Arany János RENDÜLETLENÜL |
Arany János RENDÜLETLENÜL Hallottad a szót: "rendületlenül -" Midőn fölzengi myriád ajak S a millió szív egy dalon hevül, Egy lángviharban összecsapzanak?... Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon Merő szokássá szent imád ne váljon! Sokban hívságos elme kérkedik, Irányt még jóra, szépre is az ád; Nem mondom: a hont ők nem szeretik; De jobban a tapsot, mint a hazát... Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon Olcsó malaszttá szent imád ne váljon! Fényt űz csinált érzelmivel nem egy, Kinek világát csak divat teszi: Őnála köntös, eb, ló egyremegy, S a hon szerelmén a hölgyét veszi... Oh, értsd meg a szót s függve női bájon, Külcsillogássá szent imád ne váljon! Van - fájdalom! - kinek cégér hona. Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár: Ki innen! e hely az Úr temploma: Rátok az ostor pattogása vár!... Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon: Nyerészkedéssé szent imád ne váljon! Szeretni e hont gyakran oly nehéz: - Ha bűnbélyeg sötétül homlokán, Gyarló erényünk öntagadni kész, Mint Péter a rettentő éjtszakán. Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon - De kishitűvé szent imád ne váljon! Szeretni a hont - ah! még nehezebb, Midőn az ár nő, ostromol, ragad... És - kebleden be-vérző honfiseb - Bújsz a tömegben, átkos egymagad. Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon Káromkodássá szent imád ne váljon! Hallottad a szót: "rendületlenül"? Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, - Lenn a sikamló tér, nyomás felül, Vész és gyalázat el ne rántsanak. Oh, értsd meg a szót: árban és apályon - Szirt a habok közt - hűséged megálljon! (1860) |