AKIK JÓ- VAGY ROSSZ SZÁNDÉKKAL ÁRTANAK TÁRSAIKNAK i. |
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA - MÁSNAK ÁRTANI - ROSSZAKARÓT FELISMERNI |
Írta: Jenő |
Amit és ahogy egy embertárs közvetlen nekem,
közvetve pedig saját magának árthat - Vádirat, bűnlajstrom és gyónás, bűnvallás Én pénzzel is segítelek, persze! „csak” hát magas kockázatom miatt uzsora a kamat… * Igyekszem rólad kompromittáló információkat szerezni, s azt „jó helyre” eljuttatni * Beárullak a tanító néninél, hogy az iskolából hazafelé tegnap mit is mondtál róla * Anonim feljelentelek az adóhivatalnál, rendőrségnél, hátha találnak nálad valamit – de mindenképp zaklatnak * Találóan-hihetően megrágalmazlak, hátha azért valami rajtad ragad a ráfogásból… * Gonosz tréfát eszelek ki: te kétségbeesel, mi meg fölédhajolva arcodba röhögünk * Nagy tétben fogadást kötök veled - de én biztosra megyek… * Dezinformállak vagy összezavarom gondolatmeneted, hogy ne tudjál jól dönteni * Rábeszéllek, hogy hamisgyöngyökért add oda nekem a legféltettebb kincseidet * Téged is társként bevonlak a buliba, majd a haszonnal lelépve rádverem a balhét * Sokáig hitegetlek a szerelmemmel, majd pofára ejtelek, s így végleg begubózol… * Csak áltatsz szerelmeddel, közben élvezettel figyeled vergődésem a hálódban * Addig-addig hízeleg a ravasz róka, míg ki nem ejti elé szájából a sajtot a holló * Ott gáncsolsz és teszel keresztbe, ahol tudsz – lehetőleg sötétben vagy titokban * Gúnyolsz testi- vagy beszédhibámért, egyéni szokásaimért, származásomért… * Vagy meg sem hívsz csoportunk rendezvényére vagy hathatósan kiutálsz, kipenderítesz onnan * Ha egy kicsit is örülnék a jó híreknek, te mindig rögtön kapásból elszomorítasz… * Ellopod, „lenyúlod” ötleteimet, származásukat letagadva tollaimmal ékeskedsz * Legszebb közös emlékeinket mocskolva mintha megkísérelnéd életem kifosztani! * Bizalmammal visszaélve távollétemben beleolvasol titkos naplómba, leveleimbe * Titokban megrongálod vagy tönkre teszed eszközeimet, gépeimet, bútoraimat, emléktárgyaimat stb.! * Bizalomgerjesztő mosollyal tőrbe csalsz, s piros, de mérgezett almával megetetsz * Ha kiszedtél belőlem, vagy véletlen megtudtál valami lelki szennyest: közszemlére kiteregeted azt * Kis és nagy nyilvánosság előtt rendszeresen válogatott sértéseket vágsz a fejemhez * Bántó gúnynevet eszelek ki, s ennek hangoztatásával igyekszem ezt rádragasztani! * Levakarhatatlanul rádtapadva halálosan unalmas dumámmal agyad elzsibbasztom * Éjt nappallá téve személyesen és telefonon zaklatsz szerelmi, üzletei ajánlatoddal! * Irgalmatlan szamaritánusként nem nyújtasz testi-lelki elsősegélyt a bajbajutottnak * Te magad okozod nekem a bajt, majd áldozatod cserbenhagyva elhúzod a csíkot… * A vesztemre törve azon ügyködsz, hogy meg se kapjam vagy elveszítsem munkám * Egy hangos „szellemes” nézőtéri beszólással teljesen kizökkentesz a szerepemből * Segítőkészségemmel visszaélve mindig kérsz, kéregetsz valamit, pumpolsz engem * Sűrű látogatásaiddal, végtelen hosszú telefonjaiddal a végkimerülésig lefárasztasz * A gyanakvás magvát észrevétlen elvetve megmérgezed a társas bizalom légkörét * Szakmai tekintélyeddel visszaélve – egy riválist kiiktatva - leminősíted munkám… * Jobb ügyhöz méltó buzgalommal Naphosszat azon töröd a fejed: legjobban mivel bosszanthatnál fel * Még meg se vizsgáltad, amit vettem, máris teljes gőzzel fikázod, lepocskondiázod! * Pont akkor zavarsz meg, amikor a legjobban koncentrálok a kötélen „táncolva” * A tudtomon kívül kísérletezgetsz velem: például úgy teszel mintha udvarolnál… * Rejtekhelyről figyeled, mihez kezdek az