EÖTVÖS JÓZSEF VALLOMÁSOK ÉS GONDOLATOK
ÖSSZEGYŰJTÖTTE ÉS SZERKESZTETTE BÉNYEI MIKLÓS
ÉVEK
1831-1871
________________________________________
513
Mint minden arisztokrácia, úgy az ész arisztokráciája is leginkább csak a középosztállyal áll ellentétben. Az észarisztokrácia tisztelettel meghajlik a nép józan esze előtt, s felsőbbségét csak a hozzá közelebb állókkal érezteti; a nép többnyire büszkeséggel nézi ezen arisztokratáit is, mert fényöket s gazdagságukat részben sajátjának tekinti, de azok, kik hozzájok közelebb állnak - az irodalom iparos középrende – nem bocsátják meg soha, hogy a hely, mely őket illetné, mások által foglaltatott el; mintha bizony, ha senki náloknál előbbre nem jutott is volna, s ők az elsők lennének, azért egy lépéssel továbbra mentek volna, mint hová őket saját erejök viszi.
514
Nagyon értelmes emberek néha olyan buták, hogy csak az igazságot keresik, s ha megtalálták azt, még aznap ki kell beszélniök.
515
Egyetlen társadalom sem épülhet fel olyan elv nélkül, melyet általában igaznak fognak fel. A való igazság itt kevésbé fontos, mint az általános meggyőződés.
516
Az óvilágban a főérdek mindig az állam, mellyel szemközt az egyediség érdekei háttérbe szorulnak, s csaknem eltűnnek; ennek szükséges következése, hogy az etikában is, mely az egyesek morális kötelességeit tárgyalja, az államra való tekintet elhatározó befolyással bír.
Még Plató is, minden idealizmusa mellett, az államtudományt mint az etikának részét tárgyalja, s oly morál, mely az egyesre nézve oly kötelességeket állított volna fel, melyek az állam érdekeivel ellentétben vannak, az óvilág fogalmai szerént nem is létezhetett.
Azon összeköttetés, mely az etika s politika között a dolog természete szerént létezik, most sem változott meg. – Lehetetlen, hogy a kötelességek, melyekkel az egyes magának, családjának s barátjainak tartozik, azokkal, melyek őt az államhoz kötik, viszonyban ne álljanak; a különbség tehát, mely az új s régi kor között e részben észlelhető, csak abban áll, hogy miután most a kereszténység által uralkodóvá vált eszmék szerént az egyediség áll első helyen, az egyediség morális jogai- s kötelességeitől kell kiindulni, ha az államról szólunk.
Valamint az óvilágban oly morál, mely az állam érdekeivel ellentétben áll, képtelenségnek tartatott volna; úgy most oly államtan, mely a morállal ellentétben áll, nem egyéb képtelenségnél, mit csak azért nem veszünk észre, mert az óvilág eszméin alapítva meg újabb tudományunkat, még mindig az óvilág felfogásaiban élünk.
Minthogy újabb korunk elfogadta az elvet, hogy az államnak főcélja a többség jólétében keresendő, miután eszerint az egyednek jóléte a fő, el kell fogadni azt is, hogy a politikának legfőbb feladata nem egyéb, mint a morál elveinek alkalmazása az államra; s ebből világos, hogy oly politika, mely céljainak elérésére erkölcstelen eszközökkel él, a politika fő feladatával egyenes ellentétben áll.
517
A politikában minden eszme csak akkor válik naggyá, ha sikerül megvalósítani; különben legfeljebb csak egy szép álom marad.
518
Hol a történelem hajtóműve nincs szétrombolva, a legrövidebb időn belül egy egészséges szervezetnek kell létrejönni.
519
Hol fennáll a szabadság eszméje, csak az az államforma lehet tartós, melyben minden konfliktust az államhatalom akadályoz meg, s ahol az államszervezet célszerű berendezettsége arra hivatott, hogy az államforma megváltoztatása csak a többség akaratával történhessék, s a főváros lázadása ne válhasson az egész állam forradalmává.
520
Csak ha a monarchia iránti érzések új lángra gyúlnak, akkor forrhat össze oly korona, mely egyszer széttörött.
