó: csecsszopó 

Cëmpël-asszony: nászruhákat vivő szekér felügyelője 

Cëpők: alig egy arasznyi magas szárú csizma, melynek oldalait szíjjal fűzik 

Ciház: zaklat, kerget. Elciházta az ülü a tyúkokat. Ne ciházd annyit e kutyát, hadd egyék vagy nyugodjék. 

Cihos: aki a lólopásban segéd, de nem az orgazda (Udvarhelyszék). 

Cilingëz, szélingëz vagy szilingëz: egyenként jön elé 

Ciréz: hadonáz. 

Com: comb 

Comporkert: falvak végein az úgynevezett vetéskapu = tanorkapu mellett kétfelőlről való kertelés (Udvarhelyszék) 

Corhol: húz-von. Eleget corholt minket. (Marosszék) 

Cucoráz: cibál, megrángat, megfogdos. Jól megcucorázta a gazdasszony a szógálóját. 

Cömpöj: levágott magas fáknak szekérre rakható része (Udvarhelyszék). 


CS 

Cságat: balról jobbfelé hajtja a barmot, és: cságassa a dógot: másfelé fordítja a beszéd értelmét. Ne cságass, hé! Csá hó! 

Csajpota vagy csajpoti: semmit számba sem vevő; féleszű. Csajpotiság. Ekkora csajpotiságot vagy csajpotásságot az ember ne es lásson. Vesd öszve csajbutag (Tájszótár [Budán, 1838.]) 

Csalámboz: kószál, tekereg (Udvarhelyszék). 

Csali: csalfa 

Csandargat: keveri a vizet valamely edényben; a keverést: forrázást vagy malátát a kádban; csandaritt: tésztát dagaszt 

Csángat: lármásan harangoz, csenget. Bécsángatták: elvégezték a harangozást. Ne csángassatok annyit, te! 

Csángó: pálinkatisztításakor az üst fenekén maradott részt nevezik így több helyt (Udvarhelyszék) 

Csapzi: hízelgő, ide s tova hajlongó 

Csármálni: lármázni (Udvarhelyszék) Ne csármálj annyit. 

Csata: éji őrizet és: csorda. Jó csata ménesem, jó esztena juhom… (Népd.) Csatás: kiháló csordaőr (Udvarhelyszék) 

Csatt: csat. Csattolni 

Csavara: zavar, viszongás 

Csëmëllik: csömörlik. Megcsemellettem. 

Csëmpe: kályha 

Csëngër csöngör: sűrű bokros hely (Udvarhelyszék) 

Csëngető: nagyobbszerű vaskolomp; csëngetyű: kisebbszerű rézharang; pergő: kisebbszerű vas- vagy rézkolomp 

Csepësz: főkötő. A szegény leánynak bú szállott a fejire, s nyomorúság az ölibe azaz: csepesz és bitang 

Csëppëdős vagy csëpërő-csëpp: alig egy csepp, végcsepp. Mind egy cseppedős cseppig megitta. Egy lecseppet sem (Háromszék). Csöpörő csöppig: egy utolsó cseppig (Udvarhelyszék) 

Csërcse: apró barmok állán vagy nyakán függőlegesen kinőtt vékony húsdarab 

Csereburung: cserebogár 

Cserëkje vagy cserökje: ágas-bogas fa lajtorja helyett (Udvarhelyszék). 

Cserény: kemencék belső oldalán kőből vagy téglából rakott fal, melyre a kályhákat ragasztják (Udvarhelyszék) 

Cserepes malac: házba betanult v. gazda, gazdasszony után tanult malac 

Csërpenyó: serpenyő (Háromszék). Csörpenyő (Udvarhelyszék). 

Csete: lakoma (ritkábban használt) (Udvarhelyszék) 

Csia: pajzán, jókedvű; fiatal marháról vagy gyerköcéről is mondják 

Csiadoz: ijedezve kiáltoz 

Csibbődni: csipedni, csipkedni (Udvarhelyszék) 

Csics: csecs Csicsëréz: pajzánkodva fogdossa a fiú a leánykát. 

Csid: csikóhajtás szava. Csid ide ne!: ne dacoskodj! Csid alá mámi: kötődés a rossz lovaglóval, vagy bár elvetné! 

Csidma: csizma (Udvarhelyszék) 

Csig-big, csüg-bog vagy csög-bog: elkorhadt, eléhezett apró baromról mondják, de igen törpe, púpos, horgaslábú emberről is (Udvarhelyszék). 

Csiján, csihán: csaján. Dugjuk a csijánba a guzsajat, met immán kijött a csihán. (Közmondás) 

Csikla: sikla, csukló. 

Csiklik: csuklik 

Csillámpol, csillámpozik: káprázik a szem, vagy pislog alig a tűz 

Csingolázik: csingál, csingaszkodik, logántozik, valamiről függ, kalimpáz 

Csipbe-csopba: apránként (Udvarhelyszék) 

Csiperkëdik: csimpeszkëdik, cipekëdik. Ne csiperkedj reám! 

Csipke: minden fán v. füvön termő tövis (Háromszék). Csüpke (Udvarhelyszék) Csipnyebokor: csipkebokor (Homoród vidéke) 

Csipor: csupor. Eltörött a csipor: elpetyeredett. 

Csirikol: csiripel 

Csobány: nagy juhászkutya. Így híjják a sósvizes átalagot vagy dobonkát is. (Udvarhelyszék) 

Csókaszemu: kékszemű barna ember vagy ló 

Csoma: gyakran hallani: hogy a csoma vigyen el (tán pestis). 

Csombojog: valaki körül súrlódva vagy tapogatózva jár-kel. Vidd el a gyermeket, ne csombojogjon körültem. Elcsombojog a többi között: megél ő is valahogy. Jól csombojognak: tisztességesen élnek (Udvarhelyszék) 

Csongojitt: csombolyít (Csík) 

Csontika: csontocska. Minden csontikáját ësszezërgetëm. 

Csontorag fa: megcsonkított, töredezett ágú élőfa; csontorag ló: béna ló; csontorag fog 

Csóró: nevendék fiú 

Csoronka: vízcsorgó; csoronkál: vékonyan csorog. Ma egy csorinkát sem ittam. Csorrintani 

Csorotos csóré vagy csurutos csurdé: merős mezítelen (Udvarhelyszék). 

Csorszog: csoszog 

Csög: bog, hím szarvasmarha nemi része 

Csökik: törpén marad – ember, növény; innen csöki vagy csökevész: törpe, pulya; megcsökött: pulyán maradt 

Csőlleni, csőrölni: fonált csőkre tekerni és: tág torokkal inni. 

Csöntörge, csönkő: erdőn levágott fának a földből kiálló csutkója 

Csörge vagy csërge: pokróc 

Csubbant: követ dobál a folyó mélyébe; csubbot üt úszva. Csubbol, csubukol: úszás közt a vizet kézzel és lábbal csapja. 

Csucsorka vagy csücsörke: a korsón kihegyesedő ajak. Csucsorkás korsó, lábas, csupor. 

Csug: súg; csugdos: sugdos (Csík és Homoród vidéke). 

Csukorék: p.o. alma, mogyoró (Udvarhelyszék). 

Csurgyál, csurdál csungál: csen, sikkaszt 

Csuri: csonka. Csuri bicsok, réz a nyele, cifra dáma, nincs eleje. (Táncszó.). Milyen csuri vagy kinek a haját a bőrig lenyírták. Csurimuri: hitvány, haszontalan 

Csusza: háncsu; törökbúza csuszája: hántott lapija; csuszika (Udvarhelyszék) 

Csutika, csutka: alma, körte, törökbúza stb. csutika. Csuga: amiben a makk terem, csukának is mondják Udvarhelyszéken néhol. 

Csücsörödik, csucsorodik: kidomborodik p.o. az ajak. 

Csüngelógáz: hintáz. Csünge-lünge: növény. 

Csüpű: csepű (Udvarhelyszék) 

Csürkészni: kurkászni, keresgélni (Udvarhelyszék). 

Csürrent: vadra rivall, durrant 

Csütőrt, csërërt, csëtër: eszköz készítésre hasogatott s száradni tett fa; fa dereka; megmérni a fa csetertjét: vastagságát 




Dajbas: vastag kövér, dajna (Torockó). 

Dandároz: dáridóz (Udvarhelyszék) 

Darék, darak, dérék: derék, ügyes (Keresztúrfiszék). 

Darvas: kitűnő, nagy szarvú ökör (Udvarhelyszék) 

Dëbëg: dörög (Udvarhelyszék felvid.) 

Degedős: ami könnyen deged = dagad, puffad; degedj meg: gebedj meg; degeszt: puffaszt 

Dëkret vagy dökret: zörget, zakatol. Nagy dökretéssel mönyön az üres hordót vivő szekér. (Udvarhelyszék) 

Déllő vagy döllő szántó: az, melynek oldalára véggel több szántók mennek. Döllő főd 

Dërék-út: töltött út 

Dërëndócia: nászt kísérő lármás teketóriák; derenducázik: nagy zörgéssel menyen – a rossz fakószekérrel. Ugyan derenducáznak. Derenduca 

Dérölni: délelni (Udvarhelyszék). Dérelni (Erdővidéke) 

Dészü: derékra csatolt széles szíjerszény, tüsző, gyüsző. 

Diszke, düszke: egy éves bárány, ifjú juh. Szép dőszkéje = neje van. 

Dobigál: hajgál, lódigál. Dobigálódni 

Dobondál: reávesz, reábeszél 

Dók: gyapotfonó kerék felálló, választékos orra, melybe illesztik a fonó vasorsót 

Dollik: torlik, terjed emelkedőleg; kidollik: kiárad, kitorlik. leginkább: jégdollás 

Dorgó: légeresztő cső a hamuzsírfőzésnél. 

Dorhol: hengerel, mangorol 

Dorol: dong, és: megtámad. Dorolják vagy dongják a legyek a tejesfazakat, s a méhek, dongók a virágokat (Udvarhelyszék). 

Doroncs vagy darancs vagy garancs: göröngy, gally 

Döböcsköl: megnyomogat, töcsköl. A bihal a térdivel megdöböcsköli az embert. 

Döblec: sütőtök 

Döglelni: restelni. Dögleli a munkát. 

Döhöl: ver, üt. Jól megdöhöllek. 

Dőjt, dőt: dönt, fektet, p.o. csűrben a csépelni való kévéket; innen: dőtés = egy egyszeri letétele 20-30 kéve rozs- vagy búzának. Eldőjtötte a macska a tejet = elejtette a becsületet 

Dőléndëz: dölingez, dőlingel; döllög: dülöngölve jár; döllent: félrebillent. – Dölleszki: oly ember, ki a hasát kidöllesztve szokott járni 

Dömzsödi: köpcös ember, hasók, döndi, döndics 

Döndít: buffant, dönget; feldöndít: lebuktat, hogy döng belé; döng: hátbuff, dúc 

Döröckölő vagy dürückölő: ványoló 

Dörököl: döböcsköl, meggyúr. Elveszett a mónárok dörökölő pácája: lágyan töltik a zsákot 

Dudorok: kedve jő, nekikerekedik. Jó kedve dudorodott. 

Duga vagy dugaj: kis gát, ároktöltés 

Dugocsolni: ide s tova eldugocsolta: elrejtegette. 

Duhad vagy duvad: a hó a házról 

Duláb: négy-öt vastag szál fenyőfából készült tutaj (Marosszék). 

Dunás: megduntatás = feldugás; feldunják a vizet a gáttal; felduntatta a jég a vizet (Udvarhelyszék) 

Dungó: dongó; dungóvirág: tüdőfű 

Durga: durva lepedő-forma, melyet többnyire búza-szárasztani használnak (Udvarhelyszék) 

Durhódos: magát az eszelősségig megdurált, makacs (Csík). 

Duvatag v. duvadék: tapaszhulladék, nagy szuvat. 

Duzmálódik: duzzaszkodik, mérgelődik, duzzog (Udvarhelyszék). 

Düherc: düher, vén ló 

Dühü: düh; dühübogár: májusi hosszú, fekete, lágytestű bogár, szárnyatlan mászó 

Dzsámbáz, megdzsámbáz: megver, megérintget 


E, É 

Ebbed, elebbed: ellankad; elvetemül a seb 

Ebéd: reggeli. Parasztebéd: késő reggelizés. Délebéd: rendes 12 órai ebéd. Viszik a delet. 

Ébsëmërëg: bőrsömereg – arcon, karon, nyakon 

Eccërës-ëccëribe: rögtön (Háromszék). Eccö’: egyszer. Eccösmind: egyszersmind (Keresztúrfiszék) 

Édësëgy: egy vér vele, egy testvér; édesegy két ország; édesegy két szív. Mű ketten édesegyek vagyunk. Az ő apja az én apámmal édesegy vót. Édi vagy édike: édesem (gyermekszó); édesel, megédesel: megcsókol; édes meg, lelkem, apókát! 

Éfélikor: éjfélkor 

Éfiú: ifiú, innen éfiattam, -ad, -a = ifjú koromba stb. 

Égedelëm: erős bosszúság, méreg, szenvedés, szorongató helyzet (Háromszék). Égedelöm. Hol az égedelömbe vagy isten haragjába vótál? (Udvarhelyszék) 

Éghetetlen: éktelen, szörnyű 

Egy: rendes jelentésén kívül: mintegy. Egy éfélikor lehetött. (Keresztúrfiszék) 

Egy almúak: együtt nevekedők, p. borjúk, csikók, malacok. 

Egyébha: egyébként ha, csak ha; p.o. nem akar segíteni, egyébha megfizessük. 

Egyet sem: e kifejezés gyakori Háromszéken, kivált ha vonakodnak valamit tenni: én biz egyet sem táncolok; egyet sem menyek többet guzsajasba. 

Egyikamásul: egyformán, egyik úgy, mint a másik; az alkuban a gyengébb cikket fedezi a jobb cikk 

Egyivel-mássával vagy egymássával: egymásra. 

Éhënkórász: éhenbolygó 

E’iszőm: elhiszem (Udvarhelyszék) 

Éjhált: éjt állott – víz. Igyék éjhált vizet. Kenje az éjhált nyálával, s meggyavul. Éjjészés: éjjeli virrasztás. Éjnaponta: éjjel és nappalonként 

Ejtegető: megkülönböztetésül a sűrű szitától. Vedd elé az ejtegetőt, s ejts egy kicsi törökbúzalisztet! 

Éktelen: minden, ami rendkívüli, ha szép volna is. Éktelen szép, éktelen nagy 

Elajangol: elrestel valamit félelem- vagy szeméremből. 

Elárvászodott: árva kinézésűvé lett 

Elbéllel: elpalástol, elcsinál valamit. 

Elcsillent: egy vágással valamit lenyír. 

Elintëkën: eleinteni napokban. Az eleinteken = a közelebbi napokban nálunk járátok. 

Elélükken: véletlenül előáll. 

Élemész: élénk, életre való 

Elered: elterjed a seb; elered a víz a töltésből. 

Élesz: élesztős keverék 

Elészállingozni: egyenként jőni elő, mint a csorda, majorság stb. 

Elészërkëtél: elékeresgél 

Élet: udvar; innen: élettartás és rakott élet; jó élettartó: jó gazda. Életszer: mindenféle gazdasági épület és eszköz 

Elfélegël: felibe mond el. Csak elfélegeli a beszédet. 

Elficcent: elhibáz – nyelvével 

Elfintërit: elfitít, félretol. 

Elfogatkozik: elfoglalódik dologban. 

Elfüdül: eldűl, elbityolodik (Csík). 

Elgyirël: gyérebben rak, szélyeszt 

Elig: alig. Elignébe: eligecske; eliges onság: csak alig. Elénës elig. 

El is el: p.o. elmönt. Így: föl is fölmönt (Keresztúrfiszék) 

Eljárt: honvénült leányról mondják, kihez régebben jártak a legények: lejárt 

Elkanyvadt: betegség miatt elerőtlenült, legörbült ember (Udvarhelyszék). 

Elkalapol: elsiet valamit 

Elkëccint: elcsappint. Elkëccen: elesik valamitől, kimarad a sorból. Attól elkëccentél: nem lett részed belőle 

Elkërësztél: elgátol, elakaszt – valakit terveiben. 

Elkërësztëz: megindítja az építendő faházat 

Elkëzdëgel: p.o. verni, szidni. Még elkezdegeli: még azt kezdi mondani, hogy stb. 

Elkotródott: a kerék torka, ha vásás által megtágult; és: elment, elillant, elvarrott 

Elköpik – a hús, mikor a sülésben igen megasz. 

Ëllëget: eddegél (Háromszék). Öllöget. (Keresztúrfiszék). 

Ellegyint: ellendít; ellódít 

Elmagol: maggal bévet. Elmagolta a földet. 

Elnapoz: napot tölt hiába. Isten tudja, meddig elnapoz. 

Elnyárad: elernyed, elárnyad (Torockó.) 

Elódall, elódarol: félremegy, félrevonul, elvonul. 

Elrejtëzni: elájulni 

Elrëkken, elrokkan: elszenderül, és: félrerokkan, dűl 

Elrípni: p.o. elmondani a beszédet derékül. Jól elrípte = kivágta – a táncot. 

Elsiritt, elsëritt: elcsen, ellop. Elsirül: elmegy nagy frissen, hirtelen odalesz 

Elsurrint, elsuhint: ellop, elsikkaszt 

Elszálingólni: kender- vagy lenszálakat rossz kezdés által szétzilálni 

Elszelelni: széllel-lobbal csinálni valamit 

Elszükitt: elhúz – más jószágát; szántáskor a szomszéd földjét 

Eltanól: elszokik – más helyre. Más szeretőhöz tanólt. Tőllem eltanólt. 

Eltanyitt: eltanít 

Elvarr: eloson = valamely baj elől elsuhan, megszökik. 

Elvederëdni vagy elhederedni: elhányódni-vetődni. 

Elvetekëdzik: elmérgesedik, elebbed – a seb 

Embër: az én emberem = uram, férjem. 

Embörnyi embör: derék ember (Keresztúrfiszék). 

E’mönyön: elmenyen (Keresztúrfiszék) 

Endelëdik: émelyedik; elendeledett: elgyengült éh vagy hideg miatt; felendeledtem: belsőm felháborodott. Endellős: émelyítős, rosszízű édes 

Enyett: -ért, által; enyettem, -ed, -e. Enyette kaptam meg e hivatalt. Enyetted = éretted tűrtem (Udvarhelyszék) 

Epëcsël: némi aprólékos munkával foglalkozik, pepecsel. 