utamba tett zsinegre kötött pénztárcával * Holtbiztos tippel jössz, amibe most vagy soha minden pénzem be kell fektetnem, a rizikót persze elhallgatod vagy direkt alábecsülöd… * Szerelmeddel magadhoz láncolsz, majd éheztetsz vagy érzelmileg zsarolsz stb.stb. * Kapott vagy kreált rémhírekkel szőnyegbombázol, nehogy véletlenül nyugodtan éjszakázzak * Szétzilálod-széttöröd agyam és időm, nehogy elmélyülhessek alkotómunkámba! * Halálom után támadsz és ócsárolsz, amikor én már nem tudom megvédeni magam * A jogszabályok tág keretein belül a legrafináltabb módon háborítod a csendem * Csúnyán káromkodsz már csak azért is, mert tudod, mennyire érzékeny vagyok rá * Úgy beszélsz velem, mintha hülyegyerek/öreg lennék, akire mindent rá kell hagyni * Nagyon keveset vársz tőlem katalizálva önértékelésem béka segge alá süllyedését * Olyan magas követelményeket támasztasz, hogy csak kudarcélményeim halmozom * Eltakarod előlem a Napot, elzársz a nem látható, de valós Égi reménysugarak elől * Illúziókba ringatsz: csak hadd higgyem, hogy én tényleg énekes pályára termettem * Indiszkréten hallgatózol vagy a holmimban kutatsz bármilyen terhelő adat után… * Irányított beszélgetésünkből az derül ki, hogy én mennyire buta, műveletlen vagyok * Olyan erővel sugározom ki rád a depressziómat, hogy a te életkedved is elmenjen * Tudván tudva ártatlanságom, bogarat teszel illetékes fülekbe: gyanúba keversz… * „Gyógyító” piócaként tapadsz rám és szívod a vérem: te hízol, én meg elfogyok * Akkor keresel csak, amikor szükséged van rám, aztán kapcarongyként eldobsz? * Dróton akarsz rángatni mint egy bábut: minden lépésem irányítod, ellenőrzöd… * Kisgyerekként megbotránkoztatsz, nyolc hónapon túl gyógyuló lelki sebet okozva! * Elviselhetetlen terheket teszel vállamra, majd sajnálkozol rossz testtartásomon… * Ha egy kezdeményezésem kis sajkája kifut a tengerre, rögtön megtorpedózod * Te csak az igazat mondtad, ez igaz, de rosszkor és rosszul, így lebunkóztál vele! * Oly közel állsz hozzám, annyira ismered érzékenységeimet: egy szóval is szíven tudsz döfni * Annyira imádod, önisteníted magad, hogy – ha törik, ha szakad – engem is képedre formálsz… * Mintha gonosz varázsló lennél, aki tekintetével szellemóriásból törpévé változtat * Annyira gyűlölsz, hogy ebbe nem csak te pusztulsz bele, de magaddal rántasz… * Elkísérlek minden fellépésedre: fújolok minden ballépésednél, kárörvendek hibádnál * Féltékeny testvér, aki vélt-valós gyerekkori sérelmeiért holtáig bosszút áll! * Kisajátítod magadnak a Nagybeteg szerepet, hogy velem kevesebbet törődjenek * Te vagy az értelmi szerző vagy te követed el a csínyt, de ügyesen rám kened, hogy rajtam verjék el a port… * Te megdobsz lágy kenyérrel, de én – büszkeségből - kemény kővel doblak vissza * Olyan képet formálok és terjesztek rólad, hogy sokan ellenségüket lássák benned! * Dezinformállak mint Monte Christo a bosszújában, s így önmagad teszed tönkre… * Vagy a hátad mögött feketítelek be, vagy amikor a főnökeiddel épp együtt talállak * Azért csúfollak ki - hangosan és kórusban -, ami neked is fáj: a vénlányságod miatt… * Kigúnyolom szegénységed, sántikálásod, dadogásod, cigányságod, idegenséged… * Védekezésből támadok: lemihasznázlak, lesemmirekellőzlek, lenaplopózlak stb. * Bármilyen kis családi-baráti vitás ügyben szívesen hamis tanúskodom ellened! * A suttogó pletyka-propaganda módszerével keltem-terjesztem rossz híredet… * Névtelen életveszélyes fenyegetéseket küldözgetve Folyamatosan idegesítelek, megzavarom nyugalmadat * Mondhatsz te bármit, az biztos, hogy én rögtön cáfolom, az ellenkezőjét állítom! * Nem