Szolnoki Ernő: Bibliografiai lexikon
Könyvtörténeti és bibliografiai szakkifejezések kis szótára
http://mektukor.oszk.hu/08300/08342/08342.htm
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V X
A
abacus - fedőlap, tábla, írólap, eredetileg számológépet, majd asztalkát, az asztal fedőlapját jelentette, később minden szegletes táblát, könyvtáblát is.
abbreviatio - rövidítés.
abbreviatura - (brevis = rövid) rövidítés; a könyv történetében a kodexírás és másolásban nyert különösebb jelentőséget; a szöveg írásának gazdaságosságára törekedve (hely, idő és fáradság megtakarítására) egyes szavakat, szóvégződéseket, akkor szinte általánosan ismert és egyezményesen elfogadott abbreviaturákkal helyettesítettek. Az abbreviatura használata később a nyomtatott könyveknél is igen elterjedt volt; az ősnyomdászok betűkészletében igen sok az összevont jel, az egy betűlábra vésett ligatura és abbreviatura; egész addig, amíg a modern nyomdatechnika feleslegessé tette és kiküszöbölte őket, bár rövidítéseinkben ma is tovább élnek.
abdicatio - lemondás, leköszönés.
aberratio - eltérés, megtévelyedés (orvosilag: a normálistól való eltérés).
ablativus - távolító eset.
abonens - előfizető.
absurdum - képtelenség, lehetetlenség.
accentus - 1. hangsúly, 2. kiejtés, beszédmód; tájszólások hanghordozása, beszédmódja, 3. ékezet.
accumulatio - a kifejezések halmozása.
accusativus - tárgyeset.
acrographia - kidomborodó rajz, amit maratással értek el, s a régi litografiai eljárásoknál alkalmazták.
acrostichon - olyan vers, amelyben a sorok, vagy versszakok kezdőbetűi összeillesztve valamely értelmes kifejezést jelentenek; gyakran neveket, titkos vallomásokat, üzeneteket, jelmondatokat szőttek így verseikbe a költők.
acta - irat.
acta diurna - napi újdonság, jelentés, a mai újság római őse; közszemlére kifüggesztve volt olvasható.
actinographia - sokszorosítás röntgensugarak által. Fényérzékennyé tett papír-tömeget átvilágítanak, s az egy példányban festékkel kinyomott nyomtatvány körvonalai ez úton egész tömeg papíroson megjelenik.
actuarius - írnok.
adagium - példabeszéd; közmondás.
adapertio - 1. megnyitás, 2. nyilatkozat, magyarázat.
adaptatio - átvétel, átdolgozás, szabad fordítás.
addendum, -a - pótlandó, -k.
additamentum, -a - pótlások, helyesbítések, függelék.
additio - összeadás.
adhortatio - intés, buzdítás.
adjectamentum - toldalék.
adjectivum - melléknév.
ad lectorem - az olvasóhoz.
admittitur - "megengedtetik" a cenzor szokásos engedélye volt, amit a kinyomtatás előtt a korrekturára írt.
adnotatio, -nes - megjegyzés, -ek l. annotatio.
adnotatum, -a - észrevételek.
adparatus - előkészítés, bevezetés.
ad usum Delphini - tanulók számára, kényesebb közönség számára (írott könyv) (tulajdonképpen a francia trónörökös, a dauphin használatára).
adverbium - határozószó.
adversarius - jegyzőkönyv, házinapló; háztartási bevételek és kiadások könyve.
advolutum - melléklet, hozzáfűzés, hozzácsatolás.
aenigma - rejtvény, talány.
aequivocatio - kétértelműség.
affamen - megszólitás.
affamentum - kegyes, lágy, nyájas beszéd.
agenda - előjegyzék (tennivalók számára), szertartáskönyv.
aggratulatio - üdvözlés, szerencsekívánat.
agiographus (l. hagiographus) - szentírást író.
agitatio - érvelés.
agitatio mentis - elmélkedés.
agnominatio - szójáték.
akologia - sebészi műszertan.
album - a rómaiaknál eredetileg fehér hirdetőtáblát jelentett; ma átvitt értelemben általában nagyobb, quart vagy folio alakú könyvet jelent a legkülönfélébb célokra, legtöbbször díszesen kiállítva (v.ö. emlékalbum, képalbum stb).
aldina - a nagyhírű velencei Aldus Manutius, nyomdász és könyvkiadó műhelyéből kikerült könyvek gyűjtőneve.
aldine - betűtípus; Aldus Manutius-ról, könyveiről az aldinákról elnevezve.
alexandrinus - francia eredetű versforma; tizenkét szótagos sor, középmetszettel és két mellékmetszettel négy részre osztva (v.ö. Arany, Toldi).
almanach - 1. évkönyv; 2. eredetileg naptár, amelynek irodalmi része az idők folyamán egyre nőtt, s ez az irodalmi része vált lényegesebbé; 3. évenként megjelenő könyv (arab eredetű).