Eppen, ëppen, ëppeg, éppeng: éppen. Éppenes éppen 

Épség: épület; derék épséget csináltak. Elkorult, elavult, elcondollott épség 

Ërdëg: ördög (Homoród vidéke). 

Eredés: gyulladás (Udvarhelyszék). 

Erént: iránt 

Ereszkëdet: csermely vagy ér 

Ereszteni: e szónak igen sok értelme van. 

Ergëje, erbuja: ingerlékeny, eszelős, veszekedő (Udvarhelyszék). Ergoja (Háromszék) 

Erőst: erősen, erősképpen 

Errünnet vagy errünnét vagy errünnől: errőlfelől v. erről; errünt: e tájt 

Értëmbe, értëdbe, értibe: az én, te, ő, általunk megért időben. 

Értire ad: értésire ad 

Erverdëz: örvendez (Homoród vidéke) 

Esdődik: vágyódik, pl. a légy esdi a mézet. Úgy esdődik érte, hogy – 

Esedëzik: hulladoz a földre – az ember, a hó (Udvarhelyszék). 

Éskola: iskola 

Esmég, esméng, esmé’, esmét, esment: ismét (Udvarhelyszék és Háromszék). 

Esseni: esőzni; ess: eső esik; sokat essett. Elestetett az üdő: eső lett 

Estendön: estefelé (Udvarhelyszék). Estelös estig: egész estig 

Esz: ész. Adjon isten eszt. Esztok: koponya. Nem sok van az esztokban. 

Eszédik vagy eszéjëdik vagy eszénkëdik: eszmél, valamit eszébe veszen, p.o. későre eszénkedem; feleszénkedni: felocsúdni. – Eszefitty: feledékeny 

Észtán: ezután, osztán (Udvarhelyszék) 

Étëlődik: eped, mérgelődik, töprenkedik. 

Étëntók, nëtëntók: ügyetlen 

Étő: étető, mérgező étek; étni: étetni, megmérgezni. Étőt adott bé neki. 

Éz: íz; szilvaéz, almaéz, kőrteéz 

Ézzibe: ízibe (Keresztúrfiszék) 

Ezënt: ezennel és ezenszerint 

Éveg: üveg. Éveges: házaló üvegáruló. Évegablakot csináltassanak! (kiáltja az utcán.) Évegbót: bolt. Eleget árulnak az évegbótba. 




Facsaros vagy csafaros: csalárd, álnok. Csafaros lelkű 

Facsintos: horgas, egymást súrló lábú; helytelen magaviseletű. 

Fakóca: fakószekér (Hétfalu) 

Falángérozik: cékász. Elfalángérozta az időt. 

Falat: nyelv- vagy ínykelés. Falatka 

Fallik: farlik, oldalog pl. a szán vagy szekér oldalos helyen. Fallós hely 

Fancsalog: elé s hátra jár, tekereg (Udvarhelyszék). 

Fancog: fanyarán, finyorán szól 

Fanyalog: ímmel-ámmal tesz valamit; fanyalgás: kedvetlenség; fanyari: rosszkedvű; fanyolgat: fanyarán nyeleget; fanyalgós: nyavalygós, beteges 

Fartatós: dűlős út, hely 

Fassáng: fársáng, és: cégéres öltözet; fassángos: álarcos (Udvarhelyszék). 

Fëjjel: feljül (Háromszék). Fö’jel (Keresztúrfiszék) 

Fejődik: mindég anyján fejődik a gyermek = anyján sürgölődve alkalmatlankodik, nyáskálódik 

Féjteni: félteni. Féjti mástól az urát. 

Félbe-szërbe: félig-meddig 

Fëlbizget: felbujt. Felbizgette az eszit. Azt a dógot minek bizgeted annyit? Nem hallgatsz-e vélle? 

Fëlbugjáz: boglyába rak. Felbugjázta a leányát = minden cicomát túlságig reárakott 

Fëldurálni magát: duzmálni, az orrát felduzni. Nekidurálta magát. 

Felelve: jótállva, nyilvánúgy. Felelve, hogy úgy van. Felelve adom. 

Félénk: miénkféle. Ugye te is félénk vagy? = hozzánk tartozó (Háromszék). Félék (Csík). Ez a mü félékünk = felekezetünk, pártunkbeli 

Felesën vagy felesleg: félenként. Fëlësën vagy fëlësleg: fölöslegesen 

Fëleszüdni, fëleszinkëdni, mëgeszüdni, kieszüdni: feleszmélni, észre jőni felébredni 

Fëlgërdül, fëlhërren – disznó, és: felzúdul több egy ellen. 

Félhangú: hóbortos, féleszű; hangosnak is mondják. 

Fëlhuppad: felpuffad; lehuppad 

Fëlhutyorodik: felhúzódik, felhomorodik. Elhutyorodik: erőtelen ina meghajlik, a hosszú vékony vessző elhajlik. – Hutyorog a gyenge testű legény a tele zsák alatt, a gyenge marha a nehéz teher alatt. 

Fëllecsëlni: felhabzsolni. 

Fëllendën vagy fëllendin: felszínleg 

Félni: ne félj senkinek = senkitől (tréfásan) 

Fëlpurcant: hirtelen meghalt; néha: hirtelen haragra lobbant. 

Felpuzdurázódni, felpuzduriázni: felbosszankodni 

Fëlrebben: felserken hirtelen, felránkodik 

Félszántúlag: csaponósan, rézsút; mondják így is: kétszántúlag 

Fémënyën: fölmenyen (Udvarhelyszék felvid.) 

Feneket: fenekestől; feneket felfordult 

Fenye: fene; menjen a fenyébe. Be fenye módon jár. Fenyeség: bökkenő (Csík) 

Fenyeleg: ügyetlenül enyeleg 

Férëg: egér. Hogy a féreg rágja le a füledet. Jelenti a farkast is. Toportyánféreg: medve 

Féretlen vagy férhetetlen: nyughatatlan, és: illetlen 

Férhess vagy nyughass: hagyj békét. Nem férhetsz el tőllem? Férhess el tőllem! 

Féringëzik: tolakodik – helyért 

Férkëzik: helyet enged, szorul. Férkzzetek, fazakak, hadd térjen a csupor es. 

Férmëlődik vagy fürmölődik: fészkelődik. 

Férős: tágas 

Fesztéj: a tehénből bornyúzás után két vagy három napi romlott kifejetlen tej 

Fésze, fészi, féjszi: fejsze 

Févaj: főalj, párna, vánkos (Torockó). (Fival – Göcsejben. I. M. Nyelvészet.) 

Fias: Fiastyúk csillagzat (Háromszék). Hetevény (Csík és Udvarhelyszék). 

Fifelé: felfelé (Udvarhelyszék felvidékén néhol.) 

Filingëzik: fityegve száll. 

Finak: siheder 

Fincsalék vagy ficsinka: szakadék vagy hulladék rész 

Fintoros – posztó, amelynek széle ványolás után bővebben marad, mint közepe, s egyenetlenné lett (Udvarhelyszék) 

Finyëlődik: bonyolódik 

Finnyál: finnyásan megvet, fitymál 

Finyorán: kényesen. Ne egyél olyan finyorán! Mit finyorogsz, te? 

Firkó: csepű. Lenfirkó 

Firkol: az eb – farkát csóválja = kandargatja, csandargatja. Firkoló ember = hizelgő 

Firizs, firiskó: fejér, derékig érő vászon ujjas a nőknél; ily ujjasok még: kurti, kocogány 

Firógond: kiszabott munka. 

Fitet: keresgél. Mit fitetsz itt? 

Fog: kezd. Mit fogsz beszélni? = mit kezdesz beszélni? vagy mit beszélsz? 

Fogontozik: a gyökér a földbe, a denevérek egymásba, a fárahágó az ághoz, a paszuly ina a karóhoz 

Fojtást: folyvást. Ma fojtást egyet ettél. 

Fojtó: pálinkafőzéskor a katlanban befojtott rövid égő fa (Háromszék). Csürök (Csík) 

Fokhagymáson: büszkén – viseli magát; fokhagymáson lépik. Fokhagymát ett: büszkélkedik. Küjjel ültette a kerten a fokhagymát. Küjjel kőt a kerten a fokhagyma. 

Fokhëgyën: végen, szélen állni, honnan könnyen leesik: p.o. pohár az asztal szélin; kecske a szirt élin 

Fonája vagy fonákja: visszája ingnek, vászonnak stb. Fonájával kifordittani; az inget fonájára vetted. 

Fonolódik vagy finyelődik: bonyolódik. Esszefinyelődtek a lovak a hámba. 

Forcsok: farcsik 

Fordított vagy fonák ember: álnok, ravasz (Udvarhelyszék). 

Forramat: előfolyam, folyam eredete 

Forrózni: pálinkának valót békeverni. Forrózás: keverés, maláta 

Fosztika vagy foncsika: fonc, foszlék; fosztos: rongyos. 

Fostoros: lucskos. Fostarangos 

Förgetegös: bolond 

Förödik: fürdik (Udvarhelyszék), fërëdik (Háromszék) 

Fövelkëdik: főni kezd, hévtől buzogni kezd; fövül (Hétfalu); felfövelkedett: fövő meleg lett 

Fudázó, futri: szeleskedő, hóborgó (Háromszék). Fudáza (Udvarhelyszék). Futri Kati 

Fuvalkodik: szikkad. Míg a főd színe egy kicsit nem fuvalkodik, haszontalan a szántás. E tisztességesen megfuvalkodott. 

Füdül: bódul 

Fűnőte vagy fűnőtés: fűvel benőtt hely 

Füremëdni, megfüremëdni: frissen megindulni, megelevenedni. Megfüremítni valamit 

Fürmöl vagy reszetël: vakircsál – késsel 

Füstös szalmalé: ser. Német bornak is mondják 

Füventibe: zsenge korában. Hetedfűre ment: hetedik évben jár a marha; tréfásan emberről is mondják: 30-ad fűre ment gyermek. 

Füveny: fövény 




Gabógyás: okoskodni akaró, de arra semmi képességgel nem bíró ember 

Gagymatol: az ételkészítésben cél- és ízlésellenesen s unadalmasan jár el. Innen: gagymati, gagymóta, gagymótás 

Galagógyi, gelebógyi, giligógyi: nehéz felfogású, féleszű forma ember 

Gámor: gyenge kerítés. Egy küs gámort vanyalittok. (Udvarhelyszék). 

Ganár: gúnár (Udvarhelyszék); ganci (Háromszék) 

Gangos: büszke, negédes járású – kivált asszonyember. 

Ganyé: gané, trágya. Megganyéztuk a fődet. 

Garangy, garancs, gërëncs, göröncs, doroncs, gaj, gajd: göröngy. Gajos föld, szántó; göröncsös, gerencses, görincsös, garangyos, doroncsos út, ösveny 

Garaszol: doroszol 

Gartat, férregartat: fartatva jár, hol féloldalra, hol keresztül az úton – büszkén körül oldalol (mint a kakas a tyúk körül); belégartat: ügyetlenül belekezd valamibe, hívatlanul vagy váratlanul részt vesz, mint mondják, beléüti az orrát. 

Gazmota, galáz, gezemuza, gazmalék: folyó partján tömegbe verődött sok holmi 

Gazlat: gázoltat – vetést marhával 

Gázlat: folyón lóval, szekérrel átmegy. Gázló: folyón átjáró hely, hol a víz csekélyebb 

Gazsó: cserebogár (Háromszék). Gorzs vagy gozzs (Udvarhelyszék). 

Gebbencs: lomtestű, lomha 

Gébër: a házfedélnek deszkából alkotott bütüje. Géberfal: tűzfal 

Géra vagy gére: a kiforrott sósvíznek hófejér kemény tömeggé lett átalakulása (Udvarhelyszék) 

Gërëzd: rendes értelmén kívül: a faépületek szegletrakása. 

Gërjefa: villám érintése miatt lábán kiszáradt fa (Udvarhelyszék). 

Gërnye: gerinc, girinc 

Gërzsa: mankó (Udvarhelyszék), sántabot. 

Gimiz-gamaz: a legaljasabb emberről mondják 

Gindár, csingár, csingárdi: elhitványult. Gindár ember, gindár vagy csingár marha 

Gira: marka (pénznem), és: lelki ajándék. Girát osztó Mindenható. 

Gërbincsës: görcsös; girbincs ember 

Gircsáva: zavar, ízetlenkedés; gircsáváskodik: izgágáskodik. 

Girókus vagy felcser: kirurgus (Homoród vidéke) 

Góbé: míveletlen ember, természetes ártatlansággal. 

Góbéta: bóbita 

Góc, góg: tűzhely; gócalja (Udvarhelyszék), pestalja (Háromszék): a kemence hátsó feléni ülőhely. Ülj bé a góbba, góc alá. Góab (csángó). – Gócláb: kemencét a szegletén tartó fa vagy kőoszlop forma 

Gógány: vesszőből font s agyaggal megsikált házi tüzelő kemence a szegényebb osztályúaknál (Udvarhelyszék) 

Goklesz: nagyügyetlen 

Gomolyog: émelyeg, háborog – a belső része. Hurkagomolygás: gyomorémelygés. A hagyma jó étel hurkagomolygástól. 

Gondolom ökrei: tündér ökrei (népmesében, Udvarhelyszék) 

Górinca: hosszú, vékony növésű, cingárdi 

Gósnya: legsietőbben harapódzó fene (Udvarhelyszék és Erdővidéke). 

Göbbedëz: merüldöz; göbbent: bemerít valamit, ami göbögő hanggal merül el; elgöbben: elmerül. Göbbenes: flaskó; göbéz: öblösít 

Göbe, göbő: utakon sárral, vízzel telt gödröcske – folyó hirtelen mélysége 

Göbec: lükkenős gödör a kis patakokon, melyet vízmerítő helyül készítenek. Lásd Köpec 

Göbőd, meggöbőd: üt, sújt, megrak; egy darab fával jól meggöbődték. 

Gödröcsös: sok gödrös. 

Gője vagy gönne: emedisznó 

Gölöhös: aszkór- vagy más nyavalyában folyvást sinlődve köhécselő ember (Udvarhelyszék). 

Görözdöl vagy gürüzdöl: súrlódik, midőn az eke földszínt erős földhöz karcolódik. Innen: görözdölő hangú, énekű ember 

Göte: vízbe torhadt fa; götés: torha nyiroktól; innen götös: náthában sinylő. 

Gözsörög, güzsörög, guzsorog, görnyedez – hasfájás miatt; gözsörít vagy guzsorít: összecsavarít, összehúz pl. a görcs 

Gözsörtös: csög-bogos, facsaros fa 

Gránica vagy daránica: bükk- vagy cserfazsindely, fatégla. 

Guba: buga, golyó, p.o. a szemed gubája 

Gucsmi: konty 

Gudu: kis lyuk = tömlöc. 

Gugyi: pálinka utolja 

Gujáz: cigléz. Gujázik: dagad, csomósodik; felgujázott a fejem: feldagadt – ütés miatt; akkorát gujázott, mind a kujakom. 

Gunyaszt: szunyókál, lüktet egyet-egyet a fejivel = gyökint 

Gurdancs, gurdéj: kövér helyeken nőtt sokféle haszontalan pukkantó, laboda, bürök s több efféle növények összege 

Guvad: duvad; guvadt szemű béka 

Guzsaj: rokka. Guzsajüllőfű, guzsajvirág (Háromszék). – Marosszéken: (kakasmandikó): őszike. Elé lehet venni a guzsajat, met kijött a tuzsajüllőfű. 

Guzslás: megfacsart vesszőveli kötés; elcsigázás. Guzslódik: sok bajjal nyomorkodik, csigázódik; elguzslott marha 

Gübü: gamatlé, moslék; és köpülőfa; innen gübülni: köpülni. Háromszéki értelemben: mucskos, gamat. Te gübü! Mit gübülődöl annyit. Gübüfa, gübülőfa: halászó rúd a halak hálóba hajtására 


GY 

Gyaka: a szekér oldalát tartó lőcs felnyúló hosszú vége, mely a kévét megfogja; asztagkarimába szurdalt fedéstartó apró hegyes fák; asztag és csűr hegyébe állított hegyes rudak. Gyakázni, meggyakázni, felgyakázni 

Gyakor szita: sűrű szita. 

Gyakrozni: sűrűn rakni. 

Gyámbál: tépdes, gyömötöl. 

Guzsaj: rokka. Guzsajüllőfű, guzsajvirág (Háromszék). – Marosszéken: (kakasmandikó): őszike. Elé lehet venni a guzsajat, met kijött a tuzsajüllőfű. 

Gyanántam, -ad, -a: helyettem, -ed, -e. (Személytévesztés.) Gyanántam ölelte meg: mintha én volnék, akit gondolt 

Gyápol: letepel, a földre terít, tép, és: fedd, gyaláz (Csík). 

Gyavul: javul, gyógyul; gyavít: gyógyít 

Gyëpël: gyepen legel 

Gyilak: daganatos nyavalya szarvasmarhák lábán 

Gyiresz: gyér növésű erdő; gyirölni: ritkítani, szertébb rakni (Udvarhelyszék) 

Gyomatag: gyomótás gyomnőtte hely. 

Gyöntölődni, gyöntölögni: fejét törni vmin (Udvarhelyszék). 

Gyükér: gyökér. A szemed gyükere! = te ügyetlen! 

Gyütteni: gyűjteni, takarni. – Szénagyüttők 




Ha’: hanem. Nem Péter vót, ha’ Pál. (Udvarhelyszék néhol.) 

Habarcs ember: tisztátalan, eszelős. – Habarica: csinálatlan utakon híg, vízzel elegy büdös sár. Habucskol – a vízben (Udvarhelyszék) Hadaritt: kever. Hadarítsd meg azt a pálinkát! (Udvarhelyszék) 

Hadni: hagyni; hadhassam vagy hathassam 

Hagyakodik: igazítandókat tűz ki 

Hagyati: halogatódzó. Hagyati módra menyen a te dolgod. Hagyatiskodni 

Hajdonfejt: hajdonfővel 

Hajk vagy halk: forgács, mely rovásból pattan ki; rovaték. Kettős halkkal vágni: kétfelől bevágott halkkal, melyet után feszítnek. Hajkol vagy halkol: rovatékosan vágja le a fát. Hajok: aki nagy élőfa levágásához fogott, arról mondják: igen nagy vagy igen kicsi hajkot vett. Hajokra dolgozik: aki késedelmesen visz végbe valamit 

Hallint: fülheggyel hall 

Halovány föld: tippadt, elázott szántó. 

