NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.
Eugéniusz példa- és szabálykönyve
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC
Életminőség tesztmondatok jegyzéke –3.
Arany János
A SZEGÉNY JOBBÁGY
Életkép a multból
Széles országúton andalog a jobbágy, Végzi keservesen vármegye robotját. Kavicsos fövénnyel rakta meg szekerét, Annak terhe alatt nyikorog a kerék. Tántorogva ballag a két kajla sőre, Alig tetszik rajta, hogy mozog előre, Méla mind a kettő, mintha gondolkoznék: Hány ízben hozott már és hány ízben hoz még?
Ott ül a szegény pór az első saroglyán, Elkopott ostorát a kezében fogván; Szomorú képére rőt kalapja alá- Hullna, ha négy-öt szál madzag nem tartaná. Néha megszakasztja hosszu hallgatását, Biztatgatja két hű igavonó társát, De azok nem bírnak lépni sebesebben, Talpok a kőúttól ég eleven sebben.
Széles országúton, mint az ég morgása, Hallik a távolban hintó robogása, Csak imént dördült meg messzi földön, és lám, Perc alatt elétűnt, mint a fényes villám. A négy szürke lónak a két kajla sőre Nagykeservesen tud kitérni előle, Pedig félni, félnek; mert az isten-adták Bírnák csak a jármot, mindjár’ elragadnák.
Dölyfös uri kocsis űl a hintó bakján Félkezében cifra ostort suhogtatván; Jobban esik neki, a kényes lelkének, Ha nyakába sujt a két szegény sőrének; Jobban esik neki, ha egyet kiálthat: Földi, a kerékagy siratja a hájat! Kár volt annak árát a csapszéken hagyni, Szegény tengelyedet siralomnak adni.
Föltekint a jobbágy, szomorúan felel: Hej! bíz a háj árát nem kocsma nyelte el, Ami volt körültem, egy kevés zsiradék, Gyors hintóitokra mind felkenegeték. De a hintó népe nem hallotta e szót: Szegény ember! és ez így talán jobb is volt, Máskép ki áll jót, hogy e gyámságos kezek Nyers-nyakasságodért meg nem fenyítenek!
(1847.)
- Nem teregeti ki a családi szennyest, mindent elhallgat
- A családi titkok kiadásából tengeted szánalmas „életed”
- Akár anyádat is eladod egy „jó” poénért
- A világ varázstalanítása: mítoszból megmosolygott dajkamese
- Minden egész széttörött – test és lélek, humán-reál
- Mind egy - világegyetem, de nagyon nem mindegy
- Urakkal egy tálból cseresznyézni, hozzájuk dörgölőzni
- Itt az idő, most vagy soha – egy egyszeri alkalom elpuskázása
- Menj a francba – kapj francia betegséget: szifiliszt, vérbajt
- Ajándék lónak nézegeted és ócsárolod a fogát
- Nem óvakodsz a görögök ajándékától – trójai faló
- Fait accompli – kész helyzet elé állítani
- Ingyencirkusz – az utcán jeleneteket rendezni
- Ha a talentumot elásod, nem őrzöd, de elveszíted
- Aki dudás akar lenni / Pokolra kell annak menni
- A nemzet napszámosai – a pedagógus hivatás kálváriája
- Ha letolod a gatyád, sikerül megnevettetni a nézőket
- A szegény asszony kétfillére – evangéliumi matek
- Szórakozás és szórakoztatóipar – a szétszórt ember
- Kellemes ünnepi lábvizet - az Áldott Karácsonyt! helyett
- Ha netán pofon ütöd a gyereked, feljelent(enek) érte
- Munkahelyen bók – szexuális zaklatásnak veszik
- Meztelenül kiállni állig fegyveresek ellen
- Nekik a Tóra/Talmud, nekünk a kiherélt Evangélium
Arany János
VISSZATEKINTÉS
Én is éltem... vagy nem élet Születésen kezdeni, És egynehány tized évet Jól- rosszúl leküzdeni? Én is éltem... az a sajka Engem is hányt, ringatott, Melyen kiteszi a dajka A csecsemő magzatot.
