Az önsorsrontás magasiskolája 46. |
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - LÉTROMLÁS NYERSANYAG |
Írta: Jenő |
A boldogtalanság tényei és tétjei – okai és következményei Rövid-tartós, intenzív-extenzív - életminőség hiány és létrontás 46. rész Ábrányi Emil KRAMPUSZ-KIRÁLY. Krampusz-király a hajdan-korban élt. Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt; Csatákat vesztett, vagy vadászgatott; Királyilag töltötte a napot. Egyszer - barátim, halljatok mesét - Krampusz király elveszti az eszét; Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll: A nép riong: "Vivát Krampusz király!" Mond Krampusz: "Szólok mindenki fiának: Legyen már vége a komédiának! Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen, De úgy bántok mint istennel velem. Íme, fejemben korona ragyog, Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!" De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár: ""Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!"" Mond Krampusz: "Engem Felségnek neveztek, S előttem, mint a birkák, porba estek! Mit tettem én, hogy felségessé váltam? Egész éltemben fogamat piszkáltam És ásitottam szörnyen-szörnyeket Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!..." De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár: ""Te felséges vagy, ó Krampusz király!"" Mond Krampusz: "Látom, hogy éheztek, asztok, Mégis nekem milljókat megszavaztok! Minek nekem e falka millió? Az ország pénze hát csak arra jó, Libériákba hogy verjem bele, S hizlaljak egy raj konclesőt vele?" De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár: ""Kapsz milliókat, ó Krampusz király!"" Mond Krampusz: "Kérlek, dobjatok ki engem! Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem! Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség Hogy szamarat megillessen a fenség! Vezessen kormányt, aki ember szintén, És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!" De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár: ""Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!"" Te inkább rongyokban jársz, csak a gyereknek mindene meg legyen, s így garantáltan életre nem való legyen? 1879. * * * Ha a haza az áldozatáért rosszal-rosszul fizet, akkor rögtön átáll s az ellensége lesz! * Mennyire büszke rá, hogy nem tud hazudni: az ostromló ellenségnek is elmondja gyengéit! * Míg a bekapott potyagólért ostorozod magad, máris egy újat kaptál, esetleg egy még nagyobbat… * Hétköznap semmi „őrültség” – csak szombaton jöhet egy óra „extázis” öttől hatig! * A gyerek kegyelemkettese érdekében eljátszva túlságosan is beleélte magát az alkoholista apa szerepébe és úgy maradt… * Oly alaposan fontolgatod, hova ültesd el magad-magod, míg késő lesz * Gyermekkora süllyedő világa hajójáról semmit se ment ki a még lakatlan szigetre? * Meddig megy el a nagy alázatoskodásban – neki jó az életben a statisztaszerep? * Megfutamodsz a szerelmi kihívás elöl: Hűbele Balázs inkább idegen országért ontja véred * Darázsfészekbe nyúlsz bele * Azért szülsz gyereket, hogy ezzel végleg magadhoz bilincseld szerelmed? * Több sebből vérzel, fél lábbal a sírban, de a fodrásznál ülsz, hogy frizurád csinosítsa? * Hova jutott Monte Christo, aki életét a jogos bosszúnak „szentelte”! * Miért lett öngyilkos a Nyomorultak Javert felügyelője, amúgy szakmája-hivatása kiválósága? * Potenciális-aktuális barát előtt bezárulsz, egyszer látott vadidegen útitárs előtt megnyílsz? * Egész lakása „tisztaszoba”, amit csak a vendégek használhatnának, ha élete nyugalmát-unalmát egyszer kockáztatná… * Ünnepre kirittyented magad – de a naponta napestig hordott munkaruha-cipő ócska, kényelmetlen! * Mintha mindig a sötét bábukkal sakkoznál – te csak reagálsz a másikra? * Te nem vagy egy panaszkodós típus: neked akár