A legfurcsább dolgok a Ceausescu-házaspárról

---

Megyehatárok, titkos metró, egyszer viselt ruhák, megrendezett vadászatok, szekusok által előkóstolt ételek, csak néhány a kommunista időszakban keringő mítoszokból. A történészek azt állítják, hogy a forradalom után több igazolást is nyert: Az adevarul.ro betekintést kínál az Aranykorba, azokba a találgatásokba, de valós és furcsa dolgokba is, melyek a Ceauşescu-házaspárról az egész országban keringtek.

Az Aranykorban nagyon sokan beszéltek arról, hogy Nicolae Ceauşescu egy-egy ruhát csak egyszer viselt, hogy a legközelebbi szekusaival kóstoltatta meg az ételét, hogy biztos legyen, nincs semmi megbetegedési veszély, vagy hogy Elenával együtt bankszámlái voltak külföldön, ahol egy esetleges szökéshez tartottak pénzt. A történészek mégis pletykákról és szóbeszédről beszélnek, melyek többségének azért volt némi „igazság magja”.

Ceauşescunak mániája volt a biztonsága és az egészsége

„Ceauşescunak mániája volt a biztonsága és az egészsége, ez biztos. Egy lehetséges orosz támadástól óvakodott, amivel a szovjetek megpróbálhatták volna eltávolítani a hatalomból, lásd Jugoszlávia esetét. A keringő mítoszok javarésze beigazolódott. De nem voltak külföldi számlái, úgy tűnik, sohasem számított népi megmozdulásra”, magyarázza Dan Falcan történész.

A dadogás mítosza és a diktátor nyugalma

Az emberek között gyakran felmerülő egyik mítosz a dadogás volt. Azt mondták, Ceauşescu azért dadog, mert a Doftana börtönben megkínozták, de ez egyszerűen a Securitate egyik propagandájának bizonyult.

Ettől függetlenül a Ceauşescu-házaspár eléggé száraz, hűvös volt, nem hagyva túl sok lehetőséget a kitalációnak a mítoszteremtésben. „Közismert volt a műveletlenségük, hogy mániájuk volt a biztonság, a kémkedés, de nagyjából ennyi. Beszéltek alagutakról, földalatti csatornákról, de ezek valósaknak bizonyultak”, teszi még hozzá a történész. A népi kultúrában azonban elég gazdag tárháza keringett és kering a korunk történelmének legismertebb házaspárjával kapcsolatos mítoszoknak.

Ceauşescu utolsó jászvásári (Iaşi) látogatása, három hónappal a forradalom előtt: feszült nagygyűlés és meghiúsult vadászat

Nicolae Ceauşescu 1989. szeptember 13–14-én látogatott utoljára Jászvásárra, rendkívül feszült hangulatban, amit a kelet-euróapai országokban zajló események okoztak. A diktátori házaspár 1989 szeptemberében Jászvásárt választotta az iskolai év megnyitására. A kortársak és a történészek azon a véleményen vannak, hogy a jászvásári látogatást a pártapparátus a Ceauşescuék imázsának tisztára mosására tett kétségbeesett kísérletnek gondolták ki.

Amikor a hivatalos járműoszlop áthaladt a városon, több incidensre került sor, melyeket olyan emberek okoztak, akik vagy beszélni akartak a diktátorral, vagy írásos panaszokat akartak átadni neki. A nagygyűlés egyik részvevőjét a földre is teperték a személyes őrséghez tartozó szekusok, amikor valahol a Sportcsarnok környékén megpróbált közel kerülni a gépkocsihoz. „Az őrséghez tartozók a földre teperték, hogy ne tudjon előrehaladni és ők adták át a levelét. Egy kis botrány lett belőle, mert az emberek rájuk kiabáltak és azt mondták,«Hagyják békén, hogy beszéljen», de nem engedték meg neki. A dermedt arcú Ceauşescuné átvette a levelet.

