Magyarok a Gulágon |
2013. november 17. vasárnap, 22:59 |
Hatszázezer magyar járta meg a Gulagokat
A pontos adatok meghatározását az is nehezíti, hogy sokan a táborokba hurcolás közben meghaltak a marhavagonokban, ők emiatt be sem kerültek a szovjet statisztikába. A Szovjetunióban összesen 65 ezer magyar áldozatot regisztráltak, de ebben az adatban nem szerepeltek a járványokban, a romániai tranzit táborokban, valamint a kiszállítás közben elhalálozottak, mert róluk nem is vezettek statisztikát. Összességében mintegy 200 ezerre tehető a magyar halálos áldozatok száma - világította meg. Stark Tamás kifejtette: az elhurcolt magyar katonák zöme 1944 végén, illetve 1945-ben került a Szovjetunióba hadifogolyként, jórészt úgy, hogy megadták magukat a Vörös Hadsereg egységeinek abban a hiszemben, hogy cserébe elengedik őket. Ezzel szemben még az európai háború vége, 1945. május 9. után is vittek el embereket német területről ezen a jogcímen. A szovjet szemlélet szerint mindenki hadifogolynak számított, aki katona lehetett, vagyis 17 és 45 év közötti férfi volt. Nőket is vittek Szovjetunióba, mert egy 1944. december 16-i szovjet állami honvédelmi bizottsági utasítás értelmében a német nemzetiségű embereket el lehetett hurcolni, ebbe a kategóriába a 18 és 30 év közötti nők is beleestek. Ez a - gyakorlatilag - kormányutasítás azonban csak elv maradt, ugyanis a kvótarendszer értelmében a szovjet apparátusnak meghatározott számú embert kellett deportálnia Magyarországról, Bulgáriából, Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából. A forrásokból úgy tűnik, hogy ha ezt a keretszámot a németekkel nem lehetett feltölteni, akkor elvitték a német vezetéknevűeket, ha még így sem sikerült a kvótát elérni, akkor pedig gyakorlatilag bárki szóba jöhetett az adott életkorhatáron belül egy-egy térségből. Ezzel együtt a Szovjetuniónak semmiféle jogalapja nem volt az emberek kényszermunkatáborba hurcolására - összegezte a történész. A téma kutatója beszélt arról, hogy a magyarokat mintegy ezer munkatáborban szórták szét, legtöbben a Donyeck-medencében dolgoztak a kőszénbányákban, de sokakat deportáltak a Kubányi alföld és a Dél-Urál vidékére, valamint a Fekete-tengeri kikötőkbe, Odesszába és Szevasztopolba. Gulag-táborokba kerültek magyarok az északi sarkkörön túl a Kolima folyó vidékére, ahol aranyat kellett mosniuk, illetve Norilszk és Vorkuta vidékére, ahol szintén feketeszénbányákban dolgoztatták őket. Ezenkívül kikötői építkezéseket, földfeltörést, útépítést és erdőirtást bíztak rájuk, gyárakban csak kevesen dolgoztak. A kényszermunkát mindig a nyersanyag termeléséhez kellett igazítani, és a pillanatnyi gazdasági érdekek határozták meg, hogy kiket hova szállítottak. A munkaerő átcsoportosítása pedig az érdekelt hivatalok közötti kötélhúzás, illetve az egymás közötti és elleni lobbitevékenység következménye volt. A legtöbb barakkot a földbe vájták, tetejét is földdel takarták, de elvétve akadtak emeletes kőépületek is, ahol néhány könyvhöz is hozzá lehetett jutni, és időnként filmet is vetítettek. A történész kiemelte: 1945 és 1948 között a magyar állami vezetés időről időre kérte a kényszermunkatáborban sínylődők hazahozatalát, ez a "fordulat éve", 1948 után, amikor a kommunista párt megszerezte a teljhatalmat, lekerült a napirendről. Rákosi Mátyás kommunista pártvezér azonban 1947-ben még kérte Sztálintól a hadifoglyok hazabocsátását, ennek eredményeként 110 ezren hazatérhettek. Ez viszont csak a parlamenti választási kampány része volt. A Szovjetunió a nyugati politikusok megkeresésére mindig azt válaszolta, hogy éppen folyamatban van a hadifoglyok hazabocsátása, de azt mindig hangoztatták: akiket 1948. december 31-ig nem engedtek el, azok háborús bűnösök. Sztálin halála, 1953 után a Gulagokról kezdték hazaengedni a foglyokat, a csoportos szabadon bocsátások 1956 elejéig tartottak. Extrém példa a legutolsóként a 2000-ben hazaérkezett Toma András, akire egy orosz ideggyógyintézetben találtak rá. A Gulag áldozatainak emlékművét a budapesti V. kerületi Honvéd téren 1993-ban állították fel, alkotója Veszprémi Imre. A carrarai márványból és ólomból készített emlékművet a Gulagokon Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány állíttatta. Kapcsolódó: Titkosszolgálat a Gulag kutatói ellen Plágium lehet a Gulágról megszökött katonák története Gazdasági függetlenséget alapoztak volna meg a GULAG táborai |
LAST_UPDATED2 |