AAB - ÍRÁSTUDÓK ÖNVIZSGÁLATA ÉS BŰNVALLÁSA I. |
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE I.
Írástudók árulása – bűnvallása és önvizsgálata A legszebb hivatásból a leghitványabb mesterség Fülbemászóan muzsikálva hamis illúziókba ringatlak, miközben már javában süllyed a Föld-Titanic * Én voltam és vagyok az első és legbuzgóbb, aki a követ dobja a házasságtörő vétkes asszonyra * Igyekszem minél magasabbra felverni cinkos hallgatásom nem kicsi kikiáltási árát: senki többet harmadszor? * Hajmeresztő, lélegzetelállító „halálugrásom” láthatatlan dupla védőháló felett mutatom be – és besöpröm a lóvét és az elismerést… * Lankadatlanul rakosgatok másokra elviselhetetlen lelki terheket – míg magam lerázom mint kutya a vizet… * A szegény ijedős jónép riogatására, - rendelésre vagy passzióból - Mumust kreálok vagy előjátszok… * Amiben tényleg verhetetlen híresség vagyok, az a profi önigazolás, igazoló jelentések írása – az önéletírásokról, memoárokról nem is szólva… * Piszlicsáré gondjaimmal, magánproblémáimmal a médiumokban bőgöm tele a Nagy Panaszkönyvet – visszaélve a közfigyelembe kerüléssel… * Nem tudok más mint eldalolni, eldanolászni saját közérdektelen, privát fájdalmam s örömem * Szellemi alkimistaságom arra használom, hogy aranyból is szart csináljak-csináltassak, a szart aranynak nevezzem-neveztessem… * Ha illetékesek biztosítanak róla, vagy csak megszagolom, hogy szabad a préda, akkor kilövöldözöm gyilkos gúnyom nyílvesszőit... * Szellemi eledelnek látszó valamiként álproblémák gumicsontjait lököm (f)elétek: eszitek vagy nem eszitek, nem kaptok mást * Szereplési viszketegségből, fontoskodásból vagy polgárpukkasztásból vaklármámmal tompítom az emberek veszélyérzetét * Hamisgyöngyért, pszeudo kincsért trambulinról pöcegödörbe ugratok fejest rászedett balekokkal * Én győzlek meg, veszlek rá, hogy a legértékesebb kincseidet szarért-húgyért elkótyavetyéld * Tanfolyamokon tanítom be a jelentkezőket, hogy miként kell kiénekelni a sajtot az emberek szájából * Olcsó János provokátorként vagy magánbosszúból, magánszorgalomból bármely csőcselék vezér hangadójának felcsapok * Mint a munka hőse, sztahanovista buzgón verem a csalánt, de szigorúan csak a mások érzékeny farkával * Dögkeselyűként körözök, lesek és lecsapok a Célszemély legkisebb botlására is * A szekértáborom ballépését észre sem veszem vagy bagatellizálom, az ellenséges tábor lakóiét viszont dramatizálom * Vagy fennhangon fröcsögve buzizok, amiért hálásak a heteroszex nyomorgók, vagy a homoerotika apoteózisát zengem… (bár otthon veréssel kúrálom leszbisedő nőmet) * Vagy rögtön a piaci keresletre dolgozol. Vagy csak magadnak alkotsz: „Ezek még a zongorába hugyozást se értenék!” * Nagy eszem, és nagyon pihent agyam kegyetlen. otromba tréfák kiötlésére használom – (ügyelve persze: az áldozat védtelen legyen…) * Kis bunkeremből, a háttérből és név nélkül - ismerve, hogy mire heccelhető a csőcselék - lankadatlan igyekezettel uszítok és bujtogatok * Letagadott, elrejtett óriás elődök vállán cirkuszi törpeként „magasodok” és ágálok… * Ha a bolha potyautasként felmászik egy nagy hegy tetejére, nagyobbnak hiszi és állítja magát a völgyben álló elefántnál * Legnagyobb szellemi teljesítményem: egy mestermű. Jobban mondva: egy összetéveszthetően „élethű” utánzat, hamisítás * A rágalmazás felső tagozatában és magasiskolájában a fizetőképes keresletet tanítom, magas, nem csak középiskolás fokon… * Sötétkamrámban, boszorkánykonyhámban az emberi negatívból a legrosszabbat hívom elő és azt fixálom * Ellendrukker irigy kutyaként vagy féltékeny kiskakasként a szemétdombomról ugatva harsognálak, kukorékolnálak túl * Cseppet sem zavar szerepeim játszásában, hogy közben mások keményen dolgoznak helyettem * A szart pofátlanul aranynak nevezem: és addig s oly szuggesztíven mondogatom, míg a csendes többség el is hiszi * Megtagadom az igazra-szépre éhes gyermekektől a mindennapi szellemi betevő falatot és életvizet * A legegyszerűbb ügyeket is addig bonyolítom, hogy a beavatott haszonélvezőkön kívül lehetőleg még az isten se értse * Fehér, szürke és fekete maffiák agytrösztjében olykor névvel, de sokkal inkább anonimitásban szaktanácsot adogatok-osztogatok… * Csodaszép, de elvileg-gyakorlatilag számonkérhetetlen ígérettel tömi be azt a sok-sokmillió szegény panaszos szájat * Az egész világot buzgón térítgetem, - ha lehet, akkor vödörben halászva - de csak hogy szektavezérem „tanítványa”, feltétlen híve, rajongója legyen * Nem figyelmeztetlek, hogy a hátad mögött áll Isten, inkább arra bátorítalak, hogy kerüld meg érte a Földet * Ártatlan járókelőket halálosan fenyegetek, rémisztgetek: ha nem leszel „hívő”, - értsd: a vallási csoportom tagja – akkor véged, az örök kárhozat vár… * Vagy meghagy önmérgező élethazugságodban, vagy, ahogy a Vadkacsa felvilágosítója - beavatkozva életedbe – úgy teremt krízist, hogy rosszabbul jössz ki belőle… * Feledtetni, hogy szégyellek magamnak segítséget kérni másokat erőszakosan térítek – mindezt segítségnyújtás címén s ezért hálát várva! * Több embert távolítottam el telve jószándékkal istentől, mint ahányat akár a legördögibb elme is valaha tudna… * Istenhitem annyira magánügynek tekintem, hogy még kínvallatással sem lehet soha egy-egy nyilvános tanúbizonyságra rávenni * Elesett és gyökértelen flótásokat verbuválok a nekem jól jövedelmező „üdvhadseregembe” * Csóró sameszkén nem engedhetem meg magamnak a szókimondás, az őszinteség drága mulatságát… (később már nem hiányzik ez a veszélyes luxus) * Én magamnak jót főzök – a plebs az ingyenkonyhán fogyassza a moslékot: eszi vagy nem eszi, nem kap mást * Aki más véleményen van, pláne ha más paradigmát követ, azt ellehetetleníted – stigmatizálod: az áltudós, naív, outsider, sarlatán stb. * Kihasználod a monopolhelyzeted Vélemény-hatalmaddal visszaélve A csillagot is lehazudod az égről * Isteni jósorom kegyelmi ajándékát úgy mutatom, úgy prezentálom mintha sok áldozattal és szorgalommal szerzett érdem lenne * Te egész népedet tekinted kiskorúnak, s így abban is tartod, helyettük adva beleegyezést, módszeresen gátolod felnőtté válásukat * Az arany középutat „összekeverem” a középszerűség rémuralmával * Az én nomád értelmiséginek aposztrofált utam valahogy mindig a hatalomhoz, a húsosfazékhoz visz * A te kezed nem véres, te senkit nem öltél meg, te csak bujtogattál, s csak a vérbosszú hagyományát éltetted? * Műveim hatása dekadens frivol sznobok efemer lelki felizgulása, merevedése és ejakulációja * A langyos vagy, a nyegle és frivol, akit kiköp az Úr, vagy az elmaszatolós, az álbéketeremtő, a viták élét letompító, a párbeszédet kiherélő * Az emberek életproblémáira magas honoráriumért az uniform látszatmegoldások tömkelegét ontom, miközben a választékbőség látszatát keltem…. * Közpénzekből támogatva lelki útravalót is adok: a „Kaparj kurta, neked is jut” szellemiségű igazságokat * Démonizálom a szellemi-politikai ellenfelet, majd árulónak minősítek az ilyen ellenséggel szóba állót * Ha beledöglik is szerelmem, barátom, családom, még életemben szeretnék művemmel sikert aratni * Nem tudok tüntetően hallgatni, sem látszatot elviselni, nehogy akár egy napig vagy egy óráig is butának, műveletlennek, avatatlannak stb. nézzenek * Erősebb fél szemmel mindig az idézettségi, nézettségi és eladási indexeimet nézem, s ezek maximalizálására török… * Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni, s ha hiúságomnak hízelegnek – másnak igen… * Hidegháborús hős vagyok, mellemen a virtuális plecsnik, s itt számomra nincs „tiltott fegyver”, meg nem engedett eszköz.. * A köz- és magánéleti hidegháborúban vagyok elememben – s ötletdús gazdag arzenált gyártok, kínálok, propagálok és használok * Szellemi hontalan csavargóként minden alja szellemi hóhérmunkát elvállalok * Vidékről kerültem fel: a provokátor-besúgó állása lehetett és lett a karrier ugródeszkája * Bárki bármely nótáját elhúzom, ha a homlokomra tapaszt egy bankót, nem érdekel, kinek a lelkébe taposok, ahogy az se, hogy én magam mire tartom… * Kis magyar Jónásként ügyesen, leleményesen bujkálok az kínos elhívás, a hálátlan küldetés elől * „Pálfordulásaim” valahogy mindig közelebb visznek a húsosfazékhoz * Nagy hűhót csapok semmiért: a hegy vajúdik, de csak egérke születik… * Rátermettségem-felkészültségem hiányát feltétlen „hűségem”, megbízhatóságom pótolja * Hosszú emigrációmból „hazalátogatva” mindent jobban tudva mindenbe nagyokosan beledumálok * Gazdasági célzatú kivándorlásomhoz annak idején politikai üldöztetést kreáltam – és ma már magam is hiszem, így mesélem… * Úri huncutok bőven termő bamba diófájává nevelgetem a védtelen kis gyerekcsemetét * Még a kevés maradék igazgyöngyeimet is két kézzel szórom emberdisznók, disznó emberek elé.. * „Menekülőművészként” bújok ki emberi-polgári, sőt szakmaerkölcsi írott és iratlan kötelességeim alól * Engem a szellemi nemesség semmire nem kötelez, legfeljebb előjogokat próbálok vindikálni magamnak * Szellemi életem az életművészkedés formája, megkomponált napban művi finomságokat nassolok * Nincs az az isten, aki engem elveimtől (értsd: rögeszméimtől) valaha is eltántorítana * Annyira nem akarok dogmatikus, doktriner lenni, hogy elvetek mindent elvet: élek a „pragmatizmusnak” * Időm, energiám és istenadta tehetségem kispekulált botrányhősködésre fecsérlem el * Fantáziadús