Álbarátok befogadása és megtartása |
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - GYÓNÁS, BŰNVALLÁS |
Írta: Jenő |
SZABAD ÖTLETEK JEGYZÉKE
Olyan közel férkőzik hozzám, hogy megtudja, mivel kínozhat, zsarolhat * Soha nem szerettél feltétlenül, mindig ki kellett érdemelnem kegyed * Telistele jószándékkal nagy buzgalommal kövezed utam a földi pokolba * Pihenni vágyó vendégként fogadom, ő dologházat varázsol otthonomból… * Ahogy anyáskodva végignéz lakásomon, kínosan érzem, milyen szegényes * Ha már kudarcot vallott, „nagy bölcsen” engem is lebeszél a páros életről * Erőszakmentes szirénhangoddal elcsábítasz, lefejvadászol szektádnak… * Engem agitálsz ezerrel arról, amiről még te sem vagy meggyőződve * Ugye csak nekem akarsz jót, amikor magad alá szervezel az Amway-ben? * Elhitetnéd velem is: megfogtam az isten lábát, és pilótajátékra hívsz * Abban a hiszemben tartasz, hogy van igaz jó barátom, s így nem keresem * Hiúságom kihasználva addig-addig hízelegsz, míg kiénekled a sajtot… * Te csak jót mondasz nekem rólam, de nem őszintén: pont így ártasz! * Azért dicsérsz mindenben „agyba-főbe”, hogy erősítsd a kapcsolatunkat * Hízelgésed gátolja igaz önismeretem: így rosszul választok pályát, társat * Anyagi és szellemi kiskorúságba tartasz, hogy életfogytig anyáskodhass * Segítőkészségemmel visszaélve mindig kérsz-kéregetsz: pumpolsz engem * Barátian ölelgetve kitapogatod gyenge pontjaim, hogy majd odadöfjél? * Magadhoz láncolsz, érzelmi függésben tartasz, majd csicskáztatsz… * Nagyon keveset vársz el tőlem elhitetve, hogy nem vagyok képes többre * Fokozat nélkül túl magas követelményeket támaszt: kudarc s csőd a vége * Kapcsolatunk megszakadásától félve nem szembesít élethazugságaimmal! * Illúziókba ringat: csak hadd higgyem, tényleg énekes pályára termettem * Te csak az igazat mondtad… de rosszkor és rosszul, így lebunkóztál vele * Atyáskodva bábuként dróton rángatsz: te jobban tudod, mi a jó nekem * Ismeri érzékenységemet, mégis egy poénért kockára teszi barátságunkat * A tanár-diák kapcsolat megszűnte után is osztályozod jó-rossz válaszaim * Türelmetlenül-figyelmetlenül hallgat: ő már tudja is, mit akarok mondani * Annyira imádod magad, hogy istenként engem is a képedre formálnál * Évek óta hallgatlak, mégis a leglényegesebbeket elhallgattad magadról?! * A tanácsomat kéred, de nekem kínvallatni kéne téged a tényfeltáráshoz? * Időm s szellemi energiám áldozom a jó tanácsért, de alig fontolod meg… * Éjszakán át gyötröm magam életproblémáid megoldásán, te meg lazán egyből elveted * A legváratlanabb időpontokban törsz rám halaszthatatlan ügyeiddel * Addig van mellettem, míg jól megy sorom vagy ennek várományosa vagyok * Amikor már minden tudásom „leszívtad”, köszönet nélkül odébbállsz? * Természetesnek veszed, hogy te mindig csak kérsz, én pedig adok * Nem tesz fel oly kérdést, amire elmondhatnám:tőle mire lenne szükségem * Hogy ne bízzam el magam, sose ad nekem igazat, és sohasem dicsér… * Nagy „szeretetedben” féltékenyen elűzöd mellőlem potenciális barátaim * Addig „barátkozol” velem, míg mindenben helyeselek, szolgálok neked * Velem csak akkor foglalkozol, ha már minden más dolgod befejezted? * „Ha ló nincs, szamár is jó” alapon fordul hozzám, csinál velem programot * Én komolyan veszem adott szavát, ő meg szeret könnyelműen ígérgetni * Nehezen fordulok hozzá szorultságomban: kalács helyett tanácsot ad… * Kisebb kérésem ritkán utasítja vissza, de érezteti: mekkora a szívesség * Ha külső támadás, inzultus ér, nem állsz ki mellettem, semleges maradsz * Válóperedben elvárod: másik barátom, ex-társad ellenében álljak melléd? * Ő elsősorban az emberiség barátja, „kicsinyes” gondjaimmal zavarnám… * Életművészként megkomponált napjaidat csip-csup ügyeimmel elrontsam? * Lelki elesettségem kihasználva életmentő akcióként szervez be szektába * Holtodiglan atyai jóbarát akarsz lenni, aki vájkálhat a magánéletemben? * Ha anyagilag segített, akkor jogot formál életem totális ellenőrzésére… * Valahogy mindig akkor hagysz ki, amikor nagyon jó a programod… * Szégyenérzet keltésével elérnéd természetes vágyaim elfojtását * Annyira fokozod az izgalmat, hangsúlyozod a tétet, hogy begörcsölök * Bagatellizálod kihívásom, miattad lógom el a felkészülést, s megbukok * Az első kedves szóra már terhesen bizalmaskodsz, bratyizni kezdesz… * Azt hitted, hogy neked használt, így nekem is adsz „életelixír” drogokat * Nem akarsz egyedül ázni-fázni: visszahozatod a tündérrel tesóidat… * Magadtól soha nem veszed észre, hogy most te nekem miben segíthetsz? * Amikor segítséget ajánlok neki, nem hallja ki mögüle a segélykiáltásom… * Úgy tesz mintha nekem segítene, pedig csak üdvözülési jópontokat gyűjt * Kampányszerűen lerohan az általa elképzelt segítséggel, majd ismét el… * Nem vagy non stop elérhető, önkényesen kitűzöl nekem fogadóórákat * Eléred, hogy neked gyónjam meg bűneimet, de te titokban tartod tieid * Úgy beszélgetünk mintha te lennél a doktor bácsi, én meg a beteg gyerek * Még sose láttam a szemében: én valami újat, igazat mondtam volna