Törpék az óriások országában -
A bútorok, a járművek, az evőeszközök mérete
Enyhén szólva nem rájuk van szabva -
Mintha a kisgyerek az apja ruhájában, cipőjében járna…

*

Nagyon rendes emberek élnek itt,
Minden elvárásnak szeretnének megfelelni,
Míg úgy nem járnak mint az öreg, a gyerek és a szamár,
Akik mindig újabb, az előzőt ütő megszólásra hallgatva
Bedobták egyetlen állatbarátjukat a mélyvizű folyóba…

*

Csak magadat hallod vissza,
Mert mindenkit elüldöztél magad mellől,
Vagy senki nem mer megszólalni,
Vagy csak a te nézeteidet szajkózza -
S te a visszhangot párbeszédnek veszed…

*

Belenézel a nyugodt víztükörbe,
Ott meglátod a saját arcod képmását,
Amibe beleszeretsz, belebódulsz,
És egyesülni akarván vele a vízbe veszel…

*

A leghangosabbnak adnak igazat,
Az rögtön önjelölteti magát népboldogító vezérnek,
Ami után csak az számíthat rangra, előléptetésre,
Aki a leginkább hasonlít a bálványozott zarnokra.

*

Itt a katonát szabják a ruhához
És az embereket az ágyhoz -
Prokrusztész foglalkozik ezzel,
Ő nyújtja ki a rövideket,
Vagy vagdossa le a kiálló részeket

*

Nem sanyargatják a meghódított népet,
Mert így esetleg növelnék ellenálló-képességét,
Inkább kényeztetik, kielégítik minden kívánságát,
S így puhánnyá, anyámasszony katonákká válnak

*

Előbb csak beetetnek,
Majd ha megkedvelted az ingyenkaját,
S már megszoktad, hogy a szádba repül a sült hal,
Akkor beakasztják a horgot a szádba, és rab leszel…

*

A partravetett halakat cirógatják,
Ezért hálát vagy hálapénzt várnak-követelnek,
Vigasz-szavanként ketyeg, sőt pörög a „taxióra”,
Csak valahogy az az egy nem jut senkinek az eszébe,
Hogy a szerencsétlent visszategye a vízbe lubickolni

*

Mindenkinek tele van a padlása,
No nem sonkával, kolbásszal, szalonnával,
De csodaszép ígéretekkel, amikért naponta hálát is ad

*

Az emberek nem hollók,
Ők kivájják egymás szemét is,
Hagyják, hogy a róka kiénekelje szájukból a sajtot,
Majd utána nekigyürkőznek maguk alatt vágni a fát

*

Rengeteg az önkéntes segítő,
Aki átvisz az úton, ha belepusztulsz is,
Aki Mekk mesterként szétszereli a lakásod,
Aki fogadatlan prókátorként rosszul védi ügyed,
S ha netán tiltakozol, akkor gondnokság alá vesznek

*

Mindenki imádkozik is és dolgozik is,
Csak éppen azért imádkozik, amiért ténykedni kéne,
És azon munkálkodik, ami csak ingyen kegyelemből van.

*

A hipermarketben bűnbocsánat is kapható,
Minél többet rabol valaki, s annál több a pénze,
Annál kisebb teher neki kifizetnie a váltságdíjat,
S biztosítania a legjobb helyet a Mennyországban

*

Ha a feleségednek bókolsz,
Feljelenthet szexuális zaklatásért,
Ha a gyerek fenekére csapsz, eldádázod,
Feljelenthet könnyű testi sértésért, megalázásért…

*

Azok vennék ki a szemedből a szálkát,
Akik nem látnak jó, mivel az övékben gerenda van.

*

Az ellenség fogorvosához mész kezelésre,
Aki nemcsak - fölöslegesen - alaposan megkínoz,
A legutolsó fityinget is kiveszi még a bőröd alól is,
De fogatlan oroszlánná, méregfog nélküli kígyóvá tesz.