szájhős vagyok mint Rumcájsz vagy egy gyenge kiadású Münchausen báró * Szarnak, bajnak nem vagyok gazdája – ha előkerül, az enyémet is másra kenem * Egy esetben biztos, hogy önként jelentkezem: ha intellektuális spicli munkára keresnek… (de azért az ellenszolgáltatás se bánt meg) * A gazdátlan remekmű vagy hőstett hallatán lélekszakadva rohanok, hogy elsőként vállaljam * Nem okoz lelkifurdalást idegen tollakkal ékeskedni, a tollak tulajdonosát igyekszem elhallgatni, eltüntetni * Előszeretettel bírálom olyan alkotók „fércműveit”, akit szilenciumra, börtönre, száműzetésre ítéltek * Frigid és elnémult múzsámtól, bár titkolni igyekszem, már hosszú évek óta külön hálok * Szellemi prostituáltként útlevélért, szinekúráért, címért stb. az alapon felül még extra szolgáltatást is nyújtok * Ha voltak és vannak is szigorú elveim, egyszer – ugye - lehetek én is engedékeny: például kurátorként – különösen, ha itt kéz kezet mos… * A kultúrának lökött koncon nem marakszunk – kis pankráció, majd egymás között békésen mutyizunk * Minden nehéz munkát átvállalok: megírom művemről a kritikát, magammal az interjút * Boldog vagyok: nekem a munkám a hobbim: a szennyárral úszók mestere és élsportolója… * A rossz hagyományt követve: mint sok más stréber tanítvány, kannibálként lassan, de biztosan én is felfalom mesterem * Kivonulok, de előbb „óvatlanul” a világra szabadítom a palackba zárt rossz szellemeket * Gyermekinek mondott beteges kíváncsiságom miatt nyitom ki rátok Pandora szelencéjét * Magamat kisistennek képzelve blazírt pofával kísérletezgetek emberrel, természettel * Ha a szesztől vagy a hatalmamtól megmámorosodok, szép új világot teremtve átalakítanám az emberi természetet * A falra festem az ördögöt, s magam is meglepődök, hogy megjelenik * Én kétéltű ember vagyok: fényes nappal besúgó, sötét éjszaka forradalmár * Hagyom, hogy építgesd a légváraidat, én majd jövök s beszedem a magas lakbért * Humánusan ölök testet és lelkeket: illemtudóan, elegánsan és érzéstelenítéssel * Lelki megalázást és kínvallatást - akár a pedagógus álöltözetében is - szakszerűen, invenciózusan, örömmel végzek * Nem vagyok maradi – én haladok a korral: intellektuális hírszerző zsoldosként, ipari kémként stb. hűségesen szolgálok * Szőrszálhasogatásra, terméketlen, akadémikus „vitára „ mindig teljes harckészültségben állok * Kicsire nem adok, a nagy meg nem számít: nekem mindegy, hogy keresztény vagy keresztyén * „Hegemón” marxista-leninista esti egyetemen - és helyi gyorstalpalókon - adtam és vettem órákat * A „sereg” politikai tisztjeként „hajtottam végre „ politikai-ideológiai indoktrinációt, ha olykor le is maradtam egy brosúrával * Jótékonysági rendezvényeken állok elő másutt előadhatatlan produkcióval, hogy legalább még így bekerüljek a hírekbe (de azért „önköltségemet” is vastag cerkával írom). * Előre megfontolt szándékkal bűnszövetségben rontom meg a magyar ifjakat , rombolom és deformálom még képlékeny ízlésüket * Kultúrmisszionáriusként járom a falvakat: A gagyi és a ripacskodás csimborasszóját adja haknibrigádom a védtelen gyermekközönségnek, akiket időhúzásból még „be is vonok” a műsorba… * Biztosítási bonyodalmaktól való félelmemben inkább nem adok ott és akkor elsősegélyt, magamat biztosítom be… * Eredeti műveket diákkorom óta alig, recenziót, kivonatot, zanzát néha olvasok – mindent másod- vagy harmadkézből, már interpretáltan, félkész ételként veszek * Csak áltekintélyek és komoly nevű intézmények mögé bújva állok ki preparált „párbajokra” – persze hazai pályán, saját közönség előtt… * Nem vagyok hiú: névtelenségbe burkolózva denunciállak, jelentelek fel a Nagy Főnöknél vagy indítom útjára a suttogó propagandát… * Többféle programnak vagyok és lennék az értelmi szerzője: de leginkább a gyengék-védtelenek elleni pogromoknak, hecckampányoknak.. * A monopolhelyzetből fakadó nyugalommal végzem a kanonizálásokat és az apokriffé, kismesterré, selejtté nyilvánítást: én mondom meg: mi az érték, mi a minőség stb. * Materialista vagyok, de az a fajta, aki még dicsekszik is ostoba babonás hiedelmeivel * Mindent csak imitálok, úgy teszek „mintha” - s e mentalitást személyes találkozón és médián keresztül szándékosan terjesztem: továbbfertőzöm * Minden művet, alkotót és kulturális jelenséget rögtön kész stigmás skatulyákba gyömöszölök – a leírásba már belecsempészve az értékelést megkímélve ettől a laikus nagyközönséget… * Hol optimista, hol pesszimista vagyok, de egy biztos: mindkettőből mindig kincstári * Ha a cipésznek nem tetszik a mázolmányom, akkor megszégyenítve a kaptafához kussoltatom * Nemcsak a suszter véleményét kérdem, de naponként konzultálok vele a festői stílusomról, és