Magyar írástudók árulása – VII. | Array Nyomtatás Array |
Magyar írástudók árulásai |
2022. február 17. csütörtök, 07:23 |
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló Jóisten országa és/vagy földi pokol Emberélet-minőség vizsgálódásaim p p pp p p Eugéniusz: Magyar írástudók árulása – VII. Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő, jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit p p pp p p Jókai Mór Az augsburgi allgemeine Zeitunghoz.
Már hogy mi itt emberhússal élünk, Hogy a tudatlan nép most kezdi még Hogy tulajdonképpen tótok vagyunk, Hogy hazánk egy nagy sivatag vadon, Hogy a paraszt minálunk rabszolga, Irtál rólunk szép geographiát: Végül még azt is bebizonyitád, Egyszer meg aztán dicsérni kezdtél, p p pp p 1 p p A gyógyszer mellett, vagy helyett mérget adó/keverő patikus p p Megveti az úgymond műveletlen köznépet: nem értik rébuszait p p Piacérzékeny – kiszagolja, hogy itt és most mi jól eladható áru p p Népszerűségét homofób, alpári, obszcén buzizással növelni akaró p p A homoszex apostola/nyilvános pártfogója, de veri a leszbi nejét p p A más nézetűeket proletár egyszerűséggel hazaárulóvá deklaráló p p A szekértábora ballépéseit elhallgató, bagatellizáló, kimagyarázó p p p 2 p p A hivatásos bolond, akinek minden új szava/tette százat csinál p p Író és rendező: például sztahanovistákról szocreál színjátékot p p Ha teheti, más farkával veri a csalánt, más bőrét viszi vásárra p p Olcsó János provokátor a tüntetők élére állva csőcselék-hangadó p p Szellemi kakukkfiókákat telepít az eddig békés családi fészekbe p p A piacon kipellengérezett önkéntes vezércsúfolója, leköpködője p p Nem felkészült és logikus vitatkozó, vagy csak egy öncélú vitázó p p p 3 p p Filantróp: tüntetően adakozgat a feleslegből, majd hálakövetelő p p Lehány, leokád, de mégis te vagy disznó: hiszen hogyan nézel ki! p p Évente talál rá új és legújabb „szent hivatására”: és kezdi elölről p p Ha már ennyi éven át a régi protokollt követte: fut a pénze után p p Címe, rangja, tanszéke kerülne veszélybe: inkább védi a hamist p p Már nincs lelki energiája - a szellemi rabságából öregen kitörni!? p p Ha még/már neki nincs Isten, akkor mindent megenged magának p p p 4 p p Ő a boldogtalanságával tüntető: a Műért nagy „áldozathozó p p Csak „szabad” verset ír, mert ez igen „szubjektíven” megítélhető p p Azért ócsárlod a művedet, hogy ezzel kiprovokáld a feldicsérést p p A népét szellemi kiskorúnak tar(tat)tó: majd ő dönt, mi a jó neki p p A saját fészkébe rondító, a saját hazáját mocskoló idegenszívű p p Már az oviban is családi szennyest buzgón kiteregető gyerek volt p p Azért ölelgeted az „elvbarátod”, hogy az ő gyengéit kipuhatoljad p p p 5 p p Lelki tisztálkodás helyett inkább mindenki mást is bemocskoló p p Ha még meg is fizetik érte, akkor bárkit deheroizál, ledegradál p p A közhely szajkózó, és nem megélt-próbált igazságot prédikáló p p Hiteltelen papoló, a szavainak nincsen szenvedés-aranyfedezete p p Égi lajtorja helyett a szamárlétrán taposva-nyalizva kaptat „fel” p p Apróságon akad fenn: hiúságból bármiből presztízskérdést csinál p p Állítása cáfolhatatlan? Az nem állítás, „csak” szubjektív hitvallás p p p 6 p p A vészhelyzetben jó diktátor volt, majd meg zsarnokká romlik p p Ártatlan civilek, pótolhatatlan műemlékek bombázását elrendelő p p Az első fikázó beszólásra összetöri megismételhetetlen a művét p p A félt, rettegett megalázást megelőzve ő aláz meg, akit csak tud p p A halálosnak mondott betegségben szenvedőt átverő sarlatán p p Otthon a kormányát csak dicséri - idegenben/névtelenül szidja p p Elv és gyakorlat: a gyereknevelésben ökör-következetes szülő p p