fejedre is tojhatnak * Semmi hatalmat senkinek, semmi paternalizmus: döntsön mindenben a gyereked!? * Csak semmi három lépés távolság, ő a gyerek bratyizós barátja: egy „modern” szülő, tanár… * Fő a békesség? Kerülöd a legkisebb konfrontációt is: fejedre nő a nő, a főnök, a szomszéd… * Sokáig csak nyelsz, nyelsz, majd egyszer csak szétrobbansz… * Nem tudván a lényeget, egy vesszőt sem enged el a szentírásából… * A bölcsőtől a koporsóig az osztályon aluli fapados életre fizetsz be? * Annyira megtetszik a teremtett mesevilág, hogy végleg beköltözöl, kivonulsz a való világból * Gyászvitéz Minden közeli és távoli ismerőst mélyen és hosszan meggyászolsz? * Mert tegnap jót főztél, ezért ma is ugyanazt és ugyanúgy főznéd? * Szigorúan betartja a törvényeket: méltányosságból se „kivételez”!? * Másból sem áll az élete mint próba-szerencse kísérletezgetésből: még lakása bejárati ajtaja kulcsánál is újból… * Szívsorvadás Nem tudva-merve kifejezni-kimutatni érzéseid, azok szép lassan, de biztosan elsorvadnak… * Isten apácának teremtette: de megfelelési késztetésből férjhez ment! Vagy éppen ellenkezőleg történt: Elhagyott menyasszonyként bemenekült a Rendbe, Hogy Jézusa szűz menyasszonya legyen… * Kitartásként éli meg, ami már csak a csúcson túli szánalmas vergődés * Szeretnél megszépülni, ezért sminkeled agyon idegen mintára arcod * A komolytalan játékot kerülendő úgy focizol mintha az vérre menne? * Nem akarván túl otthonosan mozogni, nem találva fel magát túlterheli vendéglátóját * Belátva: nem lehet tökéletesen jó, nem éri be félmegoldással: inkább teljesen rossz lesz? * Ami nem volt kötelező házi feladat, azt öndicsőítő magánszorgalommal végzi… * Esküdtbírók Ne akadékoskodj, hisz egyértelmű az eset, s a 12 dühös ember is sietne halaszthatatlan dolgára! * Szándékában tiszteletreméltó erőszakmentességre terrorizált család… * Nem tudod bevenni, hogy az evangélium egyik főhőse a bűnbánó Magdolna, aki előbb tér meg, mint a jó Mária * Ha már egyszer kibírta a csúcsterhelést, ezután alább már nem is adja? * Nem akar mást betegségével terhelni: így még egy önsegítő csoportba se jut el! * Ő a legjobb a kisegítő osztályban, így ebből nem váltana jövőre se… * Inkább eltitkolod betegséged – mert nem bírod ki, hogy te másra is szorulhatsz? * Sok jó bába között is elveszhet gyerek, pedig nincs egyetlen boszorka sem köztük * Öneláruló Hiányzó férfiasság az arcodból, mozgásodból, kiállásodból: az egész lényedből, jellemedből semmilyen nagy autóval nem pótolható * Kisisten Te minden akarsz lenni: egyszerre férfi és nő, gyerek és felnőtt? * Az a jószívű kontár vagy, aki minél lelkesebb, annál több kárt okoz… * Ha élete nem foglalható pöttyös leányregénybe, nem biztos a happy end-es operett, akkor mérget rá, hogy öngyilkos lesz! * Annyira fölülemelkedsz az emberek napi ügyén-baján, hogy onnan neked már csak térkép a táj, ad abszurdum egy geometriai absztrakció? * Nemcsak kifelé állsz ki gyerekedért, de otthon se veszed őt elő? * Te még az ostromállapotban is mindent újra és újra megvitatnál… * Nemes hivatás egy létproblémán gondolkodni – hiábavaló hitvány parazita mesterség, ha kiagyalttal, állal teszed ugyanezt! * Nemlétező dolgok kutatására áldozod fel saját és családod életét… * Egy egész napra kiborít, ha egyvalaki eléd furakodott a sorban?! Mintha egy sas szemtelen piaci légyre vadászna… * Páni félelemmel „várod” az öregkorod, mert gyűlölnél másra szorulni? * Az egy ideig használt, majd dobott kapcsolat valójában nem lelki öncsonkítás? * Bolti szarka Milyen az a bevásárlás, ahol tüntetően kell jelezni: te most biztosan nem lopsz…!? * Életfogytig titkolnod vagy magyaráznod kell: mi a munkád, milyen az egzisztenciád? * Elveszett ember vagy, ha elérik: szégyelld tisztes szegénységedet… * Ha már dől a ház, a