a végső szót mindig vele mondatom ki, így fedezem le magam mint a nép művészét… * Az a „varázsló” Cipolla vagyok, aki a mindenkori Mariót gonoszul hipnotizálná, a Gonosz szolgálatába szegődve kamatoztatom rendkívüli adottságaimat * Ügyesen gátolom vagy lehetetlennek mondom az elit- és a tömegkultúra szakadéka áthidalását * Eljátszom a szókimondást privilegizáló s levezető szelepként működő udvari bolond hálás és fixen jól fizető szerepét * Karosszék vagy terepantropológusként, vagy mint naív szótárkészítő vagy misszionárius: előkészítem a gazdasági és szellemi gyarmatosítást * Szándékosan boldogtalanítom magam és így szeretteim körét, emberáldozatokat hozok a Szellem oltárán, hiszen így lehetek termékeny nagy alkotó! * Ridegen vagy álszenteskedve, magam alá rendelem a hozzámtartozókat: mindenki csak eszköz a – még meg nem értett - Nagy Célomhoz… * Velem lehet és érdemes tárgyalni! Nemcsak a piacon engedek a negyvennyolcból: szakmai, sőt erkölcsi dolgokban is megalkudok - büszkén „kompromisszumkészségemre”… * Mintha janicsárokat nevelnék az elrabolt keresztény gyerekekből… * Meztelenek ellen állig fegyverben vívom úgymond fair play szócsatáimat, szellemi párbajom – s még a játékszabályokat is én diktálom! * Parafenomén vagyok: szinte gyereket tudok beszélni a hasadba, vagy olyan hasbeszélő vagyok, aki a hasára ütve hantázik, lódít, füllent… * Mások ötleteit és műveit pofátlanul, nyíltan einstandolom, vagy titkon, suttyomban, orvul plagizálom, lenyúlom * Újság(íróságom) csak fedőtevékenység: mint kém vakond várom a hívó parancsot, amikor riasztják az alvó ügynököket… * Se jót, se jól nem alkotok: de büdös a munka - mégsem lennék újra derék szántóvető vagy lakatosinas * Ha Krisztus ma közöttünk járna, szólóban virágszőnyeggel fogadnám, de ma is elsőként kiáltanám a kórussal: Feszítsd meg! * Leeretnekezem, leszektásozom tetszhalott, múzealizálódó, lefáradt és életidegen egyházam lelkes, újító reformáló ébresztgetőit! * A leégéstől rettegve olyan légkört teremtek, hogy ne is merj mást kérdezni, mint amire rég kész a válaszom * Mint a Gazdi pulikutyája és vezérkosa: nyájba terelek és elbirkásítok, kopasztok, majd a vágóhídra hajtok * Az iróniával és a gyilkos gúnnyal Lemészárolom, csírájában elfojtom a rivális életképes gondolatcsecsemőket * Egyszer s mindenkorra betöröm az ifjak vadcsikó lelkét: ne fickándozzanak , hajtsák járomba fejük, s még szemellenzőt is rájuk * Aranyketrecemből szajkóként szórakoztatom a szörnyen unatkozó vagy világfájdalomban szenvelgő publikumom * Egy hiú remény éltet és áltat: ez az irdatlan betűmennyiség előbb-utóbb majdcsak minőség lesz… * Tudásommal visszaélve annyira megszégyenítlek és elbizonytalanítalak, hogy még azt se tudd: fiú vagy, vagy lány! * Privatizáltam és továbbműködtetek egy pártállami szellemi sterilizáló-kiherélő műhelyt (ami mára kétpártdiktatúra konformmá vedlett) * „Holt nyelveken”, titkosírással stb. értekezem a lélek halhatatlanságáról, az emberi boldogságról – úgysem tudnak vagy mernek visszakérdezni, a kollegák meg viszonosságot várva rámhagyják… * Addig van jó sorom, míg nem értenek – különben kiderülne: blöffölök, szélhámoskodok, csalok… * Én állítom magamról: Nagy Ellenálló voltam, mások: „csak” a Gonosz kísértéseinek engedtem * A védtelen kisebbségek rovására nagy hangon és durván viccelődök, hogy a kocsmában népszerű legyek (de előtte azért jól körülnézek…) * Magamat a végletekig elaprózom csakhogy címeimet, funkcióimat halmozhassam – ezeket koporsómba teszik, más nem marad utánam * Szegényes fantáziám, béna gondolkodásom még a tévedéseiben is terméketlen és érdektelen… * A bűnbakra mindig meglévő igényt még fel is erősítem, majd fizető megrendelésre ki is elégítem * A mindenkori Szókratészt az ifjúság megrontásával vádolom, az írástudókat farizeusnak nevező Jézust rendőrkézre adom * Szellemi képességem és bátorságom állat- és emberheccben, s már nem gyerekes gonosz csínyekben, ugratásban élem ki * Úgy figurázom ki az egyház és a papok ballépéseit, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket, az istenhitet is kiöntsétek * Mindig a könnyebb ellenállás felé haladsz, Nem abból indulsz ki, hogy miből van hiány, Hogy mire van égető szükség, Hanem hogy Te mivel tudnál nagyot dobni… * Gyerekeket fanatizálsz, örök üdvösséget ígérsz és örök kárhozattal fenyegetsz, ha valaki nem vesz részt a keresztes hadjáratban * Bárkinek bármily „önéletrajzot” megírok, átkozmetikázok – önbecsapásban folyamatosan átképzek és gyakorlatoztatok… * Van, amit nagyon tudok, amire nagyon szenzibilis vagyok: hogy itt és most milyen hamis illúziókba ringatózna nyájas olvasóm * Egy szavadba, és sok forintodba