p 7 p p Hetenként más nevelési elvet követ/elvet: ő kísérletezgető p p Ha megígér valamit, az nem jelent szinte semmit (demagóg) p p Erőszakmentes apa, aki a fiát se képezteti (ott)honvédelemre p p Áldozatos anya: a házimunkától megkímélve elrontott gyerek p p Fiának panaszkodó, apai tekintélyt módszeresen romboló anya p p A gyerekeit elkényeztető/elrontó, rivalizáló ún. vasárnapi apuka p p A jóhiszemű gyermek kiszolgáltatottsága - pedofil visszaélő pap p p p 8 p p A családját/diákjait terrorizáló - amúgy „szelíd” - vegetáriánus p p Nagy felhajtás, sok hűhó semmiért (hegyvajúdás/egérszületés) p p Részigazságokat kikiált, sőt üvöltöz, de az egészet elhallgatja p p A parancs az parancs: még a saját édesanyjára is lövető tiszt p p A susztertól kérdi, hogy pontosan hogyan is fessen ő jó képet p p Fizetett hirdetésben áradozik, ömleng ő magáról és művéről p p Ő csak rád nézve kötelező szabályokat hoz/hozat, ő a kivétel p p x p p pp Ady Endre Köszvény-ország márciusa Március-Isten keresésre Indít ma minden friss szelet: Volt egy ország valaha, régen, Negyvennyolcnak nagy idejében S ez a szép ország elveszett. Az élén jártunk a világnak, Micsoda áldott, nagy tusák, Föltört a hunn szívből a láva, Mi voltunk a világ Japánja Akkor s maga az - Ifjuság. Nép volt az és nem rongyos horda, Az márciusban nem aludt: Sziken nőtt piros csoda-rózsa. Bámult is a vén Európa. Rómák lettek a hunn faluk. Mennyit tudtunk és mennyit mertünk. Bús egek, hát mi lett velünk? Barmok, akik mindent megszoknak, Helótái puhult latroknak: Ezek vagyunk, ezek leszünk. Grófok hű nyája, Köszvény-ország, Pupákok, senkik és vakok, Új ifjaink bódítva állnak, Mária-zsoltárt kornyikálnak S lesik az úri abrakot. Sodomás bölcs, komisz, vén kasznár, Pimasz pap, lelketlen cseléd, Mágnás-úr, zsivány oltja, oltja, Hogy föl ne csapjon nagy-lobogva, A régi március hevét. Bús Hunnia, podagra-nemzet, Kis Köszvény-ország, baj vagyon: Ma március van. Csúzod óvjad, Húzd magadra a takaródat, Szelek járnak víg hajnalon. Kossuth népe, Petőfi népe, Ma március van, ha tudod, Ha nem tudod, óh, meg ne kérdezd Urad, bíród, sorsod, köszvényed: Kegyelmes Franz von Kossuthot.
Budapesti Napló, 1907. március 15.
p p pp A nem javító-segítő, sőt passzívan- aktívan ártó elit
Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal: legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat. Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról, akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb a képessége, a lehetősége, a hatalma stb., hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők, patikusok és orvosok, rendőrök és bírók, tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok, törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.
Mindenki érintve érezheti magát, hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe: ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő, és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak, ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra, nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat, és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba. A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya, a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos, ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl... p.s.: A vers, a képanyag, a könyvajánló stb. nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb. hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól, de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról, az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól, és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...
|
LAST_UPDATED2 |