Eugéniusz:
Életminőség-vizsgáló tükör VIII.
Egy mondat a bölcs vagy balga,
és boldog vagy boldogtalan lélekről
Ősrégi-új intelmek magyarán szólva
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke - ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára
Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
Balassi Bálint
BORIVÓKNAK VALÓ
IN LAUDEM VERNI TEMPORIS
az "Fejemet nincsen már" nótájára
1
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
2
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
3
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.
4
Mert fáradság után füremedt tagokat
Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
Új erővel építvén űzéshez inokat.
5
Sőt még az végbéli jó vitéz katonák,
Az szép szagú mezőt kik széllyel béjárják,
Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.
6
Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.
7
Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.
8
Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,
Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívből,
Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!
https://www.youtube.com/watch?v=T7ZpabgPuXU
*
Reviczky Gyula
Pünkösd
Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.
.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
.
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!
p 1
p
p Aki
p holtig töri
p az idegent, konyhanyelven,
p lebutított beszéd/életforma:
p ő az önkéntes vegyesházas…
p
p Aki
p hét nyelven is
p tűrhetően gagyog ugyan,
p aktívan is, és passzívan is,
p de egyik sem az édes-ékes anyanyelve
p
p Aki
p kevés
p nyelven beszél,
p vagyis keveset ér:
p így például a tánc, zene,
p a képi ábrázolás anyanyelv-hiánya
p
p Aki
p a fától
p nem látja az erdőt,
p a rész(let)től az egészet
p
p Aki
p ördögi sugallatra lép:
p a tiltott gyümölcs jobb ízű,
p sőt az maga az isteni étek,
p csak az Isten irigyli tőlünk…
p (pl. a bolondgomba)
p
p Aki
p jobb híján
p legalább hírhedt lenne:
p indiszkréten a netre teszi fel
p az önkielégítését, vagy a nászéjszakáját
p
p Aki
p non stop
p hazudik ugyan,
p de amúgy jól (be)
p tudja (bizonyítani),
p hogy ez (miért) rossz…
p
p Aki
p a zsebét/
p eszét nézve
p lazán hazát csereberél,
p majd azóta is csak „szívátültetésre” vár…
p
p Aki
p jó balek:
p a hamiskártyásokkal
p ül le szinte/teljesen nyílt
p kártyákkal nagy pénzre játszani
p
p Aki
p nem látja,
p hogy csak hamis
p alternatívák elé állítva
p kötelezi magát a sok-sok
p nagy horderejű álválasztásra…
p (látszatkülönbség – lényegi azonosság)
p
p Aki
p egy ájtatoskodó álszent manó,
p aki minden este meggyónja mai,
p de akár még a holnap(után)i bűneit is…
p
p Aki
p a ciklusokban
p bűnhalmozó- és tetéző,
p majd a teátrálisan a nagy „megtérő”
p (hisz a jobb latornak is elég volt ez a kereszten…)
p
p Aki
p hol szégyelli
p - a legtöbbször csak
p vélt, beképzelt - leszbikusságát,
p hol pedig melldöngetőn büszke rá
p
p Aki
p amúgy
p így rövid élethosszan
p kisajátítja a képzelt Nagybeteg
p átmenetileg hálásnak tűnő szerepét
p
p Aki
p a halottas ruhájára
p nagy - rejtett - zsebeket varrat
p és azt előre tele is tömködi arannyal…
p
p Aki
p a hálás vevőközönség,
p másként a komisz kölke
p nem produkálná hisztizve magát
p
p Aki
p csak halmozza
p önként választott
p krónikus lelki hiánybetegségeit:
p pl. öröm-, hála-, humorérzék stb.,
p nem beavatott a jó szellemvilágba…
p
p Aki
p hagyja:
p belőle neki se jó
p „bezzeg gyerek” lesz,
p és így közutálatnak is „örvend”,
p mert ő is csak visszafelé „fejlődik” …
p
p Aki
p egy „eladó lány”,
p aki hagyja leértékeltetni,
p sőt vég-kiárusítani magát:
p és még annak is örül is, ha így elkel…
p
p Aki
p felettébb háborog,
p ha az ő megvesztegetési ügyében
