MARCUS AURELIUS ELMÉLKEDÉSEK - III. rész |
HATODIK KÖNYV 1. A világanyag engedelmesen simulékony. Irányító értelmének semmi belső oka nincs rá, hogy rosszat tegyen. Mivel nincs benne semmi ártó szándék, nem is tesz semmi rosszat, nem is árt semminek. Minden az ő szándéka támad és teljesül. 2. Ha kötelességteljesítésről van szó, ne törődj vele, fázol-e vagy izzadsz, virrasztasz-e vagy eléggé kialudtad magad, gáncsolnak-e vagy dicsérnek, halálveszedelemnek vagy valami másnak teszed-e ki magad. Mert maga a halál is csak az élet feladatainak egyike. Elég tehát, ha vele kapcsolatban is derekasan megteszed, amit a pillanat kíván. 3. Nézz a dolgok mélyére! Sajátos tulajdonságaik vagy értékük egyetlen esetben se kerüljék el figyelmedet. 4. Az érzéki világ minden jelensége gyorsan változik, s vagy szétpárolog, ha az anyagi világ egységes marad is, vagy szétszóródik. 5. A világot kormányzó értelem tudja, hogy mi a lényege, és hogy milyen anyaggal mit csinál. 6. A legjobb módja a védekezésnek az, ha nem leszünk hozzájuk hasonlók. 7. Abban az egyben találd örömöd és megnyugvásod, ha - az istenségre gondolva - egyik közhasznú cselekedetről a másikra térsz át. 8. A vezérlő értelem önmagát ébreszti, módosítja, akarata szerint formálja, s ami csak éri, olyan színben tűnik fel előtte, amilyenben jónak látja. 9. Minden az össztermészet végzése szerint történik, nem pedig valami más természet parancsára, mely kívül övezné, belé volna zárva, vagy kívülről volna hozzáfüggesztve. 10. A világ vagy zűrzavar, összevisszaság, szétszórtság, vagy egység, rend, gondviselés. Ha az előbbi, akkor miért vágyódom ebben az önkényes összevisszaságban, ebben a zűrzavarban tovább élni? Mi lehetne számomra kívánatosabb, mint egyszer már "elvegyüljek a föld porával?"[50] Miért nyugtalankodom? Mert bármit teszek is, előbb-utóbb hozzám ér ez a szétbomlás. Ha pedig a másik eset áll, akkor tisztelem, bizton tekintem a világ urát, és rábízom magamat. 11. Ha a körülmények arra kényszerítenek, hogy lelked nyugalma felkavarodjék, gyorsan húzódj vissza önmagadba, s a szükséges mértéken túl ne jöjj ki sodrodból. Ha gyakran menekülsz a lelki harmóniához, előbb-utóbb teljesen megszerzed magadnak. 12. Ha egyszerre mostohád és édesanyád volna, amazt ugyanúgy tisztelnéd, de azért állandóan igazi anyádhoz térnél vissza. Ugyanígy vagy a császári udvarral és a filozófiával. Minél gyakrabban térj be az utóbbihoz, és pihenj meg nála. Mert által találod tűrhetőnek az előbbit, és ugyancsak általa leszel az udvari nép számára te is tűrhető. 13. Ahogyan elképzeljük a sültekről és más ételekről, hogy ez halhulla, ez madárhulla, ez disznótetem, továbbá, hogy a falernumi bor tulajdonképpen kipréselt szőlőlé, a bíborszegély juhgyapjú csigavérbe áztatva, a szerelmi élvezet belső dörzsölődés, bizonyos inger kíséretében fellépő nyálkakiválás (mert az ilyen képzetek megközelítik a tárgyakat, valósággal átjárják őket, úgy, hogy látjuk, tulajdonképpen micsodák): akként kell eljárnunk egész életünkön át, s ha a dolgok kívánatos alakban tetszelegnek, le kell őket mezítelenítenünk, szemünk elé kell állítanunk silányságukat, le kell róluk hántanunk a ragyogó köntöst, melyben büszkélkednek. Mert a gőg félelmetes csaló s legtöbbször éppen akkor csal lépre, mikor azt hiszed, hogy a legfigyelemreméltóbb dolgokkal foglalkozol. Gondolj csak rá, mit mondott Kratés[51] magáról Xenokratésről.[52] 14. A legtöbb dolog, amit a tömeg bámul, bizonyos átfogó csoportokba sorolható. Először ott vannak a természet összetartó erejének alkotásai: kő, fa, fügefa, szőlő, olajfa. Valamivel feljebb állnak az élőlények, a kisebb és nagyobb állatok. A még finomabb érzékűek bámulatának tárgyai az értelmes lelkű lények, ha nem is világpolgári értelemben, de legalább művészi szempontból, vagy más ügyesség tekintetében. Ez a csoport esetleg egyszerűen arra törekszik, hogy minél több rabszolgája legyen. Aki azonban az okos, világpolgárhoz és állampolgárhoz méltó lelket értékelni tudja, azt semmi más nem érdekli. Az ilyen ember mindenekelőtt a maga lelkét igyekszik értelmes, közérdeket szolgáló állapotban és tevékenységben megtartani, s hasonló törekvésében embertársát is támogatja. 15. Az egyik lény siet a létbe, a másik siet el a létből, abból is, ami most keletkezik, valami máris elmúlt. A világot szakadatlan áramlás, változás újítja meg, mint ahogyan a végtelen örökkévalóságot az idő megállás nélküli folyama frissíti fel. Ki az ebben a soha nem pihenő áradatban, aki az elrohanó dolgok valamelyikéhez különösebben ragaszkodnék? Mintha valaki a röpködő verebek közül akarná kiválasztani a szívének kedveset – de íme, már el is tűnt szeme elől! Olyan az egyes ember élete, mint a vérpezsdülés, vagy a lélegzés. Mert igazán mindegy: egyszer beszívni és kilehelni a levegőt – amit pillanatonként megteszünk -, vagy az egész légzőképességünket, amit tegnap, tegnapelőtt, születésedkor kaptál, oda visszaadni, ahonnan kezdetben vetted. 