Első nap is oly borultan Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam, Sírni immár jól tudék; Sohase birám teljébe’ Örömeim poharát; Az ifjuság szép kertébe Vas korláton néztem át.
Félve nyúltam egyszer-máskor Egy rózsát szakasztani: Késő volt - a rázkodáskor Mind lehulltak szirmai. Keresém a boldogságot, Egy nem ismert idegent: Jártam érte a világot - S kerülém ha megjelent.
Vágytam a függetlenségre, Mégis hordám láncomat, Nehogy a küzdés elvégre Súlyosbitsa sorsomat: Mint a vadnak, mely hálóit El ugyan nem tépheti, De magát, míg hánykolódik, Jobban behömpölygeti.
Álmaim is voltak, voltak... Óh, én ifju álmaim! Rég eltüntek, szétfoszoltak, Mint köd a szél szárnyain. Az az ábránd - elenyészett; Az a légvár - füstgomoly; Az a remény, az az érzet, Az a világ - nincs sehol! –
Nem valék erős meghalni, Mikor halnom lehetett: Nem vagyok erős hurcolni E rámszakadt életet. Ki veszi le vállaimról...? De megálljunk, ne, - ne még! Súlyos a teher, de imhol Egy sugár előttem ég.
Szende fényü szép szövetnek, - Mely egyetlen-egy vigasz, - Szerelemnek, szeretetnek Holdvilága! te vagy az. Elkisérsz-e? oh, kisérj el - Nincs az messze - síromig; S fátyolozd be derüs éjjel Aki majd ott álmodik!
(1852.)
- Ne tékozold el bizalmadat – kecskére káposztát…
- Előítéletes gondolkodás – annál rosszabb a tényeknek
- Előítélet, sűrített tapasztalat nélkül életképtelen vagy
- A kultúrpolitika három T-je: tilt, tűr, támogat
- Tiltott, engedett, ajánlott, kötelező: buzulás
- A város, mint rákos daganat a Föld testén
- Gazdaállat vagy, aki bambán eteti az élősködőit
- Radikalizmus: a gyökerénél fogva kitépni a mérges fogat
- A latin, mint tolvajnyelv/potenciális semleges világnyelv
- Idegen szavak használata: okkal, de inkább ok nélkül
- Szeparé, szeparatizmus – elszeparálva – szeparációs félelem
- Étel és élet – eledel, élelem vagy életellenes/veszélyes méreg
- Lelketlenül, kínzásban tenyésztett, tartott állatok húsa
- Mely nyelv merne versenyezni véled?
- Eszperantó világnyelv/anyanyelv - anyanyelven eszperente
- Beszéljünk egy nyelven: lebutított, rongált angol konyhanyelv
- Mesterséges nyelv – a mesterséges nyelvújítás és vadhajtásai
- Nomen est omen: havi vérzés, havi baj – női virágzás
- A nemi érés gyorsítása és a lelki/szociális felnőttség lassítása
- Háború a nemzet ellen – egyke, szingli, kivándoroltatás stb.
- Légy résen, el se bóbiskolj, mert az ördög soha nem alszik
- Ha békét akarsz, készülj a háborúra – fegyverkezési hajsza
- Nem hagyod magad megismerni? Akkor megszeretni sem…!
- Ha leveszed a lelki páncélt, akkor túlságosan sebezhető leszel?
Arany János
EZ AZ ÉLET…
Ez az élet egy tivornya: Inni kell, ha rád jön sorja, Az örömbül, búbánatból, Karcos borbul, kéj-zamatból.
Inni hosszut és körömre, Kedvet búra, bút örömre; Sok megissza vad-őszintén: Egy-kettő vigyázva, mint én.
Kivel egykor én mulattam, Többnyire már pad alatt van: Én, ki a mámort kerűltem, Helyt maradék, hol leűltem.
De, ha végignézek romján: Oly sivár, dúlt e tivornyám! Mért nem ittam úgy, hogy jó-rég Én is a pad alatt volnék?...
(1878. március 23.)
|