Juhász Gyula versei |
A költészet kincstára | |||||||||||||||||||||||||
A SZÍNÉSZNŐ Nekem a végzetem volt a színésznő, A múltak süllyesztőjéből gyakorta Daloknak anyja, kínoknak szülője, Miatta félek szép szemekbe nézni, EMLÉK Egy régesrégi operettben Játszott a távol rokokóban, Nekem oly szent volt ez a játék; Lelkembe villant szőkesége... Egy melódia él szívemben, Fáradt, unott, szomorú néző, Tudom már: minden nő színésznő!
AZ ÖREG SZÍNÉSZ Még ruganyosan jár-kel a szinen. A maszkja még, ha úgy kell, fiatal Az öltözőben sokszor elmereng, A régi tapsok forró zápora A régi cimborák és szeretők A régi koszorúk babérja int, Az élete lejátszott, únt szerep Az örök súgó azt susogja: Csend! S négy deszka közt pihen meg odalent! ***Juhász Gyula összes versei
|
|||||||||||||||||||||||||
LAST_UPDATED2 |