neked * Örök asszimetriában élünk, mindig te faggatsz ki engem töviről hegyire * Ha fél lábbal jelentkezem Tarzan szerepére, te még akkor is biztatnál? * Úgy irányítja a beszélgetés menetét, hogy a neki kedvezőt tematizáljuk * Ha már döntöttél és engedsz, akkor is kéreted magad „csak úgy”… * Hiába tudnád rögtön teljesíteni kérésem, egy-két kört még futtatsz… * Ha téged ér támadás, magadtól hátam mögé bújsz, hogy engem üssenek * Állítólag szeret, de ezt csak szóban-mimikában, de nem tettben fejezi ki * Tudható,hogy a javamat akarja, de röstelli szeretetét érzékien kifejezni * MMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM Sajnálja tőlem a jó szót, elismerést: legfeljebb hallgat, ha ízlik a főztem * Csak akkor ad feleslegéből, ha hamar visszaadom vagy hálaadó imát kap * Kisegít ugyan szorult helyzetedben, de úgy, hogy többet ne kérj semmit * Kétszer ad, aki gyorsan ad – te olyan lassan adsz, hogy felét se éri… * Támogatásodnak – kimondatlan - feltétele van: pl. át kell térnem hitedre * Azért van rám szüksége, hogy valakinek előadhassa végtelen történeteit * Azért van rám szüksége, hogy legyen, aki csodálja a bölcselkedéseit * Legújabb elgondolásaidat, életforma újításaidat rajtam kísérletezed ki * Ha egyszer megbuktam a „vizsgádon”, nem adsz új esélyt a javításra * Ha széttöröm a lelki függőség láncait, akkor végleg eltaszítasz magadtól * „Szeretetedben” mindent megengedsz, s nem nyesegeted vadhajtásaim… * Vallási, iskolai, katonai köntösben teljesen betörsz kezes bárányodnak * Bármi rosszat elhiszel, amit rólam hallasz, s már nem is vagy rám kíváncsi * Barátságunk címén feljogosítva érzed magad bármikor bármivel zavarni * A mélyvízbe dob úszni tanulni, de vészhelyzetben nem dob mentőövet… * A focipályán egy mindenkiért, mindenki egyért, de utána már semmi… * A meccs közben teljes a véd- és dacszövetség – de csak a sípszóig… * Békeidőben nagyokat bulizunk, de ha üldözőim elől hozzád menekülnék… * Csak addig barátkozol velem, amíg egy új „jobb” nem jön, s el is feledsz * Humoros szellemességeid rajtam csattannak, a rovásomra tréfálkozol * Meg se próbálod humorral stb. érzéstelenítve elmondani a fájó igazságot * Amikor kezeskedni is kellene értem – pl. banknál -, bujkál vagy elhajt… * Biztosra ígér munkát, lakást, így én már – sajnos - nem is keresek tovább * Csak kontrasztnak használ, hogy annál okosabbnak, szebbnek látszódjon * Nekem is juttatsz munkát, de annak nehéz, piszkos, monoton részét * Rajtam próbálod kiagyalt-összeolvasott oktatási-nevelési módszeredet * Úgy bánsz velem mintha fizetett mindenesed vagy alantasod lennék * Ha te már nem tudsz megállni a lejtőn, engem is magaddal rántasz * Ha jól megy sorod, lerázol – ha rosszul, akkor persze „Fogjunk össze!” * Módszeresen kiskorúsít: nem kéri ki véleményem, nélkülem dönt rólam * Majd mindenben utánzol vagy mert istenítesz vagy hogy kifigurázz… * Több bajt okoz nekem a levakarhatatlan rajongása mint más utálata * Egy ideig szent emberként tisztelsz, hogy majd sárba ránts és taposs * Ha felhívom, talán még örül is, de magától sose jutna eszébe kezdeni… * Minden bánatod és bajod megosztod velem, de örömöd-jósorod már nem * Csak azért adsz valamennyit kölcsön, hogy egy jó ideig ne is lássál… * Rám varrod magad, egy púp vagy a hátamon – le se tudlak vakarni… * Az az elefánt vagy, aki nem érzi, mikor felesleges-káros a jelenléte * Hálájával tényleg örökké üldöz: kis szívességemet vég nélkül köszöngeti * Hiába adtam bocsánatot, mégis szinte életfogytiglan kérsz, könyörögsz? * Nálad sohasem lehet tudni, mikor viccelsz és mikor beszélsz komolyan * Törődés címszó alatt utánam koslat és magánügyeimbe üti bele orrát * Amikor a legnagyobb szükségem lenne rád, pont akkor se égen, se földön * Minden hozzám szólásodban van valami kétértelműség, rejtett célzás * Barátságod fejében és feltételeként vétkes cinkosságot kérsz tőlem? * Nem is fogod fel, miért veszem zokon, ha potyára hívsz vagy küldesz * Tegnap még lázasan nagy terveket szőttünk, ma meg alig biccent nekem * Ha önhibámon kívül megvárakoztatlak, drámai jelenetet rendezel… * Rólam – pláne előttem – semmi rosszat se szól, de a rokonaimról annál inkább… * Ha el is ismer valamit: érdemeimet kisebbíti, a szerencsét hangsúlyozza * Ha egyszer valami mázlival sikerült, bedumálod: ez nekem rutin munka * Azért és addig fényezel, hogy a neked oly muszos feladatot önként átvállaljam * Nem vagy tekintettel vájt fülemre: irtózatosan hamisan belekornyikálsz * Közös vacsora után angolosan távozol: benne hagysz a slamasztikában * Akire te haragszol, azzal én nem állhatok szóba, s ha megtudod: végem… * Előzékenyen maga elé enged, de csak mert golyófogónak használ… * Ha már elvonult a vihar és az eső, elsőként rohansz hozzám a köpennyel * Ha engem s nem téged ér az igazságtalanság, akkor nem tiltakozol… * Valahogy mindig úgy alakítja, hogy én lássam vendégül, s ő lazán belibeg… * Úgy tesz mintha életemre figyelne, pedig csak regényhez gyűjt anyagot * A szenvedő emberiség bajain annyira elgondolkodik, hogy átlép hullámon * Még nem