Ez már a kommunizmus, vagy lesz ennél még rosszabb is? |
2017. október 23. hétfő, 08:22 |
A szavazásról beszélget egy kisgazdapárti és egy kommunista párttag. Kisgazda: - Tudod, van olyan párttagunk, aki halálos ágyából 41,4 fokos lázzal felkelt, és elment szavazni. Leszavazott, utána hazament, lefeküdt és meghalt. Kommunista párttag: - Az semmi. Az egyik párttagunk a szavazás előtt hónapokkal meghalt. Ennek ellenére elment szavazni, leszavazott, onnan továbbment egy másik szavazóhelyiségbe, ott is leszavazott, aztán egy harmadikba, egy negyedikbe, és talán még most is szavazna, ha a szavazás nem fejeződik be.
Józsi bácsi 1952-ben felutazik Budapestre, és mivel legutóbb csak a háború előtt járt ott, nehezen tud eligazodni az új utcanevekkel. Meg is kérdez egy járókelőt: - Tessék mondani, merre van a Horthy Miklós utca? - Hű, bácsikám, ne mondjon ilyet, mert ha meghallják, rögtön elviszik! Már nincs Horthy utca, Lenin utca van helyette. Az öreg tovább mászkál, de csak nem tud eligazodni. Ismét megkérdez egy járókelőt: - Tessék mondani, merre van a Mussolini tér? - Megbolondult maga, bátyám! Ilyet ki ne mondjon máskor, mert megütheti a bokáját! Nincs már Mussolini tér, csak Moszkva tér. Az öreg nagyon el van keseredve, de megy tovább. Ismét megkérdez egy járókelőt. - Tessék mondani, merre van a Hitler utca? - Maradjon csendben, öreg, mert baj lesz! Hát hol él maga? Nincs már rég Hitler utca, Vörös Hadsereg utca van. Szegény Józsi bácsi nagyon elkenődik, és bánatában leül a Duna partján a lépcsőre. Ahogy ott búslakodik, arra megy egy rendőr és megkérdezni: - Mit csinál itt, bácsikám? - Nézem a Volgát! - feleli az öreg.
Államvédelmi akciócsoportos lett a falusi srácból, vérbeli ÁVH-s. Egy nagyobb bevetés után éppen arra mennek hazafelé, ahol a szülei laknak. A fiú hazamegy látogatóba, természetesen talpig fegyverben. Az apja körbeforgatja, úgy nézegeti a fiát. - Ez igen! Büszke vagyok rád! Mi ez? - mutat a géppisztolyra. A srác lekapja a válláról a fegyvert, lő egy sorozatot, az udvaron ott marad öt tyúk kinyúlva. - Ez géppisztoly. - És ez? - mutat az öreg a kézigránátra. - Ez? - a fiú leakasztja az övéről, kibiztosítja, odavágja az udvar végén álló budihoz, az a levegőbe repül. - Kézigránát. - Nagyon derék! - bólogat az öreg. - Kár, hogy szegény anyád ezt nem láthatja. - Miért, hol van? - A budiban...
1953-ban fejtágító falugyűlést tartanak. A beszéd után a szónok így szól: - Elvtársak, várom a kérdéseiket! - Nekem volna három kérdésem - jelentkezik Kohn bácsi. - Hová lett a hús, hová lett a kenyér és hová lett a bor? Egy hét múlva ismét falugyűlés, a szónok ismét kérdésekre vár. Jelentkezik Grün bácsi. - Nekem csak egy kérdésem volna: hová lett a Kohn?...
János gazdát több társával együtt a pártbizottságra rendelik. Úgynevezett "fejtágító" szemináriumon vesznek részt. A sok "süket-sóder" elhangzása után az előadó a felmerült kérdésekre válaszol. - Előadó elvtárs - kérdezi János gazda -, milyen az igazi szocializmus? - Jöjjön ide, János bátyám - szólt az előadó -, nézzen ki az ablakon, mit lát? - Az előadó elvtárs nagy, fekete kocsiját! - szól az öreg paraszt. - Na látja, ha mindenkinek olyan kocsija lesz, akkor lesz a szocializmus! János bácsi hazaérkezése után összehívja a falugyűlést. - No, emberek, én most megmagyarázom maguknak, milyen a szocializmus! Nézzenek ki az ablakom, mit látnak? - Hát mi nem látunk mást, mint Jankót, a falu bolondját, az énekes kódist, hátán a tarisznyájával! - Na látják! Ha mindenkinek olyan kódistarisznya lesz a nyakában, az lesz az igazi szocializmus!
A pártba belépőnek három kérdésre kell megfelelnie: - Hogyan oldanád meg, elvtárs, a lakáskérdést Magyarországon? - Kinyitnám a nyugati kaput... - Mit tennél, elvtárs, hogy mindenkinek jusson olcsó hús? - Becsuknám a keleti kaput... - És mit tennél, elvtárs, hogy még kevesebben járjanak templomba? - Hát... Jézust a keresztfával kihoznám, Sztálint meg bevinném...