*

Beletörődnek a férfiak,
Hogy mindig van náluk egy kicsit jobb,
Hogy ők örök másodikak minden viadalban -
Így állnak ki az élethalál-harcra gladiátorkodni is.

*

Az emberek a családtagjaikkal gyanakvóak,
Minden hazaérkezőt átmotoznak és jelszót kérnek,
De ha elmennek hazulról, a lábtörlő alá teszik a kulcsot,
S vadidegen szeme láttára veszik ki a párnából a pénzt.

*

Az embereket vagy nem nevelik szobatisztaságra,
vagy szégyellik, ha inkontinensek lesznek:
letagadják és inkább nem mennek el otthonról,
bezárkóznak és búnak eresztik fejüket

*

Az emberek egymással úgy versenyeznek,
hogy az egyikük egy vödörből halászik,
a másik meg egy pecabottal a viharos tengeren...

*

Elegendő a puszta gyanú,
bármely polgár perbe fogható és meghurcolható,
ha nem tudja minden kétséget kizáróan
ártatlanságát bizonyítani...

*

Az ország vezetőit
a legjobb pókerjátékosok közül választják,
akik szemrebbenés nélkül tudnak blöffölni...

*

A tömegpusztító fegyverek indítóállomásán
egy majom bezárta magát az indítógombokhoz
és mi csak kívülről izgulunk.
hogy éppen mihez támad kedve,
s mikor tör ki az első és utolsó atomháború...

*

Nincs otthonom,
mert mire hazajövök már semmi nincs a helyén,
ismeretlen emberekbe ütközök,
akik megütköznek rajtam
és hívatlan vendégként bánnak velem...

*

Bárhol jársz,
sohasem tudhatod,
mikor, honnan és ki tör rád,
akár javaidara, okmányaidra,
akár testi épségedre, sőt életedre...

*

Sohasem vagy benne teljesen biztos,
hogy jól választottál élettársat és pályát -
bezzeg ha Hufnágel Pistihez mentél volna,
bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna...

*

Arra vagy a legbüszkébb,
hogy életed végégig egy helyen dolgoztál,
kiváló dolgozó, a munka hőse, élmunkás voltál,
brigádversenyt nyertél,
munkafegyelmi ügyed soha nem volt.

*

Annyira leiszod magad,
hogy teljesen kivetkőzől magadból,
az árokba esel, elalszol s onnan szednek össze,
eliszod a fizetésed, ellopják a holmidat,
lehányod magad,
szégyenkezve, magadtól undorodva
szinte lopva mész haza,
s nem mersz gyerekeid szeme elé kerülni...

*

Akit legjobb barátodnak hittél,
akit minden titkos tervedbe beavattál,
aki bármikor jöhetett és asztalodnál evett,
arról véletlenül kiderül, hogy spiclid volt,
s azóta se híre, se hamva,
mégcsak megbánást sem tanúsít...

*

Utánzó majom - edd meg, amit a majom kinyom...

*

Nincs türelmi idő,
elég ha egy nagyobbat hibázol,
esetleg a kicsit is felnagyítják,
és máris végleg kizártak a csoportból, iskolából stb.

*

Istenben nem hiszel,
de annak a vadidegen embernek igen,
aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed.
Az ördög sokat ígér, keveset ád, s még az is keserű...

*

Amikor legény kell a gátra,
akkor mindenki anyukája szoknyája mögé bújik,
amikor a hazát kellene megvédeni,
csak anyámasszony katonáit találhatunk...

*

Megtudják, hogy mi a kedvenc zenéd és ételed,
s életed attól fogva azzal keserítik,
hogy mást se hallhatsz, mást se kaphatsz:
így ebből a jóból tényleg megárt a sok.

*

Vagy a soha nem volt,
az időtávolság miatt megszépített korba vágyódsz,
vagy olyan utópiáról ábrándozol,
ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz,
ami semmire nem kötelez,
s így passzivitásra kárhoztatod magad.

