A boldog élet ABC – 3. |
Írta: Jenő |
2016. augusztus 29. hétfő, 19:13 |
NAGY JENCIKLOPÉDIA Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ember A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely A teljes emberélet örömforrásai ABC – 3.
POKOL VAGY PARADICSOM
A szent ember egy nap Istennel beszélget. - Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol. Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintsen... A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. A szentnek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: - Amit most láttál az a Pokol volt. Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek: - Én ezt nem értem! - Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten – ez igazából csak 'képesség' kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak...
*
Igényszint emelés és emelkedés - a határ a csillagos ég?
*
Jobb adni mint kapni – de mind a kettő jó (legjobb váltogatva)
*
Megadni a módját – nem összecsapva, elnagyolva, nem csak úgy formálisan letudva, nemcsak hogy túl legyünk rajta…
*
Ideje az imának és a munkának – ora et labora, hogy áldás legyen a szorgoskodáson, ne hiába dolgozz…
*
Ha megálmodod, elképzeled a célt, akkor már adódnak az alkalmas eszközök, ha ez tényleg a te célod…
*
Társakat találni: élet, játék, munka stb. - ami egyedül nem megy, és nem is baj, sőt, hogy így van…
*
Amit szeretsz, abból élsz meg – amiből élsz, azt szívesen teszed, az egy jó vállalkozás, az édes teher válladon…
*
Prevenció Megelőzni sokkal könnyebb a bajokat, mint a bekövetkeztük esetén a bajt csökkenteni, a kárt menteni… (előrelátások és óvintézkedések sora)
*
A csend hangjai Ha kiküszöbölöd a zajokat, és olykor félre tudsz vonulni az áldott magánosságba, akkor hallhatod a belső hangokat (Isten halkan, suttogva súg, sugall)
*
Kiegyensúlyozottság – egyensúlyérzék fejlesztés, így maradsz fenn a kötélen táncolva, így maradsz középen a szakadékok fölött
*
Az élet torta, ha jól csinálod - plusz lehet habos, ami szerencse dolga (bona sors, nihil aluit)
*
Elvetni a magot s várni – jó gazdaként gondozni, és akkor lehet majd szüretelni
*
Aki tiszteli saját és más testi, lelki, szellemi egészségét, de nem minden áron akar élni: becsülete megmentése fontosabb
*
Akinek az élete nyitott könyv, s a ki tud olvasni benne, az sok tanulságos életvezető példabeszédet, bölcsességet talál
*
Aki bort iszik és bort is prédikál, s pipázás közben elmeditál: hogyan vigyázzon jó hírére…
*
Aki legalább hét nyelven beszél, s így minimum hét embert ér: a természet, az állat, a gyerek, a szakma, a gép, a vers nyelvén
*
Aki a saját életét éli és a saját halálát halja - nem epigon, imitátor, dublőr, hasonmás, másodpéldány stb.
*
Aki meglátja magában Isten csodálatos teremtményét, s egy hangszer lesz az Ő kezében, ami nem szobadísz, kalapács stb.
*
Aki felfogja, hogy Ő is egy burokban született csodagyerek, aki a csúcsformáját kifutva éppoly értékes, mint bárki más
*
Aki megérti, hogy például az anyaság is teljes értékű hivatás, amiben őt senki sem pótolhatja, és amihez fel is fog tudni nőni….!
*
Aki felfedezi, hogy nem véletlenül pottyant ide a Földre, csak általa jól elvégezhető feladatai, küldetései várnak rá
*
Akinek annyival fontosabb, hogy tegye a jót mint a látszat, hogy „vén gazember” képet is elvisel magáról akár holtáig is…
*
Aki látja, de nem gyártja a nehézségeket és nem is kerüli meg, nem dugja a fejét a homokba: majd magától úgyis megoldódik?