16. Nem az a becses, hogy kipárolgunk: megteszik ezt a növények is. De az sem, hogy belehelünk, hiszen a háziállatok és a vadállatok is ugyanezt cselekszik. Az sem, hogy a külvilág benyomásait felfogjuk, hogy vágyaktól rángatott ösztöneink megmozdulnak, hogy nyájszerűen társulunk. Az sem, hogy táplálkozunk, mert a táplálkozás sem különb annál a folyamatnál, amellyel a táplálék fölöslegét kiválasztjuk. Mi hát a becses? Tapsokat aratni? Nem! Az sem, ha a nyelvek tapsolnak. Mert a tömeg tetszészúgása: nyelvek tapsa. Lemondtál tehát erről a kis dicsőségről is. Mi marad hát, ami becses? Azt hiszem, ez: saját alkatodnak megfelelően nekilendülni és pihenni. Erre ösztökélnek a tudományok és a mesterségek is. Minden mesterség arra törekszik, hogy kidolgozott módszere pontosan megfeleljen annak a célnak, amelynek érdekében készült. Ezt keresi a kertész, mikor a szőlőt gondozza, ezt keresi a lóidomító, a kutyaidomító. Ugyanerre törekszik a gyermeknevelés és az oktatás. Ez a becses. Ha ezt megvalósítottad, nem töröd magad más dolgok után. Abbahagyod-e már a sok egyéb dolog megbecsülését? Különben sohasem leszed szabad, önálló, szenvedélytelen ember. Mert irigykedned, féltékenykedned, gyanakodnod kell mindazokra, akik ezeket a javakat elvonhatják tőled, fondorkodnod kell azok ellen, akik a szemedben becses dolgokat birtokolják. Általában az, aki ilyesminek hiányát érzi, szükségszerűen zavaros életet él, s ráadásul még az isteneket is ócsárolja. Ezzel szemben saját értelmed tisztelete és megbecsülése kibékít önmagaddal, összhangba hoz embertársaiddal, békességre hangol az istenekkel, más szóval, örömmel fogadsz mindent, amit ők osztanak és rendelnek. 17. Fel, le, körben áramlik az ősanyag. Egyik sem az erény útja. Az valami istenibb, és bár nehezen felfogható úton halad, mégis célhoz ér. 18. Milyen nevetséges az emberek magatartása! A velük egyidőben élő kortársaktól sajnálják a dicséretet, de milyen nagyra tartják, ha az utódok dicsérik őket: az utódok, akiket nem láttak, és soha nem látnak! Ez majdnem olyan, mintha azon búsulnál, hogy az elődök nem zengtek rólad dicshimnuszt. 19. Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is eléred. 20. Testgyakorlás közben megesik, hogy valaki a körmével megkarmol, vagy fejjel nekünk rohanva megüt bennünket. Ezt még csak rossz néven se vesszük, nem is bosszankodunk, nem nézzük rossz szemmel, mintha valami ármánykodó volna, s bár óvakodunk tőle, azért nem tartjuk ellenségnek, meg sem gyanúsítjuk, hanem inkább jóindulattal kitérünk az útjából. Így járj el az élet egyéb dolgaiban: nézzünk el sokat azoknak, akikkel mintegy együtt tornázunk. Mert módodban áll az előbb mondottak szerint gyanakvás, gyűlölködés nélkül kitérned előlük. 21. Ha valaki meggyőző módon rám tudja bizonyítani, hogy ítéletem vagy magatartásom helytelen, készséggel visszakozom, mert az igazságot keresem, az igazság pedig még soha senkinek nem ártott. Önmagának árt viszont az, aki megátalkodik a tévedésében és tudatlanságában. 22. Azt teszem, ami a kötelességem! A többi nem izgat, mert vagy élettelen, vagy tévelygő, és még a maga útját sem ismeri. 23. Az esztelen teremtményeket, általában az érzéki világ értelmetlen tárgyait kezeld eszes lény módjára, nagylelkűen, szabadon; embertársaidat pedig, mint eszes lényeket, a közösségi élet szellemében. Minden alkalommal folyamodj az istenek segítségéhez. Azt pedig, hogy az élet mennyi időt enged erre a tevékenységre, ne számolgasd, mert elég, ha három ilyen órád van. 24. Világbíró Nagy Sándor és az öszvérhajcsára holtuk után egy sorsra jutottak; mert vagy felszálltak a világ alkotó szellemébe, vagy mindketten egyformán szétszóródtak az atomok között. 25. Gondold meg, hogy egyazon pillanatban mindegyikünkben mennyi testi és lelki folyamat megy végbe, s akkor nem csodálkozol, hogy abban az egyetlen mindenségben, amit világnak hívunk, még sokkal több – sőt minden, ami történik, egyszerre történik. 26. Ha valaki feltenné neked a kérdést, hogyan írják Antoninus nevét, vajon felemelt hangon kiabálnád el minden betűjét? S ha valaki bosszankodnék rajta, csak nem haragudnál rá viszont te is? Nem számlálnád-e inkább tüstént nyugodtan, sorjában a betűket? Éppen így gondold meg azt is, hogy minden kötelesség meghatározott teljesítmények összessége. Ezeket a részletteljesítményeket tartsd számon, és zavartalanul, nem neheztelve a neheztelőkre, módszeresen végezd a magad dolgát. 27. Milyen kegyetlenség meg nem engedni az embereknek, hogy a - hitük szerint - nekik megfelelő és hasznos után törekedjenek. Márpedig, akárhogyan vesszük is, elütöd ettől őket, ha hibáikon bosszankodol. Mert mindig a nekik megfelelő és a hasznos látszata csalogatja őket. - De ha nincs igazuk! - Tanítsd hát őket, mutasd meg nekik hibájukat, de harag nélkül. 28. Mi a halál? Az érzések közvetítette benyomásoknak, az ösztönök izgalmainak, az értelem tévelygéseinek és hozzá még a hitvány test kiszolgálásának megszűnte. 29. Csúnya dolog, ha az élet lelkedet már megtörte, tested pedig még fürge. 30. Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó. Arra törekedj, hogy az maradj, amivé a filozófia igyekezett tenni. Tiszteld az isteneket, segítsd embertársaidat. Rövid az élet. A földi lét egyetlen gyümölcse a tiszta érzésvilág és a közérdekű tevékenység. Légy mindenben Antoninus méltó tanítványa: olyan állhatatos és az értelem parancsainak teljesítésében, olyan egyenletes minden dologban, olyan kegyes, olyan tiszta tekintetű, olyan nyájas, olyan hiúság nélkül való, olyan szorgos a dolgok megismerésében, mint ő. A világért sem hagyott abba semmit, míg jól meg nem vizsgálta és alaposan ki nem ismerte! Milyen békében tűrte, hogy igazságtalanul ócsárolják, és soha nem viszonozta! Mennyire nem sietett el semmit! Mennyire nem hajlott besúgásokra! Milyen alaposan ellenőrizte az emberek erkölcseit és cselekedeteit! Nem gyalázkodott, nem aggodalmaskodott, nem gyanakodott, nem volt tudálékos! Milyen kevéssel beérte: milyen lakással, fekvőhellyel, ruhával, élelemmel, kiszolgálással! Mennyire szerette a munkát, mennyire türelmes volt! Egyszerű életmódja lehetővé tette, hogy alkonyatig kitartson ugyanabban a munkában: még testi szükség sem bántotta, csak a megszokott órában. Baráti kapcsolataiban állhatatos, mindig egyforma volt. Ha valaki szókimondóan szembeszállt nézetével, eltűrte, sőt örült, ha valami jobbra figyelmeztette. Istenfélő volt, de nem babonás. Vajha olyan tiszta lelkiismerettel nézhetnél szembe utolsó óráddal, mint ő! 31. Ébredj és térj magadhoz, s ha az álomból kizökkenve rájöttél, hogy csak álomképek zavartak, tisztult fővel az élet dolgait is csak álomképeknek tekintsd. 32. Test és lélek vagyok. A testnek minden közömbös; mert nem lehet megzavarni. Értelmemnek viszont mindaz közömbös, ami nem az ő működésének a következménye. Ami pedig az ő működésének a következménye, az tőle függ. S ez is csak a jelen pillanatra vonatkozó dolgokról áll: mert jövendő vagy elmúlt működésének következménye számára pillanatnyilag közömbös. 33. Semmi munka sem természetellenes a kéznek és a lábnak, míg a kéz a kéz, a láb a láb dolgát végzi. Így az embernek mint embernek sem természetellenes a munka, míg az ember feladatát végzi. Ha pedig nem természetellenes, akkor nem is rossz számára. 34. Milyen élvezeteket habzsolnak a rablók, kicsapongók, apagyilkosok, zsarnokok! 35. Nem látod-e, hogy a közönséges mesteremberek, ha bizonyos fokig alkalmazkodnak is megrendelőik ízléséhez, azért nem kevésbé ragaszkodnak mesterségük alapelvéhez, s nem engedik magukat eltéríteni tőle? Nem szégyenletes-e, ha az építőmester és az orvos jobban tiszteli saját mestersége törvényét, mint az ember a magáét, amely pedig közös az istenekével? 36. Ázsia, Európa - kicsi zuga a világnak; a világóceán - egy cseppje a világnak; az Athos-hegy[53] - földtúrás; az egész jelen - az örökkévalóság egy pillanata. Minden kicsi, változó, esendő. Minden onnan ered vagy közvetlenül, vagy közvetve, abból a közös vezérlő értelemből. Így az oroszlán torka, a pusztító méreg, minden, ami kártékony, mint a tövis, a mocsár, csak tartozéka a világ szép és jeles dolgainak. Ne képzeld tehát, hogy ezek más lényegűek, mit akiket tisztelsz, hanem inkább elmélkedj közös eredetükön. 37. Aki a jelent látja, az mindent látott, ami csak valaha volt, vagy valaha volt, vagy valaha lesz, mert minden egy eredetű és egy formájú. 38. Elmélkedj gyakran az összes világjelenségek összefüggéséről és egymáshoz való szoros viszonyáról. Mert valahogy minden egymásba fonódik, éppen ezért minden rokon egymással, egyik dolog a másikból következik, mégpedig az állandó mozgás, az együttérzés, továbbá az anyagi világ egysége alapján. 39. Alkalmazkodj a sorsod által osztályrészedül adott körülményekhez, és az embereket, akiket társul kaptál, szeresd igazán őszinte szeretettel. 40. Minden gép, szerszám, edény, ha rendeltetésének eleget tesz, jó, még ha készítője nincs is jelen. A természet átfogta alkotásokban azonban bennük is marad az őket létrehozó erő. Tehát annál inkább tisztelned kell a természetet, abban a meggyőződésben, hogy ha következetesen akarata szerint élsz, minden szándékod szerint igazodik. Éppen így a mindenségben is minden a világértelem szándéka szerint történik. 41. Ha a hatalmadban nem álló dolgok valamelyikéről is azt hiszed: számodra jó vagy rossz, az ilyen rossz bekövetkezte vagy az ilyen jó elmaradása miatt szükségszerűen zúgolódol az istenekre és gyűlölöd az embereket, akik okai, vagy talán csak vélt okai az elmaradásnak vagy a bekövetkeztetésnek. Így természetesen sok igazságtalanságot követünk el, mert érdekeltek vagyunk. Ha azonban csak a tőlünk függő dolgokat ítéljünk jóknak vagy rosszaknak, nem marad okunk sem arra, hogy az istenséget vádoljunk, sem arra, hogy embertársunkkal hadilábon álljunk. 42. Mindnyájan egy célért dolgozunk közösen, egyikünk tudatosan belátással, másikunk öntudatlanul, mint ahogyan - gondoltam - Hérakleitos az alvókat is dolgozóknak mondta: a világban történő események közreműködőinek. De mindenki más-más módon működik közre. Az összeműködés legragyogóbb példája a gáncsoskodó, aki szembeszállni próbál és megállítani akarná a világ folyását: mert a világnak ilyenre is szüksége van. Végre is döntsd el, melyik csoporthoz csatlakozol. A mindenség ura téged mindig megfelelő módon tud felhasználni és beilleszkedni a közreműködő erők és személyek valamelyik csoportjába. Csak azután ne olyan rész légy, mint a drámában az a haszontalan és nevetséges vers, amelyikről Khrysippos[54] példálózik. 43. Vajon átvenné-e a nap az esőcsillag szerepét, vagy Asklépios a Karpophososét?[55] Mit mondjak az egyes csillagokról? Nemde, akármennyire elütnek is egymástól, mégis egyazon közös cél munkásai? 