*

A biztonsági öv be nem kapcsolása miatt
azonnal megbírságol az állam éber rendőre,
de abban senki nem gátol meg,
hogy minden ingóságod-ingatlanod eladd,
s a pénzt a szerencsejáték vesztőhelyein hagyd...

*

Hol annyira megbízol az embertársaidban,
hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,
s ezt még ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára,
hol meg minden perccel, fillérrel elszámoltatod élettársad,
s még a pincsikutyád se bízod rá a jószomszédra...

*

A hallgatásod beleegyezésnek tűnhet,
oly sokáig nem teszel szóvá semmilyen sérelmet.
Majd amikor nálad betelik a pohár,
akkor kiborítod a bilit,
s megnyitod a hidegháborús frontokat.

*

Soha nem merült fel a gyanú benned,
hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?
Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,
így akarsz plusz törődést, figyelmet kizsarolni,
így akarsz kibújni az élet küzdelmei, csatái elől?
Ellenségednek veszed, aki nem partner e játszmában,
s csak akkor döbbensz rá az igazságra,
amikor már irreverzibilisek a változások...

*

Úgy akarsz teljes szólásszabadsághoz jutni,
hogy magadra veszed a bolond bélyegét, stigmáját -
arra már nem gondolsz, mi ennek az ára:
senki nem veszi komolyan a szavaidat!

*

Addig imádkozol örök életért,
míg a végén megkapod,
s azután már hiába könyörögsz kegyelemdöfésért.

*

Úgy bánnak veled
mint a kivert kóbor kutyával,
kővel dobálnak, elhajtanak,
üldöznek és ütnek-vernek,
vagy befognak kísérleti alanynak -
legjobb esetben bezsúfolnak egy menhelyre...

*

Nemcsak a vas,
de minden ember,
sőt minden közszolga korrumpálható -
pénzzel mindent el lehet érni,
több pénzzel az ellenkezőjét is.

*

Szegény embert az ág is húzza...

*

Szabad préda vagy,
akire hajtóvadászatot rendeznek,
s akinek az életével nem kell elszámolni,
s akinek szinte semmi esélye a menekülésre,
hisz a fizető vendégvadászok biztosra akarnak menni...

*

Olyan a munkád,
ami pár év alatt leamortizál,
testcsonkító és lélekölő, szellemirtó,
s ha elhasználódsz,
akkor eldobnak mint egy kicsavart citromot.

*

Azt hitted, hogy te választottál,
büszke vagy magadra, hogy meghódítottál egy nőt...
De ellenkezőleg történt: hölgyválasz volt,
s te jól bevásároltál egy zsákbamacskát,
s már nincs reklamáció...

*

Mintha egy olyan állat lennél,
aki párzás után felfal a nőstény.

*

Te vagy az a halász,
aki kifogja az aranyhalat,
aki szabadulásáért teljesíti kívánságod.
Te az asszonyod óhaját tolmácsolod neki,
aki telhetetlenül egyre többet és többet követel,
míg a végén visszajuttok a régi szegénységbe.

*

Hármat kívánhattok a jótündértől,
s neked üres a hasad, így hirtelenkedve kolbászt kérsz,
amire a méltán dühös feleséged rosszat kíván:
nőjjön rá a kolbász az orrodra...
Na, most már mit lehet tenni:
a harmadik kívánságot el kell vesztegetni arra,
hogy visszanyerd emberi ábrázatod...

*

Nem számolsz
a szerencse forgandóságával,
s ha egyszer valami nagy szerencse ér,
attól fogva számítasz erre,
mintha bérletet váltottál volna rá...

*

Amit neked egyszer-egyszer kegyként felajánlanak,
arra a második alkalom után már jogot formálnál,
amivel egyszer s mindenkorra megfosztod magad e lehetőségtől.

*

Úgy kínoznak,
hogy a terített asztal mellé ültetnek,
ahol mindenki jóízűen falatozik,
s neked semmit sem adnak,
maximum gúnyolódnak rajtad...

