Jókai Anna: Krónikásének
(1956–2006 több szólamban)
…akik leseperték, besöpörték akik átvertek, megvertek akik szónokoltak, elnémítottak akik ránknevettek, kiröhögtek kuss, burzsuj huj, proletár isten, haza soha már! Nem tesz többé senki szegény ököllel üt aki legény népautó, éji csengő törpe legyen aki felnő a három színből csak a piros fehér és zöld sunyin tilos. Októberi arany napok szabadság vagy gyáva rabok „ez a kérdés, válasszatok” a rádióban Sors-szimfónia az utcán ropogó fegyverek táncolva hullanak s vérbe fullanak a levelek – Igazság Krisztusa, védj meg! – kétféle ra-ta-tam nem adom meg magam. Harcba szálltunk meguntuk a hadovát küzdöttünk a játszótéren „adj király katonát” Parancsra lőttem: ezek a „fasiszták” láncok csikorogtak, nyirkosak a hinták. Egy gyereket láttam, csillogó palackkal a tankban elégtem, kínhalát haltam. Bocsásd meg, bocsásd meg ezt a véget! Te is bocsáss meg, nem téged, nem téged! A tetőkön hasaltak, lapultak magyarokra magyar: sortüzeket adtak hazudtak nappal, hazudtak éjjel unszolták az oroszt, verjen minket széjjel – Krisztus Úr, elég volt – Fellázadt a csürhe hatalmunk ne tűrje üsd-vágd nem apád és ha apád: fő a Párt lesállásból levadásszuk őket a békétlen békés tüntetőket. A hasamban ott veszett a magzat. Üres már, de véres a talapzat. Mégsem számháború, Anya, A pajtásnak kiloccsant az agya! Pattog már, pattog az Isten ostora kibújt az időből a szép magyar csoda szabad a futásunk, szakad az istráng – Csillagunk Krisztus Úr Nevess ránk! – Fennhangon esküdjünk: közös a diadal suttyomban készül a bölcsőből ravatal fregoli a köpeny róka a Hivatal. …hamis eskü a hamisnak érdem, – Krisztus Úr, imádkozz értem Mert nem értem, nem értem. – Most már igen, persze, eljött az igazság perce. Bízzatok, higgyetek, mi és ti: egységben veletek. Bedőltünk a szónak édes volt a mámor ugyanaz a csónak ugyanaz a tábor. – Krisztus Úr, áldd meg a békénket, hessentsd el a kísértő rémképet! – Ég a gyertya ég el ne aludjék aki lángot látni akar mind ide gyűljék! Virágos az ágyúk csöve világ szeme rajtunk gyanútlan kiáltjuk győzött forradalmunk! – Áldozati Krisztus, nem áhítunk bosszút, mutasd meg, melyik az a rossz út! – A rabló most nem rabol A csaló most nem csal nyöszörög az ördög, felkacag az angyal – hótiszta Krisztusunk a szennyet rólunk mosd le irgalmadat nagylelkűen hozd le! – Most aztán elég. Vége ám a gyereknapnak akik még mozognak mind fűbe harapnak. Nem szűnt meg, csak átalakult a magyar nép forradalma védőszárnyát ránk borítja a szovjet dicső hatalma. Bimbóban letiportak voltunk élők mostan holtak létjogunkból kitagadtak – megcsúfolt Krisztus emlékezz! – Nem lesz itt megtorlás fogadkoztak égre-földre és akiket elkaphattak összeverték kékre-zöldre. A hóhérok tetszelegtek nyájas interjúkban puska után kutakodtak minden pincelyukban kelepce, csalétek a hűség a legnagyobb vétek. – Elárult Krisztus, Júdás csókja éget, miért ismétlődik az ősrégi történet? – Akasztófa, börtön csak holnap, nem rögtön a taktika ravasz várd ki a tavaszt! „Csibe üzeni szabadföldről Tyúkanyónak, szerencsésen átértem, Karcsika nem Karcsika nem!!! ” Májusi nagy seregszemle zár alatt a lázas elme megvédtük a népuralmat drága népünk újra hallgat. Tizennyolc perc haláltusa hurokkal a nyakban dróttal kötve ott feküsznek arccal az agyagban. – Feltámadott Krisztus érintsd meg őket a rendíthetetlen halálba-menőket! – Nyuszi ül a fűben fűben szundikálva Hogy sírna szegényke ha emberré válna Megrugdostak, leköpdöstek dohos zárka elnyelt védőinket megtalpalták bohóc-ügyész pert nyert Csukd be szemed tátsd ki szád köszönd meg a porkolábnak ő az, aki enni ád Teli szájjal ildomos ha tartod a pofád. Firkálóknak, szónoklóknak Kistarcsa ne várd hogy szoc-államunk a szájhősöket kitartsa. Leértékelt hazánkfia nyilvántartott kétes elem gyorsfagyasztott emberszívek zsibbadt agyban késedelem Bí-bí-bí, a te apád berúgó bű-bá-bá, a tiéd meg besúgó Pállott élet, giccses otthon borvirágos Magyarország ihaj-csuhaj a jókedvet ne hagyd ám hogy elorozzák! Napos körlet, vídám barakk széltől óvó magas falak. Tegnap gyilkos, mára apánk mivé lettél kába hazánk egykor hóhér aztán Jóska mindig ez a régi nóta a sírokon sincs hortenzia