*
Aki harmonikus arányba, ritmusba rendezi életmenetét, de távol áll tőle a napi kötelességmulasztó „életművészkedés”
*
Aki felveszi a saját keresztjét, mert teher alatt nő a pálma, mi sem lenne szörnyűbb számára, mint léte elviselhetetlen könnyűsége
*
Aki tisztában vele, menyire létszükséglet egy igaz jóbarát, de azzal is, hogy jobb ha inkább nincs, mintha csak hiszi, hogy van (pedig az csak szesztestvér, vagy beépített ügynök stb.)
*
Aki az üdvösségén kívül mindenre, az életáldozatra is kész szeretteiért, hozzátartozóiért, barátaiért, szerelméért, hazájáért
*
Aki nem méricskéli patikamérlegen, hogy ki vétett nagyobbat, nem dohogva vár, de megelőzi felebarátját a bocsánatkérésben
*
Aki keresi azokat a műveket, melyek tükrében magára ismer, ezért katarzist él át, megtisztul, és attól fogva már másként él tovább
*
Aki átmenetileg nyúl szerelmi bánatában a vigaszpohárhoz, mert tudja, hogy hosszútávon a kutyaharapás a szőrivel gyógyul
*
Aki nem akar mindent tudni, mert ez lehetetlen/szükségtelen, csak azt ami neki éppen elég – ami fölösleges, az már káros is!
*
Aki teljes szabadságban hagyja azt, akit igazán szeret, nem láncolja magához, nem kötelezi le, nem zsarolja stb.
*
Aki istenhitén kívül semmihez nem ragaszkodik görcsösen - mindent istent kezébe ad át – ha visszakapja, köszöni s él vele
*
Aki mindenből képes és kész engedni, csak a lényegből nem - aki a lényeget illetően erőteljes, de a módjában viszont szelíd
*
Aki tiszteli szüleit, őseit, a szent nemzeti hagyományokat, hogy hosszú és tartalmas, gazdag életű legyen ezen a Földön
*
Aki tudja, hogy Isten mindig jobban tudja, mi az ő java - de olykor mások is, ha pl. tajt részeg, vagy a szerelemtől vak stb.
*
Aki átlát a szitán, aki nem lesz bőven termő bamba diófa, de mégis inkább elszenved, mint elkövet igazságtalanságot
*
Aki tudja, mikor kell a vésztartalékot is mozgósítani, az utolsó szalmaszálba is kapaszkodni – de az örvényben nem rúgkapál, de kivár…
*
Aki felkapaszkodik a humor magaslataira, hogy onnan eltörüljenek az amúgy óriásnak tűnő gondjai
*
Aki sokfelé szeret nézelődni és szemlélődni, tapasztalni, de csak azért, hogy a legjobb helyet: családi otthonát gazdagítsa
*
Akinek a kevés is elég, mert magáévá tette az igazságot: a természet csekélységet kíván, csak a képzelgés sokat…!
*
Aki nem az - amúgy is káros – lottó ötösről ábrándozik, de meg tudja ragadni a ritka jó alkalmat: három kívánság…
*
Aki inkább marad sebezhető, meglopható, kirabolható, mintsem hogy házából erődítményt, börtönt, bunkert csináljon
*
Aki tiszteli és betartja az ünnep dologtilalmi időszakát, de azt is tudja: a szükség törvényt bont: a betegnek orvos kell
*
Aki az igaza tudatában megtáltosodó, Góliátot verő Dávid, aki nem a nyers erejével, de ésszel és taktikával tud győzni
*
Aki közel mer hajózni a szirénszigethez, hallja is éneküket, de ismerve gyengéjét előrelátóan kikötözteti az árbochoz magát
*
Akinek kölcsönhatásban rend van a lelkében és maga körül, és ez az ő szabadsága által szült rend, ahol otthonosan mozog
*
Aki szélcsendben startra készíti fel hajóját, vár a kedvező szélre s mert tudja, hogy hova akar elérni, be is fogja a feltámadó szelet
*
Aki a szakmájában mindig a legjobbakhoz méri magát, de leginkább magát akarja „legyőzni”, magához képest javulni
*
Aki tudja, hogy a világon és neki, miből van kevés, mivel kell gazdálkodni, mit kell beosztani, megtakarítani
*
Aki megragadja a napot, jól használja s leszakasztja a virágait, nem pazarolja a drága idejét hiábavalóságra - elűzi az időrablóit
*
Aki akar, tud és mer is Élni, de mindig készen áll meghalni is - minden napját úgy veszi mint ajándékot, s mint esetleg utolsót…
*
Aki a napi kenyérérét imádkozik, nem aggódik a holnapért, de előrelátóan nem vágja le az aranytojást tojó tyúkocskáját
*
Aki nem megy nagy dirrel-dúrral, dobbal verebet fogni, aki szinte szobormerev lesz, ha reászáll a boldogság kék madara
*
Aki tudja és számon tartja, mi minden bajt úszott meg, s áldja szerencséjét, istenét, amíg él, hogy ilyen jó dolga van
*
Aki nagyra becsüli a szabadságot, kifizeti az árát: ami a koldusbot, de nem önmagáért vagy önmutogatásért, de, hogy a jót tehesse!