*

Annyira jólnevelt vagy,
vagy inkább szemérmes, gátlásos,
aki nem szeretne élelmesnek látszani,
hogy hiába kínálnak meg egyszer a finomsággal,
nem fogadod el.
Mivel ezt többet nem ismétlik,
te meg röstellsz nyíltan, expressis verbis kérni,
ezért nemcsak éhen maradsz,
de neheztelsz vendéglátódra és magadra is..

*

Vendégségbe hívnak,
de úgy bánnak veled mintha ingyenkonyhára jöttél volna,
s még ahhoz is feltételt szabnak,
hogy odalökjék neked a kegyelemkenyeret.
Például el kell hangosan mondani egy imát.

*

Arra vagy kárhoztatva,
hogy minden nap felgörgess egy kősziklát a hegyre,
majd tehetetlenül végignézd, hogy gurul vissza a völgybe,
s ennek a hiábavaló erőfeszítésnek sohasincs vége...

*

Azért csúfolnak
a leggonoszabban és legkitartóbban,
amiről azután tényleg a legkevésbé tehetsz:
testi hibáért, beszédhibáért, betegségért, szüleid szegénységéért...

*

Azt érted igazmondáson,
hogy mindenkinek mindent
szemtől szembe meg kell mondani,
a szemébe kell vágni:
ha öreg, ha bandzsa, ha fogatlan stb.
Nem ismered az elemi tapintatot...

*

Könnyebb a kutyából szalonnát csinálni,
mint a te fejedből valamit kiverni, ha oda belevettél valamit.
Nincsenek eszméid, csak rögeszméid,
nincsenek elképzeléseid, csak kényszerképzeteid.
A végén már magad sem vagy ura, csak szolgája ezeknek.
Először beengedted lelkedbe a megszállókat,
majd kollaboráltál velük,
a végén már se aktív, se passzív reziszetnciád...

*

Félszívvel mész a templomba és a színházba,
s csodálkozol, hogy nem történik veled semmi,
semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,
semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás,
purgatórium és mennybeszállás...

*

A napot az akasztófa alatt kezded,
s ha nincs egy férfi vagy nő,
aki élettársadul választ magának,
akkor ez földi pályafutásod végállomása

*

Ha nem szorulsz rá,
akkor is mesterségesen táplálnak -
legjobb esetben moslékká keverik ételeid
mondván, hogy úgyis egy helyre megy..

*

Nem lehetnek titkaid,
rólad mindent tudhatnak,
el sem bújhatsz, a nyilvánosságba vagy lökve
mint egy színpadon a reflektorfényben,
ahol sötét a nézőtér,
a viszony asszimetrikus...

*

Személyazonosság lopás,
visszaélnek neveddel,
vagyoni és erkölcsi kárt okoznak
és nem tehetsz ellene semmit...

*

Lépten nyomon igazoltatnak,
indoklás nélkül zaklatnak,
átvizsgálják autódat,
sőt meg is motozhatnak...

*

Kényszerzubbonyban szerelmeskednél,
gúzsbakötve vagy egy lábon állva táncolnál?

*

Ha nem jó lábbal kelsz fel,
akkor visszafekszel az ágyban,
és ott is maradsz napestig,
hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit

*

Nem akarsz tévedni és hibázni,
ezért nem állítasz semmit,
nem munkálkodsz semmin,
mert csak az nem hibázik,
aki nem dolgozik...

*

Mindent egyformán fontosnak tartasz,
nem tudsz fontossági-időrendi sorrendet felállítani,
ezért vagy bele sem kezdesz dolgaid intézésébe
vagy egyszerre akarsz mindent elvégezni,
kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést stb. -
szimultán játszanál 100 sakkpartit..

*

Ha egyszer megszidtak vagy kinevettek
egy gyermeki kíváncsiságból feltett kérdésedért,
attól fogva öncenzúrázod vagy elfojtod kérdéseidet,
s csak akkor beszélsz, ha téged kérdez a tanítód
és azt válaszolod, amit már tőle hallottál...