általános amnézia nem ajánlott holmi gyász ha feletted egy Párt vigyáz. Ec-pec, kimehetsz sohanapján bejöhetsz lánc-lánc eszterlánc körbe-karikába aki a sort megszakítja láncot a nyakába Luftballon és tánczene. Bolond aki nemzene. Az igaz szavak lucskossá puhultak. A tettek? A tettek szinte sosem voltak. Forognak forognak a temetetlen holtak. Süss fel nap, fényes nap országodban a magyarok megfagynak! – Krisztusunk, te hiteles Liberátor lendíts a keréken, nem lendül magától vedd ki a tűzgolyót a Gólem homlokából szabadíts meg minket a lassú haláltól! – …mert ha minden is meghal a remény még élhet sorsunk, teljesedve, nem érhet így véget! Tavaszi szél vízet választ virágom, virágom hát én immár kit válasszak világom, világom? Halleluja, kivérzett a rendszer – segíts minket, erős Krisztus még egyetlen egyszer… – Mi aztán értjük az idők szavát pártoljuk a többpárti hazát. Nevet cserélünk, vegyítjük az eszmét ráülünk a zsákra, mielőtt más eszmél. Dísztemetés, eufória. Szóljon akinek van mit szólnia. Gyógyírt a begennyedt sebekre. Szájkosarat a vicsorgó ebekre. A holtaknak dicsőség az élőknek tisztelet, a homályból vállon hoz ki a hála és köszönet meghurcoltból hősök leszünk megint Isten és törvény szerint. Vége a kegyelemkenyérnek. Részesei leszünk újra a fénynek. Ötvenhat lyukas zászlaján nem lesz több ragtapasz újra-hímzett címerünk középtájt maga a vigasz. Bujj, bujj, zöld ág friss levelecske nyitva van az aranykapu csak bujjatok rajta… Őrizd rózsám, párodat, párodat nézd meg, nézd meg ki az, aki hívogat! Meguntuk a baromságot Levonjuk a tanulságot Felelős is, aki szabad a mi kezünkhöz vér nem tapad. – Krisztusom, tiéd az utolsó ítélet de itt: váljon valóra az isteni ígéret! – Megy a gyűrű vándorútra egyik kézből a másikba aki tudja, meg ne mondja hogy mi lesz a gyűrűnk sorsa! Szoba-konyha, panellakás maradj csöndben, szólt a bagázs Ötven éve? Ósdi mese, meskete ami fehér, fekete lejárt duma a haza kinek-ki a matraca miből mennyi a haszon ciki már a Balaton Harangoznak a toronyban mégsincs király a templomban trendi kalap a fejében Magyarország a zsebében. Csuklóján a Patek-óra telik neki, telik neki Armanitól pantallóra. A hűsége márka-hűség erénye a jól megjátszott egyszerűség. A tévében pasik-csajok zene gyanánt düb-düb zajok süket fülnek magyar jajok szegény voltam, szegény vagyok. Amit egyszer elvettem önként el nem eresztem étellift és szauna nem izgat a veszteseknek nyomora. Ötvenhatos derék vitéz legyél inkább pipec vigéc a pénz beszél, kutya ugat fixálom a kormányrudat. Nem disznóláb, itt a kezem veled iszom, veled eszem Magyarország közös tálból zacskósleves lefetyelhet, aki ügyes használ ki-ki, amit talál a miénk a merőkanál! Szabadverseny, ez az Isten Ördögünk van, hogy segítsen. Megrágtak a gondok, bajok szegény voltam, szegény vagyok folyton fáztam, folyton féltem de hazát nem cseréltem félvesével omló házban semmi nem lett, amit vártam. Ha megveszed koszorúmat én eladom ha az árát én magam is nem sokallom kegydíj annak az ára kapj hát tüstént utána de most mindjárt! Szép ünnep az ötvenhatos, békülj Maris, békülj Lajos, nincsen pénzed, amit elkölts vagyonod a „tiszta erkölcs”. Életedből nincs sok hátra vigyázz hát a valutádra! Szuper korban „ampír”-fotel ötcsillagos üveg-hotel. Kagyló-kád és spanyol bidé minek neked luxus-izé? Erre ugyan miért vágynál? kéznél van a bádog ágytál. Nem cinizmus, humor csupán. Senki sem vág, öreg, kupán. A nyílt színen ölelkezzünk színpad mögött öklendezzünk. Voltunk élők, legyünk holtak? A jelenből kiraboltak a múltunkat átfestették a jövőt is magukévá tennék! …De ha meghal minden is a remény még éltet. Sorsunk, akarásunk nem érhet így véget. Várjuk hát, várjuk a cselekvő igéket. – Krisztus a Jézusban: kérünk, kérünk Téged. Mária, Mária: amiért fiad-fiainkat megölték, legyen az az Élet. – Jaj de ködös, jaj de rögös az az út amelyen az édes hazám elindult édes hazám, térj vissza a ködös utadról emlékezz a be nem váltott szavadról! A Bárány történetünket beírta már a Könyvbe pecséttel lezárta kereszttel jelölte törölhetetlen onnan mindörökre Erre csörög Euro, arra lyukas mogyoró kendővel a szemeden bujócskázni mire jó? Új játékban hej-haj te légy a fogó!
|