Szöveg Bodnár Zalán
Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Kiss László: Elfeledett főszereplők – Életrajzok és történetek a magyar futball 120 évéből
Kiadó: Aposztróf Kiadó, 2019
Formátum: ragasztott, puhafedeles, 238 oldal
Ára: 2900 forint
Osztályzat: •••••
Számtalan szempont vagy keresztmetszet mentén megírták már a futball – és azon belül a magyar labdarúgás – történetét, de Kiss László meg tudott lepni minket: olyan honi futballisták életútját bányászta elő és tárta fel, akik nagy vagy éppen különleges szerepet játszottak futballtörténelmünkben, mégsem tartja őket igazán számon sem az írásbeli, sem a szóbeli kánon. Vagy nem tudtunk tetteikről, vagy megfeledkeztünk azokról.
Nemcsak a „mezei” focikedvelők, szurkolók, hobbiból érdeklődők, de bizony mi, sportújságírók, szakírók is, holott minden napunk a futball bűvkörében telik. Kinek jut eszébe azon elgondolkodni, hogy ki lehetett az első magyar bajnokcsapat, a BTC kapusa, és mit lehet róla tudni azon túl, ami fellelhető a lexikonokban?!
És lám: Bádonyi Gyula – aki a válogatott első mérkőzésén is őrizte a kaput – három évtizeddel a történelmi bajnokság után – a nagy gazdasági válság idején valódi hőstettet vitt véghez: elfogott egy rendőrök elől menekülő postarablót.
Vagy elgondolkodtak vajon azon, ki lehetett az az úttörő elme – „az első footballsztár” –, Ray Ferenc, akinek nem kevesebbet köszönhetünk, mint az első labdát? Svájci tanulmányait követően tért haza egy fűzős bőrlabdával, és ezzel új irányt jelölt ki a magyar sporttörténelemben. Az ő életútja és a magyar labdarúgásban a labdaimporton túli szerepe is megelevenedik a könyv lapjain. Csakúgy, mint Ordódy Béláé, a hőskor legjobb középfedezetéé, aki aztán hokikapusnak állt, olimpiára is eljutott, sőt: máig ő a játékok történetének legidősebb jégkorongozója.
Vagy „Domáé”, Nehadoma (Nemes) Józsefé, akinek páratlan mutatója van a válogatottban: egy mérkőzés, három gól. A görögök elleni 1938-as mesterhármasa azonban nem volt elég ahhoz, hogy bekerüljön a franciaországi világbajnokságra utazó keretbe – mégis olyan nagy hatású játékos volt, hogy Puskás Ferenc őt tekintette példaképének. Vagy Patkoló Rezsőé, aki nem akármilyen kalandok után húzhatta fel kétszer a magyar címeres mezt, majd lett háromszoros lengyel válogatott.
Ilyen és ehhez hasonló, hat-tíz oldalas miniportrékból áll a kötet. Összesen huszonnyolcból. Az olvasó szinte sajnálja, hogy Kiss – akinek érdemei elvitathatatlanok a kimagasló kutatómunkáért – nem ragadja meg azt a kínálkozó lehetőséget, hogy még regényesebben, még színesebben mesélje el ezeket a nem mindennapi életutakat, hanem megelégszik a sportkrónikák hagyományos stílusával – amelyet viszont biztos kézzel, egységesen jelenített meg.
Kalapot kell tehát emelnünk a szerzőelőtt mindenekelőtt az eredeti ötlet, de hasonlóan a megvalósítás nagyszerűsége miatt is, mint ahogy jár az elismerés az Aposztróf Kiadónak is, amely elvállalta a megjelentetését egy ilyen kevésbé populista témát feldolgozó műnek. Ahogy a kötet előszavában Dénes Tamás fogalmaz: „Kiss László könyve […] a legjobb fajtából való, írhatnám mély meggyőződéssel, s talán még Lucifer sem vágná rá, persze, hogy a legjobb, mert ilyet még nem írtak. Ez a könyv ugyanis »abszolút értékben« is a legjobbak közé tartozik a magyar labdarúgás történetéről szóló könyvek arzenáljában.”
A LEGJOBB SZÖVEGEK
Patkoló Rezső: „Amióta a Gammában vagyok, öt kilót adtam le. Sok ez így nekem, mert így alig vagyok hatvan kiló. Kérdésünkre, hogy mi okozta a súlyveszteséget, a balszélső ezt válaszolta: – Amikor az UTSE-ben játszottam, azt sem tudtam, mi az edzés. Vasárnaponként lejátszottuk a mérkőzést, és aztán a következő vasárnapig nem rúgtam labdába […] Ma már megszoktam az erős edzéseket, érzem, hogy megerősödtem, gyorsabb lettem. A vezetőség hízókúrára fogott. Király Imre mesternél, a csapat gyúrójánál étkezem. Két hét alatt két kilót híztam – igaz, Király mester négy kilót…”
Jeszmás József, a híres futballista, aki néhány évvel ezelőtt még Magyarország egyik legkiválóbb középcsatára volt, néhány társával éjjel két óra körül erősen ittas állapotban hazafelé tartott Pesterzsébetről Csepelre. Útközben hangoskodtak, a szembejövő járókelőket inzultálták, mígnem egy rendőrjárőr, név szerint Gedényi István főtörzsőrmester igazoltatni akarta őket. Jeszmás nem tett eleget a felszólításnak, sőt ököllel többször megütötte a rendőrt, majd miután az a földre került, megrúgta, és társaival együtt futásnak eredt. A rendőr utánuk futott, beérte őket, és fegyverrel próbálta Jeszmást megadásra bírni – ő azonban újra támadásba lendült. Megütötte a rendőrt, aki már használta a fegyverét […] A volt válogatott futballista halálos
sebet kapott.”
KISS LÁSZLÓ (Tatabánya, 1975. december 27.) Szociológus, társadalomtörténész, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos munkatársa. Az ELTE-n szerzett szociológusi diplomát, majd szociológiai PhD-fokozatot. Tudományos kutatási területe a 20. századi magyar társadalomtörténet és a prozopográfia. Sportstatisztikával, sporttörténettel is foglalkozik, ezen belül elsődleges érdeklődési területe a magyar futballtörténet. Öt éve a Futball és történet című blog (futballtortenet.blog.hu) szerkesztője és szerzője.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júniusi lapszámában.)