bántalak, de mindig fenyegetően viselkedek mint aki rögtön ütni akar… * Csak fölényeskedsz és alig várod az alkalmat, hogy nyilvánosan leégessél… * Csak addig „barátkozol” velem, amíg egyfolytában csicskázok és helyeslek neked * Amíg pénzem, hírem és befolyásom van vagy lehet, addig közelemben sündörögsz, ha süllyed a hajóm, elsőként pucolsz el… * Mintha atyám vagy papom, istenem lennél: te mindig jobban tudod, nekem mi a jó * Titokban még esetleg beszélsz velem, de mások előtt szégyellsz velem mutatkozni * Az ellened elkövetett vétkem sose bocsátod meg: legyen inkább mind a kettőnknek rossz? * Minden lehető helyzetben érezteted velem, hogy én „rangon aluli” barát vagyok * Velem csak akkor foglalkozol, ha már minden más dolgod teljesen befejezted? * „Ha ló nincs, szamár is jó” alapon fordulsz hozzám, csinálsz velem programot! * Én komolyan veszem adott szavad, de meg szeretsz könnyelműen ígérgetni… * Nehezen fordulok hozzád szorultságomban, mert kalács helyett tanácsot adsz * Ha külső támadás, inzultus érsz, nem állsz ki mellettem, gyorsan elspurizol * Ha téged ér támadás, a hátam mögé bújsz, hogy én fogjam fel az első csapást… * A hátamon kapaszkodtál fel, de csak ugródeszkának használtál, s rögtön eldobtál * Sajnálod tőlem a jó szót, az elismerést, a dicséretet – legfeljebb mélyen hallgatsz * Állítólag szeretsz, de ezt annyira nem tudod kifejezni, hogy ez sose derült ki – inkább az ellenkezője * Rám hagyod a nehéz,hálátlan, piszkos munkát – türelmetlenül sürgetsz, olykor még bele is zavarsz * Ha adsz is valamit fölöslegedből, elvárod, hogy hálaadó imába foglaljam neved * A legkisebb gondod is nagyobb annál, hogy figyelmeztess a közeledő veszélyre * Kétszer ad, aki gyorsan ad? Te olyan lassan adsz, hogy még a felét sem éri… * Támogatásodnak feltételei: át kell térnem a hitedre vagy hűségesküt kell tennem * Olyan vagy mint egy kakukkfióka, aki betolakszik a fészekbe, majd kilök onnan * Gondatlanságból vagy előre megfontolt szándékkal: folyamatosan rabolod a nekem is oly drága életidőm * Csak azért van rám szükséged, hogy előadhassad valakinek végtelen történeteid * Ha akár egyszer is megbuktam a „vizsgádon”, nem adsz új esélyt javításra… * Vagy durván végleg eltaszítasz magadtól vagy lelki függőségbe láncolva tartasz! * Annyira „szeretsz”, hogy mindent megengedsz s nem nyesegeted le vadhajtásaim * Vallási, iskolai, katonai köntösben teljesen betörsz, hogy kezes bárányod legyek * Bármi rosszat elhiszel, amit rólam hallasz, s már nem is vagy kíváncsi énrám… * Mintha az ördög bújt volna beléd, tudod, hogy mikor zavarsz a legeslegjobban * Gátlásossá teszel: alig mondanék valamit, rögtön letorkollsz vagy kifigurázol! * Unalmad elűzésül velem szórakozol, passziózol vagy a bolondját járatod velem! * Most az egyszer még adsz ugyan kölcsön, de érzékelteted: ez a legutolsó eset volt! * A mélyvízbe dob, hogy úszni tanuljak, de a bajban nem dob mentőövet, nem ugrik utánam! * Minden szavamba belekötsz, minden döntésem kritizálod: elveszed önbizalmam * Ha üldözőim elől hozzád menekülnék, nem adsz menedéket, nem kockáztatsz… * Nagyon humoros, szellemes ember vagy – de mindig az én rovásomra tréfálkozol! * Ha hitelfelvételemhez keresek kezest, bújkálsz előlem vagy nyíltan „elhajtasz”… * Biztosra ígérsz munkát, kenyeret, s én nem is keresek tovább, majd: sehol semmi… * Olyan közel férkőzik hozzám, hogy megtudja, mivel kínozhat, zsarolhat * Soha nem szerettél feltétlenül, mindig ki kellett érdemelnem kegyed * Telistele jószándékkal nagy buzgalommal kövezed utam a földi pokolba * Pihenni vágyó vendégként fogadom, ő dologházat varázsol