munka hőse vagy – de hol voltál előtte évekig? * Elvetettségedben mindig új társaságba mész, hogy ott ismét premieren előadd magad * A bűvész tud(at)ja: „csal” és a közönsége is: de téged ki figyel(meztet)? * Oly terepre vonul – költő, festő -, ahol nehéz mérni, könnyű a blöff? * Lakásod már készen vetted, a feleséged rendezi be – Te meg „élsz” benne? * Egy álruhás rendőr, ellenőr, próbavásárló stb. tartós foglalkozási ártalmai… * A nomád vándorlást dicsőíti, pedig de szívesen verne már gyökeret… * A sok-sok kudarc nem tört meg, de a váratlan siker romlásba dönt? * Bűntudatod van, ha valamit bűntudat nélkül, önfeledten élvezel? * Nem tud mulatni, ünnepelni – az árlapra, a holnapi felkelésre gondol… * Csak semmi erősebb színdinamika, semmi vadítóbb-pörgetős zene? * Hogy ne ábrándítsd ki rajongóidat, öregedve bujkálsz a világ elöl? * Állandó ügyeletes jópofaként te csinálsz magadból pojácát…! * Taszítóan piszkos, büdös – vagy túlillatosított, cicomázott piperkőc? * Származási-családi adottságaidat születési hibaként radíroznád ki? * Rengeteg energiát pazarol: mindenkit az ő gyülekezetébe terelne… * Mindent fényűzésnek ítélsz, amit a Földön nem mindenki engedhet meg... * Idő előtt végelgyengül, mert minden, de minden ellen védőoltást kér * Ha csak autóstoppal utazhatna, akkor inkább mások világjárását nézi… * Ihlet helyett szorgalom vagy pont megfordítva!? Nincs tertium datur? * Botránykőként nyom agyon a bal lator kegyelmi példázata! * Vagy a haza nem térő tékozló fiú vagy a méltatlankodó „jó testvér”? * Azt hiszed, hogy üdvözülésed biztos útja, ha mindig rosszul jársz? * Tiszteletreméltó, milyen hévvel építi a házát – nagy kár, hogy homokból homokra! * Nem eszel a tiltott gyümölcsből, de keserű a szád és a csókod íze… * Példaképei vonzó életéből mazsolázza össze az övét: egy felskiccelt fantomkép * Sosem késik el a prédikációjáról, ha egy-két lelki sebesültön átugrik is… * Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri – biztos Isten vitte fel dolgukat, s akinek ő pénzt ad, annak észt is ad… (s aki boldogul, az a boldogság ismerője) * Kis lépések biztos taktikáját vallod, pedig most széles szakadék jön!! * Csak a rendőri körözés esetén derül ki, neki tulajdonképpen nincs is különös ismertetőjele… * Nem komplikálja az életét – ő se megy sehova, hozzá se jöjjön senki… * Már most tudod, hol leszel fél év múlva este és mi lesz a vacsorád? * Egész napod arra megy el, hogy helyet keress magadnak, ahol éjjel megalhatsz, meghúzhatod magad! * Egy mai költő ne legyen érzelmes: így posztmodernül ironizálgatsz?! (szerelmet is így „vallasz”…) * Csak imitálod az élettánc lépéseit – biztosan a másvilágra tartalékolsz! * Isten ügyét akarván védeni te mindig többet mutatsz mint amid van? * Gyógyultnak s nem – most – tisztának véve hagyod megkísérteni magad? * Az ihletet bejegelnéd, hisz csak nem fogsz az utcán állva-ülve írni? * Folyton kárhoztatod magad, mintha tévedni nem lenne emberi dolog, s te tévedhetetlen, csalhatatlan lehetnél… * Ha naiv idealista illúzióiból veszít, akkor keserű-cinikus karrierista lesz ? * Mozgásban hiszi magát: a világ halad, ő holtvágányon áll vagy tolat… * Hiperaktívan brusztol a részcélokért – fél elmeditálni a végcélokról? * Betartva a munkavégzés minden hivatalos előírását: ez már majdnem vagy tényleg kvázi lassító sztrájk? * Úgy teszel mintha számodra teljesen közömbös lenne az elismerés, a pozitív visszajelzés stb.! * Csak egy várakozás fűti mozdonyát: dicséret, kitüntetés, rang s cím * Akkor tartasz barátodnak, Ha élénken helyeselve hallgatlak, Amikor – netán a gyereked előtt – szidod elvált feleséged, Gyermekeid anyját, anno a szíved választottját, És mindenben neked adok igazat, És nem hallgatom meg a másik felet ____________________________________ |