kerül: olyan hamis portrét festek rólad, amilyennek te szeretnéd látni magad * A te kérdéseid Vagy sugallmazók, Vagy álkérdések, Vagy rosszak, Vagy pszeudo „költői kérdések”, Vagy félrevezetők, Vagy érdektelenek stb. * Logikai, szónoki tudásod És hipnotikus-szuggesztív erőd Rossz ügyek szolgálatában veted latba – A köznapi erkölcsi maxima téged nem korlátoz… * Minden élethelyzetben mintha titkos ügynök lennék: leselkedek, hallgatózok, „kémkedek”, holmidban és lelkedben turkálok és vájkálok… * Nemcsak külsőm vézna – elég egy beígért tasli: még anyámra is rögtön bármi terhelőt rávallok! * Pletykás vénasszonyoktól, Vagy az ellenérdekű féltől szerzem be A leghitelesebb információimat * Egy férfi se akart lefeküdni veled: ezért a szüzesség ill. az önmegtartóztatás szentségét hirdeted, és mindenhol paráznaságot „érsz tetten”… * Elromlott házasságod megjavítása helyett, A nyitott házasságok üdvözítő voltát zenged - Arról viszont már mélyen hallgatsz, amikor épp ez teszi végleg tönkre (házas)életed. * Én voltam az első renegát, aki a komfortérzését fokozandó Rodostóban a muszlim hitre tért át * Gazdasági, jobblétre vágyó kivándorló volt, de saját legendát kreálva politikai menedékjogot követelt magának, de az igazi üldözötteket kintről sem segítette… * Öncélúan tobzódó önsanyargatásommal, mint annak idején Oszlopos Simeon, sokakat én magam riasztok el az istenhittől * Az előnyök szédelgő felnagyításával, a hátrányok kicsinyítésével csallak lépre – mire már felvilágosodnál, már nincs kiútad… * Irgalmatlan papként a misére sietve lelki elsősegélynyújtás nélkül, szó nélkül robogok mellőled tovább * El se vetem reggel a magot, s nem viselem gondját, ha nem halálbiztos már az esti, de legalábbis a másnap reggeli szüretelés * Testi, de főleg lelki korbáccsal és mézesmadzaggal a világcirkuszban lélekidomárkodok, oroszlánt késztetek-kényszerítek pitizésre * Az emberek jótevője is lehettem volna, de gyenge vásári mutatványossá, egy trükköző Zampanóvá züllöttem el * Nekem teljesen mindegy, hogy legjobb tanítványom híres és zseniális pandúr vagy hírhedt betyár, haramia lesz? * Az elmebajtársak megszokott körében teánkat, borunkat hörpintgetve kedélyesen és langy unalomban önagyonülésezzük és ajnározzuk magunkat * A napi babra aprómunka, a pepecselés undora miatt közkincseinket legszívesebben a feledés feneketlen kútjába dobnám * Szelektíven hallok, szántszándékkal „hallucinálok”. Úgy csinálok mintha a külső súgás belső hang lett volna * A mindenkori Hatalommal, annak legitimitásától függetlenül személyre szóló titkos különbékét, egy magán-megállapodást kötök… * De jure vagy de facto utazó kulturális követként hamisan rossz képet festve módszeresen járatom le „hazámat” * Inkább maradsz felesleges, sőt: parazita ún. szabadúszó, egy „szellemi segédmunkás”, csakhogy a kulturális főváros, az ország vízfejének nyüzsgésben maradhass… * Még soha nem éreztem – szakmai stb. – alázatot, de már hallottam róla és a legjobban én definiálom… * Lankadatlanul mosom el a normálist a perverztől elválasztó olykor tényleg keskeny, de mégis meglevő és létfontos határt… * Fajsúlyosabb, de egy súlycsoportban levő riválisom szisztematikusan kerülöm, letagadom vagy ellehetetlenítem, diszkvalifikáltatom. * Én vagyok a tiszta, naiv, idealista de jövőbemutató lelkesedéseteket rutinos cinizmussal lehűtő, lehidegzuhanyozó túltapasztalt nagyöreg léhűtő… * Leszólom, lesajnálom, másra alkalmatlannak mondom tudományunk népszerűsítésére egyedül vállalkozó kollegám * Örök öreg, vén diákként erkölcsi munkanélküli vagyok. Ezt fedezni, időhúzásból halmozom végzettségeim számát… * Túlélem magam: nem a csúcson hagyom abba, még gépre kötve, szenilisen is foglalom a helyet *** Messzire világító toronyként, a rá irányuló közfigyelemben naponként ad rossz tanácsot, sőt példát az elkurvulásra és önsorsrontásra * Kolduló szerzetes jelmezében, tulajdonképpen besurranó szívtolvaj s lélekkufár, egy Tartuffe vagyok * Ismerem a hatáskeltés eszközeit, technikáját – Így jól megélek lélek- és emberismeretemből: szélhámosságom arat a hiszékeny balekok között… * Kreatívan hozzájárulok az itt és most élő nők elcsúfításához: aktuális szépségeszmény diktálással, divatterror egyenruhába bújtatással… * Olyan színésznőket futtatok, olyan manökeneket preferálok hogy könnyen és sokáig elmegy a fiatal, önértékelésében bizonytalan fiúk-lányok kis önbizalma is * Elveszettnek, talajvesztett szerencsétlennek érzem magam, ha a hűségesküt letéve nem tartozom legalább egy szakmai klikkhez… * Fakó teóriáim skatulyáiba gyömöszölgetném be a lét zöldellő fáit – inkább a katonát szabom a ruhához, megspórolva a szellemi erőfeszítéseket… * Úgy