A boldog élet ABC – 1. | Array Nyomtatás Array |
Boldogan élem világomat |
NAGY JENCIKLOPÉDIA ABCD Az emberi életminőség vizsgálatai Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC A földi pokol, vagy a mennyei kor és hely A boldog élet ABC – 1.
Ady Endre
Nem kikapcsolva normális veszélyérzékem, és nem hazardírozva, nem vakmerősködve, Isten segedelmével, jóakaróim bízatására legyőzöm, felnőni nem hagyom a félelmemet és ki merem mondani az igazságot, át merem ugrani a szakadékot, be merem vallani a bűneimet, bocsánatot merek kérni a kisebbtől, merem keresni a megmérettetést, merek lehetetlennek látszó feladatra vállalkozni, merek a lelkemben mélybúvárkodni, merek egy életre hűséget fogadni, merek isteni sugallatra a sötétbe ugrani, merek igazam tudatában túlerővel szembeszállni, merek sok, legalább három gyereket vállalni, merek nagyot gondolni, s rátenni életem, szent ügyért merem kockáztatni életemet…
túl magas a kerítés, a fal, akkor az egyikünk bakot tart, és a másik így fel ill. át tud mászni, s ha kell, akkor a másikat is fel tudja segíteni
mégsem leszek utánzó majom
a nemek, az életkorok, a képességek stb. szerint, de ahol lehet, ott rotáció, cserebere, váltogatás van
de olyan „büszke” sem vagyok, aki semmit nem képes elfogadni
a jobb lator példázata - soha nem késő megtérni, de persze minél előbb, annál jobb, hisz a bűn rövid öröm, s hosszú üröm
azért versengünk, hogy magunkat szárnyaljuk túl
nem kárörvendek, ha vesztek, emelt fővel távozom
megtenni itt azt, amit most a helyesnek látok
Ami nyilvánvaló Ami magától értetődő Amit nem kell magyarázni Amit nem kell bizonyítani Amit nem kell indokolni *
minden tettem megindokolni - épp ellenkezőleg, hisz annyi minden áll jogomban, még a közterületen is, hát még a saját pályámon, otthonomban (és csak rajtam áll, hogy élek-e velük, vagy éppen most nem)
Van, aki betakar, ha elbóbiskolok *
aki ápol, ha betegen ágynak dőlök *
aki meleg vacsorával vár, ha este megjövök * megtaláló vagyok, mert tudom, hogy nekem is milyen jól esne (de ha jutalom is jár érte, miért ne fogadnám el?)
Becsületkassza Az áru elvihető – az árát ott kell hagynom, és ott is hagyom, pedig elvihetném fizetés nélkül is…
* Becsületbíróság Nem ügyvédhez fordulok, nem bíróságra rohangálok, nem csinálok ingyen cirkuszt – ügyem egy civil testületre bízom…
*
Betyárbecsület Nem kötsz „vádalkut”, nem adod ki csínytársad, hogy saját bőröd mentsed… stb.
*
Tudom, hogy mitől döglik a légy - de légyfogó helyett inkább kihessegetem (A szúnyognak viszont nincs kegyelem!)
s ha én teszek valami szívességet, azért nem várok hálát, de örülök neki, s ha hálátlansággal viszonozzák, őket sajnálom…
Nem üvegből van a babám, jól átfoghatom és megszoríthatom a derekát
Igyekszem zsarolhatatlan maradni (nem takargatom viselt dolgaimat, bűneimet)
szeretnék lenni a Földön, de nem kívánom, hogy örökké éljek, örömmel tölt el, hogy van kegyelemdöfés, mert nem akarom túlélni magam/szeretteim…
kopott a gúnyám, de sohasem mocskos a kezem (mármint a szó átvitt értelmében)
rettegem a halált, megvetem a gyáván öngyilkosságba menekülőt - de hit(ves)emért, becsületemért, hazámért stb. kész vagyok akár az életemet is önként áldozni gondba merülök vagy gondolkodóba esem, saját vagy társam jó ötlete kihúz onnan én házam az én váram - megvéd a nemkívánatos elemektől, s csak azt engedem be, akit szívesen látok, s kiutasíthatom a betolakodót, a békétlenkedőt stb.
Ha szirénsziget mellett hajózok el, nem tömöm be fülem, de kikötözöm magam, s felhatalmazom társaimat, hogy atyáskodjanak: kifejezett kérésem ellenére se oldják el köteleimet
a kisebbik rosszat választani - beleegyezek kisujjam levágásába, ha életem így megmarad (ha csak így marad meg)
Áldozathozatal - kidobom a léghajóból, ami le, a mélybe húzza - pl. az autóm, üdülőm stb., hogy emelkedjen *
Detoxikálás Méregtelenítem magam testi és lelki gyakorlatokkal (izzasztókúra, izzadtságos munka, kiadom, kihányom a mérgem, nem mérgesítem fel magam…)
a bátorságpróbákat Pl. fejest merek ugrani a mélyvízbe (s az első siker angyali köröket indít el….)
