A tolvaj és az orgazda - és Mihály bácsi anno |
Boldog-boldogtalan emberek életminősége |
2015. március 11. szerda, 08:35 |
Egyszer, a nyolcvanas években a jég a kukoricánkat elverte... Még az volt a szerencse, hogy szokásához híven csak pásztásan esett, s minden mást kihagyott, csupán a kukorica került a mennybeli géppuskázás eszeveszett pergőtüzébe!... Igy is lett kárunk elégséges, mert kilenc éhes, hízni szánt malacunk várakozott a kukoricára... Valamennyi saját nevelésű és akkorák egyénenként, mint a jól megnőtt szamarak, de soványak is egyben, akár a besózott hering... Kilenc kihízott coca!... Hajnali álomnak is gyönyörűséges!... Elég lett volna nekünk hármunknak, gyerekeknek egyévi iskoláztatási költségnek!... Sőt többet mondok: Kettő, vagy három még otthon is maradhatott volna, a háztartás részére, meg a konvenciós cselédségnek!... Dehát mindegy: Ember tervez virágzó szépeket - és állni köll azt is, ha megfordítják fölöttünk nyéllel a végzetet... Apám kedvetlenül rendelkezett: - Szuhay öregem!... El köll adni a kilenc keszegeket... Majd oszt az árukon - ha bemohol a december, - veszünk kettőt, vagy hármat kövéreket... Öreg Szuhay sírva vakarászott: - Esztendeje nevelem, ajnározom őket!... Most oszt, hogy hizlalnám kerekre, mint a zsömlyéket, becsap a mennykő jégeső képében!... Nem is adta el, - dehogy is adta őket... Haza hajtatta vagy három országos vásárról... - Nem volt a jószágnak ára! - ezzel ámítgatta az édesapámat... Egyszer aztán így szólt a dekretum: - A holnaputáni kiskőrösi országos vásáron magam is ott leszek!... Kelnek, ahogy kelnek, - de vissza többet nem hajtjuk őket!... Szuhay magánkívül volt... Este leitta magát szokása ellen... - Olyat teszek, - mondta bortól hevülten, - hogy még maga az ég is kormos leszen tőle!... * Éjszaka aztán, - ahogy alszik keserű levében, - egyszer csak valaki el kezdi rázogatni: - Mihály bácsi!... Mihály bácsi!... Fölriad... - Ki az? Azt a jégen kopogóját az apádnak!... - Én vagyok Mihály bácsi, a szántógyerek... Lopják a sűdőket!... Hújnye a nyüstjét!... Ugrik a pricsről, nyúl a flinta után, azután - hirtelen megállapodik... Hümmög... Pipát töm... Majd nézegeti a lopókat az ablakon... A szántógyerek már abban vagyon, hogy megtébolyodott... Aztán felöltözik... Nadrágot, csizmát, lajblit szed magára - mindent tempósan... A szántógyereket már a hideg is rázza... Megesd kinézdel... Azok már hárman a kilenc malacokkal ott haladnak valahol a tarlók túlsó szélén... Közel az erdőhöz... Most aztán veszi meggondoltan a kalapot, meg a puskát, oszt szól a megrökönyödött gyerekhez: - Esvány!... Ergye aludni!... Oszt senkinek egy szót se!... Csak reggel jelentsed a gazdának, hogy elmentem az elhajtott sűdők csapása után!... * Azok meg hajtogatták a malacokat, - őket meg hajtogatta Szuhay... De csak tisztes távolból, hogy észre ne lehessék venni... Utaztak világos virradtig, egész éjszaka... Mindenütt az erdőben... Hogy oszt valóságos nappal lett, - megállapodtak... Egy maradt vigyázni, kettő meg elkövetkezett... Világos, hogy estig már utazás nem lészen... Szuhay is beballag a legközelebbi faluba, csárdát hajt föl, oszt megfüstököl nyakig... Napnyugton aztán előkerül valamennyi... Szuhay is ott lapít nem messze, s ahogyan megindul a csürhe, ő meg messziről mosolyogva követi... Mennek, mendegélnek... Csaknem éjfélig... Mikor is az örmény Jobbadán birtokán megállapodnak... Ez az örmény Jobbadán a legnagyobb gazember a környéken... Meg a leggazdagabb is... Tolvajok cimboraságával, orgazdasággal szerezte mindenét, - s ma már törvényhatósági bizottsági tag, - mint virilis!... - Na megállj Jobbadán!... Az egyik betyár odamegy az ablakhoz, oszt bekopog... Kevés vártatva kijön Jobbadán - mennek a disznókhoz... Beszéd, handabanda, alkudozás... Egyszer csak elindítják a disznókat be a tanyába és hajtják egyenest a - disznóólba... Szuhay elneveti magát: - Na megállj