Hamâ: hamar. Hamâ no! (Udvarhelyszék). 

Háncsu: lehántott fahéj 

Handász: hány-vet, hadonász. 

Handrikál: hadrál hevesen veszekedik. 

Hangos, félhangú: hóbortos, féleszű 

Hányadik a te házad az enyimtől? Harmadik, azaz: az enyim mellettin kezdve a számlálást. Hányadik a te házad az enyimhez? Negyedik, azaz: az enyim mellettin kezdve a számlálást 

Hányasdiba jár?: hányas fogattal; hányadán csépelnek?: hányadik véka a cséplőké? 

Hánytori, hányiveti: hánytorgató, magavető. 

Hájlad: meghajlad, pl. a faedény a napfényen. 

Hanyotág: hanyatt 

Hapsa hopsa: szer, rész; midőn a marhát nem fontra hanem részletekbe vágják ki, vagy több részvényesnek, kik szerbe állottak, ez esetben mondják: Hopsába vágták ki. Hopsába sem jutott. 

Harák: hákk, turha: flegma 

Hárám: könnyűszerűleg csinált gyepű vagy kert; innen: béhárámolni 

Harang monya: harang üteje 

Harél: cseveg, mindent összebeszél. Sokat ne harélj! (Udvarhelyszék). 

Hárintozik, hárintkozik: félrekapkodja magát ütés, fogás elől. 

Harizsál: harázsol, széthadargat. Úgy kiharizsálád-e azt a tüzet? 

Hárogat: hárintgat, félretologat 

Hasas: terhes, viselős. Falu végin hasas leány írós vajat kéván. (Vajverés melletti mondóka.) 

Haskó: pókhasú, göndő (gúnynév). Haslag: hasán; haslag dőlt: hasal 

Hatagos: fakadékos – a háta 

Háta meghátal: meghusángol, doronggal elver, megkosztol valakit. 

Hatlat: szeleskedve dolgozik 

Hatol: jól, gyorsan halad. Valahogy elhatolunk: eljutunk, elvergődünk, elevedzünk 

Hától: hátul 

Havadi: tavaszi virág, nárcisz 

Hëdërëg: hányódik-vetődik – vmely házi eszköz 

Héj: megszólító úgy is mondják: hécske, Úgy biza hécske. 

Hejj: hely (Háromszék) Hëj (Keresztúrfiszék) Hejjës, hëjös 

Hejbe: helybe, derekasan. Úgy megforgatták, hogy – ugyan hejbe! 

Héjja: hía vagy híjja; héjjános: hiányos. Annak még sok héjja vagy héjánossága van; azonban: hëába 

Héjju, héju: héj 

Hekre, hekkësën: gőgösen. (Hek: főnévül használatlan). Nagy hekre: nagy zajra, nagy puffra. Olyan hekre tartja magát, mind egy faragott pipa. 

Hendebitélni: a gyermek hánykolódva összegyúrta = összehendebitélte az ágyneműket (Udvarhelyszék) 

Henem: hanem; heneha: haneha (Udvarhelyszék) 

Hengér: hóhér, és: lator, másokat nyugtalanító ember; meghengérelni: megkínozni 

Hëppëg: lassan jár 

Heppen, leheppen: leesik. Csak leheppenti magát = leül heverni – a tunya munkás 

Hërgël: harizsál. Kihergelte a tüzet, és: izgat, ingerel. 

Hërzborz: puzduri, hirtelen felpattanó ember 

Hëss: hess el, hess ki! A Háromszékiek szokták használni a többesben is: hessenek el! hessetek el! 

Hetel, haval: az időt eltölti ok nélkül valami járásban. Se hete, se hava a dógodnak. Elhetelni 

Hetfű: hétfő 

Hezsetël: helyt álló testnek vagy állatnak nyughatatlan, játszi, zajos mozgásáról mondják. A kisgyermek kezivel, lábával, nyelvivel hezsetel a bölcsőben, a lúd a ketrecben stb. Menj tova, gyermek, ne hezsetelj körülettem. Hezseti: szeleskedő 

Hibbad: lappad, lelohad (Csak felfúvódott sárról mondják.). 

Hibók: pocsolya, híg sár. Hiboncás, hibarcos, hibókás: ingoványos vizes hely 

Hijó: hajó (Udvarhelyszék) 

Hím-hám: ím-ám vagy hímezés-hámozás 

Hink-hánk: akármilyen, hányt-vetett, léha. Hink-hánk ember, dolog, gondolat 

Hirpitél: hiricel, nehezen lélegzel (Udvarhelyszék) 

Hó: megszólításnál Uszken egyik kiáltja: Pista hó! apa hó! Ez feleli: hó! Háromszéken így felelnek: he! 

Hobban, lehobban: leesik, lehuppan, lesuppan valahonnét. 

Hobpipa vagy hoppipa: habpipa. Úgy ül ott, mind egy hoppipa. 

Hócbeli: jobb felőli – csábeli: bal felőli – ökör 

Hojpad vagy tojpad: gyengén horpad; innen: hojpacsos, hojpadtas, tojpadásos 

Homp: gyep, hant. Felhompol: felhantol 

Honcsokturás: a vakondok által felhányt csomó föld. Az ördög is megunja örökké egy honcsokon ülni. (Közmondás) 

Hopocál: térdin vagy kezin a kis gyermeket alá s fel hintáztatja. 

Horgászódik: tudakozódik (Udvarhelyszék) 

Horokáj: harkály. 

Hosszúkutya: agár. 

Höbörcsös: bibircsós 

Hörcög (Udvarhelyszék), hërcëg (Háromszék): herceg 

Hupores, huporcsos: hol sok apró dombocskák vannak egymás végtibe 

Hunyor a szömélye (l. [Tűz villog nap rogyog…]. népdal): itt kétségkül a székely nép hunyor nevű virága értődik, mely pirosló virágokkal és szárakkal s emellett fekete pettyes zöld levelekkel lévén ellátva, a barna pirossal ábrázolja. Bővibe van a vidéken. (Udvarhelyszék) 

Hurbolni: elviselni, elnyőni. Hurbolódni: fáradozni, magát kínozni valamely dologgal 

Húros, hurbancs, gurbancs: félig öltözött, lusta, tongyó. Húros fejérnép. Hurbancs módra öltözik. Gurbancsoson jár. 

Hurutni: köhögni. Ne huruss annyit! 

Husztaj vagy hujsztaj: farkas (Hétfalu). 

Huzalkodni: veszekedni 

Huttyanni, meghuttyanni: vékonyodni, összeesni 

Hutyoró: vessző. Törj vesszőt hutyorónak; hutyoll vagy hutyorol: megsuprál 

Hülajtó: a pitvarajtón egy külső ajtó lécből csinálva – a hűl szótól, minthogy a szél szabadon járhat rajta át (Homoród vidéke). Levélajtó (Háromszék) 


I, Í 

Ideig-háig: bizonyos idő-, kevés időig. Időre-hára csak meglesz. 

Idilló: ügyetlen (Udvarhelyszék) 

Időjutva: ha idő jut reá; időtanálva: ha idő úgy találkozik. 

Igaziba: igazában. Igaziba búsult. 

Igën-úgy: többnyire úgy 

Igyenössen (Udvarhelyszék). Igyenëssen (Háromszék) 

Ík, íkszeg: ék, ékszeg; megíkelni. Néhol a marha lábába verni szokott jégszeget is ikszegnek mondják. 

Ikránik vagy ikrándik: undorodik valamely eledeltől, irtózik. 

Illározik: dáridóz, mulatozik 

Illaszt: szalaszt; kiillaszt: kiszöktet; illog: bolyog bujkálva. Illasztani p.o. utána vminek 

Illint: koppint, köppöget. Illogat: iddogál. 

Imëlyëg: émelyeg 

Imëtten: émett, imett, ébren, eszmélten; imettem, -ed, -e; ellenkezője: álmottam, -ad, -a. 

Immá, immán, immág, immáng: immár. 

Inaskám: kis fiam (Udvarhelyszék) 

Ingërség: harag; ingeri: ingerkedő. 

Innap: innep; innapolni 

Innye: ejnye 

-int raggal gyakran élnek Háromszéken kicsinyítve: dobint, hivint, köhint, húzint 

Ippaszkodik: kivergődni, elémenni iparkodik. 

Irbontalan nagy: idomtalan 

Iromba: az aprón tarkás v. fejér és kékes tollúval vegyített, úgynevezett kendermagos tyúkról mondják 

Iromjáró: iromba járó ló, mely gyorsan léptet. 

Irrant: sikkaszt el hirtelen 

Istenget: istent emleget. Istenkëdik: könyörög, mint az Istennek. 

Istennébe: isten nevébe, ti. pufra, ingyen dolgozik 

Iszánkodik (Háromszék), sikolándik (Udvarhelyszék): csicsonkázik, csicsinkázik. Megiszamodás. Menjünk az iszánkodóra vagy jégre. 

Iszkitél, eszkëtël: izgat, ingerel (Erdővidéke). 

Iszkola, gránica: bükkfa zsindely 

Ítil, ítilet: ítél, ítélet 

Ittëgyën: itt, itten (Udvarhelyszék felvidék). 

Izgána: izgága 

Izomba, egy izomba, egy izromba: egy vágásban p.o. kettévágni fát vagy egyebet 

Iztet, megiztet: megpüsszögtet a portubák, légvonal stb. Izteti: püsszöghetnék 




Jára-futa: lótás-futás. Jári-futi: futkosó. 

Járkotál: sifitel 

Járós: guzsalyasba járó legény; az ő járóssa: az ő szereteje. 

Jártas-kőtes, járt-kőt: aki sokat járt-kelt. Jártas-kőtes legény 

Játoz: druszáz, e főnévtől: ját = drusza, pajtás (Jád: Hétfalu). 

Javátolni: javallani, ajánlani, rábiztatni 

Jehetök: jöhetek; jehessön (Udvarhelyszék). 

Jérke: egy éves kecske 

Jeszke: ijedős; jeszke ló. Jettség: ijedtség; jedni: ijedni. 

Johászodni, megjohászódni: kiengesztelődni, megcsendesedni. 

Johok: a juh szónak többese. Adj enni a johoknak. 

Jókarat: mikor a legény leányt oszt a másiknak a táncban, azt mondja jókaratnak. 

Jókora: sem nagy, sem kicsi. Diókora, öklömkora: dió, öklöm nagyságú 

Jóllakástól való: csak arra való hogy jóllakhassék tőle valaki. 

Jószerint: jószerűleg, jórendin, alkalmasint 

Juttig való: elegendő, mindenkinek rész juthat belőle. 




Kabala: mikor a matolláló vétségből azon egy nyomban kétszer veti a fonalszálat, mondják: kabalát vetett. Kabala jelent Uszéken mindenféle lovat is. Kabala: ekekabala. Csíkban: kételen csúszó. 

Kacsula: játék a gyermekeknél: egy t.i. állva lábai elé veti sapkáját a több társak akarják azt előle elrúgni, ő gondosan igyekszik azt lábával megakadályozni, s aki elrúghatja, némi előnnyel bír (Udvarhelyszék) 

Kahoj: az a fa, melyre a házi kemencék cserépkályháit alapítják. Tedd a kahojra, a kahojfára. (Udvarhelyszék) 

Kajács kajcsa: horgas lábú, kajsza 

Kajt: kajtárkodik, kajlárol, kajtat. Ne kajtass annyit! Ó, mit kajtassz, te kajti! 

Kákni: tátni a száját (Torockó) 

Kákvirág: havadi, nárcisz. Fejér havadi, sárig vagy sárga havadi. Cukros kákvirág 

Kalák: lopott marhának megtérítésiért előre adott pénz (Udvarhelyszék). 

Kalári: kontytartó lapos hosszukó ón vagy vas 

Kalongyál: rakosgat, papusál. Napestig csak a lábát kalongyálgassa = egymásra papusálja 

Kam: kan. Erëdj, rekeszd bé a kamot; kiherélték a kamokot. 

Kancsi: kancsal. Kancsítni 

Kándász: kondás (Udvarhelyszék) 

Kankó: akárminémű fa-, vashorog vagy kapocs, és: mankó. 

Kanzsa: egy éves kandisznó (Udvarhelyszék) 

Kánya orrú: horgas, hegyes orrú 

Kanyvadoz: a virág dér vagy forróság után. Mondják így is: konyvad, lekonyvad, kányvad, kánnyad 

Kapdál: vmi után vagy vmin. 

Kápôna: kápolna 

Kápsál, kápsálódik: vakaródik; a medve megkápsálta; minek kápsálódol annyit, te?! 

Kapsogtat: csattogtat 

Kapuzábé: kapufélfa. A kapuzábétól vett búcsút. 

Karamitt: kört csinál. Jól karamított belőlle: levágott. Karamodik: kanyarodik – part 

Karé: karaj, és: rozsalj; karél: rostál; karén vagy karéba: félkördeden, kerekítőleg – rakni 

Karikós: karika(lábú) 

Karingó vagy keringő: örvény. Karingó bábó vagy kerembábó: gyerekjáték, midőn valami körülforog 

Karjos: karosszék 

Karmëntő: karmantyú – aratóknál. 

Karuj: karvaj 

Kasmat vagy kasmota: mindenféle hányt-vetett portéka, mi ha érintik, zajt csinál, innen: kasmatlás, kasmatolni: zakatolni 

Kaszaj: kazal. Kaszaj széna vagy fa 

Kaszeró: koszorú (Torockó) 

Katrat: valami aprólékságot keres s szedeget össze. Katrass tűzgyújtanivalót. 

Katyó: főtt szilva; katyós megkatyósodott: ellágyult. 

Kauncol: a megláncolt ebről mondják, mikor békétlenül ugat magában 

Kebeles: torkos, nagyiható (Csík) 

Keccër: kétszer (Háromszék) Keccör vagy kecczö’ (Keresztúrfiszék). 

Kecskebukka: kecskekóra (Erdővidéke kecskebucska) 

Këcëgtet: a lovat szájcsattogtatással hajtja; keceg: perceg – az óra. Keccen lekeccen: gúnyosan mondják a gőgösről, hányavetiről, ha lóról vagy hivatali polcáról is lepottyan 

Kelevész: épületszarvazáskor egy rúdnak felső végére kötelet kötnek s azt a felállítandó szarufák kakasüllőjére rákötik, s rendre azon köteles rúd segélyével állítják fel a szarufákat – azon köteles rudat kelevésznek nevezik (Háromszék). Serkény (Udvarhelyszék) 

Këllősködik: magakelletőleg bánik, viseli magát. 

Kencs: kenőcs (Csík) 

Këntërfalaz vagy köntörfalaz: fog ide is, tova is; fertályoskodik. 

Kényszëri: kénytelenkedő. Be kénszeri módra menyen a te dógod. 

Képës, p.o. nem képes: nem lehet. (Kolozsvárt: nem képesse.) Ugyan hogy képes ezt tenned? Ha képes, tedd meg: ha lehet, tedd meg 

Képëszkëdik vagy gebbeszkedik: rémesen rámereszkedik, mint egy fakép 

Képni: képpedni. Képség: csoda; megfogta a képség: csoda fogta; elképtem rajta: elhűltem rajta; képtet: bámít, ijeszt; képtibe: képpedtibe – eláll szeme-szája. Elképpedni; elbámulni 

Képzelődik. Nekem úgy képzelődik: nekem úgy tetszik 

Kerek egész Háromszéken vagy Uszéken nincs párja. De nem szokták mondani: Kerek egész Csíkba vagy Marosszéken. Ezt Csíkról így mondanák ki: Csík országába nincs párja. 

Kërcël: rágcsál, p.o. egér 

Kerinbógázik: körbe kalimpál, karingózik. 

Kérincsël: kéreget 

Keröng: kering (Udvarhelyszék) 

Kérőre szólni: mikor a marha kérőt rág, s ezért szól a csengető rajta sajátságos hangon 

Késleg: p.o. hajtani a marhát annyit teszen, mint tereh nélkül szabadon vagy kötéllel összekötve, vagy járomban, de teher nélkül hajtani. (Késenn: szabadon, nyűg nélkül. Ormánsági szó, Lásd Tájszótár [Budán, 1838.]) 

Kés szaka: a késnek a nyelv és éllapja közti nyakrovatéka; innen: szaka – a kerék- és abroncsé. Szakát vetett a kerék; az abroncs szakája 

Késén: későn. Késébben 

Kételenkëdik: kénytelen-kelletlen módon cselekszik. Kételenségem tartja: kénytelen vagyok vele 

Kettívágni: kettévágni (Udvarhelyszék) 

Kevesség: kevéssé; kicsiddég: kicsi ideig; többég: több ideig. 

Kezdik: kezd. Ő fogadkozni kezdik. (Udvarhelyszék néhol) 

Kézügyön vagy kezeügyibe: készenkaphatólag – tartani valakit. Kézenközön: közösen, több kéz között 

Kibekkëdés: utálság, irtózat. Kibekkedés nézni is. Kibekkedem miatta. 

Kicsidëlni: kicsinek tartani 

Kicsinnébe: kicsinbe, kevés híján múlt, hogy… 

Kicsök: a gyermekek egymást kicsökik: kiütik a likból a láncszemezésnél 

Kidülleszt: kidőleszt 

Kifoggat: kipuhatol, kikémlel. 

Kihërgël: kitúr 

Kiközlet: közből kihagy 

Kilakni: kilaknak a gyermekei = másutt szolgálnak. 

Kiméncsërült: kidülledt – szeme 

Kimil: kimél (Háromszék), kémél (Udvarhelyszék és Csík). 

Kirlán: éves bárány (Marosszék), mióra (Udvarhelyszék). 

Kirrëg a tojáson ülő tyúk 

Kiszi: kocsonyaforma étel neme, zabtócsból kovásszal megkeletve úgy főzik, mint a kását, s tejjel vagy szilvalével eszik – csak nyelni kell de megrágni nem szokás. 

Kiszínlëli, kiszínli: kiürügyeli – magát belőle. 

Kivaszkolódik: kivánszorog, kászolódik – az ágyból. 