volt olyan dolog, amit ne te tudtál volna nálam – sokkal – jobban * Lelövöd a poént, elárulod, milyen meglepetésre készülnek ismerőseim * Nemhogy tűzbe nem rakod a kezed értem, de munkahelyre se ajánlasz… * Hitetlenkedve csapod össze kezed, ha sikerült a falba vernem a szöget * Úgy viselkedsz otthonomban mintha most legelőször járnál nálunk… * Ha nálad járok, negédesen kedveskedsz, mégsem érzem magam „otthon” * Úgy viselkedsz mintha most találkoztunk volna először világéletünkben… * A legkisebb megfázásnál már jogot formál rá: mindenben én szolgáljam ki őt * Állítólag értem áldozta fel a boldogságát, ezt naponta orrom alá dörgöli * Te csak boldogtalanként tudsz alkotni, s ennek mi isszuk meg a levét… * Kunyeráló szemekkel dicsérgeted holmimat: bűntudattal tarthatom meg… * Ha te vegetáriánus vagy, akkor maximálisan ehhez kell alkalmazkodnunk * Csak azért gyógyítgatsz házilagosan, mert sajnálod a pénzt gyógyszerre * Ha a te dolgaid már teljesen rendben vannak, akkor számíthatok rád? * Nehezen kinyögött kérésemre „prédikációt” rögtönöz a pazarlásról * Magától nem jönne rá, mi a bajom, csak ha transzparensre-égre írom fel * Valahogy minden vitánk illetve veszekedésünk után neked áll feljebb… * Mintha logikailag lenne kizárva, hogy egyszer is ő kezdje a békülést * Csak egy kicsit kéne összébb húzódni, mégsem szorítasz helyet nekem? * Az előbb érkezett szerzett jogával visszaélsz, hiába vagyok rászorulóbb * Ha disznóságnak nevezem, ha lehánysz, kész a feleleted: Ki van lehányva! * Nem állítja felszarvazásom, csak sejtetni engedi: bogarat tesz fülembe * Ő csak vágja a fát tekintet nélkül arra a körülményre, hogy rajta vagyok * Amíg vendégül látsz, folyton azt kell hallgatnom, mennyit készültél, költöttél stb. * Vársz, főzöl, terítesz és kínálsz – csak éppen beleköpsz levesembe * Annyira kiteszel magadért a vendéglátásban, hogy rá kelljen licitálnom? * Annyit kínálgatsz s kérdezgetsz: nem tudom elengedve jól érezni magam * Visszaélsz a vendégjoggal: leminősíted házam, flörtölsz feleségemmel * Vészhelyzetben sem súg – helyette kioktat a tanulás fontosságáról * Olyan ajándékot ad, amit nem illik visszaadni, de bajt okoz megtartása * Az én farkammal verné a csalánt – rám tukmálná a kóbor kutyákat stb. * Halálra kínozva tornáztatod agyad ötletekért, csak pénzt ne kelljen adni * Diplomáira hivatkozva atyáskodó szellemi erőszakkal választ célt nekem… * Nem tekint egyenrangúnak: mindig ő az én tanítóm, bírám – sose fordítva * Ha adsz is valamit ingyen, csak abból, amit már amúgy is kidobtál volna * Csak arra vagyok jó, hogy a társaság vidámítására rajtam élezd eszed? * Nem tanít, de inkább idomít, hogy eldicsekedhessen a „produkciómmal”… * Konfrontációra, lázadásra bujtogat, de ha kitör a balhé, gyorsan eliszkol! * A fél vesédet – állítólag – inkább odaadnád, csak ne kelljen befogadnod… * Az ajtód – állítólag – mindig nyitva előttem, de konkrét meghívás nem jön * Állítólag értem hajt, de igazából naponta megcsal a glorifikált munkával * Kívülállótól esetleg, de magamtól soha nem véd meg: hagy önsorsrontani * Téged küldtelek szerelmemhez üzenetemmel, s te lecsaptad kezemről * Valahogy mindig neked nagyobb a bajod, s mindig tőlem várod a segélyt * Anyám azért dicsér fel, hogy annál lesújtóbb véleményt mondjon apámról * Kihuzatja magát a veremből, de - gondatlanságból? - engem meg beránt * Nem is nagyon akarsz kikecmeregni a veremből, inkább engem is behúzol * Annyira az Égbe emelt a tekintete, hogy akár ki is szenvedhetek előtte * Megbíztalak és felhatalmaztalak, de mégsem képviselted jól érdekeimet * Mintha az ördöggel cimborálna, mindig a lehető legrosszabbkor hív fel… * Te nem utasítod vissza kérésem, csak éppen nem vagy elérhető: bujkálsz * Csúnyán szakítod meg barátságunkat, utólag beszennyezve közös időnket * Úgy akarod magad bedolgozni új barát jelöltednél, hogy engem mocskolsz * Nem meri bevallani: nem szeret – fogvicsorgatva, de kitart mellettem... * Ha te élvezed saját élveboncolásod, nekem is jó képet kéne vágni hozzá? * Úgy gondolja, hogy az, ami neki jó, az automatikusan nekem is az? * Kiélvezi, hogy barátja akarok lenni – hiteget s mulat az erőlködésemen * Nemcsak magából ábrándít ki, de - kis híján végleg - a barátságból is… * Csak akkor látogat el, ha egy nagyot domboríthat, s én ájultan hallgatom * Ha nem fogadom el a téged néző passzív szerepét, rögvest elviharzol * Ha meglátogat, elvárja: műsoros estet produkáljak szórakoztatására?! * Levetett gönceiből madárijesztőnek öltöztetve titokban megmosolyog * Olykor imád, máskor gyűlöl mint a bűnt, csak emberként nem szeret…! * Mintha szent meggyőződésed védenéd, pedig csak a vita kedvéért vitázol * Valami Nagy Ügy Szolgájának képzeli magát: holtomig rajtam élősködik! * Nem rombolod káros előítéleteimet: félsz, hogy megszakad kapcsolatunk! * Együtt nevetsz a rajtam csúfolódókkal, nehogy kiközösítsenek téged? * Elvben támogatsz, de gyakorlatban még szóban sem állsz ki mellettem… * Menekültként befogadom házamba, ő meg ezt nekem otthontalanná teszi * Annyira leköti térítgetésem