PÓSA LAJOS
A KIS KAKAS MEG A TÖRÖK CSÁSZÁR.
- Népmese. -
Élt egyszer egy szegény asszony, Semmije se volt, ha mondom! Se kenyere, se garasa, Csak egy kedves kis kakasa.
A kis kakas a szeméten Kipir-kapar, kutat éhen. Addig-addig ott kapargált, Hogy talált egy félkarajczárt. Csupa gyémánt volt a reze... Olyan nagy lett az öröme, Hogy egy hosszut igen szépen Kukurikolt jó kedvében.
Török császár arra ballag, Mint a páva, mint a csillag. S parancsolja neki mingyárt: "Ide azt a félkarajczárt!"
"Hogyne adnám, nem adom én! Kakas is úr a szemetjén! A portámon, itt találtam, Jobb helye lesz ennek nálam!"
Török császár ujra mondja S keményebben parancsolja: "Szót fogadj hát, hé, uradnak, Mert különben becsukatlak. Ide hamar, ilyen-olyan!..." S a lábával nagyot toppan.
A kis kakas bezzeg erre Földre borul esedezve: "Én császárom, én szultánom! Én magamért dehogy bánom! Van egy szegény gazd'asszonykám, Hűségeért annak adnám. Neked elég a te kincsed, Jó szándékom, oh tekintsed!"
Török császár rá se hallgat, Unja azt a sok siralmat, Elrabolja erőszakkal, Lóhalálba haza nyargal És beteszi hamarjába A nagy kincses kamarába.
A kis kakas haragudt már S fölszállott a török császár Keritése tetejére, Kiabálja hevenyébe: "Kukuriku, török császár! Gyémántrabló, itt vagyok már! Kukuriku, koronásom! Add vissza a félkrajczárom!"
Török császár, hogy ne hallja, Trónterembe fut szaladva, Kis kakas meg szegrül-végrül, A kerités tetejérül Fölrepül az ablakába, Nagy fenszóval kiabálja: "Kukuriku, török császár! Gyémántrabló, itt vagyok már! Kukuriku, koronásom! Add vissza a félkrajczárom!"
Török császár lángra lobban, Szolgálóját küldi nyomban: "Eredj, szaladj, te szolgáló, Lakoljon a kiabáló! Vesd bele a kutba rögtön, Hogy nekem itt ne zörögjön!"
A szolgáló meg is fogta, Fogta... fogta... és bedobta. Kis kakas meg lenn a mélyben Nótába kezd ilyenképen: "Szídd fel, begyem, a sok vizet! No, ezért még majd megfizet! Szídd fel, begyem, a sok vizet! No, ezért még majd megfizet!" És a begye szót fogadott, Mint a duda, ugy jóllakott.
Kis kakas csak ujra száll a Török császár ablakába S nagy fenszóval kiabálja: "Kukuriku, török császár! Gyémántrabló, itt vagyok már! Kukuriku koronásom, Add vissza a félkrajczárom!"
Török császár lángra lobban, Szolgálóját küldi nyomban: "Eredj, szaladj, te szolgáló, Lakoljon a kiabáló! Szörnyü halál a fejére! Vesd a tüzes kemenczébe!"
A szolgáló meg is fogta, Fogta... fogta... és bedobta. Kis kakas a kemenczében Nótába kezd ilyenképen: "Begyem, ereszd ki a vizet, Hadd oltsa el ezt a tüzet! Begyem, ereszd ki a vizet, Hadd oltsa el ezt a tüzet!" És a begye szót fogadott, Oltogatott... oltogatott...
Kis kakas csak ujra száll a Török császár ablakába S nagy fenszóval kiabálja: "Kukuriku, török császár! Gyémántrabló, itt vagyok már! Kukuriku, koronásom, Add vissza a félkrajczárom!"
Török császár dühe fortyan, Szolgálóját küldi gyorsan: "Eredj, szaladj, te szolgáló, Lakoljon a kiabáló! Ördög szorult e kakasba, Vesd bele a méhes kasba! Darazsaim csipjék agyon, Ne lármázzék az ablakon!"
A szolgáló meg is fogta, Fogta... fogta... és bedobta. Kakas a méh köpüjében Nótába kezd ilyenképen: "Szídd föl, begyem, a darazsat! Ma valakin lesz daganat! Szídd föl, begyem, a darazsat! Ma valakin lesz daganat!" És a begye szót fogadott, Mint a duda, ugy jóllakott.
Kis kakas csak ujra száll a Török császár ablakába S nagy fenszóval kiabálja: "Kukuriku, török császár! Gyémántrabló, itt vagyok már! Kukuriku, koronásom, Add vissza a félkrajczárom!"
Török császár nagy kinjában Haját tépi haragjában: "Eredj, szaladj, te szolgáló, Lakoljon a kiabáló! Hozd ide a trónterembe, Hadd dugom a kebelembe!"
A szolgáló meg is fogta, Török császár be is dugta. Kis kakas a kebelében Nótába kezd ilyenképen: "Begyem, ereszd ki a darázst, Hadd csípje meg az oldalát! Begyem, ereszd ki a darázst, Hadd csípje meg az oldalát!" És a begye szót fogadott, Török császár óbégatott: "Jajjajjaj, vitézek, Jujjujjuj, vigyétek! Eleven, mint a csík, Szúr, harap, agyoncsíp. Hordja el a kánya A kincses kamrába! Azt a rosz félkrajczárt Hadd vigye, de mingyárt! Jajjajjaj, vitézek! Jujjujjuj, vigyétek!"
A kis kakast be is vitték S egy karszékre leültették. Császár kincses kamarája Tündökölve nevet rája. Tizenhárom nagy hordóban Arany, ezüst, ragyogó van.
Szemfényvesztő, a mit ott lát S ott is elkezd egy szép nótát: "Szídd föl, begyem, ezt a sok pénzt! Gazd'asszonyom majd süt lepényt! Szídd föl, begyem, ezt a sok pénzt! Gazd'asszonyom majd süt lepényt!" És a begye szót fogadott, Mint a duda, úgy jóllakott.
A kis kakas hazamene Arany, ezüst pénzzel tele, Od'adta gazd'asszonyának, Hűséges jó gyámolának. Gazdag asszony lett belőle, Mint a mese szól felőle.
Kakasnak is attól fogva, Tudnivaló, jól megy dolga. Ide tekint, oda tekint, Kukurikul kedve szerint. A császár se bántja többé, Jó embere lett örökké. S keresgélget, kapargálgat, Mind az övé, mit találgat. Ő is ur lett a szemetjén - Igy van ez a maga rendjén.
|