tanítalak drágán, sokat buktatva autót vezetni, hogy te évekig küszködhetsz a rossz beidegződésekkel * Beavatom tanítványom a szakma fortélyaiba, titkaiba, de csak úgy és annyira, hogy önállósulva ne nőhessen a fejemre * Hazaárulási és élethűtlenségi pereimet még „sztárügyvéddel” is mind sorra elveszíteném, ha egyszer a Nagy Ítélőmester elé kell majd állni… * Igen művelt, érzékeny és szellemes társalgó vagy – csak épp Hetéra Eszmeralda, a művelt konzumnő (Doktor Faustus) * Nekem a családom és szeretteim, a közeli hozzámtartozók köre puszta életnyersanyag, kísérleti terep, legjobb esetben kiszolgáló személyzet * „Ifjúsági változat” jeligére vagy mottóval időzített szellemi bombák naprakész hatástalanítását vállalom * Szeméremérzés és vallási érzület? Dafke nem érdekel. Az obszcén, sértő „performansz” pár percre híressé tehet… * Csak azért nem vizelek bele trambulinról a fekete zongorába, mert „ezek” a bunkó agyvérszegény lakótelepiek ezt úgyse értenék meg… * Istennek se látná be: nem erre a szellemi pályára termett! Inkább végigkínlódja, vért pisilve átvészeli, vagy frivolan ellébecolja a tanulóévtizedeket… * Az értelmiségi pálya Összes lelki, anyagi, életformabeli, társadalmi Előnyeit élvezném, De a a róla logikailag leválaszthatatlan terheket Hetykén ledobom vézna vállaimról… * Mert féltem a vértől s a szagtól, irtóztam az idegen testtől, nem lettem orvos, csak doktor – aki ha nem tudja, akkor hát tanítja… * Életkrízisben percdíjasan adagolom jóelőre legyártott, sablonként talált, mindenkire, s így senkire sem passzoló egyen-tanácsaimat * Csak annyira okosítalak ki, csak annyi infót csepegtetek, hogy engem holtodiglan csodálhass, de el ne szakíthasd a köldökzsinórt… * A megmérettetéseket és a próbatételeket nagy ívben kerülöm el, hogy ki ne derüljön a turpisság * Egy kis hókuszpókusz, varázsige, csodaszer – De holnap már bottal üthetik lábam nyomát, Nincs garancia, jótállás, felelősségvállalás…. * Nagy szenvedéstörténetét tartva maga elé, s mögé bújva kér egyedi mentelmi jogot: az ő alkotását ne bírálják („túl szigorúan”) – mint amikor épp meghalt az anyja a felelő diáknak… * Elmenekülök és minél mélyebben beásom magam egy kiválasztott speciális, „egzotikus” téma részterületére * Családi okokra vagy érdemeire hivatkozva követeli, kibulizza, kisírja, hogy kegyelemből elnéző legyen az opponense, a recenzense * Órákat tud arról mesélni, hogy egyszer nehezen adták ki művét, a társadalmi amnéziát tartósítva, a feketelistákat nem említve * Amíg ő az ellenkultúráját kiherélve bemegy a Táncdalfesztiválra stb., karakán, fenegyerek pályatársaira a mellőzés, a letiltás, a száműzetés stb. vár… * Ha itt és most legény kell a gátra, akkor is önkímélő gyáván dolgozatom lábjegyzeteivel bíbelődök * Gerontokratikus egyetemi-akadémiai intézet élén az ígéretes tudóspalántákat parkoló pályára vagy külhonba irányítom… * Díszítő- és csomagolóművésznek sem utolsó vagyok: Kidekorálva, felcicomázva „eladom” a Nagy Semmit * A szakmai komolyság uralkodó elvárásait kielégítve, túlteljesítve emberi fogyasztásra alkalmatlan vaskos könyvet írok „a filozófiáról”… * Világgá kürtölöm: itt van már a Kánaán, a történelem vége, pedig a csendes többség szellemi alultápláltan kóvályog a börtönben… * Mindent megteszek azért, hogy lehetőleg ki se derüljön: művem mennyire kelendő, kik olvassák és ki – nem - értik * Amit a legjobban tudok: mikor mire kell hivatkozni, hogy jól jöjjek ki hol a nézettségi mutatókra, hol a meg nem értett zseniségre… * Munkaidőben és túlórázva hamis illúziókat keltek, hogy belépődért élethazugságaid babusgatva elringassalak… * Rámenős, trükkös és invenciózus ügynökként rábeszéllek: ne Istenben, élettársadban, barátodban, csakis a biztosítómban, a bankomban bízz! * A magam módján én is nem mindennapi csodát művelek: csodagyerekből hülyegyereket, igavonó barmot, robotot, alattvalót fejlesztek * Törékeny, érzékeny és már sebzett emberi lelkek között én vagyok az otromba behemót, az elefánt a porcelánboltban * Képes vagyok szinte bárkiből rövid úton beteget, lelki beteget vagy gyógypedagógiai esetet csinálni * Megszeppent riportalanyt hívok műsoromba, akit profin zavarba hozok, leégetek vagy nem vagyok kíváncsi rá és ügyére, s csak ürügy nekem az önmutogatásaimra… * A nagy és örök igazságbombákat még detonáció előtt közhelyesítésükkel, bagatellizálásukkal sikeresen dedós játékszerré hatástalanítom * Oly nagy becsben tartom az értékes könyveket, hogy gondosan el is zárom, nehogy bajuk essék * Egalitárius vagyok: éljen az egyenlőség minden előtt: mindenkit egy szintre hozok, jobban, pontosabban mondva: húzok le * Újoncokat, inasokat, kezdőket véletlenül sem