Kivilágra ojan: épen olyan 

Kócs: kulcs; kócsár: kulcsár. Kócsollik: keményen csukódik össze; kócsos: kemény csugájú – dióbél 

Kocogány: derékig érő ujjas zekeposztóból a közrendűeknél (Udvarhelyszék) Kodágni: p.o. a tyúk 

Kodoz: éhezve jár szét vagy ül; kodozik: szenved éhségtől. Egyél, hogy ne kodozz mind otthon! Elkodohozott (Udvarhelyszék) 

Kohéngatni: kohén szóval csúfolni, mikor valakit szeméremsértő működésen kapnak, vagy ha elbúvik egyik gyerek s a más megkapja, lekohéngatja e szóval. – Kuhit mondani: megvetőleg elhagyni valakit, lemondani róla (Udvarhelyszék) 

Kók: botyikó; kókos páca: a végin, hol fogják, csont vagy réz botyikós (Udvarhelyszék) 

Kollát lábú: horgas lábú 

Konászodik, megkonászik: csendesedik, magában megjő. 

Koncol: türköl – gyermek a tojással 

Kondorikó: kondor szál – a futó növényen. 

Konkorgat: fintorgat. Ne konkorgasd az arrodot! 

Konkorodik, koncsorog: – kígyó; szalonnabőr a tűzben. 

Konnyaszt: nyakon üt. Ma jól megkonnyasztlak! 

Koppsemmi: nagysemmi. Mit kaptál? Kopsemmit! Hoztál-e valamit? Igen koppsemmit! 

Kopocskál: kopácsol 

Kopogó fejemre: egyes-egyedül – vagyok. 

Korcsia: kis szánkó, korcsolya. Korcsiázni 

Kóré: kóró 

Korhadék: száraz takarmány-roncsolék. 

Korhantó: semmirekellő 

Korittó: kisded sajt 

Korkojó: féleszű, csodatermészetű 

Korlát: deszkakerítés (Marosszék) = üstfa (Udvarhelyszék) 

Kosár: e szót a hszéki ember e három szóval mondja ki: kas, kasár, kasornya, mégpedig mindég megkülönböztetett értelemmel. Kas: így nevezi a törökbúzás kast, polyvahordó kast, búzatartó kast. Kasár: az a kerítés, melyben az esztenás juhok, vagy más nyájak, makkoló sertések erdőn vagy mezőn éjjeli szállásra megrekesztvék. Kasárnak nevezik azt a kerítést is, melybe a határon prédáló marhát elzárják. Megkasározni a földet annyit tesz, mint rajta a nyájat trágyázás végett meghálatni. Megforgatni a kasárt azt teszi, hogy azt a megtrágyázandó földön tovább helyezik, amint következik. Kasornya: e szóval mondják ki a virágtartó, élelemhordozó, gyümölcstartó, strimflikötő, s bármely másféle kisebbszerű kasokat. 

Kosda: több éves berbécs (Udvarhelyszék) 

Koszik: kopik, vásik; koszlat, kosztat: hámlat. 

Koszlobár: kis becsű, alávaló ember 

Koszmos: koszos, varas, piszkos 

Kosztolni: koszttal vagy karóval verni – a gyümölcsöt a fáról. 

Kosztorang: túlságos magas növésű, arányos izmok nélkül. 

Kotymány: sáros hely utakon 

Kótya: egy hosszú fácska, melyet a játszó legénkék négyesben szoktak ütni botokkal; kótyázni (Udvarhelyszék). Kotyka: labda; kotykázni: labdázni; kótyázás (Torockó) 

Kotyogós: ittas, jó félbe van. 

Kotyós: igen elért szilváról mondják 

Köblös: gomba neme, mely a gabona közt terem, akkora, mint egy nagy egér füle, némelykor teli apró maggal, mely elein veres, később megbarnul. Az aratók abból jövendölik meg a gabona eresztőségit, ha t.i. sok mag vagy kevés van benne. (Udvarhelyszék) 

Kögyös vagy kigyes vagy kegyös: kegyes, és: szép, szerény (Udvarhelyszék), këgyes (Háromszék) 

Köllős-közepe: éppen a közepe 

Kön, megkön: elérik. Megönt a szilva: megráncosodott (Csík). 

Könnyedön vagy könnyedén vagy könnyüszölleg (Udvarhelyszék) 

Könyöklő: ahol a marháknak a csűrből keresztül enni adnak (Udvarhelyszék) 

Köpec: göbecs, tócsa (Hétfalu) és: egy erdővidéki falu, honnan a közszó: Baj van Köpecen = meggyűlt a bajunk 

Köpörödik: töpörödik 

Körmönködik: kapaszkodik. Körmös legén: jó fogd-meg legény. 

Köröpöl: körüljár repdes, p.o. mikor a fára szállt ülüt szarkák s varjak körülrepesik cseregve, károgva – szokták mondani: ugyan köröplik a varjak. Köröpőli a leányt a legény: jár körüle, víjja. 

Kötelezkëdik: ígérkezik 

Kőtes: cikás, csírás – gabona 

Kőttség: átalában minden, amivel a kenyeret vagy puliszkát enni szokták 

Közi: közé. Közből: pl. baj van még közből = nehézség van még a dologban 

Közküpülődik: házsártosan, izgágásan veszekedik 

Közlet: közbe ejt, közbehagy; közletőleg: közbefogólag. Jól közlesd azt az árkot, nehogy a kerék beléessék. 

Közöst: közösen; közöst birtokolva; közöst igazittsuk: együtt hajtsuk végre 

Kuckaringós: cikornyás, kacskaringós. 

Kuhar: terméketlen omladványos hely (Marosszék). 

Kukujza: áfonya 

Kuréz: tréfál. Ne kurézz, héj! 

Kurittyol: éjenkint az utcán kurjongat 

Kuvad: guvad, p.o. a fa kérge, midőn lehámlik. Kuvadoz: a szárazon szántott föld 

Küjjel, kült, küvül, kivült: kívül, kül kívülről; küjjebb: kijjebb; künnebb: kinnebb; künnét küvünnét, küjjelről stb. 

Kürül: körül; kürülbé: körülbelöl, mintegy, 

Külü: nagy só- és máktörő famozsár. Zöld külü: zöld harkály. 

Küsdbe menni: birkózni, birokba menni 

Küsdeg, küsdég, küsded: kisded. Küsruha: zsebkeszkenő. 

Küsélesz, kisélesz: élesztős keverék 




Lábánvaló vagy lábos: vetés, termény, mely még nincs learatva, lekaszálva. Lábka: lábcsó, faláb; lábkázni: falábon járni. Lábint vagy lábbint: lábával nyomint 

Lacsik: mikor a macska, kutya iszik vagy levesételt eszik, a székely ezt úgy mondja: a macska lacsik, a kutya lacsik. Lacsni 

Lagymatag, lagymatég: lenge, félmeleg, és: lágy – ember. 

Laj: zsilipen aluli hely vagy lezuhanó víz deszkából készült árka, malomnál – a malomkerék felett 

Lajtol: a hegyre nagy bajjal kilajtol (Udvarhelyszék) 

Lak: alak, buba értelemben. Édes lakom! szép kicsi lakocskám! 

Lámpó: lágy, puha, lomha 

Lámsza vagy lámszag: hadd lám = hadd lássam! Láddsza 

Lándëg: ládd-e? (Usz, és Erdővidéke néhol) 

Langalló: palacsinta – kenyértésztából; mintha mondaná: langon sült sütemény 

Lanyhó, lajhó: lágy, puha ember vagy marha. Be lanyhó ember vagy! 

Lapi: lapu, akárminemű fa vagy veteménylevél. Lipilapi: igen gyér levelű káposztafőről mondják 

Láhatom: láthatom. Láhassuk 

Lapótya: vastag palacsinta. 

Láz: nagy fennsík 

Lecskëdni: locsolni, sáros vízzel preckelni. 

Leb: a láng éle vagy teteje (Udvarhelyszék). 

Lebbedëz: lebked. Jóízűn lebbedez a szél. 

Lebelëg: szellőzi magát restelkedik 

Lebënkél, libonkál, libinkél: lebeg p.o. víz színén. 

Lecikkent: lecsippent, leszegint 

Lecirmolni: legyalázni, legazolni 

Lecs: elfőtt ázalék; lecskáposzta: lucskoskáposzta. Lecsi, licsificsi, lecsperdi 

Lecselő: a kovácsoknál; a kürtőskalács sütésnél. 

Lederc: gamat étel 

Leduzni: leleppenteni – ajakát. 

Legéntëm, -ed, -e, leántam, -ad, -a: legény, leány koromba. Legéntembe 

Legén! erőssen megházasodám: bizony rossz házasságot tevék (Udvarhelyszék) 

Legyáfol: legyaláz lediflámál 

Lekajladt – a kedve: lekonyadt (Udvarhelyszék). 

Lekeremitt: kereken leszeg 

Lélekdobáló: kenyér; lélekhajgáló: galuska; szájbosszontó: pálinka (tréfásan) 

Lelibbenteni: lelebbenteni – szél a kalapot az ember fejéből. 

Lënge: lágymeleg, langyos – víz. Lëngedik: lengül, langyul, lengésedik 

Lëngeteg: megernyedt, elviselt, szakadásnak indult, p.o. ing. 

Lengyën: sárga virág. Olyan sárga mind a sárig lengyen. 

Lepcs: leppentyű, és: pittyedt ajak, meg: pofonlepcsentés. Úgy vágta pofon hogy ugyan meglepcsent. Lepcsës: lusta öltözetű vagy sokbeszédű. Lepëcs: sárral, hóval elegyített hígság. Lepënyën: lustán, leppesen 

Lépesül: gazdagodik 

Leppencs vagy leppëgő: késedezve, szaggatva beszélő ember. 

Leplibe: halkan, lassan, nem szeleskedve 

Lesdi vagy lesi: ólálkodó; leskődi ember 

Lesunnyasztani: letartani, leereszteni fejét v. farkát; leginkább fülét a macska, a kutya, ló 

Lésza: a vékony vesszőből font szekérkast és a majorházaknál a juhok akla körüli, tovább vihető kertelést nevezik így (Udvarhelyszék) Leszinëlni: lefölözni, letisztítni – mézet, és: lebárdolni 

Letëpëlni: levetni, letiporni a földre 

Leterittëzni: földre lefekünni, valamit maga alá teregetve, s anélkül is 

Lézërëgni: lézengeni 

Lezsbël: lebzsel = tunyán hever 

Levesz: lesenyved – tag. Leveszett a kis gyermek hónyalja vagy ágyéka 

Libár: izomtalan gyenge termetű (Udvarhelyszék) 

Libbencs: egyik lába kurtább. Libbent, libickel: sántáról mondják. Libbents errefelé. 

Licskol: lucskol; licskos: lucskos. 

Liklik: csiklik (tréfásan). 

Liphec, libhec: ügyetlen. 

Lipicsán: gyáva, rossz testállású 

Lipinka vagy liponka: libegő hinta, és: libbegő v. sántító ember. Lipinka Péter 

Lóbita: lógó mi, fityegő 

Locsadék: rossz, híg étel. Locsadékkal is kielégíti. 

Lódigálni, dobogálni vagy hanyigálni: dobálni. 

Lófiú: csitkó. Lótok: hám (Csík) 

Lógározni: tétova járkálni 

Lóginyázik lókonyázik: azon egy helyen ide s tova mozog, p.o. a sasfa a földben, az ág, növény, kóró stb. 

Lok: két hegy közötti keskeny tér 

Lombi: lombos szőrű. Innen az ökör nevezet: Csá Lombi! Lom, lomos, lomatlan: szőrborítékos, szőrborítéktalan 

Lopacsolni: lopdosni. Lopicskálni, lopocskálni, lopocskolni. 

Lóposz vagy lóposzogó: puhatag, pöfeteg = alma nagyságú, gombaidomú fejér növény kaszálókon s erdőben, mely megérvén, idővel füstölgő szürkés-fekete hamuforma por jő ki belőle, ha gázolják. 

Lopta: labda; loptázni 

Lök: likas térség magas helyen (Udvarhelyszék). 

Lőtő vagy lőjtő: lejtő 

Lötyke, lötyögős: ami felolvadt; lötykölni: hígra keverni; löttyed: meghígul 

Lőtyönfitty: hitvány, gyáva. Lőtyög-fütyög (Udvarhelyszék). 

Lúdbűrű: bibircsós bőrű 

Lökkenő: útgödör 

Lükütölni: mikor a gyermek magát a földön ülve lógatja, mire neki azt szokták mondani: Lüküt, lüküt, jó mozsár! 




Macskálódik: nyűgölődik, ügyetlenül, ferdén tesz valamit. 

Mácsik: mákos csík, nagypénteki étel sodrott tésztából (Udvarhelyszék). 

Maga: ugyan, de ugyan, no. Maga miért? = ugyan miért? Maga ne dolgozzál! Maga bizon: no bizon 

Magábavaló: magányszerető, és: magán, külön levő. 

Magamszín: magamszínű vagy színemféle: oly színű, mint én. 

Magyaró: mogyoró 

Mái: mai. A mái szentséges nap 

Majt, majtég: majd, majdég 

Makuj: makacs, akaratos, szóra nem vehető, makrancos. 

Makverő: vakmerő 

Málász: árvíz összehordta vagy víz színén összeverődött mindenféle apróság (Keresztúrfiszék) 

Maláta: az ecetnek megtört vadalma elvetni való része (Udvarhelyszék). 

Mállik – akármi, ami zsendül. Mállik a szilva, zab, törökbúza, cseresznye 

Mamós: mumus, rémkép. Megmar mamós! (gyermekeknek mondják) = ne nyúlj vagy ne menj oda! 

Mamuszkol, majkol, mamókál: nagy lassan, majszogva csinál valamit 

Mán, máng, má’: már 

Mányi: másikanyó = nagyanyó (Hétfalu). 

Mápo vagy mák: másikapó = nagyapó (Hétfalu) 

Marin, nagy marin: tályog – fültőn, nyakszirten vagy egyebütt keletkező nagy csomó, kelés 

Marul: marjul. Kimarult a karja. 

Másodolni: ismételni 

Maszok: apró szőrportéka, ami a gyapjunéműből kiszotyog (Udvarhelyszék). 

Masztol, maszatol, mosztol: mocskol, összezúz, morzsol, apróra őröl. Masztos: mocskos 

Maszuta: aki gyáván s hosszason pipizál = dolgozik valamit. Majszi, majszogó 

Matarász, matikál, matrizsál: keresgél – kézzel. 

Mazlag: rongyos csepűöltöny (Udvarhelyszék) 

Mazsár: mozsár (Udvarhelyszék) 

Me, mesze: ne nesze! Mesztek, metek: nesztek. 

Mëckëndár: Metzenseifer [német: nőcsábász]. 

Megbogározni: futosni (Hétfalu) 

Megbűzlögel: tél-túl megbűzölget. A marha a kóstot csak megbűzlögeli, s ott hagyja. 

Megcsámporodik: savanyúság által megromlik. 

Megcsukorgatni: megsugorgatni. 

Megernyesëdik: megsíkul – az út (Homoród vidéke) 

Mëgesëtt szűvibe: megszomorodott. Szűve megesett rajta: megsajnálta 

Mëgeszelni: megészlelni, felfogni 

Megcsëppenteni: megfejni a tehenet, mikor kicsi tejet ad. 

Meggyakrozni: sűrűn tűzdelni – lábát a táncban 

Meghitvánkozni: megsoványodni 

Meghódlik – a gyermek: azt tartják, hogy ha a kis szopó gyermek a holdba néz, hassikulást kap, elfogy és elsárgul 

Mëgi: megé. Bébútt a pest megi. 

Mëgintlen, megéntlen: viszont, megint. 

Megkörmözzik – a sár, mikor fagyni kezd. 

Megmejjed: elpusztul; kimejjedt mindeniből. 

Megmirgilusodott: rossz kedve van, megbikacsolta magát. 

Megmurran: megbúsul; megmurranta magát a szél. 

Megnégyelni: valakit észrevehetőképpen megverni 

Megoklok: jótállok (Udvarhelyszék). 

Megöbred: felébred (Udvarhelyszék) 

Megrázta a ló = az idő, a nyomorúság, az öregség. 

Megrëkken: rogyva rándul vagy ütődik 

Megrőkönyődik – a fa, midőn az állásban megromlik, megfő. 

Megsirül: nekiiramodik. Megsirült, mint a forgószél. 

Megsuvasztani: erősen megütni akármivel 

Megsüllen: a tűzre visszatett puliszka, kása 

Megszabni: díszarányossá tenni, p.o. az oszlop megszabja az épületet; a köntös megszabja az ember testét vagy dalibbá teszi. 

Megszönteni: megsejteni (Udvarhelyszék), megszënteni (Háromszék) 

Megtepsenni: elnyúlni 

Mëgvënni – a disznónak a szakáját, tyúknak a pípját; megvenni az égő épületet = megmenteni. Megvëtte nőül: elvette. Megvëtte a félszit: félelmessé tette magát előtte 

Méhejt vagy mëhejt: mely helyen, hol? Méhëré: mely helyre (Udvarhelyszék). 

Mejjékest: egy vonalban – mentem vele (Udvarhelyszék) 

Méncsërëdik: p.o. ha az iszákos szeme a sok szeszes ital miatt elvérmesült és elrútult, mondják: kiméncseredett a szeme. Így az elkényesült anyás gyermekről, aki ha kedvit be nem töltik, mindjárt mérgesen sir, s száját elvonva rút képet csinál, szokták mondani: Ha valami nem tetszik neki, mindjárt elméncseredik. 

Ménős: van, ki egyetlen rossz lováról is mondja: az én ménesem (Marosszék) 

Ménkő: mennykő (Udvarhelyszék). 

Merënke: merítő sétár 

Merënkődik: kétkedve készül ugrani át – az árkot 

Merét, merőt: merően vagy merőben, mereiben, folyton. Merős-mereibe: egészen 

Merkël: duzzog magában 

Merrünt: mi tájt, hol? Merrünnet: honnan, merről felől? 

Messzüve, messzüvé: messzire 

Met, mett: mert (Háromszék), mer vagy më (Udvarhelyszék) 

Métt, miétt: mért, miért (Háromszék), mé’, mér v. miér? (Udvarhelyszék). 

Métő: métely. Métős: mételyes (Udvarhelyszék) 

Mëzge: mézga; mëzgëllik: mézgát ereszt némely fa tavaszkor. 

Mic: perc. Egy micre megvan, csak fogjunksza hezza! Nem kell neki több egy micnél. 

Mihent, mihentësën, mientës-miënt: mihelyt. 

