Egy pokoljáró lát(om)ásai - 1. |
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - FÖLDI ÉS ÉGI POKLOK |
Írta: Jenő |
ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLÓDÁSOK XXI. POKOL-VÍZIÓ: ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK A ROMLÁS VILÁGAI - JENCIKLOPÉDIA
ILLYÉS GYULA EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL
Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan
pattogtatott "vigyázz!"-ban, "tűz!"-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon félignyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben,
a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet
növelő néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban, énekekben,
hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben,
külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban
s abban, megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban;
az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban a hirtelen puhábban szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban,
nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorában, mint légy a borban,
mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független,
fönt a Tejút is már más: határsáv, hol a fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad;
húnyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben;
a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor zuhogásban, az égigérő rácsban,
a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban;
mint víz a medret követed és teremted; kémlelődsz ki e körből? ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába,
beivódik, evődik velődig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt, s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is ő vigyáz már, gyárban, mezőn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni,
bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hű, akármilyen mű,
mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.
1950.
(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)
*
Stigmatizált kisebbségben vannak A nem perverzek, a nem deviánsok
*
Minden közös: a konyhák és WC-k, a gyerekek és a nők stb.
*
Ha nem akarsz kiesni, minden nap többet és többet kell teljesíteni
*
Esténként egy jégcsappal bújsz ágyba, s ez még csak a jéghegy kicsinyke csúcsa
*
Nem érzed, mihez érsz hozzá: mi szúr meg, mi éget meg, mi ráz stb.
*
Megutáltatják, sőt kinevettetik veled apáid kedves nótáit, s így apád, hazád is
*
Eltékozolva királyi jussodat egy disznóólban kötsz ki: nincs új esély
*
Az iskolákban kiemelt stréberek lesznek társaik besúgói, hajcsárai
*
Már csak egy vesztőhelyen egy preparált géppel „játszhatsz”
*
Dologidőben lélekölő pénzkeresetre, „szabadidőben” meg zülleni mehetek
*
Fertőz mint a TBC az önsorsrontás morbus hungaricus-a
*
Senki sem elégedett kinézetemmel, szorgalmammal és magatartásommal
*
Politikai okokból diliházba zárnak, S még be is „bizonyítják”: bolond vagy
*
Hiába vetsz, csak gyomot aratsz – vagy más szüreteli le a termést
*
Sziámi ikerként születsz a pároddal a fejednél összenőve
*
A gyermekeid, az ápolóid és az állam a mielőbbi elpatkolásodban érdekelt
*
Képíró, festő voltál, s most szürke és zöld hályog stb. van a szemeden
*
A lehalkíthatatlan néprádió bömböli a propaganda hazugságait
*
Betegesen spórolós párod a nyomodban van és ellenőrzi „pazarlásaid”
*
Folyton beugratnak, s a bolondját járatják veled
*
Olyan cigány stb. vicceket sütögetnek el a rovásodra, amin te nem nevetsz
*
A „lex talio” a játékszabály: fogat fogért, szemet szemért
*
Engem kivéve minden fiatal divatos, én meg (nagy)apám levetett göncében járok
*
Mást sem érzékelsz, minthogy e világban hívatlan vendég vagy
*
Embertársaid még arra sem méltatnak, hogy szóba álljanak veled – levegőnek néznek
*
Adósrabszolgává tesznek, s ha mulasztok: elárverezik házam, otthonom
*
A baj csőstül jön: elveszted állásod, otthagy feleséged, lerobbansz
*
Kínzó érzés, hogy elvált szüleid csatájában csak egy eszköz vagy
*
A közért hoztál áldozatokat, a szenvedésed mégse enyhíti szolidaritás
*
Akela vagy, akit széttépnek a fiatal farkasok, ha elvéti az ugrást
*
A háborúban vesztettél, s „jaj a legyőzöttnek!” – a győztes mindent visz
*
Össztűzben: lent és fent között közvetítesz, s mindkét fél leárulóz
*
Semmi semeddig nem tart: mihelyst elkezdődik, már be is fejeződik
*
Öregedéseddel transzparens lesz minden látens rossz vonásod
*
E világban a kisgyermekeket gyakran megbotránkoztatják, ugye?!