44. Ha az istenek döntöttek rólam és sorsomról, bizonyára jól döntöttek, mert tervszerűtlen istenséget még elgondolni sem könnyű. Arra pedig mi okuk volna, hogy rosszat tegyenek ellenem? Mert mi hasznom származnék ebből rájuk vagy a közre, amely legfontosabb tárgya a gondoskodásuknak? De ha külön rólam nem is, a világrendről mindenesetre van döntésük; tehát azt, ami velem történik, örömmel és szeretettel kell fogadnom. Ha azonban semmiről sincs határozatuk - amit még feltenni is istentelenség, mert mire valók akkor az áldozat, az imádság, az eskü és a többi szent cselekedet, melyek mindegyikét abban a hitben végezzük, hogy az istenek jelen vannak és életünktől elválaszthatatlanok -, ha, ismétlem, semmi minket illető dologról nem volna végzésük, akkor nekem hatalmamban áll magamról határoznom. Ennek a mércéje, ami nekem hasznos. Mindenkinek pedig az a hasznos, ami alkatának és természetének megfelel. Az én természetem az értelmes és közösségi életre született lényé. Városom és hazám, mint Antoninusnak: Róma, mint embernek: a világ. Tehát csak az a jó nekem, ami ezeknek a közösségeknek is hasznos. 45. Ami az egyessel történik, az az egésznek hasznos. Ez már elég! Figyelmesebb vizsgálatnál azt is észreveheted, hogy ami az egyes embernek hasznos, az a többi embernek is az. Ebben az esetben a "hasznos" szót köznapi értelemben értsd a közömbös dolgokra is. 46. Mint ahogy nyomaszt a mutatványok egyhangúsága az amphithreatrumban és más hasonló helyeken, és szinte émelyít a mindig egyforma látvány: ugyanúgy vagy az egész élettel is. Minden, fenn, lenn, egyforma, és egyazon okra megy vissza. Meddig még? 47. Elmélkedj rajta állandóan: mennyi mindenféle különböző rendű és fajtájú ember meghalt már! Szállj el gondolatban egészen Philistiónig, Phoibosig, Origaniónig.[56] Azután térj át más embercsoportokra is. Oda jutunk mi is, ahol annyi a félelmetes szónok, annyi a híres-neves filozófus: egy Hérakleitos, egy Pythagoras, egy Sókratés, ahol annyi a hős az ősidőkből, ahol annyi a hadvezér, a zsarnok, a későbbi korból. Rajtuk kívül ott van Eudoxos,[57] Hipparkhos,[58] Arkhimédés,[59] és több más éles eszű, emelkedett gondolkodású, fáradhatatlan ezermester, magabiztos szellem, az esendő, egy napig tartó emberi lét kigúnyolói, mint Menippos[60] és annyian mások. Gondold meg, hogy mindezek már régen elpihentek. Mi rossz van ebben számukra? Hát azok számára, akiknek nevét már egyáltalán nem emlegetik? Egy igaz érték van: úgy élni le életünket, hogy még a hazugokkal és csalókkal szemben is jóindulatot tanúsítsunk, az igazságot és az igazságosságot szolgáljuk. 48. Ha örömet akarsz szerezni magadnak, gondold meg kortársaid jeles tulajdonságait, ennek tetterejét, annak szerénységét, emennek bőkezűségét, amannak más valami jelességét. Mert semmi sem okoz tisztább örömöt, mint az erény képe, amely a kortársak erkölcseiben gyakran és szembeötlően megnyilvánul. Azért lebegtesd ezeket állandóan szemed előtt. 49. Azon, hogy ennyi és ennyi, nem pedig háromszáz fontot nyomsz, ugye nem bosszankodol? Éppen így nem számít az sem, hogy ennyi meg ennyi, és nem több évig kell élned. Mert amint a neked jutott anyaggal elégedett vagy, úgy a kiszabott idővel is meg kell elégedned. 50. Próbáld meggyőzni embertársaidat, esetleg akaratuk ellenére is, ha az igazságosság úgy kívánja. Ha pedig valaki erőszakosan ellenáll, a békés szenvtelenség legyen fegyvered, s használd fel az ellenállás nyújtotta alkalmat más erények gyakorlására. Ne felejtsd el, hogy csak feltételes célt tűzöl magad elé, és hogy nem törekszel lehetetlenre. Hát mire? Éppen arra, hogy ezt akard. A célt eléred: ha egyszer nekiindultál, ez már meg is valósult! 51. A becsvágyó abban találja meg a maga javát, ahogy más ember vele szemben viselkedik, a kéjvágyó szenvedélyének kielégítésében, az értelmes ember a maga tevékenységében. 52. Módodban áll, hogy egyes dolgokról egyáltalán ne alkoss ítéletet, és így lelked nyugalmát megőrizheted. Mert a külső tárgyak önmagukban nem olyan természetűek, hogy ítéletünket kikényszeríthetnék. 53. Szoktasd magad hozzá, hogy más beszédére a legpontosabban figyelj, szinte helyezd át magad a beszélő lelkébe. 54. Ami a rajnak nem hasznos, az a méhnek sem hasznos. 55. Ha a hajósok a kormányost, a betegek az orvost ócsárolnák, vajon volna-e valami más céljuk, mint hogy biztosítsák a hajózóknak a menekülést és az ápoltaknak a gyógyulást? 56. Hányan eltávoztak már a világból, akikkel együtt érkeztem! 57. A sárgaságban szenvedőknek keserű ízű a méz. A veszett kutyától megmartak iszonyodnak a víztől. A gyermekeknek szép a labda. Miért bosszankodom hát? Vagy azt hiszed, hogy a csalódásnak kisebb az ereje, mint az epének a sárgaságban, vagy a méregnek a veszettségben? 58. Abban senki nem akadályozhat meg, hogy természeted törvénye szerint élj, s a közös természet törvénye ellenére semmi sem érhet. 59. Kik azok, akiknek az emberek tetszeni akarnak? Milyen előnyökért és milyen eszközökkel? Milyen hamar eltemet az idő mindent, és már mennyit eltemetett!