Mihót: mióta 

Miik vagy meik vagy mík: melyik, mely. Valamík, valameik 

Míjes: műves p.o. kőmíjes. Te míjes vagy ebbe dologba: részes; míjesnap vagy miesnap [:hétköznap] 

Mikô: mikor. Mikô mönyünk el? (Udvarhelyszék) 

Millér: szénnek kiégetés végett összerakott facsomó (Udvarhelyszék). 

Mimëlëg, bibëlëg: nebeleg 

Mindënlëtteképpen: mindenképen. 

Mindonkô: mindenkor (Udvarhelyszék). 

Mintsebb, mintsább: mintsem (Udvarhelyszék) 

Mióra v. millóra: düszke vagy diszke = előhasú juh, egy éves bárány 

Minyát, minnyát, minnyá, mingyá, mingyát: mindjárt. Mintënës minnyát (Háromszék), minnyájtoson (Hétfalu) 

Mióka, miuka!: kis macskát szólító nevezet. 

Mirgyilusos: mérges 

Módotlan: tehetetlen, szegény; módúlag: módon, p.o. jómódúlag építeni. – Azonmódúlag: azonmódon, úgy 

Mohodt: mohult. 

Monyas, monyi: ménló 

Mordáj ember: erős, bátor, haragos ember. Mordiás vagy morgyiás: mord, iszonyú 

Morgó: a Marosvásárhely melletti Maros vízágak összeszakadása. 

Mormojál: duzzog, morrog 

Morzsika, morzsinka: morzsácska, morzsalék (Háromszék). Mozzsácska (Keresztúrfiszék) 

Moskotár mocskotár: muskatály – szilva, szőlő stb. 

Mosztolék vagy mosztalék, moszt: morzsalék; elhányt héja s rothadt darabjai a gyümölcsnek; egér mosztolék: egér által apróra őrölt gabona- vagy kenyéraprólék 

Möndöle, möndölecske: a juh mesebeli neve (Udvarhelyszék) 

Mönyön: menyen. Mönj el tel Hát még nem möntél el? (Udvarhelyszék). 

Muckorodik, melléje muckorodott: lapult, vonult, helyezkedett. Hezza muckorodtam. 

Muha: moha; muhásodott: mohosult. 

Mumák: szótlan, buta, hallgatag 

Murrantani vagy murrogtatni: mikor a követ hengergőleg dobják el az úton és murrog vagy durrog. Murrog: a szél, elhajtott karika, kő stb. Murrogtató: durrogtató 

Muszkotol: elmorzsál, megzúz. Elmuszkotolja a gyerek a kezibe adott kenyeret 

Musztika: lépsalak – sajtolt. 

Muszuj: fersing (Torockó) 

Mutuj: szótalan, míveletlen, durva – gyermek 

Muzsda: a szántók s kaszálók közti füves barázda (Csík), mëzsde (Háromszék) 




Nagyot falt: ereje fölött munkához fogott valaki 

Nainnya: nagyanyja. A nainnyád halála; nainnyád térgye. Akkor mondják, ha valaki rosszul találva a tárgyat, szól a beszédbe. 

Nálunk felé: hozzánk felé. Nálunk felé jő az ellenség. Jere nálunk! 

Nanás: aki legénynek leányt, leánynak legényt szerez közbenjárása által (Udvarhelyszék) 

Napnyuguti: napnyugoti (Udvarhelyszék) 

Nászolódik, nászenuszálódik: szedi össze magát s holmiját, készülődik 

Në: ni! – Né! né te né! = íme. Felkiáltó szócska figyelemkeltés végett 

Nebelëg: lebeleg, hasztalankodik 

Nekiillëngetni: módosan nekihelyheztetni – magát. 

Nekitürőzik: nekitűrközik. 

Néma: persely (Torockó) 

Nemáj vagy mit máj: miért? Nemáj vesztögetöm rea a szót, vagy mit máj vesztögetöm stb. (Udvarhelyszék) 

Neszere: szeles, futó eszű; neszet, neszetel, neszlet: zajt csinál. 

Neszüdik, neszitt: indulatosan vágyik rá; neki neszített: vágyat kapott rá 

Nëtëntók: ügyetlen, együgyű 

Netet: szeleskedve összezavar valamit, ide s tova kapkod. Ne netess, te neszere! Te neszeti! 

Netez: tétováz, kapkod, néz szerteszét. Mit netezsz annyit, te’? 

Nevetlen ujj: nevendék ujj 

-ni, -nitt; -nul, -nül: -hoz, -hez, -nál, -nél, -tól, -től – lakhelyre vonatkozólag: Pálni, Pálnitt, Páléknul, Eszteréknül. Menyek a bíróni, a biróékni, a bírónul jövök. 

Nihány: néhány. 

Níma: néma 

Nímet: német. Nímet szél: nyugoti szél. 

Nőrinc: Lőrinc 

Nunta: menyegző (Hétfalu) 

Nünnyögni vagy nyönnyögni: ünnyögni vagy ümmögni. 


NY 

Nyábálódik, nyebelëg, lebelëg: ügyetlenkedik 

Nyakal: nyaka ver = nyaklevest ad neki; és: kaszálás közben a fűnek csak hegyit szeldeli a rossz kaszás 

Nyak csigája: nyak csigolyája 

Nyakintani: biccenteni; nyakingat: gyökinget; nyakángatni: vonakodást jelenteni. Te mit nyakángatsz annyit! Tám nem akarsz jőni?! 

Nyálazó: mivel az asszonyok fonóban egymást kínálják: pityóka, főtt törökbúza, alma stb. 

Nyányó, nyavicka nyámi: ügyetlen, gyáva 

Nyáskalódik, nyáskál, nyáskotol: nyűgölődik, hágdos, peckelődik, pócikálódik 

Nyëg: nyög. Nyëgődözni. Mondd ki mán egyszer, no! ne nyegődözz annyit vélle! 

Nyelventyű: a szántásnál a két első ökör tézsoláját feltoldó vagy összekötő eszköz vagy peszlek 

Nyess: nyers 

Nyevere: minden lébe kalán; kényes, gyáva. Nyeverëg: nyavalyog 

Nyifatol: nyafog, nyifog 

-nyig, -nyég; -nig, -nég; -nyira, -néra, -nyére; p.o. hajtásnyig, -nyég, -nyira vagy hajtásnyéra; egy méföldnég, -nyére vagy -nyire stb. 

Nyilamat: nyílat, p.o. hegyé 

Nyilamodik: nyúlamodik, p.o. előre; a ló elényilamlott vagy nyilamodott 

Nyillog: nyílong 

Nyilva, nyilván: bizonyosan. 

Nyirángos: nyirkos – út 

Nyiszitël, nyiszkitel, nyüszöl: reszelget vagy metsz valamit rossz késsel 

Nyiszorog: nyikorog, nyakorog, nyekereg, p.o. az ajtó. Ritkán: csekerög (Udvarhelyszék) 

Nyivászka: élhetetlen, vannyogó – inkább leánykáról. 

Nyól: nyúl; nyójt; nyújt; nyólik: nyúlik. Nyólik a nyaka belé: sok gond- s költségibe kerül. Nyólás: nyúlás. Egy nyólást szőtt már az osztovátán: egy részt. Ez a nyüsttől a csigáig hátranyúló darab, melyet szétszednek, és két pálcával elkülönítenek, hogy a fonal össze ne sodródjék, mit egy nyólásnak neveznek. Nyútani: nyújtani 

Nyomodni: nyomkodni 

Nyosztolni, nyosztani: nyúzgálni tépdelve nyúzni; nyosztika: nyosztalék = rosszul vágott hús vagy bőr 

Nyugunni: nyugodni; nyuguszom: nyugszom (Udvarhelyszék). 

Nyújtó: a szekér derekát összetartó hosszú farész. 

Nyulánkol: lassan dolgozik 

Nyüsgeteg: helyt nem ülő, mint a nyű 

Nyüszkötöl, nyüskötöl, nyüstöl: sifitel, nyugtalanul hánykolódik. 

Nyüszüleány: nász- vagy nyoszolyóleány; nyüszüpogácsa: lakadalmi pogácsa (Háromszék). Nyaszaró ján (Torockó) 

Nyüvestén: nőstény 


O, Ó 

Ócsu: olcsó (Háromszék). Ócsó (Udvarhelyszék) 

Odalá: oda le 

Ódalbahó: farkas. Hújzad ki a vőgyből a fát, ha megetted a polyvát, hogy egyen meg az ódalbahó. (Hétfalu) 

Odacsosszintani: hebehurgya módon odaadni 

Ódallagos: ódaltos, ódalsó; ódallani, ódarolni vagy ódarlani: oldalt járni; ódallós: fartatós út; ódaltag vagy ódalt: oldaloslag 

Odaülni: kimaradni 

Ódik: oldódzik; megódott – a szijju 

Odor: udor = csűrben búza– vagy szénatartó hely, szakasz, földtől fel a koszorúfáig 

Odvarhely: Udvarhely (Homoród vidéke) 

Okrándani, ikrándani: irtózni, hökkenni. Megokrándott 

Októ: oktondi. Nagy októ vagy te! 

Ollóba venni: az építésnél az összekötött szarufákat szokták inkább ollóba venni, azaz: hosszú rudakra kötött kötéllel átkapcsolva emelni és fenntartani (Udvarhelyszék) 

Omlólag van: terhes 

Ontok vagy őtő: mit a mejjékbe belészőnek vagy öltnek. Lábbogó: mikor a mejjék egy része megfittyen; megjáró: a mejjéknek az a része, melyet nem fogtak bé a bordába, nyüstbe (Udvarhelyszék) 

Ontorác: az oly kakascsirkét nevezik így, melyben a nemi ösztön későre fejlődik; átvitt értelemben legényről is mondják (Udvarhelyszék). 

Ormó: bőrnek kelése, felcsattanása. – Ormós: hoporjas. Felormódzott. Ormojodzik: görözdölődik, horzsolódik 

Orotás, orotvány, ortovány, irtovány: felszántott bokros, erdős hely vagy gyep 

Orrongatni: haragot mutatni. Orrolni valakire: bosszút forralni (Udvarhelyszék) 

Ort vagy ert: ezzel csak rákot számlálnak; egy ort rák: 25 rák. 

Orvas, orvasság: orvos, orvosság 

Ossó v. ôsó: orsó (Udvarhelyszék). 

Oszitt: uszít 

Osztág, osztáng, osztég, esztág: azután (Háromszék és Udvarhelyszék). Ojsztán, ojsztántoson (Hétfalu) 

Ótó: túróbeoltásra való szárított báránygyomor 

Ottogyon, ittëgyën: ott, itt, azon vagy ezen a helyen (Udvarhelyszék). 


Ö, Ő 

Öbred (Keresztúrfiszék), ëbred (Homoród vidéke), ebred, ébred és ëbred (Háromszék). 

Öcsém, ëcsém és écsém (vegyesen használják Kfszéken); ëcsém (Háromszék) 

Ödöng: dülöngözve megy az úton – az elhízott ember. 

Őkjeme. Szëgény őkjeme: ezt akkor szokták mondani: mikor vki értelmén, erején vagy tehetségén feljül feszül, feszeng; mikor nagyot akar, mire nem képes; mikor olyat kíván, mire nem tartják érdemesnek. 

Ökörcsata: ökörcsorda (Homoród vidéke). 

Ökröndi: buta, bárdolatlan, durva ember. 

Önged: enged. Öngedetlen Keresztúrfiszék) 

Ökörfal: a falunak a mező felőli védkertjei, és a vetésmezőt az erdőtől elválasztó sánchányás 

Őrözni: őrizni 

Összedollik, ësszedollik: összetorhad, összedohollik. 

Összeöklöm, ësszeöklöm: két öklöm együtt; ësszemarok: a két markom együtt. Akkora, mind az ësszeöklöm vagy mind a két összemarkom. 

Összesollik, ësszesollik: összetorhad, összesenyved; ësszcsollik-follik: összeforr, összetekerőzik, összeáll 

Összesunyja: összehúzza, kucorítja – magát vagy egyebet. 

Összevétni vagy ësszevétni: összetéveszteni 

Ösveny: ösvény 

Özönfa: vízben keménnyé avult fekete fa. 




Pác: a meghéhelt kendernek a csepűnél és szösznél valamennyivel finomabb részecskéje. Megpácolni: ecsetelni Packona: patkonca 

Pad, padláda: hosszú keskeny láda, mi egyszersmind ülőhelyül is, fejérneműk tartásául is szolgál 

Padmoj, padmaj: pandal. Padmojt ás a víz a mart alá. A sírnak padmojja 

Pajmog, pusmog, pustog: magában evődik, kárpálódik, mondogat. Pustog a fülibe: sugdos 

Palánt: a székely asszonyok palánt alatt csupán káposztapalántot értenek; másnemű palántnál kimondják: hagymapalánt, répapalánt. A nagypalánt kész káposzta, a nagyleány kész gazdasszony. (Közmondás) 

Pálha: amit az ingnek a hónya alá varrnak fel (Udvarhelyszék). 

Palicsinta: előhaj választék leányoknál 

Palinkára vagy palinkóra: szélnek eresztve, fillengősen venni vállra a zekét. Palinkózik, palangozik, palankál vagy palangol: lebeg a szélen 

Pallag: parlag. Pallagon sült pogácsa. 

Parázsa: parázs, zsarátnak 

Paré: játszótér; ki a paréra! = parlagtérre 

Pasmag: a kártyázó ifjúságnál egy hasogatott végű fenyőlapocka, mellyel egymás tenyerébe ütnek játék közben (Udvarhelyszék) 

Pássadozni: henyén ásítozni. Csak ne legyen olyan nagy kedved a pássadozásra! Indulj immán ëgyszer dógodra! 

Pataró, fataró: oly hím állat, férfi, kakas stb., melynek születés szerint nemző ereje nincs (Marosszék) 

Pëcëk: nyelve, hegye vminek, ú.m. szíjcsatnak. Pëckëz: hegyez. 

Pëckëlődik: erőlködik valamire ereje s ideje felett; póckolódik, nyáskál 

Pedig-hogy: jó, hogy! (nem remélt sikernél). 

Pejp: sejp 

Pëlënke: pehely, pihe (Háromszék). Pölönke vagy pilinke (Udvarhelyszék). Pilinkéz vagy pilinkél vagy pilingel: szállingol – a hópehely 

Pemhedëz: ingyen él, lopja a drága időt a díványon (Csík). 

Pëlleni: perleni (Háromszék). Pölleni (Udvarhelyszék) 

Pëndër: kondor, pödrött; penderjeges: összefonolódott kondor szálainál fogva a felfolyó növény; penderke vagy pendergő: kondor szál 

Pëndikés: inges – gyermek 

Penég, penét, penyét, penyég: pedig (Homoród vidéke) 

Penető vagy penete: ölnyi hosszú, pálca vastagságú rudacska, csomóba kötött szalmával végén, mellyel a kenyérsütő nők – miután vonóval és azsaggal félrevonták a kemencebeli tüzet – előbb vízbe mártván, megseprik a kemence fenekét 

Penyész: penész (Udvarhelyszék) 

Pepe, papa: kenyérkalács A kenyérből az idén pepe lesz: akkor mondják, mikor gyenge termés mutatkozik = becses lesz. 

Pepöcsöl: pepecsel, apróskodik (Udvarhelyszék) 

Perémonda: útravaló 

Perepács vagy gyakrabban: parapács: friss beszédű (Háromszék). Párápács – gyermek (Udvarhelyszék). Perepáty (Kolozsvár). 

Përme, përmëte, përmeteg: innen: permézik vagy permetézik. Permeg: permedez – a hódara 

Përmeszteni vagy forrolintani p.o. tejet; gerjeszteni – tüzet. Permesz-tűz: elevenkedő tűz, melyet mezőn aluvóba hagytak. 

Pessedëz: fakadoz – víz. Pëzsërëg: forrad – bizseregve. 

Péstelődzik, péstálódik vagy péstálgat: mikor valakit valami sért, de nem mondja ki egyenesen, csak példálódzva, hogy mi az, úgy mindazáltal, hogy lehessen érteni (Udvarhelyszék). Pestélődzik (Háromszék). 

Pestfenék: hely, hol szerelmesek, ivók, kártyások szoktak találkozni. Minden hitvány ember nálad tartja a pestfeneket: nálad találja magát 

Pëzdërjédzik. Szemibe pezderjédzett az esső. 

Pëzzs-bűz: perzsbűz = büdös szaga égő szőrfélének. 

Pikákos: kényes, válogatós. Pikó: bohó 

Pikkenni: repedni – fel 

Pila: ügyetlen féleszű –leány. 

Pilisznyák: élhetetlen gyenge gyermek 

Pill: pillanat. Egy pillba: pillanatba. Egy pirra, pillra: pillanatra 

Pillámlik: gyengén villámlik. Pillamodik: pitymallik. 

Pillancs: pillangó (Udvarhelyszék) 

Pilled: pelyhed – le, szét. Pilí: pehely 

Pimpós – a kenyér, mikor az hosszas tartás után megpenészülvén, mintegy szöszforma alakúvá lesz rajta a penész; mondják így is: megpilisznyedett 

Pimpózik: pelyhezik, gyapzik – a virághullt bimbó, p.o. a barkáé, a csipkeburjáné 

Pintóka: félfertály fele, egy porció. 

Pintyerél: szerfelett vékony fonalat fon. 

Pipál: hintálja p.o. orrát a ló 

Pípös: finnyás, kényes (Udvarhelyszék). 

Pipizál: pepecsel. Pipiszkál: piszkál 

Pirimókos: magát túlságosan cicomázó, magáról szépet képzelő. Né te, be pirimókoson ül ott! 

Pirinkó vagy piránkó: igen kicsid, paránkó. Pirinke hó: darahó; pire, pirike vagy pislen: kis csirke. Piri! piri! vagy pirike! pirike! így híjják elő a csirkéket, tyúkokat Háromszéken 

Pirisznyëdik vagy pilisznyëdik: penészedik 

Pisojog: mosolyog. Pisolyog, mind a vadalma. Milyen szép pisolygása van. Uszék havasalján azt teszi: villámlik. 

Piszonyodni: piszkosodni, penészedni, rozsdásodni. Ez a szilva megpiszonyodott. 

Piszmota: piszkáló munka; és: piszmogó – ember. 

Pisztiric: kedves ízű gombafaj 

Pitiszkál: más dolgában gáncsoskodik; némi apró kézimunkával foglalkozóról is mondják 

Pityögtet vagy tojat vagy tojtat: kényeztet – gyermeket (Udvarhelyszék). 