*
Úgy elcsúfítják az arcokat, hogy mindenki fátyollal takarja el azt
*
A kisebb testvérednek szinte mindent megengednek, neked semmit
*
Feszülten kell figyelned egy monoton hang hivatali nyelvére
*
Egyre több szomszéd ránt-rángat bele „fülemile-perekbe”
*
Mintha mindig: „utolsó óra, utolsó nap / nem fog a kréta, nem fog az agy”
*
Ahol nemrég még elsőként tündököltél, ott most bukottként elkullogsz
*
Lakhelyeid, „otthonaid”: börtön, dologház, szegényház, siralomház, hospice-elfekvő
*
Csillapíthatatlan a fájdalmad, de nem tudod mi okozza, mi mulasztja
*
Egyszer s mindenkorra betiltanak minden ünnepet, ünnepi rendezvényt
*
Hadikommunizmus és jegyrendszer lett bevezetve és nem vezették ki
*
Senki nem véd meg a gonoszul manipulált közvélemény zsarnokságától
*
Nincs beszélgetés, mely ne egy „ki kit győz le” játszma lenne
*
Szüleidre, házastársadra és gyerekeidre kell súlyosan terhelő vallomást tenned
*
Egy esélyed marad az emberhez méltó életre: a hazárdjáték
*
A gyilkos rutin és a vak megszokás tartja „életben” az emberi társadalmat
*
A világ egy nagy kolostor, lakóik tetteit a kazuisztika részletességével regulázzák
*
Akit éjszaka imádva magamhoz láncoltam, az reggelre hirtelen gyűlölt idegenné válik…
*
Egy tisztelt vendég átveszi a családfőnökséget és militarizál
*
Teljesen kriminalizálják a társadalmat, alig néhányan vannak szabadlábon
*
Legszentebb vallási tilalmaim megszegésére késztetnek, kényszerítenek
*
Te mindig csak kérsz, kéregetsz, rimánkodsz, de soha senkinek nem adhatsz semmit, de semmit
*
Egy kirakhatatlan öreg rokon unalmában összeugrasztja a családtagokat
*
Nemcsak az egész termést, de még a vetőmagokat is be kell szolgáltatni
*
A végrehajtó hatalom korlátlan: nincs se alkotmány, se parlament, se bíróság
*
Diszharmónia van az emberek gondolatai, szavai, írása és tettei között
*
De ronda pálya: sótlan fapofákat kell nap mint nap megnevettetni
*
Nem tudsz általánosítani: minden tárgy és eset teljesen új, egyedi
*
Menthetetlenül elveszel a részletekben: nem látod a fáktól az erdőt, a lényeget
*
Mindig úgy érzed magad. mint az, aki pánikba esik Duna-átúszás közben
*
Nem bizonyulhatsz férfinak se a csatában, se a munkában, se a szerelemben
*
Meghaltál mielőtt érezhetted volna egy lény feltétlen szeretetét
*
Elveszik a neved, cserélgetik „családjaid”, nem ismerheted származásod, hagyományaidat
*
Már mindent láttál, már mindent tudsz: neked már nincs új a nap alatt
*
Újra és újra elveszik tőled kenyérkereseted eszközeit, lehetőségeit
*
Egy életen át „basic english” primitív nyelven muszáj társalogni
*
Nincs folyóvíz, eldugul a WC, a lefolyó, nem viszik el a szemetet, jönnek a patkányok…
*
Csövön vezetik beléd a tápanyagot, és egy másik csövön vezetik ki az oldaladon
*
A város minden épületét ugyanaz a konstruktivista építésziroda tervezheti csak meg
*
Potyára mész, potyára vársz és potyára gürcölsz végkimerülésig
*
Nem akadtál senkire, akinek elegendő türelme lett volna hozzád
*
Ha focista vagy, akkor mindenképpen valamelyik lábadat törik el
*
Hangosan dobog, zakatol a szíved – füledbe bömbölnek gyomorhangjaid
*
Minden szutykos, ragacsos, olajos, frissen festett, nyálkás stb.
*
Ha úri kedvük úgy tartja, kilógatnak a 100. Emeletről
*
Horribilis kölcsönökből kontárok gányolják össze első-utolsó házad
*
A túlparton vár a kedves, de a folyóban hemzsegnek a krokodilok
*
A napi betevő falatért kikent, kiszagosított „múmiákkal” pásztorórán
*
Egy nyirkos, sötét és hideg földalatti veremben bújtatva évekig
*
Reggel, délben és este: krumpli a menü, s holnap ismét ugyanaz
*
Teljesen szétszakítják családunkat, s az már soha többé nem egyesülhet
*
Még nyaraláskor az üdülőben is katonai szellemi házirend érvényes
*
Egy dilettáns hangyaszorgalommal kornyikál, hegedül a szomszédban
*
Agyament koreográfusok diktálják mozgásunkat, testtartásunkat
*
Már csak egy nő marad a világon, de kiderül: „töke van a menyasszonynak!”
*
Van ételválaszték-váladék: kaki, fika, fülzsír, gennyes váladék, vér stb.