hozok jó, csak kedvszegő rossz, kínos helyzetbe: égetés, blamálás, cikizés, megszégyenítés… * Az ördög patikájával lelkileg megbetegítelek: sátáni gúnykacaj, önbizalom rombolás, identitászavarás, nevetségessé tétel… * Otthonosan mozogván a szellemvilágban ezt a tudásom arra használom, hogy romboljam a jó és építsem a rossz csapatszellemet… * Közös képviselőként összeugrasztom lakótársaim. Például: a folyosó közfalára szégyenlistát teszek ki… * Kizsarolom belőled és meg is írom helyetted a magadra terhelő – hamis - beismerő vallomásodat * Olyan mesterien dodonai a jóslatom, hogy mindenképpen be fog válni: legalábbis nekem - én kasszírozok, te meg értsd, ahogy akarod (ha akarod vemhes, ha akarod, nem) * Mintha mindig ugyanazt a régi lemezt tenném fel, s még az is folyton elakadna… Na, erre táncoljatok ma! * Nem az igazam, de a tanszékem, szinekúrám védem foggal-körömmel, az utolsó töltényig, árnyékbokszolva, bérgyilkost fogadva… * Szabadon – értsd: önkényesen - rostálgatom a tényeket, de az én – rugalmas – véleményem: az szent, sérthetetlen… Talán magam is eleve csalhatatlan vagyok? * Ha engem egyszer valakik valahol valamivel becsaptak, akkor minden fórumon, agórán egyetemes bizalmatlanságot hirdetek * Gondolatolvasó vagy más paranormális képességem a gondolat-rendőrállam szolgálatában, vagy más rossz ügyben kamatoztatom * Ugyan csak egy idegen nyelvben, de abban tényleg perfekt vagyok: a fontoskodó és bennfenteskedő szakmai tolvajnyelvben * Csak a vita kedvéért vitázók, vagy pankrátorok vagyunk: úgy teszünk, mintha itt és most „vérre menően” vitáznánk * Magasröptű eszmecserét folytatunk, de senkit se ragad magával, mert kiszaglik belőle, hogy nincs személyes tétje, nem létkérdés * El ugyan nem adtam, de sajnos már régesrég elittam józan paraszti eszem – az értelmiségi másik útja nem járható?! * A rám bízott vagy véletlenül hozzám került szellemi hagyatékot gondatlanul és hűtlenül kezelem, megcsonkítom, elrejtem, kisajátítom stb. * Nemhogy a feltárással és kezelési javaslatokkal csökkenteném, de elfedezésével vagy álterápiákkal még magam is növelem a bajt… * Negyedszerre is megtagadnám, meg én, Jézust, csakhogy mentsem a nekem oly becses irhám… * A rivális kutatókat és paradigmákat igyekszem elhallgattatni, dilettáns áltudósként, kontár amatőrként stb. stigmatizál(tat)ni, csakhogy mentsem kiépült állásom és életművem… * Drágább rongy életem, életművem, sőt a hús a kenyéren, a hab a tortámon mint a személyem, a szakmám hitele, a tudomány és a hazám becsülete… * A szellemi emberekkel, a szellemi javakkal és erőforrásokkal esztelenül vagy gonoszul bánok: pazarolok, rablógazdálkodok, tékozlok… * Radikális vagyok: a gyökerénél ragadom meg a dolgokat – kulturálisan gyökértelenné teszlek, egy identitászavaros konzumideótává… * Én jöjjek rá az igazságra, enyém legyen a dicsőség, vagy inkább soha ebben a büdös életben ne derüljön ki! * Kamaszos lázadásban fixálódva mindent megkérdőjelezek – mintha a nyílt vízen akarnám átépíteni az egyetlen hajónkat… * A császárnak szorgosan törlesztek, nincs jelentős hátralékom, Az istennek nem adózok, vagy a csak a maradékot adom (ha a császár ezért nem neheztel). * A bizonytalan és megfoghatatlan szellemi égi lajtorja helyett a nagyonis kézzelfogható - és mérhető előnyökkel kecsegtető - szamárlétrán kapaszkodok „felfelé” * Példámmal is szubjektív önmegvalósításra, és nem az objektív feladatvállalásra buzdítok * Tekintélyemmel visszaélve ígéretes pályákon futó vonatokat lassítok le, állítok meg, terelek el, vagy töröm a pályát végleg ketté * Gyenge pontjaid, kísérthetőséged ismerve és kihasználva vesztőhelyre csallak, hátha megfertőz a játékszenvedély-betegség * Válóperes bírónőként haraggal és elfogultsággal kisemmizem és gyerektelenítem az eleve hibásnak ítélt ex férjet * Nemcsak a modorosságokat, a felhígítást, a ripacskodást stb. de magát a magyar nótát s a cigányzenét, magát ezt a hungarikumot figurázom ki * Úgy tájékoztatok – az amúgy létező - kullancsveszélyről, hogy mindörökre erdőkerülőkké és – mondjuk - plázalátogatóvá teszlek… **** Először csak megélhetési kényszerből ír reklámot, programot, beszédeket stb., de addig-addig foglalkozik vele, míg kezd azonosulni vele és hinni benne * Egy darabig rúgkapáltál, tiltakoztál a túsz helyzeted ellen, míg előbb beletörődtél és a végén meg is ideologizáltad… * Saját gyávaságod és kialkudott kedvezményeid mentve-féltve: elhatárolódva bírálod a zsarnokság kritikusát, mint megveszekedett bajkeverőt… * Nem hiszi: e hazug rendszernek még életében vége lehet - így nem szolidáris az ellenzéki mozgalmakkal, nyíltan azután végképp nem, sőt… Mimóza szektavezérként egyre allergiásabb