A stílus maga az ember!? |
Nyelvformák és életformák - Nyelvformák és életformák | |||
A húsevő haragja – Szeli Mátyás jegyzete
Az uborkaszezonra jellemző sztori, hogy Franck Ribéry ordenáré módon osztotta ki azokat, akik kritizálták, amiért egy ezerfontosra taksált aranyozott steaket evett, és ezt egy képmegosztó oldalon követői elé tárta.
A Bayern Münchennél érthető módon kiakadtak, megbüntették a franciát, nyomatékosították, példaképként kell viselkednie, az élet pedig megy tovább. Bulvárszagú történet, ettől még több szempontból jellemző kórképe a mai labdarúgásnak. A futballisták többsége áldásként foghatja fel a közösségi oldalakat, azokon keresztül saját maguk alakíthatják a róluk kialakult képet, és persze ezek jelentik a személyes márkaépítés egyik legfőbb, jól fizető eszközét. Mivel ugyanannak a virtuális térnek a részesei, az embereknek megvannak az illúzióik, hogy közvetlenül szeretetük/utálatuk tárgyához beszélhetnek. Ezáltal a labdarúgók minden korábbinál jobban ki vannak téve a hozzászólók visszacsatolásának, akár ezres nagyságrendben szembesülhetnek a rosszindulatú üzenetekkel, volt, akinek felesége halálán élcelődtek, másnak rákot kívántak „jóakarói”. A milliós követői táborokban mindig lesznek szélsőségesen reagálók, Ribéryt a rongyrázás miatt ekézték, míg Raheem Sterlingen például azért gúnyolódtak, amiért egy diszkontáruházban vásárolt. Ebből persze nem sok tanulságot vonhatunk le, ettől még a jövőben is láthatjuk a képeket, ahogy a futballisták a gyerekkel fociznak a kertben, vagy a meccsek után olyasféle drámai bejegyzéseket tesznek közzé, hogy „nagyon örülök a győzelemnek”. Akinek meg elgurul a gyógyszere, azt megbüntetik, esetleg őszintétlen bocsánatkérésre kötelezik. Az élet pedig megy tovább. |