Életminőség-tesztmondatok- 32. |
AMIT CSAK ÁRTHAT MAGÁNAK EGY EMBER | ||
2015. március 31. kedd, 22:17 | ||
N A G Y J E N C I K L O P É D I A EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA
Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.
1.
Komjáthy Jenő
REVICZKY GYULA HALÁLÁRA
- 1889. júl. 12. -
Elköltözél te is, baráti Szellem!
Itt hagytál engem gyűlölt idegenben,
Vágyó szemem már nem talál.
Hiába nézek túli hajlokodba,
Elébem áll mint sötét tilalomfa
A sírszemű, a torz Halál.
Míg halkan s búsan jártál itt közöttünk,
Sokan nem láttak, kevesen szerettünk;
Üzend meg nékem: jobb-e ott?
Van-é ott válasz a kérdőjelekre?
Ünneplik-é, ki itt el volt feledve?
Vajj érez-é s mit érez a halott?
Emlékszel-é, hogy itt alant mi voltál?
Lemondás bajnoka, Eszménynek oltár,
Éneklő koldus volt cimed.
Eszmények, ábrándok csöndes betegje,
Titkos vágyakra és fájó sebekre
Mondottál mélabús rimet.
Te hirdetéd: a költészet betegség, -
És dalos ajkad lázas reszketegség,
A csüggedésnek réme fogta el.
Hit fénye lelkedet bé nem ragyogta,
Kiömlött zok panaszba, sóhajokba
A mélyen érző, hű kebel.
De célod tiszta volt: a szép Igazság,
Húnyó szemekkel láttad még vigasszát
Tört életednek alkonyán.
Engesztelő szép Hír sütött a sírra,
Emléked állni fog, hol meg van írva:
Ki szomorú nem volt, pogány.
Nem lesz a költészet mindig betegség!
Közelg a nap, én érzem fergetegjét,
A lélekifjitó vihart;
Belép az álmok ihletett betegje
A dús, aranynapú, zengő ligetbe,
Miért a bús Reviczky halt.
Bár kór lakott a kétségdúlta mellben,
Bár élte csonka volt, de ép a Szellem,
Ott új, dicsőbb danába kezd.
E szent betegség, boldog vértanúság
Jó példa volt nekünk és nagy tanulság,
Szivünkbe mélyen véstük ezt.
Bár új dalokba kezdtem lelkesedve,
El nem feledlek, eszmék csüggetegje,
Búsabb időknek bús életfele!
Idegenek között a zord világon
Sokáig voltál egymagad, barátom,
Ki nékem dalt és könnyet szentele.
Isten veled, te hű, baráti Szellem!
Emléked élni fog milljó kebelben,
Nemes szived s a mélabús dalok.
Szivünkben élsz, nem is lesz soha véged,
Virágot s könnyet áldozunk tenéked, -
Fölérez erre a dicső halott.
*
Precíz, szakszerű, lojális hivatalnoklét: büszke, mint egy Eichman Pontosan betartott minden utasítást, taktikát, szabályt, és mégsem lőtt gólt? Akkor azonnal abba is hagyja a focizást… Tiszta az udvarod, rendes a házad – csak éppen dögunalomtól bűzlő
*
„Házastársi kötelességhez” a béke kedvéért igyekszel jó képet vágni Mint a meszelt sírok: kívül vakító fehér – belül bomlás és rothadás… Annyira büszke, hogy még az orvosi vizsgálaton sem „panaszkodik” Akkor és úgy akarsz jó lenni, hogy ez rögtön nyilvánvaló is legyen…
*
Te olyan jó gyereke vagy szegény anyukádnak, hogy – látva ragaszkodását - sose hagyod el? Monogám vagy és büszkén hűséges? Szexuális életed maximum, jó esetben is csak páros önkielégítés!
*
A sok döntés, felelősségvállalás terhe elviselhetetlen: diliházba, rendházba, paramilitáris szervezetbe stb. bújik el Elegendő a látszat – képmutatásod a bűn hódolata az erény előtt… Melldöngetően büszke - cinikus nyíltsággal vállalja: ő egy gazember
*
A legnagyobb hazugság az, ha a bűnnel, mint erénnyel tüntetsz! Más tollaival ékeskedik, mintha ő ölte volna meg a hétfejű sárkányt Szüleid mindig is fiút akartak, így téged fiúnak neveltek, s te – aranyos, jó kislányként - nem is lázadtál fel ellene!?
*
Titkos örökbefogatottal tényleg az ő érdekében nem közli az igazat? Hogy ne rontsa el a kedvese kedvét: inkább boldog szeretőt színlel… Ellenpróba, álruhás teszt stb nélkül hiteted el magaddal, hogy nem a pénzedbe szeretett bele szemtelenül fiatal arád!
*
Másokat se „terhel vele”,maga előtt is titkolná: nagyon nagyot hall Nem akarod magad sajnáltatni, inkább erőn felüli lakomát rendezel Nem akar tudomást venni az elburjánzó rákról: ez kegyes öncsalás? Vakon elhiszed, ha fiad egyszer azt mondja: ő nem drogozik…
*
Álmodban tiéd lett a királylány: reggel hiába lógott a bilibe a kezed… Gyereket beszéltek a hasadba, s már magad is gömbölyödni látod? Szüksége van a bűnös világnak egy élő legendára: adja hozzá magát Hízelgőkkel veteti magát körül, s így nem lát(hat)ja, hogy meztelen!