vagyok a belső bírálatokra, de a nem tőlem induló kezdeményezésre is… * A Süket és Korrupt Hivataltól várom, hogy méltasson, laudációt írjon és végre valami rangot adjon az úgynevezett szellemi életben… * Királyi sasnak születtem, őstehetség, vadzseni voltam, ma csak piaci legyek után kapkodok és kalapozok… * Úgy adaptálom színpadra stb. a nagy alapműveket, hogy se katarzist nem kelt, se a könyvhöz vissza nem vezet * Túlreagálásaimmal közvetve óhatatlanul is kapitális baromságokat vagy silányságokat is „reklámozok” * Próbálok jelentős - főleg kortárs – műveket lesajnálni, „lefikázni”, vagy a teljes visszhangtalanságba süllyeszteni. * Mérnöki pontossággal tervezném a társadalmat is, mint egy olyan házat, amiben én úgyse fogok lakni… * Állatokról festek ellenségképet: ne legyen társuk, tanítójuk, és hogy ne érezzenek együtt velük, csak egyék vagy kártevőként irtsák őket * Korunk kulturális népbetegségei, fertőző rossz szellemei ellen juszt se adom be időben és jól a hatékony szellemi védőoltásokat * Biztos, ami biztos: hátha mégsincs Isten vagy nem gondviselő - a valláserkölcs védelmében mindenki mellé csőszt is állítanék… * „Tudományos vizsgálat” címen fondorlatosan közreműködök az adatbehajtásban-beszolgáltatásban, a rekvirálásban vagy lopásban… * Előre borítékolva biankó aláírom, majd magamévá teszem a kis- és nagyfőnökök, kultúrpolitikusok aznapra rendelt „igazságát”, „evangéliumát”… * Nem vagyok maradi, hajt engem a korszellem: akár gatyámat letolva is versenyzek a szponzorok szeszélyes kegyeiért * Olyannyira fontos ma nekem a tévés megmutatkozás, hogy bármilyen feltétellel vállalom a fellépést, a közreműködést * Egészségeseket is hibernál, nehogy túlnőjék és lepipálják - a maga nemében páratlan szellemi jégkorszakalkotó, mumifikáló… * Egy soha ki nem ürített óriási lelki szemétláda, köpőcsésze, akit elér és leteper a segítők szakmai betegsége: a kiégés stb. * Az olykor vagy sokszor a szinte néma segélykiáltásokat vagy meg se hallom, vagy még le is halkítom, elhallgattatom * Csak azért árultam el én Jézust, hogy véghezvihesse a megváltás művét… * Cáfolható kijelentések megtétele elől trükkösen bujkálok holtomiglan a buja szóvirágok között és alatt! * Sikerrel elkezdem és véghezviszem diákjaim iskolai életének teljes sikerélménytelenítését – kapnak kárpótlásul bőven kudarcélményt… * Holt betűk holt tengerének özönvízével és mellékes vagy álinformációkkal árasztom el védtelen szülőhazámat… * Közterületen éktelenkedő óriásplakátjaimmal másodpercenként követek el vizuális erőszakot. * Rossz taktikát adó és a csapategységet bomlasztó mesteredző aki csapatát folyton megvereti, akinél a tehetségek elkallódnak… * A csapatkapitány, aki rossz példát mutatva jár elől: züllik, a pályán balhézik, félgőzzel játszik, az újoncot leégeti stb. * Gügyögve helyezem játékpolcodra a krampuszkásított a kisördögöt, előkészítve rá: sose vedd komolyan a Sátánt, a gonosz szellemet!! * Megvilágosodok: belátom a Sátán valóságos működését, s előtte, mint evilágunk teljhatalmú ura előtt feltétlen kapitulációt ajánlok * Nem hiszem és nem fogadom el, Hogy egy kívülállónak olyan ötlete lehet, Ami kopernikuszi fordulatot hoz a szakmában, Amikor én évtizedek óta gürizek, gányolok stb.! * Bujtatott fajelméletet képviselek és kvázi eugenikát propagálok ahelyett, hogy a sokféleségben rejlő számos-számtalan előnyt emlegetném… * Nemcsak művet, de embert is első- és másodosztályúra oszt: közvetlen vagy közvetett apologétája az informális kasztrendnek * Hamis képet festve gyűlöletet keltesz minden gazdag iránt, vagy rózsaszínű szemüvegen át fested le a szegény élet örömeit * Azért értékes, mert ritka nagy szemétségekre képes, amihez nemcsak talentum, de annak forgatása is szükséges * Beszervezés és zsarolás nélkül is, önként és kéjjel a népnyúzó, léleknyomorító diktatúra direkt-indirekt megideologizálója voltam… * Transzparensre tett szexuális forradalmárkodásom főleg tüntető paráznaságaimban, önpusztító kicsapongásokban áll… * Úgy néztem másokra mindig, ahogy hülyegyerekre nézni illik, és – láss csodát - ez a hitem, jóslatom valósággá válik, beteljesül…! * Háztájilag vagy nagyüzemben inflálom a leírt-kimondott szó értékét - végső soron rombolom az embernek oly létfontos dolgok értékét! * Előbb besározod, bemocskolod a kiválasztott szavakat, majd ezekkel a szavakkal sározod be a kijelölt prédaembereket. * Katasztrófa-elhárítóként már alig várom, hogy végre bevessenek, akár magam is előidézem a bajt, hogy azután én hősködhessek!? * Magányos farkas leszel, emberkerülő és embergyűlölő, és kórósan féltékeny mizantróp, aki minden potenciális társat elmar maga mellől |
LAST_UPDATED2 |