Orbán Ottó:
A Nagy Bummtól a Nagy Reccsig tart, mi az?
A gazdasági szerkezetnek, szeretettel
Versekre pazaroltam az életem egy olyan világban, mely az export-import bűvöletében élt, és könnyezni csak az eladatlan készletek láttán tudott.
Professzorok próféciáitól volt hangos a föld négy sarka – tartsunk bűnbánatot, mert vészesen csökken a sertésállomány, az infláció viszont jövőre két vagy három számjegyű lesz.
Megnyilatkoztak a józan életvitelű, komoly államférfiak is, ne basszunk annyit, mondták, járjunk helyette kirándulni, dehát a falnak is mondhatták volna, így aztán gyilkol az AIDS.
Marxisták, antimarxisták, újkonzervatívok és régiek, mind egyetértettek abban, hogy a költészet kora lejárt, láthatjuk, sóhajtoztak, hova juttat a képzelőerő plussz a magfizika.
Utópiák kíméljenek, nyögte be végül a műsorvezető is, tényeket kérek, a színpadra meg egy tőkeerős önként vállalkozót, aki a mutatóujjával be tudja dugni az ózonlyukat,
így noha van lék, még sincs, értik ugye, és a Föld nem süllyed tovább, sőt a fedélzeten egymást követi polgárháború és jogászbál, pezseg az üzlet, és a tőzsdeindex bíztatóan kúszik fölfelé.
1991.
|