A cukrász valami olyat mondhatott, ami nem nyerte meg az ávéhás verőlegény tetszését, ezért bekíséri az Andrássy út 60-ba. Ott, a "várószobában" már van néhány "vendég", mindnyájuknak a hátán szaladgál a hideg, mert az egyik szobából félelmetes ordítás hallik. - Ki ordít ott benn? - kérdi a cukrász az őrtől. Az ÁVH-s őr barátságosan felvilágosítja: - Itt mindenkinek alá kell írni bizonyos papírokat, és aki vonakodik, azt mestersége szerint "rábeszélik". Most egy ács van benn, annak a fenekébe ácskapcsot vernek. - Én cukrász vagyok, akkor nekem kinyalják a fenekem? - Ahogy maga téved! - vigasztalja az ávós. Magának a tojásaiból fognak habot verni!
1955. Késő éjjel rémisztő dörömbölés egy pesti bérlakás ajtaján, az alvó férfi felriad, ijedten kisiet az előszobába, reszkető hangon kérdi: - K-k-ki az?... - A Halál! Az illető megkönnyebbülve: - Hála Istennek, már azt hittem, az ÁVH...
Két cigány beszélget: - Igaz, hogy beléptél az MKP-be? Mire a másik felemeli a lábát és tüzetesen megvizsgálja a cipőjét. - Én-e? Hol?
Jó hangulatú társaságba becsöppen az egyik barát, aki történetesen büntetőbíró. - Fiúk, most hallottam egy 15 évi elzárással járó politikai viccet. - Mondd el nekünk is! - Ha bolond lennék, most szabtam ki érte 15 évet.
Egy vidám társaságban így szól egy fiatalember a körülötte állókhoz: - Jól figyeljenek, egy merész politikai viccet fogok elmondani! Megszólal mellette egy komoly kinézetű férfi: - Vigyázzon, barátom, én rendőrtiszt vagyok, de most civilben. Mire a mesélni akaró így válaszol: - Köszönöm, hogy szólt, majd lassabban mondom!
Hárman ülnek egy sötét cellában és kérdezik egymást, miért vannak itt. - Én azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót. - Én is azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót. - És te ki vagy? - Én vagyok Rajk László!
A tanító méltatlankodva meséli az ávós százados ismerősének: - Képzeld, történelemórán kihívtam Mórickát, és megkérdeztem tőle, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét. Erre sírva fakadt, és azt válaszolta, hogy "tanító bácsi, nem én voltam!" Másnap a százados nagy diadallal újságolja: - Én már tudom, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét! - Na, ne beszélj, és szerinted ki tette? - Hát Móricka meg a papája! - Ezt meg honnan veszed? - Bevallották!
- Hogy kezdődött régen egy mese? - Egyszer volt, hol nem volt... - Hogy kezdődik ma egy mese? - A TASSZ jelenti. - Hogy végződött régen egy mese? - Aki nem hiszi, járjon utána! - Hogy végződik ma egy mese? - Aki nem hiszi, utánajárunk!
- Elnézést, elvtársam, ön párttag? - Nem, kérem. - Akkor esetleg valamelyik rokona? - Nem. - Vannak jó ismerősei a rendőrségen? - Nincsenek. - A minisztériumban sem dolgozik senkije? - Nem, senki. - Esetleg a városi tanácson? - Ott sem. - Akkor szállj le a lábamról, te pávián, mert felpofozlak!
Debrecenben a nagy közmunkák idején az orvosi egyetem tanárait és diákjait is kivezényelték közmunkára. A műtétje előtt álló illetékes elvtárs megkérdezte a munkán az orvostól: - Doktor úr, felnőtt emberek vagyunk. Mondja meg őszintén, mire számíthatok a holnapi műtéten? - Uram, legyen erős, nem sok jóval biztathatom. Nézze meg a kezeimet, reggeltől téglát pakolok...
Farkas Mihály Recskre látogat. - Maga miért van itt? - kérdi a politikai rabot. - Mert nem engednek haza.
- Nos, cigány, mit szólnál akkor, ha az utcán csendőrök igazoltatnának? Gondolkodik a more és cinikus mosollyal válaszol: - Én csak-csak, de maguk!
A cigányt behívják a tanácsra. Az elnök mondja: - Ti is magyar állampolgárok vagytok, jegyezzetek ti is békekölcsönt, és támogassátok a demokráciát! A cigány megkérdi: - Már dőlő módon van?
1956 decemberében az osztrák-magyar határon egy cigány fára kapaszkodva figyeli a tájban a disszidálókat, újságot tartva a kezében. Odamegy egy határőr és megkérdezi: - Mit csinálsz itt, te cigány? Mire a kérdezett: - Olvasom a Szabad Népet.