*

Aprópénzre váltod a tehetséged:
cirkuszi fejszámolóművészént keresed kenyered
vagy a kockázatos szobrász pályafutás helyett
órabérben széklábakat faragsz...

*

Annyira csak egy dolog érdekel, izgat,
hogy ennek érdekében minden mást elhanyagolsz:
nem mosakszol, mosol, nem raksz rendet,
alig alszol, alig eszel stb. stb. -
ami indokolt lehet egy rendkívüli helyzetben,
de te ebből életformát csinálsz...

*

Amíg nincs tökéletes rend és tisztaság a lakásban,
addig nem kezedesz bele még egy könyv olvasásába sem -
erre mindig csak a maradék időt fordítanád,
ha lenne ilyen szabad időd...
De nincs, mert mindig találsz tennivalót,
nehogy szó érje a ház elejét...

*

A szart aranynak nevezed,
az aranyból szart csinálsz

*

Mintha csak egy nap lenne a világ,
úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn -
utánunk a vízözön?

*

Minden nap fordított

A nyúl viszi a puskát – az asszony viseli a nadrágot

*

Fordítva

Elbújva, titokban, szemérmesen étkeznek,

Viszont nyilvánosan szeretkeznek és vécéznek

*

Életrövidítők

Az éjt nappallá teszik

Két végéről égetik a gyertyát

*

A kívánság megfogan

Kellemes – lábvizes - ünnepet kívánnak

*

Időáldozat

Semmire sem szentelnek időt –

Maximum szánnak, de inkább szakítanak rá

*

Szorgosan építkeznek

Jószándékkal kövezik a pokolba vezető utat

*

A király meztelen

De sehol egy gyerekszáj, aki ezt ki merné mondani

*

Aki megmondja az igazat, annak betörik a fejét

*

Felmelegedés

Előbb tiltottak, büntették a buzulást,

Majd elnézték, megengedték, nem csúfolták,

Azután már támogatták, propagálták, ajánlgatták,

Mindenkit biztattak, hogy bátran fedezze fel magában

(mostanra várható, hogy szankcionáltan kötelező lesz)

*

Se melegek, se hidegek –

Ők langyosak, akiket kiköp az Úr

*

Zsugoriak vagy pazarlók

Mint a részeg parasztok, de ők józanon is,

A ló egyik oldaláról átesnek a másikra, de sose rá

*

Aki látni vágy, az a Napba néz

*

Aki nem lép egyszerre, az nem kap rétest estére

*

Aki tovább nyújtózkodik, mint a takarója,

Annak a kilógó testrészeit levágják, csonkolják

*

A király vak és süket

Csak az év egy napjára nyeri vissza látását, hallását

Arany János

HÍD-AVATÁS


Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
"Egy fiatal élet-remény."

A kártya nem "fest", - a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!... ő vándorútnak
- Most már remény nélkül, magán --
Indúl a késő éjszakán.

Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet.

Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; -
Lenn, csillagok száz-ezeri.

S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.

Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
"Uj hid! avatni mind! vigan."

"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
"Egymásé a halál után!"
S buknak, - mint egykor igazán.

Taps várja. - "Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!" -
"Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!"
S elsímul a víz tükre lenn.

Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
"Én a quaternót elszalasztám!"
"Én a becsűletet, - pedig
Viseltem négy évtizedig."

S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: "Én most tanúlám
Az elsőt; pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!"

Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
"Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog! -
Fogadd be, nyílt örvény-torok!

Unalmas arc, félig kifestve -
Egy úri nő lomhán kikel:
"Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!"
Ezt is hullámok nyelik el.

Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
"Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napleont!"
A többi sugdos: "a bolond!..."

Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
"Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!"

"Én dús vagyok" kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -"
"Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom'!"
Eltűnnek mind, a járt uton.

"Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó!" --
"Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -"

Igy, s már nem egyenkint, - seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.

Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.

Néz a fiú... nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sűrübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.

S nincs ellenállás e viharnak, -
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. -
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, - csend mindenütt.

(1877 aug. 22)