p netalán éppen egy korrupt bíró jár el…
p
p Aki
p mohón
p fal, habzsol mind-abból,
p ami kellő mértékkel étek lenne,
p de így pont ellenkezőleg: már méreg…
p
p Akinek
p a háza ég –
p mégis pont ő kiabál,
p olyannyira nem lát, észlel
p az önkritikátlan eszétől/szemétől…
p
p Aki,
p az amúgy
p jószándékú beavatkozásával,
p nem hárítja, csak növeli a bajt:
p például olajat önt a lobogó tűzre
p
p Akinek
p a majomszeretetből
p burokban-inkubátorban
p nevelt gyerekpalántáját
p elfújja még a gyenge szellő is,
p mert ő olyannyira életképtelen…
p
p Aki
p önismeretlen:
p bagolyként pont te mondod
p a kis verébnek, hogy ő egy nagyfejű…
p
p Aki
p önkritikátlan:
p más szemében szálkát is felnagyít,
p de az övében még gerendát sem látó
p
p Aki
p a jóban,
p az lakoma-asztalomnál
p mindig az első társ volt,
p de bajban/betegágyamnál
p akár még a legutolsó sem…
p
p Akinek
p a gondolkodása,
p illetve ún. narratívája,
p értelmezési-fogalmi kerete
p a „politikailag korrekt” regulák
p kényszerzubbonyában kínlódik, vergődik…
p
p Aki
p egy félcédulás
p „szabad szóló” diliflepnis,
p de aki nagy árat fizet ezért:
p így senki nem vesz komolyan…
p
p Aki
p nem hiszi el,
p hogy ő, az állatkirály oroszlán,
p még valaha az életben nagyon is
p rászorulhatsz az incifinci kisegérre
p
p Aki
p egy tanácsot
p nem kérő beképzelt önfejű –
p ha - ritka kivételként – mégis,
p és kap is, akkor azt nem becsüli meg:
p ezért így rajta nehéz/nem is lehet segíteni…
p
p Aki
p nyelv-
p tudatlanul
p pl. amnesztia helyett
p amnéziát kér a tündértől,
p és – nagy bánatára - kap is
p
p Akinek
p nincsenek
p abszolút/feltétlen értékei –
p ő erkölcsi kérdésben is alkudozó, engedő,
p s válik becstelen, jellemtelen, gerinctelen,
p szélkakas, kaméleon stb. hitvány emberré…
p
p Akinek
p amit a pénz
p nem mér/fejez ki,
p nem kvantifikálható,
p az számára már nem is
p jelenthet komoly, nagy értéket –
p ezért pl. palotája van, de otthona nincs…
p
p Aki
p sosem egyértelmű,
p mindig hagy magának
p egy kibúvót, menekülő utat,
p hogy ne lehessen szaván fogni…
p
p Aki
p a lelki békétlen,
p irigy, gyűlölködő stb.
p „öngyilkos” lelki hadviselő:
p ő a jó képességeit főleg/csak
p a napi hidegháborúban kamatoztató,
p amiben ő maga is leépül, felőrlődik stb.
p
p Akinek
p nincsen új
p havi virágzása,
p illetve: jaj, megjött
p a véres/hisztis ún. havi baja…
p A kifejezés elárulja a (v)iszonyát…
p
p Aki
p soha nincs
p áldott állapotban,
p de - olykor/sokszor
p egy nem kívánt - terhes,
p amit a magzat is megérez…
p
p Akinek
p az „abortusz”
p egy rutin „orvosi” beavatkozás,
p és nem pedig egy magzatölés/gyilkolás
p (a rádöbbenés után lesz trauma/dráma)
p
p Aki
p ami bűnt
p ön-áltatva/altatva
p bagatellizálni próbálna,
p az később lesz majd komoly lelki dráma…
p
p Aki
p nagyon
p nem ismeri jól
p a saját gyenge oldalait:
p így elbukik az így nem került kísértésben
p (pl. nem kerüli a játéktermeket, vesztőhelyeket)
p
p Aki
p mániásan kerüli
p a megpróbáltatásokat,
p és boldog, ha sikerül neki,
p pedig épp ezért nem fejlődik lélekben…
p
p Aki
p mindig csak
p készül, edz, gyakorol –
p de kerüli az éles próbát,
p a megmérettetést, a tétmeccset,
p így sosem tudja meg, hogy hol tart…
p
p Aki
p attól vár
p villámgyorsan jókedvet,
p hogy le-issza magát a sárga földig,
p de csak felnöveszti borba fojtott bánatát…
p
p Aki
p már előre iszik
p a medve bőrére:
p és pont ez az elbizakodottság
p lesz a veszte – a medve eszeget belőle…
p
p Aki
p a kóros
p önbizalom-hiánya miatt
p egy nagyobb kudarca után
p egyre csak alacsonyabbra teszi léceit,
p ami miatt örökre megreked a szintjén…
p
p Aki
p a kudarcaiért
p egyáltalán nem hálás,
p az neki csak szivatás volt,
p így azokból semmit nem okul,
p inkább csak mást kárhoztat, irigyel stb.