Látható volt, hogy megijedtek. Ceauşescunak különben a Tudor Vladimirescu Egyetemi Komplexumban kellett volna beszédet mondania, de lemondtak róla”, emlékezett vissza az eseményre Leonid Stratulat, a rezsim utolsó éveiben engedélyezett egyetlen újság, a Flacăra Iaşului fotóriportere.

Temes: Nicolae Ceauşescu Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) közvetlen leszármazottja és egyéb mítoszok a diktátorok családjáról

A Ceauşescu-családról úgy a kommunista korszakban, mint ahogy a forradalom után is bőségesen keringtek mítoszok. A 70-es, 80-as években suttogott mítoszok egy része nem is volt mítosz, hanem valóság, mint például egy több kilogramm aranyal feldíszített fürdő egy protokollvillában. A vidéki látogatások mindig is forrásai voltak a Nicolae és Elena Ceauşescuval kapcsolatos mítoszoknak. „Egy adott pillanatban megjelent egy olyan pletyka, mely szerint Ceauşescu egy tömbházat akart felépíteni Temesvár központjában, a Katedrálissal szemben, hogy amikor látogatóba jön, ne lássa többé az Opera erkélyéről. Annak ellenére, hogy papos temetést tartott az apjának”, mondja Ioan Haţegan történész.

A Peleş faborításában lévő „gomba” tántorította el Ceauşescut attól, hogy a kastélyban rendezze be a rezidenciáját

A Peleş-kastélyt a kommunista korszakban kezelő muzeológusok ügyesen kihasználták a Ceauşescu-házaspár félelmét a betegségtől. Vagy legalábbis ezt állítja az Aranykor egyik legendája. A lenyűgöző és impozáns Peleş-kastélyt Elena és Nicolae Ceauşescu, paradox módon, elég ritkán látogatta meg. Erre pedig lenne egy magyarázat is, egy 80-as években keringő legenda. E szerint, a Ceauşescu-házaspár a Peleş-kastélyban akarta berendezni az egyik rezidenciáját.

Megrémülve attól, hogy az ország első házaspárja nekiáll átépítéseket és bontásokat végrehajtani a múlt század híres építészei által tervezett szép kastélyban, a muzeológusok megijesztették őket, azt mondva nekik, hogy a kastélyban egy olyan gomba van, ami a faelemeket támadja, de az emberre is nagyon veszélyes. A „hazugság” nem állt túl távol az igazságtól, mert a nedvesség és a szellőzetlenség miatt egy gomba tényleg megtámadta az épület gerendázatát, ezért is kellett 1975-ben elindítani a masszív restaurálási munkálatokat, melyek keretében a díszhallban és a földszinti ebédlőben kicserélték a tartóstruktúrát.

Ceauşescu berúgott a drăgăşani-i borospincében és néhány óráig nem találták. Mindenki halottnak hitte

Az évek során egy sor történet keringett a Ceauşescu-házaspárról az egész országban. A történészek azt mondják, hogy az Aranykorban mindenki suttogva beszélt a Ceauşescu-családdal kapcsolatos mítoszokról. Nicolae Ceauşescunak 1946-ban el kellett jutnia a Kommunista Ifjak Szövetségének (UTC) országos konferenciájára, de előtte megállt a drăgăşani-i borospincénél, ami akkor Brătianu tulajdona volt. „Nicolae Ceauşescu és a gépkocsivezetője addig ittak, amíg már nem voltak maguknál. Órákig őket kereste mindenki. Arról beszéltek, hogy ellenségek gyilkolták meg őket. Végül a drăgăşani-i borospincénél bukkantak rá. Hullarészeg volt. Ezt én is Ion Popescu Puţuritól hallottam”, mondta a történész Toma Rădulescu.