521
Választási törvények
Miután tapasztalásból tudjuk, hogy minden országgyűlési követ sokkal inkább magát és saját érdekeit, mint azokat képviseli, kik által választatott, bizonyos, hogy választási törvények inkább azáltal hatnak, ha a választhatásnak feltételei, mint azáltal, ha választói képesség határoztatik meg. – Ha azt kívánjuk, hogy a törvényhozásban minden érdekek képviselve legyenek, e cél csak úgy érethetnék el, ha a törvény által kimondatnék, hogy a követek egy bizonyos arány szerént bizonyos osztályokból választandók (például ennyi földmívelő, ennyi gyáros, ennyi városi vagy falusi lakó); azáltal, hogy csak a választói jog terjesztetik ki minden osztályra, vagy éppen az általjános szavazat által nem nyerünk semmit. E rendszer mellett - mint ezt is tapasztalásból tudjuk – egyes osztályok túlnyomó befolyást nyernek a törvényhozásnál, mások egészen kizáratnak; és tagadhatatlan, miként a középkor intézvényei - minden hiányaik mellett – éppen ezen szempontból a mieinknél többet értek, amennyiben a képviseleti jogot nem számokhoz, hanem helyiségekhez kötve azt eszközölték, hogy oly érdekek, melyek az egész országban minoritásban voltak, az egyes városban vagy grófságban többségben lévén, a törvényhozásban mégis képviseltettek.
522
Nem a fej, a szív az, mi által tömegeket vezetni lehet. A nép szívesen elismeri vezetőinek észbeli felsőbbségét, sőt, mint tapasztalásból tudjuk, sokszor oly bölcsességet tesz fel rólok, minőt emberi lényben nem találhatunk, de csak addig, míg érzelmeik iránt nem kételkedik. Innen van, hogy népmozgalmaknál észbeli tehetség s tudomány által kitűnő férfiak ritkán jutnak kitűnő álláshoz, s azt még ritkábban tartják meg. – A nagy szerep ily alkalommal nem azoké, kik a legszebb s -nagyszerűebb gondolatokat, hanem azoké, kik a legerősebb érzéseket bírják kimondani.
523
Az állam - ahogyan most szerveződött – minden egyéni szabadság leküzdhetetlen akadályává vált. Ez annak tulajdonítható, hogy Rousseau a zseni könyörtelen logikájával odáig jutott, hogy végülis elfogadta: számunkra az lenne a legjobb, ha visszatérnénk a természet ősállapotába, mivel kétségkívül minden rossz a társadalmi viszonyok hibás szervezetében fekszik, s nem a természetben magában. A szabadság szükségét általánosan érzik; ezt oly formák alatt akarják kielégíteni, melyek mind az egyeduralom megalapításához és megerősítéséhez vezetnek, s melyeknél - hogy a népszuverenitás elvének vágyát kielégíthessék – az egyén szabadságát szem elől tévesztik.
524
Az emberek néha az okosat választják, de csak azután, ha ez elkerülhetetlen szükséggé vált.
525
Haladni csak úgy lehet, ha, míg egyik lábunkkal előre lépünk, a másikat helyén hagyjuk. Ez első törvénye minden haladásnak, mely szintúgy áll, ha nagy államok s egész népek, mintha csak egyes emberek haladását tekintjük.
526
Néha jó, ha az igazság egy ideig elhagyatva áll, annál jobban meglátszik való alakja.
527
Minden forradalomnak, mely eddig lezajlott, csak negatív eredménye volt; csak azzal törődtek, hogy a kivívott győzelem teljes legyen, s az ellenfelet megsemmisítsék. Inkább az ellenség által felállított elvek hibáit, semmint az igazságot keresték. A győzelem után nem az okkal törődtek, mi miatt harcba szálltak, hanem hatalmukra ügyeltek, s mindent megtettek, mit lehetségesnek éreztek.
S tartósan csak az lehetséges, ami igaz, s az alapelvek megsértése a végén megbosszulja azokat, kik azt elkövették. Amilyen mértékkel mértek, ugyanazzal mérnek vissza nektek; és az szomorú egy nép számára, ha ezeket a szavakat fenyegetésnek kell vennie; még szomorúbb akkor, ha - éppen mert nem használják – elvész az igazság mércéje, s a jogról alkotott fogalmak összekeverednek.
528
A zuhanás pillanatában a legpiszkosabb víz is csillogó habban tűnik tovaszáguldani. Ha nyugodtan továbbömlik, megváltozik róla a képünk. A forradalomban részt vett ragyogó jellemekről alkotott ítélet éppen így változik meg.