p
p Aki
p egy hiú lény:
p aki vélt jelessége,
p képessége tudatában
p magát túlságosan sokra tartja,
p tetszelegve csodálja, és elvárja,
p hogy mások is elismerjék, dicsérjék.
p
p Akinek
p a felnövelt
p és hizlalt hiúsága,
p elismerésvágya miatt
p túl könnyen kiéneklik
p a sajtot, kincsét a szájából
p
p Aki
p vagy
p ő maga is
p bedugaszolja
p mind a két fülét,
p vagy pedig véglegesen
p ott is ragad a sziréneknél -
p nincs harmadik, neki jó lehetőség?
p
p Aki
p egy úszni
p nem/alig tudó,
p de fogadásból, imponálni,
p bizonyítási stb. akarásból
p egyből már mélyvízbe ugró,
p a szalmaszál után is kapkodó fuldokoló…
p
p Aki
p úgymond
p rég kinőve már
p a „gyerekes” nép/dajkamesékből
p nem hisz a jótett varázserejében/csodában
p
p Aki
p egy magát
p mindenkinél különbnek gondoló,
p így emberlenéző-kerülő Mizantróp:
p nincs senkije: se családja, se barátja,
p legfeljebb csak kutyája, vagy macskája…
p
p Akinek
p csak - fel
p nem ismert - álbarátja,
p vagyis egy titkos, belső kártevője,
p és/vagy gyűlölt/lebecsült ellensége van -
p ha egyik sem lenne, akkor nem lefelé menne…
p
p Aki
p azt hiszi,
p hogy Tartuffe a jóbarátja –
p sok keserves tapasztalat után
p jön csak meg a tisztánlátása, hogy
p még az is előrébb van, kinek senkije…
p
p Akinek
p nincs jóbarátja,
p csak hízelgői stb.,
p ezért igencsak luxus,
p ha nem figyel az ellensége igazmondására
p
p x
ADY ENDRE
SZENT LÉLEK ÜNNEPÉRE
Mikor a basa-rózsák voltak itt
Fejedelmi virágok,
Loptunk idegen kertekből is
A templomért,
Hogy a templomban virágosan
Lássuk egymást,
Leányok, fiúk, nyugtalanok,
Mert csak a templomban
Ének, ima és beszéd mellett
Láttuk igazán egymást.
.
Hajh, Szent Lélek,
Be ifjú lehettél akkor
S az ákácok is ifjak lehettek:
Micsoda Pünkösdök voltak akkor.
.
Dehogy, a mai Pünkösdök
A szépek és igaziak.
Nem kell templom, minden templom
S úgy kiván a pünkösdi király,
Hogy tudja, mire vágyik,
Hogy tudja, zavarosból
Gyönyörűen kibontva,
Ki az, akit meztelenítve
Újféle virágokkal
Tele- és teleszór.
És sokkal szebb azóta
Az élet, a vágy és a lemondás is,
Mióta templom minden
S nem a pöf basa-rózsák,
Ákácok, rózsák, semmik
Az igazi virágok,
Fejedelmi virágok.
.
Minden, minden és minden,
Templom, templom és templom,
Lyányok, lyányok és lyányok,
Szeretlek és szeretlek és szeretlek.
*
ADY ENDRE
SZENT LÉLEK KARAVÁNJA
Egy Szent Lélek nevű kereskedő
Egykor sürgős, nagy rendelést adott.
Jövünk száz sarkából a világnak
Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog.
.
Tevékkel vágtuk át a Szaharát,
Drága portékánk részben megavult.
De Szent Lélek már ezt így kivánta:
Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult.
.
Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk:
Igemálhákkal rakott az agyunk.
Miként igérted, vedd át az árut,
Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk.
.
Óh, mi, szegény, szomoru kupecek,
Eszmék vivői, büszke Szolonok.
Krőzusok élnek víg dőzsöléssel
S a mi kincsünk és sorsunk: a homok.
.
Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves.
Hazudtak minden Pünkösd hajnalán.