HETEDIK KÖNYV 1. Mi a rosszindulat? – Az, amit gyakran láttál. Ha valami történik veled, gondolj rá tüstént: ez is olyasmi, amit már többször láttál. Általában fenn és lenn ugyanazokat a dolgokat találod: tele van velük a régi idők, a közbeesők és az új idők történelme, tele vannak a városok és a családi tűzhelyek. Újat semmit sem találsz; minden megszokott és rövid ideig tartó. 2. Hogyan lehetne más módon kiirtani alapvető nézeteket, mint úgy, hogy a nekik megfelelő képzeteket elnyomjuk? Márpedig a felkeltésük minden esetben tőled függ. Tőlem függ, hogy úgy fogjak fel valamit, ahogyan kell. Ha ezt megtehetem, miért nyugtalankodom? Ami gondolatvilágomon túl esik, az egyáltalán nem tartozik gondolatvilágomra. Tanuld meg ezt, és semmi meg nem ingat. Megteheted, hogy új életed. (?) Csak nézd ismét azzal a szemmel a dolgokat, amivel egyszer már helyesen megláttad őket: ebben áll az új élet. 3. A hiú pompázás, a színielőadások, a gulyák és a nyájak, a lándzsatörések – kutyáknak vetett csont, halastóba dobott morzsa, hangyák tehercipelő erőlködése, riadt egerek futkosása, dróton rángatott bábfigurák. Mindezek közepette állj ott nyugodt lélekkel, dölyf nélkül és gondold meg, hogy mindenki annyit ér, amennyit erőfeszítései tárgyai érnek. 4. Beszéd közben a kifejezésre kell ügyelned, tettre buzdulásnál viszont mindig az eredményekre. Az utóbbi esetben arra vigyázz, milyen célt akarsz elérni, az előbbiben pedig arra figyelj, mi a szavak jelentése. 5. Vajon elegendő-e az én tehetségem erre a dologra vagy nem? Ha elég, akkor mint természet adta eszközt felhasználom rá. Ha nem elég, akkor, ha egyébként sem az én kötelességemről van szó, vagy átengedem a munkát annak, aki jobban a végére tud járni, vagy csinálom, ahogyan tudom, és olyan ember segítségére támaszkodom, aki az én vezérlő értelmem felhasználásával képes megtenni, ami az adott esetben a közösség javára és hasznára van. Mert tevékenységem, amit akár más segítségével végzek, csak egy célra irányulhat: ami a közösségnek hasznos és megfelel. 6. Hány meg hány, valamikor sokat magasztalt ember már a feledés zsákmánya! S hányan régóta eltűntek már, akik őket magasztalták! 7. Ne szégyelld, ha segítségre szorulsz. A te dolgod - mint a katonáé ostrom alkalmával - az, hogy kötelességedet teljesítsd. S vajon mit tennél, ha sérült lábbal egymagadban nem tudsz feljutni a bástyára, más segítségével azonban mégiscsak feljuthatsz? 8. Ne gyötörj magad a jövővel! Ha rákerül a sor, majd szemébe nézel ugyanazzal az értelemmel felfegyverzetten, amivel most irányítod az ügyeidet. 9. Minden mintegy szent kötelékkel egymásba fonódik. Szinte semmi sincs elszigetelten, hanem egymás mellé van rendelve és egyazon világrend összhangjának részese. Csak egy világ van, mely mindent összefog, egy az isten, aki mindent áthat, egy az anyag, egy a törvény, egy az értelem - közös értelme minden eszes lénynek -, egy az igazság, amint egy az egy törzsből fakadó, ugyanazon értelemben részes lényeknek a tökéletessége is. 10. Mindaz, ami anyagszerű, hamar felszívódik a mindenség anyagába. Mindaz, ami ok, hamar feloldódik az egyetemes okban. Mindennek emlékezete hamar sírját leli az örökkévaló időben. 11. Az értelmes lény számára a természetszerű és ésszerű cselekedet egy és ugyanaz. 12. Egyenesnek kell lenni, nem pedig kiegyengetettnek. 13. Mint amilyen a viszony az egységes szervezetekben az egyes testrészek között, ugyanolyan az egymástól térbelileg elválasztott, de bizonyos egységes összeműködésre rendelt értelmes lények között is. Ez a gondolat azonban akkor lesz mélyebb hatással lelkedre, ha minél gyakrabban elismétled magadnak: tagja vagyok az értelmes lények alkotta közösségnek. Tagja, nemcsak részese, mert ha azt állítod, hogy csak részese vagy, akkor még nem érzed a jótett tiszta örömét; hiszen pusztán illendőségből teszel jót, nem pedig úgy, mintha magadnak is tennéd. 14. Ám történjék külső esemény mindazzal, ami ki lehet téve az ilyen történéseknek. Ám panaszolják fel mások, ha úgy tetszik, a velük esett sérelmeket. Ami engem illet, ha én nem fogom fel rossznak, ami velem esett, akkor semmi baj nem ért. Márpedig tőlem függ, hogy ne fogjam fel annak. 15. Tegyen vagy mondjon bárki bármit: nekem jónak kell lennem. Mint ahogyan az arany, a smaragd, a bíbor is egyre azt hajtogatná: tegyen vagy mondjon bárki bármit, nekem smaragdnak kell lennem, meg kell őriznem színeimet. 16. A vezérlő értelem önmagától soha nem zavarodik meg, azaz nem rémítgeti, nem hajszolja magát kishitűségbe. Ha valaki más ijesztgetni, bántani tudja, ám tegye, önmaga saját megfontolásából azonban nem kergeti magát ilyen tévelygésekbe. A test, ha tud, maga gondoskodjék róla, hogy ne érje bántalom, s ha mégis éri, hát csak panaszkodjék. Ami a lelket illeti - valójában ez van kitéve félelemnek, szenvedésnek, a külső benyomások megítélésének -, nem szenved, mert hiszen nem szorítod rá ilyen értékelésre. A vezérlő értelem, hacsak ő maga nem támaszt igényeket önmagával szemben, önmagában véve igénytelen; hacsak önmagát nem zavarja vagy nem akadályozza: zavarhatatlan és akadályozhatatlan. 17. Mi a boldogság? Jó szellem vagy jó vezérlő értelem. Képzelet! Mit akadékoskodol? Távozz, az istenekre, ahonnan jöttél. Nincs rád szükségem! Régi szokásod szerint újra megjöttél. Nem haragszom rád: csak el tőlem! 18. Fél valaki a változástól? Pedig létrejöhet-e valami változás nélkül, van-e a közös természet számára valami, ami kedvesebb és megszokottabb nála? Tudsz-e fürdeni, ha a tüzelőfa el nem változik, tudsz-e táplálkozni, ha az ételek el nem változnak, általában történhetik-e valami hasznos változás nélkül? Nem látod-e, hogy a magad elváltozása hasonló dolog, és ugyancsak szükségszerű velejárója a közös természet rendjének? 