A Nicolae Ceauşescu által a vráncsai (Vrancea) hegyekben, Sovejánál levadászott „aranyszarvú szarvas”

A volt diktátor tíz évig tartott egy világrekordot egy 1980-ban, a vráncsai hegyekben levadászott szarvas trófeával. „Ceauşescu sokat vadászott Sovejánál is. Volt egy világrekorder trófeája is. Egy ilyen trófea akár 10.000 eurót is ér. De a trófeák a nemzeti vagyon részei és nem adják el azokat. Minden trófeának megvan a maga története”, mondja Gabriel Burghelea a Foksányi (Focşani) Erdészeti Igazgatóság vadászati főosztályáról. A romániai sportvadászok és -horgászok lapja szerint, e szarvas története a sovejai Ion Mărăştean vadőrhöz kötődik. Nehezen, háromévnyi kutatás után megszerzett trófea volt, ahogy az egy világrekordhoz illik. Ceauşescu az „aranyszarvú szarvasért” háromszor jött el vadászni. Az állatot „Gerlé”-nek nevezte el, mert szép hangja volt.

Miért tartották a temesvári opera művészeit Arad megye határánál

A Ceauşescu-házaspár kívánságai annyira fontosak voltak, hogy egy pletyka szerint egy nap a Győzelem (Victoriei) úton lezárták a forgalmat. Az ok állítólag az elvtárs nyugalma és biztonsága volt. Ugyanis a fiúknak szokásuk volt focizni és lábteniszezni, a lányok pedig krétával rajzoltak az aszfaltra.

Aradon az emberek még emlékeznek arra, hogy volt egy idő amikor a megyehatárt nem léphették át az ország más megyéiben bejegyzett buszok. Az egyik legfurcsább eset az volt, amikor a temesvári opera aradi fellépésre érkező művészei a megye határánál várták be, hogy egy Aradról érkező buszra átszállhassanak. És szintén az aradiak nem fogják elfelejteni a diktátor ágyai és székudvari vadászatait, amikor a kapuik előtt, virággal a kezükben kellett a helyieknek üdvözölniük őt.

A szörényeik féltek a Nép Háza alatti bunkerekben dolgozni, mert attól tartottak, megölik őket

A szörényiek körében „szájról szájra” jártak a Ceauşescu-házaspárról szóló történetek. A diktátor utolsó, 1988-as szörényvári (Drobeta Turnu Severin) látogatását minden oldalról kivesézték. Akkoriban azt mondták, hogy a Nehézvíz Kombinát felé haladó Ceauşescu meglátta a Halânga Hőerőműtől Szörényvár felé haladó melegvíz-vezetékeket. A szörényiek szerint, a diktátor ezekre a vezetékekre mutatott és állítólag azt mondta, hogy a vezeték mentén töröljenek el a föld színéről minden házat és a helyükön alakítsanak ki melegházakat.

Egy sor történet Ceauşescu Gura Văii-ban, Szörényvár egyik peremkerületében lévő házával volt kapcsolatos. Ez dombon helyezkedett el, ahonnan rendkívüli volt a kilátás. Onnan, fentről nagyon jól látható a Vaskapu I. gátja. És akkoriban azt mondták, hogy e ház megépítése előtt méréseket végeztek a levegő minőségét illetően és kiderült, hogy ott nagyon jó minőségű a levegő.

A Nép Háza építése alatt nagyon sok szörényit hívtak be a Megyei Katonai Parancsnokságra (a jelenlegi Méhed – Mehedinţi – Megyei Katonai Központ – a szerz.), hogy Bukarestre küldjék őket. A katonai parancsnokságok szakmánként és munkahelyenként tartották nyilván a tartalékosokat.