Tüzes nyelvekre, meleg aranyakra
Rászolgált immár ez a karaván.
.
Becsületes, részeg, okos fejünk
Mindig másért fáj. Megejti a Szó
S úgy futunk el ön-boldogságunknál,
Mint szép tájnál bamba kéjutazó.
.
Elherdáljuk a vérünk és inunk,
Minket kezdettől jégeső mosott,
Földet szereznek, bankót csinálnak
Sok ezer év óta az okosok.
.
Hajh, Szent Lélek, nem vár a karaván,
Éppen elég volt az eszme-evés.
Viharverten és sakáltépetten
Várjuk: jöjjön hát a kitöltetés.
.
Fizess, Szent Lélek. Sok volt egy kicsit
Ez a bús, bolond ingyen-szerelem.
Ím, megérkeztünk s véres árnyékok
Cikkáznak rózsás Pünkösd-reggelen.
*
ADY ENDRE
HAJLONGNI EMERRE, AMARRA
Hajlongni emerre, amarra:
Bús sorsot mértél, Uramisten,
A magyarra
S még búsabbat reám.
.
Hiszen, jó, jó: nem vagyok semmi
És mégis muszáj minden fajnál
Jobbnak lenni.
S mit ér, ha jobb vagyok?
.
Nekünk kevés pünkösdöt hoztál,
Kevés szentlelket, Uramisten,
S ostoroztál,
Bár véresek valánk.
.
Körülvettél balgákkal minket
S méltatlanul kínzott fejünkre
Sohse hintett
Kegyed sugarakat.
.
Önnön valónktól félve félni
S elvegyülni törpe gyávákkal,
Halva élni:
Ezt adtad, Te, nekünk.
.
Hajlongni emerre, amarra,
Bús sorsot mértél, Uramisten,
A magyarra
S még búsabbat reám.
p 2
p
p Aki
p gyakran
p nagy bajban van,
p mert van egy hiteles próbája
p az ő „remek” pudingjának: az evés…
p
p Aki
p fejlett kritikai készségét
p csak másokon kamatoztató:
p ezért az önkritikája így elsatnyult
p
p Akinek
p a folyamatos
p lesújtó ítélkezései önelárulók:
p aki mondja másra, az mondja magára
p
p Aki
p elővigyázatlan, óvatlan:
p csak a(z élet)lejtőn lefelé derül ki:
p gyenge-rossz a lelki kézi/motorfék…
p
p Aki
p életigenlő
p gyermekáldás helyett
p meddő, vagy magzatgyilkos,
p vagy legfeljebb csak egykés átkos
p (akit nagyon nehéz nem elrontani…)
p
p Aki
p élmény-
p gazdag, látókör-
p bővítő ön-és hon-
p ismereti utazgatások helyett:
p rémálomút, fölös drága, sznob tor-túra
p
p Aki
p nem ér rá
p az erdőn-réten
p sétálgatva szemlélődni:
p hatja a pénzt egy „egzotikus” útra
p
p Aki
p mindig csak
p az ún. pótember,
p a vésztartalék, a beugró,
p és még-már örül is annak,
p ha épp nem is kerül rá a sor…
p
p Aki
p igyekszik
p mindenütt feleslegessé válni,
p ami már túl jól sikerül is neki,
p hogy már senki sem hiányolja…
p
p Aki
p elhiteti magával:
p ő mindenhol nélkülözhetetlen,
p egyedül ő örökre pótolhatatlan ember…
p Mint Csipike, a cezaromán (lelkileg is) törpe,
p aki nélkül, ha nem vezényelne, megállna az erdei élet…
p
p Aki
p ott is,
p és akkor is
p amiben csak neki
p szabadna tenni/dönteni,
p ott dublőrt küld maga helyett
p (pl. a vizsgára, a nászágyba stb.)
p
p Aki
p egy könnyen,
p nyeglén, lazán,
p meggondolatlan rászokó,
p majd kínkeserves leszokó:
p pia, drog, élet-pótszerek stb.
p
p Aki
p egy belehabarodott
p szerelemrészeg-őrült:
p még kezét is levágná,
p ha a szeszélyes nagy Ő kéri
p
p Akinek
p minden tárgyból
p elég a kegyelemkettes –
p életvizsgáin is éppen hogy
p csak átbukdácsoló, átevickélő..