allegatio - perbeszéd, bizonyítás.
allegória - megszemélyesítés, jelképes ábrázolása valamely művészi mondanivalónak, amelynek igazi értelmét valamely legtöbbször rejtett és helyettesíthető eszme jelenti.
alliteratio - kezdőrím; szókezdő hangok egyezése.
allocutio - megszólítás, vígasztaló, buzdító szó.
alloquium - beszéd, szózat, buzdítás, vigasz.
allotriológia - eltérés; más tanítás.
alphabetum - betűsor, ábécé.
altiloquium - fenszárnyaló, magasztos beszéd.
alucinatio - álmodozás, beszéd, fecsegés, félrebeszélés (l. halucinatio).
amelioratio - javítás (bonus = jó, melior = jobb).
ampendix - l. appendix.
amphibológia - kétértelműség.
amplexio - (verstani) összekapcsolás.
ampliatio - bővítés.
anagnorismus - felismerés; drámai motivum, amelyben egymástól elkerült rokonok, vagy ismerősök ismét felismerik egymást.
anacaephalaeosis - rövid ismétlés, összefoglalás (latinul recapitulatio l. o.).
anadiplosis - megkettőzés, ismétlés (szónoklatban).
anagnosticum - felolvasásra való olvasmány.
anagramma - egy szó vagy mondat betűinek összekeveréséből képezett új kifejezés.
anakoluthia - mondattani hiba (a mondat befejezése nem logikus folytatása a kezdetének), nyelvi következetlenség.
analectum, -a - 1. egy vagy több író munkáiból összeállított szemelvények, 2. morzsalékot, ételhulladékot, illetve az ezt eltakarító rabszolgát jelentette; tréfás kétértelműséggel az elhullatott, elfelejtett versek összegyűjtője vagy gyűjteménye.
analógia - hasonlóság, hasonlat.
analisys - elemzés.
anapestus - két rövid és egy hosszú szótagból álló versláb, "lebegő".
anaphora - 1. retorikai vonatkozásban ugyanazon szó ismétlése több mondat elején; 2. visszavonatkozás a beszédben valamely megelőző szóra.
anastrophé - fordított szórend.
anathema - egyházi átok.
anekdóta - rövid, humoros történet, adoma.
anepigrapha, -us - cím(felirat) nélküli könyv.
anfractus - szószaporítás.
animadversarius - megfigyelő, figyelés, észrevétel.
animadversio - megfigyelés, észrevétel, megjegyzés.
animadversiuncula - kis figyelmeztetés.
annalis, -es - évkönyv, történetkönyv.
annotamentum - megjegyzés.
annotatio, -nes - följegyzés.
anonym - névtelen. Könyvek általában névvel, szerzőjük nevével jelennek meg, de igen sok esetben a szerző a legkülönbözőbb okokból elhallgatja a nevét; ilyenkor névtelen, anonym könyvekről van szó. A szerző rejtett nevének megoldása sokat foglalkoztatja a bibliografusokat. Külön bibliografiák vannak a névtelenül megjelent művekről.
annunciatio - jelentés.
anteacta - előirat, előszó.
antecantamentum - előének.
antelogium - előbeszéd.
anteludium - előjáték.
anthologia - gyűjtemény, kisebb irodalmi művek, gyűjtemények, szemelvények.
anticritica - ellenbírálat.
antilogia - ellenmondás.
antiloquium - ellenbeszéd.
antimetabole - szónoklatban a kifejezések felcserélése.
antiphona - egyházi ének, amit az énekkarok váltakozva énekelnek.
antiphonale - egyházi énekeskönyv.
antiphonarium - egyházi énekek könyve, karénekeskönyv.
antiphrasis - szójáték, hasonló hangzású, de ellentétes értelmű szavakkal.
antiqua - betűtipus, a renaissance szövegírása, amit különösen Olaszországban használtak az ősnyomdászok.
antiquarius - régiségkereskedő.
antiquarium - régiségkereskedés, régi könyvek, zeneművek, metszetek, s egyéb régi műtárgyak boltja.
antiquitas - régiség.
antispastus - klasszikus versláb (egy rövid, két hosszú és egy rövid szótag).
antistasis - egy szónak különböző értelemben való ismétlése.
antistropha - a verstanban a váltakozó énekben a strophára felelő versszak vagy ének.
antithesis - 1. ellentét, 2. a nyelvtanban betűcsere.
antonomasia - névcsere, ha szónoklatban valakinek neve helyett legjellemzőbb tulajdonságát jelölő melléknevet, gúnynevet mondunk (l. synecdoche).
aoidos - az ősi görög irodalom költője, a "dalnok" (v.ö. igric, regős).
apellativum - a könyv szerzője, ha nem nevezi meg magát és álnevet sem vesz fel, "apellativum"-ot használ. Péld. "egy írástudó", "valaki a népből" stb.
apheresis - elvétel, rövidítés a szó elején.
