LFS: néma gyereknek az anyja se érti szavát - Ottlik Géza |
ÉDES ANYANYELVÜNK - ÉDES ANYANYELVÜNK |
2017. október 31. kedd, 07:40 |
SZ... MB, LFS
Néma gyereknek az anyja se érti szavátOttlik egész életműve arról szól, hogy ez a dolog a szavakkal, a kommunikáció nem olyan egyszerű, mint amilyennek első látásra tűnik. Századik születésnapja alkalmából felidézzük, hogyan lesz regény egy egyszerű kérdés megválaszolásából, és miért nem érti az anyja a néma gyerek szavát. Ottlik Géza Iskola a határon című regénye négy részből áll. A három számozott fejezetet megelőzi egy külön rész, amely valójában csak előkészíti a történetet, jóval rövidebb, mint a többi rész. Első látásra talán nem érthető, miért kerülnek az 1957-ben, illetve 1944-ben játszódó történetrészletek az alapvetően 1923–26-ban játszódó katonaiskolai történet elé. A fejezet ráadásul azt a címet kapja, hogy Az elbeszélés nehézségei. Milyen nehézségekkel kell itt megküzdenie az elbeszélőnek, illetve a szereplőknek? Hogyan kapcsolódik ez az első rész a katonaiskolai történethez? – Mi sem egyszerűbb ennél: az első rész tartalmaz egy kérdést, és erre a kérdésre válaszol a regény nagy része.
Ottlik regényében fokozatosan bomlik ki ez a szerkezet: Az elbeszélés nehézségei című rész első fejezete azzal kezdődik, hogy Bébé (az elbeszélő) és Szeredy Dani 1957-ben a Lukács fürdőben beszélgetnek. A beszélgetnek szót persze rögtön idézőjelbe is tehetnénk, mert az ugyan igaz, hogy információt cserélnek – Szeredy Dani például elújságolja Bébének, hogy összeköltözött egy bizonyos Magda nevű nővel –, de ezt nem a konvencionális módon teszik. A regény első mondatai a következők:
Már ebből a néhány aláhúzott mondatból is láthatjuk, hogy nem számíthatunk egy nagyon flottul, olajozottan zajló párbeszédre. Az történik ugyanis, hogy amit a szereplők mondanak, az csupán egy-két elnagyolt jelzés, amelynek az értelmezése az olvasó számára csak akkor válik világossá, ha a másik szereplő elmagyarázza:
No, szépen vagyunk, gondolhatja az olvasó: még egy oldalt sem olvastunk el ebből a regényből, és máris úgy érezzük, mi ezt úgysem érthetjük meg, mert – a fenti értelemben –idegenek (vagyis civilek) vagyunk. A két jó barát közti párbeszéd pedig továbbra is az ühümök és a hek értelmezgetéséből áll. De szerencsére hamar vége van ennek a fejezetnek, mert a fiúk lemennek sörért. A bevezető fejezet második része 1944-ben, Nagyváradon játszódik, és annak a történetét meséli el az olvasónak, hogy Szeredy Dani hogyan is került kapcsolatba ezzel a bizonyos Magdával, akivel 1957-ben összeköltözött. Az elbeszélés nehézségei című fejezet utolsó alfejezete pedig ismét 1957-ben játszódik, és megtudjuk, hogy az első alfejezetben miért állt elő a kommunikációs zavar:
De sajnos az összeköltözés-ügy megértésében nem jutnak sokkal előrébb:
Az előbukkanó új szereplő, Medve Gábor a két férfi gyerekkori barátja, ekkor (1957-ben) már halott. Van azonban egy kézirata, amit Bébére (az elbeszélőre) hagyott, amelyben a közös katonaiskolai emlékeikről ír. Szeredy Dani kérdésére, hogy „Miért lennénk ilyenek?”, a választ a kéziratban remélik megtalálni. A regény pedig nem áll másból, mint Medve kéziratának a feldolgozásából, szó szerinti és nem szó szerinti idézéséből és kommentárjából. Hogy megkapjuk-e a kérdésre a választ a regény végén? – Ezt nem árulhatjuk el. Néma gyerekA kommunikációs problémák megjelenítése és elmagyarázása aztán az egész regényen végigvonul. Egyik emblematikus példája ennek a „néma gyerek” képe. A második rész (Sár és hó) 8. alfejezetében Medve Gábor édesanyja megérkezik a katonaiskolába. Gábor csak annyit bír mondani neki, hogy:
Mentségére legyen mondva, hogy ezt nem egyszer mondja el. Mégis, amikor édesanyja megkérdezi tőle, hogy:
Akkor nem felel neki semmit, és erre megvan a jó oka:
A „néma gyereknek az anyja sem érti szavát” közhelye pedig a regényben toposszá növi ki magát:
Ez azért elég paradox: regényt írni arról, hogy a szavak óhatatlanul hazudnak, hogy nagyon nehéz megtalálni azokat a nézőpontokat, elbeszélésmódokat, szavakat, kifejezéseket, amelyekkel leírható, elmesélhető egy történet. És persze a paradoxonok néha bosszantóak, de mindenképp érdekesek. |
LAST_UPDATED2 |