Nicolae Ceauşescu Fehér megyei látogatásai: az 1966-os visszafogottságtól az 1984-es személyi kultuszig

Nicolae Ceauşescu 1966 októberében látogatott először Gyulafehérvárra. Ez volt az egyetlen látogatás, amikor a kommunista diktátor a várban lévő két katedrálisba is bement. A küldöttségnek tagja volt Alexandru Drăghici, a Securitate rettegett vezetője, Paul Niculescu-Mizil, Manea Mănescu és Ilie Verdeţ is. Nicolae Ceauşescu 1966-ban egy jelentős méretű hivatalos küldöttség élén állt, mely bement úgy az ortodox katedrálisba, mint ahogy a római katolikusba is, ahol a két gyulafehérvári püspök, Emilian Birdaş és Márton Áron fogadta. Később az ilyenfajta létesítmények eltűntek a hivatalos napirendről. Ugyanakkor meglátogatta az Egyesülés termét is, ahol döntést hozott a siralmas állapotban lévő műemlék felújításáról.

Tulcea: Csak Uzlinan aludtak és utasítást adtak az Állomás (Gării) utcai tömbházak megépítésére

Az egész országban számos történet keringett a Ceauşescu-házaspárról. A kettejük szeszélyeiről szóló történetek a kommunizmus alatt, de azután is keringtek és bővültek. Az emberek ma is emlékeznek a diktátorról és a feleségéről suttogva terjedő történetekre.

A Ceauşescu-házaspárról szóló egyik helyi történet a Tulcea megyei híres protokollvillákra vonatkozik. Például a város kijáratánál, Moruzov-villa néven ismert ház állítólag Ceauşescuék egyik kedvenc létesítménye volt. De az emberek azt mondják, hogy ez csak egyike a diktátor által személyes ambícióból épült protokollháznak, ahol sohasem aludt.

Ceauşescu helikopterről rendelte el a Nemc (Neamţ) megyei települések kialakítását

Nicolae Ceauşescu és felesége, Elena meghatározták azon emberek sorsát, akik a kommunista rezsim idején éltek. A nemciek részletesen emlékeznek arra, mit szerettek az elvtársak és miként tervezték meg gyárlátogatásaikat. A Románia Szocialista Köztársaság államfője egyszerű családból, az Olt megyei Scorniceştiről származott. Mivel szakmáját tekintve cipész volt, azt mondják, hogy minden Nemc megyei gyárlátogatásakor szokása volt megnézni az emberek lábbelijét. „A Ceauşescu-házaspár gyárlátogatása előtti összejöveteleken új munkaruhát kaptunk és felhívták a figyelmünket arra, hogy kifényesített cipőben jöjjünk dolgozni”, emlékszik vissza Dan Apopei, egy románvásári (Roman), aki a volt Románvásári Gépgyárban dolgozott.

Beszterce: trükkös vadászatok mesterlövészekkel

Beszterce-Naszód megye volt a Ceauşescu-házaspár egyi kedvenc helye, a bánffytelepi (Dealul Negru) menedékháza az egyik pihenési oázisuk lévén. A Ceauşescu-házaspárral kapcsolatban állók azt mondják, Elena féltékeny volt, állandóan a férje nyomában járva, akit mindenhova elkísért. Nicolae Ceauşescu biztonsággal és általában véve a minőséggel kapcsolatos mániája sem merült feledésbe. A Ceauşescu-házaspár a leggyakrabban a bánffytelepi vadászházban szállt meg. Az őket abban az időszakban is kiszolgálók visszaemlékeznek arra, hogy Ceauşescu a neki alávetettekkel szemben mindig a képességeit akarta megerősíteni, még akkor is, ha ezek nem léteztek. A vadászatokon például, a mesterlövészek terítették le azokat a medvéket, melyekkel utólag Ceauşescu dicsekedett.