p
p Aki
p nem mászik fel
p a humor magaslatra,
p pedig majd onnan lenézve
p eltörpülhetne „óriási” gondja-baja
p
p Aki
p abban
p egy kitartó-
p ötletdús versengő:
p kinek fáj a szíve jobban,
p kinek a baja a halálosabb…
p
p Aki
p szerint
p ha neked
p rosszabb volt
p a gyerekkorod/sorsod, mint neki:
p akkor te egész biztos, hogy te csalsz!
p
p Aki
p egy unikum
p szeretne lenni,
p de rossz értelemben:
p hiszen ő a Teremtés eddigi,
p sőt örök legnagyobb vesztese!
p
p Aki
p bármi áron
p megúszni a katonaságot,
p (így az ő férfivá avatását) -
p ezért lesz „buzi”, rokkant stb.
p Beleéli magát és akár úgy marad…
p
p Aki
p bolondnak
p tetteti magát:
p így a rövid büntetés helyett
p a határidőtlen diliház lehet a sorsa
p (vagy lobotómia – Száll a kakukk…)
p
p Aki
p fizetett
p házassági
p hirdetésben ömleng magáról:
p és holtáig várja az ideálist társat -
p neki lenne nagy baja, ha mégis jönne…
p
p Aki
p az oda-vissza
p bosszúhadjáratokkal vesz részt
p a Föld ember-néptelenné tételében…!
p Ez a gonosz szellem élteti, ill. halasztja…
p
p Aki
p amit ma megbosszulhat,
p azt nem is halasztja holnapra!?
p (hátha éjjel elpárologhat haragja)
p Lelki békétlensége őt betegíti meg…
p
p Aki
p felháborodik,
p ha pont az „ellensége” inti,
p hogyan lehetne éppen az ő
p hátrányából előnyt kovácsolni
p
p Akinel
p a szeretete
p csodás telepatikus:
p megérzi, ha most fáj a testvérnek:
p ő is vele jajgat, de nem siet segíteni…
p (Lázár E.: Szegény Dzsoni és Árnika)
p
p Aki
p mélyen
p maga alá
p kerül és ott is ragad,
p ha becsukódik életében egy ajtó
p és így nem látja az épp kinyíló ablakot…
p
p Aki
p beleharap
p a segítő kézbe,
p és mélybe rántja
p az utána ugró mentőt:
p ő ezért így egy menthetetlen…!?
p
p Aki
p túl büszke ahhoz,
p hogy jó tanácsot, vagy
p konkrét segítséget kérjen:
p inkább beleroskadva kontárkodik…
p
p Aki
p senkiben
p nem bízik meg,
p nem oszt ki és meg feladatot:
p ő az összeroskadó ön-túlterhelő
p
p Akinek
p az „úri” szeszélye
p az ő ingyen luxusa,
p aminek mégis nagy ára van:
p hogy ő pár napig finomlelkű,
p majd pár hónapig durva pokróc,
p és hivalkodik is rapszódikusságával
p
p Akinek
p a muzsika,
p a művészet, a poézis
p nem hangolta finomra lelkét,
p csak durván van megmunkálva –
p ilyenek a közlései és meg nem értései…
p
p Aki
p azt hiszi,
p hogy csak ő az,
p aki harag és főleg
p minden elfogultság nélkül
p lenne/lesz is a maga ön-bírája…!?
p
p Aki
p az e-világban
p már túlságosan is
p otthonosan mozog,
p de az Égiben meg
p - még vagy már/örökre -
p viszont teljesen vadidegen
p (K.D.: Boldog, szomorú dal)
p
p Akinél
p az alkalmi „szíverősítő”
p lassan/biztosan a napi ital lesz,
p ami így csak legyengíti, leépíti és
p lelki és egzisztenciális nyomorba dönti
p
p Aki
p úgy akar jó fej
p „modern” apa/tanár lenni,
p hogy semmi nagyot nem követel,
p sőt népszerűséget hajhászva bratyizik
p
p Cezaromán:
p ő még magának
p a Napnak is parancsol:
p kelj fel! És láss csodát: felkel…
p Vagy átírná a nyelv szabályait is…
p
p Aki
p másokat,
p például legalább
p egy családot akar vezetni,
p de akár hadsereget, országot is,
p de önfegyelme /önuralma sincsen…
p
p Aki
p egy ön-
p ismeretlen
p népvezér/csapat-
p kapitány-önjelölt,
p de aki még a kisfiának,
p sőt még a kutyájának se tud parancsolni
p
p Aki
p már attól
p szabadnak
p gondolja magát,
p hogy mindent megtehet,
p ami neki társadalmilag kötelező…
p (minden szabad, ami nem tilos…)
p
p Aki
p csak
p egy dologra,
p a legfontosabbra
p egyáltalán nem szabad:
p megtudakolni és megtenni azt,
p ami vele a Jóisten akarata lenne,
p és valóban az ő testi-lelki javát szolgálná…
p
p Aki
p állandóan fél/szorong:
p kiszolgáltatja magát annak,
p hogy mások épen mit gondolnak róla,
p mert nincs szilárd, autonóm önértékelése
p
p Aki
p rendszeresen
p „összetéveszti”
p a – talmi - sikert
p az istenáldotta dicsőséggel –
p kerüli a fajsúlyos megmérettetést
p
p Ha
p ő egyszer
p (látványosan) „megtér”,
p akkor már be van védő-oltva
p minden lehető ördögi kísértés ellen…!?