19. Minden test a világanyagon mint rohanó áradaton át száguld, és annyira össze van nőve, annyira együttműködik az egésszel, mint a mi tagjaink egymással. A végtelen idő már hány Khrysippost, hány Sókratést, hány Epiktétost elnyelt: erre gondolj minden emberrel és minden dologgal kapcsolatban. 20. Egy dolog nyugtalanít: nehogy olyasmit tegyek, amit emberi alkatom nem akar, vagy ahogyan nem akarja, vagy amit most nem akar. 21. Közel az idő, mikor mindent elfeledsz; közel az idő, mikor téged minden elfeled. 22. Emberi tulajdonság azokat is szeretni, akik bántanak minket. Akkor leszel képes erre a szeretetre, ha meggondolod, hogy embertársad tulajdonképpen rokonod, hogy csak tudatlanságból és nem szántszándékkal vét ellened, hogy nemsokára te is, ő is meghaltok, és mindenekelőtt, hogy alapjában véve nem is bántott téged. Mert vezérlő értelmedet nem tette rosszabbá, mint azelőtt volt. 23. A mindenség természete a mindenség anyagából, akár viaszból, íme lovat formált, ezt újra összevegyítette, és anyagát fához, emberhez, majd máshoz használta. Ezek mindegyike rövid életű volt. A ládának éppen olyan közömbös, ha szétszedik, mint ha szögezik. 24. A haragos arc nagyon természetellenes, s ha sokszor haragszunk, az arcvonások szépsége belepusztul, és végül is visszahozhatatlanul elmúlik. Próbáld ebből levonni a következtetést, hogy a harag észellenes. Mert ha a bűn tudata is megszűnik, mi értelme van még az életnek? 25. Mindent, amit csak látsz, a mindenséget kormányzó természet hamarosan megváltoztat, anyagukból mást alkot, ezek anyagából ismét mást, hogy a világ mindig megifjodjék. 26. Ha valaki vét ellened, rögtön gondold meg, mi a felfogása a jóról és rosszról annak, aki a hibát elkövette. Ha ugyanis sikerült az okot megpillantanod, nem csodálkozol, nem haragszol, hanem inkább szánakozol rajta. Mert vagy te magad is ugyanolyat vagy hasonlót vélsz jónak, mint ő, s akkor meg kell bocsátanod, vagy pedig a jóról és rosszról más a felfogásod, s akkor könnyebben vagy jóindulatú azzal szemben, aki hibásan lát. 27. Ami nem a tiéd, arra ne gondolj úgy, mintha már a tiéd volna, hanem abból, amid most van, válaszd ki a legjavát, s egyúttal emlékezz meg róla, mekkora fáradsággal járnál utána, ha ez sem volna. De vigyázz arra is, nehogy annyira örömed leld a tulajdonodban, hogy rászokván a megbecsülésére, megzavarodjék lelked egyensúlya, ha egyszer megfosztanak tőle. 28. Zárkózz önmagadba! A vezérlő értelemnek az a természete, hogy elegendő önmagának, ha cselekedete igazságos, és ha ennek következtében nyugalmat élvez. 29. Vess véget a csalóka képzelődésnek! Állítsd meg a szenvedélyek rohamát! Korlátozd tevékenységedet a jelenre! Ismerd meg, ami veled vagy mással történhetik. Válassz szét és taglalj minden jelenséget formáló okra és anyagra! Gondolj utolsó órádra! A hibát, amit embertársad elkövetett, hagyd úgy, ahogy elkövették. 30. Vesd össze gondosan az eszmét a szavakkal. Mélyedj elméddel az eseményekbe és okaikba. 31. Ékesítsd magad egyszerűséggel, szerénységgel és fölényes nyugalommal mindazokkal a dolgokkal szemben, amelyek sem az erény, sem a bűn csoportjába nem tartoznak. Szeresd az isten ujjmutatását. Van, aki azt állítja: "Minden törvény szerint megy végbe, igazán csak atomok vannak." De elég arra gondolod, hogy ez a "törvény szerint" nem mindenre, csak nagyon kevés dologra vonatkozik. 32. A halálról: Ha atomok vannak, akkor szétszóródás; ha pedig a világ egységes egészet alkot, akkor pusztulás vagy változás. 33. A fájdalomról: Ha tűrhetetlen, az életnek is véget vet, ha tartós, akkor tűrhető. Az ész, ha önmagába visszahúzódik, sértetlenül megőrzi a maga békéjét, s a vezérlő értelem sem szenved kárt. Ami pedig a test fájdalomnak kitett tagjait illeti, ám nyilatkozzanak róla, ha tudnak. 34. A dicsőségről: Nézd csak az emberférgek gondolkozásmódját, milyen, milyeneket kerül, milyeneket hajszol. Gondold meg aztán: amint az egymásra rétegeződő homokbuckák az alsókat elfedik, úgy az életben is a régibb dolgokat a rájuk halmozódók egykettőre eltakarják. 35. Jegyzet Platónból: "- El tudod-e hinni, hogy egy olyan értelem számára, mely minden időknek, minden létnek nagyszerűségét és szemléletét magába szívta, valami nagy dolog lenne az emberi élet? - Ezt lehetetlennek tartom. - Következőleg az ilyen ember a halált sem tekinti valami rettenetesnek. - Éppenséggel nem."[61] 36. Jegyzet Antisthenésből: "Jól cselekedni és mégis gyalázkodást nyelni - királyi dolog!" 37. Szégyenletes, hogy arcunk engedelmeskedik, alakul, formálódik, ahogyan az ész parancsolja, az ész pedig nem tudja sem alakítani, sem formálni önmagát. 38. "Ne ingerülj, ha rosszul menne életed; Az ingerültség hasztalan..."[62] 39. "Sok örömet készíts nékünk, meg az égi lakóknak."[63] 40. "Arasd a létet, mint magtól súlyos kalászt, Ez még virít, az hervatag..."[64] 41. "Elhagytak engem s magzataim az istenek: Ok nélkül ők ezt nem tevék..."[65] 42. "Velem a közjó, s mellettem ví Az igazság is..."[66] 43. "Ne könnyezz másokkal együtt, de ne is ujjongj."