Az önfenntartó falu |
31. Falu vagy város - 31. Falu vagy város - emberi élet és település |
Az önfenntartó faluBernáth Alex fotóművész felvételei
Elsősorban katolikus családok élnek Visnyeszéplakon, akik a közös lelki életet fontos összetartó erőnek tartják. A vallási ünnepeket és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat, mint a karácsony előtti betlehemezés vagy a farsangi mulatságok megtartják, megőrzik. Minden évben Szent Mihály napján búcsút tartanak. Mivel a faluban nincs templom, egy kápolnát szeretnének építeni. A hozzá tartozó harangláb már elkészült. Az éppen ügyeletes harangozó mindennap megkondítja a faluban őrzött 150 éves harangot. (A haranglábat újjáépítették a Faluház mellé, a kép egy korábbi állapotot mutat.)
Az ide költözött családok elsősorban a régi házakat újították fel hagyományos technikák felhasználásával, természetes anyagokból. Van, akinek döngölt fala van, van aki paticsfalat csinált, és van, aki vályogtéglából építkezett. A falu lakói egymásnak segítve maguk építkeznek, a falakhoz legtöbbször használt vályogtéglákat is saját kezűleg állítják elő.
A falu lakói egy pénz nélküli világot próbálnak megteremteni. Önfenntartásra törekednek, de ez a mai világban maradéktalanul nem valósítható meg. A családok megtermelnek maguknak szinte mindent, amire szükségük van. Mindenkinek van saját zöldségeskertje. A gabonát közösen termelik meg, a faluban megőrlik, majd ki-ki megsüti magának a kenyeret. Mivel vannak olyan dolgok is, amiket nem tudnak előállítani a faluban, valamennyi pénzre is szükségük van. A megtermelt felesleget elcserélik, a falun belül vagy eladják a környéken. Visnyeszéplakról nem jár el senki „valódi” munkahelyre dolgozni, bár néhány fizetett állás van a faluban is, mint a falugondnok vagy a tanítónő.
A 90-es évek óta a falu lakossága megháromszorozódott, elsősorban Budapestről költöztek ide fiatal családok. A hagyományokat követő életformának megfelelően a nagycsaládos létformát választották, így ma örvendetesen sok gyerek van a faluban. Követendőnek a hagyományos falusi értékrendet tartják, ennek a világnak a szellemiségét próbálják átalakítani ma is élhető életmódra.
Energiaszükségletüket részben fedezik megújuló energiákból, de az áramot még hálózatról kapják. Napenergiát használnak vízmelegítésre és például gyümölcsök aszalására. A vastag falú, jól szigetelő vályogházak fűtése gazdaságosan megoldható fatüzeléses kemencével, cserépkályhával. Az ökológiai elvek szerinti víztakarékosság és a szelektív hulladékgyűjtés következtében szinte alig termelődik valódi szemét a településen. A településszerkezet sajátosságai miatt, azaz a szórt épületek miatt a csatornázás vagy közös szennyvíztisztítás nem lehetséges. A keletkező szennyvíz alig tartalmaz kemikáliákat, mivel ügyelnek arra, hogy minél kevesebb vegyszert használjanak a háztartásban. Így a szennyvíztisztítás sok helyen megoldható egymedencés, gyökérzónás tisztítással, ami gyakorlatilag egy kis tó vízinövényekkel, náddal, fűzfákkal.
© Levegő Munkacsoport, Lélegzet c. folyóiratából átvett cikk. |
LAST_UPDATED2 |