az igaz hitre, hogy szomjan halok mellette… * Abban a hiszemben gyújtja alám a máglyát, hogy így menti meg lelkem? * Csak akkor ugrasz utánam a vízből kimenteni, ha örök hűséget esküszök? * Nem engem riogatsz, csak anyámat, akiről tudod, mennyire vevő rá… * Amikor lépnem kellene, akkor bénít meg aggályoskodó „bölcsességével” * Hogy magad is meggyőzd - minden igyekezet hiábavaló -, engem agitálsz? * Zokon veszi, ha bátortalanul figyelmeztetem: ki mint él, úgy ítél * Hetente átadja hibajegyzékem, de megsértődik,ha célzok az övéire * Kivenné a szálkát a szememből, de nem örül, ha az ő gerendáit említem * Belehergel nagy hórukk munkába, ő legfeljebb a könnyebb végét fogja… * Munkamegosztás: te vagy az értelmi szerző – én végzem a piszkos melót * Próbálsz úgy manipulálni: saját akaratomként éljem meg elhatározásod… * Vendégem vagy és úgy nézel szét lakásomon, hogy szégyellem magam… * A szívességi lakáshasználat után nagysokára érzem ismét otthon magam! * A te szemed tükrében egyre csúnyábbnak, butábbnak látom magam * Olyan nagy vendégséget csapsz, amit én sose tudok neked viszonozni * Minden kívánságom lesve annyit ugrálsz körülöttem, hogy lemerevedek… * „Bezzeg gyereket”, „mintaférjet” csinálsz belőlem s így közmegutáltatsz * Olyan drága ajándékot veszel nekem, amin rajta marad az árcédula… * Olyasmit ajándékoz, ami bizalmaskodó, didaktikus vagy megszégyenítő * Butaságból teszel fel mások előtt tapintatlan, indiszkrét kérdéseket? * A legjobb falatokat teszi elém - csak épp a torkomon akad: kinézi számból * Ingyen tanít, de később azután jócskán benyújtja a számlákat… * Ha feljebb emelkedsz a ranglétrán, akkor lecserélsz mint egy karórát * Elhiteted: véd- és dacszövetség van közöttünk, de eladsz Júdás pénzen * Még akkor se állsz ki mellettem, ha azt képviselem, amit te is gondolsz! * A legritkábban engedsz induló álláspontodból, s mindig tied az utolsó szó * Mint lámpa, ha lecsavarod, ne égjek, ha nem akarod: legyek automata gép * Az utolsó cseppig kiélvezed a helyzeted: ha igazad van – leütöd a ziccert * Nem akkor és nem azt ad, mint amit kértem – mégse győzi felemlegetni! * Azzal mentegeti magát, hogy „ő így van kódolva”: nem tud titkot tartani?! * Négyszemközt megosztott negatív véleményem elszólod az érintett előtt * Te Péternél többször és kevésbé éles helyzetben is letagadsz engem! * Állítólag az én érdekemben hajtod be tőlem adósságom az utolsó szegig * Segítőkész, túlbuzgó Mekk mesterként minden javíthatót elrontasz * Mindig rengeteg a szabadidőd, csak pont akkor halaszthatatlan a dolgod? * Tőlem elvárná. hogy a nap és éj bármely szakában rendelkezésre álljak! * Gúnyos iróniával „dicsér”, ami rosszabbul esik, mintha egyszerűen szidna! * Hiába állítod az ellenkezőjét: érzem s ki is derül: nem értem haragszol! * A látszatból ítél, s elkönyvel lusta dögnek, s így még belém is szuggerálja * Tiszta jó szándékból, de „hallucinálva” vaklármázol – a frászt hozod rám! * Nem osztozol gyászomban – nem mutatsz, de nem is érzel részvétet… * Fogadatlanul prókátorkodsz, s ráadásul még ártasz is az ügyemnek * Akkor is védesz, ha nem támadnak, s pont ezzel teszel engem gyanússá * Úgy érdeklődsz dolgaim felől, hogy mindenbe beleütöd az orrodat? * Folyton benyomul az életterembe, s bekukucskál fazekamba és ágyamba * Az én érdekemben nem ismer irgalmat, kegyelmet, s ró fel minden hibát? * Illemből meghallgat ugyan engem, de vagy bizalmatlanul vagy tűkön ülve! * Csak titokban találkozol velem, mert szégyellsz a család, barátaid előtt? * Vagy pedagógiai célzattal ajándékoz vagy inkább csak magára gondolva… * Ész nélkül felvett hitele törlesztése érdekében engem verne adósságba! * Kezességet vállalok érte, de ő elkönnyelműsködi a törlesztést… * Beengedlek egy ingyen vacsorára, te ott is alszol, távozáskor meglopsz… * Ha a közelemben vagy, feszült és bűntudatos leszek mint a rendőr láttán * Minél kevésbé van meggyőződve igazáról, annál vehemensebben győzköd * Mindig ki kell érdemelnem, hogy társaságodban lehessek: vizsgáztatsz * Ha végre valahára jó a kedvem, akkor azért aggódsz, hogy ne legyen sírás a vége * Ő dúsgazdag hedonista, s azt imádja bennem, hogy én „aszkéta” vagyok… * Rozzant viskómban végig kell hallgatnom külföldi nyaralásaid sztorijait… * Te tízszer is elmész nyaralni, s egyetlenegyszer sem viszel el magaddal * Nem felejted el egy könnyelmű ígéretem, s állandóan vele macerálsz * Ha politikai nézeteink éppen divergálnak, akkor biztosan elhanyagolsz * Akkor sem avatkozik közbe, ha szeme láttára ásom el isteni talentumaim * Mindig azokat a kérdéseket feszegeti, amik elválasztanak-eltávolítanak * Tisztában vagy rákfóbiámmal, mégis friss hírekkel a frászt hozod rám * Egy ideig életképtelenné kényeztetsz, majd hirtelen kiteszel a vadonba * Nem akkor veszélyes, ha elveszi, hanem ha növeli a kedvem az öngólhoz * Úgy hallgat mint rossz tanár a „rossz” diákját, akitől ő mit is tanulhatna! * Haragszik rám, mert nem tud elfogadni s nem tud mindent viszonozni?! * Vétkezik ellenem, s mert nem akarja-tudja jóvátenni, ezért rám