és készenlétben vagyok, hogy ha a sors nekem teret nyit, akkor tudjak jól élni az eséllyel
az igazat, ezért tudom, hogy mikor hazudnék, s tudom, hogy mikor kell most éppen kegyesen csalnom, S nem leszek őszinteség címén szalonképes szadista…
támadás ér, akkor jogos önvédelmemben fegyvert csinálok kezemből, lábamból, vasvillámból…
feltétlen bízom, de az én dolgom szárazon tartani a puskaport..
tudok magamon, s nem keverek le első felindulásból, méregből egy pofont
*
szelektálom a bajban tesztelődő, s lelepleződő ál-barátaimat, s ezentúl már nem bízom rájuk értékeim, pénzem, titkom stb.
s ha még vagy már nem, akkor meg van, aki tisztába tesz
*
Mikor kedvünk tartja, önfeledten ölelkezünk (nem sebtében, bujkálva)
*
Nemülök le cinkelt lapos hamiskártyásokkal se kis, se nagy pénzre játszani
*
Ha támadás éri, megvédem otthonom és hazám (nem vagyok erőszakmentes birka)
*
A jól végzett munkában kifáradva esik jól az esti pihenés
*
Rágyújtok a pipámra, s a füstben elmerengek, elrévedezek a túlvilágra…
*
Nem felejtek el levegőt venni – friss levegőbe szippantok (szabad levegő – szellőztetés)
*
Figyelek a figyelmeztető testi-lelki jelekre, és az intő jóbaráti szóra
*
Előbb zuhanyozok, majd a megtelt kádban lubickolok, az őselembe merülve elernyedve ellazítok…
*
Barátom kedvéért sem tágítok igaznak vélt meggyőződésemtől
*
Akkor is kitartok álláspontomnál, ha azt most épp senki nem osztja (de azért időnként felülvizsgálom)
*
A leszerepelt politikusoknak macskazenét adok
*
Gyönyörködöm a szép kézírásomban – ez nem macskakaparás, ez a lelkem egyik napi tükre…
*
Szépen, plasztikusan fogalmazok és helyesen írok - úgy, hogy más is elolvashassa
*
Helyesen élek, mert én is a helyemen vagyok
*
Nincsen szemét – mindennek helye van, és minden a helyén van
*
Ott keresek… ahol van, ahova tettem – rend van…
*
A legkisebbnek jár és jut a legfinomabb falat
*
Felülvizsgálom, hogy mit neveltek kisgyerekként belém (a vak megszokásaink rendszeres átvilágítása: olvasás, utazás, ismerkedés stb.)
*
Ha sírok, és sírok, könnyezem, akkor megkönnyebbülök
*
Észrevétlenül belopakodik hátul – lábujjhegyen távozik, hogy ne zavarjon senkit, hogy ne ébressze az alvót..
*
Csak ott vakarja, ahol viszket – és rögtön oda is nyúl
*
Az élősködők ellen védekezek – az egérnek pl. csapdát állítok (vagy dolgos macskát tartok…)
*
Az esőben énekelek, vízálló a bőröm – de ha zuhog, fedett helyre bújok
*
Ügyelek, hogy ami ízlik, az az étel lehetőleg egészséges, testépítő is legyen (miért zárná ez ki egymást? sőt!)
*
Magamat kigúnyolom ha kell, vagy önironizálok, másoknak nem engedem!?
*
Olyan szenvedélyes elvi kérdésben, mint a főbenjáró bűnperben a vádló ügyész és a védő ügyvéd
*
Megbecsülöm, mennyi időm lehet hátra, mire lesz ez nekem még elég, mibe ne kezdjek már bele, mit fejezzek be…
*
Próbálom meghatározni, mit kéne ma még befejezni – és nyugtával dicsérem a napot…
*
Megvizsgáltatom magam a családi orvossal, kikérem/megfogadom a tanácsát
*
A szak- tanácsokat megfogadom, ha előlegezett bizalmam eddig nem rendült meg…
*
Kihegyezem a ceruzám, kiradírozom a helytelen írást (tudok és merek végleg törölni)
*
Utánzom, parodizálom ismerősöm modorosságait, hogy vegyék észre magukat…
*
Kifejezem a tetszésem és a nemtetszésem, nem rejtem véka alá a véleményem…
*
Le- egyszerűsítem a túlkomplikált dolgokat, hogy köz-érthetőek legyenek (de azért nem szimplifikálom)
*
Addig kérlellek, míg rá nem veszlek (de megvárom, míg nem csak a békesség kedvéért…)
*
Kedvesem minden rezdülését észlelem, szívlelem, és menten reagálok rá
*
„Önerőből” – isten által küldött barátok segítségével: kilábalok a tespedésből, átlendülök a holtponton, legyőzöm a tehetetlenségi nyomatékot
*
Amikor dühbe gurulok, előbb elszámolok százig (mint a mesebeli Östör király)
*
Két- értelműen fogalmazok: udvarolok is, meg nem is (figyelem a visszajelzést, kapok-e bátorítást…)
*
Szerelmet vallok - kiszolgáltatom magam, hogy nyíltan kosarat kapjak, s visszautasításban legyen részem…
*
Petőfi Sándor
|
LAST_UPDATED2 |