[67] 44. Jegyzetek Platónból: "Én azonban erre nagy igazsággal így felelnék: Nem jól beszélsz, barátom, ha azt hiszed, hogy az élet vagy halál esetlegességeit kell mérlegelnie bárkinek is, akinek csak egy kis haszna van ezen a világon, s nem csupáncsak arra kell figyelnie cselekvés közben, vajon igazságos vagy igazságtalan, derék vagy gonosz emberhez illő dolgot cselekszik-e."[68] 45. "S valósággal úgy áll a dolog, athéni polgárok. Ahol valaki egyszer állást foglalt, akár mert azt a helyet találja legjobbnak, akár mert vezére rendelte számára, helyt kell ott állnia - úgy vélem – minden veszéllyel szemben, és sem a halállal, sem semmi egyébbel nem szabad jobban törődnie, mint a gyalázattal."[69] 46. "Arra nézz inkább, barátom, hátha mást jelent a jó és erényes, mint hogy magunkat és mást a veszélytől megóvjuk. Mert az igazi férfiú nem arra fog tekinteni, hogy minél tovább éljen; ezt a gondolatot nem dédelgeti, hanem az istenekre bízza az asszonyokkal tartva: hogy végzete napját el nem kerülheti senki. Ehelyett inkább azt kell vizsgálnia, hogyan éli le legjobban kiszabott idejét."[70] 47. Úgy tekintsd a csillagok járását, mintha velük együtt futnád be az égi pályát. Állandóan gondolj az elemek egymásba való átváltozásaira is. Mert az ilyen gondolatok megtisztítanak a földi élet szennyétől. 48. Szép gondolata Platónnak: "Aki az emberekről nyilatkozik, annak mintegy felülről kell néznie a földi élet dolgait, a nászt, a válást, a születést, a halált, a törvényszéki tolongást, az ember nem lakta pusztaságot, a tarkabarka barbár népeket, az ünnepélyeket, a gyászolásokat, a piacokat – ezt a zagyva életet, melynek összhangja az ellentétes jelenségek eredője.[71] 49. Idézd fel lelkedben a múltat: a földi hatalmak oly gyakori összeroppanását. Ebből kiszámíthatod a jövőt. Mert a jövőben is minden teljesen ugyanígy történik, és lehetetlenség kikapcsolódni a mostani folyamatok ritmusából. Ennélfogva egyre megy, negyven évig szemléled-e az emberi létet, vagy tízezer évig. Mert láthatsz-e többet? 50. "Mi a földből lett, az a földbe visszatér, S ami fentről jött, az az égi térbe jut."[72] Más szóval: ez a folyamat egymással összekapcsolt atomok szétbomlása, vagy érzéketlen őselemek valami ilyesfajta szétszóródása. 51. "Étel- s itallal s más varázsszerekkel is Kíséreljük meg elkerülni a halált...[73] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ...Annak, ki itt e földön él Szenvedni kell sok bú-baj és könny-ár között."[74] 52. Lehet valaki jártasabb a birkózásban, mint te, de ne legyen társaslétre termettebb, szerényebb, az élet eseményeivel szemben felkészültebb, embertársainak tévedéseivel szemben elnézőbb. 53. Ahol az istenek és az emberek számára közös értelem szerint végezheted munkádat, ott nincs okod aggodalomra; mert ahol jól irányított és alkatodnak megfelelő cselekedettel valami hasznot hajthatsz, ott semmi hátránytól nem kell félned. 54. Mindenütt és mindig rajtad áll, hogy megnyugszol-e istenfélő lélekkel a helyzetedben, igazságosan jársz-e el embertársaiddal szemben, alapos vizsgálatnak veted-e alá felötlő képzeteidet, hogy be ne csússzék közéjük valami, amit nem értettél meg. 55. Ne törődj a mások gondolatvilágával, hanem nézz egyenesen előre, oda, ahová a természet vezet, egyrészt a közös természet, a téged érő eseményekkel, másrészt saját természeted, kötelességeid által. Mindenkinek az a kötelessége, ami alkatának megfelel. Az összes többi lény az értelmes lények kedvéért lett, az alacsonyabbrendűek általában a magasabbrendűekért vannak, az értelmes lények viszont egymás kedvéért. Az ember alkatában első és leglényegesebb a közösségi szellem. Utána következik, hogy a test csábításának ne engedjünk. Az észből és értelemből kiinduló tevékenységet az jellemzi, hogy körülsáncolja magát, és sohasem szolgál sem érzéki, sem ösztönös indítékokat – hiszen mindkettő állati dolog. Az értelem úr akar maradni, és nem hagyja, hogy leigázzák. Így van ez rendjén, mert az értelem azért van, hogy mindezeket a maga céljaira felhasználja. Harmadik tulajdonsága az értelmes lénynek, hogy kerüli az elhamarkodott ítéletet és tévedést. A vezető értelem ezeknek a kiváltságoknak birtokában járjon egyenes úton, s akkor mindene megvan, ami megilleti. 56. Mintha már meghaltál volna, mintha csak eddig a pillanatig éltél volna, életed hátralevő, ráadásszerű részét a természet ujjmutatása szerint éld le. 57. Csak azt szeresd, ami veled történik és számodra rendeltetett. Mert tehetsz-e ennél okosabbat? 58. Minden alkalommal, ha valami ér, idézd szemed elé azokat, akikkel ugyanez történt, s utána bosszankodtak, megdöbbentek, panaszkodtak. Most hol vannak? Sehol. Miért akarsz te is hasonlóképpen cselekedni? Az ilyen izgalmak idegenek természetünktől, gyötörjék hát azokat az embereket, akik okozzák őket - maguknak is, másoknak is -, te pedig inkább arra összpontosítsd minden erőfeszítésedet, hogy hasznot húzz belőlük. Mert nagyon hasznosíthatók: kitűnő anyag számodra! Csak arra figyelj és arra irányítsd akaratodat, hogy minden cselekedetedben a magad szemében is derekasan járj el. S gondolj e két alapelvre: a cselekvés alkalma sem közömbös – az pedig, hogy miként csinálsz valamit, éppenséggel nem mindegy. 59. Nézz a lelked mélyébe! Bensődben van a jó kútfeje, ha folyton mélyíted, folyton buzoghat. 