Így pusztult el az első futballakadémia |
A MAGYAR FOCI - táltosparipa vagy állatorvosi ló |
2015. máj. 5. 8:32 - írta CsillagPeter
Magyarország első utánpótlás-kollégiuma működött Pacsán, az egykor ifjú tehetségektől nyüzsgő épület négy éve lakatlan kísértetkastély. Helyszíni rip Megjelent a Hajrá, foci! legfrissebb száma, benne a pacsai futballiskola történetével!
„Nem egy pacsalábon forgó palota” – írta a Pacsai Labdarúgó Sportkollégium funkcióra tervezett, egyszerű, de rendezett épületéről Pietsch Tibor, a Nemzeti Sport főmunkatársa 2007 januárjában. Sajnos tévedett. Az 1650 lelkes zalai település híres fociiskolája nyolc éve még a környék futballjának virágzó fellegvára volt. Azóta azonban valóban kirúgták alóla a pacsalábat, immár szomorú kísértetkastély, rongyosra tépett magyar zászlót szaggat a szél a lakatlan épület előtt. Éles a kontraszt a kőkorlátos bejárat elé telepedett vidám fiúsereg 1980-as fényképe és a lépcsősor, terasz mai elárvult látványa között.
Magyarország legelső futballakadémiája 1975-ben nyitotta meg a kapuit (bár akkor még nem használták a fellengzős akadémia szót, mertek egyszerűen sportkollégiumot mondani), és 2011-ben zárta be. Az ötletet a hetvenes években részben az AC Milan utánpótlás-nevelő bázisa és a Labdarúgás folyóiratban a Milanellóról megjelent cikk adta, részben pedig a közeli nagyváros, Zalaegerszeg megerősödése, a ZTE 1973-as feljutása az NB I-be.
„Származási felmérést végeztünk a ZTE-nél, és kiderült, hogy a csodát végrehajtó csapat zöme falusi – írta Gyurkó Kálmán, a pacsai modell egyik szülőatyja a 25. évfordulóra kiadott füzetben. – Figyelmünk tehát a falvak felé irányult, mert rájöttünk, ott van a gyémántbánya. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy csak együtt tartással lehet iskolarendszerű labdarúgó oktatásban részesíteni a tehetséges falusi gyerekeket.”
Ott aztán a kollégiumi élet minden szépségéből és nehézségéből kijutott nekik. Ha hó volt, ha fagy, sokszor már reggel 6 órakor indult a félórás futóedzés az épületet övező kertben, a tisztálkodás, rendrakás, takarítás után a szomszédos általános iskolában várta a fiúkat a reggeli. A tanórák végeztével délután kettőtől négy óráig kötelező „tanulószoba” következett, majd a nap csúcspontja, a futballedzés. Némi szabadfoglalkozás (szabad foci) után pedig vacsora, készülődés a lefekvésre, és 21 óra 30 perckor takarodó.
„Főként szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket gyűjtött össze a kollégium, olyanokat, akik imádtak focizni, függetlenül attól, hogy az IQ-szintjük mekkora – mondja az egykori vezetőedző és kollégiumvezető, Tóth Attila, aki ma matematika és testnevelés szakos tanárként, valamint a Zala megyei III. osztályban szereplő Pacsai Haladás felnőtt- és utánpótlásedzőjeként tevékenykedik. – Sok volt itt az elvált szülők gyermeke. Ők a válás után jellemzően az anyukához kerültek, ám mivel a külön élő apuka szerette a focit, megfelelő kompromisszumnak látszott Pacsára küldeni őket. Mi pedig apjuk helyett apjuk voltunk.” Az 1964-ben született edző valamikor maga is a kollégium futballpályáját taposta, apja halála után, félárván került 1977-ben a harmadik évfolyammal a kollégiumba. Itt jegyezzük meg, hogy a három korosztályt, az ötödik-hatodikost, a hetedikest és a nyolcadikost képző iskola háromszor adott országos úttörő – vagy később diákolimpiai – aranyérmes csapatot, 1976-ban, 1977-ben és 1979-ben.
Az első töréspontot az 1991-es év jelentette, amikor megszűnt a közvetlen együttműködés a ZTE-vel, és idővel nehezítette a kiválasztást az is, hogy a falusi iskolák a fejkvóta miatt nemhogy nem szívesen engedték el, de időnként szinte bújtatták ügyesebb gyerekeiket a pacsai megfigyelők elől. Nem tett jót a szikkadó magyar futballtalajból gombamód kibújó akadémiák konkurenciája sem, a szakmai fejlesztésekre nem jutott forrás, és az utolsó időkben már a futballiskola önkormányzati fenntartása is gondot okozott. Végül 15 millió forint hiányzott a túléléshez, és bár az országis hírű, ám korszerűtlené vált játékosnevelde bennfentesek szerint menthetetlen volt, vonzerejéről sokat elárul, hogy Tóth Attilát még két évvel a bezárás után is keresték telefonon. Jelentkeztek az új diákok...
A magyar válogatottban viselt meggypiros meze ma is kint van a pacsai általános iskola vitrinjében, a zalai városka híres futballkollégiumából tizenöten értek NB I-be, közülük ő vitte a legtöbbre. Herczeg Miklós, az 1974-es születésű csatár később a Győr, a Sopron, az Újpest, a Budapest Honvéd és a Pápa csapatában is játszott, tizenkétszer szerepelt a válogatottban.
Aki járt Tóth Attila pacsai dolgozószobájában, tudja, az egykori kollégiumvezető szakmáját a megszállott szorgalmával, alázatával és kitartásával űzi, polcain szakkönyvek, DVD-k, sőt videokazetták garmadája sorakozik. Elméleti és gyakorlati munkásságát a 2007-ben kiadott, „Az alapfogalmaktól a mérkőzésekig” című, 300 oldalas könyvébe sűrítette, a törzsanyagot magvas gondolatok, idézetek színesitik – ezekből válogattam néhányat.
|
LAST_UPDATED2 |