otthonomból… * Ha már kudarcot vallott, „nagy bölcsen” engem is lebeszél a páros életről * "Erőszakmentesen" vagy miattam erőlködve, szirénhangoddal elcsábítasz, lefejvadászol szektádnak… * Ugye csak nekem akarsz jót,amikor magad alá szervezel az Amway-ben és a hasonló barátboldogító rendszerekbe? * Elhiteted velem, hogy megfogtam az isten lábát, s pilótajátékra hívsz * Abban a hiszemben tartasz, hogy van igaz jó barátom, s így nem keresem tovább... * Te csak jót mondasz nekem, de nem őszintén, hanem hazudva: így ártasz! * Hízelgésed gátolja igaz önismeretem: így rosszul választok pályát, társat stb.! * Anyagi és szellemi kiskorúságban tartasz, hogy életfogytig fölöttem anyáskodhass, apádkodhass * Segítőkészségemmel visszaélve mindig kérsz-kéregetsz: mondhatni pumpolsz engem * Barátian ölelgetve kitapogatod gyenge pontjaim, hogy majd odadöfjél (és tényleg oda is döfsz) * Magadhoz láncolsz, érzelmi függésben tartasz, majd csicskáztatsz… * Nagyon keveset vársz el tőlem - elhiteted velem, hogy nem vagyok képes többre * Fokozat nélkül túl magas követelményeket támasztasz: aminek csak kudarc és csőd lehet a vége ... * Kapcsolatunk megszakadásától félve nem szembesítesz élethazugságaimmal... * Illúziókba ringatsz: csak hadd higgyem, hogy tényleg énekes pályára termettem * Te csak az igazat mondtad… de rosszkor és rosszul, így lebunkóztál vele * Atyáskodva bábuként dróton rángatsz: te jobban tudod, mi a jó nekem * Ismeri érzékenységemet, mégis egy poénért kockára teszi barátságunkat * A tanár-diák kapcsolat megszűnte után is osztályozod jó-rossz válaszaim * Türelmetlenül-figyelmetlenül hallgat: ő mindig tudja, hogy mit akarok mondani * Annyira imádod magad, hogy engem is a képedre formálnál * Évek óta hallgatlak, mégis a leglényegesebbeket elhallgattad előlem * A tanácsomat kéred, de nekem kínvallatni kéne téged a tényfeltáráshoz? * Időm s szellemi energiám áldozom, Hogy jó tanácsot adhassak, de ő egyet se mérlegel, egyet se fogad meg * Addig van mellettem, míg jól megy sorom vagy ennek várományosa vagyok * Amikor már minden tudásom „leszívtad”, köszönet nélkül odébbállsz? * Nem értem haragszik, hanem ellenem * Nagyítóval keresi és el is túlozza hibáimat * Előbb kifoszt, Majd azután abból megalázva alamizsnát oszt * A kákán is csomót kereső, Az eleven fába is belekötő * Kapcarongynak használ, ill. Amikor kell, elővesz lábtörlőnek * Úgy nézel rám, s beszélsz velem, Hogy én szellemi törpének érezzem magam * Ott gáncsolsz, ahol csak tudsz Akadályversennyé tennéd a pályafutásom * Mérgezed körülöttem a levegőt * Hamis illúziókba ringatsz * Úgy teszel, mintha beavatnál És abban a hiszemben hagysz, mintha tényleg be lennék avatva * Felizgatsz, majd kielégületlenül hagysz * Ismered a gyengéimet, Tudod, mivel vagyok kísérthető és kísértesz… * Amiért jutalmaz ígérsz, azért büntetsz * Szexuálisan zaklatsz * Csak heccből, fogadásból stb. teszed a szépet * Kiteregeti a családi szennyesem - Közszemlére teszi gyónási titkaimat * Ugródeszkának használ, engem letapos, hogy ő feljebb emelkedhessen * Borsot tör az orrom alá - kibabrál velem * Egy intrikus, Aki összeugrasztana a legjobb barátommal, Hogy ő legyen a nevető kárörvendő harmadik * Megosztani és leuralni próbálsz minket, Éket versz közénk, hogy a szakadékká táguljon, S kapcsolatunk végleg elszakadjon * Az örökös szemrehányó - A szó szoros és átvitt értelmében is…!? * Pofátlanul rabolod a drága időmet, Visszaélsz a majdnem végtelen türelmemmel * Beleköpsz a levesembe * Kiénekli a sajtot a számból, Hízelgéssel levesz a lábamról * Az én farkammal veri a csalánt |
LAST_UPDATED2 |