NAGY JENCIKLOPÉDIA – III. Nyomtatás
A. Nagy Életenciklopédia
2014. szeptember 05. péntek, 18:57

demon

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Életminőségünk őrzése, javítása és rontása

 

ABCD

 

NAGY JENCIKLOPÉDIA – NAT XXI. – III.

user_8456735_1154878884202_box

Szelíden, mint a szél

Szőkén szelíden, mint a szél
Feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg-nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben
cirógatott minden levél.

Szőkén szelíden, mint a szél
minden levéllel paroláztam,
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
-fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.

Szőkén szelíden, mint a szél
nem erőszak és akarat által
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.

Szőkén szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet-égjen hevesebben,
ostort ráztam vetésekben.

-így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad , belémköt, hogyha lebben
a létet magam ellen szítom én.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott-azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítettem
és szálltam én sebezhetetlen:
-fényt tükrözök csak, sár nem ér.

Szőkén, szelíden , mint szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam
attól leszek elpusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.


Váci Mihály

 

*

 

KORUNK EMBERE/ÁLLATORVOSI LOVA

 

Aki a szart aranynak nevezi: a gödörben berendezkedik

Aki sok aranyból könnyedén még több szart csinál

Akinek világjárása kimerül a katasztrófaturizmusban

Aki hol gyáva nyúl, hol meg vakmerő, mint a vak ló

Aki részegen vesz fel hitelt, de józanul szerelmes

Aki nyárspolgárságát különcködéssel kompenzálja

Aki drága patkányméreggel táplálja, hizlalja magát

Aki a gyerek kegyetlenségére épít, s belőlük képez katonát

Aki a gyerekei közé veti a viszály magvát, hogy uralkodhasson

Aki a gyermekszülés után már főként, vagy kizárólag: anya

Aki a hatalmát megtartaná, de a felelősséget megosztaná

Aki a hátországból küld rohamra, a biztos halálba mást

Aki a házassággal sorvadni hagyja minden egyéb kapcsolatait

Aki a húsevőt legyilkosozza - saját gyerekeinek ízlésdiktátora

Aki a jó borának semmilyen vagy csak rossz cégért készít

Aki a jó és a rossz harcában az örök semleges akar maradni

Aki a jóért a világvégére is elmegy, a rosszat házhoz hívja

Aki a jót saját érdemének, a rosszat sorsának tudja be

Aki a kákán is csomót keres, az élő fába is beleköt

Aki a kapcsolatukat féltve, nem mond ki életmentő igazságot

Aki a kecskére bízza a káposztát, pedofílra a gyerekét

Aki a kiadás-bevétel nyilvántartásával tart/dob kapcsolatot

Aki a kicsire nem ad, a nagy meg nem számít: gaz-igaz

Aki a király bolondja privilégiumait féltékenyen őrzi

Aki a kis tüzet még nem oltja, a nagyot már nem tudja

Aki a könnyebb ellenállás irányában apróra váltja talentumát

Aki a könyvből lesve, puskázva udvarol, bókol és csókol

Aki a laikusok véleménye után fut - aki mérvadókéra sem ad

Aki a legbiztosabb módon szeretné a legnagyobb hasznot?

Aki a legelsőként a legnagyobbat rúgja a döglött oroszlánba

Aki a leginkább a zavarosban szeretne halászni - zavart kelt

Aki a leginkább hátulról, vagy övön alul szeret ütni…

Aki a legjobban érti, legkevésbé élvezi a zenét, a humort stb.

Aki a legősibb mesterséget űzi - ő ettől nem lesz kevesebb?