*
A divathullámon lovagló nyáron bundát, télen hálóinget vesz fel… Szívében haraggal, lelkében furdalásokkal, ezért nyugtatóval fekszik így nyugtalanul, álmatlanul alszik, majd tompán, serkentővel ébred Nincs hobbid, magánpassziód – csak olyat csinálsz, amiért fizetnek?
*
Oly egyoldalúan töltöd napjaidat és „fejleszted” magad: nagy fenéken, seggen – törzs, nyak nélkül - egy nagy fej leszel! Vadidegenekben vakon megbízol - barátaidat meg folyton teszteled Előrelátóan gondoskodó másállapotáról: összkomfortos a sírkamra
*
Ügyesen összeköti a kellemetlent a haszontalannal: pl. folyamatosan szőrteleníti a lábát, ami fájó, költséges és káros is Addig eszel, míg a szemed kívánja, ámbár gyomrod utána kihányja! Örömet szerez drága szüleinek: ők választhatnak párt és pályát neki
*
A békesség és a bevétel, és a következő munka kedvéért a rajta szekatúráztató megrendelőnek minden rigolyáját kiszolgáló Egyre több reggeli-esti ital „feledteti”: egyre távolodsz az ideálodtól! Te vagy a feltalált örökmozgó, csak nem veszed észre: körben jársz…
Csak azért neveli fel így a gyerekét, hogy legyen, aki minél előbb a sírba vigye? Edzel a valamikori, nem kizárható jégkorszakra: kihűtöd lakásod, ételed, fürdővized, ágyad és szájad…?
*
Állandóan fokozott harckészültségben van: mintha mindig valami súlyos támadást várna… Senki nem vádol, s te mégis mentegetőzöl, s ezzel tulajdonképpen önmagadat vádolod…
*
Nála járt minap lánykérőben az álruhás királyfi, de előítéletesen ő csak egy hozományvadász csavargót lát benne! Örül, ha a gomba friss, szép, sok és a lehető legolcsóbb: hogy bolond vagy mérges, az már egyáltalán nem érdekes
*
Dafke mindent fordítva csinál: félrevonulva eszik, nyilvánosan WC Külföldiekkel lassan, szótagolva s hangos szóval értetné meg magát Mindent tudni akar, ha mégoly felesleges vagy káros is az rá nézve? Mindent gyűjt, alig selejtez: teljesen kiszorul raktárrá lett lakásából
*
„Természetes viselkedésed” - köpködsz, büfögsz, szellentesz –, szociálisan egyre inkább izolál téged: kirekesztődsz, szeparálódsz… Úgy járhatsz mint mesebeli hírhedt Midász király, akinek – pechjére - tényleg minden kívánsága teljesült…!
*
Az életet játéknak venné, amikor elmegy a kedve: „Nem ér a nevem! Hogy győzzön egy csatában, ezért lemond a háború megnyeréséről? Sokkal inkább vagyok én a királyok kutyája, mint a nomád kóbor kutyák-farkasok királya?
*
Lelki nemesedésed, kísértés-ellenálló képességed elsősorban tested rafinált-kitartó gyötrésétől, sanyargatásától, kínzásától várod Betegségtől bepánikolva legalább tíz orvoshoz is rohan: így – mindenkire hallgatva - tényleg nem csoda, hogy nem gyógyul?
*
A kis fájdalomtól is irtózva még egy gyereket se mer megszülni Egy aranyköpésen él-hal: csak a kísértésnek nem tudok ellenállni… Hirtelen akarsz meggazdagodni, ezért minden vagyonodért lottózol Vaktában lövöldöző mire szembekerül az ellenséggel, már üres a tár
*
Te annyira bíztál Istenben: még a lőport sem tartottad szárazon… Csak egy cseppet töltött a pohárba, csakhogy ez már a legutolsó volt Állig, sőt feje búbjáig páncélban teszi sebezhetetlenné magát, de így viszont érinteni, simogatni, megölelni se nagyon lehet…
*
Ha már elvonult a vihar és égszakadás, három esőkabátot is felvesz Már a lépcsőházban jut eszébe, amit még bent mondani kellett volna Nincs tisztában szavai jelentésével: itt és most bóknak szánt sértés Minden járt utat elhagy, annyira erőlteti: „egyéni” úton „haladjon”
*
Mások szokásait kinevető magáról állít ki gyengeelme-bizonyítványt Ha két legyet ütött egy csapásra, már nagy vadásznak képzeli magát Úgy szid, ócsárol portékát, mintha ő lenne a nemtelen versenytárs! Addig nem értékeli, ami van, csak akkor, mikor már végleg elveszett
*
Egy eszményi nőt szeretnél, alább egy kicsit sem adod - de a részekből összerakosgatva szörny, házisárkány, antinő lesz Évekig vár, időt és pénzt nem kímélve a nagy alkalomra, hogy valami ereklyét szerezz bálványodtól, amit hamarosan a sutba vet
*
Mindent pénzben, piacon kvantifikálva akarsz, próbálsz értékelni, hogy azután könnyen, a közös nevezővel összehasonlíthassad őket? Neki kínos nemet mondani, így sokan élnek vissza a „jóságával”… Ha megharap egy – veszett - kutya, odatartod neki a másik lábad is?
Benned születtem, édesbús, szeszélyes 1920 |
||
LAST_UPDATED2 |