Pocskondiáz: pocskol, pacskol, piszkol, legyaláz. Pocskos: szennyes, piszkos, lucskos 

Pócikálódik: pockolódik 

Pocita, pucita, radina: gyermekágyas nőnek vitt ételleli látogatás. Te hova méssz? Én radinába! (Háromszék) vagy pucitába (Udvarhelyszék). 

Pockos: potrohos, nagyhasú 

Pocok: hasítószeg-forma, fejsze alakú, lapos hegyű fácska. 

Pogánbors: törökbors 

Póka: póla, pólya bépókálni – a gyermeket 

Ponk (Udvarhelyszék), pánk (Háromszék): pók. Pánkháló, Pánk magára nemigen dívik, csak pók. Megmászta a pánk = teréhbe esett 

Polozsnok: tojás, mit a tojó tyúk alatt hagynak, hogy fészkétől el ne szokjék 

Pomhadni: dagadni, p.o. ló lába 

Ponkostor: az osztovátának hátulsó hasajójához kötött (l. Tájszótár [Budán, 1838.]) pálca-forma gömbölyeg fa, melyhez a leszövendő melyékfonal végét szokták kötni (Udvarhelyszék) 

Pónyálni, bonyálni: p.o. kerten esett rést csak gyengén fonni bé vesszővel s ágboggal; felpónyálni: p.o. szakadozott bocskort rossz madzaggal felkötni szükségből (Udvarhelyszék) 

Ponyoró vagy poronyó: porhonyó. 

Porcolán: porcellán 

Porgolátkapu: vetéskapu a falvak végein, sok helyen tanórkapunak is mondják 

Porka hó: egy-két ujjnyi hó, melyen – midőn újon esett – célszerűbb a vadaszat. Innen porkászni: porkán vagy friss hónyomon vadászni 

Pornyálni: legeltetni a juhokkal esti időben; kopár oldalon szedegetni 

Poroncsol: parancsol 

Porongy: a folyók melletti fűzfa-forma vesszős bokor, melynek vékony szálaiból apró kézikosarakat kötnek (Udvarhelyszék) 

Posz vagy peheteg: gombanem. 

Poszátolni: sokfelé oszlani (Udvarhelyszék) 

Posztítni: pusztítni. Posztia: pusztia. Menj posztiába! = menj akárhova! A posztia verjen le. Hasonló ehhez: elment Mántovába = pokolba 

Potyor: toplica = oly híg sár, mely – ha rátoppintunk – csizmánkra szökik fel (Udvarhelyszék) 

Pöszlek v. pëszlek: gazdasági mű eszközdarabjai, p.o. szekér vagy osztováta pöszlekei. Be hitvány ekepöszlekei vannak! Te hitvány peszlek! (Udvarhelyszék) 

Pötörke vagy pëtërke: a szarufának az a beróvottan kivékonyított vége, melyet a koszorúfának számára vésett lyukába állítnak. 

Pözme vagy pëzme: apró száraz ágak. Katrass egy küs pözmét össze! (Udvarhelyszék és Marosszék) 

Prozsmitál: feleslőleg vonogatja magát teljesítni a parancsot. 

Prünnyog: a tehényről mondják, midőn bornya után, s a bornyúról, midőn anyja után esd; mondják gyermekről is 

Pucik vagy pucék: pucok 

Pufra: ingyen, istennébe (nevébe). De én neked nem adok csak úgy pufra, hallod-e? 

Puja: gyermek (Udvarhelyszék ritkán). 

Pumba: pontba, tüstént (Udvarhelyszék) 

Purcan, lepurcan: magas helyről leesik. Lecseppen, lepottyan 

Putypurutty: fürj, pitypalatty 

Pücsi: borjú. Me pücsi, me! 

Pülü: pele = egy állat neme, mely a bükkmakkon nagyon elszaporodik, elhízik, s húsát és zsírját meg szokták enni (myoxus glis). Pölhészni: pelét fogdosni (Udvarhelyszék) 




Rács: ostornyél nagyságú fácska, melynek egyik végére szagos húst kötve, folyóba bocsátják, s erre a vackokból kibútt rákok a húst csipkedve megfogatnak (Udvarhelyszék) 

Rácskotol rácskál: rágcsál 

Ragymatol, ragymat, ratymat: ügyetlenül rakosgat. Ne ragymass annyit, te! 

Rajtôja: lajtorja, létra (Udvarhelyszék) 

Rakosás: rakodás, pakolás, helyeztetés. Rakasgatás. Rakolódás. 

Ránkodik: ráng, rándul. Ne ijegess, mert úgy megránkodom belé, hogy elesem. 

Ránkor: elfojtott harag (cinemintye). 

Ránkorodik: borzad – rossz falattól. 

Rapcson, rapcsont: repcsen 

Rátotta: laposan sütött pánkó. Ami tojásból készül: tojás rátott 

Rëa: reá vagy rá; rëik (Háromszék), rëok (Udvarhelyszék): reájok. – Riám, riád ria, riánk, riátok, riok (Csík) 

Rëatanólni: rászokni. 

Rëabirik: reajut birtokul 

Rëahuzintani reanyirinteni: rávágintani 

Reamereszkëdik: rágebbeszkedik, ráképed, ráképeszkedik. 

Rëaneszüdik: rávágyik – ingerülten 

Rëanyűgülni: rákötni magát nyűgnek, bajnak; rászegődik, rányűgíti magát 

Rëaszemlélni: ráismerni – figyeléssel. 

Rébédözni: ijedezni (Udvarhelyszék) 

Rebëncës: jeszke, ijedős 

Rebërnye: a százados élőfáról mondják, mely régisége miatt megodvasulván, csak külkérgei maradtak: nagy rebernye fa 

Rébzeni: sejteni – rémlőleg; rébzet: révézet, rémlet 

Recefice: csipkeidomú cicoma nőknél s leányoknál (Udvarhelyszék). 

Reges: énekes – egyházi s népünnepélyek alkalmával. Régi szó; itt-ott Udvarhelyszéken ma is hallható. Eljöttek a regesek: énekes fiúk, legények 

Rejtőke: rejtékfiók. 

Reketés: rekedt hangú 

Renyeködni, renyődni: tűnődve aggódni valami rossz miatt; renyődi: töprengő (Udvarhelyszék) 

Repdéncël vagy repesgél: röpdös; repingetni – madárfiút. 

Repösöl: repes. Repösölt a szíve; s a kisgyermek, mikor az anyja felé terjeszti ki kis kezeit, és emelgeti magát. (Udvarhelyszék) 

Repsedni, lerepsedni: henye módon ülni. 

Resta: rosta (Udvarhelyszék) 

Rétam, rétad, réta: rajtam, -ad, -a; rétok (Udvarhelyszék), rétik (Homoród vidéke): rajtok 

Reteszt mondott vagy vetett a puska: nem sült el 

Retyesz: nem magas, nem is karcsú, sovány, hanem tömött tagokkal alkotott; retyesz gyermek, nő, marha 

Révézetös: csúnya; illetlen magaviseletű; révézet: utálság (Udvarhelyszék). 

Rezelni: hazudni. Félek rajta, hogy csak rezelsz. 

Rezes: a pálinka legeleje 

Ricálni: tépni, ráncikálni – a haját valakinek. Ricálja a farát – a szolgáló mikor szitál (Udvarhelyszék) 

Ribanc: rongy. Ribancos. Menj a ribancba. Ribirongyos 

Riggat: ríkat, bőget. A népet megriggatja p.o. a pap érzékeny beszédével 

Rigófütty: a reszelt tésztában lévő darabka, melyet a nők ujjokkal a reszelő bal oldalához nyomítva formálnak 

Rigojás vagy rigoja-bolond: nyugtalan, házsártos férfi, s kivált nő; ijedős és nehezen szoktatható barmokról is mondják (Udvarhelyszék). 

Rimog: rimánkodólag sír 

Ríp, siritt: nyomít, hatalmasan folytat, erősen rajta van. Jól rípi. Rípjed, ne hadd! Ma jól pofon rippentelek: csaplak, rittyentelek. Rípi vagy ropja a táncot, aki ügyesen táncol 

Rippadoz: idétlenül lármáz, visítva sikoltoz (Udvarhelyszék). 

Risszenteni: sebesen elszelni 

Rityi – leány vagy tyúk: olyant értenek alatta, minek lába kurta, s vastag teste van, vagy amint mondani szokták: testibe habarodott (Udvarhelyszék). Rityi, ricsó (Háromszék) 

Rityolódó, rityálódó: gáncsoskodó 

Ritty: ostorcsattanás; rittyeg: csattog; rittyenteni: ostorral nagyot csattintani, pofon rittyënteni kézzel. Rittyegteti magát: táncolva egy helyben lógatja magát 

Rizámodni: ha valaki hirtelen megijed némi nem vélt okból, s mintegy borzadás futja el tagjait mondják: megrizámodott. Megrizámodtak a lovak: hirtelen megijedtek 

Rivulni: ríni. Annyit ne rivulj, te! Rióka: síró gyerek. 

Robog: zuhanva dörög. Robogós: zuhanós 

Rocskol, röcsköl vagy rücsköl: összegyűrni papiroskötést stb.; röcskölődni: gyúródni, ettől: röcsök: redő, rögecs, innen: röcskit kivenni 

Ródalni: rovólag vagdalni; így rearódalni: ráverni. Ródaló fésze. 

Rogy: gát robogója alatti mélység, p.o. a rogyban fereszteni a lovakat (Marosvásárhely) 

Rogya: ragya (Háromszék és Udvarhelyszék), rotya (Csík). 

Rogyog: ragyog 

Rokkan: összébb ereszkedik. Megrokkant a szénabugja, az asztag. Úgy elrokkantam vót: álomba merültem volt 

Rókon: rokon. Az én rókonom. 

Róllam, -ad, -a róllik (Háromszék), rióllik (Csík) 

Romázni: földbehajtót játszani kurta hegyes gyakával. 

Rongya: minden mosónemű átalában, még a ma készült fejérnemű is; rongyás: fejérnemű-áruló 

Rostika: rongy, foszladék. Rostollik, rostikázik: foszladozik. 

Rosszrügy: rossz gyerek 

Rőköl: sír, nem szipogva, hanem szünetesen bőgve. Annyit ne rőkölj! 

Rőkönyödik: rothadásosan eltorhul a fa, faedény stb. 

Röstölő vagy porzsoló: egyfülű csészécske 

Röv, rövebb: rövid, rövidebb (Csík és Udvarhelyszék havasalján). 

Ruhavásár, cérnavásár vagy leányvásár: mikor a sokadalmi napok közé vasárnap esik 

Rözsnyice malom: kézimalom, és: kásatörő malom; puszta építetlen malmot is mondanak így. – Román eredetű szó. (Udvarhelyszék) 

Rühölődni: súrlódni, fészkelődni, nyugtalanul valakin csüngeni. Még rühölődhetnél-ë? 




Sájára – lépni, dolgozni: későre, lassan. 

Sajdul: sirül alattomban. Mellém sajdula 

Salapi, salapoló: valamibe nagy sürgölődve járó, valamit megnyugvás nélkül untalan űző 

Sandalogni: halk s lassú léptekkel vagy sunnyogva menni az úton (Udvarhelyszék). Sandarolni (Háromszék) 

Sánta-arasz: előarasz 

Sántos: csengettyű vagy öntött pergő (Udvarhelyszék felvidékén). 

Sarangos: sarjangos, jövéses – fatörzs 

Sárci: vékony, sovány, mint az agár. 

Sárig vagy sárog: sárga 

Sallat vagy sollat: kényszerítve vallat, nyilatkozatra erőltet; zsarlat. Ne sollass annyit! 

Sármántyú: sármánkó 

Sarvalás: összeeresztése rézsútosan két deszka szélének. Sarvalatlan maradt. 

Sarvalt: gyalult – káposzta 

Sáspis, sáspi: áspis. Te sáspis teremtés! 

Sasulni, sassudni: elebbedni, lankadni 

Sátoros-kert: előbb tövissel, azután feljül szalmával födött, vesszőből font kert (Udvarhelyszék). Lészás kert (Marosszék) 

Savanyó: savanyú 

Savószemű: igen világos – kékszemű (Udvarhelyszék). 

Sebëgni: sebesen beszélni 

Sebëst, sebtën vagy sebtibe: sebesen 

Sejmék: ingoványos, mocsáros hely, hová nem közeledhetni veszély nélkül (Udvarhelyszék) 

Sékóra húzni: kérdőre vonni. 

Sëlét: serét, srét 

Sëmërëdik: kékül – bőr, koszosulva, élesülve lesirül. 

Sëmmilëtteképpen: semmiképen 

Sëmminébe: semmiképp – se jó (Udvarhelyszék) 

Sërdítni: megserényítni; ma bizony megserdítlek, ha még ámolyogsz. 

Serëge: seregély; seregék: seregélyek stb. 

Sërës vagy sërüs: serzett, serültes – fonal. 

Sërkeleves: zsemlekása leves 

Sërpëtël: szorgolódik, ratymat. Sërpitél, szërpëtël 

Sérszik vagy sebzik: fölsértődik, sérüdik (Háromszék). Siérszik: fáj (Hétfalu) 

Sërzik: sert kap, serülődik – cérna. 

Sétár: sajtár 

Sied v. sijed: süllyed. Siedj el! (átkozódás.) Siedjek el ebbe helybe, ha nem úgy van! 

Siffenteni: csisszenteni – lábával. 

Sifletni: elé s hátra vizslatni 

Sijanni: sírna, visítni; sianva: riadva. 

Siját v. sëjét: saját (Udvarhelyszék) 

Sijátság: erdőtlen sima föld, rónaság (Udvarhelyszék). 

Sikajos: síkos – út 

Sikitt vagy sikál: simít – tapasztáskor. 

Sikkan: csusszan 

Sikkattyú: egy kis gép az osztovátában, amelybe helyhezett csigákba a nyüstöt tartó kötelecskéket akasztják (Udvarhelyszék) 

Sikla: ló csuklója. Körme siklája: a csukló feletti két kis körme az állatnak 

Sikóttyú: az ekeágas orrát a tézsolával összefoglaló, két végén szeggel ellátott két darabka fa (Udvarhelyszék) 

Silák: gyengén pislogó tűz 

Siláp: villáncs. Silápol: villáncsol vagy csak csillámpol, csillámlik (Udvarhelyszék) 

Simojodik: simul, simulódik – hozzá. Simojogni vagy somojogni vagy sompojogni: hízelkedve járni körül 

Simulni: takarodni. Simulj innen! 

Sinkopál: sompordál, hízeleg 

Sinnyedeg, senyedeg: rüh. Megsinnyedegesedett. 

Sipitt: sipánkodik, panaszol, p.o. a sugori fukar. 

Siránk: síró – gyermek vagy öreg 

Siringëlni v. siringeni vagy siringőzni: forogni örvényzeni. Siringetni: keringetni. Siringő vagy sirittő: vízforgó keringő, örvény. 

Siringëzik vagy surungozik: surrog – el a füle mellett 

Siritt vagy seritt: sürög, forgolódik. Sirítsd, Jankó! Sirítsd azt az ekét. Úgy megsirítlek egy fával. 

Sirülködik vagy sirülközik: osonkodik, surrankodik – el, ki; innen: körülsirülködni: körülötte sürögni – simánkodva 

Sisërëg: p.o. a vasas kerék esős időben apró kövecses fövénnyel töltött úton mentében 

Sivadoz: riadoz, rippadoz 

Sivat: sivítozás. Sivol, zsibol: zsanál, cseveg. A verebek összegyűlve sivolnak vagy zsibolnak. 

Sod: kemence. Tedd a sodba: a kemence alá. Sodláb: kemenceláb. Sodódal: tűzhely oldala, hol a tűz ég. Olyan feteke, mind a sod ódala. (Közmondás) 

Sodros: pödrött, sodrottos; és: vízsodros. 

Sodrós: sodró erejű 

Sóe: sógor, sú (Csángó) 

Sohujt: sehol (Csík). Sohult (Háromszék). Suhutt (Keresztúrfiszék). 

Sójtani: ütni, sújtani. Sôjtós: súlyos ütésű 

Sokadozni: zsanálni. Ne sokadozzatok annyit, hallgassatok! 

Sokszô vagy sokszé’: sokszor (Udvarhelyszék) 

Sollani, follani: akárhogy összeforrni, rosszul forrni – törött csont vagy letört oltovány 

Solló: sarló 

Sompordi: nagy kunyorálva, sompolyogva kéregető. Addig sompordált rajtam, hogy csak odaadám. 

Sonyorog: sanyarog; sonyorú: sanyarú; sonyorán 

Soros pálinka: erős pálinka, mert csak az ilyennek van sora, azaz: a pohárban felmenő gyöngye 

Sork: sark. Sorkantyú. Sorkolat kenyér vagy sajt: sarokról kerekítve szelt darab 

Sorzik, sorodzik: gyöngyözik, a szeszes higadék. 

Sósdi: sóska. Lósósdi 

Sovájos vagy suvadós – homokoldal, iszap stb. 

Sovállik: fejlik, sovárlódik – mogyoró vagy dió a tokjából. Sováljunk diót. 

Sudítni, megsudítni: megsajdítni. Mikor valaki fejszével vagy bottal az ütést nem találja, s az kezét megrúgja, megsajdítja; ezt az udvarhelyszéki így mondja: megsudítja, a háromszéki: megsújtja. 

Súgó: hol az egy bizonyos távolságig mélyebb s lassabban folyó víz oly helyre ér, hol a kövek szinte kitűnnek a fenékről s átgázolhatni lábbal; vízzuhatag, vízsekély. Menj keresztül a súgón. 

Suharc: sovány, halmokon levő megkórósult parlag; aszú roncsolékos puszta erdei hely 

Suhogó vagy súgó: jelent kopasz vagy elkülönített dolgot. Tiszta csupa suhogó vízzel él; súgó vagy suhogó szalma– vagy kóréval = kóróval tartja a marhát. 

Suhoncár: karcsú, magas termetű ifjú (Udvarhelyszék). 

Súj: süly. A súj egyen meg! 

Sújlik: súlylik = nehezedik. 

Sullódik: súrlódik. Hezza sullódott. 

Sunyni: magát meghúzni, lelapulni. A nyúl megsunyta magát. 

Sunyász: alattomos, sunyi. Sunnyaszkodni 

Supákolni: páholni 

Supál: megver, megkefél. Supátol 

Suppogató: cséplő 

Surdé vagy surgyé: derékalj helyett használt szalmazsák; dusza (Udvarhelyszék) ,. 