Aki a levert magas léc után játszi könnyen átléphetőre teszi

Aki a mamahotelban vészeli át a legszebb „felnőtt” éveit

Aki a más szemében a szálkát is, magáéban a gerendát se

Aki a másik ember legsötétebb oldalára építi szélhámosságát

Aki a másik ember gyengéinek jó ismeretét kamatoztatja

Aki a másikra - „a békesség kedvéért” - ráhagyja hülyeségét

Aki a megalkuvást ésszerű kompromisszumnak álcázza

Aki a megmérettetéseknél könnyűnek találtatik

Aki a megrendeléstől függően hol pandúr, hol betyár

Aki a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget

Aki a Mestert mindenhova követi- az örök kárhozatba is

Aki a mindennapok bliccelős csatáiban őrlődik és kopik el

Aki a mocskos pohárba önt újból tiszta vizet, és nem érti…

Aki a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiönti

Aki a nem szabadidős önmagával nem vállal azonosságot

Aki a nyájemberségtől taszítva a különcködésnél köt ki

Aki a nyelvi korlátai miatt nem tudja elmondani, mi bántja

Aki a nyílt vízen építené át a hajóját

Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is várja a bosszúalkalmat

Aki a rendelt keskeny ösvény helyett: széles úton a szakadékba

Aki a romokban csak pusztulást, s nem az új ház esélyét látja

Aki a rongáláson keresztül fejezi ki, vezeti le dühét: vandál

Aki a rossz alapra épített házat próbálja toldozni, foltozni…

Aki a rossz híreket várja, gyártja és rémhíreket kéjjel terjeszt

Aki a rozzantnak látszó gebébe nem lát bele táltosparipát

Aki a rövid karját-kardját nem meri megtoldani egy lépéssel

Aki a sikert a magáénak tartja, a kudarcot rád hárítja

Aki a sok és felesleges ugatásával el is árulja, hogy nem harap

Aki a sosemvolt múltban, vagy a képzelt jövőben „él’