529
Svájc. Szabadság
Minden országok között a Svájc az egyedüli, melyben az újabb szabadság a középkor institúcióiból természetszerűen fejlődött ki; csak ezen ország az, melynek kifejlődésére a reneszánsszal feléledt óvilági állam-fogalmak soha nagyobb befolyást nem gyakoroltak, s az individuális szabadság eszméje a népszuverenitás eszméje által soha háttérbe nem szoríttatott. – Hasonlítsuk egybe a politikai szabadságnak eredményeit ezen országban, a politikai szabadság eredményeivel más országokban.
530
Korunk veszélyei. Pénzviszonyok.
Miután minden ingatlan birtok egész Európában adósságokkal van terhelve, s pedig annyira, hogy sok esetben a tulajdon nem névszerénti tulajdonosának, hanem hitelezőinek gyümölcsözik, tagadhatatlan, hogy a jelen viszonyok között az állam tökéletes felforgatása sok helyen azon osztályoknak hasznára - legalább pillanatnyi előnyére - válhatnék, kik természetes körülmények között a rendnek legbiztosabb pártolói. S én ebben korunk egyik fő veszélyét látom, melynek kellő méltánylására nem szükséges egyéb, mint hogy azon befolyásra emlékezzünk, melyet az eladósodás a római polgárháborúkra, s általok a köztársaság romlására gyakorolt.
531
Politika – morál
Alanyilag az erény nem egyéb, mint annak teljesítése, mit jónak, azaz mások jogaival és saját kötelességeinkkel megegyezőnek tartunk. Miután eszerént az erény alanyilag csak azon viszonytól függ, melyben tetteink meggyőződéseinkhez állnak, világos az is, hogy sem vallás, sem véleménykülönbség sem helyzet nem lehet, melyben erényesek nem lehetnénk.
Már miután minden jól rendezett államban az tétetik kötelességül, az állíttatik jogszerűnek (das als Recht erkannt wird), mi az állam érdekében fekszik, és az egésznek javát előmozdítja, világos, hogy mindaddig, míg az állam törvényei az egyesek meggyőződéseivel ellentétben nem állnak, a legerényesebb ember - az ti. ki mindég azt teszi, mit jónak tart – egyszersmind a legjobb polgár leend.
Lehetnek esetek, melyekben az emberi s polgári kötelességek látszólag ellenkezésbe jönnek, melyekben a veszélyeztetett állam polgáraitól nemcsak életök, de még meggyőződésük áldozatát is követeli; s sokaknak véleménye szerént a magánélet erényeiről le kell mondanunk, hogy a legfőbb polgári erényhez felemelkedjünk.
E tan, melyhez Hobbes teóriája vezetett, s melyet Machiavelli hirdetett, napjainkban sok pártolót talál, kik azt állítólag a szabadság érdekében követik; én annak teoretikus megvitatását egészen feleslegesnek tartom. Egy bizonyos, s ez azon tény, hogy - tudomásom szerént – még egy állam sem veszett el azért, mert egyes polgárai szerfelett ragaszkodtak a magánemberi erényeikhez, míg ellenben igen sokat sorolhatnék el, melyek az ellenkező okoknak köszönik veszteket: annak tudniillik, hogy állam s közjó nevében a morál elvei lábbal tapodtatván, az egyesek jogérzete folytatott sértések által eltompult, s végre egészen elenyészett.
532
Az egyetlen igazi garancia minden intézményre – a szükségessége. A királyok Isten kegyelméből uralkodnak, a királyság intézményei mégis csak addig maradnak fenn, amíg szükségeltetnek.
533
Miként a világ szervezetében, úgy van az az államoknál is: szükségük van egy taszító és egy vonzó erőre minden egyes részükben, enélkül nincs tagoltság, nincs szervezeti fejlődés. Minden a középpont felé nyomul, s zavar támad, ha a sűrűsödés által minden kiterjedés lehetetlenné válik; ezek nélkül az állam szétesik.
534
Minden most létező nemzet keresztény hitre tért a királyság eszméjéért. Ezen nemzetek pusztulása a dolgok természete szerint éppen a királyságra lesz a legveszélyesebb.
535
Csudálatos, hogy a szabadságot, melyet egymás után majdnem minden nép - méghozzá könnyű harcban – kivívott, sehol sem tudták fenntartani, s az emberek szabadság iránti készületlensége a köztársasági államformát eredményezte. Ha előítéletek nélkül szemléljük a dolgot, akkor teljesen más eredményre jutunk. Láttuk, hogy az, mit a francia forradalom kivívott, nem szabadság, hanem népuralom volt. Megmaradt a régi államforma, a tiers état, s később a sansculotte-ok XIV. Lajos aranyszékében ülve találták magukat; csudálni való, hogy egy olyannyira elfoglalt trón még nyomasztóbbnak tűnik, csudálni való, hogy az az államforma, melyet teljesen a monarchia érdekeinek megfelelően rendeztek be, melyet csak egy monarchikus erő - ahogy tulajdonosait nevezni lehet - irányíthat, a monarchiához kellett, hogy visszavezessen?