60. Testtartásod legyen szilárd, ne hagy el magad járás közben, sem akkor, ha pihensz. Amint ugyanis gondolatvilágunk visszatükröződik az arcon és állandóan kiegyensúlyozott, és nemes kifejezést ad neki, úgy kívánjuk ezt meg egész testünktől. Minderre azonban bizonyos keresetlenséggel ügyeljünk. 61. Az élet inkább birkózáshoz, mint tánchoz hasonlít, mert felkészülten, sőt rendíthetetlenül kell állnunk minden eshetőséggel, a váratlannal szemben is. 62. Mindig gondolj rá, kik azok, akiknek támogatására számítasz, s milyen a vezető értelmük. Mert ha felfogásuk és vágyaik mélyére pillantasz, nem panaszolod fel akaratlan hibáikat, de támogatásukra sem pályázol. 63. "Minden lélek - mondja valaki - csak akarata ellenére nélkülözi az igazságot"[75]; éppen így az igazságosságot, józanságot, jóakaratot, és minden más hasonlót. Folytonosan eszedben kell ezt tartanod, mert így mindenkivel szemben elnézőbb leszel. 64. Ha fájdalom ér, mindig tüstént gondolj rá: ez nem szégyen, hiszen vezérlő elmémet nem csorbíthatja meg, nem választhatja el sem az eszmevilágtól, sem az emberi közösségtől. A legkínosabb esetekben egyébként hívd segítségül Epikuros mondását: hogy a fájdalom nem is tűrhetetlen, és nem is tart örökké, ha megemlékezel határairól, és nem hizlalod fel képzelődéssel. Gondold meg azt is, hogy sok, lényegében a fájdalommal azonos jelenség fel sem tűnik, noha elég kellemetlen; ilyen az álmosság, a hőség, az étvágytalanság. Ha ilyen kellemetlenség gyötör, mondd önmagadnak, hogy fájdalom ért. 65. Soha, még az embertelen emberekkel szemben se érezz úgy, mint ahogyan ezek éreznek embertársaikkal szemben. 66. Honnan tudjuk, hogy Teleaugés[76] nem volt-e jellemesebb Sókratésnál? Mert az nem elég, hogy Sókratés dicsőségesebben halt meg, hogy a szofistákkal éleselméjűbben vitatkozott, hogy az éj hidegét kitartóbban tűrte, hogy a salamisi ember[77] elfogatására vonatkozó parancsnak nemes felháborodással ellene szegült, hogy "az utcákon büszkélkedve járt-kelt"[78] - ami mellett egyébként érdemes volna megállni, ha igaz volna -, hanem inkább azt kell vizsgálni, milyen lelkületű volt Sókratés, be tudta-e érni azzal, hogy igazságos az emberekkel, jámbor az istenekkel szemben, nem bosszankodott-e oktalanul mások gonoszságán, nem szolgálta-e más esztelenségét, nem fogadta-e a mindenségtől rászabott sorsot idegenkedve, s ha alávetette is magát, nem tartotta-e ezt elviselhetetlennek, nem szolgáltatta-e ki lelkét a nyomorult test indulatainak. 67. Nem vont be a természet olyan szorosan a téged is magában foglaló világba, hogy körül ne bástyázhasd magad, és önállóan ne végezhesd a magad dolgát. Mert lehetséges, nagyon is lehetséges isteni férfinak lenned, anélkül, hogy bárki is elismerné rólad. Mindig gondolj erre, meg arra is, hogy az élet boldogságát kevés eszközzel biztosíthatod. S ha nem reméled is, hogy jó dialektikus vagy természetbúvár leszel, azért arról ne tégy le, hogy szabad, szerény, közösségi életre alkalmas, az istenségnek engedelmeskedő légy. 68. Erőszak ellen fölvértezve, a legteljesebb lelki nyugalomban élheted le életed, még ha mindenki szíve szerint ellened kiabál, még ha porhüvelyed sebezhető tagjait vadállatok marcangolják is. Mert mi akadálya van, hogy mindezek ellenére értelmed megőrizze háborítatlanságát egyrészt a környező dolgokról alkotott helyes felfogással, másrészt a kínálkozó alkalmak készséges felhasználásával? A felfogás azt mondja a szóbanforgó jelenségnek: "Lényeged szerint ez és ez vagy, még ha a látszat másnak tüntet is fel!" A felhasználás pedig azt mondja a váratlan alkalomnak: "Hiszen éppen téged kerestelek! Mert a mindenkori helyzetem számomra csak anyag, hogy valami ésszerű és közhasznú erényt, általában hogy valami emberhez és istenhez méltó tevékenységet gyakoroljak rajta." Minden történés az istennel vagy emberrel benső viszonyban van, tehát nem is új, nem is elintézhetetlen, hanem régi ismerős és könnyen megoldható. 69. Az erkölcsi tökéletesség velejárója, hogy minden napot úgy élsz le - izgalom, ernyedtség, alakoskodás nélkül -, mintha az volna az utolsó. 70. Az istenek nem zúgolódnak, hogy halhatatlan létük következményeként a végtelen időben folytonosan olyan és annyi hitvány embert kell eltűrniük, ráadásul még mindenféleképpen gondoskodnak is róluk, te pedig, egyik lábaddal a sírban - noha te is a hitványak közül való vagy -, te már belefáradtál? 71. Nevetséges dolog saját hibáinkat nem kerülni - ami lehetséges -, a másokét meg kerülgetni – ami nem lehetséges. 72. Amit értelmi és állampolgári képességünk nem talál okosnak, sem közhasznúnak, azt teljes joggal tartja méltóságán alulinak. 73. Ha jót tettél és embertársad ezt a jót élvezte, miért kívánsz melléje még egy harmadik dolgot is, mint ahogyan az ostobák teszik: azt, hogy jótéteményednek híre menjen, vagy hogy tetted viszonzásra találjon? 74. Senki sem fárad bele abba, hogy hasznot húzzon. A haszon pedig azonos a természet szerint való cselekvéssel. Ne fáradj tehát bele, hogy hasznot hajts magadnak azzal, amivel másnak hasznos vagy. 75. A mindenség természete önként buzdult fel a világ teremtésére. Tehát vagy minden, ami csak történik, következetesen megy végbe, vagy pedig még a legfontosabb dolgok is, melyekre a világot kormányzó értelem különös súlyt helyez, nélkülözik a tervszerűséget. Ha ezt meggondolod, sok bajt nyugodtabban viselsz majd el.
|
LAST_UPDATED2 |