*
Aki nem vak- merősködő élet-hazardőr, de erős hitben mer a vízen járni, a parttól távol hajózni
*
Aki komolyan veszi: egy élete, s egy halála, nem léha vagy frivol, nem szórakozza-játssza el azt, de szeret mulatni és játszani…
*
Aki semmit vagy csak keveset ígér és többet ad, és azt is úgy tudja adni, mintha ő kapna, s ezt így is érzi…
*
Kinek a keze nem disznóláb, aki tudja, hogy mit jelent az adott szó
*
Aki megosztva megsokszorozza örömeit, és aki megosztva csökkenti bánatát, fájdalomérzését stb.
*
Aki mint a részeg és a gyerek, kimondja az igazat, akkor is, ha ezt egyedül ő meri: A királyon nincs ruha!!!
*
Aki mint a jó papok holtig tanul élőktől és holtaktól, a kutyájától, őseitől és gyerekétől, pozitív/negatív példaképeitől
*
Akiben egyszerre van meg a teremtményi alázat és az istengyermekség, a teremtés koronájának büszkesége
*
Aki a hamis pátosztól félve nem menekül az ironizálgatásba, aki a helyén nem fél a nagy szavaktól: eskü, fogadalom, vallomás…
*
Szép Ernő: Ne higgy!
Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló Ne hidd, ne hidd, ami való.
Hazugság, amit a lap ír, Félrebeszél az a papír. Meredt szemekkel aki súg az mind gyalázatos hazug.
Ugratnak, játszanak veled. Nem lehet az! Hogy képzeled? Nem hiheted, ha van hited, Gazember vagy, ha elhiszed.
Ne hidd el, ne hidd el mi gaz, Ordítsd az égre: nem igaz! Szeme közé kacagj neki, Ki a borzasztót hirdeti.
Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad, Mi undort és gyötrelmet ad. A fényképed, meg a tavasz, S az Igazság, az az igaz.
Csak ami szép, jó, mind igaz. Mit álltál, az az igaz. Mi nem divat, mi nem haló. Az, ami örökkévaló.
Csak a kedvesség, az öröm, A pardon, meg a köszönöm, A gyöngédség, a figyelem, Csak az az igaz idelenn.
Csak a segítség, a vigasz, A barátság az az igaz. Csak az a gyémánt szeretet, S a szívekre veretett.
Belénk döfték a kést, ne hidd, Kiszaggathatják beleid, Míg lélegzel és eszmél agyad, A bűnt tagadd, tagadd, tagadd!
Megmarkolom két válladat, Szemembe nézz, ne hagyd magad! Tiszta maradj, maradj szabad, Ne bukj el, meg ne add magad!
Légy tiszta, hős légy, Légy erős, holt részeg légy, légy eszelős, A Földre a felhőkből tekints. Te légy az Isten, hogyha nincs!
1942.
|
LAST_UPDATED2 |