S ide nem az emberiségnek a szabadság iránti éretlensége, hanem végülis annak az államformának szükséges következményei vezettek, mely alatt kipróbálták a szabadságot, ami aztán ezt mindég visszavezette a monarchiához.
Abban a pillanatban, amikor a római köztársaság oly helyzetbe jutott, hogy állandóan szükség volt a diktatórikus erőszakra, ott találjuk a diktatúrát s az impériumot. Nem Róma romlottsága, hanem körülményei, melyekkel összeegyeztethetetlen volt a régi államforma s a szabadság, ásták alá a köztársaságot.
536
Politika és tapasztalás
Ha a dolgok természetét tekintjük, úgy látszik, hogy a politika körében csak a tapasztalást kellene követnünk, s mégis a tapasztalás talán sehol nem vétetik kevésbé tekintetbe, mint éppen itt.
A kis Hollandia bizonyos államformák alatt a jólét legmagasabb fokára emelkedett, hasonló formák Svájcban hasonló eredményekhez vezettek, s Amerikában óriási mérvekben ismételtetik szemünk előtt ugyanezen tapasztalás. Anglia helyzetét Franciaországéval összehasonlítva, valamint az előbbinek felsőbbségéről, úgy higgadt gondolkozás által meggyőződünk arról is, hogy Anglia ezen felsőbbségét hasonló institúcióknak köszönheti, melyeknek üdvös eredményeit egyszersmind Németország magas míveltségi foka, Olaszországnak középkori jóléte, egyszóval mindazon országok története mutatja, melyekben azok léteztek; s mégis, ha valamely állam szerkezetének elrendezése jön szóba, nem ezen, a tapasztalás által ajánlott intézvények, hanem Franciaország szolgál mintául.
Az államszerkezet csak azon állvány, melyen egy nemzetnek nagyságát építjük; nem rendes-e, hogy ezen állványnak mindég csak azon formáját halljuk magasztalni, melyen még semmi állandó épület nem építtetett fel?
537
Minden nagyobb eszmének megvoltak vértanúi, s mint egyeseket, úgy egész népeket találunk, melyek így vérzettek el. A küzdőknek vesztét gúny és átok követte sokszor, s az, amit szenvedtek, első pillanatban mint visszaijesztő példa áll azok előtt, kik magasabb feladatnak akarnák szentelni létöket. De ha a történet folyamát tovább követjük, nézetünk megváltozik. Az elnyomó emlékét az utódok átka követi, a vértanú tovább él eszméjével, s a jövő bámulva látja, hogy a győzelmet nem a hóhér, hanem az áldozat vítta ki; mert minden babér elhervad, s minden emlék romba dől, de kinek neve egy eszmével él, afelett az időnek nincsen hatalma.
538
Különös tulajdonsága az embernek, hogy habár mindenki individuális szerencséjét hajszolja, s nincs oly körülmény, melyre nem az egoizmus gyakorolná a legnagyobb befolyást, mégis a legtöbben tetteikre más indítóokokat próbálnak találni, nemcsak, hogy a világot, hanem gyakrabban, hogy önmagukat megcsalják.
Sehol sincs ez több esetben, mint a politikában. Sohasem támadták Epikurosz tételeit jobban, mint Benthaméit; s mégis, tulajdonképp mi a különbség aközött, amit Bentham állít, s aközött, amit ellenei hirdetnek?
Ők az állam boldogságát az egyének tetteinek szabályozójaként állítják fel, de nem bizonyítják be, hogy az állam jóléte a legjobb eszköz az egyének jólétének biztosítására. Bentham ennek bizonyítására törekszik.
Mi itt a különbség? Az a befolyás, melyet az egoizmus cselekedeteinkre gyakorol, nem vitatható, s nem semmisíthető meg. Ha azt akarjuk, hogy ez a természetes hajlam ne legyen veszélyes az államra nézve, akkor két dolog szükséges.