Aki a süllyedő hajóról gyereke előtt kincsesládát ment

Aki a szabályokat nem ismerve él a költői szabadsággal

Aki a szájából segget csinál

Aki a szakmai féltékenysége miatt nem forgatja talentumát

Aki a szálkát látja a másik, a gerendát nem a saját szemében

Aki a szenvedélybetegségére büszke munkaalkoholista

Aki a szenvedés aranyfedezete nélkül forgalmazza pénzét

Aki a szópárbajban érv helyett személyeskedik, övön alul üt

Aki a szükségállapotban hasznosat utána is életben tartja

Aki a szükséges lépéseket elmulasztva a kegyelem hazardőre

Aki a szülei szavát szentírásnak veszi, majd hülyeségnek

Aki a szülői felelősségtől menekülve sterilizáltatja magát

Aki a társa gyengéit lesi, s azt karikírozva felnagyítja

Aki a társával egymást frigiddé, illetve impotenssé teszik

Aki a tautológiát „állít”- vagy a bizonyítandóval bizonyít

Aki a tékozló fiú: kifenegyerekeskedve magát hazatér apucihoz

Aki a teljességre vágyik: egyszerre akar férfi és nő is lenni

Aki a tengert szeretné látni - a pocsolyában nem gyönyörködik

Aki a ténykérdéseken hosszasan vitatkozik

Aki a Teremtőt átkozza halandóságáért, de utána unatkozik

Aki a tévéből tudja meg, hogy milyen idő van lakóhelyén

Aki a tisztító bűnvallás helyett ön-szerecsenmosdató

Aki a topmodell trükk-képéhez hasonlítgatja asszonykáját

Aki a tökéletes társra vár, s nem tudja szeretni a kis hibákat

Aki a tudóstól várja, hogy meghatározza az ő élete értelmét

Aki a turisztikai hivatal reklámfilmjeiből ismeri az országot

Aki a tűzzel játszik vagy tüzet gyújt, hogy majd vitézkedhessen

Aki a válságaiban sosem látja a jobb folytatás esélyét

Aki a válságban nem látja az előző állapotnál jobb kiutat

Aki a veszett róka szelídségét a földi paradicsom jelének veszi

Aki a vészkor elmúltával is fenntartaná a szükségállapotot

Aki a zanzákból véli ismerni a Regényt, dugásból a Nőt

Aki addig evez Élete tengerén, míg ki nem köt a Bánat szigetén

Aki addig hajszolta-halmozta élvezeteit: belecsömörlött

Aki addig Jézus barátja, amíg le nem fogják, el nem ítélik

Aki addig keresi a halhatatlanság titkát, míg lepereg élete

Aki addig kíméli és menti magát: újszerű állapotban rohad

Aki addig nem segít, amíg a másik nem tér át az ő hitére

Aki addig nem vall színt, míg nem tudni, ki lesz a győztes

Aki addig piszkálódik, kötekedik, míg ki nem húzza a gyufát

Aki addig söpri a szőnyeg alá a szemetet, míg elbukik

Aki addig várja anyasága ideális feltételei alakulását, míg késő

Aki addig-addig válogat, míg hoppon marad

Aki ágyúval lő a verébre - romba dönt még néhány lakóházat is

Aki ágyúval lő a verébre, s vele elpusztítja az öreg diófát is

Aki ahova lép, ott fű többet nem terem

Aki ahova lép, ott fű többet nem terem - az írmag is kipusztul

Aki ajtófélfa ember - sehol sincs se bent, se kint - küszöbön

Aki akkor sem eszik húst, ha ez megmenthetné házasságát

Aki aktív: minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincs

Aki alacsony tűrésküszöbű: egy légy kihozza béketűréséből

Aki alattomban él az erejével, ártani-rontani ő is tud…

Aki áldozatból tettestárs lesz, mert szégyenérzetből falaz

Aki állva hal meg: rangon alulinak találva lehajolni az eperért

Aki amíg rosszul van, mindent megfogad - de hamar felejti…

Aki amikor szülhetne, még nem akar, amikor akar, már…

Aki ámul és bámul, mint Csipike: nélküle is működik az erdő…

Aki anyja szoknyája mögé bújik, ha legény kell a gátra

Aki annyira a földöz ragad: nem látja Ikarosz szárnyalását

Aki annyira bízik anyjában, hogy ő választhat neki párt

Aki annyira bolond: nem az örökkévalóságra rendezkedik be

Aki annyira gyáva, hogy se hazája, se otthona

Aki annyira gyűlöli ex-szerelmét: még az ördöggel is összefog

Aki annyira imádja magát: nekiáll a lelki klón gyártásnak

Aki annyira nem karakteres, hogy még elrettentő példa se lesz

Aki annyira önellátó, hogy önmaga bírája és dicsérője

Aki annyira szemérmes koldus, hogy titokban éhen hal

Aki annyira szeretné magát megmutatni: exhibicionista

Aki annyira tiszteli az anyját: őt sohasem előzheti meg társa

Aki annyira titokban áll ellen: megtévesztésből karriert csinál

Aki annyira törvénytisztelő, hogy szombaton nem gyógyít

Aki annyira zsugori, hogy még magát is sanyargatja

Aki annyit és addig issza kedvenc kakaóját, míg látni se bírja

Aki arra bazíroz, hogy kilakoltatásod után olcsóbb lesz a házad

Aki arra büszke, amit a szerencsének köszönhet

Aki árulásért cserébe kér mentességet, büntetlenséget…

Aki ásításával és cinizmusával demoralizálja a fiúkat

Aki átlép az összeesetten, nem veszi el ő a mentősök munkáját

Aki az a leggyengébb szem, ahol elszakad a lánc

Aki az állomásfőnöktől kér cigit, a bakternak köszöni a tüzet

Aki az általa egyoldalúan képzelt életekből összemazsolázna..

Aki az amúgy is nehéz kezdetet folyton csak halogatja

Aki az egész emberiséged megveti, s legvégén legfőként magát

Aki az Égre köpköd, s az visszahull az arcába

Aki az egyik szavával agyonüti a másikat

Aki az egyszeri kegyelmi ajándékra jogot akar formálni

Aki az élelmét megtermelő paraszt nevét sértésként használja

Aki az eleve elrendelést önfelmentő fatalizmusnak tartja

Aki az ellenségtől kér tanácsot: milyen taktikát kövessen?

Aki az első nagy bűnt már jóvátehetetlennek érez - neki annyi

Aki az emberiség barátja, de hidegen hagyja szenvedő hitvese

Aki az ételével mérgezi magát, fogaival ássa ki a sírját

Aki az imát elhadarja, de az étkezésből rítust csinál

Aki az irgalmatlanul előadott igazsággal szűkíti baráti körét

Aki az irgalom nélküli  „igazsággal” barátokat veszít

Aki az orránál alig lát tovább

Aki az öngőgjében fuldokol - nincs benne teremtményi alázat

Aki az öregeket csak illemből hallgatja - egyik fülén be…

Aki az örömrontásban és ünneprontásban a leleményes

Aki az ünnep közeledtével csak annak megúszására gondol

Aki azért mozgalmárkodik, mert nem szeret hazamenni

Aki azért szül gyereket, hogy az eltartsa/hamar sírba vigye

Aki azért tetteti magát butának, hogy legyen, aki elveszi

Aki azt a csónakot fúrja ki, amin ő maga is evez, utazik

Aki azt a hajót süllyeszti el, amin ő is utazik

Aki azt a sebet tépi fel és mélyíti, ami még be sem hegedt

Aki azt a titkot is megőrzi, amit elárulva életet menthetne…

Aki azt hiszi, hogy a lélekölő kényszermunka is nemesíthet

Aki azt hiszi, hogy az élete kész átverés, de ő nincs beavatva

Aki azt hiszi, hogy bérlete lehet a szerencséhez

Aki azt hiszi, hogy felnőve semmit nem veszít, csak nyer hozzá

Aki azt hiszi, hogy majd nyugdíjban hegedül és képeket fest…

Aki azt hiszi, hogy üdvözül, ha szétosztja mindenét

Aki azt hiszi, hogy van isten háta mögött, ahol senki sem látja

Aki azt hiszi: a kárörvendőnek örömtelibb az élete

Aki azt hiszi: a szükséges feltétel egyben az elégséges is

Aki azt hiszi: amiről önként lemond, az könnyen visszajön

Aki azt hiszi: barátja csak igazat, ellensége csak hamisat szól

Aki azt hiszi: pont olyan forrón eszik a kását, ahogy azt főzik!