A Ceauşescu 1983-as szamosújvári látogatása mögötti történet: „Az előkészületek és a látogatás miatt 10 évet öregedtem”

A szamosújvári Fafeldolgozó Kombinát volt igazgatója, Dan Rusu mérnök elmondja, hogy Nicolae Ceauşescu gyárlátogatása előtt alig egy héttel értesítették és hogy mennyire megviselték a „szeretett vezér” fogadásával kapcsolatos előkészületek.
1983 nyarának végén Szamosújvár Nicolae Ceauşescut fogadta. Dan Rusu, aki 1975 és 1999 között a szamosújvári Fafeldolgozó Kombinát igazgatója volt, visszaemlékezik arra, hogy annak a napnak, szeptember 14-ének a délutánján a televízió egy labdarúgó mérkőzést (Universitatea Craiova–Hajduk Split) készült közvetíteni. Dan Rusu elmeséli azt az epizódot és hogy milyen megterhelőek voltak annak a 25 perces látogatásnak az előkészületeit. „1983-ban, a Kolozs Megyei Pártbizottság egyik ülésén tájékoztatás történt Románia elnökének Kolozs megyei látogatásáról. Csak a látogatás előtt 7-8 nappal tájékoztattak, hogy az elvtárs szeptember 14-én Szamosújvárra látogat. Iszonyatos volt!”.

Ceauşescu, az elégedetlen bályoki vadász. „Öt hajtás során 30 vaddisznót lőtt”

Vasile Crişan, Ceauşescu vadászatainak egyik szervezője a „Vadászaton Ceauşescuval” című könyvében 1975 teléről mesél. Pontosabban mondva az eset januárban történt, amikor az elvtárs háromnapos vadászatra érkezett Bályokra (Balc). A felesége, valamint tisztségviselők kísérték el: Constantin Dăscălescu, Emil Bobu, Iosif Banc és Ion Păţan. A szerző elmeséli, hogy azon a vadászaton nagyon feszült volt a hangulat, öt hajtás során pedig 30 vaddisznót lőttek.

Az Elena Ceauşescut feldühítő dévai parabolaantennák története

A kommunista rezsim utolsó éveiben több száz dévai család nézhette, a Securitate hallgatólagos beleegyezésével, a nyugati tévéadókat, állítja ezen intézmény 80-as évekbeli utolsó Hunyad megyei vezetője, Lucian Văceanu. A tartalékos állományba helyezett Lucian Văceanu ezredes a volt SRI-káderek folyóiratának a Vitralii-nek elmondta, miként kezdődött 1989 előtt az illegális parabolaantennák őrülete és miként reagált láttukra Elena Ceauşescu a Ceauşescu-házaspár egyik Hunyad megyei látogatása során.

A Hunyad megyei Securitate utolsó parancsnoka, Lucian Văceanu azt mesélte, hogy a parabolaantennák ötlete néhány dévai műszerésztől származott. 1985 őszén megjelentek a Hunyad megyei Securitate székházában és engedélyt kértek egy adó felállítására, amivel Dévában sugározni tudták volna az UEFA-s labdarúgó mérkőzéseket. Az eset az egyik legcsúnyább reakciót váltotta ki Elena Ceauşescuból.

Ceauşescu lelőtte Lachet, Brassó sztármedvéjét, hogy megdöntse Tito rekordját

Lache medve 40 évvel ezelőtt az azonos nevű vendéglő sztárja volt. Nagyon szerette a sört, a brassópojánai kerthelyiségbe látogató brassóiak pedig vettek neki egy-egy korsóval. A legenda szerint, a vendéglő ketrecében eltöltött idő alatt a medve állítólag egy ciszternányi sört ivott meg. Lache legendája szerint, a nagyváradi állatkertben született, ahonnan a 70-es években hozták Pojánára. Apja egy óriási medve volt, mely a Globus Cirkusszal érkezett, anyját pedig a Keleti-Kárpátokban fogták el.

Nicolae Ceauşescu akkoriban kapott rá a vadászatra. A hiú Ceauşescu saját vadászterületévé alakította át Romániát. 1974-ben megtiltotta a külföldieknek a romániai vadászatot. Már csak a párt- és állami apparátus tagjainak volt erre joguk. És erre azután került sor, hogy egy francia a vráncsai (Vrancea) hegyekben 1969-ben elejtett szarvassal jutott világbajnok trófeához. Mivel nem tetszett neki, hogy egy világkiállításon Iosip Broz Tito, a szerbek diktátora ugyanezt a teljesítményt érte el egy medvével, Todor Zsivkov, Bulgária vezetője pedig egy szarvassal, Ceauşescu úgy döntött, hogy csak ő lőheti ki a legszebb példányokat.