haragszik… * „Örök haragot” játszik velem: még egy találkozásnyi esélyt se ad? * Természetesnek veszed az érted hozott mégoly nagy áldozataimat… * Mesterséges próbák elé állítasz, hogy vajon méltó társad lennék-e… * A légynek se árt, „csak” kisugárzó boldogtalansága terhét rakja miránk… * Tüntet a boldogtalanságával, nem akarja felfogni: ez rák a társaséletben * Permanensen sugárzod az S.O.S. jeleket, de nehezíted, hogy segítsek * Te nem aktívan rúgsz belém, csak éppen passzívan feltartasz * Kihasználva jószívűségem és együgyűségem, minden értékem elcsaklizod * A vendégjoggal visszaélve kieszel a vagyonomból: mint Pénelopét a kérők * Hálálkodok adományodért, pedig én most pont nem ezt kértem volna… * Te az én nevemben ígérsz ezt-azt, de nekem kell majd kimagyarázni… * Úgy használsz engem mint a nagymenők egy hangulatteremtő előzenekart * Úgy akarsz velem egyenlő lenni, hogy lerántasz a te alacsony szintedre * Jóakaratból kisegítő osztályt javasol gyerekemnek: a biztos leszakadást * Addig rinyál, panaszkodik, míg „önként” át nem engedem helyem a sorban * Lekezelően érintkezel velem mint aki a társadalmi rang magas lován ül… * A rosszra csábítasz és kitanítasz a lopás, csalás „mesterségére” * Mindent rámhagy mint egy bolond öregre siettetve így szenilissé válásom * Nagyon mereven tartod magad merev formákhoz, lakásodra se hívsz meg * Addig barátkoztál velem, míg ki nem derült, hogy egy pályán versenyzünk * Tudtomon kívül az én nevemben jársz el: rosszul csengővé teszed nevem * Nem ápolsz és nem vigasztalsz, pedig egyedül csak rád számíthatnék * Ahelyett, hogy összebékítenél a haragosommal: az árokból szakadék lesz * Rosszmájú megjegyzéseid miatt semmi sikernek nem tudok tisztán örülni * Trehányan, rosszul mondja el a dolgom, ezért fölös pluszmunkákat okoz… * Vadidegen embereknek engedsz teljes betekintést családunk belügyeibe * Minket hoz kínos helyzetbe azzal, hogy kiteregeti a családi szennyesünket * Botcsinálta doktorként elhiteti velem: csak pia segít ki a depresszióból… * Ha már te meddő vagy, szülési-gyereknevelési rémtörténeteket mesélsz * Esetleges tévedéseimet szándékos hazugságnak állítod be * Élvezed is, ahogy sportos vezetésed miatt az anyósülésen rémüldözök * Úgy tesz mintha szövetségesem lenne, a döntő ütközetben cserbenhagy * Jelentéktelen dolgokban abszolút számíthattam rá, a létfontosban nem * Barátságot színlelsz, hogy sameszod legyek és kezed alá dolgozzak… * Amíg gazdag, híres vagy hatalmas vagyok vagy lehetek - addig sűrűn keresel * Amíg egy gyülekezetben járunk és ki van adva, addig túlbuzgón törődsz velem… * Alig várod, hogy megsértődhess, s nekem kelljen téged engesztelni? * Hiába hogy nem akarok átmenni az úton, te jó pont gyűjtésből átrángatsz * A legjobb védekezés a támadás: bűntudatból keres mindig fogást rajtad * Nem oldod, de bebetonozod gátlásaimat, hogy más nőhöz, férfihoz ne is közeledjek * Féltékeny nőismerőseimre, majd feleségemre – szinte teljesen kisajátítana! * Úgy működsz mint egy energia vámpír, távozásodkor újjá kell éleszteni * Éveken át hitegettél a barátságoddal: én elfonnyadtam, te elpárologtál * Csak addig érdekeltelek, míg ellenálltam neked – majd leléptél * Jó barátok lehettünk volna, de te szerelmi viszonyt akartál: egyik se lett * Rosszhiszeműen hallgatsz – bármit elhiszel, amit rólam mondanak * Nehezen akarod megérteni a nehézségeimet, hogy ne kelljen átvállalni * Csak félszívvel, gépiesen imádkoztál értem – mielőbb gyorsan kipipálva * Nekem mindig elfelejtettél szólni, ha egy jó kis potya buliról értesültél * Te leginkább azt élvezted, ha kicsit mindig bizonytalanságban tarthattál? * Ha elcsüggedek, te is csüggesztesz – ha szárnyalok, akkor lehúzol? * Csak annyi tudást-információt adtál át, amennyit éppen kiköveteltem * Nem álltál ki béremelésemért, pedig te vittél oda, s te ott vagy valaki * Nem figyelmeztettél, hogy menjek fogorvoshoz – pusztán „tapintatból”… * Mindig csak maximum azt kaptam tőled, amit éppen érdemeltem * Szépeket ígértél, s már ezért hálálkodnom kellett volna neked… * Nem tett eleget a meghívásomnak, csak ha egy illusztris személy is jött * Méltatlan feltételekkel hívtál magatokhoz: egyszerre és sokáig letudni * Minden kis segítséged nagydobra vered, nehogy titokban maradhasson * Meghagytál a tévedésemben, nem vetted a fáradtságot kijózanításomra * „A kórházat nem szereted” ürügyén nem is látogattál meg * Nem váltottál ki a fogságból, sajnáltad rám a váltságdíjat * Rám hagytad a hülyeségem – engedtél sofőrként is lerészegedni * Amit rád bíztam, arra nem vigyáztál – vagy kölcsönözted, eladtad stb. * Beleolvasgattál elöl felejtett naplómba, leveleimbe, határidőnaplómba * Saját munkahelyed görcsösen féltve értem nem szóltál egy jó szót * Ha neked semmiről nem kellett lemondani, akkor esetleg támogattál * Soha nem mulasztod el az alkalmakat, hogy adósságomra figyelmeztess * Elrontottad az ünnepeimet, ha éppen olyan hangulatod volt… * Anyeginként heccből vagy más okból, kihasználva csáberődet, kikezdtél a barátnőmmel, * Nem fogadtál el olyannak, amilyen vagyok: állandóan munkálkodtál rajtam * Sose éreztem, hogy valamiben felnéz rám – a példaképe is vagyok * Soha nem bíztál meg teljesen bennem – gyereked nem bíztad rám * Magadnak akartál felnevelni öreg korodig magad mellett tartva * A kollektív felelőtlenséggel próbált elaltatni belerántva csoportbalhékba * Te is rávertél arra a pokrócra, amikor anonim és bandába tehetted * Nem kockáztattad meg miattam, hogy netán népszerűtlenebb leszel * Túl sokat képzeltél magadról, s így akartál engem tanítani, felvilágosítani * Régen még magaddal vittél kirándulni stb. – ma letagadod, hogy ott voltál * Ha betoppanok, elrakod a drágább italt és a most vett drágaságokat * Gyermekvigyázó helynek használsz: kereszténységemre stb. apellálsz * Túl praktikusan oldod meg a kínosan kiprovokált egyszeri vendéglátást * Előzetes egyeztetések után fogad, s akkor is egyfolytában óráját nézi… * Beszélgetés közben alig leplezve folyton másutt járnak a gondolataid * Érezteted velem, mekkora áldozatot hozol, ha időt szakítasz rám * Már egy hét múlva sem emlékszel arra, amit lelkedre kötöttem * Olykor még az én nevem is eltéveszted, hát még a kisgyerekeimét * Vagy elfelejtesz felköszönteni, vagy a legolcsóbban, legfantáziátlanabbul úszod meg * Csak kimondott kérdésemre feleltél, arra is gondolkodási idő nélkül * Csak ha már nem kerülhetted el a találkozást, akkor állsz meg velem * Csak azért súgsz, hogy a tanár lássa, mennyire felkészült vagy? * Minden programodra hívsz, de előtte sose kéred ki a véleményem * Csak arra használsz, hogy mellettem nagyobbnak, okosabbnak látszódj * Az érdekeim védelmében teszed? Pedig csak feleslegesen lázítasz… * Úgy tesz mintha tudna és vezetne – de csak vak vezet világtalant * Jogos kritika címén folyton bánt – erőm elfecsérlődik a védekezésre * Azért tart szegénységben, hogy folyton rá szoruljak és „segíthessen” * Sokat mondva már maga is elhiszi: a javam akarja - biztosítási, hitelajánló ügynökként * Jótevőmnek hiszed és mutatod magad, mert éhbérért foglalkoztattál * Ha neked nem kerül semmibe, akkor könnyen kibicelsz az élet-partimban * Egy csónakban evezünk!? – de én lent gályázok, te meg fent napozol * Csak azért vagy mellettem, hogy a dicsfényemben sütkérezhess… * Csak úgy és csak annyit tanítasz, hogy a jövő héten ismét hozzád jöjjek * Mindig engem kértél meg, hogy osszam el „testvériesen” a tortát stb. * A sorban elém állsz, de ha veszélyes a küldetés: engem küldesz előre * Megmagyarázod miért jó nekem is az, ha mindig te állsz az én vállaimra * Ha – hívatlanul - meglátogatsz, ez valahogy mindig ebéd idejére esik… * Te elmész kirándulni és megfőzök – te beesel, eszel, majd prédikálsz… * Azon a címen, hogy szerelemben nincs barátság: lecsapod kezemről Őt * Mindig elhalmoz ígéretekkel, de nem nagyon gondol bele teljesítésükbe * Természetesnek veszed, hogy én ugrálok körülötted és körülrajonglak * Ha marad rám kis időd, akkor nem zárkózol el meghallgatásom elöl… * Ugye, lelkem üdvözölése érdekében gyújtod meg alattam a máglyát? * Hiába kérlek a kegyelemdöfésre – neked fontosabb „humanizmusod” * Barátságunkra hivatkozva tisztességtelen dolgot kér-követel tőlem… * Azért vállalod el: jelents rólam, mert ha más tenné: rosszabbul járnék? * Szabadításom az ürügy, de árulásával magának akar nagyobb kenyeret * Tényleg azért örül katonai behívómnak, hogy ott majd emberré faragnak? * Egy fedél alatt meglenni vele? – Velem is felsőbbrendű embert játszik… * Nemcsak szükséghelyzetben hanyagol el. Család, munka ürügyén kiszorít életéből * Felköszöntéseid, jókívánságaid fájóan nem személyre szólóak… * Ha nem fejezem ki egyértelműen és világosan kérésem, akkor soha a büdös életben nem érzel rá…! * Pedagógia célzattal szabod meg: mennyi ideig tartson a mosolyszünetünk! * Mindenkit barátjának akar, ezért eggyel – pl. velem - sem mélyíti el… * Engem egyedül mindig kevésnek, unalmasnak tart: csak mással együtt hív * Csak semleges témáról beszélget – fél: ha én megnyílok, ez őt is kötelezi * Barátságéhséged miatt erőlteted a kapcsolatunk, ezért izzadtságszagú * A bajtársi, kollegiális, partneri kapcsolatunkat akarná barátságnak venni… * A barátságunk „jogcímén” folyton a nyakamon lógsz és kotnyeleskedsz * Barátom lehetnél, de te az istenem vagy az élettársam helyére pályázol?! * A felebarátság nálad azt jelenti, hogy a másik feled nekem ellenség? * Felebarátom – nélküle félember vagyok, ezért tragédia, ha félbehagy * Még nem volt eset, hogy a távolból megérezte volna a bánatom, örömöm * Bizonyos témákban zavarba hozóan őszinte, másban elhallgatással hazudik * Én fülig szerelmes vagyok belé, ő meg „csak” barátkozni akarna velem * Amíg a vendége vagyok, addig minden kívánságom lesi – utána alig köszön * Megunt szerelmednek ajánlod szakítás helyett: legyünk ezentúl barátok! * Mindig a javaimra, az ismerőseimre stb. vagy kíváncsi, de sohasem rám? * Ha nem is kened rám disznóságaid, de azért át soha nem vállalnál belőlük * A „barátkozásra” fenntartja a szombat esti bulit – máskor csak ellenfél… * Szeretne magának sakkpartnerként megőrizni, ezért