Aki azt hitte, hogy a háza felépülésével otthona is lesz

Aki azt kívánja, bárcsak mindig csak csokoládét ehetne

Aki azt nézi és erősíti, ami elválaszt, s nem ami összeköt

Aki azt szeretné, ha minden esetre lenne szabály vagy ukáz

Aki azt tanítaná, amit maga se tud - orvosi tanácsot adó beteg

Aki azt várja, hogy a sült galamb repüljön a szájába

Aki azzal áltatja magát: őt ez a kor nem érti meg, de az utókor

Aki azzal büszkélkedik, amiben neki semmi érdeme sincsen

Aki bagatellizálja a bűnét - majd a sors dramatizálja azt!

Aki bagóért megóvhatta volna, most vagyona se állítja vissza

Aki balhitével mozgat hegyeket, de hiába vagy károdra

Aki barátja bizalmas gyónásával másnap rohan spicliskedni

Aki bármi megtehet azzal, aki nincs vele - mert az ellened van

Aki bármire felbérelhető, ha az neki nem kockázatos

Aki bármit elhisz, csak azt nem: állattól, gyerektől tanulhat

Aki be nem tartható szabállyal gyárt alkalmazotti bűntudatot

Aki beáll a szemmel verve meztelenül vessző-futtatatók közé

Aki bedől a látszatnak, s nem az amúgy táltos gebét választja

Aki beéri félmegoldással - ló helyett a szamár is jó

Aki beéri uraságtól levetett kultúrjavakkal, életformával

Aki befejezi a rombolást - a jégeső már úgyis elverte a nagyját

Aki befogadja az övéit a fészekből kilökdöső kakukkfiókát

Aki behódoló, meghunyászkodó - az erősebbhez dörgölődző

Aki békeközvetítőként mindkét felet magára haragítja

Aki beleharap a segítő kézbe, vagy berántja a verembe

Aki belerokkan abba, hogy folyton mosoly erőltet az arcára

Aki belterjes gyülekezeti életben aggodalmaskodik üdvéért

Aki belülről akar bomlasztani: beépül-beszerveződik a Rendbe

Aki benne van abban a százban, akit at egy bolond csinál

Aki beszédében mindent, s így semmit se hangsúlyoz

Aki betegesen kíváncsi, s hamar megöregszik

Aki birkaként hagyja magát nyírni, vágóhídra hajtani

Aki birkatürelmes - a hátából szíjat lehet hasogatni

Aki biszexualitással akarja növelni esélyét a párkapcsolatra

Aki bizton tart a pokolba anyja jószándékkal kövezett útján

Aki biztonságba helyezi, elássa a pénzét - de így nem terem!

Aki bűntudatos: nem tud anyjának mindent viszonozni

Aki csak a feleslegből, csak lassan és kioktatva ad

Aki csak a halálos ágyán jön rá, hogy más életét élte

Aki csak a házasságkötés után vallott be: betegség, nagy múlt

Aki csak a hízelgő „baráttól” veszi komolyan véleményét

Aki csak a hosszú üdülésen döbben rá: férje nem szellemi társ

Aki csak a kisujját nyújtja az ördögnek - dugja konnektorba

Aki csak a lebukás szégyenétől félve tartja be a normákat

Aki csak a lelkében könnyűbúvárkodó zenét hallgatja

Aki csak a másikra tartja kötelezőnek a házastársi hűséget

Aki csak a szétszórtság és a vasfegyelem közül választhat…

Aki csak a vita kedvéért vitázik - ha győz, átállva kezdi újra

Aki csak addig nős, amíg a nászút és a mézeshetek tartanak

Aki csak addig nyomozza az igazságot, míg rá jó fényt vet

Aki csak addig udvarol és bókol, amíg el nem ejti a prédát

Aki csak akasztott ember nem volt, talpa alatt fütyülne a szél

Aki csak akkor csodálja meg lábát, amikor amputálhatják

Aki csak akkor hisz istenben, ha éppen jól megy dolga

Aki csak akkor ír naplót vagy zongorázik, ha ez piacképes

Aki csak akkor kér külső segítséget, amikor már túl késő

Aki csak akkor méretteti meg magát, ha biztos a győzelemben

Aki csak akkor tud könnyezni, ha sokáig sok hagymát pucol?