aphorisma - bölcs mondás; rövid, velős, szellemes mondás; (töredékes) gondolat.
apocalypsis - kijelentés (a Biblia egyik könyve).
apocha - nyugta; ellentéte: az antapocha: ellennyugta.
apoclisis - kitérés.
apocope - szóvégi rövidítés, egy betű vagy szótag elhagyása.
apocryph iratok - 1. a hivatalosan el nem ismert szent könyvek; 2. névtelenül vagy álnéven, esetleg régi idők alkotása gyanánt kiadott, antikizált írásművek.
apodixis - megcáfolhatatlan bizonyítás.
apographon - másolat, példány (latin: exemplar l. o.)
apológia - hitvédelem, védőirat, védőbeszéd.
apologismos - (retorikai) az okok és indokok részletes előadása, kifejtése.
apológus - elbeszélés.
apophasis - tagadás, elutasítás (latin: negatio l. o.)
apophtegma - rövid, velős mondás.
aporema - magának ellentmondó következtetés.
apostrophé - távollévő személyekhez, halottakhoz, istenekhez, múzsákhoz, megszemélyesített tárgyakhoz, állatokhoz intézett fohászkodás, szimbolikus társalgás; költők gyakori kifejezésmódja.
apostrophus - hiányjel.
apotheosis - istenítés, megdicsőülés.
appelatio - fellebbezés.
appendix - függelék.
appositio - hozzátétel, értelmező.
apprecatio - könyörgés.
approbamentum - bizonyíték.
approbatio - jóváhagyás, helyeslés.
aquarell - vízfestékkel készült festmény.
archium l. archivum.
archivarius - irattáros, levéltáros.
archivum - irattár, levéltár.
archontologia - tisztviselők története.
arcus - ív, (boltív) papír ív.
argumentatio - bizonyítás, megokolás, érvelés.
argumentum - érv, bizonyító eszköz.
arithmus - szám.
armalis - címer, nemesi levél.
armarium - eredetileg: fegyvertár, később könyvtár, könyvszekrény. Innen ered a magyar almáriom szó is.
arrythmia - (verstani) mértékszerűtlenség.
ars poetica - költészettan.
arsis - emelkedés (verstani).
articulus - 1. névelő, 2. cikkely, szakasz, törvénycikk.
artigraphia - nyelv- vagy szónoklattani kézikönyv.
ascriptio - hozzáadás, hozzáírás, pótlás.
aspecta, -k - a naptár ábrái, jegyei (pl. a hold állásának ábrázolásai, vagy a zodiacus ábrái, a csillagképek nyomdai jelei).
aspectus - vizsgálat.
assertio, -nes - megjegyzés, hozzáfűzés.
associatio - képzettársítás.
assonantia - összehangzás, magánhangzós rím.
assumptio - elfogadás.
asyndeton - felsorolás a szónoklatban, kötőszavak nélkül.
atellana - verses bohózat a rómaiaknál, amelyben a szereplők álarcot viseltek (Atella városról).
athenaeum - általában Pallas Athenae-nek, a tudományok görög istennőjének szentelt hely, vagy templom.
atlas - térképkönyv, vagy egyes könyvekhez tartozó képek, rajzok, ábrák, mellékletek könyve. Atlas-tól, a "fáradhatatlan erejű" titántól nyerte a nevét, aki karjaival és vállával az égboltot tartotta, a görög mitologia szerint.
atonia - hangsúlytalanság.
atramentarium - tintatartó.
atramentum - fekete folyadék vagy festék.
atramentum librarium - koromból és mézgából készült írótinta.
attestatio - bizonyítás, írásbeli tanusítás.
attitulatio - címzés.
attitulatio libri - a könyv címe.
attributum - ismertető jel, sajátosság.
auctor - szerző (autor l. o.)
auctoramentum - szerződéslevél, amelyben valaki valamely szolgálatot, munkát, katonai szolgálatot vállal.
auguratio - jövendölés.
augurium - 1. jelenségek utáni szemlélődés, 2. jelenség, 3. jóslás, jövendölés.
aulódia - síp és ének együttes hangja.
authenticum - 1. eredeti okirat, 2. hiteles forrás.
autobiographia - önéletrajz.
autodidaxis - önnevelés, magánúton való tanulás.
autogramm - sajátkezű aláírás.
autographium, -a - sajátkezű irat.
autor - szerző.
autotypia - Meisenbach találmánya; 1881-ben megoldja a fénykép könyvnyomdai sokszorosítását. Olyan klisé, amelynél a fénykép tónusait apró, szabad szemmel alig látható pontokra bontják fel, s a kép világosabb részeit kisebb, sötétebb részeit nagyobb pontok összessége adja ki.
averbo - az igének nyelvtanilag fontos 3-4 főalakja (amo, amare, amavi, amatus = szeretni).
aviso - előzetes jelentés hír, bejelentés.
axioma - sarkigazság, oly nyilvánvaló tétel, amely bizonyításra nem szorul.
|