kicsit „barátkozik” * Pont akkor pártol el mellőlem, amikor leszálló ágban leginkább hiányzik… * Beugrat a balhéba, de megígéri: ha lebukok, majd felkarolja a nőmet * Amit elcserél velem, azt eladja, illetve előbb-utóbb visszakéri… * Nagy fogadalmak és hűségeskük után már másnap újra „megcsal” * A szerzetrendi barát mivoltunk több mint „elvtársi” egymásrautaltság? * Vagy fölém vagy alám rendeled magad, de egyenrangúan mellém soha? * A fronton életét kockáztatta értem, a bajtársi találkozón már pénzét se * Kettőnk egységében óriási erő lenne, kétségeid engem leamortizálnak * Baráti kézfogásunkkor máris teszteled pillanatnyi lelki gyengeségeimet * Kézírásomat grafológussal elemezteted titkaim kifürkészése érdekemben * Játékos kedvű vagy, aki csak arra nem figyel, hogy az idegeimmel játszik * Sok év ismeretség után még olyan vagy mintha tegnap találkoztunk volna * Olyan könnyen válsz el tőlem mintha nem lehetne ez akár a legutolsó… * Annyira hasonlóvá válsz hozzám mintha az epigonom, imitátorom lennél! * Az ellentétek vonzzák egymást – törekszel rá, hogy mindenben ellenpontozz * Csak telefonon szeret traccsolni velem, de „testi” közelségem irritálja * Ha megkérném, hogy masszírozzon vagy vágja le a körmöm: iszonyodna * Csak akkor keresi a társaságom, ha éppen csúcsformában vagyok * Neked egy szerelmed volt és van. De a „barátaidat” évenként cseréled? * Tőlem kiköveteli a feltétlen megbocsátást, ő irgalmatlanul kipellengérez! * Barátságunkért (?) előbb beáldozza az igazságot, így utóbb széthull az is * Neked a meleg baráti kapcsolatba a szexuális érintkezés is belefér, sőt? * Annyira megszállja a tréfa démona, hogy egy poénért eladja barátságunk * Annyira nincs humorérzéke: minden ártatlan tréfámon vérig sértődik * Annyira hiú: rögtön szakítással fenyeget, ha azt nem legyezgetem…! * Olyan gőgös, öntelt és önhitt, hogy nem érzem: rám nagy szüksége van * Nem adja meg azt az érzést: létfontos kapcsok fűznek minket össze Csak szolgát, alantast keresel, akivel te leereszkedően bratyizhatsz * Nem tudja kimutatni állítólagos szeretetét: távolságot tart iróniája * Az életed fontos területeit teljesen lezárnád és engem onnan kizárnál? * Kiváló társ vagy az eszmecseréinkben, de kisujjad se mozdítanád értem! * Nem mernék vele komoly, őt önismerethez segítő ugratást megcsinálni * Bármire kérhetem, csak játszótársam nem akar lenni: életem elszürkítője * Az életét hajlandó lenne feláldozni értem, de a Meggyőződést nem… * Alkalmi kisegítőnek, tanácsadónak használsz, akit kifizetsz és mehetek * Soha semmivel nem akar nekem se tartozni, rögtön törleszti sérelmét is * Barátságunkra túl nagy terheket rak, majd bírál, hogy gyenge vagyok * Csak azért akarsz barátkozni velem, hátha közben Tebeléd szeretek? * Minden tisztázó vitánkat veszekedésnek látva eliszkol, hátha verekszünk, s neki közvetíteni kéne * Ha már rég találkoztunk, akkor már elhalványul emlékem, össze is téveszt * „Mindent vagy semmit” akar: költözzünk kommunába vagy búcsúzzunk!? * A felebaráti szeretet minimuma részéről már kegyként osztott maximum * A szerelem mintájára fogja fel barátságunk: váratlanul jön és megy…? * A házasságból akar barátságot csinálni: a végén egyik se lesz belőle… * Ismerve a szokásaimat, mindenem dicséri, hogy így neki ajándékozzam * Nagy barátságunk véget ér, ha vizsga stb. versenyhelyzetbe kerülünk * Annyira fél a szakítástól, hogy soha nem mer ellentmondani nekem * Annyira szeret, hogy magával ragad a halálba: ne szenvedjek nélküle * Ami az enyém, az a tiéd – ami a tiéd, ahhoz nekem semmi közöm * Kihasználod, hogy erősebb vagy – ha már elfogynak egyéb érveid * Beugrasz, kioktatsz és „felizgatsz”, majd sorsomra hagyva elviharzol… * Amíg rám volt szorulva, hajlongott – most meg már szinte le se köp… * Ő is pont abban a csárdában akar dudálni mint én – hogy férnénk össze? * Engem csak arra használ: visszhangozzam, felerősítsem, továbbítsam… * Nekem dicsekszel el szerelmi hódításaiddal, aki még szerelmet se vallott * Nem győzöl végtelenül sajnálni, de még jobban sajnálsz megkínálni… * Amit ő is tanult, szerzett stb., azt úgy állítja be mint amivel születni kell * Amíg én éhség sztrájkolok, te stikában hazamész aludni - és uzsonnázni? * Buzgalommal ad hitelfelvételi tanácsot – csak épp kezességet nem vállal * Csak akkor nyújt menedéket, ha áttérek a hitére vagy a pártját éltetem! * Ketten egyek vagyunk: de ő akar lenni a fej s a has, én meg a váll és a láb * Megértésem kéri: a hercehurca miatt ne kelljen mellettem tanúskodnia! * Összetartozásunk alapja, hogy fedezzük és elnézzük egymás bűneit? * Bármikor belevág a szavamba, hisz amit ő gondol, az biztos fontosabb… * Ami hálás szerep, azt rögtön magára vállalja, a hálátlant rám hagyja * Barátságra hivatkozva jár a boltomba, s hozomra „vesz” és visz ezt-azt… * Amikor meghaltam, akkor derül ki: ő is milyen nagyon jó barátom volt * Ha nem figyelmeztetünk, magadtól nem adod át helyed a csapatjátékban * Inkább üssön pofon, de ő lelkem sebzi vagy kedvem, lendületem töri * Annyira jól érzi magát a vendégségben: három napon túl odabüdösödik * Nem az életproblémámra koncentrál, de azt adja elő, ami éppen izgatja * Én a sántaságot veszem át tőled – te az én vaksiságom tanulod el? * Csak úgy tud tőlem kérni, hogy szinte kötelességemmé teszi, hogy adjak * Elveszi tőlem azt a jó érzést, hogy én most elemi kötelességemen felül… * Előbb-utóbb teljesíted kiválogatott kívánságom, csak győzzem kivárni * Meghívom, befogadom házamba, mégsem tartja tiszteletben szokásaim * Ami neki nem sikerült, arról engem is nagy hévvel lebeszélne… * Barátságunk csak bűnözők cinkos összekacsintása, kölcsönös falazása * Hiába van nálam már ezredszer, még a vécére is ki kell kísérnem… * Hiába vagyunk mi erősek, ha ő önhibájából a gyenge láncszem… * Elvárná, ha ő éppen a kútba ugrik, akkor én is tegyem ugyanazt * Nemcsak lakásom, ruhám, de gyerekemet, asszonyomat is kölcsön kérné… * Ha tűzvész lenne, onnan kimentene, de az uzsonnáját nem osztja meg * Ő egy kiválasztott Übermensch – én örüljek, hogy zongoráját cipelhetem * Mindig te akarsz kettőnk közül a vezető lenni – és minden területen… * Puszta nemtörődömségből, fegyelmezetlenségből pazarolod a drága időm * Évek múltán sem tudod, mi a kedvenc ételem, s milyen a napirendem… * Bármihez jutok, akkor rögtön bejelentkezel, hogy azt felezzem meg! * Ha egyszer valamit felajánlottam neked, te attól fogva jogot formálsz rá * Tudod, hogy lehet levenni a lábamról s visszaél ezzel a tudáshatalommal * Mintha tapintatból nem beszélne halott gyerekemről, de ez csak mentálhigiénés önvédelem nála! * Valahogy mindig akkor érkezel, amikor már leszüreteltünk: már mulatunk * Minden kérdésben tőlem várja a választ, s neheztel, ha nem kapja meg… * Azt várná el tőlem, hogy helyette döntsek és viseljem is a felelősséget * Ha egy dologban fel is nézek rá, akkor mindenben ő akar kioktatni! * Amikor már megvan a baj, akkor rohansz hozzám az ún. jó tanácsoddal… * Zokon veszi, ha nem avatom be a hálószobám-házaséletem intimitásaiba… * Kimentettem a vízből – azóta is annyira kapaszkodik belém: nem ereszt * Amit neki kölcsönadtam, azt az idő múltán saját tulajdonának veszi * Valahogy praktikusan mindig úgy alakul, hogy ő jön hozzám vendégségbe… * Csak azért tanítasz olyan buzgón, hogy jó janicsárt nevelj belőlem? * Te mindened megosztod velem, még a legjelentéktelenebb gondolatod is * Az igaz szó keserű, de ő mindig mézesmázaskodik, negédeskedik velem * Évek teltek el, mire végre a bajban kiderült, kit gondoltál te barátodnak * Abba a kézbe még bele is harap, amelyik jót akar neki enni adni… * Nemcsak enni-inni, de egyben vagy inkább adni-venni is akarna velem * Hozzám mindig farkaséhesen jön, engem mindig ebéd utánra hív * Valahogy mindig neki van a nagyobb baja, s halaszthatatlan dolga * Minden egyes összeveszésünk után nekem kellene kezdeni a békülést… * Sose felejti el szóba hozni, hogy neki mikor milyen napja, ünnepe van… * Vagy meg akarja úszni az ajándékozást, vagy zavarba hoz, lekötelez vele * Egy ideig barátkozott, hogy azután a legnagyobb ellenségem lehessen * Világmegváltó dolgokról beszél, de fogorvoshoz-nőgyógyászhoz nem visz * Távozásod után távolabb kerülök szerelmemtől és otthonom is idegenebb * Amikor kalákában építjük házam, akkor beteg – a házavatón már mulat… * Az én bajomat rendszeresen elbagatellizálod, a tiedet dramatizálod * Azt hittem barátom vagy, de csak a közös ellenség gyűlölete tart össze * Ha meghívsz, akkor mehetek – de váratlanul vagy hogy ott is alhassak… * Úgy mozogsz lakásomban, lelki világomban mint elefánt a porcelánboltban * Amikor felkapaszkodott a szamárlétrán, már nem kereste a társaságom * Amit ő itt és most magának jónak gondol, azt akarja rám erőszakolni * Csak azért adsz drága ajándékot, hogy megvesztegess, lekenyerezz… * A tőlem kapott nagy kölcsönből ő magasabb nívón él mint én magam! * Az idegeimre mész a rajongásig fajult „szereteteddel”, imádatoddal * Isten emberét látja bennem: minden piszlicséré ügyben is tanácsom kéri * Belelovalsz a nagyfaszoskodásba * Egy kicsit hippiskedtél velem, majd te visszamehettél gazdag szüleidhez * Ahogy megnősült, teljesen felszámolta kapcsolatunkat * Az elbukónak barátja nincsen * Csak addig a barátom, amíg partner vagyok élethazugság játszmáiban * Csak akkor maradna a barátom, ha én tökéletes, hibátlan lennék * Szesztestvér, aki a verekedésnél elpucol * Együtt nevettél a rajtam gúnyolódókkal, nem voltál velem szolidáris * Addig járt hozzám, amíg diszkréten kielégítettem szemérmes koldulását * Azért találkozik velem, hogy regényéhez életanyagot gyűjtsön * A boldogtalanságával fertőz, mégse engedi, hogy terápiás tanácsot adjak * Próbababának tekint, akin bebizonyítja nevelési stb. elvei helyességét * Amikor a gyanú rám terelődik, ő az első, aki hitelt ad a látszatoknak * Csak addig jár hozzám, amíg el nem tanul, el nem les minden fortélyt * Ha már nem hallgatom ámulva és ájultan, akkor odébb áll egy házzal * Soha nem örültél szívből az én sikeremnek, inkább bánkódna kudarcomon * Olyan helyzetbe hoz: ha nem segítek, egy utolsó alaknak érezzem magam |