Aki csak akkor tud táncolni, ha a kályhától indulhat

Aki csak álnévvel és arc nélkül mer nyilatkozni, kommentálni

Aki csak annyit lát a világból, amit autóból vezetés közben…

Aki csak azért dicsér fel kollegákat, hogy duplán visszakapja

Aki csak azért jelentkezik a felhívásra: rá ne számítsanak

Aki csak azért marad hűséges, mert fél a lebukástól

Aki csak azt az egy arcot látja, aki nem figyel, nem nevet…

Aki csak azt tartja értéknek, ami pénzben kvantifikálható

Aki csak egy átutazó turista a hazájában, szülőföldjén

Aki csak egyszer ül részegen vagy álmosan a volán mögé

Aki csak enni szereti a betűket - tészta formában…

Aki csak halálos ágyán jön rá: rossz párt és hivatást választott

Aki csak kész ételeket és aktusra előkészített nőt fogyaszt

Aki csak látszólag beszélget - nem kíváncsi: értik és reagálnak?

Aki csak lelkét tartja tisztán, testét, ruháját, lakát már nem

Aki csak néz ki a fejéből, de nem látja: nem minden arany…

Aki csak olyat ajándékoz, ami naponta az ő jóságát hirdeti

Aki csak olyat kérdez, amire a tanára biztosan tud válaszolni

Aki csak operettet néz, ahol fix a happy end és nincs katarzis

Aki csak sodródik az árral, akit csak vonszol a sors

Aki csak távolodva ifjúkori álmaitól, egyre többet iszik

Aki csak teleszart gödröt és szemétdombot hagy hátra

Aki csak ugatja a tudományt - így tartja magától távol…

Aki csak úgy tud figyelmet kelteni, ha őrültséget csinál…

Aki csinál valami őrültséged, hogy ismerten vegyék könyvét

Aki csírájában fojtja el a virágot - bimbót tör, liliomot tipor

Aki csodálkozik, hogy többnyire neki kell alkalmazkodnia…

Aki csodálkozik: a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki!

Aki csodás metamorfózison megy át: néptribunból pártkatona

Aki csúnya szavak nélkül, iróniával tud elevenbe vágni

Aki csupa olyat ígér, aminek betartása nem tőle függ

 

*

Juhász Ferenc:

REZI BORDAL.


Ne sírj ifjúság múlásán,
zúgó idő szárnyalásán,
bárhogyan süvít!
Húsos lombok mind elasznak,
hulldogálnak rőt harasztnak,
az öregség sűrű hava mindent beborít.

Férfikor jön ifjúságra,
életed gyümölcsös ága,
az is elvirít.
Szirmát minden nap elejti,
táncát bármiképp is lejti
évek rózsája a szélben, az is elvirít.

Tedd hát, amit tenni rendel
minden napod, türelemmel
végezd dolgaid!
Marad valami utánad,
ha nem marad, az se bánat,
hörpöld dúdolva a borod, ha a bor vidít.

Nézd a rezi hegy üstökét,
zöld bozontját nyomja az ég,
zengő erdeit.
Ott ül eső boronálta
fején sziklakoronája.
Gőzoszlopok tömődnek a dús fellegekig.

Paták kongatták a sziklát,
társzekerek vasabroncsát
nyögte a fahíd.
A tornyokban őrök álltak,
hars kakasként kiabáltak,
s döngött tuloktól, bivalytól a felvonóhíd.

Testőrök, lányok, szakácsok,
íjjászok, fürge lovászok
sürgése volt víg!
Az udvaron szolga hemzseg,
hangyamódra cipekednek,
tömik a barbár-szakállú várúr vermit.

Az erdőben vad futása,
sárga ebek csaholása,
kürt búgott, őz rítt…
Urak, vitézek, vadászok,
szűz-perzselő tobzódások
helyét fölverte a gaz, ki veresen virít.

Mint a szőrzet a hullából,
serked a kő-koponyából
a fű és sivít.
Gaz veri a csülök-nyomot,
nehéz kontyú kisasszonyok
flórát csipegető kezét, könnyű lépteit.

Mulandóság? Fene bánja!
Csak így szép az élet,

hát ma éljed napjaid.
Ne sírj ifjúságom múlásán,
zúgó idő szárnyalásán,
borod mellett hallgasd:

szárnya csattog és süvít.

 

LAST_UPDATED2