A cigány utazik a vonaton, a határőr megkérdi: - Hová mégy, cigány? - Svájcba, az öcsém megvakult, azt kell ápolnom, - Nem lenne jobb, ha az öcséd jönne haza? - Őrmester elvtárs, nem jól hallotta, az öcsém nem hülye, hanem vak!
Az ötvenes években, mielőtt Józsi bácsit felvették volna a pártba, feladatot kapott, amiről a felvételi beszélgetésen be kellett számolnia. Józsi bácsi egy évig tanulmányozta a szovjet-magyar árukereskedelmet, mire eljött a felvétel ideje. - Na, Józsi bátyám, hát mit vittek ki a Szovjetunióba? - Több mázsa búzát és rengeteg élőállatot! - Helyes. És mit hoztak be? Józsi bácsi sokáig gondolkodik: - Hát, a negyven tagú Grúz Állami Népi Együttest...
- Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy én menjek a fenébe, az a büdöslábú igazgató meg fogja be a pofáját. - Ki ennek a Mórickának a papája? - Ő a városi rendőrkapitány. - És a mamája? - Ő a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. - Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig, kartársnő, menjen a fenébe!
Egy árva fiú a tanácselnök segítségével - tehetséges volt, és felkarolta - ipari tanuló lett, és kitanulta a kőfaragó szakmát. A kisipari szövetkezetnél dolgozik. A mester kérdi a "segédet": - Megköszönted-e már a tanácselnök elvtársnak, hogy segített kitanulnod ezt az alkotóan szép szakmát? Másnap a segéd felkeresi a tanácselnököt. - Kedves elnök elvtárs! Nagyon szépen megköszönöm, hogy kitanulhattam a kőfaragó szakmát. Olyan szép síremléket készítek magának, hogy amíg él, nem felejti el.
Kohn bácsi nyugati útlevelet kap 1956 után, és amikor hazatér, ismerősei kíváncsian kérdezgetik: - Milyen az a haldokló kapitalizmus? Mire Kohn bácsi ezt feleli: - Hát szép halál, nem mondom, szép halál!
Tito marsall ellátogatott Magyarországra 1956 után. Kádár János teszi a szépet Jovankának, a feleségének, mire az egyszer csak így válaszol: - Küszönöm a bókot, de azért a férjem se kutya!
A falusi pártgyűlésre - nevelési célzattal - meghívják a falusi plébánost is. A párttitkár megnyitja az értekezletet: - Szeretettel üdvözlöm a megjelent tagságot és a klerikális reakció képviselőjét! A plébános elgondolkodik, hogyan adhatná ezt a sértést vissza. A pártgyűlés végén feláll és megszólal: - Elvtársak, térdeljünk le és imádkozzunk!
A téeszesítés idején János bácsi belépeti a pártba, és leszokott a templomba járásról. De itt a tél, és nincs tüzelője. Kér ezer forintot a szakszervezettől, de az nem ad. Elmegy a templomba, letérdel Szent Antal elé, és buzgón imádkozni kezd. Ahogy kilép a templom kapuján, összetalálkozik a párttitkárral. - János elvtárs, mit keresel a templomban? - Nincs tüzelőm, itt a tél, a család fázik, a szakszervezet meg nem ad. - Gyere velem, János elvtárs, a párt mindig segít! Hazafelé János bácsi megint betér Szent Antalhoz. - Köszönöm a pénzt, Szent Antal, de máskor ne a párttitkárral küldd, mert ötszáz forintot ellopott belőle!
Rákosiék idején egy irodai tisztviselő a következő kéréssel fordul az igazgatóhoz: - Igazgató úr, szíveskedjék ma korábban elengedni a munkából, mert a feleségemmel este az Operába szeretnénk menni! Az igazgató: - Idefigyeljen, kedves kollégám! Magának tudnia kellene, hogy az "úr" megszólítás már rég idejét múlta. Helyette általánosan bevett gyakorlat szerint az "elvtárs" megszólítás a helyénvaló. Ettől függetlenül természetesen hozzájárulok, hogy ma a munkából korábban hazamenjen. Na és mi az az opera, amit megnéznek? - A TRUBAD-ELVTÁRSAT.
Ez már a kommunizmus,
az 1948-1988 közötti időkből
"TAPSOLJ, KOPASZ, MERT ELVISZ AZ ÁVO!" "AKI NEM HISZI, UTÁNAJÁRUNK!" "INKÁBB MEGHALOK, DE A KOLHOZNAK NEM TOJOK!" "EGY KÁDÁRUNK VAN, AZ IS AZ OROSZOKNAK DOLGOZIK..." "NEM OSZTOGATTAK, HANEM FOSZTOGATTAK" "KOMBÁJNJAINK VISZONOZTÁK A TÜZET..." A PÁRTFEGYELEM - AZ PÁRTFEGYELEM AZ ILLEGALITÁSTÓL AZ ALIG-ELLÁTÁSIG... TALÁLÓS KÉRDÉSEK A KÖTETBEN SZEREPLŐ VICCEKET BEKÜLDTE
|
LAST_UPDATED2 |