1-ször. Hogy az állam úgy legyen berendezve, hogy az az egyén érdekében álljon, s hogy az egyén jóléte és az állam fennállása között nemcsak legbensőbb kapcsolat legyen, hanem ez a viszony mindenki számára a lehető legvilágosabbá váljon.
2-szor. Hogy az állam mindenki számára oly igazságosan, jól legyen berendezve, hogy fennállása végül az egyén jólétéhez vezessen, s így elérhető (és el is kell érni), hogy az egyén érdekei ne kerüljenek konfliktusba az államéival, s már ne a nép erkölcsi érzéseit ápolják.
S az, ami mindennek alapjául szolgál, mindenekelőtt a vallás. Abban az időben, amikor az abszolutizmus virágkorát élte, s egy osztály büszke volt arra a szolgai viszonyra, melyben a koronával állt, s minden másra megvetéssel nézett le, gyakran mondták: "A vallás szükséges a népnek." Szerintem még szükségesebb azok számára, akik uralkodnak efelett. Minél inkább kiszélesedik az egyén fizikai lehetőségeinek köre, annál szűkebbre kell vonni erkölcsi lehetőségeinek körét; egyébként egy szörnyeteget találunk. Egy abszolút szuverénnek - akár egy egyén, akár egy nép – szüksége van erkölcsre és vallásra, különben uralma alatt megismétlődnek Nero gaztettei.
539
Feltarthatatlanul halad az emberiség azon ösvényen, melyre múltja vezette, s egyeseknek hibái s fondorkodásai e hosszú fejlődésnek szükségét és végeredményeit nem változtathatják meg, de késleltethetik haladását, s pedig semmi által annyira, mint midőn a természetes kifejlődést mesterséges eszközök által siettetni igyekeznek.
540
Az erénynek egyik főtámasza az önbecsülés, s az önbizalom egyik föltétele minden nagy tettnek. Azon érdem, mellyel az arisztokrácia egyes korszakokban bír, csak e két tulajdonban találja magyarázatát.
541
Az emberi ész ellentétekben halad, a társadalmi viszonyok kifejlődései pedig hasonlóak a természetéhez, mely, ha néha pillanatnyi megrázkódásokat tapasztalunk is, mindig csak egy bizonyos rendben s fokonként történhetik. Ebből az következik, hogy, habár az emberi eszmék rögtön változnak, olyannyira, hogy ami előbb egy kor uralkodó eszméjének látszott, annak mindjárt utána éppen ellenkezője állíttatik fel alapelvként, ezen, az eszmék körében történt változás soha nem változtathatja meg rögtön az egész társaságot.
A befolyás, melyet eszmék társadalmi viszonyainkra kétségen kívül gyakorolnak, inkább csak abban áll, hogy általok azon irány határoztatik meg, melyben a kifejlődés, de csak lassan, történni fog; s ki a históriát tanulmányozza, meggyőződik, hogy revolúció (azaz a létező viszonyok tökéletes átalakulása) soha nem történik rövid idő alatt. Az anyagi rendnek felforgatása, mit annak nevezünk, csak vagy egy hosszú fejlési processzusnak végső jelensége, vagy a megindulási pont, melyen a fejlődési processzus kezdődik.
542
Nagy barátja vagyok a statisztikának; nem mintha azt hinném, hogy az csakugyan annyit bizonyít, mint sokan felteszik, hanem azért, mert mióta minden állításnak statisztikai adatokkal való támogatása divattá vált, a hamis tételek felállítása valamivel több nehézséggel jár, s a tudományos paradoxonok alkotói badarságaikat legalább jobb rendszerben adják elő.
543
Korunknak nem legkisebb kalamitásai közé tartozik az úgynevezett zseniális emberek megszaporodása, értve ezen nevezet alatt nem azokat, kik teremtő ésszel s alkotó tehetséggel bírván, arra érdemesek, s kiknek most sem vagyunk bőségében, hanem azon émelygős fajt, mely a zsenialitást feladatául választva, különös öltözetben jár, s hivatását abban keresi, hogy semmi hasznossal nem foglalatoskodik.
544
Felgerjedett időkben az, ki a legfonákabb eszmék mellett szenvedéllyel lép fel, számos követőket találhat, de aki a legvilágosabb igazság védelmében csak nyugodt okokra támaszkodik, bizonyosan elhagyatva marad. Vannak időszakok, hol a józanság is csak a szenvedélyesség alakjában léphet fel.