Jobbadán!... * Másnap harmathulláskor megkerült Szuhay... - No, - kérdezi az apám, - osztán mi van a hízókkal?... - Nyomon vagyok tekintetes uram!... Nem köll már semmitől tartani... De többet nem mondott; kárba veszett minden nyöszörgetés... Aztán csak telt, mult, pörgött az idő... Kisasszony, Szentmihály, Mindszent, Szentandrás hava - sorban sorakozva. Néha elfogta szegény édesapámat a nyugtalanság és reáripakodik keményen Szuhayra: - Öreg!... Mi lesz hát azokkal a soványakkal?... Benyelte mindahányat a pokol torka?... - Türelmet instállok! - Minden a Szuhay dolga!... - Jelentette legalább a csendbiztos úrnak?... - Jelentette az ördög!... Ó majd mit mondok!... Tessen csak rám bízni: Nagyszerű helyen vannak a gyesznók!... Karácsony havában aztán mondja megint csak neki: - Öreg!... A jövő heti szerdai kiskőrösi piacon venni köll két kihízott disznót, - érti-e?... - Dehogy értem! - mondja Szuhay... - Nem-e? - kérdi az apám csodálkozva... - Nem hát!... Mert van nekünk hízott disznónk kilenc!... De olyanok mint a piros alma!... Majd holnap értük megyünk!... Másnap hajnalban aztán kocsikra ültek: Édesapám, Szuhay, - meg két esküdt, mint hites tanú Akasztó község részéről... Mentek, menegettek, míg hogynem megérkeztek Jobbadán Bogdánhoz... Szuhay szónokolt: - No Bogdán!... Osztán meghízott már az a kilenc disznó?... Jobbadán hátracsapta a fejét, mintha pofonverték volna: - Meg!... Meghízott!... De nem eladók!... - Lassan csak!... Hát nem esznek már?... - Nem!... Nem esznek már!... De mondom, nem eladók!... - Várjál csak Bogdán!... Ne tüzelj annyira!... Hát osztán tudod-e, hogy mér' jöttünk ide?... - Tudja a kórság!... De majd megmondja!... - Az a!... Megmondom!... Hát nyisd csak ki a füled: Azért jöttünk, hogy a kilenc hízónkat add csak szépen ide!... - Hű azt a!... Hát hogy mer kend ilyet mondani Jobbadán Bogdánnak?... - Ne te, ne!... Hát hun vetted a kilenc malacokat?... - Saját nevelésem!... - Az a!... Menjenek csak ki az esküdt urak, oszt nézzék meg őket. Mind a kilencnek a hátulsó bal csülkébe a gazdám billogját magam égettem bele!... Sz. I... Szalay Imre!... Mennek az esküdtek oszt gyünnek is... Hát való igaz!... Csülkön a billog: Sz. I... - No Jobbadán!... Erre mondj kádenciát!... Jobbadán vonaglik, mint az eltaposott kígyó... Szuhay pipát töm, kicsihol, oszt a füstöt a szeme közé fújja: - No hirös!... Hallottad-e már hírét Szuhay Mihálynak?... Mer' hogy az én vónék!... Az egyik esküdt megszólal: - Nem baj Jobbadán úr!... Az egész csak egy rossz üzlet!... Vissza köll adni a disznókat!... Jobbadán kap a szón: - Hászen jól van. Én visszaadom a disznókat, csak fizessék meg a kukorica árát, amit beléjök tömtem!... - Tessék?... - mondja Szuhay, balkezét komiszkodva a füléhez tartva... Hát ki mondta, hogy tömjed bele a kukoricádat?... Én?... Vagy a gazdám?... - Hát addig pedig nincsen disznó!... Mer' ez most a leghitványabb is megvan másfél mázsa, oszt ötven kiló se volt, amikor ide került! - Hát ha még azt is megsugom, hogy azelőtt hat hónappal az erdőből néztem, ahogy a három betyártól megvetted őket!... Jobbadánnak megrogyott a térde: - Hát még ekkora zsivány is lehet valaki?... - No ne sokat beszéljünk!... Adod vagy nem adod?... Ha nem adod, holnap már benn vagyok a kalocsai törvényszéki ügyész úrnál, oszt holnapután már visznek is vagy öt évre!... Jobbadán tisztára lecsúszott!... Végre már könyörgésre fogta a dolgot... - Jól van gazember... Most azonnal útnak indítod hozzánk a kilenc disznót... Ha reggel kilencig a tanyánkon lesznek, hát eleresztem a nyakad... Lehet, hogy az Úristen is a javadra írja, hogy egyszer tévedésből valami jót is cselekedtél... * Hajnalban a kilenc zsírtömeg fáradtan, nyögve, méltatlankodva beevickélt a tanyába... Mindenki elképedve nézett... Öreg Szuhay meg akkorát kacagott, hogy még a madzagja is kettészakadt tőle...
SZALAY LÁSZLÓ MIHÁLY BÁCSI
TARTALOM
|
LAST_UPDATED2 |