A költészet kincstára
|
Babits Mihály: Itália
Itália! tudom városaid csodálni, hol dús sikátoron vidám nép bizsereg. Lázas az ily szük út, mint testben kék erek, s nemes, habár hanyag, szennyében is királyi.
Vonzanak íveid s tűnt fényed palotái, árkádok, oszlopod, a sugaras terek, hol elszédülnek az ideges emberek; vonzanak a sötét toronylépcsők csigái.
De nem kékebb eged és a dombod se zöldebb, mint honni dombjaink s a dunántúli ég, e gömbölyű, szelíd, szinjátszó kék vidék.
S olasz szív nem lehet emlékektől gyötörtebb a vén boltok alatt, az ősök piacán, mint én, ha földeden bolyongok, bús hazám!
|