*
Megtiltanak-meggátolnak mindent, amihez csak egy iciri-piciri kedved is lenne
*
Égbekiáltó igazságtalanságok történnek és intézményesülnek
*
Kiirtják belőled az áhítat, a hála, a szolidaritás stb. érzését
*
Nem lehet átvenni a hagyományt: mindent nulláról kezdeni, újból ki kell találni
*
Mindig veled van baj Iskolai, munkahelyi fegyelmi ügyeid halmozódnak…
*
Csak a gügyögést, csacsogást vagy az artikulátlan üvöltést értik
*
Elrontják a szemmértéked: nem tudod megbecsülni a távot, a sebességet
*
Mint elefánt a porcelánboltban: élettársad mindent borít, tör és zúz
*
Nem vesznek emberszámba: igavonó barom, ágyútöltelék, bazári majom vagy
*
Mindenki rajtam élezi az eszét s az én rovásomra tréfálkozik
*
Nem árulhatod el soha érzéseidet, Mindig, otthon is „pókerarcot” kell vágni
*
Minden mások engedélyétől függ: evés, ivás, alvás, utazás, költözés, szerelem, alkotás
*
Úgy van berendezve kényszerlakhelyed, ahogy neked a legeslegkényelmetlenebb
*
Lerázhatatlan szószátyár szomszéd, kolléga és hittestvér tapad rád
*
Méregdrága portékáknak sincs szavatossága, jótállása, garanciája
*
Csak addig működik tévéd, amíg a szerelő el nem tűnik nyugdíjaddal
*
Ha igazmondáson kapnak, neved szégyentáblára, tested kalodába kerül
*
Egy pohár vízért is pitizned kell vagy békaügetésben körözni
*
Úgy működsz aznap, ahogy távolról a Központ reggel éppen beprogramoz
*
Egyedül nem fürödhetsz és nem mehetsz WC-re, csak idegenekkel
*
Útlezárások Az utakon mindig blokád, dugó, építkezés, terelés van…
*
Már a puszta gondolatot is azonnal szankcionálja a kegyetlen büntető hatalom
*
Egy életen át kell ugyanazt a primitív betanított munkát végezned
*
Öregen és nagybetegen is csak akkor kapsz enni, ha dolgozol
*
Időtlenség Semmiről nem tudható: mikor kezdődött és kb. meddig fog tartani
*
Nemi életed mennyiségét és minőségét másnap egy bizottság nyilvánosan kielemzi és értékeli
*
Rémálmaid egytől egyig tökéletesen és gyorsan valóra válnak
*
Ép emberként a lakásban és a köztereken is tolókocsiban közlekedsz
*
Gyerekcsínyért is úgy összevernek, hogy nyomorékként tolókocsiba kerülsz (de annak a lehetőségét elveszik, hogy végezhess magaddal)
*
Már kisgyerekként párt-kiskatonává dresszíroznak, kondicionálnak
*
Kihullott-kivert fogakkal: fogatlanul kell enned, beszélned, nevetned
*
Geometriai formájú Minden kő, növény és állat, ember és tárgy
*
Soha nem egyenesedhetsz ki, földalatti bunkerben kúszhatsz, guggolhatsz
*
Bedeszkázzák az eget: a Napot, a Holdat, a csillagokat és felhőket
*
Alighogy belekóstolsz valamibe, már hamarost/rögtön el is kapják előled
*
Éjjel-nappal radioaktív sugárzás elleni védőöltözetben
*
Permanens és komoly a veszély, hogy megmérgezik a sós- és az édesvizeket
*
Fertőzésveszély miatt nincs kézfogás, puszi, simogatás és anyai-asszonyi ölelés
*
Rejtélyes kór szedi áldozatait és semmit nem lehet tenni ellene
*
Akkora a tehetetlenségi nyomaték, hogy nem tudsz életlendületbe jönni
*
Amerre nézel, csüggedt és kiégett embertársakat látsz tespedni
*
Ha van még szellemi élet, az maximum egyfajta cinikus „halálfilozófia”
*
Üvegházban és átvilágítva élni fizető nézők unaloműző szórakoztatására
*
Filmre vett életedből mindig visszajátsszák a felejteni valókat
*
Aki szegényen születik, annak úgy is kell élnie – sőt: nyomorban meghalnia
*
Kapsz egy utolsó esélyt: jeget kell eladnod az eszkimóknak
*
Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa
Útálom és arcába vágom: – Száz év, de tán kétezer óta őrült, mocskos, aljas világ ez, ez a farizeus Európa!
Kenyér s jog helyett a szegényt csitítja karddal, üres éggel és cinkos lelkiismeretét avatag és modern mesékkel;
száz év, de már kétezer óta hány szent vágy halt meg gaz szivében! Hazám, keresztény Európa, mi lesz, ha bukására döbben,
mi lesz, ha újra földre száll a Megcsúfolt és Megfeszített, s mert jósága, hite, imája egyszer már mindent elveszített:
mi lesz, ha megjő pokoli lángszórókkal, gépfegyverekkel, vassisakos, pestishozó, bosszúálló angyalsereggel?
Mi lesz, ha megjő Krisztus és új országot teremt a földön, ha elhullanak a banditák s nem lesz több harc, se kard, se börtön,
ha égi szerelmét a földi szükséghez szabja ama Bárány s újra megvált – óh, nem a jók, de a gonoszok vére árán:
hazám, boldogtalan Európa, ha túléled a harcok végét, elbírod-e még te az Istent, a Szeretetet és a Békét?
1923 |
LAST_UPDATED2 |