Surintani: sikkasztani. Egy forintom vót, s azt is elsurintotta. 

Surran-furran: illan-villan hókusz-pókusz módra 

Suttanni: suhanni, sudámlani. Meg se suttant a csizmája, úgy ment át a hídon. 

Sutu: kemence alja. Bújj bé a sutuba vagy sutba (Homoród vidéke). Háromszéken: a pest alá. Udvarhelyszéken: a góc alá 

Suvadj meg: gebedj, dögölj meg. Suvadjon: egymásra menjen; pl. hadd suvadjon az a munka. 

Suválni: diót zöld héjából kibontani (Homoród vidéke). 

Suvasztani: sújtani – főbe 

Süfüte: sok készülődés, kefélődés. Süfütölni v. sifitelni: súrolni, kefélni, cseszegni 

Süllen, megsüllen: a tűzhöz visszatett megkevert puliszka. Süllenteni: szelet ereszteni – hang nélkül. Deák südő süllentő (gúnymondat a tanulókra). Süllög: süledez, p.o. a víz, mikor a forrás előtt némi sírás-forma hangot ad az üstben 

Sürülködik: férkezik (Csík) 

Sütkölödni vagy sütkörészni: sütni untalan. 

Sütkörélni: verőfényen süttetni magát. 

Süsüte: süsögés = susogás 


SZ 

Szacskálni vagy szakicsálni: szétaprálni. Szacskába váglak! 

Szád: nyilat, p.o. fazék, barlang, hiju, kemence száda. 

Szádokfa: hársfa, melynek héjából tavasszal kürtöt csinálnak. 

Sza, sze, p.o.: fusssza, teddsze. Szag, szeg: fussszag, ritkábban. 

Szaggatni: halálozáskor harangozni külön-külön a harangokkal 

Szaj: vékony jég, első fagy a vízen. Szajlik: heged a fagyni kezdő víz. Bészajzik: béjegedzik vékonyan 

Szájbeli ökörnek mondják sok helyen a hojszást. 

Szájkó: szájas, tátott szájú 

Szaka: kerék falából, abroncsrovásból kitört darabka. Szakát vetett kerék vagy abroncs Szakája lett a disznónak – az ínye szélén, ajakán 

Szakadat: szünet, p.o. nincs szakadatja. Szünetszakadatlan itt regnál rajtam ez a gyermek. 

Szakadék: legkarcsúbb hosszú darázsfaj. Megmarta a szakadék. 

Szakadkozik: fáradság vagy betegeskedés által elgyengül, fogyogat 

Szakáj vagy szaka: rovaték az abroncson. Vágj szakát neki. 

Szálka: elvékonyult. Be szálka tested van. Ugyan szálka ember. 

Szalvalni: szalulni, hornyolni. 

Szállalódik: késlelődve – dolgozik 

Szánasság: szánnal való járás, kereskedés, mint: szekeresség. Elment szánasságra. (Udvarhelyszék felv.) 

Szárika: babó, suba 

Szármálódik: származik. Nem rég szármálódott falunkba, mondják az újonnan települtről (Udvarhelyszék) 

Szëdëtt-vëdëtt: rendetlenül szerzett. Szëdë: áruszedő – nyerészkedés végett. Rongyszedő 

Szëgëje: zugoly, kis kamara 

Szëget: sziget, vízkanyarodásnál vagy határszélnél való térszeglet. 

Szëgrejáró: kikapó, kicsapongó. A gazda szegrejárócska: korhely. Az asszony szegrejáró vagy jó táncú: férjén kívül más ember fián is kapó 

Szejke: nehéz italú, büdös forrásvíz. Szejkes – hely vagy víz: salétromos, timsós forrás 

Szëkëtlő-szëm: p. o. egy szëkëtlő-szemet sem hagyott 

Székláb: lúgzóláb, lúgzócseber kecskéje 

Széjës vagy széjjes: széles. Széjjehosszatjába: széle mentire végig. 

Szeléndök vagy szöléndök: szilindek (U.) 

Szellengél: lebeg. 

Szellëdik: szellőződik 

Szëmëcsëlni: szemet ellegetni – malac; és ember is a főtt bab-, borsó- stb. szemeket 

Szëmërcsegës: szemercses; szemergős-szemlekëss: fövényszemekkel eltelt, bérakott tárgy, ú.m. fénkő, fövenykő, többnemű ércanyakő 

Szëmërcsél: szemerkél, szemenként szedeget vagy válogatva eszik (Háromszék). Szömörkél (Udvarhelyszék) 

Szëmërëgni: buzogni – felgyöngyözve, pl. borvíz vagy szejke. 

Szëmërike vagy szëmërkefenyő: borsfenyő. Szëmërketúró: fenyőmagos túró 

Szemet: szemét. Szemet ember 

Szëmléltire: mintha szemlélné. Szemléltire közeledett hezza: mintha ismerné 

Szëmók: nagyszemű, fekete szemhéjú. Szëmők: szarvasmarha neve 

Szémuncia: elment minden szémunciástól = úgy elment, hogy egy magva sem maradott (Udvarhelyszék). (Román származású szó.) Szelemunca (Háromszék) 

Szén vagy szény: szín. Halálszényt vátott. (Udvarhelyszék) 

Szén-szapora fonás: a falusi leányoknál így menyen végbe: ha egy házba összegyűlve több fonóleány van, kivesznek a tűzből egy izzó tüzet [: szenet] s teszik a tűz elejibe. Elkezdi a legidősebb leány, nyújt egyet, s rendre mindegyik; ezután esmét az idősb kettőt, s rendre mindegyik, s így tovább hármat, négyet stb., s amelyik leány nyújtása alatt az izzó szén elhalt, annak büntetésül a szeretejét ki kell kiáltani, a kisebbeknek pedig a szék alatt átalbúni. 

Szënëtálni, esszeszenetálni: tukmálni 

Szënteni mëgszënteni: megsejteni. – Mëgszëntettem: megsejtettem a dolog titkát. Megszentelte a tolvaj, hogy nyomozódni kezdtek utána 

Szépögetni: pl. sertést megszépögetni – meghizlalni (Udvarhelyszék). 

Szép szërént vagy jó szërént: szép szerével 

Szëplet: matat portékák közt, zeklet, szeleskedik. 

Szërëtën-széjjel vagy szertéden-szerte: szerteszét (Háromszék). Szërëtőnszéjjel (Udvarhelyszék). Szërtibe: szanaszét 

Szëribe futó: bika alá való (Udvarhelyszék). 

Szërit téve: szerit ejtve 

Szërnyű: szörnyű. 

Szëszëlődik: gerjedez 

Szëszpëtëlni vagy szëpëtëlni vagy szëszpëtëlődni: rakosgatni – motyókat, nagy készülődéssel tenni valamit 

Szëtëm vagy udvarhelyszékiesen szötöm: morzsa, szemer. Egy szëtëmnyi sár, por 

Szídd ki az arrodot: fúdd ki 

Szigonyos: szikányos, záklás szélű – kenyér, mely bele és feneke között nyomult, tippant vagy szalonnásan sült 

Szík: szék, pl. tojás szíkja; a káposzta szíkját inkább cikának nevezik, az oldalcikákat cirának híjják 

Szilakolni: aprálni – szét szilakba vagdalni; szilánkodik vagy szilánkozik: aprul, vékonyul – el. Sziláncsolni vagy szilángolni: szétfosztani szilokba 

Szilánkos: szíjas – fa 

Szilányodni: vékonyodni. silányodni 

Szilimány, szilimák: szikár, hitvány, vékony; élhetetlen. 

Szilony: hasogatott apró porongy vessző, mivel az abroncsot összekötik (Udvarhelyszék) 

Szimirkál: matat, keresgél, pl. a tyúk a szemétdombon. 

Szimmantani: bűzölinteni. Egyet rajta szimmantott. Szimmantom, hát olyan büdös hogy – 

Színalj vagy szín: kocsiszín, fészer, árnyék, árnyékalja. 

Szinkóci: ibolya 

Szinreg, szintég: szinte 

Színül: színleg, ürügyösen – tenni; és: színire (szényire vagy szénire) nem fonákul ölteni 

Színültig, szinyártig: színig tele – tölteni (Udvarhelyszék). 

Szíp: szív, mar. A ganár – hím lúd – megszíp. 

Szipirtyó: elaggott vén. szipa (Udvarhelyszék) 

Sziringozik: preckelődik, parisztozik – víz, lezuhanáskor. 

Szirkotálni: bizgetni, bolygatni – tüzet 

Sziváj, szikáj: szívós, ragadós 

Szivalkodik: szikkad, keményülni kezd – a sár 

Szódara, szófia beszéd: találmány, költött, gyártott hírbeszéd. 

Szodé: mohón evő, kapzsi, kapdáncsi. Ugyan nagy szodésággal vagy el. Ne egyél oly szodén vagy szodé módra. Szodéskodik fejérnép körül 

Szokatlankodik: tapasztalatlankodik, féretlenkedik, vadaskodik. 

Szokotál: számít. Felszokotálom mennyi kell érte. 

Szomoján: panaszhangon, szomorán 

Szonnyadni: konnyadni – fű szárazságkor 

Szonnyulni, szonnyú: szomjulni, szomjú. Szonnyan vótam egész nap. 

Szopacsol: szopogál. 

Szorogni: vmivel sietni. 

Szorong: szorítófa (Udvarhelyszék) 

Szortyos: szipókás, szipogó, taknyos 

Szöm: szem. Mind egy szömlő-szömig v. szömötlő-szőmig megöszi a cserösnyét. Szömtő’ szömbe: szemtől szembe (Keresztúrfiszék). 

Szömérem-szó: szemérmet sértő szó (Udvarhelyszék) 

Szőnye: hamuszín szőrű bárány, mely sem fekete, sem fehér. 

Szőrös füge: egres, köszméte 

Szörre-szörre: felváltólag (Udvarhelyszék). 

Szöszpök: a fonó asszonyok, hogy nyálok gyűljön, egy kevés összecsombolyított szőrszálat a szájokban csombolygatnak. 

Szulák: fű neve, és: fulánk. A méh a kezembe eresz tette a szulákját 

Szúlfű: fű, mellyel sötétvöröset festenek 

Szunyál: szunnyákol. Szunyi: aluszékony, szunyáta, szunyita. 

Szupojkó vagy szupujkó: tojásdadon hegyesülő, karcsúan elvékonyuló. Szupujkó betűköt vet. 

Szuráta: leány-ját vagy drusza (Uszéken ritkán) 

Szuszma szuszmota, szuszimuszi: aluszékony munka, mely közben a munkás, mint álom közben: szuszmotol, szuszmotolódik. Ne szuszmotálj! 

Szöszmet vagy szöszmöte: giz-gaz fonal vagy szöszhulladék. Szöszmötölődik: álmosan alig kél fel, alig halad dolgával 

Szőtemény: szövet, kelme 

Szőttes: szőttnemű, háziszőtt. Szövül: szövődik – le (Hétfalu). 

Szürkönyet vagy alkonyat: szürkület 

Szürmölni: szürcsölni 

Szürönkél: vékonyan csorog, csoronkál, csoronkázik, vékonyan szűröget 

Szürü: szérű 

Szüszögni: szivárkozni szüszörgő hanggal 

Szűvell: szeret. Sohasem tudám azt az embert szűvelleni. Szűvesztés: bátortalankodás; ellenében: szűnyerés 




Tacskó: poronty, kölyök 

Tácsó, tátombák: tátottszájú, együgyű. Tácsog: szájtátva bámészkodik, ámolyog 

Tagbaszakadt: teljes idomos termetű. 

Táhát: tehát (Udvarhelyszék) 

Tajak, tajk: hitvány, tatar, tojmák, elromlott, elitult-fitult. Megtajkolni, megtatarozni: valamitek hiányait kiigazítni. Eltajkult a kézmű-eszköz. Ne fogd azt a lapátot olyan tajk módra! 

Tajdok: hitvány, tatar 

Tákos: ták-ember, haszontalan, erélytelen – a tákról véve, mely jelent csizma- vagy bocskortalpbélést, szakadt bőrdarabot. Nem leszek senki tákja. Tákszer: tatar portéka 

Takulni: takarodni – el, szem elől; innen: takulj!: lódulj, takarodj! 

Talabor: kis vállú-forma fa, melyet kerékkötő lánc helyett lejtőkön a kerék fala alá helyeznek, hogy megkíméljék azt a koráni elvásástól 

Tálas: pohárszék, edénytartó 

Támbálódik, támbáskodik: kapaszkodik, hogy felálljon, nagy nehezen tesz valamit. Feltámbáskodott a beteg. 

Tamplom, taplom, teplom, támpolony: templom. Menyek a támpolomba. (Udvarhelyszék, Hétfalu) 

Tanál: pászol. Jól tanál neki. Jól egybetanálnak. Jelenti ezt is: megtörténhetik: el tanálja veszteni 

Tanól: tanul. Tanóló gyermek. 

Tanórkapu: vetéskapu a falvak végén; mondják porgolác-kapunak is 

Tantalogni, tantogni: mélázva, bandalogva járkálni. Tantali: mélázva magát-felejtő 

Tanyitt: tanít 

Tapota: elé s hátra járás-kelés – házban. Tapotálni 

Tapsifüles: így nevezik némelyek a nyúlat Csíkban. 

Tarack: vassalak (Terockó) 

Tasé: taraj. Kakastaré 

Tarhudt: torhadt – széna. 

Tariskó: kis tarisnya 

Tartozatlanul: tartózkodás nélkül. Ha megharagítasz, tartozatlanul agyonütlek! 

Táss: társ 

Tataló: teljes ügyefogyott 

Tatar ember: akinek kezén minden elromlik, vagy aki ferde bánású, rossz erkölcsű. Tatar szerszám: rossz eszköz 

Tátó, tátondi: tátogó, gyáva, tálé, tácsó. 

Tavaszfélt: tavasz táján 

Távó’ról: távolról (Udvarhelyszék) 

Té: tej; tékút: tejkút; vertté: vert tej. 

Téboju: tébolygó, tébolyodott 

Tehen: tehén. 

Tejesleg: teljességgel 

Tekerës: tekervényes – beszédű, lelkű. Tekercs-facsaros 

Tekervény: madár neme (Udvarhelyszék és Háromszék) 

Teli: teletölt. Teli van suvadt magyaróval: büszke semmire (Közmondás). Telenesteli: csordultig 

Tëllëget: teddegél, s így: ellegel, velleget 

Téltúl: imígy-amúgy, imitt-amott. Téltúlozni: téltúl tenni – imígy-amúgy 

Temhetetlen: teméntelen. Temhetetlen sok marhája van. 

Tëmlec: tömlöc (Háromszék). Tömlec (Udvarhelyszék) 

Temonda: költött hír, hazugságnak elébbadása s elébbadója; innen: temondálni. Temondafészek: pletyka 

Tëmpe, tërpe: törpe. 

Tempó, timpó: fogás. 

Ténfërëg: féntereg 

Teped: valamibe beléragad, belémarad, tapad 

Tëpëg: úgy mozog, hogy a dolgának nincs láttatja. Tipëg-topog, mind a tojó réce. 

Tëpëlák: ügyetlen, rossznövésű, és: kapcabocskor. Látszik, hogy tavaszodik met az úton elhánták a tepelákot. 

Tëpëlődni: forgódni 

Tepesz: tapasz. Annyi a virág ezen a fán, mind a tepesz. (Udvarhelyszék) 

Tepe-tupa: ügyetlen járású 

Tepsedni: tespedni, szétnyúlni. Tepsen: úgy eltepsent, mind a béka 

Tëpzëlődik: ugyan tepzelődik = szorgosan rakja magára öltönyeit 

Térdëpël, térdépël vagy térgyëpël: térdel. 

Tëréfa: tréfa (Keresztúrfiszék) 

Tereperél, tereturál: értelem nélkül mindent összebeszél. 

Terittëzik: terjegeti magát; innen: leterittëzik: földre heveredik. 

Térönget: téreget (Keresztúrfiszék). 

Térül-férül: térül-fordul 

Testkötése: testalkat; innen: jó kötésű teste vagyon. Jó kötésű marha 

Tetén: agyba – ütni. Ma tetén sújtlak. 

Tetéz véka, Tetéz = tetézett vékát kapnak a cséplők. 

Tetős-teteje: éppen a tetős-tetejibe állott. 

Tibëjëdik vagy tébojodik, tibëjëg: bódul – tyúk stb. 

Tidó: mécses egy száraz vékony meggyújtott nyírfából vagy pozdorjából (Erdővidéke) 

Tilibógyi: ügyetlen, féleszű. 

Timény: tömjén 

Tincsëlni: tincsként szedegetni; kendert tincselni (Háromszék). Tincselődni: sanyarán dolgozni (Udvarhelyszék) 

Tincs-főd: kis hasáb föld. 

Tinó-binó: apró marha. 

Tinótorty: gomba neme 

Tiponyó, tipos, tippadt: tippanós, tésztádad, pl. a kenyér, ha nincs tökéletesen megsülve s kevéssé ragadósan, csirizesen marad; mondják a sárról is. Tiponyodik: tésztásul 

Tiria: terjék, mákony. A gyermek, ha nem alszik, adj neki tiriát! 

Tó: tova. Állj tó menj tó. (Torockó) 

Tojadék: vízturadék, zákány csomag. Tojni: tolni, taszítni. 

Tollázni, megtollászni: megtépni, megverni 

Tolló: tarló; tollózni: tarlózni, böngészni. 

Tongyó, tonyhó: tunya, rest, hanyag fejérnép 

Tonya: kis kövér fejérnép, és: tócsa, állóvíz (Erdővidéke). 

Topicskál v. tapicskál – sárban vagy szárazon is 

Topol, topocol: tapos, potyol. 

Topócsos vagy topótyos: tapadozott 

Topp: egy toppot sem menyek = egy tapodtat sem. 

Torbékol, toborékol: bugyborékol – pipe a vízben 

Torha, torhonyó vagy torhány: torhadt; torhány ember: tunya. Torha fa: lágy anyagú 

Tornánc: tornác (Udvarhelyszék) 

Torty: buggyanós része a bőre szabott ruhának; tortyos nadrág. Eltortyosodott: elhagyta, elhanyagolta magát. Tortyan: buggyan – vízbe göbbögtetett vászon. Tortyollik: bugyoglik; tortyong: tátong – örvény. Tirtyeg-tortyog, mint a vén ember; torty ember 

Tótlant: pléhből való bolti kolomp a marhák nyakán (Udvarhelyszék). 