p És éppen e balhite miatt lesz könnyű préda…
p
p Aki
p annyira babonás,
p hogy ha épp bal lábbal kel fel,
p akkor aznap már semmi nagyobb,
p hiába halaszthatatlan dologba nem kezd…
p
p Aki
p fagy/éh-
p halálra van ítélve,
p ha éppen nincs villany-gáz,
p és bezárnak a multis boltok,
p ha nem jön meg a segély/nyugdíj…
p Egy maximálisan kiszolgáltatott lény…
p
p Aki
p gyűlöli
p és rettegi
p a legkisebb
p bizonytalanságot is:
p ezért inkább kápéért vesz
p a szabadpiacon csókot, ölelést stb.
p
p Aki
p már csak
p későn és hiába,
p az égszakadás után
p veszi fel - több - köpönyeget:
p az ő késő bánata csak eb-gondolat
p
p Aki
p villámgyorsan
p benne van abban a százban,
p akit az egy bolond tényleg csinálhat…
p
p Aki
p magában,
p és Istenben
p nemigen bízva
p gumival, szíjjal
p és hózentrágerrel,
p ás „életbiztosításokkal” is
p be- és túlbiztosítja a nadrágját és életét
p
p Aki
p félvállról
p veszi az ellenfélt/feladatot,
p és/vagy előre iszik a medve bőrére,
p és menet közben meg már nem tud újítani, fordítani
p
p Aki
p a gordiuszi csomót
p bontogatja, bogozgatja hiába,
p ahelyett, hogy egyszerűen átvágná azt
p
p Aki
p egy váltig
p értetlenkedő:
p hát a csodás magyar nyelvet
p rajtunk kívül tényleg nem érti senki!?
p
p Akinek
p az egész élete
p az őrjítő tétlenség
p és a lázas semmittevés
p oly bűn rossz végleteinek
p nagyon rapszodikus hullámzása…
p
p Aki
p egy királyi madár,
p sasnak, sólyomnak született,
p aki nem kapkod a legyek után:
p de ő fénytelen, pitiáner harcokban
p lassan, de biztosan felőrlődő, elkopó
p
p x
*
DSIDA JENŐ:
PÜNKÖSDI VÁRAKOZÁS
Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.
.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!
.
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
.
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...
.
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr - kimondja!
*
Babits Mihály
A lélek ünnepe
Ólom-idő! Vajjon egy hétre mától
pünköst is így lesz? Harsány, régi ünnep!
Akkor csupa tüzes nyelv volt a Sátor,
gyujtó, beszédes lángolás a mennyek.
.
Ma hallgat a harsona, csak a dob szól,
az eső dobja, s mint alélós hinta,
melyen a Szellem szédelegve hopszol,
kél az új tavasz, lendül a bab-inda.
.
Próbálkozik a nagy harang a ködben,
melyet kásásan kavar a madár.
És minden ébred, csak a nap, a nap nem...
Orfeusz hátranéz, s meredten áll.
.
Nyujtóznak barlangjukban a vadak,
de a báj-síp szavát hiába lesnéd.
A pünkösti királynők hervatag
trónját restellik már a tisztes Eszmék.
.
S a rigó csúfol, s a kakuk hebeg,
és úgy fakad ki a pünkösti rózsa,
tövis nélkül, mint oktalan sebek,
vagy fájdalom, mely bosszút állni tompa.
*
Reményik Sándor
Pünkösdi szomorúság
A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...
1934 május 18
p TESTAMENTUM - INTELMEK
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p helyett a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p x
|