Hogyan rejtették el Ceauşescu elől Bodzavásár (Buzău) márványból és gránitból készült főterét

Bodzavásár polgármester és a Román Kommunista Párt (PCR) helyi fejesei 1976-ban, Nicolae Ceauşescu városukban tett látogatása előtt életük legkegyetlenebb izgalmát élték át. Helyi ambícióból éppen akkor fejezték be a főtér márvány- és gránittáblákból való kirakását és nem tudták, hogy rejtsék el a legszeretettebb tekintete elől, mert ő akkoriban nem értett egyet a drága anyagok felhasználásával.

A bodzavásári főtér gránit- és márványlapokkal reprodukálja a Bodza környéki népviselet mintáját. Bodzavásár 1970 és 1978 közötti polgármestere, Gheorghe Milu elmeséli, hogy építette ki a város főterét, honnan szerzett építőanyagot és hogy rejtette el ezeket Nicolae Ceauşescu elől.

Bărăgani emlékek a „nép legszeretettebb fiáról”. Ceauşescu számára egy mellékhelyiséget és egy mosdókagylót is kialakítottak az acélmű területén

A volt diktátor Nicolae Ceauşescu vidéki látogatásai igazi kihívást jelentettek és az egész megyét lázba hozták. Călăraşion, mint ahogy különben az egész országban is, az előkészületek egy-két hónappal korábban elkezdődtek. A legkisebb részleteket is kidolgozták, hogy semmi se zavarja meg a „nép legszeretettebb fiát”.

A călăraşi-i acélmű első alkalmazottját, Ilie Petret Nicolae Ceauşescu, a felesége javaslatára, elnöki rendelettel helyezte át 1976 márciusában a Borcei parti városba. A volt közgazdász, jelenleg nyugdíjas ember visszaemlékezik a diktátor 1979-i, az acélmű olvasztójának felavatása előtti, nagyszabású látogatására.

Az emberek még arra is emlékeznek, hogy az országban bármilyen „lépés” azonnal az „elvtárs” fülébe került. Ceauşescu a 80-as évek elején több călăraşi-i férfit halálra ítéltetett, akiket lopáson értek. „A kérdéses csoport a modelui Állattenyésztő és Húsipari Kombináttól ellopott malacokkal Brassóig ment, hogy ott adják el”.

Mit szólt volna hozzá Ceauşescu? A neptuni magán tengerpartját amerikaiak tapossák

Minden bizonnyal Nicolae Ceauşescu neptuni rezidenciája volt a tengerparton a „leginkább sterilizált”. A homok finom volt, a víz tiszta, a térségnek pedig még a látványa is el volt zárva az egyszerű halandók elől. Az általa itt eltöltött utolsó nyár után csaknem 20 évvel a diktátor tengerparti szakasza a kommunizmus ellenségei, az amerikai imperialisták pihenőhelyévé vált. A Románia királyi családja által bevezetett hagyományt folytatva, Nicolae és Elena Ceauşescu nyáron a szabad idejüket a tengerparton töltötték.

Míg a királyok inkább Konstancát (Constanţa) kedvelték, az elvtársak Neptunon, a nomenklaturista fejesek zöld üdülőjében tartózkodtak. A neptuni protokollvillánál 1989 előtt az övezet körbe volt kerítve és a Securitate éberen őrizte, az elővigyázatossági lépések pedig nem csak egy mítosz voltak. A komplexumot egy egész elnöki „udvartartás” szolgálta ki, melynek feladata az volt, hogy minél kellemesebb tartózkodást biztosítson a tengerpartra érkezett Ceauşescuéknak és kommunista tisztségviselőknek.

eurocom.wordpress.com, adevarul.ro