Tótrépa: árticsóka, csicsókarépa (Marosszék) 

Tovonnat, tovonnét: tova onnét. Tova: mintegy, körülbelül. Tova húsz-huszonötöt kapott a fenekire. 

Többég: többé 

Többesleg: ami nincs egyesleg 

Tőbbünnet, többüve, többünt: több helyről, több helyre, több helyt 

Tőcsek vagy tökencs: törpe, csökevész – ember. 

Töcsköl: döböcsköl 

Tőérő: tűnyi értékű pl. egy tőérőt se lopott. 

Tőked: akad, fúródik – hegyével belé; innen: tőkeszt; tőkedez. Belétőkedni: kötölődni vkibe 

Töksi: tökfilkó, buksi 

Tőleg: tövinél fogva alaposan 

Tömés: folyóvíz által a partjain álló élőfák gyökerei közé gyúródott ágbogak alatti mélység. A tömésben lakik a hal. 

Tőmből vagy dömböl v. dömzsöl: töm, gyúr 

Töngör: tenger (Udvarhelyszék) 

Töngörög: höngörög, gurul (Udvarhelyszék). 

Töngöj: tengely (Udvarhelyszék) 

Töp: köp. Letöpte 

Töpöri: összeszáradt testű. 

Töpröndi: töprenkedő 

Törmelék: gabonaroncsalék, törek 

Törmölni: morzsolni, eddegélni. Törmölék: úti pogácsa. 

Törnyős: túros fejű, és: semmirekellő 

Törzselék: izék, száraz aprólék (l. törmelék). 

Tősleg vagy tövesleg: tövestül, tövével. 

Tösténtësën: a tösténtnek legrögtönibb értelme 

Tősül vagy tősön: tövével együtt; tős-tőből; merő tövestől, egész töviből 

Tőt-múlt: pl. azóta, bizonyos időköz után a tárgy elhallgatott, bizonyos ideig nem lendült. Azóta tőt-múlt az idő, s egyszer aztán – 

Tőzölni: tűdzelni. 

Töveszteni: tövéből kifeszítni. 

Tővös: répa (Homoród vidéke). 

Trókis: pereszlen. 

Tudnivalóst: tudnivalóképpen. 

Tujántúl: túlján vagy kelletin feljül (Usz,) 

Tulu: tollú. Tolv nem jár, hanem jár tolvat, tolvas, eltolvasodott. Tolvat fosztottam: tollút téptem 

Tunya neki: kitelik tőle vagy könnyű neki, számba sem veszi, nem is alítja. Tunya a nagygazdának nagy asztagot rakni. 

Túrzik vagy túrosodik – a seb. Megtúrosodott a ló háta, mert talám sokan ülték, s a közmondás szerint: közös lónak túros a háta. 

Tusakolni vagy tusolni – fegyvertussal, tuskolni 

Tusz: zuvat, vita, és: hasonmása valaminek. Tusszát fizetem; visszatuszolom. Tuszolni: zuvatolni, tudakozódni pletykálni. Mondják még: tusszogatni. Mind azt tusszogatják, hogy – 

Tügyes: a fejsze és hasítószeg éliről mondják mikor hirtelen összeköszörülik vagy faragják, s emiatt az élin feljül mintegy martja marad – mondják a tű éliről is (Udvarhelyszék) 

Tündörögni: villogni 

Tűr mellé!: amely ökör nem tűri, hogy a szarvát megfogják, hanem önkényt a járom mellé áll, annak szokták mondani, mikor be akarják fogni; átvitt értelemben a háborgó házasoknak is (Udvarhelyszék) 

Tűs: tövis, tüske (Torockó). 

Tüszej: tűzhely (Udvarhelyszék) 


U, Ú 

Ucsu: ocsú, gabona alja 

Ucsuodik: ocsúdik 

Uddég: úgy de. Uddég hát az igaz? 

Udor, odor: csűrben búza- és takarmánytartó hely földtől fel a koszorúfáig. Ha istálló van a csűr alatt, az afeletti fedélüreg neve: pajta-féle 

Ugri: fürge kis ember. 

Ugyancsak?: úgy van-é hát? 

Ugyanvalóst: ugyan valójában, még inkább; pl. ha valaki, ő ugyanvalóst kitett magáért. 

Ungat: érthetetlenül nyünnyög magában, s nem felel tisztán a kérdésre (Udvarhelyszék) 

Unnyan, olyan; innyen. ilyen (Torockó). 

Unszolkodik: kénytelenkedik 

Unszolog vagy unszorog: kénszereg 

Urusság: orvosság. Urusember: orvos. Marhaurusos, dühüurusos 

Usdi!: osonj, fuss! 

Utaján, legutaján: utol, legutol. 

Utcabütü: utcavég 

Útkelő: az a hely, melyre út nyílik. Nagyút-átalkelőbe: azon földek lábján, melyeket az országút derékba metsz 

Útcsat: útcsap; pl. az a fogadó éppen útcsatjába esik (Homoród vidéke). 

Utcaszöribe: házsorba az utcán végig 

Utókelet: utóáru, vásár utolja. 

Utószëdet: utóján szedett gyümölcs 

Utózni: utoljára hagyni – ütést vagy vitelt a kártyában 

Út válamatja: válaszút torkolatja; az a tájék, hol az út elágaz 

Uzsokál, uzsukál: kéreget, az embernek nyakán van = regnál – cigány alamizsnáért, gyermek a szülőinél valamiért alkalmatlankodik. Annyit ne uzsukálj! Rajtam ne regnálj! 


Ü, Ű 

Üdő: jelent esztendőt is, mint: ezelőtt két üdővel. Az üdőn: az idén = ebben az évben 

Ülemér: megült méreg állatok tőgye dagadásában. Üleméres juh 

Üvecs: kétéves fekete bárány (Csík). Kirlán (Háromszék) 

Űz: bűz, illat. Űzölni, megűzölni: virágot megszagolni. Űzöldsze meg! Jó űzű a rózsa. 

Űzi az eszit: fitogtatja, ügyetlenkedik 




Vackondozni vagy vickándozni; így is: vackondani, vickándani 

Vacogni: p.o. a tyúkok, ha róka vagy görény zaklatja, és mikor a gyermeket vki csiklandva kacagtatja, olykor így intik: Ne vacogtasd azt a gyermeket. 

Vacskolni vagy vacskotolni: összenyomodni, pocsolni a leves gyümölcsöt 

Vadaskodik: szokatlankodik 

Vadka: haszontalan maradék a pálinkanagyoláskor 

Vadolni: utána járni. Ezt a leányt nemigen vadolják a legények. (Udvarhelyszék) 

Vaëgy, vajegy: vagy-egy, nehány; vaj egyszer: néha. Ne részegeskedj örökké, vajegyszer a víz ës megjárna. Vajhogy: akárhogy; vajmint: akármint 

Vajnok, vojnok: vakszeme embernek. Dörzsöld meg itt a vajnokomot. 

Vakhoncsok: vakondok, és: vakondok túrása 

Vakisa: fekete szemkörű fejér juh; innen mondják vakisa-szeműnek a kecske, bika, ökör, tehen, sőt nagy feketeszemű, szemöldökű, de fejérbőrű embert is. Szemők 

Vakjos: rövidlátó, vaksi. Vaksipila: ügyetlen, ki jó szemmel is rosszul lát 

Vállaközös: széles vállú, vállas. Vállfokon: vállahegyén, válltőn – ütni. Vállintani: vállat vonítani, és: vállal emelinteni. 

Vánszori: beteges 

Vanyalittani: hirtelen készítni valamit, pl. ha egy szegényebb gazda némi dibdáb kertelést készített, mondják: vanyalított. Így a gazdasszonyok is mondják: egy küs vacsorát vanyalittok. (Udvarhelyszék). 

Vanyiga: gyáva, gyenge, mint a venyige 

Vápakotyás vagy vápahupás: hol dombos, hol gödrös változatosságú – helyek. Hápahopás is. 

Varizsálni, harizsálni, habargatni: tüzet szénszítóval megvájdozni, hogy jobban égjen; elhabargatni 

Vasaló: téglázó vas; szabók téglázó vasa 

Vaska, vaskó, vaska-kés: nyeletlen kés. Pëndi kés is. 

Vasmag vagy vasmat vagy vasmati: erős, köpcös. – Vaskár is. 

Vasszar: vas-salak 

Vasszër: vasnemű 

Vaszok: jelenti az állatok tanyáját fekvő-, búvóhelyét, kutyák hálóhelyét (vaszkot vájt: ásott magának a szalma tövibe), a puskavessző helyét, a hídlásgerenda odrát (fánc), mibe a hídlásfák végei belefeküsznek; szekérben lajtorja-áll fekvése helyét a párnafán; valamely szerelmes vagy gonosztevő tartózkodási vagy mulatóhelyét, szállását; innen: vaszkába siet, belétalál (illik) a vaszkába, jól találja vaszkán magát. A nyulat vaszkán lőni. Vaszkolni: vaszkán igazítani – sertés 

Vaszora: tehénnek nemi része 

Vátahota: zuvat, szófia beszéd; és: kétes, bizonytalan. Vátahota dolog: kétséges eredményű 

Vátig vagy váltig: alkalmasint, jórészt, csaknem, szintén. Vátig olyan: nem éppen, de kevés híján akkora és olyan valami (Udvarhelyszék). 

Vát: vált és: hajlékony, pl. jól vát a hangja; nem vát a hangja: félhangon énekel; ësszevátnak: egy hangon énekelnek – és: összebeszélnek, egy húron pendülnek 

Vátott: színehagyott, elszigorodott. Milyen vátott vagy! 

Vé, vém, véd: vevé, vevém, vevéd; vők: vevők, vétëk: vevétek, Így: té, tém, téd, tők, tétëk, ték: tevém, tevéd, tevé, tevők stb. Ténk: tevénk stb. 

Végësleg: vég-számra. Végeszakadatlan: pl. mind tart végeszakadatlan, azaz: soha nem szakad vége. Végeszakadtával vagy végeszakadtán: végeztén 

Végrejárás: nyomozás. A végirejárás végrejutás. 

Vëgyëskëdik: közlekedik, társalkodik – hozzá nem valókkal. 

Vekkedëz: félve tart valamitől; erősen vágyik vmely birtok után. 

Vekkenni: úgy leesett, hogy ugyan megvekkent 

Vencsën vagy vencserlő: malomkerék módjára forduló, fonáltekerő kisded gép 

Vendégláb: lábpótló. Vendégségfia, torfia: nyalánkságul hozott édfalat 

Venike: venyige 

Véra: gyulladás a szarvasmarha és juh valamely tagján (Udvarhelyszék). 

Verittëzik: verejtezik, verítékezik 

Verté: vert tej, vajavett savanyú tej. 

Veselkëdni, vesejkedni: erőlködni 

Vesd el magad: nosza szaladj, iramodj! Úgy fuss, mind az elvetett karika. 

Vesdi, vess vagy vers: verseny; pl. vesdit, vesdibe vagy verset futni valakivel. 

Vessëgetés: hessegetés. Érti a lúd a vessegetést. (Közmondás) 

Vész: romba fekvő erdő, ciheres-bozótos hely; innen: vészfa v. feküfa; így: málnavész 

Veszelés: csapógátkötés apró vesszők- s cövekekből vagy valamely birtok megvédéséül a folyó mosása ellen 

Vesződi: türetlenkedő 

Vesztég vagy veszteg. Ülj vesztég. (Udvarhelyszék) 

Vesztig, vesztire erőlködni; vesztin vagy veszőbe indul, jár. Vesztibe kerestük: mintha elveszett volna 

Vetekëdés: elvetekedett – a seb; elvetemült – ember; elháromlott – marha, portéka 

Vétni: téveszteni, felejteni, Véti a tréfát: nem fogja a tréfálózás 

Vetődségës: hányt-vetett sorsú, hányódó-vetődő. 

Vëtt-ár: vét-ár; pl. vett-árán adni 

Viccsan: marjul, csikkan 

Viggatni: kedvre éleszteni fel, pl. játékra viggatni valakit. 

Vigyitt, vegyitt: társolog, együtt mulat (férfi és nő). Nem akarok veled vigyítni. Vigyül: vegyül (Csík) 

Vihorogni, vihogni: nevetőleg agyarogni, virrogni 

Vikota: szóvita (Homoród vidéke). Ne vikotálódjatok. Nem kell olyan nagy vikotát csinálni abból a dologból! A házasfelek egymással vikotálnak. 

Világló: égő mécs, forgács gyertya; ha valamit keresnek, szét- v. kinéznek, pozdorját: világlót gyújtnak. 

Villáncs: éji őrtűz; gyenge tűz; villáncsol a tűz- vagy gyertyavilág: fel-fellobban 

Villöget (Udvarhelyszék), villëget (Háromszék): viddegel. 

Vin: vén; vinyebb: vénebb (Aranyosszék) 

Virgat: gyermeket ríkat, boszont. Miét virgatád meg? 

Virgó: két fél közti peres hely, melyet mindkét fél magáénak tart (Udvarhelyszék) 

Virhuszik: bőszül. Virran: bösszen reá. A sertés – mikor a kést érezte – nagyot virrant. 

Virics: pálinka tisztáláskor az üst fenekén való maradék; úgy március vége felé furdalás által kifacsart édes leve a nyírfának 

Virikkëlni: virrasztani. Fennvirikkelni – éjjel 

Virjad vagy virnyad: virrad 

Virnyó vagy viskó: hurubánál s kalibánál valamivel előbb való, s közönséges lakóhelynél csekélyebb házikó (Udvarhelyszék) 

Virrogás: viszongás, zajos élbeállás. 

Viszkolódik vagy vaszkolódik: fészkelődik 

Viszkota: szeméthely, elhevert szemét; így: vaszkota, ugyanaz értelmű 

Visszáros: visszás, tekeres, facsaros, pl. visszáros fa, mely nehezen és nem egyenesen hasad (Udvarhelyszék) 

Visszálni: újra eljártatni – beretvával. Visszánoz: viszonoz. 

Visztér: elsilányult képű 

Vityálódni, vikotálni: élces szóváltásokba vegyülni, kötölődve vitázni; legénkedni. Ne vityálódj velem. 

Vonittóra, vonittósan: nem bogra, hanem egy vonittással oldhatólag – kötni. 

Vos: vas; vosol: vasal (Aranyosszék). 

Vőfé: vőfély 

Vüselni: viselni (Udvarhelyszék) 




Zabtócs: vízzel megforrasztott zabliszt, miből a kiszi készül (Udvarhelyszék) 

Záhol: űz, kerget; elzáholta a farkas a juhnyájat. 

Zajlik: jeged, fagyni kezd a víz 

Zakota: sok mindenféle rendetlenül összehányt bútor egy háznál. Zakatolni: a bútorokat s más eszközöket hányás-vetéssel döntögetve zajt, zörejt csinálni. A kamara teli van zakotával. Innen: zakota ember: ki mindig láb alatt van 

Zakotás: hszéki nagyon használt nyári étel, disznóhússal főzve, sok saláta, tárkony, petrezselem, hagymaszár, és kevés csomborddal, tojással és tejföllel feleresztve 

Zándori, zándor ember: minden semmiségért ingerkedő, civódó, háborgó. Zándorodik: haragra lobban, mordul. Esszezándorodtak: összevesztek. Zándorog: háborog, veszekedik 

Zángor: mészárszék (Hétfalu) 

Zavara: kertcsinálásra használt nagy hasábfák (Udvarhelyszék). 

Zelletség vagy zelhetség: nemzetség, atyafiság, hozzátartozók. 

Zene-zuna, zenge-zuga: zaj, szózaj. Zengezungástól: minden portékástól 

Zërëg: zörög. Mëgzërgetëm a csontodat. 

Zig-zug vagy zege-zuga: szik-szák, és: sok hányódó portéka, szakszina 

Zinár: romlott erkölcsű, rossz ember. A gonoszság legfőbb értékét fejezik ki pedig Udvarhelyszéken, midőn vkinek ezt mondák: átalhalál! a rosszban megátalkodott, más embert mintegy átszegző, gyilkoló szemmel néző, s ördögi gyűlölettel tekintő. (E különös alkotású mellékszó igazi értelmét csak most ismervén meg, nem éppen a maga helyére, ide szúrtam be.) 

Zivar: zivatar (Udvarhelyszék) 

Zoána, zuána, zuhána, ziána: a faggyáért, zsírjáért kifőzött kövér kecskének megmaradott húsrésze. Zuhánás hús. Mënyëk a ziánára: kifőző helyre 

Zúgat: rebesget – hírt. Erőssen zúgatják, hogy stb. 

Zuhota: hurutás, náthahurut 

Zunnog: zsibongva dong – a méhek háborgatójuk körül, a kézből elhajtott hengergő lapos kő, vagy ostorhegybe – csapóra – kötve elhajtott kő 

Zuvol, zuvatol: pletykál, szót hajt, zúgat hírt. Zuvat: utcahír, pletyka 

Zurbolni, zurubolni, zuburolni: zavarni, gübülni – vizet. 

Zúzolni: összehúrolni, finyelni; innen: összezúzolódik 

Zökken, zokkan: megrokkan, vagy rokul: lejjebb száll, mégpedig esve. Zökötés: zökögős – út 

Zöld külü: harkály neme. 

Zürmöl: szelesen havaz 


ZS 

Zsúba vagy píp: szárnyasok nyelvbaja. 

Zsábojogni: nyavalyogni 

Zsámba: sánta; zsámbikál: sántál; zsámbás vagy csámpás: beteges; zsámbálódik: nyugtalankodik – fájdalom közt 

Zsanál: sok ember, főleg nők, gyermekek összegyűlve s egymás szavára sem ügyelve, zajongva csevegnek, beszélnek 

Zséje: három-négy darab deszkából vagy tutajgerendából készült híd 

Zsejp: hant, homp; innen: zsejpëlni: hantolni, hompolni (Hétfalu). 

Zsëréb vagy pászma a felmatollált fonalban: 20 ige, minden ige 3 szál, tehát egy zseréb fonál 60 szál 

Zsibog, zsibëg, zsibejëg: sajog – az ütés helye, fájós seb. 

Zsillamat: zsírféle (Háromszék) 

Zsitár: határpásztor (Keresztúrfiszék) 

Zsömök vagy zomok vagy zsëmëk: zömök 

Zsúpol: a kévékből csak félig csépeli ki a szemet. 




--------------------------------------------------------------------------------