545
Közönséges állítás, hogy a politikai szabadság, miután az egy bizonyos pontig fejlődött, mindig egyeduralomhoz, s mert ez ott, hol a szabadságot követi, mérsékelt nem lehet, a despotiához vezet. S ezen állítás históriai támaszául az egész óvilág - s főképp Róma - példája hozatik fel. –
Az úgynevezett világfájdalom megragadta nemcsak korunk költőit, de tudományos férfiak is, s így találjuk a históriában a panaszt, hogy az emberiség kerékben forog, mintha a világ kezdetétől egy száraz malomba befogva, csak az volna feladása, hogy az előidézett mozgalom által egyesek lisztjének őrlésére szolgáljon.
Nem szándékom e tétel teoretikus taglalásába bocsátkozni; annyi bizonyos, hogy az, mi annak támogatására az ókor történetéből felhozatik, mást bizonyít.
Az óvilág alapeszméje, mi az államot illeti: az egyediségnek tökéletes alávetése az állam alá. Civilizációjának minden csodái ez eszme létesítésének köszönhetők, s minden haladás s minden visszalépés azon arányban történt, melyben ezen eszme nagyobb vagy kisebb mértékben létesíttetett, azaz azon arányban, melyben az állam nagyobb vagy kisebb hatalmat gyakorolt polgárai felett.
Már miután az állam hatalma akkor legnagyobb s -korlátlanabb, s csak ott használtatik a kellő következetességgel, hol annak gyakorlása egynek adatik által, világos, miként azon tény, hogy az óvilág szabad államai végre despotiára mentek által, csak azt bizonyítja, hogy minden eszme a társaságot, mely felett uralkodott, végre azon formákhoz vezeti, melyek alatt ezen eszme legtökéletesebben létesíthető; miből, ha azt a jelenre alkalmazzuk, csak azon következtetést vonhatjuk, hogy polgárosodásunk, melynek uralkodó eszméje az egyéni szabadság, szintúgy el fogja érni azon formákat, melyek alatt az egyéni szabadság eszméje a legtökéletesebben létesíthető, mint az óvilág polgárosodása végre saját uralkodó eszméjének, azaz az állam korlátlan hatalmának létesítéséhez vezetett.
546
Igen csalatkoznak, kik azt hiszik, hogy a reformáció csak a katolicizmusra is káros hatást gyakorolt volna. Semmi nem erősíti meg inkább a meggyőződést, mellyel az emberek valamely elvhez ragaszkodnak, mintha ennek helyes alkalmazása vitatás tárgyává válik; s maga a reformáció, melyet tulajdonképp csak ily vitatkozásnak tekinthetünk, legvilágosabban bizonyíthatja ezt, miután a történet tanúsága szerint e nagy esemény első eredményként azt idézte elé, hogy nemcsak az egyháztól elszakadók, de a katolikusok is sokkal inkább ragaszkodtak vallásukhoz, mint annak előtte. –
Igen gyengének kell annak lenni, mit ellenzés veszélyeztethet. Miben még életerő van, azt a megtámadás az álomból, melybe a hosszú pihenés alatt szenderült, csak erejének érzetére ébreszti fel.
547
Mint némelyek, hogy szobájok üresnek ne látszassék, bútoraikat a legnagyobb rendetlenségben állítják fel, úgy járnak el napjainkban sokan eszméikkel; s ismertem akárhányat, kikről senki sem mondotta volna, hogy eszök van, a az kificamodása által nem vonta volna magára a közfigyelmet. – Nem undorodom semmitől inkább, mint az ily emberektől, s a korlátolt elmék zseniális rendetlensége körülbelül úgy hat reám, mint azon angol kertek, milyenekké sokan kis telkeiket átalakítják, mintha arra, hogy apró birtokuk pompás parkká váljék, nem kívántatnék egyéb, minthogy az utak a lehetőségig tekervényesek legyenek.
548
Bármennyire bámulják sokan a diplomácia finom fogásait s a politikai ügyességet, annyi bizonyos, hogy egy oly eset ellenében, midőn az állam veszélyes pillanatokban megmentését államférfiai ügyességének köszönheté, tízet hozhatunk fel, midőn az ily mesterségek az államokat nehézségekbe, sőt veszélyekbe ejtették.
549
Nem ártana, ha midőn nagy urak népszerű magaviselete annyira magasztaltatik, néha Clodius emléke eleveníttetnék fel, ki, hogy patrícius létére tribunusnak választassék, magát plebejus által adoptáltatta.
550
Mi más a szabad sajtó, mint szabad oktatási jog.
|